Tetszett ez az epizód is, kicsit lassabb tempójú rész volt, nem történt benne túl sok dolog, de végre többet is megtudhattunk Sabine múltjával, érzéseivel kapcsolatban. Ő volt eddig a gyenge láncszem, akit nem nagyon tudtam beilleszteni a csapatba, de ez után a kaland után végre tisztábban láthatunk vele kapcsolatban is pár dolgot. Az, hogy kadét volt a birodalmi akadémián nem lepett meg, bár azt nem tudtam, hogy a Mandalore-on is létezett ilyen létesítmény, sőt az igazat megvallva az sem volt meg, hogy a Mandalore a Birodalom fennhatósága alá került. Mindenesetre Sabine most már sokkal szerethetőbb karakternek tűnik, úgy hogy tudunk is róla valamit, korábban szimplán csak olyan idegen volt.
Az is tetszett, hogy Hera és ő volt most úgy igazából a középpontban és a többiek, akik eddig komolyabb szerepet kaptak (Kanan, Ezra, Zeb), most inkább csak mellékszereplőként tűntek fel. Azáltal, hogy a két lányra került a fókusz, még jobban kidomborodott, hogy milyen jó dinamika van kettejük között. Hera nem egészen az a női Han Solo, sokkal inkább egy olyan vagányabb anyaszerepben tűnik fel a csapatban, míg Sabine a lobbanékonyságával remekül kiegészíti társát. A kettejük közötti beszélgetések is ezt támasztják alá, ahol Hera nyugtatja, biztatja Sabine-t, hogy igenis van értelme, amit csinálnak. Ő a magabiztosabb, amit valószínűleg részben Kanantól nyer, mindenesetre a csoporton belüli kapcsolatokat remekül ábrázolják. Van egyfajta tekintélyelv, kell egy vezér, ez Kanan, de aki érzelmileg összefogja a csapatot az viszont Hera. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az a titkos megbízás, az az ok, amit nem árultak el Sabine-nak, meg gondolom a többieknek sem, csak Hera + Kanan tudott róla.
A látvány is tetszett, a bolygó az aszteroida mezőben pazarul festett, gondolom ez is valamelyik McQuarrie féle concept alapján készült. Egyszerű, letisztult formák, mégis volt egy bája. Az elején amúgy, ahol megsérül a Phantom az nem az/olyasmi bolygó volt, mint ahol a TCW első évadjában lezuhantak Ahsokáék? Visszatérve az aszteroidás helyszínhez, a "fényérzékeny" lények is érdekesek voltak, de előtte mikor ott felderítették a helyet, az is nagyon hangulatos volt. Igazából az egész küldetésnek is volt egy olyan speciális hangulata, amit talán legutóbb abban az epizódban véltem felfedezni, ahol Zeb + Ezra elloptak egy TIE-t. Talán itt is amiatt, hogy javarészben csak két szereplőt láthattunk, illetve azt, hogy miként funkcionálnak egymással összedolgozva, adta azt a pluszt, ami miatt különlegesnek éreztem (ráadásul őket így együtt, még nem nagyon láthattuk).
Az mondjuk kicsit idegesítő volt, hogy Chopper - Ezra - Zeb megint ilyen kicsit dedós viselkedést mutattak. A zrikák, meg a kisebb csetepaték még beleférnek, bár igazából én túl nagy mértékben azt sem igényelném - lehet úgy is laza egy karakter, hogy nem megy át óvodásba - de ez már inkább infantilis volt, ahogy ráül Ezra Chopper "fejére" és ott kocsizik rajta stb. Ezra csak szimplán komolytalan, Zeb kicsit goromba, viszont Chopper olyan igazán tahó tud lenni. Szerencsére már a másik oldalát is láthattuk a korábbiakban. Valahogy az is életszerűtlenül hatott, hogy mikor a többiek kint tobzódnak, Kanan meg viszonylagos csöndben próbál meditálni. Én őt nem ilyen elvonulósnak képzeltem...
Összességében egy jó kis epizód volt, kiküszöbölték az egyik olyan kritikus pontot (Sabine háttere), amit hiányoltam korábban a sorozatból, egy újabb érdekes kalandot láthattunk és talán a nagy egész szempontjából is ez egy fontos állomás volt (itt arra a rejtélyes dologra gondolok, amit Sabine-nak nem árultak el) ez a rész.