Darth Sky

Kellemes kiegészítő regény, ami plusz adalékokkal szolgál az Ep9 számos eleméhez - főként Poe és Zorii karaktereihez - ami után más szemmel lehet nézni a filmre. Gondolok itt elsősorban a Kijimin játszódó szakaszra, és az említett két szereplőre. Bár az ifjúsági stílus valamennyire érződik, nincs "lebutítva" az olvasmány. A leírások amennyire kell, részletesek, de nincsenek benne értelmetlen sallangok. Jó volt megismerni Poe életútjának kezdetét, és belső vívódását, hogy jutott el szép lassan annak felismeréséig, hogy az életnek nem muszáj csupán felelőtlen kalandozások sorozatából állnia, léteznek magasztosabb célok is. Nagyjából képet kapunk róla, hogy miként lesz az önző kalandvágytól vezérelt 16 éves srácból egy komolyabb ügy felé kacsintgató, érettebb személy, aki végül az Ellenállás egyik vezetője lesz. Bár értettem, miért viselkedett úgy, ahogy, engem dühített Poe önzése, amely során elszökött a Yavin 4-ről, és beállt a bűnözők közé. Majd később, amikor újra találkoztak, és Kes súlyosan megsérült, Poe még akkor sem volt képes vele tartani... de sajnos Zorii karaktere is sokszor irritált a stílusa miatt. Noha azért vele kapcsolatban is volt kellemes meglepetés, amikor szembeszállt az anyjával, Zevával, és annak ellenére hagyta elmenni Poe-t a Kijimiről, hogy a fiú közölte, nem akar a Fűszerfutárok közé tartozni. Egyébként nekem az Ep9-ből valamiért nem úgy jött le, hogy Poe és Zorii együtt voltak, inkább plátóinak tűnt a dolog. De akkor ez tisztázódott. A végén érdekelt volna, hogy Zorii végzett-e az anyjával, bár tekintve, hogy ő lesz a Fűszerfutárok vezetője, gyanítom, hogy igen. Sela Trune mellékszála nem volt különösebben érdekes, de nem is zavart, hogy benne van. Teljesen érthető motivációi voltak a Kijimi Fűszerfutárokkal kapcsolatban, bár ez olyan szintű megszállottsággá vált, hogy aztán felelőtlenül a halálába rohant. A végén Poe eszmélése a készülődő tömeges gyilkosság során annyiból volt furcsa, hogy már korábban is sejthette, hogy nem a kiscserkészek közé állt be, hanem veszedelmes bűnözők/gyilkosok közé. Innentől kezdve, mire számított? Kes kapcsán még annyit, hogy talán az lehetett volna egy megoldás (még a Yavin 4-en), ha megígéri Poe-nak, hogy csatlakozhat az Új Köztársaság haderejéhez (ahol aztán amúgy is kiköt). Így talán megakadályozhatta volna a szökését úgy, hogy nem fojtja el a kalandvágyát sem. Viszont, Poe így legalább hasznos képességekhez és tapasztalatokhoz jutott a Kijimin töltött évek során. Ami még tetszetős apróság volt, az L'ulo Lampar és Zade Kalliday szerepeltetése. Összességében tetszett a regény, soha rosszabbat.

Engem kissé a Deadpoolra emlékeztet ezzel az éles brutalitás-poénkodás kontraszttal. Én már annak örülök, ha az első Suicide Squad filmet túlszárnyalja majd. Egy esélyt azért adok majd neki.

Én is benne vagyok.

Boldog születésnapot, RacerX!

Alphabet osztag 2. - Széthullás Így a 2. könyv után tovább erősödött bennem az a gondolat, hogy egy trilógia sok erre a történetre - vagyis az Alphabet osztag és az Árnyék ezred konfliktusának elmesélésére. Voltak érdekes elgondolások ebben a kötetben is, pl. a személyes konfliktusok bemutatása (főleg Quellel és osztagtársaival kapcsolatban), vagy a karakterek saját kis dilemmáinak megismerése. De a más művekkel való kapcsolódási pontok is tetszettek. Ugyanakkor szükségtelen üresjáratokban sem szenved hiányt a könyv, ami nálam sok helyen rányomta az érdektelenség bélyegét. Egynek elment. Hogy az író szavaival éljek: "Kettő megvan, még egy hátra van".

