Wilde

@Darth Sky Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot, Sinistra.

Amikor tavaly véget ért a TCW ott egy olyan magas színvonalat mutattak nekünk, mind az animáció, mind a történetmesélés tekintetében, hogy az a standard egy teljesen új dimenzióba emelte ezt az animációs formátumot a SW világán belül. Eddig is sokan tudtuk, hogy milyen lehetőségek és értékek rejlenek ezekben a sorozatokban, de a TCW fináléra olyanok is felkapták a fejüket, akik csak felületesen ismerik ezt az univerzumot (a környezetemben legalábbis ezt tapasztaltam). Azt a minőséget visszaadni, helyenként még túl is szárnyalni már önmagában egy komoly elismerés a TBB számára, ezzel a szériával pedig úgy érzem, hogy egy újabb mérföldkőhöz érkezett el a Lucasfilm animációs részlege. Dramaturgiai szempontból a még az AotC-ben elindított konfliktus csúcspontja és egyben a TCW emlékezetes záróakkordja is a háború befejezéséhez és a 66-os parancshoz köthető. Azt az eseménysort elsősorban a jedik szempontjából igen szívbemarkoló módon láthattuk már a RotS-ben, illetve egy sokkal intimebb, személyesebb nézőpontból a TCW fináléjában. Azonban mindkét esetben kihangsúlyozva az esemény drámaiságát és egyben egyfajta korszakhatárként is működő jelentőségét, a pillanat totalitásában mutatták be a történésket. Viszont legalább ennyire izgalmas és érdekes helyzetet teremet a csúcspont után következő utóhatás! Először azzal kezdeném, hogy úgy álltam neki ennek az epizódnak, hogy előtte megtekintettem a BB előző szereplését, még a TCW záróévadából. Abban a történetszálban ugyan egyértelműen Rex volt a középpontban még Echo megmentése is leginkább a százados személyes küzdelme volt (a veszteség, a felelősség, az összetartozás keveredése némi bűntudattal). Abban a történetben a 99-es osztag tagjai egyfajta ellentétpárul szolgáltak a fókuszban lévő Rexhez képest. Nem mintakatonák, sokszor tiszteletlenek, a saját útjukat járják és kiefejezetten kívülállókként vannak érzékeltetve, mintha kissé le is néznék a hagyományos klónokat. Számomra eleinte nem igazán voltak szimpatikusak. Ebben a pilotban viszont minden megváltozott. Itt már egyértelműen rajtuk volt a fókusz és az a tény, hogy az eseményeket rajtuk keresztül ismerhetjük meg az egy olyan egyedi nézőpontot adott - úgy érzem nem csak a 66-os parancshoz, hanem az egész korszakhoz - ami egy egészen zseniális húzása volt a készítőknek. Visszatérnék egy kicsit Rex-hez a tavalyi fináléból. Amíg a RotS nézőpontja túl általános, túl távoli, addig Rex megélése a klónok átfordulása kapcsán túl személyes. A Bad Batch tagjai ugyan klónok, ugyan ők is közülük valók, testvérek, de ezzel együtt mégis kívülállónak számítottak és van egyfajta távolságtartás bennük. Az egész klón létnek az egyediség hiánya, az egyformaság, a másolat lét a kvintesszenciája. Erre tettek erőfeszítéseket, hogy mégis egyedivé, emberivé tegyék őket a TCW-ben, akár egy frizurával, vagy tetoválással, de ne folyton ugyanazokat az arcokat lássuk. Na a BB ezzel végletesen szembe megy, ők egyszerre klónok, de mégis kirívóan különböznek a többiektől, egyszerre vannak kint és bent, ezt az egyedi élményt adták át velük és sikerült a klónok sorsán még egyet csavarni ezzel az osztaggal, ami ne feledjük úgy indult, hogy megismerük 99-et a 3. évadban és az ott felvetett problémakörhöz (hibás klón) is milyen mélységet tudtak adni! A kívülállást pedig nem csak a kinézetükkel, a furcsaságukkal érzékeltették, hanem ez egy plusz réteget nyert a biochippel. Ugyan Crosshair példáján látjuk, hogy ők sem mindannyian tudtak teljes mértékben mentesülni a hatása alól, de ennél érzékeletesebben nem is mutathatták volna be, hogy ők nem ugyanolyanok, mint a többiek. Szóval rajtuk keresztül egyszerre egy belső perspektívát is kaptunk a 66-os parancs körüli drámáról, akik közvetlenül a frontvonalban találják szemben magukat a történelem sodrásával, viszont ez egyszerre egy távolságtartó, külső nézőpont is, amiben helyet kap rögtön egy nézeteltérés is az események kibontakozásáról, de erről majd még később. Amiért én mindenképpen a TCW teljesértékű örökösének tartom ezt a sorozatot, az nem feltétlenül a stílus, vagy az alkotói gárda, hanem a történetmesélés. A TCW egyrészt a háborúról szólt, a galaxisról, ahogy a háborúra reagál és ennek kis szeleteit mutatták be, amelyeken keresztül egy képet kaptunk, hogy milyen különböző hatásai vannak ennek a konfliktusnak egyes szektorokra, bolygókra, személyekre és milyen újabb konfliktusokat generálhat ez. A sorozat főszereplői azonban kimondatlanul is klónok voltak. Ugyan a jedik mellett általában csak kiegészítő szerepet töltöttek be (ha a korszakra gondolok, nekem is először Ahsoka ugrik be, mondjuk csak utána Rex), de a háború legfontosabb tartozékai ők voltak. Nem is a harcértékük okán, hanem amiatt ahogy bemutatták őket. Kifejezetten a filmekre szorítkozva egy csapat névetelen, jellem és sors nélküli katonát láttunk akik nem is igazi embereknek tűntek, hanem amolyan intelligensebb és önállóbb droidoknak. Azokat a fehér páncélokat a TCW töltötte meg élettel, az egész 66-os parancs körüli dráma, ahogy a RotS-ben bemutatták csak a jedik drámája, Filoni azonban úgy csavarta meg a történetet és adott hozzá újabb rétegeket, hogy az a jelenetsor legalább annyira a kivégzők drámája is, mint az áldozatoké. Ebben az epizódban megint azt az ábrázolásmódot éreztem, ahogy korábban láttam a klónokat, jellegtelen, mindenféle egyediséget nélkülöző masszaként. Ahogy éljenezték Palpatinet, ahogy szenvtelen végrehajtói lettek az új rendnek (kihangsúlyoznám azt a jelenetet, amikor eltolnak egy halott jedit és az egyik klón csak úgy lazán felveszi a kardját - ez valami félelmetes volt, ahogy a korábban szeretett és hősként féltett katonákat most egy ilyen hideg, gonosz szerepben látjuk) ismét az intelligens droidokat láttam, akik követik a "programozásuk". Ugyan nem ők alkotják majd a jövőbeni rohamosztagokat, de itt olyan érzésem volt, hogy ez már egy másik hadsereg, nem csak nevében, hanem az egésznek a jellege olyan különböző a Köztársaságtól (erre játszott rá a harci szimuláció is). Lehet a jövőben találkozunk majd árnyaltabb klón-ábrázolásokkal is, de nagyon kíváncsi leszek, hogy bontják ki a továbbiakben ezt a részét a sorozatnak. A klónok bemutatása pedig nagyon illett a felszín alatt megbúvó stílusváltáshoz is, valahogy a Birodalom korszakához