Darth Sky

Kylo mondta Rey-nek, hogy "Nem csak nagy az Erőd. Az ő Ereje jár át. Az unokája vagy." Az a kérdés már bennem is felmerült, hogy ennek mennyire van értelme, ha Palpatine "fia" nem volt Erő-érzékeny, miközben Rey az ő lánya, akit viszont átjár az Erő. Talán az Erő-érzékenység kihagyott egy generációt. Van, hogy bizonyos gének is így viselkednek.

Megint elhalasztották a Wonder Woman 1984-et. Ezúttal december 25-e az új dátum.

Én is összeállítottam a jelöltjeimet: Legjobb epizód - 1×01: The Mandalorian - 1×02: The Child - 1×03: The Sin - 1×06: The Prisoner - 1×07: The Reckoning - 1×08: Redemption Legjobb sidekick - Cara Dume - Greef Karga - IG-11 - Kuiil - Mayfeld - Xi'an Legjobb mellékszereplő - The Armorer - The Client - Doctor Pershing - Gideon - Paz Vizla - Fennec Shand Legjobb negatív karakter - Gideon - Xi'an - Mayfeld - Burg - Fennec Shand - The Client Legjobb szörny - Blurrg - Ravinak - Mudhorn - Loth-cat - Bantha - Dewback Legjobb droid - IG-11 - New Republic security droid (type 1) - Q9-0 - B2 szuper harci droid - DUM-series pit droid - R2 series astromech droid (monster droid) Legjobb zene - 1×01: The Mandalorian - 1×02: The Child - 1×03: The Sin - 1×06: The Prisoner - 1×07: The Reckoning - 1×08: Redemption Legjobb összecsapás - Mandalorian & IG-11 vs. niktó rablók az Arvala-7-en (1×01) - Mandalorian vs. Mudhorn (1×02) - Mandalorian & The Tribe vs. Fejvadász Céh emberei (1×03) - Sorgani falusiak & Mandalorian & Cara Dume vs. kalózok (1×04) - Mandalorian, Griff & Cara vs. stormtrooperek (1×08) - Mandalorian vs. Gideon (1×08)

Nem tudtam eldönteni, hogy ez a "viccek" topikba menjen, vagy ide. De végül is jó párhuzam, úgyhogy e mellett döntöttem: Amikor rájössz, hogy Palpatine minden trilógia záró részében megszívatja magát a saját villámaival.

Legrosszabb az egyenlők között Bár érik már egy újraolvasás a korábbi részekhez, de visszatekintve eddig talán ez lett a legjobban sikerült kötet a sorozatban. Tetszett a történet hangulata, és az Aphra-Triplazéró páros a szokásos formáját is felülmúlta. Nálam egyértelműen a széria legjobb karakterei. Főleg a droid morbid szövegei hatalmasak. Aphra érezhetően pozitív irányba fejlődik, még ha a gyökeres változástól egyelőre távol is áll. Képes helyesen és önzetlenül is cselekedni, ahogy a végén láthattuk. Kíváncsi vagyok, Trip miért nem ölte meg végül. Szerintem a tapasztalatok a droid személyiségét is ugyanúgy formálják, bármennyire is azt hirdeti magáról, hogy a szentimentális viselkedés nem logikus. A különszám is jó lett egy másik bizarr, de érdekes páros, Winloss és Nokk főszereplésével. A végén lévő fordulat tipikusan aphrás volt.

Szerintem szerepelt már így is úgy is. Nekem leginkább a C változat ugrik be, vagyis a "Sötét Nagyúr". Emlékeim szerint a legtöbbször így használták. A Sith Nagyurak és a Sötét Nagyúr regényekben pl. biztos így írták.

Szerintem nem volt nagy eresztés egyik történet sem. Nem érzem azt, hogy sok pluszt adtak volna hozzá Vader karakteréhez. Semmi olyan nem derült ki a nagyúrról, amit eddig ne tudtunk volna. Eddig is világos volt, hogy rettegésben tartotta a beosztottjait, vagy hogy egyszemélyes hadseregként darált be mindenkit. A Magas, sötét és vonzó történet nekem már egyenesen kínos volt. Oké, hogy a valóságban is megtörténhet hasonló, miszerint egy szörnyetegbe beleszeret valaki, de nekem mégis baromi bizarr volt az összkép. Ahogy a csaj összegyűjtögette a Vaderből kiszedett repeszdarabokat, és eltette emléknek, vagy hogy szebbnek látta sisak nélkül, mint képzelte, és szimatolta az ott felejtett köpenyét... elég zavarba ejtő jelenetek voltak. Leginkább talán az első sztori koncepciója nyerte el a tetszésem, ahol Vader akaratán kívül is hőssé vált a lakosság számára a szörny megölésével és a bolygó felszabadításával.

Jó kis gyűjtőkép. Bár úgy jobban tetszene, ha az új trilógia karakterei is rajta lennének.

A Pattinson—féle The Batman előzetese is befutott.