Nekem is megvolt a Snyder's Cut. Kissé tartottam a közel 4 órás játékidőtől, de szerencsére egy percig sem unatkoztam. Ez a változat köröket ver Whedonéra, jóval mélyebben tárva elénk a történetet és a karaktereket. Szerintem ez lenne az az irány, amit a DCEU-nak követnie kellene, nem a Suicide Squad, a Birds of Prey vagy Shazam!-féle bohóckodások. Minél többet tudok meg Snyder eredeti elképzeléseiről, hogy miként tervezte gondosan kiépíteni ezt az univerzumot, úgy sajnálom egyre inkább, hogy immár nem válhat valósággá. A halvány remény azért még ott van bennem, hogy a Flash film egyfajta "rebootként" is funkcionálhat a DCEU számára egy új idővonal formájában. Aki egy kicsit is csípi a DC világát, annak szerintem kihagyhatatlan film.

Nekem az is bejön még, amikor a szellem Yoda rákoppint a szellem botjával Luke-ra.

Nem túl biztató az új Superman film híre... nem lett volna logikusabb egy Man of Steel 2 Henry Cavillel? Össze-vissza dobálóznak a projektekkel, az egységes vízió leghalványabb jele nélkül. Kár, pedig a DC-ben szerintem legalább annyi (ha nem több) potenciál van, mint a Marvelben filmes univerzumépítés terén.

A DCEU is megtalálta a Supergirljét Sasha Calle személyében. A karakter állítólag már a Flash filmben szerepelni fog.

Pedig a rendező szándéka az volt, hogy a karakterek szerelései tükrözzék a funkcionalitást (pl. Scorpion esetében), és ne csak sima jelmezeknek tűnjenek. Minden esetre én is várom, szurkolok neki, hogy jól sikerüljön. Az eddigi 2 és fél perc bíztató.

Hát, itt tényleg nem lesz finomkodás.

Azóta frissítették a cikket, és ott azt írják, hogy a Lucasfilm nem tervezi a recastot. Updated to add a Lucasfilm source saying that the Cara Dune role on The Mandalorian is not expected to be recast and that she was not part of the Dec. 10 presentation, nor was she engaged in negotiations for future work.