sokkal jobban passzol ez a kép, ahol nincs szükség az unikalitásra, hanem a mindent felülíró engedelmesség az elvárás. A Bad Batch tagjai pedig nem csak szökevényekként, hanem egy nagy haború utáni exkatonákként is egy teljesen új helyzetben találhatják magukat, ahol szintén kívülállókként kell megtalálniuk a helyüket egy megváltozott világban. Az egész epizód stílusa, hangulata nagyon erre az átmenetre lett hangolva. Gyakorlatilag egy klasszikus felállásból indítunk, klónok a droidok ellen, láthatunk egy mestert és egy padawant is, majd az epizód végén már Tarkin és a Birodalom vasmarka készül lecsapni. Eleve az, hogy birodalmiak vannak a Kaminón annyira szürreálisan hat, de itt megint megdicsérném a sorozat képi ábrázolását, hogy mennyire szimbolikusan hat a letakarva eltolt jedi és később a katonás rendben bemasírozó Tarkin. Ennél érzékletesebben nem is lehetett volna bemutatni az átmenetet. Tovább erősítette ezt az átmeneti érzést, hogy rögtön az első akcióval egy renegát csoportot kellett célba venni és azért azt érzékelhettük, hogy Palpatine ugyan bejelenthette a változásakot, de a viszonyok itt még nem szilárdultak meg. Nagyon izgalmas lesz látni ezt több perspektívából, mert itt ez az egész leginkább csak a hátteréül szolgált a csapaton belüli törésnek. Az osztag tagjai a karakterüket tekintve továbbra is eléggé egysíkuak. Leginkább Hunteren éreztem, hogy egy kissé kibújt ebből a megszokott szerepéből, ahol elég volt keményen nézni és szenvtelen precizitással végrehajtania az akciókat, hanem konfliktust kellett vállalnia, megtenni egy értékválasztást. Nem azt mondom, hogy mondjuk Echo nem fordult volna szembe a Birodalommal, de Hunter a csapat vezére, a többiek arra mozdulnak, amerre ő és itt egyértelműen az ő vállára lett helyezve az súly, hogy felvállalja ezt a konfliktust a Birodalommal. Ezt nagyon jó volt látni, titkon reménykedek benne, hogy Hunter személyében legalább egy annyira izgalmas és emlékezetes klónt kaphatunk, mint mondjuk Rex, vagy Fives volt a TCW-ben, ott van benne a potenciál, hogy igazán karizmatikus vezetővé váljon. Biztos vagyok benne, hogy a többieknek is meglesz a fejlődési lehetősége és látjuk őket is olyan helyzetekben, ami hozzáad a karakterükhöz, persze leginkább Echora leszek kíváncsi. A 7. évados történetszál nagy ajándéka volt az ő visszatérése a képbe és itt jó volt látni, hogy tökéletesen beilleszkedett a csapatba és azért emlékeztetett a régi önmagára is. Crosshair volt szerintem az epizód sztárja! A korábbi szereplése kapcsán egy ilyen végtelenül cinikus, rideg, nemtörődöm figurának látszott. Sokáig az volt az érzésem, hogy úgy vezetik fel a csapaton belüli törésvonalat, hogy Crosshair csak úgy szembefordul velük (bár sejteni lehett már az igazságot Caleb üldözése közben is). Elsőre nem annyira tetszett, hogy végül nála is a biochipre hozták ki az átállását, de miután aludtam rá egyet úgy vagyok vele, hogy ez lehetőséget ad, akár egy újabb megváltás történetre (amit Ahsoka adott meg Rexnek a 7. évad végén), vagy akár egy még komolyabb bukásra, ha Crosshair időközben annyira a Birodalom felé sodródik, hogy annak ellenére sem tudják már visszaállítani, ha esetleg valahogy a biochip kiváltotta hatást semlegesíteni tudnák is. Omega egyelőre nagy rejtély számomra, nem is próbálnék találgatásokba bocsátkozni a kilétét illetően. Azt mindenképpen a javára írom, hogy nem volt idegesítő, pedig a gyerekszereplőket általában nem nagyon kedvelem. Ami azonban a sorozat legizgalmasabb rejtélyét szolgálhatja, hogy ki is ő és mi a szerepe a történetben. Az, hogy a kaminói nő segített nekik a szökésben, úgy hogy közben ott van a Birodalom a sarkukban egyrészt valami hátsó szándékot feltételez (már ha nem puszta szívjóságból tette), viszont, ha személy szerint Omega kifejezetten fontos lenne a számukra, akkor nem tudom, miért nem vigyáztak rá jobban. Annak biztosan nem örülnék, ha mondjuk Palpatine klónja lenne, remélem ennél kreatívabb ötletek is eszébe jutnak a készítőknek, de kíváncsian várom, hogy mi lesz a sorsa. Számomra nagyon impresszív kezdés volt ez a nyitány. Láthattuk a nagy események "utórengéseit", ami önmagában különleges volt és egy olyan egyedi nézőpontból tekinthettük rá az éppen formálódó Birodalomra, ami zseniálisan tisztelgett az előd sorozat előtt. Kellően mozgalmas és baromi látványos epizód volt, igazából már megszokhattuk a TCW 7. évad után, hogy ilyen jól néz ki az animáció, mind az akciók, mind a karaktermodellek terén, de nem győzöm dícsérni őket, hatalmas utat tettek meg a kezdeti "baltával faragott" próbálkozások után, az esztétikai szempontohoz pedig hozzáadnám azt is, hogy a kompozíciókat tekintve is mennyire jó snittek vannak benne. Amiről még itt a végén röviden szót ejtenék az a kánon-Kanan (bocsánat a szóviccért) botrány, ami felmerült az epizód kapcsán. Az mindenképpen érzékelhető, hogyha kimondatlanul is, de van egyfajta hierarchia (kánonszintnek azért nem mondanám) a megjelent művek között és a mozgóképes tartalmak adott esetben ellentmondhatnak egy regénynek, képregénynek. Ezáltal nyilván sérül a kánonnak az összekötő integritása, illetve a minden egyformán számít vezérelve. Ezzel mindenképpen kezdeniük kellene valamit, vagy elengedni a minden számít formulát, vagy kidolgozni egy protkollt az ilyen összeegyeztetésekre. Azért én nem temetném teljesen a kánont, mivel ahogy egyre nagyobbra duzzad a Disney érában a SW univerzum, eddig kisebb kisiklásoktól eltekintve jól tartják egyben az egészet és működnek a keresztbe utalások, hivatkozások, szerepeltetések is. Az epizód élvezeti értékéből nekem ez a kis intermezzo semmit nem vett el, mivel nem ismertem az eredeti, képregényes változatot, ha itt nem olvasok róla, akkor teljesen elment volna mellettem ez a sztori. Én örülök is neki, hogy Kanan/Caleb bekerült ebbe a történetbe, egy ismert arccal sokkal jobban működött az a jelenet ott az elején, így számomra sokkal jobban működött az azonosulási pont, könneybben bele tudtam helyezkeni abba a jelenetbe az elején, hogy nem egy noname jedit és a mesterét támadják meg, hanem egy általam ismert és szeretett arcot, így komolyabb súlya is volt Hunter tettének, mivel Kananon keresztül a galaxisban beinduló eseményeknek, bizonyos szempontból ő volt a katalizátora. Aki eredetileg másképp ismerte ezt a történetet annál ez nyilvánvalóan nem működött, de nekem tetszett így.

