Pildi

Ugyan én is amondó vagyok, hogy nem, de hozzáteszem, nem mindig az az igaz, amit a többség mond.

Nagyon szívesen, mindenkinek!

Szerintem is ez a legközelebbi jó időpont. A helyszín pedig lehet bármi, maradhatunk akár a Nyugati környékén is.

Köszi a képeket, Bomarr! Jó kis tali volt, bár engem a tea és a forralt bor mentett meg a megfagyástól, de hát mit is vártunk egy pincehelységtől? orki, jó volt téged megismerni!

Sok sikert, kolmilan! A fórumtalit pedig ne sajnáld, lesz majd jövőre is, ha többen is úgy akarjuk - és már miért ne akarnánk?

Nekem jó.

Donát, nekem tetszik, amit írtál. Én is úgy gondolom, hogy az Erő használatánál a korlátok az elmében vannak; aki eléggé képes koncentrálni, és van ebben gyakorlata, ami valószínűleg azt is jelenti egyben, hogy elhiszi, képes bármit mozgatni annak fizikai méretétől függetlenül, az képes is lesz rá. (de pl. egy cirkáló talán még így is túl nagy falat lenne ) Csatában pedig ezt azért nem lehet alkalmazni, mert sem idő nincs rá, sem a körülmények nem kedveznek a meditációnak.

Le fogom fotózni, ezt megígérhetem.

Az én mobilom már 4 éves, és nem erre tervezték a kijelzőjét... Kinézhetném a szememet, ha arról akarnám elolvasni.

Pedzegettem...

Részemről is köszi, kolmilan. Én is elolvasnám az "előzményeket", de olyan vastag köteteket nem akarok cipelni. Mindig munkába menet és onnan jövet szoktam olvasni, próbálom értelmesen kihasználni a napi másfél órát, amit utazással töltök. De ez csak vékonyka könyvekkel működik.

Én nagyon reménykedem.

Most, olvasás közben eszembe jutott ez a lehetséges filmes megvalósítás, és történethűen csak TV-sorozat formájában tudom elképzelni, hiszen időben eléggé szétaprózodott az egész, ezek az egységek vannak egymásra eléggé lazán felfűzve, ezt egy filmben összehozni csak úgy lehet, ha jelentősen eltérnek az eredeti sztoritól. És akkor meg mi értelme van Alapítványnak hívni az egészet?

Az öt nagy vastagra gondolsz? Az engem is érdekelne.

Jó ez az öltözködés téma, én is utálom az egészet. Jóformán én vásárolok az egész családnak, és mind igaz, amit leírtatok: egyen méretek vannak már a gyerekeknél is, a felnőtteknél meg pláne. Ha akarok valamit venni, akkor biztos nem kapok épp olyat, amilyenre szükség volna, pedig Budapesten van választék, legalábbis elvileg. A gyakorlatban viszont épp az aktuális trendi cuccok vannak a legtöbb helyen, ahol meg nem, az nagyon drága - gyerekruhánál szóba sem jön, mert fél év alatt úgyis kinövik. A legjobb vételek mindig spontánul jönnek, amikor épp valami mást keresek. De az ilyen vásárláshoz a pénzen kívül hangulat is kell, meg idő, ami legalább olyan véges, mint az anyagiak. Szóval a ruhavásárlás kész rémálom...

Mi tavaly karácsonykor cseréltük le a 15 éves 51 cm-s tévénket egy 90 cm körüli LCD-re. Már előtte hónapokkal ment az agyalás, hogy ha már új, akkor milyen legyen és főleg mennyiért... Aztán a plasma v. LCD vitában a sok pro és kontra érvek mellett egyszerűen nem tudtunk dönteni - főleg úgy, hogy eléggé meghatározó volt a költségvetés. Így végül elmentünk egy Electro Worldbe, megnéztük melyik tv mit tud, dvd-ről és rendes adásról, és olyat választottunk, amelyiknél látványra mindkettő jó volt. Azóta én nem csalódtam benne, főleg, amennyit én nézem, mert a régihez képest így is ég és föld a különbség. Biztos lehetett volna jobbat venni, de ez is bőven megteszi, és hát nálunk azért nem a képminőség körül forog a világ.

Örülök, hogy a sütim ilyen sikert arat már látatlanban is. Nekem jó az egész nap, szóval talizhatunk délelőtt, 10-11 körül.

December 5. után szállítható. Az mindjárt itt van.

