Jump to content

Zene


Ody Mandrell

Recommended Posts

Nekem a Songs of Faith... tetszik nagyon a lemezeik közül... Bár ezt az újat még nem hallottam. De majd sort kerítek rá, kiváncsi vagyok :)

 

A SOFAD az egyik legjobb lemezük! Ez az új kicsit darkos lett, néhol elég zaklatott. Pont az ízlésemnek való. :)

 

Na, belefüleltem egy lemezboltban az új anyagba... Elég jónak tűnik. Kicsit Violatoros feeling jött belőle sokszor, persze felturbózva. Elég karcos hangzása van :)

 

25 év (vagy mennyi) után ilyen színvonalas, lendületes anyaggal megjelenni, ez nem semmi.

Link to comment
Share on other sites

Na, belefüleltem egy lemezboltban az új anyagba... Elég jónak tűnik. Kicsit Violatoros feeling jött belőle sokszor, persze felturbózva. Elég karcos hangzása van :)

 

25 év (vagy mennyi) után ilyen színvonalas, lendületes anyaggal megjelenni, ez nem semmi.

 

Részben visszanyúltak a 80-90-es évek hangzásához, de az új dolgokkal megfűszerezve. Nagyon jó lett a lemez! Adni akartam egy linket az mp3 anyag letöltéséhez, de már sajnos megszűnt a lap. :)

Link to comment
Share on other sites

Egy kritika a sok közül.

 

"A Depeche Mode a 2001-es Exciter album óta nem állt le teljesen pihenni, kiadtak szóló albumokat, remix válogatást, koncert DVD-ket is, és most 2005-ben megjelentették legújabb albumukat a Playing The Angel-t, mely az igéretek szerint a legsötétebb dM album lesz - ez utóbbit nem kell annyira véresen komolyan venni.

 

 

Az Exciter után kissé kérdésessé vált a Depeche Mode jövője, főleg miután kijöttek Martin és Dave szóló albumai. Végül kisebb egyeztetések után a tagok stúdióba vonultak az új producerrel, Ben Hillier-rel, hogy felvegyék új albumukat. A legnagyobb probléma az volt, hogy Dave szeretett volna néhány saját számot az albumra írni, amiből konflitusok adódtak, de végül Martin 3 dalt engedett neki.

A Playing The Angel kissé nosztalgikus let, de egyben előre mutató is. A tempó, az ütemek helyenként a Violator-t idézik, az ipari hangok a még régebbi albumokat, a gitárok és az itt-ott szomorkás hangulatok pedig leginkább a Songs Of Faith And Devotion-t.

A reklám kampány szerint ez lesz minden idők legnehezebben befogadható dM albuma, de hamar bebizonyosodott, hogy ez az állítás is csak túlzás, mert inkább van itt szó sötétebb hangszerelésű pop dalokról, mint egy valódi borongós, rossz hangulatú lemezről. A szövegek ugyan valóban fájdalomról és szenvedésről szólnak, mint ahogy az album szájbarágós mottója is mutatja: "Pain And Suffering In Various Tempos", de a zene nem feltétlenül ezt sugározza. Persze ezt nem hibaként említem, csupán megjegyzem, hogy nem kell bedőlni a reklám fogásnak.

Martin-ék tempósabb lemezt igértek, amit már rögtön a nyitó dal, az A Pain That I'm Used To is bebizonyít. Az ütemek leginkább az I Feel Loved-ot idézik, de keményebb, gitáros feltéttel. Ez lesz egyébként a következő kislemez. Ezen a ütemes vonalon halad tovább a John The Revelator electro pop-ja is, mely igazi sláger várományos a kemény kopogó ütemeivel, torzított gitárjával, a Suffer Well, mely leginkább a Halo és a A Quastion Of Time keveréke, az első kislemez, a Precious és a Lilian szinti-pop-ja.

Ami Dave dalait illeti, nagyon jól sikerültek, mind nagyon sokat emelnek az albumon. A Suffer Well-t már említettem, így 2 maradt még. Az I Want It All, egy gyönyörű lassú szám megkapó, szomorú gitártémával, és a végén még Martin is beleénekel. A Nothing's Impossible egy sodró ütemű, fenyegető hangvételű dal. Mindhárom szerzemény nagyon hangulatos, így mindenképpen örülhetünk, hogy Martin végül engedett Dave akaratának.

Szerencsére szokás szerint ismét kapunk 2 Martin számot is. Természetesen lírai dalokról van szó, mint ahogy arra számítani is lehet mindig tőle. Az egyik a Macro, a lét kérdéseiről, melynek kotyogó ütemű verzéit a túlcsorduló, gyönyörű refrénei váltogatják. A másik a Damaged People, pedig arról, hogy egy haldokló ember is lehet boldog, ha szeretik.

Martin dalain kívül még akad néhány lassabb szerzemény, melyek elég összetett kompozíciók. A Sinner In Me, hol fenyegető hangualtú kemény ütemeinek köszönhetően, hol melankólikusan szép. Van egy kis instrumentális közjáték is, mely az Introspect címet kapta, és ez leginkább a Damaged People intrójaként funkcionál. A album záró The Darkest Star pedig a leghosszabb, legfelkavaróbb dal a lemezen, mely egyszerre gyönyörű, és hátborzongató lezárása a Playing The Angel-nek.

