Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:

Egyáltalán a Földön játszódik a story? :)

Nem, egy kitalált helyen. Ebben a világban hosszú évekig, évtizedekig van tél és nyár felváltva, és a tél halálos, mert nincs élelem évekig, csak amit a nyári években félreraktak; de mivel gyakran háborúznak, ez a tartalékolás nem igazán működik.
Hozzászólás ideje:

Nope. Komolyan mondom, az az író, aki csak mondanivalót akar közölni, arról nem hallunk. Azok az írók, akikről hallunk, azok meg pénzért csinálják. Amikor mondanivalóval írtam novellát, visszadobták. Amikor szórakoztatás céljából (= pénzért) írtam, megjelent. Súlyos lecke, de az első lecke, amivel ezen a pályán szembesülsz. Mondanivalót akarsz? Egy megjelenés, max. Pénzt akarsz? A mondanivalót majd belelátja az olvasó, te meg írd azt, amit el tudsz adni. Martin ezt jól csinálta, szvsz, pedig eddigi tapasztalataim szerint közepes író, de annak tükrében, hogy saját irományába gabalyodott bele, még lehet, hogy túl pozitívan ítélem meg. És mégis ugyanolyan zseniális, mint Lucas. De annak a sok szexnek, incestnek, gyilkosságnak a hátterében nem a mondanivaló állt. Ha így lenne, az első részben gyereket az ablakon kilökő Jaime Lannister nem lenne pozitív hős. ;)

Az persze jó, ha az eladhatóság mögött mondanivaló is akad, de szerintem a Trónok harca pont nem ez a kategória (a sorozat alapján). Ha csak nem az a mondanivaló, hogy az emberiség sz*r alakokból áll. :)

Mondanivaló alatt azt értettem, hogy van egy sztori, amit el szeretne mesélni. Gyanítom, hogy ez a legtöbb íróra azért áll. :P Martin hatalmas kreativitással megáldott ember, aki megteremtett egy egész univerzumot, ez mindenképpen elismerésre méltó. Amit írtam alább, az annyit tesz: igen, a pénz komoly faktor, de íróként gyanítom az is, hogy elmesélje azt, amit el akar mesélni az embereknek. Lehet az egy egysejtű szintjén mozgó sztori, vagy a legkomplexebb királydráma, de alapból az íroknak van egy ötlete, amit szeretnének közölni. Ez a motiváció itt jelentősen csorbul, mert a mesét már rég elmeséli az HBO, mire Martin odajut, hogy befejezze.

Hozzászólás ideje:

Ja, hogy mesélni való. Nos, igen, ilyen van, amíg nem kezd el az illető rendelésre dolgozni, mert onnan már nyilván csak a pénz játszik. Azzal, amit Bomarr alant írt, vagyis hogy feltételezhetően kiadói nyomásra (= megrendelésre) elkezdett valami máson, de témába vágón dolgozni, nekem azt jelzi, hogy Martinnak ez már csak pénz kérdése. Már csak azért is, mert ha annyira ő akarta volna elmesélni ezt a történetet, rég befejezhette volna.

Nekem innen úgy tűnik, a motivációt a sorozat indulásakor vesztette el (amikor dőlni kezdett a pénz), mert gyanúsan azóta nem adott ki új könyvet. Pedig akkor azért még bőven folytathatta volna, hogy ő mesélhesse el ezt az egészet, sőt a sorozat még motiválhatta is volna a gyorsabb írásra. Persze a pénz mellett a sorozat akár egy kényelmes kibúvó is lehet számára, hogy már ne is kelljen befejeznie, mert valójában nem is tudja, annyira belekeveredett ebbe az egészbe.

Hozzászólás ideje:

Ja, hogy mesélni való. Nos, igen, ilyen van, amíg nem kezd el az illető rendelésre dolgozni, mert onnan már nyilván csak a pénz játszik. Azzal, amit Bomarr alant írt, vagyis hogy feltételezhetően kiadói nyomásra (= megrendelésre) elkezdett valami máson, de témába vágón dolgozni, nekem azt jelzi, hogy Martinnak ez már csak pénz kérdése. Már csak azért is, mert ha annyira ő akarta volna elmesélni ezt a történetet, rég befejezhette volna.