A múltkoriban kezembe akadt Asimov Alapítvány-trilógiája, és kedvet kaptam újra elolvasni. Kamaszkorom egyik kedvenc sci-fije volt, régen olvastam utoljára (bevett szokásom, hogy a kedves regényeimet többször is elolvasom, és mivel a memóriám nem tökéletes, a részletek teljes mértékben nem szoktak megmaradni, csupán az adott könyv témája és hangulata, ezért egy jó könyv az ismerőssége ellenére mindig képes élményt szerezni ). Érdekes volt újra találkozni Asimov feldobott dilemmájával a természettudomány és a társadalomtudomány elsőbbségéről. Az első két kötetet már befejeztem, most tartok a Második Alapítványnál, és egyre jobban élvezem a történetet. Az eleje se rossz, de nekem főleg akkor kezd el tetszeni a történet, amikor a Második Alapítvány aktív részesévé válik az eseményeknek. A titokzatosságot, ami körüllengi, mindig is nagyon izgalmasnak találtam, és az a jó, hogy arra sem emlékszem (pedig tényleg már legalább háromszor elolvastam ezelőtt mind az öt kötetet), hogy végül is a sok kavarás után hol van a Második Alapítvány, szóval ismét megvan az izgalom. De azt mostanában hallottam, hogy az Alapítvány-trilógia, az Alapítvány Pereme I-II. és az Alapítvány és Föld regényeken kívül Asimov Robot-regényei is kapcsolódnak az Alapítványokhoz, valami átvezető kötetekkel - azokat nem olvastam. Érdemes lenne? (ha valaki közületek olvasta őket...)

És ki kategorizálja a filmeket, hogy A vagy B kategóriásak? A lenti eszmecseréből számomra nagyon az jött le, hogy a B kategória valamiféle alsóbbrendűséget jelent az A kategóriához képest. Ebből a megközelítésből viszont nekem nem nagyon tetszik a fenti felsorolás, Oldie. Jó filmek vannak és kevésbé jók, valamint rosszak is akadnak. Ehhez nincs feltétlenül köze a műfajnak, a költségvetésnek, vagy a színészeknek. Vannak olyanok, amelyeket nagyágyúnak szántak, nagy költségvetéssel, jó nevű színészekkel, és aztán ehhez képest elég halványak lettek, és vannak olyanok, amelyekkel nem voltak az alkotónak különösebben nagyratörő tervei, és remekművek lettek. Én ezekkel a besorolásokkal tudok valamit kezdeni, és ez abszolút nem függ a műfajtól.

Nohát, ma végre eldőlt a jövő hétvége programja, és úgy néz ki, szabad lesz a szombat. Ennek örömére úgy gondoltam, vinnék a talira egy doboz saját készítésű mézeskalácsot. Nem egy tipikus sörkorcsolya, de azért talán jól jön majd.

Szegény. Ő is csak 46 éves volt...

Rossz érzés a kiszolgáltatottság, és az is, hogy ha hülyének néznek. Nekem nem voltak ilyen "élményeim" az egyetemi éveim alatt, a tanárok szemétsége csupán olyanokban merült ki, hogy pl. elsőben a gazdasági földrajz volt a legbukósabb tantárgy (bármilyen hihetetlen, de így volt - mindig lehetett a vaktérképen olyan helyet kerestetni, amiről egyébként senki nem hallott, és ami valahol az apróbetűben volt olvasható a tankönyvben, meg hasonlók, és a vaktérképes részt valami 80%-on kellett teljesíteni, különben a többi feladatodat már nem is értékelték...). Másodikban pedig a gazdasági jog volt hasonlóan kemény a használhatatlan tankönyvek és a követhetetlen előadások mellett elvárt maximális tudás miatt. De szerencsére a fontos és az általam meghatározónak tartott gazdasági szaktantárgyakban mindig nagyon jó szakmai hozzáértéssel és korrekt tanári hozzáállással találkoztam - bár lehet, hogy tényleg csak szerencsém volt.

Képzeljétek, mi történt velem mozi-fronton: hétvégén nyertem két jegyet az új Coen-film, az Égető bizonyíték primer előtti vetítésére az origo filmklubon, és hétfőn meg is történt az esemény. Múlt héten láttam az előzetest, már abból látszott, hogy egy újabb eszement filmet kapunk, de a jó színvonalra garanciát jelentettek a rendező Coen-fivérek, és a főszereplők is: John Malkovich, George Clooney, Frances McDormand, Brad Pitt. És nem is csalódtam. Az egész a Ponyvaregényhez nagyon közel álló stílusban készült keserédes komédia, csupa lúzerrel, akik miközben a saját kis önös céljaikat kergetik, romba döntik maguk körül a világot... Volt pár jelenet, ahol könnyesre nevettem magamat - mit mondjak, nagyon jól esett egy agykifacsaró munkanap után. Csak ajánlani tudom.

Érdekes, hogy ez nem jutott eszedbe korábban, pedig szép kerek évforduló. De jobb későn, mint soha. A tavalyi londoni út nekem is kerek éves évfordulókat jelentett, London vonatkozásában: 1987-ben voltam ott először egy kórusverseny kapcsán (mint versenyző), 1997-ben pedig másodszor, egy 1 hetes pénzügyi tanfolyamon, ahová a munkahelyem küldött (akkor még volt pénz ilyenekre is...). Mindkettő nagy élmény volt, de a legnagyobb persze a 3. alkalom lett: a Celebration Europe.