Bomarr

Nálam az animáció, a zene, a párbeszédek, a vágások és a történet vezetése az ami miatt nagyon rossznak számit ez a rész (ez utobbiból is kiemelkedik az hogy Anakin meghallja Artu csipogását a hajón, de aztán mégsem keresi tovább az akciózás után inkább lelép űrcsatázni)

Nehéz kérdés, mert felveti azt a nagy kérdést is, hogy az Erő mennyire van befolyással a történésekre. Egy olyan energiáról van-e szó ami lehetővé tesz dolgokat de nem tesz végérvényessé (vagyis olyan értelemben létezik, mint mondjuk nálunk a 'Sors'... mert ha azt mondjuk, hogy a "sors akarta igy", nem azt értjük ugyebár mögötte, hogy a Sors mint személy akarta ezt; mert a sorsnak nincs tudata) vagy egy öntudatos individumról van szó ami a világot szemléli és néha céljai vannak vele... például hogy legyen egy Kiválasztott itt és itt és pontosan ez és ez legyen a célja, és ezt és ezt vigye véghez mig mindezt eléri. Sőt már ebből is következik egy kérdés. Hogyha az Erőnek konkrét tervei vannak, akkor csak a jó oldalnak van-e terve. Mert ha az Erőnek van akarata akkor akár a sötét oldalának is lehet. Most ugy tünhet csak túl akarom bonyolitani az egészet, de szerintem ez egy izgalmas kérdés, amit ezek nélkül nehéz megválaszolni. Az én verzióm az, hogy az Erő nem annyira konkrét résztvevője az eseményeknek. Anakin mint lehetőség jelent meg szerintem: lehetőség arra, hogy eljöjjön az egyensúly. Az már a világ dolga, hogy mit kezd ezzel az eséllyel. Nem hinném, hogy az Erő előre számolt a fennálló politikai rendszerekkel, Palpatine kisértésével vagy Padméval magával... azért mert ő emberi értelemben nem tervez. Ennél sokkal megfoghatatlanabb. S a dolgok el nem rendeltetettségét jelzi az amit Yoda is mond az ep.5-ben: a jövő mindig mozgásban van. Anakin megjelenik mint lehetőség, s a jövője ködbe burkolozik, de hogy ebből a ködből mi kristályosodik ki végül, s miután eloszlik egy szuszogó gépembert vagy az Erő bajnokát látni az már csakis az események számtalan behatásán múlik.

Uriah Hepp - Lady in Black

A december 12-öt nem tudom. Hatodikán viszont nagyon nagy valószinüséggel ott lennék. Ugyhogy én arra szavazok.

A geekblogon találtam ezt a videót. Nagyon jó! Azt mutatja hány hires filmben (Star Warsokban is) használták fel ugyanazt a férfisikolyt, amit elvileg elöszőr egy 1951-es westernhez rögzitettek és azóta egyfajta belsős poénná vált.

Kép az Innocents of Ryloth-ból.

Egy kis önreklám: Fable 2 játékteszt

Az új Bondot még nem láttam, de annyit azért jegyezzünk meg, hogy Bond eredetileg egyáltalán nem az a sármos úriember volt. Az első Sean Connery filmekben egy igazi beképzelt, szexista "ki ha én nem". Ahogy a Goldfinger-ben az elején arrébb küldi az aktuális szőke cicababáját hogy "na most felnőttek beszélgetnek ugyhogy menj innen", az óriási . És az első részben még kütyüi sincsenek. Föleg a Roger Moore-féle filmek vitték el abba a kémfilm-paródia vonalba a sorozatot, aminek itthon a legtöbben ismerik a James Bondokat. A Casino Royal pedig nemhogy az alapokhoz, de egyenesen a gyökerekhez ásott le, amikor arculatot akart váltani. Lehet mondani, hogy a Flemingi szellemiséghez a leghűbb film készült. Ez itthon persze nem sokat mond, hisz mi elég későn (a '80-as évek végén mutatták be az első -az akkori új- Bond filmet hivatalosan a hazai mozik) ismerkedtünk meg a Bond kultusszal, és akkor is a filmek révén, de az egykori vasfüggöny túloldalán a mérce mindig is a Fleming-könyvek voltak. Az első rész is csak a könyvek nagy sikere miatt kaphatott zöld utat és a filmek kasszarobbantásai mellett is megörizték népszerüségüket. Talán ennek köszönhető, hogy mig a Casino Royal-t a hazai sajtó nem igen értette, addig külföldön óriási ovációval fogadták. Mert ez Bond. Végre nem önmaga parodiájaként.

