Darth Sky

Nekem eddig csak annyi különbség tűnt fel, hogy az Ep5-ben a fagyasztés előtt még ott van a karjain az a "biszbasz", az Ep6-os kiolvasztásakor meg már nincs.

Mire gondolsz? Szerintem ugyanazt a ruhát viseli. Plusz elég furcsa lenne, ha a visszafagyasztáskor pont olyan pózba kerülne, mint az első alkalommal.

Én már annak is örültam, hogy a végső csatában ott voltak. Szerintem ahhoz képest szépen használtak PT-elemeket az új trilógiában, mint amennyire figyelmen kívül hagyhatták volna ezeket.

Így 150 oldal után nem olyan rossz regény, mint gondoltam. Lehet, hogy a sok negatív vélemény letornázta az ingerküszöbömbet? Úgy érzem, itt inkább Padmén (azaz Amidala királynőn) és az udvarhölgyein, illetve a hozzájuk kapcsolódó életképeken van a hangsúly, nem pedig az agyeldobós sztorin. Az azért meglepett, hogy Maul azért gyűlöli a Jediket, mert anno nem fedezték őt fel a Dathomiron.

Ez a trailer meglepett, de kellemesen. Az eddigiek alapján méltó TCW folytatásnak tűnik. Úgy fest, a csapat tovább folytatja a konzisztens univerzumépítést.

Leadráltam a Stargirl sorozatot, és kellemesen csalódtam benne. Valamiért azt hittem, hogy valami gyengus "limonádé" sorozat lesz, de egész jól összehozták. Túlzottan szerintem nem érdemes komolyan venni, de a műfaj kedvelőinek azt hiszem, hogy tetszeni fog. A tipikus szuperhős klisék persze megvannak benne, és a sztori sincs tele fordulatokkal (bár azért akad), engem mégis megfogott az egész pozitivitása. Főleg a címszereplő volt szimpatikus, aki egyszerre ártatlan és naiv, ugyanakkor harcias és elszánt. A történet Blue Valley-ben játszódik, tipikus kisvárosi hangulattal. Az új Amerikai Igazság Szövetség (Justice Society of America) felemelkedésének lehetünk tanúi, ami mellett persze szerepet kap az ellenpólus, az Amerikai Igazságtalanság Szövetség (Injustice Society of America) is. Műfaján belül szerintem kellően szórakoztató, ami inkább a Titans színvonalát hozza, mintsem az Arrowverse sorozataiét. Aki szereti a DC világát, az szerintem ne hagyja ki.

Én is azt tapasztalom, hogy sokan egyszerűen lesz**ják az egészet. Amíg nem a saját bőrükön tapasztalják meg a vírus mibenlétét (pl. elvesztik egy hozzátartozójukat vagy barátjukat, esteleg munkanélkülivé válnak), addig nem veszik elég komolyan, számok ide "riogatások" oda. Annyiból szerencsés vagyok, hogy olyan helyen dolgozom, aminek a mostani körülmények között is működnie kell - ergo van munkám, viszont a hátulütője az, hogy napi szinten lazán kapcsolatba kerülök akár több száz emberrel is, elkerülhetetlenül... Arról nem is beszélve, hogy míg én az egész délutánt végigszenvedem a maszkban, addig egyeseknek az a fél-1 óra is nehezükre esik, amíg ott vannak. Volt rá példa, hogy normális hangnemben megkértem a nőt, hogy az orrára is húzza fel a maszkot, és még neki állt feljebb. Vagy, a minap a posta előtt sorban álltam, betartva a kb. másfél métert az előttem állótól, míg az utánam jövő illető zavartalanul megállt tőlem kartávolságra. De ha rászólok, akkor én vagyok a bunkó s*gg. Őszintén szólva, nekem a maszkviseléstől és a korlátozásoktól eltekintve minimálisan változott meg az életem (ergo nem vesztettem el a munkámat és a hozzátartozóimat), de remélem, mielőbb visszalendülünk a normál kerékvágásba. A kormány hozzállása mellett engem sok ember viselkedése is elszomorít ez ügyben.

A klasszikus értelemben szerintem se. Csak arra akartam célozni fentebb, hogy az Ep9 alapján nem úgy jött le, hogy Poe-nak bárminemű romantikus kalandja (legyen az egy csók) lett volna Zoriival. Bár az a filmből is érződik, hogy a nőnek nem közömbös az Ellenálló.

Ezzel én is így vagyok. Bár szerintem az Ep4-5 közötti Vader sorozat sem csúcsminőség, azért sokat hozzáadott a karakterhez és az érához. Különösebb bajom amúgy Sötét látomásokkal sincs, de nem érzem, hogy annyi plusz tett volna hozzá Vaderhez. Ráadásul szerintem az a sztori elég kínos volt, amiben a csaj megszállottan szerelmes volt Vaderbe.

Abból, hogy többször is csókolóztak. Nem volt egyértelműen meghatározva a kettejük közti viszonya (hol legjobb barátoknak, hol szerelmeseknek tűntek), viszont ahogy Poe, úgy Zorii is táplált a barátságnál mélyebb érzelmeket a másik iránt, ez szerintem biztos.

