Darth Sky

Én is úgy vagyok vele, hogy amit a guide-okban írnak az hivatalos, vagyis kánon.

Úgy emlékszem, hogy a sorozatok epizódkibeszélőinek szellemében nyíltak külön topikok a regényeknek is. Előtte ugye egy kalap alatt voltak az "SW könyvek", ahol mindig használni kellett a kapcsolót. Vagyis vannak az általános kibeszélőtopikok (pl. "A The Mandalorian sorozat", "A The Bad Batch animációs sorozat", "Könyvek", stb.), amik spoilermentesek, és a spoileres kibeszélőktopikok, amik a konkrét epizóddal/könyvvel foglalkoznak.

A regény kibeszélő topikja révén itt nem kell a spoiler gombot használni, vagy igen?

Szerintem Poe több évig volt a Fűszerfutárok között. Igaz, hogy a regény elejétől csaknem a legvégéig durván egy év telik el (YU 18-19), viszont a Kijimi Csúcstalálkozó elvileg már évekkel később zajlik. Ha jól emlékszem, van is egy olyan megjegyzés, hogy az elmúlt évek során Zeva Bliss tovább bővítette a Fűszerfutárok kapcsolathálózatát, hogy valamennyi vezetőt meghívhassa. Illetve, hogy a Csúcstalálkozót évek tervezése előzte meg. Egyébként Sela Trune halálának is a YU 23-as év van feltüntetve.

Akinek nem tetszett az előző "Bizonyos szemszögből" kötet, annak szerintem ez se fog, és fordítva. Összességében nagyon hasonló felépítéssel és megközelítéssel bír. Akadnak érdekesebb szegmensei, de sajnos jó pár érdektelen is helyet kap, az arányok pedig inkább ez utóbbi számára kedveznek (legalábbis számomra). Nem megyek végig egyesével mind a 40 novellán, inkább megemlítem azokat, amik tetszettek: - A Hoth-os fejezetek közül azt tudnám kiemelni, amiben egy "mezei" lázadó kap szerepet, és általa nyerhetünk bepillantást a Szövetség életének hétköznapibb részébe. Hogy egy szimpla futár ugyanúgy nélkülözhetetlen tagja a mozgalmuknak, mint a rangosabb személyek, a vadászgép pilóták, vagy a vérbeli hősök. - Rae Sloane felbukkanásának örültem, mert remek kapcsolódási pont úgy az Új hajnalhoz, mint az Utóhatás-trilógiához, vagy akár a Squadrons játékhoz. Jó volt megismerni, hogy mivel foglalatoskodott az aszteroida-rendszerben zajló üldözés idején, vagy, hogy miért nem kapott szerepet a hoth-i csatában. - Boba és Bossk együttműködése kapcsán tetszik, hogy sokat reflektálnak a TCW-re (ahol Aurra után Bossk egyfajta mentorrá vált Boba számára), de a 2015-ös Star Wars képregénysorozatra is. Bár a Legendák után (ahol Boba és Bossk halálos riválisok) furcsának hatott ez a merőben eltérő viszonyrendszer kettejük között. A TCW sorozat után viszont logikusabb a Kánonban tapasztalt változat. - Kiderült, hogy Palpatine mindvégig pontosan tisztában volt Vader szándékaival Luke kapcsán (a Sith tanítvány konkrétan álmodozott a Galaxis feletti apa-fia egyeduralomról, amibe Sidious is bepillantást nyert), mégis belement a játszmába, hogy Vader hajszolja a fiát. - A Dabobah-s szálon kissé furcsa volt, hogy saját tudattal ruházták fel a Barlangot, ami az őt meglátogatók negatív érzelmeiből táplálkozik, mégis működött. Tetszett, hogy Yoda szánt szándékkal élte át újra és újra legmélyebb félelmeit, hogy emlékeztesse magát. - L3-37 fejezete is tetszett, amelyből kiderült, hogy két másik droiddal együtt hárman alkotják a "Millenium Csapat"-ot, vagyis a Falcon központi számítógépét. Noha egy egészet alkotnak, mindhárman külön tudattal és emlékekkel bírnak. L3 és Lando "találkozása" is tetszett, még ha ez utóbbi nem volt teljesen tisztában, hogy egykori barátjához van szerencséje. Persze voltak még érdekes adalékok, de bennem ezek maradtak meg leginkább. Az utolsó fejezet már-már paródiának beillő mivoltán jót szórakoztam. Nem sejtettem, hogy ekkora arcok ezek a whillek.

Boldog szülinapot, @Donát és @tomcsi80!