Föleg azért fogadtam kétkedve elöszőr az új részt, mert ez a múltkori folytatása. Bár az sw.com szerint nem rögtön utána csinálták. Közben elkészitettek három másik részt és utána kezdtek neki ennek. És mintha ez érezhető is lett volna: sokkal rutinosabban megcsinált résznek tünt.

A múlt heti borzalmas epizód után eléggé alább hagyott a lelkesedésem, de ez most visszahozta. Végre megint jó az animáció, jók a párbeszédek, jók a vágások és bár a zene itt is elüt az oldschool SW-től, viszont most jól tudták beilleszteni. S ha már Grivinek újra pucolnia kellett, legalább előtte újra kemény-fiú lehetett: ahogy csipőből lerendez pár klónt, majd Ahsokát is megizzasztja az simán az epizód legjobb része. A kedvencem azért nem lesz... ahhoz túlságosan is a már bejáratott vonalon halad a cselekmény. Ennél azért sokkal több van és lesz is a sorozatban szerintem, de hogy kellemes húsz perces időtöltés volt az kétségtelen.

Szerintem ha a Star Wars nagy misztikumáról az Erőről és annak hatásairól, működéséről stb. van szó, akkor Palpatine a lehető legrosszabb forrás... ő maga hiába nagy Erő-használó, minden szava és mondata erősen kérdőjeles a témában. A hivatkozott opera-jelenetnek például egyértelmü funkciója Anakin meggyőzése és nekem van egy olyan sanda gyanum, hogy ezért a meggyőzésért Palpatine hajlamos fél-igazságokkal, sőt akár hazugságokkal is előrukkolni. Szép és egyértelmübb példát láthatunk később is, mint amikor a kancellári irodában a sötét oldal megismerését a nagyobb és sokrétübb tudás megszerzésének szinonimájaként prezentálja, ami a későbbi események függvényében nettó hülyeség ugyebár. Hogy volt-e Plagueis egyáltalán és ha igen mit csinált az szerintem kérdőjeles és a tény, hogy erről csak Palpatinetól hallunk, bennem azt is felveti, hogy talán nem is annyira fontos. Maga a történet inkább ugy fontos, mint a kisértés eszköze. A legenda ami egy újabb koporsó-szög "Anakin a jedi" sirjában. Magát az Erő megismerését viszont nem hiszem hogy ettől a jelenettől kéne várni.

Arra lehet, hogy tudnék menni. November 29 nekem mindenképp kiesik, mert akkor lesz a nagyszüleim gyémánt-lakodalma.

Tényleg... mentségemre szóljon, hogy hajnali fél kettő után pötyögtem be Ody: A Rookies nekem is nagyon tetszik, de valahogy a Rising...-ot tartalmasabbnak érzem. A Rookies egy nagyon hangulatos és ötletes kiruccanás a főszáltól, hogy megismerjük a háború mellékszereplőit, a Rising viszont magukkal a főszereplőkkel bánik nagyon jól: Ahsoka nekem eddig messze itt a legszimpatikusabb: a Plo Koonhoz kötödő érzelmei vagy a makacssága ami itt sokkal pozitivabb szinben tünik fel mint bárhol máshol. Ezután a rész után kezdett érdekelni, hogy mi lesz vele és mit kezdenek vele majd a készitők.

Shadow of Malevolence. Toronymagasan. Az epizód ami valódi, szinte tapintható feszültséget csempészett a sorozatba. Az űrben való elveszettség és kiszolgáltatottság, olyasmi amit eddig egyetlen SW film se penditett meg. Az űr a filmekben kellék, itt a feszültség-keltés egyik eszköze. S pont ez is tetszett benne: mert valami teljesen újat hozni, ugy hogy közben a hamisitatlan SW hangulatot se felejtette el. Mindezt első-osztályú köritésben: akár az epizód világitásáért és nem kis részben a hangulatáért is felelős vörösen izzó bolygóról, akár Grievous cápa-szerü hajójáról, akár magáról Plo Koonról legyen szó. Néhány beállitás egy jobb filmben is megállná a helyét: ahogy Ahsoka megérzi Plo Koont... ott a zene és a vágás valami elképesztően jó. S máig az egyetlen epizód ahol a Szeparatisták igazi fenyegetést jelentettek. Remélem hogy lesz még pár rész ami fel tud nőni ehhez. Talán majd a Lair of Grievous.

Az X360/PS3 sokadik előnye a minőségi átvezetők. A 'hirhedt' csillagromboló lerántás igy néz ki itt:

Nincsen benne és igazából a csúcskonzol verzió (X360, PS3) és a többihez készült verzióknak csak vázlatosan van közük egymáshoz. Eleve más stúdió csinálta őket. Az előbbieket a Lucasarts, mig a PSP, PS2 és Wii verziókat a Krome Studios. Az a bizonyos grafikai motor, ami miatt annyit kellett várni az egészre, pont benne sincs a "lebutitott" verziókban.