Megnéztem ma én is a nyitányt, hát ez egyszerűen eszméletlen jó volt. A TCW teljesértékű örökösének látom ezt a sorozatot, ami azt a mélységet és érzékenységet tudja megmutatni a SW világában, amit én annyira szerettem a korábbi sorozatnál. Holnap, ha lesz időm bővebben is írok majd egy részletes értékelést az epizód topicjába, mert van miről! Számomra mindent megadott ez a kezdés, amit reméltem ettől a szériától, tálán még egy kicsit többet is. Ma korábban még letudtam a 7. évados részeket és így az volt az első érzésem, hogy annyira nekem nem is szimpatikus ez a csapat... de végül most azt kell mondjam, hogy a nézőpont miatt, hogy rajtuk keresztül láthatjuk ezt a korszakot ez zseniális húzás volt és nagyon komoly potenciál van a sorozatban. Nagyon várom a következő részt!

Boldog születésnapot, Dei!

@HeirToGrievous Boldog születésnapot, így utólag is!

Boldog születésnapot, Bomarr.

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy gondolt rám!

Azt hittem már sose jön el ez a pillanat, de hétfőre végül behívtak a Sinopharmra... talán most már mindenki sorra kerül.

Szép találat, ezért beírhatsz egy piros pontot! Ha jól emlékszem, mikor beszélgettünk itt a trailer kapcsán te vetted fel, hogy ez lesz. Az újranézést most hirtelen én is beterveztem a jövő hétre, nagyon várom már a sorozatot!