Igen, idén jelent meg az Oddwolrd: Soulstorm, ami az eredeti 2. rész (a '98-as Oddworld: Abe's Exoddus) újragondolt, modernizált változata. Az Oddworld: Abe's Oddysee-hez is készült remake, még 2014-ben Oddworld: New 'n' Tasty! címmel. Nekem tetszenek a modern verziók is (ezekben nyilván szebb a grafika, gördülékenyebb a játékmechanika), de szerintem ugyanúgy érdemes kipörgetni a klasszik változatokat. Nem tudom, erre gondolosz-e, de nekem az NFS II-ből a kanadai pályán rémlik hasonló. (1:18-nál kezdődik) Úgy emlékszem, én is pont annál a résznél akadtam el. Akárhogy futottam, meg ugráltam, mindig elgázolt a csorda.

Nekem '97 környékén volt az első PC-m, igaz, az még a bátyámmal közösen. A legtöbb játékot úgy ismertem meg, hogy láttam őt játszani velük. Aztán, valamivel később sikerült szert tenni egy sajátra. Minimálisan pár "tévéjátékba" is belekóstoltam (a pontos márkájára és játék címeire már nem emlékszem), de viszonylag felületesen. A következő PC játékok élnek leginkább az emlékeimben, ha nosztalgiáról van szó. Prince of Persia (1989) Ez volt az első olyan játék, amiről komolyabb emlékeim vannak. A játék időlimites, azaz 1 óránk van teljesíteni a feladatot (megmenteni a hercegnőt), így az ember azt gondolná, hogy nincs benne sok játékidő. De nekem csak sokadszori nekifutásra sikerült becsületesen, vagyis pályaugró- és életkód nélkül végigvinnem. Aztán később persze, amikor már ismertem a pályák menetét, újra és újra végig vittem a szórakozás kedvéért. Ahol sokáig képtelen voltam tovább jutni, az az utolsó előtti, 11. pálya (lásd a képen): itt a főhős "tükörképével" kell harcolni, illetve, azt hittem, hogy harcolni... ugyanis, ha megöltem az illetőt, én is meghaltam, mivel a saját tükörképem. Aztán egy szerencsés véletlen során jöttem rá a megoldásra. Ekkor még nem lehetett felmenni a YouTube-ra gameplay videóért, ha elakadtam, de nem egyébként is jobb szeretek magam rájönni a rejtélyek nyitjára. Oddworld: Abe's Oddysee (1997) Egy baromi hangulatos, és szerintem még mai szemmel is bőven "vállalható", oldalnézetes játék. Mai napig a kedvenceim között van. A világa és lényei roppant kreatívak, minden egyes képkockát gondosan megterveztek benne. Az atmoszférája nagyon jó. Egy Abe nevű lényt kell irányítani, akivel ki kell szabadítani 99 társunkat az elnyomóinktól, természetesen csapdák és ellenségek sorain keresztül. Nemrég nosztalgiáztam (sokadjára) vele, ezúttal a Steamen. Ez volt az első játék, amit fizikailag is birtokoltam. Igaz, másoltan és fekete-fehéren nyomtatott borítóval, de az egyik legjobb szülinapi ajándék volt akkoriban. Need For Speed 2 (1997) Az első NFS játékom, amivel szintén elég sokat játszottam. Jó volt az irányítás, tetszettek a pályák és az autók. Később egy bónusz pályához (Hollywood) is sikerült hozzáférnem egy kód beírásával. Ezt már lehetett ketten is tolni, így mondhatjuk, hogy ez volt az első multiplayer játékom. Bátyámmal, majd később öcsémmel sokat róttuk a köröket. Mortal Kombat 4 (1997) Nekem is ezzel a résszel kezdődött az MK-s pályafutásom, és rajongásom, ami a mai napig tart. Már akkor megtetszettek a különféle képességekkel bíró karakterek, és maga a lore, noha a sztori ekkoriban még nem volt túlgondolva, vagy bő lére eresztve. Emlékszem, hogy a legelső harcom a szüleim barátainál zajlott, ahol a kezdő torony első ellenfele, Scorpion ellen indultam Liu Kanggel. Akkor még nem tudtam, mik azok a kombók, taktikák, stb., lényegében csak nyomkodtam a gombokat össze-vissza. Miután Scorpion legyőzött, volt olyan kedves, és egyből megajándékozott egy kivégzéssel (aki a képen is látható). A kivégzésekről sokáig nem tudtam, hogy lehet beadni őket (az ismerőseim is így voltak vele), ezért volt nagy szám, ha a gép nagy ritkán elsütött egyet-egyet ellenem. Carmageddon (1997) Egy újabb '97-es játék, ami nem kevésbé barátságos az MK-nál. Bátyám és a haverja ismertették meg velem, amikor meglátták, hogy a Need For Speed 2-ben ütközéssel próbáltam kiiktatni a versenytásakat. Itt pont az a cél, hogy az ellenfelek autóját szétcsapva egyedüliként maradjunk versenyben. Az ütközések mellett, az emberek vagy tehenek elgázolásával is plusz időre lehet szert tenni. Végig lehet vinni az adott versenyeket "tisztán" is, azaz, teljesítve a köröket, de lássuk be, ez a játék nem azért született meg. Kissé bizarr, de szórakoztató játék volt. Doom 2 (1994) Az első FPS, amihez szerencsém volt a Wolfenstein 3D mellett. A műfaj egyik közismert címe, ami méltán lett népszerű. Bár a Doom 2-t a mai napig nem sikerült végigvinnem, mert az egyik pályán folyton elakadtam... de már PS-re is beszereztem, így, ha nosztalgiázni támadna kedvem, újra nekiveselkedek majd. Aztán voltak még olyan kis szösszenetek, mint a Disney platformerei (Aladdin, The Lion King), amikkel szintén jó volt játszani. Bár ezeket megint csak nem sikerült befejeznem, mert ott volt az a tulajdonságuk, hogy az életek elhasználása után az elejéről kellett kezdeni az egész játékot. Elég frusztáló tudott lenni, ha komolyabb előrehaladást értem el, majd, mivel nem volt több életem, a játék elejétől kellett kezdenem az újabb halált követően. Jó néhány pályát csak pályaugró kódokkal tapasztaltam meg.