Részemről igen. Az epizód kapcsán felmerülő gondolataim igazából ennél is velősebbek, csak egyrészt nem akarnék egy rakás csillagot beirni , másrészt ugyis lesz ez még jobb. Én inkább gyorsan elfelejtem ezt a hatodik részt.

Oké a magam részéről ezt az epizódot betudom egy rossz viccnek. Számomra ez ugy volt rossz ahogy volt: animáció, dramaturgia, párbeszédek, zene... akármi. Nem tudnék olyasmit kiemelni, ami enyhe kis SW hangulatot is keltett volna bennem. Olyat aminél fogtam a fejem viszont dögivel. Egyenlőre betudom annak, hogy ez az egyik legkorábban elkészült rész volt. Mondjuk, hogy ez volt a tanulópénz.

Még nem láttam, de hamarosan potolom a hiányosságomat

Ehh.... én is elolvastam.

Igaz, hogy azt mondja az interjúnál, hogy Filoni tud utalni az EU-ra, de ebből nekem inkább az sejlik ki hogy bele tud tenni olyan apróságokat/ötleteket az egyes részekbe, amik utalnak bizonyos EU-s dolgokra, de maguk az egyes epizódok alapvetően nem igen fognak az EU-ra támaszkodni. Filoni ugyanis rendező és nem forgatókönyviró. És ugy tünik, hogy azok akik a scriptekért felelnek, nem annyira törik magukat, hogy mindenféle EU-s dolgokra hivatkozzanak. Engem mondjuk nem zavarna, de a sorozat egyenlőre úgy tünik, inkább a saját útján jár, s az EU-ra maximum csak kikacsint. Kashyyyk pedig Lucas találmány és a Zahn mű elött már felbukkant egy bizonyos TV-filmben

Pedig elvileg maradt a sztori. A Chris Marquette játszotta Linus halálos beteg és hogy még láthassa a Baljós Árnyakat, ugy döntenek hogy betörnek a Ranchre. A nyers vágást tavaly le is adták Londonban. Közülünk csak Krande nézte meg, de ha jól emlékszem kifejezetten tetszett neki

Nem gondoltam volna, hogy valaha TÉNYLEG elkészül ez a film, de mostmár ITT a mozis elözetese és egészen jónak tünik

Köszönöm a dicséreteket! Pildi: jól érzed. A fikció keveredik itt a valós történelemmel. Bekény maga teljesen fiktiv szereplő, de az események amik körülötte zajlanak és amiknek majd részese lesz azok nagyonis történelmiek. Igyekeztem nem túl messzire eltávolodni a régi eseményektől, de azért lesz pár hely ahol a drámai hatás kedvéért megtettem (de például az a "tömegmészárlás", aminek nyomait felfedezik Bekényék valóban megtörtént és a Képes Krónika ezt irja róla: "Papok és világiak oly nagy sokasága szenvedett vértanúságot Krisztusért ama napon, hogy számukat csak Isten meg az angyalok tudják."). Hogy miért pont ez a kor? Igazából egyszerre több történelmi novella ötlete is keringett a fejemben, de most ez ragadta meg a fantáziám. Nem tudnám igazán megokolni, hogy miért. Talán, mert van abban valami egészen vonzó, amikor az ország születése utáni évekbe tekinthet be az ember és föleg, mert ez az esetünkben egy nagyon izgalmas sztori, ami nem az egyértelmü felemelkedésről szólt. Amikor elöszőr olvastam róla, hogy Gellért püspök például élete végén már siratta Magyarországot, mert ugy volt vele hogy ennek a királyságnak már csak évei vannak hátra, akkor éreztem igazán hogy ez egy nagyon izgalmas kor... Kép apróság az első fejezethez. A Nyulak-szigete, ami emlités szintjén felbukkan egyszer: ez a Pest és Buda közti nagy sziget volt, melyet több apró sziget vett körbe. A XIX. században ezeket feltöltötték és egyetlen nagy szigetet csináltak belölük: ez a mai Margit-sziget. A kőrakások és a moha nőtte falak a Gellért-hegyen: régen ezen a hegyen egy kelta város állt. A mai napig gazdag lelőhelye a kelta eszközöknek, de az egykori városból mára semmi se maradt. A hipotézisem szerint, akkor amikor a novella játszodik (1046) viszont még csonka maradványai láthatóak voltak. Innen a kőrakások és falmaradványok, amikről Bekényék nem tudják, hogy kik emelhették.

Én is szavaztam