Szuperliga Maga a kezdeményezés egy régóta formálódó és a jelenlegi gazdasági folyamatokból szervesen következő jelenség eredménye. A nagy és befolyásos csapatok már évtizedek óta próbálták a hatalmukat és beleszólásukat növelni a pénzek elosztásába és a számukra minél kedvezőbb feltételek kiharcolásába. Itt van egy érdekes történelmi adalék 1998-ból, a Szuperliga 2000/2001-es szezontól való elindításáról: https://kassiesa.net/uefa/news/template.html?19980719 Sokáig azonban ez leginkább egy ilyen bargaining chip volt a nagy klubok részéről az UEFA-val való tárgyalások során, hogy jobb alkúpozícióból követlhessenek számukra ideális feltételeket egy egy reform időszak előtt. Ennek következtében harcolták ki először a Bajnokok Ligája mezőny (és így a számukra juttatható helyek) bővítését, a több garantált fix pozíciót a BL főtáblán és - az idő közben a Szuperliga árnyékában elhomályosult - 2024-től induló BL reformot is, több mérkőzéssel, vigaszággal, nagyobb pénzekkel. Ami miatt ez a jelenlegi helyzet más lehet, mint a korábbi években beharanozott hasonló érdekellentétek az a Covid miatt felerősödő válság. Fontos leszögezni, hogy bizonyos csapatok egyébként is komoly adósságot görgettek maguk előtt, még a pandémiát megelőzően is, de a válság erre még rá is játszott és ezen a ponton egy ideális kiugrási lehetőséget is láthattak a csapatok arra, hogyha tényleg el akarnak mozdulni a szakadás és ezzel együtt az önszerveződés irányába, akkor most kell cselekedniük. A másik fontos faktor, ami miatt ez megérné ezeknek a csapatoknak, hogy itt fix garantált bevételt (nem mellesleg lényegesen nagyobbat) viheténének haza, mintha az UEFA versenysorozataiba igyekeznének. Ráadásul több csapatnak az is gondot okozott sokszor, hogy kvalifikálni tudja magat a legrangosabb európai sorozatba, a Bajnokok Ligájába. Hiába a BEK/BL második legeredményesebb csapata az AC Milan, már hosszú évek óta nem tudtak bejutni a BL csoportkörbe sem és hasonló gondokkal küzdöttek olyan nagy múltú csapatok (amelyek talán nem véletlenül, de ott vannak a Szuperliga alapítói között is), mint a Machester United, Arsenal, Internazionale, vagy akár a Liverpoollal is előfordult nem egyszer az elmúlt évtized során, hogy nem tudott bejutni a BL főtáblára. Ez pedig a nemzetközi mérkőzések bevételeiből befolyó és az UEFA által kiosztott pénzek mennyiségét tekintve akár arról is dönthet, hogy pénzügyileg sikeres volt egy adott csapat az adott évben, vagy nem. A garantált Szuperligás helyek mellett, ami legalább ilyen fontos faktor az a közvetítési pénz elosztásának a kérdése. A jelenlegi UEFA rendszernél jóval kedvezőbben, saját kézbe vennék a csapatok a befolyó összeg elosztását, így növelve a bevételeiket. Most pedig nagyon komoly válságban vannak ezek a top csapatok is. Nem csak a Barcelona, vagy a Real Madrid van gondban, de a Liverpool, az Arsenal, Juventus is, vagy ott van az az Inter, aki vezeti az olasz bajnokságot, úgy néz ki, hogy több, mint 10 év után meg is nyeri a scudettót és mégis 200 milliós kölcsönt kellett felvennie, hogy be tudja fejezni a szezont. Erre nyujtana egy gyors segélyt az belépési pénz, ami a liga elindulásakor már automatikusan járna és egy hosszabb távon is fenntartható modelt kínálna a nemzetközi megmérettetésre a csapatoknak. Közvetítési szempontból a tradícióknál sokkal fontosabb, hogy a nagyobb bázissal, nagyobb eléréssel rendelkező csapatok játszanak egymással kiegyenlítettebb erőviszonyok mellett mérkőzéseket, mint a Bajnokok Ligája jelenlegi formája, ahol a nézettség az utóbbi időszakban visszaesett. Nem csak Európában, hanem a futball további terjeszkedésére elsősorban kijelölt Ázsiára pedig különösen igaz az, hogy szívesebben néznének az emberek egy Real Madrid vs. Juventus rangadót, mint egy Real Madrid vs. Basaksehir mérkőzést. Ennek a reformnak persze nem csak nyertesei lennének. Azok a kis és középcsapatok, akik eddig álmodozhattak arról, hogy bejuthatnak a Bajnokok Ligájába és megmérkőzhetnek a legnagyobbak ellen, ez az álom nagy valószínűséggel szertefoszlik (az alapítók ugye nem eshetnének ki a Szuperligából, de lenne első köben elvileg 5 tag, akik cserélődnének). A másik negatív következmény, ami az eddig ismert labdarúgás rendszerének beláthatatlan mértékű változását hozná magával, a nemzeti bajnokságok elinflálódása lenne. A bajnoki címen kívül sok motivációt amiért küzdhet egy csapat ebben a renszerben nem találnánk, a Szuperligában a nagyok ugyanis automatikusan szerepelhetnének és felvehetnék az azzal járó hatalmas összegeket. Ezzel még az eddigi erőfölényükön is jóval túllépve torzíthatnák a bajnoki versengést, mivel még nagyobb erő, még több pénz, komolyabb minőség összpontosulna náluk a nemzeti bajnokságban érdekelt, de a Szuperligába be nem engedett versenytársaikkal szemben. A tulajdonosi körnek pedig azért is érne meg ez így, mert adott esetben a csapatok fejlesztésére sem kellene annyit költeni, hiszen nicsen ott a nyomás, hogy kvalifikálni kell magunkat az elit sorozatba, oda mindenképpen bejutunk és az ottani pénzt így is megkapjuk. Ez tehát nem csak az eddig UEFA versenysorozatokat, hanem a futball nemzeti szintjét is devalválná és sokkal inkább a jelenleg is meglévő tendenciára, a minél nagyobb globális brandé válásra mennének rá. Amikor arról beszélnek mindkét oldalról, hogy itt labdarúgást akarják megmenteni, az egy hatalmas bullshit. Mindenki a saját érdekeit nézi, ezért is kifejezetten visszatetsző, mikor a FIFA, UEFA, vagy a tv társaságok közül a Sky most az igazság bajnokaiként tetszelegnek. A Premier League (ami annak idején szintén egy szakadár liga volt), mint a Sky egyik zászlóshajója élen járt a futball kommercializálódása és kiárusítása tekintetében. Érdekes módon mikor tavaly kiderült, hogy nem lehetnek nézők a stadionokban 15 fontot akartak legombolni PPV keretében a nézőkről egy Manchester United vs. Burnley (!) mérkőzésért, aztán most büszkén kiállnak, a kapzsiság és a nyerészkedés ellenében. A FIFA/UEFA páros morális magaslatról előadott szónoklatai már önmagában megmosolyogtatóak, de mikor az UEFA elnöke annak a Nasser Al-Khelaifi-nak köszöni meg a tisztessége kiállást, aki a katari állammal a háta mögött gyakorlatilag leuralta a teljes francia bajnokságot, a számolatlanul a PSG projektbe öntött pénzekkel (és különösen a Neymar transzferrel) destabilizálta az átigazolási piacot, közben röhögve az FFP szabályokon, mindezt a vb történelem legundorítóbb világbajnokságának megrendezéséért... komolyan azt nem értem, hogy nem szakadt be Ceferin feje fölött a mennyezet. Azt is elfogadom, hogy az is vérlázító volt, ahogy a Juventus elnöke kijátszotta őket, végig hitegette a bentmaradásról, majd