Nekem innen úgy tűnik, a motivációt a sorozat indulásakor vesztette el (amikor dőlni kezdett a pénz), mert gyanúsan azóta nem adott ki új könyvet. Pedig akkor azért még bőven folytathatta volna, hogy ő mesélhesse el ezt az egészet, sőt a sorozat még motiválhatta is volna a gyorsabb írásra. Persze a pénz mellett a sorozat akár egy kényelmes kibúvó is lehet számára, hogy már ne is kelljen befejeznie, mert valójában nem is tudja, annyira belekeveredett ebbe az egészbe.

Szerintem az lehet, hogy belekeveredett a dologba, túlnőtt rajta, ezért nem tudta gyorsan befejezni, lassan meg nincs kedve, mert úgy is megéneklik helyette mások. Viszont a kiadói nyomást csak Bomarr spekulálta alább, szóval simán lehet, hogy egyszerűen olyasmit akar inkább írni, ami tök új, és tényleg ő mesélheti el, ezért halad más projektekkel.

Hozzászólás ideje:

Ez is lehet minden további nélkül (amíg rá nem kérdezünk Martinnál, úgyis csak találgatni tudunk), de én nem tudom elhinni, hogy ha annyira nagyon ő akarta volna elmesélni, akkor 6 év (ami akár 12 Trónok harca méretű regény megírására is elég) alatt ne tudott volna kikeveredni a maga keltette csomóból.

Hozzászólás ideje:

Martin inditékai kapcsán: az ő munkásságát alapvetően három részre lehet osztani. Először volt egy rövid életű irói karrierje, amit teljesen romba döntött az 1984-ben megjelent "The Armageddon Rag"-al. A kiadó óriási kampányt épített rá mert nagyon bíztak a sikerben, de a kutyát nem érdekelte, úgyhogy a szakmában mindenki kihátrált mögüle. Akkora pénzügyi katasztrófa volt, hogy nem volt kiadó aki ezután szerződést adott volna neki. Ekkor jött a TV-s pályafutása. Az egyik nagy amerikai országos adóhoz a CBS-hez ment, ahol az újra elindított Twilight Zone TV sorozathoz írt pár részt. Ezután dolgozott egy ideig egy sci-fi szatírán (Max Headroom) is, és menetközben mint TV-s forgatókönyvíró szép lassan befutott. A legnagyobb munkája az 1987-es Szépség és a szörnyeteg volt, ami az ismert mesét modern környezetbe helyezte (Linda Hamilton volt az egyik főszereplő)

Beauty_and_the_Beast_%281987_TV_series%29.jpg

Martin azonban állandóan azzal szembesült, hogy az ötletei túl "vadak" egy TV-sorozathoz. Volt egy olyan epizód, ahol például az eredeti forgatókönyvben a szörny megölt pár embert, amire viszont a producerek leszóltak, hogy a gyilkosság helyett inkább csak lökjön félre erősen néhány fickót. A CBS-nél féltek tőle, hogy ha a szörnyeteg túl durva akkor a nézők elvesztik iránta a szimpátiájukat. Martinnak nem tetszett hogy felhigitják az ötleteit, de egy ideig belement a játékba. Viszont azután, hogy a Szépség és a szörnyeteg három évad után véget ért (az 56 epizódból végülis összesen 14-et írt ő), pokoli időszak jött: Martinból ötletember lett. Ami azt jelenti, hogy a TV adónak új sorozatötleteket kellett gyártania. Óriási munkát feccölt minden előterjesztett tervbe, de állandóan ugyanazok voltak a válaszok: baromi jó Martin, de túl sok a szereplő, az a csata ott meg túl nagy légyszi redukáld le arra hogy a főhős meg a főgonosz bunyózik egyet stb. Ebben az időben Martin már elég jól keresett viszont kezdett herótja lenni attól, hogy az ötleteit mindössze öt fickó látja a CBS-nél, ráadásul állandóan "olcsósítania" kell az elképzeléseit. Meg akart már mutatni a nagyközönségnek is hogy mit tud.

