Donát

Akkor bocsi, nekem nem adta

Annyi a lényeg, hogy Joker bizonygatja Batmannek, hogy valami gáz lehet a hangjával, ezért torzítja el mindig, amikor beszél. Erre Batman begurul, és addig cukkolja őt Smile-fej, hogy az eredeti hangján beszél, csakhogy bebizonyítsa, hogy normális a hangja. Ebből Joker meg rájön, hogy Batman = Bruce Wayne.

Revan: Ideje lenne megtanulni a spoiler gomb használatát... [ spoiler ] szöveg [ /spoiler ]

Nagyon megéri, csak a legjobbakat tudom róla mondani.

Kár lenne a Star Warst egyetlen egy műfajba besorolni. Van benne Sci-Fi elem is és Fantasy elem is, de ha már nagyon sorolgatunk, akkor űropera.

A Kaméleont amúgy senki se nézte meg innen rajtam kívül?

Ez van, aki szerint vicces? Vagy...?

Ajánlom a Kaméleont. Az egyik legjobb film, amit valaha láttam. És magyar.

Hűűű, hogy az a... Boldog névnapot, Dzséjt!

Égető Bizonyíték Én is láttam, de nekem annyira valahogy nem tetszett. Persze Brad Pitten széjjel kacagtam magamat, hihetetlenül szimpatikus figurát alakított (és persze vicceset is), de az egész történetnek afféle sefüle-sefarka íze volt. Nevettem én rajta, de összességében nekem annyira nem állt össze.

Reaper, boldog születésnapot! Stílszerűen csak olvasod, nem is írsz rá

Nem, nem leszek részeg

Én is falura megyek, volt osztálytársam házi bulijába...

Én most láttam a House 11-est, az ötödik évadból... Spoiler: Basszus! Ez nagyon durva volt, az egész rész alatt bennem volt ez a "valami történni fog" érzés, de hogy pont ez...?! Ráadásul House is mit képviselt a rész során végig, a szűznemzéssel és a kedvességgel együtt... hát ez az egyik kedvenc részemmé nőtte ki magát. 13-as és Foreman szálát pedig alaposan tovább szőtték, bár ahogy nézem, a Cuddy-House dolog lezárásra került...

Ez jó.

Még éjfél előtt: Coce, boldog névnapot

Évek óta hozzátartozik a karácsonyi programomhoz, hogy ezen a fórumon olvasgatom és írom, ki mit csinál karácsonykor. Sütött-e idén bejglit, mit ivott hozzá, és hányszor. Számomra ez már tradíció, olyasmi, amit még sokáig szeretnék élvezni. Köszönöm Nektek, ezért (is) kívánok most Boldog, békés karácsonyt mindannyiótoknak.

Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! Bár az egyéb fontosban ennek szerintem már hagyománya van, holnap én tuti oda fogok írni ezügyben

Bomarr szavaival értek egyet

Nem ezen következtetés miatt írtam be Csak gondoltam, megosztom veletek.

Én meg kötve hiszem, hogy 1000 év múlva lesz emberiség

Én úgy gondolom, hogy bár az EpI a leginkább gyerekeknek szóló epizód, teljesen mindegy, hogy a kissrác-kislány melyikkel kezdi. Nem a történet fog benne rögzülni (így ez nem is fog galibát okozni), hanem érzések, és arra mind a hat rész alkalmas, én viszont biztos nem az EpI-gyel kezdeném, mert engem az elsőre egyáltalán nem fogott meg. Lehet, hogy ettől még működne (és működik is, sok esetben), én viszont nem azzal indítanék, saját tapasztalatok miatt.

Alapesetben én is a kronológiai sorrendre szavazok, de egy kicsi esetében más. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor meg akarsz venni egy könyvet: Általában nem a bevezetésbe lapozol bele, hanem a közepébe. A kicsinek most egy részt kell mutatni a történetből, nem feltétlenül a bevezetést.

És hogy ne csak offoljak... Délután öt óra volt, és néhány ember társaságában álltam a vasútállomáson. Ahogy azt a pénztárostól megtudtam, még hozzávetőlegesen 1,5 órát kellett várnom a vonat indulásáig, de én már ennek is örültem. Sztrájk ide vagy oda, a modern világ csak megoldja valahogy, ami 160 éve Petőfinek is sikerült: eljutni Debrecenből Szolnokig. A másfél óra azonban bosszantó dolog volt, többek között azért, mert 5 kilós táskával a vállamon és mindenfajta ülőlehetőség hiányában nem egy leányálom ennyit várni. Ekkor döntöttem el, hogy felszállok a villamosra. Akik nem lennének otthon Debrecenben (akadhatnak ilyenek, valljuk be), azok kedvéért most elmondom, hogy a villamos a Nagyállomástól (vasút) indul, és oda is érkezik, azaz körbemegy, s mindezt 35 perc alatt teszi meg. Nekem ugyebár 90 szabad minutumom volt, úgyhogy a döntés adta magát. Legalább ülőhelyem volt. Persze a villamosozásra is hamar ráun az ember, pláne ha legszívesebben már otthon ülne egy csésze meleg teával a kezében, s mivel magam is ember vagyok (de legalábbis én személy szerint annak tartom magam), ez nálam is bekövetkezett, körülbelül 20 perc után, de valahogy csak tartottam magam. Figyeltem, ahogy emberek színes kavalkádja száll le, s fel a sárga vilóra, s közben beszélgetnek, ecsetelik ilyen-olyan problémáikat egymásnak. A tekintetem aztán egy szomorú képű, gyanúsan hajléktalannak kinéző öreg bácsin állapodott meg. Az öreg nem szólt egy szót sem, csak ült, bánatosan, nézett maga elé, nem zavart senkit, s őt sem zavarta senki. Egy ideig figyelgettem, mígnem észrevettem, hogy belenyúlt az egyik zacskójába (kettő volt neki), és kivett belőle egy sárga csomagolású apró szaloncukrot, s mint aki a világ legdrágább ételébe harap bele, olyan gondoskodással, olyan óvatosan majszolgatni kezdi. Fogalmazzunk úgy, éltem a gyanúperrel, hogy a napi elemózsiája nem sokkal többet tesz ki ennél. Hirtelen ütött szöget a fejemben a gondolat. Bár igencsak reménytelenül indultam neki a vasútnak (elvégre sztrájk van, nem hittem, hogy járnak is vonatok), azért amikor gyorsan összecsapkodtam a holmijaimat a táskámba, azt a négy kókuszos szaloncukrot (amit már idejét sem tudom, mióta őrizgettem a hűtőmben) csak beledobtam a cuccaim közé, hátha jól jön még később. Úgy emlékeztem, hogy a táskám oldalsó részébe csúsztattam, mert az utolsó pillanatban akadtak csak a kezeim közé. Rövid kutakodás után meg is találtam, és még rövidebb hezitálást követően odanyújtottam a bácsinak. Talán senki sem látta, s azt is valószínűsítem, hogy a Föld sem állt meg forogni e nemes tettől, de ahogy a meglepettség és a hála keverékével rám nézett az öreg, s hitetlenkedve annyit mondott, hogy "Köszönöm... Boldog karácsonyt", attól olyan melegség és boldogság csapott meg, amilyen életemben sosem (pedig volt már részem egysmásban, elhihetik!) Még most is beleborzongok az érzésbe, s a tudatba: nemcsak tanúja lehettem egy csodának... hanem én magam tettem azt. Úgy hiszem, erről szól a karácsony.