Pildi

Lehetséges. Na de akkor mostantól remélhetőleg számítani lehet a zene dominánsabb megjelenésére.

kolmilan, most már igazán tudom értékelni az avatarod.

Az előző két évadra vonatkozóan én is így gondolom, de a 3. évad mintha zenében kicsit gyengébb lenne. Korábban mindig felfigyeltem külön a zenére, már egy megnézésre is, de most az első 2-3 rész kivételével nem nagyon ragadt meg a maga zene. Bár az is igaz, hogy idén szinte minden részt csak egyszer láttam, s lehet, hogy két nézés kellene hozzá...

Meghitt karácsonyi kép.

Az emberek többsége hasznos holmit vesz ajándéknak, nem csecsebecséket. Ahogy Krande is írja, a karácsonyi ajándékok nagy része egyszerű időzítés eredménye.

Ma végre láttam az Így neveld a sárkányodat, és nagyon aranyos film. Jó szöveg és jó történet, mondhatni, hogy anti-rasszista tanmese. Remekül szórakoztunk, a 6 és fél éves fiam most először volt képes végignézni egy ilyen kaliberű mesefilmet és nagyon élvezte. Amúgy nem egy TV-nézős fajta egyáltalán.

Így van. Amíg sokan lelkesedésből ingyen is elkészítenek bármilyen feliratot filmekhez, addig ez nem lehet pénzkérdés. Én sem értem a dolgot.

A karácsonynak sajnos az jellemzője, hogy mindent felerősít, akár jó, akár rossz. Ha hiányzik valami vagy valaki, az nagyon hiányzik olyankor. Egyébként ha jókat is írunk, hogy milyen szuper, azért az nem úgy értendő, hogy 100%-ig csoda és boldogság a világ, legfeljebb a dolgok többsége, ami a karácsonyhoz köthető, pozitív élményt jelent, ami kompenzálja a kevésbé jó vagy egyenesen szörnyű dolgokat, amelyekből viszont szintén jut. Kevés az olyan család, ahol ez nem így van. Az arány persze nem mindegy. Gyerekkoromban nálunk is voltak "érdekes" karácsonyok, ahol többet sírtunk, mint nevettünk, és amikor saját családom lett, igyekeztem azoktól a dolgoktól megszabadulni, vagy másként csinálni, amelyek anno a legtöbb konfliktusforrást jelentették. Pl. hogy mikor kell díszíteni a fát, mi lehet a karácsonyi menű, és hogy kinek mi a dolga otthon. Ez néhány családtag ellenkezését ki is váltotta, mondván, nem ez volt a szokás nálunk/náluk, de ez szimplán nem érdekel. Ez a mi karácsonyunk most már, és én nem hagyom, hogy ál-fontos dolgokkal elrontsák. És az egész tényleg nem arról szól, hogy milyen a fenyőfa, vagy hogy hol van a szaloncukor. Arról szól, hogy amink van, annak örüljünk, mert lehet, hogy az is csak múlandó. Aztán ha már nem lesz, késő bánat...

Szerintem meg semmi lehangoló nincs benne, a fáról sem hiányzik, hiszen vannak helyette díszek, és nem mellesleg egy feladattal kevesebb olyan időben, amikor egyébként is rengeteg munkám van abban, hogy minden rendben legyen az ünnepek alatt. Amúgy nagyon karácsony párti vagyok, gyerekkel vagy anélkül is. Szép hagyomány, és szerintem nagy szerepe van az igazi családi kötelékek fenntartásában.

Nem ismertem, de nagyon hangulatos zene.

Aki kedveli az opera műfaját, annak biztos nagyszerű lehetőség ez. Én régebben bérlettel jártam ilyen élő előadásokra, de a színvonal eléggé változó volt, és csak néhány darab tudott megfogni (pl. Verdi egyes művei), talán emiatt is. Így viszont világszínvonalú alőadásokat lehet megtekinteni, amit egyébként másképpen nem lenne mód. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy rendes filmekre is ritkán jutok el, így operára már végképp nincs idő. Így még egy ilyet sem láttam.