 

Végül 1991-ben egyszer csak a fejébe ötlött egy kép: egy középkorias világban egy család rátalál egy óriási kimúlt farkasra (a Trónok harca egyik első jelenete). Rögtön úgy érezte hogy ezt le kell jegyezze és bármi is fog kisülni belőle ez már nem TV-sorozat pilot lesz hanem egy regény, amiben nem lesznek korlátok: a saját elmondása szerint az elején még az is hajtotta hogy direkt olyan bonyolultra és szerteágazóra fogja írni hogy lehetetlen legyen TV-re vinni. Aztán egyre ambiciózusabb lett: egy idő után elhatározta, hogy ötvözni fogja a Tolkien-féle középkori fantasyt a történelem-regényekkel. Hogy miért? Martin saját bevallása szerint imádja a történelmi regényeket de egy baja van velük: a nagybani eseményeket már előre lehet tudni. Ha készül egy könyv a Waterloo-i csatáról fölösleges azon izgulni, hogy Napóleon győzni fog-e. Mindannyian tudjuk hogy nem. A történet első felét a Stark-Lannister polgárháborút a brit történelem egyik legvéresebb időszaka a Rózsák háborújának (a Yorkok és a Lancasterek csatározásának) a mintájára építette fel, viszont tetszett neki a gondolat, hogy itt senki nem tudja hogy mire fut ki az egész.

A terv eredetileg az volt hogy három könyvet fog írni és az első a Vörös Násszal fog zárulni. De mire eljutott Ned lefejezéséhez már volt egy regénnyi anyaga, az említett polgárháborúban viszont még sehol sem járt. Ekkor viszont még roppant gyorsan haladt: az 1996-ban megjelent Trónok harcát két évre rá már követte a Királyok csatája majd 2000-ben megjelent a Kardok vihara a tervezett Vörös Násszal. Vagyis ugyan három könyv alatt de viszonylag hamar elért a tervezett trilógia első részének a végére.

 

Az eredeti terv az volt, hogy a történet 5 évet ugrik a következő könyvre. Pontosan így is kezdte el írni, de miután több száz oldallal elkészült rájött, hogy ez így nem működik. Néhány karakternél működik az időugrás: az hogy Arya 5 éven át fejleszti magát egy bérgyilkosképzőben teljesen jó, de máshol meg roppant erőltetetté vált: például Jon 5 éve a Fekete Vár parancsnoka de ennyi éven át nem történt semmi érdemi? Még furább volt a helyzet Királyvárban ahol elkezdte kidolgozni az átugrott 5 évet amire csak vissza akart utalgatni de rájött, hogy ez így katasztrófa: ki kell hajitania a szemétbe mindent amit irt és helyette mindent onnan kell folytatnia ahol a Kardok viharánál abbahagyta.

 

Miközben ő ezen ügyködött, a Peter Jackson-féle Gyűrűk Ura trilógia óriási siker lett a pénztáraknál. A stúdiók elkezdték keresni a következő nagy fantasy-franchise-t, ezért egyre többen jelentkeztek be Martinnál is. Rengeteg producerrel leült, de a beszélgetéseken mindig nagyon kritikus volt. A Tűz és Jég dalát akkor és most is a magnum opusának tartotta, vagyis élete "mesterművének". Pénzzel ekkor már elég jól kivolt tömve ezért nem szorult rá a stúdiók csekkjeire: ezért egymás után utasította vissza a nagy stúdiókat. Az okok változóak voltak: volt hogy az nem tetszett neki hogy csak a történet egy részét akarják vászonra vinni (volt aki egy Havas Jon mozifilm sorozatot akart csinálni, más csak Daeneryssel foglalkozott volna) és azt se szerette ha pár mondatváltás után kiderült hogy a tárgyalófél nem is olvasta a könyveit, hanem csak egy rövid összefoglalót látott.