a hátuk mögött már az elszakadást szövögette, de ne próbáljon már meg nekem az UEFA a morális hős szerepében tetszelegni! Amit Perez felhozott érvekként a gazdasági részét meg lehet érteni (a szolidaritási alap keretében egyébként éves szintre lebontva négyszer több pénzt is csurgatnának vissza lefelé az alsóbb szintekre, mint amit az UEFA eddig tett), a piacszerzés és a fiatalabb korosztály bevonása terén is van igazság abban, amit mond, de egy ilyen horderejű változás kereszülviteléhez komolyabb tervezés szükségeltetett volna. Mind a 15 alapító taggal meg sem állapodtak, rengeteg részletet, játékvezetés, hivatalos kezdés, játékos szerződések szabályozása ki sem dolgoztak, inkább csak beleugrottak gyorsan mielőtt az UEFA bejelentette a reformtervét. Innentől kezdve ez leginkább egy chicken gamere hasonlít, az UEFA részéről is megtörtént a fenyegetőzés és akkor ki rántja el hamarabb a kormányt. Nem kérdés, hogy nagyobb veszíteni valója az UEFA-nak van, mert tetszik, nem tetszik a futball nélkülük is működik, nézettséget és pénzt generáló csapatok nélkül viszont nem, de azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a Szuperliga terve végül ne maradjon egy ilyen besült partizán akció, aminek a végén - most is jobb feltételeket kicsikarva - megegyezzenek a felek.... egyelőre, aztán lehet előről kezdeni az egészet, mert itt egy jelenséggel harcolnak a futball romantikusok. Akkora biznisszé vált a futball, hogy ezek a folyamatok szerintem elkerülhetetlenek! Forma 1 Eddig két nagyon jó futam volt ebben az évben, ha sikerülne tartani ezt a tendenciát ez egy nagyon emlékezetes szezon lehetne egy korszak végén. Már az időmérő is nagyon jó volt az első 8 pilóta ennyire közel egymáshoz az egy körös tempót tekintve utoljára 2012-ben volt, ráadásul ide még Sainz mindenképpen beférhetett volna és akár még Tsunoda is. A futam pedig fordulatot, drámát, izgalmat bőven tartogatott. Utoljára ennyire közel a Mercedeshez a Ferrari tudott lenni 2018-ban, az hogy melyik a legjobb csapat szerintem valamennyire pályafüggő is lesz, olyan nagy különbségekre azonban nem számítanék, hogy annyival előrébb lesz a Red Bull, vagy a Mercedes egy egy pályán, hogy ne lehetne őket megszorítani. Ez pedig a versengés szempontjából nagyon jót tehet a Forma 1-nek. Amilyen kiélezett csatát hozott a Bahreini szezonnyitó, az itt is megtörténhetett volna, mivel Hamilton a végén nagyjából azt a tempót tudta hozni, mint Verstappen, akár a végén is közel lehetett volna hozzá.... akkor pedig akár kaphattunk volna egy olyan jó csatát Imolában, amihez nekem személy szerint a legjobb Forma 1-es élményeim kötődnek, az Alonso vs. Schumacher párharcokat nézve 2005-ből és 2006-ból. Ebbe rondított bele az a kis szerencsétlen hiba, amiben szerintem benne volt az is, hogy idén már másodszor (két futam alatt ez nem valami jó arány) rontott a boxban a Mercedes szerelő csapata. Innentől kezdve szerintem Hamilton túltolta, ha ott van vissza majdnem 2 másodperc közte és Verstappen között, akkor lehet nem is siet annyira utolérni őt és nem erőlteti túl a lekörözöttek megelőzését, bár ott tényleg nagyon szerencsétlenül jött ki, hogy Russell nagyon előzékeny volt, Hamilton pedig nem számított rá és így csúszott le nagyon a nedves ívre. Verstappen remekül ment, rengeteget fejlődött az utóbbi években, ennyire tisztán, éretten és agresszíven megkozckáztatom senki nem tud vezetni a jelenlegi mezőnyben (még Hamilton sem), pont annyira volt kemény a rajtnál ahogy kellett, egy kisebb megingást (mikor a Safety Car mögött kicsúszott, de még pont vissza tudott jönni az élre) leszámítva gyakorlatilag tökéletesen ment és aki, Palikot idézve ilyen "látványtalanul gyorsan" tud menni ezek között nehézkes és változó körülmények között is ennyire stabilan az nem csak gyors, de egy igazi világbajnok alkat! A Bottas - Russell baleset kapcsán én nem tudnék igazságot tenni, szerintem mindketten hibáztak, Bottas nem figyelt, de Russell volt aki túlreagálta, elfért volna még, ezzel együtt szerintem klasszikus versenybaleset volt, az a kis purparlé utána pedig szerintem jó volt. Nem a cicaharc részére gondolok, de egy kis vagányság, keménység mintha hiányozna a Forma 1-ből és mindenre már megy a sírás rívás. Nem akarok nagyon nosztalgiázni, de pont ezen a pályán volt 2004-ben, mikor Schumacher kitette kicsit oldalra Montoyát, aki később csak annyit mondott, hogy "That's racing", aztán volt olyan is, hogy Montoya pakolta ki a pályáról Schumit, de nem volt ez mint most, hogy Russellnek már magyarázkodnia kell. Bottas mentségére pedig annyit mindenképpen fel lehet hozni, hogy az első futamon Bahreinben nem ment rosszul, csak a kiállásánál a boxban rontottak, itt pedig az elején mikor nedves pályán még nehezebb volt előzni sajnos nagyon beragadt Stroll mögé (úgy, hogy ő vizes körülmények között nagyon jó, Bottastól meg tavaly is láthattuk, hogy ez nem az ő asztala). A McLarent (Hakkinen óta szeretem a csapatot) nagyon jó ismét az élmezőnyben látni, igazából Andreas Seidl 2019-es érkezésétől szabad szemmel is jól látható módon kapaszkodik felfelé a csapat. Először a konstruktóri negyedik hely a 3 nagy mögött, aztán tavaly kihasználva a Ferrari gyengélkedését ott voltak a Top 3-ban is a csapatversenyben, idén pedig ott tartunk, hogy saját erőből is képesek az élmezőnyben autózni, ezt láthattuk Norris időmérős körén is. Nagyon jó döntés volt visszatérni a Mercedes motorokhoz, de még visszatérve kicsit a csapatra nekem nagyon tetszik, hogy így felépítették a brand ázsióját is. A 'spygate' botrány után nagyon mélyen voltak, de mára szerintem az egyik legszerethetőbb, legjókedvűbb csapat lett belőlük. Kíváncsi leszek a belső dinamikára milyen hatással lesz az, amit már itt is meg kellett játszani, hogy a nagyobb nevű Ricciardonak el kellett engednie a gyorsabb Norrist (persze nem biztos, hogy mindig ő lesz a gyorsabb), úgy hogy ő korábban nem akart egy fiatal saját nevelésű tehetség (Verstappen - Red Bull) mögé beállni másodiknak. Jelenleg még nem tart itt, de Norrisnál még nem látni hol a plafonja, eddig szépen fejlődött, előrébb is juthat még, míg Ricciardo innen már szerintem inkább csak lefele mehet, de az bizos a jelenlegi erőviszonyokat elnézve is, hogy jobban járt volna, ha marad a Red Bullnál. Akit még kiemelnék az öregek közül az Raikkonen. Elnézve Vettel eddigi szenvedését és számomra Alonso nagy várakozással kísért visszatérése is elmarad a figyelemreméltótól, Raikkonen eddigi szereplése, főleg a stabilan felépített Imolai futama nagyon szép eredmény volt, remélem azért Vetteléktől is látunk még valamit, hiányozna, már csak a nosztalgia miatt is a Vettel vs. Alonso csata és nem a mezőny alján!