 

Az album nagyon egységes lett, dögös technicista ütemek, és szép dallamok jellemzik. Valóban felkavaró lemez lett, de sötétnek azért nem annyira sötét. Új rajongók toborzására tökéletes ez a korong, mert az mellett, hogy ízig-vérig depeses, kicsit a divatot is követi. Akik pedig az Exciter-re fanyalogtak, azok most örömmel tehetik be a Playing The Angel-t a lejátszóba.

Az albumból létezik egy limitált kiadvány is, mely CD/SACD + DVD deluxe szett. A DVD-n az album 5.1-ben és szereóban hallható, továbbá megnézhetjük rajta a Precious videoját, a Clean stúdió előadását, valamint egy dokumentumfilmet (Making The Angel), és fotó galériát.

 

10/10"

 

forrás: http://sidek.blogspot.com

Link to comment
Share on other sites

Ha jól tudom az összes jegy elkelt a koncertre.Nagyon népszerű banda.

 

Pár hét alatt elkapkodták az összeset. Kultikus csapat. A kedvenc zenekarom. Mostanában a kedves NOX is csórt tőlük egy jó kis 'Personal Jesus' alapot. Az új számuk arra épül. Meglehet hallgatni.

 

Én nem szeretem a zenéjüket.Túl unalmasnak tartom.De tisztelem a tudásukat.

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...

Tegnap este volt szerencsém edzés után belecsöppeni egy ELTE TÁTK buliba. Több helyszínen játékok, koncertek, számomra ismeretlen zenekarokkal.

Rövid tétovázás után egy pszichodráma bemutatóban kötöttem ki :) , ettől kellőképp felpörögve valami skót népzenét játszó zenekart hallgattam. A nevüket nem tudom, elfelejtettem megkérdezni. Minden számuk címe mec valami volt, és érdekes módon didgeridoo is szerepelt mint hangszer, meg hegedű, furulya, és asszem valami kongadob szerűség. Szóval összességében nem tűnt autentikusnak, bár nem értek a skót népzenéhez, nagyon bejött, olyan ír-macedón-mitomén vegyes zene.

Na és az apropó most jön. Eztán jött egy "helyi" együttes. Lehet, hogy a skót is az volt, a bemutatkozásról lemaradtam. Tehát, jött egy szoc hop együttes :o . Nem hittem, hogy érdekelni fog amit csinálnak, aztán rögtön az elején elszállt a hangtechnika és elment a zenei alap amire szochoppoltak volna. A hangtechnikus (akivel mellesleg érkeztem) nem volt sehol, semmi para, nyomtak orális alapot. Más típusú együttes nem hiszem, hogy lazán megbirkózott volna a hangtechnikus hiányával, de nekik a szájuk a hangszer. Egy 20 perc múlva elő is került a technikus, de lényegében nem hiányzott a közönségnek oly nagyon.

Ami érdekes szociológiai jelenség, ugye a szöveg, értelmiségi hip-hop eddig még nem érte a fülem. Mosolyogtató volt, ahogy a bolognai rendszer bejöveteléről rappeltek, mint ami valami rettenetes sokk a felsőoktatásnak, gúnyolva az új generációs képzést s félve annak következményeit. Mindezt olyan, a gettó hophoz képest nyelvi fennköltséggel, hogy egészen levett a lábamról. Pedig semmi különös és mégis. Érdekes hogy a stílus eredetileg a dzsumbuj réteg zenéje, biztos arisztokrata vagy menedzser hop is van az őket zavaró dolgokról. Vagy adóról és TB-ről is. :o

A hip-hop társadalmi egyfajta propaganda zeneként is funkcionál. :39:

Link to comment
Share on other sites

  • 4 weeks later...
  • 5 weeks later...

Rosenrot lemezről nálam a Mann Gegen Mann és a Spring a favorit. De Rammstein-től most a Sehnsucht lemez a favorit.

De ha már németek: ismeri valaki a Haggard-ot? Metal+barokk zene, 16 fős a tagság, igazi unikum. Nem rég voltak Pesten a Pecsában, iszonyat igényes, egyedi, és jól hallgatható muzsika :hm:

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Az utóbbi hetekben mindennap nyomatnak a rádióban egy Depeche Mode számot. Nem tudom a címét, de minél többet hallom, annál jobban tetszik. Eddig egy zenéjük sem tetszett meg ennyire. Egy darabig biztos nem veszik le a műsorról, így hallgathatom még :)

Link to comment
Share on other sites

Az utóbbi hetekben mindennap nyomatnak a rádióban egy Depeche Mode számot. Nem tudom a címét, de minél többet hallom, annál jobban tetszik. Eddig egy zenéjük sem tetszett meg ennyire. Egy darabig biztos nem veszik le a műsorról, így hallgathatom még :)

 

Gondolom a 'PRECIOUS' cimű számokra gondolsz. Legalábbis én föleg azt szoktam tőlük hallani a rádióban :D

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text .   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored .   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information