 

A folytatás közben egyre terjengősebbé vált: kitalálta, hogy nem hogy időben előre fog menni de inkább kicsit visszamegy és elmagyaráz olyan eseményeket, amik csak érintőlegesen lettek megemlítve a korábbi könyvekben. Tipikusan ilyen Euron Greyjoy megkoronázása. Ez még azelőtt megtörtént, hogy Tywint lenyilazta volna Tyrion a budiban. De Martin gondolta hogy érdekes lenne megismerni a részleteket ezért elkezdett egyre több fejezetet írni a királyválasztásról. Aztán jött Dorne, ahol szintén új karaktereket kezdett el beemelni és megintcsak olyan részleteket írt meg, amik még a Kardok viharának a vége előtt játszódnak. Az úgynevezett prequel fejezetekből eredetileg két-három lett volna, de aztán elkezdett egyre duzzadni a dolog, pont mint a Stark-Lannister háborúnál és egyszer csak ezek a prequel fejezetek akkorák lettek hogy már majdnem kiadtak egy fél könyvet. A történet ezután már nem előrefelé hanem inkább széltében kezdett el haladni: egyre több mellékszál, egyre több új szereplő... Martin a jelek szerint ezen a ponton már jobba beleszeretett a világba amit alkotott, mint a történetbe amit elkezdett (jellemző, hogy a Varjak lakomája és a Sárkányok tánca együtt több mint kétszer olyan hosszú mint a teljes Gyűrűk Ura trilógia és mégis ezekben Sansa például össz-vissza 3 fejezetet kapott és ezekben is alig történik valami érdemi)

 

Már kikerült a boltokba a Varjak lakomája, amikor Martin találkozott két íróval: D.B. Weiss-el és David Benioff-al (a kép persze nem a találkozás napjáról van :)).

Martin-Weiss-Benioff.jpg

 

Benioff és Weiss igazi kezdők voltak: soha nem csináltak TV-sorozatot, semmiféle kapcsolatuk nem volt egyik csatorna-felé se és nem tudtak komoly pénzt ígérni George-nak, viszont a jó szavakat mondták: minden szálat megakartak filmesíteni és miután elbeszélgetett velük kiderült hogy tényleg ismerik és szeretik a könyveit. Abban is hamar megállapodtak, hogy ha belevágnak akkor valamelyik kábel-csatornát kéne meggyőzni: vagy a Starz-t vagy az HBO-t (ahogy mondani szokták: a többi már (TV) történelem).

 

Martin mindig is lassú író volt és ahogy egyre idősebb lett és a történet egyre bonyolultabbá vált, úgy az írással is egyre nehezebben haladt. Már régóta nem kellett határidőkkel bajlódjon most viszont akadt egy: az HBO és a saját kiadója is azt szerette volna ha a Winds of Winter még a hatodik évad premierje előtt elkészül. Hogy pontosan hogy ment az alkudozás 2015-ben a leadásról arról maga Martin írt egy irtó hosszú blog bejegyzést: akit érdekel ITT eltudja olvasni. Viszont az látható, hogy Martinnak továbbra is roppant fontos a Tűz és Jég dala világa: ha nem igy lenne nem írt volna a nagyregények mellett még 6 novellát is ehhez a világhoz (az egyik most idén fog megjelenni először The Sons of the Dragon címmel).

 

Ahogy én látom: Martin elég jól él és pont ezért már nem hajtja a gazdagság. A történetét nagyonis be akarja fejezni, de túlnőtt rajta. Még fiatalon is nehezen tudta volna kezelni de most idősebb korára még nehezebben keveredik ki abból a rengeteg szálból amit felépített (és ugyebár a könyvek sokkal komplexebbek mint a TV-sorozat: a példának okáért ott van egy Targaryen-örökös (Aegon), akit teljesen kivágtak az adaptációból és aki csak az ötödik könyvben bukkan fel először). De ettől még próbálkozik.