Megnéztem volna Windu fejét egy ilyen válasz után.

Az Uralkodó és a Skywalkerek, generációkon át:

Utólag is boldogat!

Ezt nem csodálom, bár én inkább Harley Quinn párti vagyok. A Suicide Squadot is ő mentette meg nálam a "borzalmas" kategóriától. Közben a Gotham Knights címre hallgató játéknak is befutott az előzetese:

Történetek a fejvadászokról Egy jóindulatú közepesre tudom értékelni ezt az antológia kötetet. Valamennyit hozzátesz az adott karakterekhez, de egyáltalán nem dobtam tőle hátast. Lehetett volna jobban megírt, és tartalmasabb is. Boba Fettről vagy Bosskról mérföldekkel jobb történet olvasható pl. a Fejvadász háborúk trilógiában. A leírások elfogadhatók, de ezen a téren is volt már szerencsém jobbhoz. Ugyanakkor nem is borzalmas. A történetek cselekményéről röviden: Összességében nem volt rossz, de kimondottan jó sem. Ahogy fentebb írtam, közepes értékelést adok neki.

Nekem anno kellemes csalódás volt a könyv. Sokat persze nem szabad várni tőle, mert egy "szimpla" kalandregénynél tényleg nem több, de érezhetően nem is akar többet nyújtani. Egyszerűségük ellenére nekem aránylag tetszettek a leírások, és Han valamint Chewie karaktereit is jól ábrázolta az író. Mivel a regény írásakor még csak az Ep4 létezett, kisebb csoda, hogy nem ütközik a későbbi filmekkel. Ha az 1. kötet ennyire nem tetszett, akkor szerintem a folytatásoktól se várj csodát.

Most már lehet szavazni.

Ha felmérték a piacot, és reális az, hogy többen vennék a Thrawnt, mint a többi képregényt, akkor üzletileg érthető ez a lépés. Képregény fronton én se erőltetném a Legendákat. Egy rakás kiadatlan Legendák képregény elérhető a Hálózsákról, a többit meg kiadta már a Semic/Szukits. A maradék szerintem nem annyira lényeges, hogy a Kánon elől foglalja a helyet. Bár a könyvek terén ellenkező az álláspontom.

Kire gondolsz?

Az álmok bolygója Talán a "furcsa" szó fejezi ki leginkább ezt a kötetet. Biztos vagyok benne, hogy sokak gyomra számos elemét nem fogadná/fogadja be ennek az olvasmánynak, és bizony még nekem is (aki minden nagyképűség nélkül számos SW könyvet olvasott már) akadtak meredek részei. A történet nem túl nagy szám, az író gyakorlatilag egy-két cselekményszálat húzott el több száz oldalon keresztül, noha ügyesen tette mindezt. Békeidő révén (az Ep1-2 közötti tér) komolyabb konfliktusokra egyébként sem kerülhetett volna sor. Nekem tetszettek az író leírásai, könnyedén elém tárult a Zonama Sekot egyedi világa. Érdekes volt abban a tudatban olvasni, hogy a könyv az Ep1 után íródott (2000-ben), amikor még nem létezett a Prequel-trilógia többi része. Az író mégis "megjósolt" néhány olyan dolgot, melyek aztán bekövetkeztek. Spoilermentesen most csak a vezérlőhajót nem igénylő droidokat emelném ki példának. Jó volt megismerni a fiatal Obi-Wan, és a még zsengébb korú Anakin személyiségét, hogy miként álltak egymáshoz, az Erőhöz, a Jedi Rendhez, és úgy összességében a körülöttük lévő Világhoz. A történetről röviden: Összességében nem volt rossz könyv, de a kedvenceim közé sem fog bekerülni. Aki nem zárkózik el a Star Wars furcsább, szokatlanabb oldalától, és kedveli Obi-Wan, valamint Anakin karakterét, annak ajánlom.

A szakáll öregít. Vagy csak ennyire stresszesek az Alphabet-osztagosok hétköznapjai.

Csak most látom a spoiler mögött, amit bizonytalanul én is leírtam a másik topikban. Ezek szerint jól emlékeztem.

Nekem úgy rémlik (valahol mintha olvastam volna régebben), hogy azért tették el végül láb alól szörös barátunkat, mert sokak szemében "tét nélküli" volt a régi EU az által, hogy a főbb szereplők (Luke, Leia, Han, Lando, R2-D2, C-3PO) gyakorlatilag sérthetetlenek voltak. Így nem lehetett igazán izgulni értük. Ezért szükség volt egy igazán fajsúlyos halálra. Plusz az sem utolsó szempont, hogy ezzel megalapozták a TNO-könyvsorozat hangvételét, kiszámíthatatlanságát. Luke esetében azt hiszem maga Lucas kötötte ki, hogy nem ölhetik meg az EU-ban. Ehhez képest a Kánonban a Luke-Leia-Han trió halott, így szükségtelen a fentebbi elv mentén Chewie-t is megölni.

Igen, Wyl az.