OFF Ez ebben a formában nem helytálló. A hatodik könyvből az elmúlt évtized során már kilenc fejezet is napvilágot látott (ez persze csak a töredéke a több, mint 1000 oldalasra tervezett TWOW-nek). Itt el is lehet olvasni őket: https://www.bookbub.com/blog/the-winds-of-winter-george-r-r-martin-chapters

Ez szerintem is kényes lehet, jól állunk az oltási programmal, de egyelőre nincs meg a teljes populációban annyi beoltott/fertőzésen átesett és védettséget szerzett ember, hogy ezt már most meglépjék, úgy hogy azért még mindig nagyon komoly terhelés alatt áll a "meg sem rendült" egészségügyünk. Kár lenne az eddig eredményeket, és ahogy te is írod a reményeket így eldobni, mert én is abban reménykedtem, hogy talán nyárra már én is megkapom az oltást és utána valamelyest normális nyarunk lehetne. A nyitással kapcsolatban inkább a népakarathoz történő igazodás lehetett az irányadó, gondolom felmérték, hogy sokan a nyitást akarják és azért mentek bele, mert bíznak abban, hogy az oltási programmal sikerül úgy haladni, hogy kilábaljunk ebből az egészből. Konkrétan az Európa-bajnoksághoz leadott nézőszámok kapcsán nem volt semmilyen olyan feltétel, elvárás, hogy nyitva legyenek az üzeltek, vagy mikor nyissák ki az iskolákat, tehát ezt nem kérte az UEFA, ilyen jellegű kötelezttsége egyik rendező helyszínnek sem volt. Amellett, hogy Orbánnak tényleg szívügye a foci, a dátumok összecsengésében nincs szerintem politikai ügy.