Nem vagyok nagy Thrawn-rajongó, így nem lelkesedtem túlságosan érte, amikor megtudtam, hogy egy második kánon trilógiát is kap a chiss. Úgy érzem, számos más érdekes karakter van az SW-ben, akik nem, hogy kettő, de még egy trilógiát sem kaptak. Viszont azt be kell látnom, hogy minél több regény születik róla, úgy adnak egyre nagyobb mélységet a karakternek, amit összességében nem bánok. A Chiss Birodalom-trilógia 1. része (A káosz ébredése) sok pluszt adott nem csak Thrawn karakteréhez, de a Chiss Birodalomhoz és az Ismeretlen Régiókhoz egyaránt. Alaposabban megismerhettük a chiss kultúrát, a politikai berendezkedést, és természetsen Mitth'raw'nuruodo előéletét. Tetszett, ahogy megágyaznak olyan későbbi eseményeknek, mint Thrawn száműzése a Chiss Birodalomból, vagy a chisseket fenyegető rejtélyes háttérveszély felbukkanása. Thrawn már itt magán viseli azokat a személyiségjegyeket, amiket később is: bár zseniális taktikai tehetsége van, a politikai érzéke legalább ennyire csapnivaló. Az is kiderül, hogy amolyan renegát a chissek körében, mivel számos esetben él illegális eszközökkel/módszerekkel, hogy elérje célját. Még ha ez a cél a Chiss Birodalom védelme is, a Tanács és a Szindikatúra nem nézi jó szemmel szabályszegéseit, ami előrevetíti majdani száműzését. A Thrawn regényben homályos volt, pontosan miért is vetették ki őt maguk közül a chissek, de immár erősen körvonalazódni látszik a dolog. Érdekes volt látni, hogyan épül fel a hierarchia a különböző uralkodócsalódok révén. A külső fenyegetés mellett a belviszályok és politikai játszmák is nagy szerepet kaptak. Ami még tetszett, hogy egy ponton megismerhettük ugyanazt a jelenetet, amit a Thrawn: Szövetségekben is olvashattunk, amikor a chiss találkozott Anakin Skywalkerrel a Mokivj-nél, majd besegített neki. Csak ezúttal nem a Jedi, hanem Thrawn és Che'ri szemszögéből láthattuk az eseményeket. Bár számos rosszakarója és ellensége van nem csak a nikarduniak (Yiv), hanem a chissek között is (Thur'fian - aki ráadásul szintén a Mitth család tagja), viszont szövetégesei is akadnak. A már ismert Ar'alani mellett megismerhetjük az egykori égjárót, Thaliast is, aki a kis Che'ri felfigyázója. Valamint maga Thooraki, a Mitth család feje is Thrawn pártján áll. Egyszóval érdekes, és gazdag a paletta, ahogy maga a "játszótér" is. Bár az Anakinos találkozást leszámítva semmi kapcsolódási pontunk nincs az általunk ismert galaxishoz (amit a chissek Kisebb Űrnek hívnak), mégsem éreztem nem Star Warsba illőnek a sztorit. Bár Zahn ezúttal végképp nem hazudtolta meg magát, miszerint elvan a saját maga által teremtett "mini SW-univerzumban", hiszen a szereplők 90%-a újonc, ahogy az események is csaknem végig az Ismeretlen Régiókban játszódnak. Amennyire nem hozott lázba eleinte ez az újabb Thrawn-trilógia, most legalább annyira kíváncsi vagyok a folytatására.

Szerencsére úgy néz ki, hogy nem fogják újracastingolni. Legalábbis a THR infói szerint.

Boldog születésnapot @NorbiLordi

Kiderült, hogy kik fogják alakítani a The Last of Us sorozat két főszereplőjét. Joelt nem más, mint Pedro Pascal játssza majd, míg Ellie-t a szintén GoT-os Bella Ramsey.

Elvileg már legalább eggyel több szavazatnak kell lennie.

Ezzel én is pont így vagyok. Emlékszem, hogy a Mando-ban azért szorítottam, hogy nehogy más színész legyen a csuklya alatt. Nagy megkönnyebbülés volt Mark Hamillt látni, még ha nem is volt tökéletes. Nekem egy másik színész sokkal kizökkentőbb lett volna, mint egy nem teljesen élethű CGI. Cameónak szerintem okés volt, de egy róla sorozatot nem tartok jó ötletnek. Sem a gyenge CGI, sem a másik színészes megoldás nem tetszene. Akkor már legyen inkább egy TCW minőségű animációs sorozat.

6 évvel játszódik előtte. A Vérvonal YU 28, az Ep7 pedig YU 34.

Utólag is boldog születésnapot @Frenkie

Hogy melyik a legjobb, az nehéz kérdés, de ha a TOP 3-at kéne megneveznem, én ezeket írnám: Mester és tanítványa Sötét tanítvány Elveszett csillagok Persze számos jó kánon regény van még, de engem ezek ragadtak meg leginkább.

A Skywalker korában "Ren Lovagjai" van.

Ha Palpatine csak álcaként használta a kedves, idős bácsi külsőt, akkor miért mutatkozott úgy mindig a Windus élményt megelőzően? Még akkor is, amikor Sidiousként kettesben volt a tanítványaival (Maul, Dooku)? Vagy az Ep3 után miért nem változott vissza "jóképűvé", ha tudott ilyet? Mert a birodalmi holo-híradókban és propaganda anyagokban nem elcsúfítva mutatkozott, vagyis a célja az volt, hogy ne így lássa őt a galaxis népe. Én maradok annál a verziónál, hogy a Windu által visszavert villámok torzították el (amit persze direkt okozott magának), hogy megmutassa, milyen kegyetlen mocskok ezek a Jedik.