Nekem alig jut.

Bizony. Nálunk is egy fonott dobozban pihennek a fa alatt, várva jó sorsukat.

OFF MissKarrde, SimonZ: köszi az infót, a Kis János utca valóban elérhetőbb, mégha nem is sűrűn járok arrafelé, de legalább tudom, merre van. Tatát egyébként ismerem, diákkoromban több nyáron is töltöttem 1-1 hetet az Öreg-tó partján lévő ifjúsági táborban, valóban szép város. ON Az összefüggések engem is érdekelnének.

SimonZ, fárasztó, de szép és eredményes év van mögötted. Néha ilyen is kell. A csokizót szívesen felkeresem majd, ha Tatán járok, mert nagy csokievő vagyok, és a különlegességeket különösen szeretem. A poszter pedig szokás szerint szép és tartalmas. Remélhetőleg jövőre több időd jut majd erre is.

Én itthon leszek, nekem jó dec. 30.

Asszem ezt tudom teljesíteni - plazmatévé kivételével. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Te jó ég, már össze-vissza irogatok. Ideje lesz már a karácsonynak és a pihenésnek utána.

Remek! Én megveszem majd, ha nem felejtem el. Úgyis régen láttam a HVG-t. Mostanság már csak online olvasok mindent.

Boldog szülinapot!

Én is megvettem, de eddig még csak belepillantani volt időm. Talán majd a téliszünetben.

Én a trailert megnézve egyáltalán nem gondoltam arra, hogy Ahsoka áttért volna. Egyszerűen ez nincs benne a karakterében. Ő túl tiszta szívű és őszinte ehhez, nem látom a fogodzókat, amibe egy Sith belekapaszkodhatna, ha át akarná téríteni. Az, hogy van benne ragaszkodás és szintén nem az a minta Jedi időnként, mert némileg önfejű, még bőven kevés ehhez.

Ezek a sárkányos utalások Anakinnál, valamint bármely szereplővel kapcsolatban az "ilyen érzés ...-nek lenni" kezdetű gondolatok a ROTS könyv legjobb részei. Anno amikor a film után elolvastam, ez hozta hozzám igazán közel Anakin/Vader figuráját, a saját személyes tragédiáját, s mindazt, ami a filmben is benne volt, de számomra mégis a könyv által vált először totálisan átélhetővé. A filmet nem tudtam utána még sokáig (legalább egy hónapig) újra megnézni, de a könyv kéznél volt, és betöltötte az űrt. Az az egyik nagyon jó dolog a Star Wars-ban (többek között persze), hogy itt előbb volt a főgonosz, és csak utána csinált belőle Lucas hőst, úgymond visszafelé - akár a Jedi visszatér végét nézzük, ahol ismét hős lett, akár az utána elkészült előzményeket, ahol még hős volt (ha nem is az a tipikus, színtisztán jó fajta). Engem nagyon megfogott azzal, hogy egy általánosan utált karakterből volt képes szerethető figurát teremteni, a körülmények és a motivációk bemutatásával, amelyeken keresztül megérthettük, hogy történhetett meg mindez.

Így könnyű elkerülni a szereplést. Rosszabbul kellene tanulnod, mindjárt lenne alkalom rá. A laza jeleshez pedig gratula!

Az alkohol nem megoldás, így igaz, max. baráti társaságban lehet ezzel élni, akkor is nagyon mértékkel. Inkább önbizalmi kérdés ez az egész. Hogy az ember ne úgy lássa saját magát, hogy miben rosszabb, mint mások, hanem sokkal inkább úgy, hogy miben jobb. Az erényekre büszkének kell lenni, a gyengeségeket pedig meg kell bocsátani magunknak. Ha az ember nagyjából jóban van önmagával, az már fél siker kifelé is.