Ha jól veszem ki a cikkből, az a percepciója a történésznek, hogy a félelem sokkal erőteljesebben ható erő, mint a korábbi "normális" élet iránti igény. Arról nem tudok mit mondani, hogy Németországban milyen a helyzet, de én itt Magyarországon (szűk merítésből) azt tapasztalom, hogy inkább az ellenkezője áll fent. Nagyon sokan szeretnének utazni, koncertekre, étterembe, kocsmába járni és a kulturális programokra is lenne igény, csak a lehetőség nem adott. Szerintem a személyes találkozások és az emberi kapcsolatok is inkább felértékelődnek, annak tükrében, hogy most megtapasztaltuk milyen érzést jelent a hiánya, a nélkülözése. Én nagyon sok helyről hallom, hogy mindenki már tervezgeti, hogy mit fog csinálni mikor végre megkapta az oltást, vagy enyhülnek a szigorítások (nekem is vannak ilyen terveim) és nem jár olyan átalakulással ez a bő egy év, mint ahogy itt lefestették. Vannak pontok ahol érzek azért benne igazságot, amikor arról ír, hogy olyan folyamatok, amelyek a pre-covid időszakban is megvoltak most felerősödhetnek, ilyen például a digitalizáció kérdése és az, hogy egyre több mindent el lehet intézni online. Ha jól emelékszem volt itt a fórumon is beszélgetés a mozik és a streaming kapcsolatáról (neves rendezők is kifejezték ellenérzéseiket a streaming előretörése kapcsán), ez lehet például olyan fejleménye a post-covid korszaknak, ami változást hoz a korábbiakhoz képest, vagy a home office kapcsán bizonyos helyeken ez a lehetőség megmaradhat (a sógoroméknál nem terveznek visszaállni a home officeról a járvány után sem), de olyan drámai változásokat én nem várnék, hogy az élet már nem lesz ugyanolyan, mint régen. Szerintem ez a lényege ennek a jelenlegi krízisnek, hogy ez egy olyan katasztrófa, ami nem annyira látható, szemben a pestissel, ami a halálozások számában sokkal szignifikánsabb volt, ezért lehettek olyan közvetelen hatásai, ami után bizonyos értelemben átalakult az élet (hiányzott a munkaerő jelentős része, így az életben maradott alsó rétegek jelentős előnyöket tudtak kiharcolni maguknak, így javítva az életkörülményeiket... még ha ez időlegesen is sikerült csak). Jelenleg ilyen mértékű veszteség nincsen, sokak számára, akik kellően el tudják szeparálni magukat a járványtól ez nem egy igazán átélhető katasztrófa és olyan felhajtó hatása sincsen társadalmi értelemben, amilyen a pestisnek volt. A láthatósága kapcsán pedig én pont azt érzem, amit korábban is írtam, hogy nem hiszem, hogy megmarad ez a post-covid félelem az emberekben, hanem vágynak a régi világ visszatérésre... és azért még idekívánkozik az is, hogy manapság sokkal hatékényobban tudunk küzdeni egy járvány ellen, mint a középkorban, így nem az az emberek alapélménye, hogy tehetetlenek vagyunk egy ilyen krízissel szemben. Bomarr írásában meg szerintem arra gondolt, hogy hiába rettegtek a pestistől akkoriban az emberek (nagy számban néptelenedtek el területek, mert egyszerűen menekültek onnan a lakosok) később visszaáltak a dolgok a korábbi kerékvágásba.

Ezek közül a Picardot várom a legjobban, talán az érzelmi viszonyulás miatt is. Ugyan sosem volt a kedvencem a TNG, de talán azt meg a Patrick Stewartos filmeket láttam a DS9 mellett a legtöbbször és a tavalyi visszatérése Picardnak nagyon jól sikerült. Ez a kis sejtetés meg a végén nagyon stílusos lett, hát nagyon várom!!! Annak is örülök, hogy kb. 1 évvel az első évad után, nyáron már érkezik is a Lower Decks második évada, ami számomra a tavalyi év abszolút pozitív meglepetése volt Trek fronton, úgyhogy kíváncsi leszek a folytatásra. A DIS egyelőre még elég távol van, gondolom ezt kapjuk majd meg a három közül utoljára. Burnham végül a helyére került a 3. évad végén és most érdekes lesz a kapitányi székből látni őt, milyen döntéseket fog majd hozni. Ez mindenképpen új perspektívákat nyithat meg a karakter fejlődésére: az első két évad sokkal inkább szólt a kötődéseiről, a múltjáról, ezt a jövőbe ugrással, a szálak elvágásával, majd végül kiemelten Georgiou kiírásával sikeresen fordították át (átvitt értelemben és szó szerint is) a jövő felé. Kapitányként most egy olyan szerepben ismerhetjük meg, ahol már nem elég a lelkesedés és az akaraterő, hanem a felelősséggel a hátán, lavírozni kell az elvárások halmazai között is. Magának a sorozatnak is otthonául szolgálhat ez az idősík amiben vagyunk és egy olyan irányba vihetik el a szériát, ahol már nincsenek azok a kötöttségek, hogy igazodni kell valamihez, hanem megtalálhatja a saját stílusát és így lehet új színfoltja a ST kánonnak, ennek tudnám be a dizánjbeli elemek változását is, ami egyrészt egy visszakacsintás a régebbi idők színek szerinti felosztására, de kellően el is üt 32. századtól, mint ahogy a Discovery sem tartozik teljes mértékben még ide. Egyenruha fronton pedig továbbra is azt vallom, hogy a TOS cuccai voltak a legjobbak... különösen a nőknél!