Érdekes, engem ez valamiért nem zavar ennyire. Amikor pl. megtudtam, hogy az új Batwoman is ugyanolyan nemi irányultságú lesz, mint az előző, ráadásul a bőrszíne is olyan, amilyen, csak megvontam a vállam. Hiába tudom, hogy ez egyértelműen egy PC megmozdulás. A sztori leköt, a karakterek kellően jók, így a baromságokkal szemben is elnézőbb vagyok. Persze megértem, ha valakinek ez nem tetszik. Engem pl. sokkal jobban frusztál a The Flash, ami egy remek kis sorinak indult, de szerintem önmaga paródiája lett. Ma már sehol egy épkézláb ötlet, a karakterek is egyre irritálóbbak, pedig lehetőség van/lenne benne... a Supergirlel is hasonlóan vagyok. A Legends of Tomorrow pedig akkora baromság, hogy még haragudni se tudok rá. Láthatóan még a készítők se veszik komolyan magukat, és az a fajta burleszk humor, amit sokszor tolnak, vicces tud lenni a kellő hangulatban. Amikor azt gondolnám, hogy már a legnagyobb marhaságot is láttam, csak berakok egy LoT részt, és az esetek többségében rám cáfolnak. Igen, főleg, hogy a Doom Patrol csapata egy az egyben ugyanaz a saját sorozatában, mint a Titansben. Örülnék neki. Ha már egy univerzumban játszódnak ezek a sorozatok, néha érződjön is. Bár szerintem ez túlnyomórészt csak marketing. A crossovereket leszámítva viszonylag kevés átfedés van a sorozatok között. És a saját példámból kiindulva bejön nekik: mert én mára biztosan elkaszáltam volna a The Flash-t, a Supergirlt, de talán még a LoT-ot is, ha nem érezném azt, hogy utána nem látom át az Arrowverse nagy egészét. Ugyanezen indok miatt gondolkozom erősen, hogy elkezdjem-e a Black Lightningot...

Én a korai éveimben ismertem meg az alábbi '93-as Star Wars sakkot, és nagyon bejött az SW köntösbe bújtatott megoldás. Az külön tetszett, hogy a figurák nem szimplán "levették" egymást, hanem különféle animációk keretében végeztek a másikkal. Nekem is az Ep1 játékváltozata volt az első "komolyabb" SW játékom, és emlékeim szerint az első olyan game, amit eredetiben is birtokoltam. Öcsémmel jó párszor játszottunk vele, viszont teljes egészében csak egyszer vittem végig. Emlékszem, hogy sokáig nem tudtam tovább jutni a Tatooine-ról (asszem Qui-Gonnal kellett alkatrészeket gyűjteni), ezért csodaszámba ment, amikor végre sikerült előbbre jutni. A maga idejében, a Baljós árnyak láz idején jó volt, de sosem rajongtam érte igazán. Ellenben, a Jedi Knight II: Jedi Academy gyorsan beszippantott, rengeteget toltam vele. Többször is végig vittem. Az első végigjátszásom fő blamájára tisztán emlékszem: figyelmetlen voltam, amikor a Rosh-sal való harc után nem olvastam el a kiírást, és nem tudtam, hogy egy útválasztónál járok, miszerint a döntésem alapján fog folytatódni a sztori a Világos vagy a Sötét oldalon. Megörültem, hogy Rosh csak úgy felkínálta magát, majd gyorsan levágtam, mondván megérdemelte. Aztán csodálkoztam, hogy a Korribanon miért támadnak rám a Jedi cimbik, amikor nem ártottam nekik semmit. Egyébként ezt a két játék a mai napig tagja a gyűjteményemnek:

Nekem tegnap azt írták, hogy "A csomag a mai naptól számított 6 munkanap elteltével érkezik meg az Ön által megjelölt pontra". A Sötét templommal és Kylo Ren felemelkedésével együtt rendeltem.

Szerintem ebbe a közel 2 és fél percbe több Resident Evil hangulatot sikerült pakolni, mint az összes "Kaptár" filmbe együttvéve.

Eddig nekem is kellemes meglepetés, bár a Batwoman 2. évada (így 13 rész után) jobban tetszik. A bejelentéskor nem értettem, mi szükség van egy Supermanről szóló sorozatra, amikor már van van egy Supergirl az Arrowverse-ben, akinek majdhogynem ugyanazok a képességei. Plusz a DC tele van érdekesebbnél érdekesebb karakterrel, akiket eddig nem bontottak ki komolyabban mozgóképen. Viszont itt, az eddigiek alapján inkább Superman emberi oldalán és a családjával való kapcsolatán van a hangsúly, valamint a két oldal (kötelesség, család) közti kényes lavírozáson, így pedig máris látom az értelmét. A képességei durrogtatása inkább másodlagos. Arra nem is figyeltem, hogy utalnak-e az Arrowverse többi tagjára, bár párszor felmerült bennem, hogy felbukkanhatna Supergirl (de ha jól tudom, a színésznő épp várandós volt a S&L forgatásának idején). Szerintem mégis jobb lett volna, ha ez a sorozat egy másik Földön kap helyet, de ugyanúgy az Arrowverse multiverzumában, mint pl. a Titans, Stargirl, Doom Patrol, Swamp Thing. Így kevésbé lenne zavaró a sorozat függetlensége, de ugyanúgy nyitva lenne annak lehetősége, hogy a komolyabb crossover eseményeknél "átjárkáljanak" egymáshoz.

Szerintem érdemes.

Ma végre én is megkaptam az első adag Pfizert. Június 22-én kell mennem a másodikra. Kissé aggódtam, hogy lesz valami kellemetlenebb mellékhatás, de enyhe álmosságot/fáradtságot leszámítva semmi nem volt. A helyét is minimálisan érzem, úgyhogy eddig nincs okom panaszra.

Omega is megkapta a realisztikus fanartját.

Szerintem is használt a sorozatnak a főszereplő váltás. Egyrészt Ryan karaktere alapból szimpatikusabb Kate-nél, másrészt, a színésznő is jobban játszik. Páran vádolják érte a sorozatot, de engem hidegen hagy, hogy ki fekete vagy leszbikus, és hogy milyen irányelvek miatt van így, amíg nem nyomja rá a bélyegét a történetre. A sztorinak egyébként még jót is tett, hogy az élet írta a forgatókönyvet, mert így egy érdekes szállal látta el az évad első felét. Meglepődtem, hogy milyen jól oldották meg egyrészt Kate minden előjel nélkül való eltűnését, másrészt Ryan behozását, és főszereplővé avatását.

A sorozat keretein belül szerintem nem fog mindegyikük meghalni. Filoni eleve nehezen tudja elengedni a karaktereit, így kétlem, hogy Rogue One módra halomra halnának a végén. Egyébként is, legyenek kreatívabbak.

Elsőre fel se tűnt, ahogy a cellában Omega szinte végig imitálja Hunter testbeszédét.

@tomcsi80 @Dei köszi nektek is!

Inkább fanartok, de szerintem ide is passzolnak.

Szegény Windu mester. Tehát, valójában ezért nem adta meg Anakinnak a mesteri címet.

@Ody Mandrell @NorbiLordi @Pildi @MissKarrde @Wilde @Darth Cupsy @Rog @Iqvi @Whill @Darth Revan9 @Sinistra @Adrián @Bomarr @Dzséjt @RacerX @Kenobi tábornok @Frenkie - köszönöm szépen a köszöntéseket, mindenkinek!

Boldog szülinapot, @Sinistra!