Kellemes kiegészítő regény, ami plusz adalékokkal szolgál az Ep9 számos eleméhez - főként Poe és Zorii karaktereihez - ami után más szemmel lehet nézni a filmre. Gondolok itt elsősorban a Kijimin játszódó szakaszra, és az említett két szereplőre. Bár az ifjúsági stílus valamennyire érződik, nincs "lebutítva" az olvasmány. A leírások amennyire kell, részletesek, de nincsenek benne értelmetlen sallangok. Jó volt megismerni Poe életútjának kezdetét, és belső vívódását, hogy jutott el szép lassan annak felismeréséig, hogy az életnek nem muszáj csupán felelőtlen kalandozások sorozatából állnia, léteznek magasztosabb célok is. Nagyjából képet kapunk róla, hogy miként lesz az önző kalandvágytól vezérelt 16 éves srácból egy komolyabb ügy felé kacsintgató, érettebb személy, aki végül az Ellenállás egyik vezetője lesz. Bár értettem, miért viselkedett úgy, ahogy, engem dühített Poe önzése, amely során elszökött a Yavin 4-ről, és beállt a bűnözők közé. Majd később, amikor újra találkoztak, és Kes súlyosan megsérült, Poe még akkor sem volt képes vele tartani... de sajnos Zorii karaktere is sokszor irritált a stílusa miatt. Noha azért vele kapcsolatban is volt kellemes meglepetés, amikor szembeszállt az anyjával, Zevával, és annak ellenére hagyta elmenni Poe-t a Kijimiről, hogy a fiú közölte, nem akar a Fűszerfutárok közé tartozni. Egyébként nekem az Ep9-ből valamiért nem úgy jött le, hogy Poe és Zorii együtt voltak, inkább plátóinak tűnt a dolog. De akkor ez tisztázódott. A végén érdekelt volna, hogy Zorii végzett-e az anyjával, bár tekintve, hogy ő lesz a Fűszerfutárok vezetője, gyanítom, hogy igen. Sela Trune mellékszála nem volt különösebben érdekes, de nem is zavart, hogy benne van. Teljesen érthető motivációi voltak a Kijimi Fűszerfutárokkal kapcsolatban, bár ez olyan szintű megszállottsággá vált, hogy aztán felelőtlenül a halálába rohant. A végén Poe eszmélése a készülődő tömeges gyilkosság során annyiból volt furcsa, hogy már korábban is sejthette, hogy nem a kiscserkészek közé állt be, hanem veszedelmes bűnözők/gyilkosok közé. Innentől kezdve, mire számított? Kes kapcsán még annyit, hogy talán az lehetett volna egy megoldás (még a Yavin 4-en), ha megígéri Poe-nak, hogy csatlakozhat az Új Köztársaság haderejéhez (ahol aztán amúgy is kiköt). Így talán megakadályozhatta volna a szökését úgy, hogy nem fojtja el a kalandvágyát sem. Viszont, Poe így legalább hasznos képességekhez és tapasztalatokhoz jutott a Kijimin töltött évek során. Ami még tetszetős apróság volt, az L'ulo Lampar és Zade Kalliday szerepeltetése. Összességében tetszett a regény, soha rosszabbat.

Engem kissé a Deadpoolra emlékeztet ezzel az éles brutalitás-poénkodás kontraszttal. Én már annak örülök, ha az első Suicide Squad filmet túlszárnyalja majd. Egy esélyt azért adok majd neki.

Én is benne vagyok.

Boldog születésnapot, RacerX!

Alphabet osztag 2. - Széthullás Így a 2. könyv után tovább erősödött bennem az a gondolat, hogy egy trilógia sok erre a történetre - vagyis az Alphabet osztag és az Árnyék ezred konfliktusának elmesélésére. Voltak érdekes elgondolások ebben a kötetben is, pl. a személyes konfliktusok bemutatása (főleg Quellel és osztagtársaival kapcsolatban), vagy a karakterek saját kis dilemmáinak megismerése. De a más művekkel való kapcsolódási pontok is tetszettek. Ugyanakkor szükségtelen üresjáratokban sem szenved hiányt a könyv, ami nálam sok helyen rányomta az érdektelenség bélyegét. Egynek elment. Hogy az író szavaival éljek: "Kettő megvan, még egy hátra van".

Nekem is megvolt a Snyder's Cut. Kissé tartottam a közel 4 órás játékidőtől, de szerencsére egy percig sem unatkoztam. Ez a változat köröket ver Whedonéra, jóval mélyebben tárva elénk a történetet és a karaktereket. Szerintem ez lenne az az irány, amit a DCEU-nak követnie kellene, nem a Suicide Squad, a Birds of Prey vagy Shazam!-féle bohóckodások. Minél többet tudok meg Snyder eredeti elképzeléseiről, hogy miként tervezte gondosan kiépíteni ezt az univerzumot, úgy sajnálom egyre inkább, hogy immár nem válhat valósággá. A halvány remény azért még ott van bennem, hogy a Flash film egyfajta "rebootként" is funkcionálhat a DCEU számára egy új idővonal formájában. Aki egy kicsit is csípi a DC világát, annak szerintem kihagyhatatlan film.

Nekem az is bejön még, amikor a szellem Yoda rákoppint a szellem botjával Luke-ra.

Nem túl biztató az új Superman film híre... nem lett volna logikusabb egy Man of Steel 2 Henry Cavillel? Össze-vissza dobálóznak a projektekkel, az egységes vízió leghalványabb jele nélkül. Kár, pedig a DC-ben szerintem legalább annyi (ha nem több) potenciál van, mint a Marvelben filmes univerzumépítés terén.

A DCEU is megtalálta a Supergirljét Sasha Calle személyében. A karakter állítólag már a Flash filmben szerepelni fog.

Pedig a rendező szándéka az volt, hogy a karakterek szerelései tükrözzék a funkcionalitást (pl. Scorpion esetében), és ne csak sima jelmezeknek tűnjenek. Minden esetre én is várom, szurkolok neki, hogy jól sikerüljön. Az eddigi 2 és fél perc bíztató.

Hát, itt tényleg nem lesz finomkodás.