The dog whisperer from Dagobah

Kellemes és biztonságos ünnepeket mindenkinek!

Ez egy nagyon érdekes felvetés és van is benne valami. Amikor a feltehetően a Kaminoról való menekülést látjuk ott odaszól Hunter Crosshairnek, hogy mennünk kell, ott egy pillanatra látszik, ahogy Hunter ránéz az olyan mintha valami nézeteltérést zárna le, persze itt is lehet az előzetes megtévesztő (meg lehet ezt csak én látom bele és Hunter mindig így néz), de a későbbi jelenetekben Crosshair gyanúsan nincs ott a többiekkel. Ami érdekes, hogy látjuk az elején a B1-esekkel harcoló klónokat még a háború legvégén, aztán valószínű visszatérnek a Kaminora, ott valahogy elválnak az útjaik (esetleg Crosshair meghal, bár ezt kéltem), elviszik a gyereket (ez lesz a 70 perces szezonnyitóba) és a Saw-s, meg Rex-es jelenetek már az évad későbbi részeiből vannak. Szerintem inkább lány, mint fiú, de majd meglátjuk. Ami érdekes még a gyerek kapcsán, hogy abban a jelenetben, mikor Fennec ráesik a taxira, előtte mintha üldözné Huntert. Ott ül a motoron Hunter előtt Omega is, lehet, hogy Fennec rá vadászik és akkor mégis csak egy értékesebb személy lehet? Olvastam egy olyan vad teóriát, hogy lehetne Palpatine klónja is, de ez mindenképpen baromság, mert a szeme egyáltalán nem ilyen Palpatinennak, pedig egy klónnak minden szempontból megegyezőnek kellene lennie. A legjobban annak örülnek, ha nem kötődne senkihez, de még csak klón sem lenne, hanem teszem azt egy ott dolgozónak, vagy egy random embernek a gyereke. Azt nagyon adnám, ha látnánk lezárulni a sorsukat a soroazton belül és adott esetben lenne merszük megölni őket, de ahhoz olyan irányba kellene elvinni a csapat körül kialakult konfliktust, hogy indokoltnak tűnjön Vader feltűnése, akit egy renegát klón osztag után küldenek.

Nagyon felcsigázott ez az előzetes, még jobban várom a májust! Tekintve a csapat kívülállóságát ez egy érdekes perspektíva lesz az új érában is, amikor ráadásul még a "sajátjaik" is ellenük fordulnak. Ami nagyon furcsa volt nekem az ez a gyerek/ek. Lehet csak a szinkront hallottam félre, de az elején teljesen olyannak tűnt, mintha egy lány hangja lenne (mikor megismeri a tagokat a Kaminón), majd később mikor Hunter megkérdezi, hogy velük tart e, akkor aki válaszol annak tök más a hangja, mintha egy fiú lenne - és az a diadém, vagy ékszer sincs mindig a fején. Itt nem tudom, hogy most egy gyerek van (fiú, lány, esetleg mindkettő egy személyben), vagy kettő és akár ikrek is lehetnek. Ennyiből nehéz összerakni, az előzetes megtévesztő is lehet, de mintha kimenekítenék a Kaminóról a gyereket és később is velük van, ők vigyáznak rá, ez egy érdekes dinamikát adhat a sorozatnak, kíváncsi leszek, hogy építik ezt fel. Nekem elsősorban hajszínről egyből Satine vagy Vizsla ugrott be, hogy lehet Mandalorehoz van köze a gyereknek, de a szem színe ebből a szempontból nem stimmel. Annak is örülnék, ha nem valami ismert szereplőhöz kötődne, hanem csak egy klón lenne, de szerintem lesz még itt valami érdekesség.

Bahrein GP Mekkora futam volt ez a tegnapi! Rég volt ennyire izgalmas, kiélezett, fej-fej melletti csata az utolsó körökben. Remélem ez nem csak ilyen eseti jellegű volt, hanem a szezon végéig is kitart majd. Ugyan nyert a Mercedes, de az egész hétvége alapján még mindig a Red Bullt és elsősorban Verstappent érzem a legjobbnak, mindenesetre egy érdekes szezon lehet itt még a Turbo-Hybrid éra első nagy korszakának a végén.

Nagyon jó hírek. Ez egyszerre lesz hommage a prequelnek és ANH-nak is, Ewant és Haydent is viszontlátni, ráadásul egyre több régi szereplővel hatalmas érzés lesz, már előre várom!

Boldog születésnapot!

Justice League - Snyder Cut Az mindenképpen közös bennem és Zack Snyderben, hogy egyikünk sem látta a Justice League 2017-es mozikba került változatát. Nekem akkor kimaradt és mivel elég lehangoló véleményeket olvastam róla, azóta sem néztem meg. Most viszont, hogy bemutatták a rendező eredeti 4 órás hosszúságú eposzi szuperhős vízióját, már csak a puszta kíváncsiság is arra vitt, hogy ezt megnézzem. Hozzáteszem a DC univerzumáról még annyit sem tudok, mint a Marvelről (nem vagyok valami nagy képregény rajongó) csak a korábbi filmeket láttam (+ még az Aquamant, ami később jött ki) és azokkal én többé kevésbé elvoltam noha igazán sosem vonzott be annyira ez a világ, hogy jobban meg akarjam ismerni. Ezt a filmet megnézve pedig azt kell mondjam, egyértelműen ez tetszett a leginkább az eddigi DCEU filmek közül és erre a közel négy órára én összességében nagyon jól szórakoztam.

Ez egyébként tetszene, bár talán egy SW film alkalmasabb lenne egy ilyen "közösségi" megnézésre, mint egy teljes sorozat.

WandaVision - sorozatkritika