Ami a kiadói nyomást illeti: szerintem ez magyarázhatja hogy miért fog kijönni a Fire and Blood történelemkönyv jövőre. De nem hinném, hogy a pénzről van szó, legalábbis nem Martin oldaláról. Inkább George lelkiismeretfurdalása lehet a ludas. Ahogy a blogposztjában is irja: cserben hagyta a kiadóját azzal hogy nem jelent meg időben a Winds of Winterrel. A kiadó egy hegyrakásnyi summától esik el: nyilvánvaló hogy óriásit kaszáltak volna ha a regények azalatt jönnek ki, hogy fut a sorozat. Ha ezek után közli a kiadó hogy szeretnének tőle látni valamilyen könyvet, ami kötődik ehhez a világhoz, akkor szerintem ezek után nincs pofája nemet mondani. Ha ebben is cserben hagyja őket akkor az már szinte szemétség.

 

Ha nagyon pénzt akarna akkor eladhatta volna a jogokat anno a nagy stúdióknak. Sokkal nagyobbat kaszált volna mint az HBO-sorozattal. Most pedig ha annyira hajtaná a pénz összecsapná a regényeket és dőlne a lé. De nekem nagyonis öszintének tűnik amikor arról beszél, hogy ezen a téren maximalista. Ha már nem lesz, mindenki csak emiatt a könyvek miatt fogja emlegetni és igy élete alkonyán biztos akar lenni benne hogy a lehető legjobban írja meg a könyveket.

 

Az más dolog hogy abban én már nem bizok hogy ez az igyekezet tényleg olyan brutál jó könyveket fog eredményezni. Szemben Martinnal engem a történet sokkal jobban érdekel, mint a világ amit alkotott. A mellékszereplői: Aegon Targaryentől a Martellekig jóformán hidegen hagynak. Sajnálom, hogy a Stark-központú meséje ennyire eltávolodott az eredeti főhősöktől. De akárhogyis: ha nem is lesz atomjó a könyv amikor megjelenik biztos vagyok benne hogy érdekes olvasmány lesz. Ami pedig a záró regényt illeti: ezen a pontot szinte kizárt hogy elkészül vele. Ha mázlista és a túlsúlya ellenére hosszú élete lesz és mondjuk megéri a 80-at akkor talán. Talán.

Hozzászólás ideje:

Pfff... És még én írom túl a műveimet...

Hát, innét nézve, talán a pénz tényleg nem számít már (báááár... bennem azért marad szkepticizmus), de azért na... Ennek a könyvsorozatnak a befejezéséről le lehet mondani ennek tükrében. Szépen megásta a saját regénysorozata sírját, mindezt azzal a kezdeti céllal, hogy ne lehessen tévére adaptálni, erre fel mégis sikerült. Irónia, te csodás. :D

Hozzászólás ideje:

Donát: ez szerintem is tényező lehet. Bár Martin szereti bizonygatni, hogy a sorozat és a könyvek ezen a ponton eléggé mások, azért ő is megszokta jegyezni, hogy a kettő ugyanoda fog kilyukadni. Aki majd megnézi a sorozat utolsó évadát pontosan tudni fogja hogy hova fognak kilyukadni a könyvek. Saját bevallása szerint is roppant mód frusztálta a dolog, de állítólag túltette magát rajta. De ezt nehéz elhinni. Felteszem Cersei a könyvekben is hatalomra kerül. De ezt aligha akkora élvezet papirra vetni most hogy már mindenki látta.

Eltudom képzelni hogy amig volt rá remény, hogy a sorozat előtt tud maradni gyorsabban haladt most már viszont nincs meg ez a hajtóerő.

Hozzászólás ideje:

Köszi az összefoglalót, sok érdekes háttérinfó volt benne!

Sajnos ha az ember lekésik bizonyos határidőket, az alapjaiban változtathatja meg a helyzetet és a hozzáállást aztán hosszabb távon. Én személy szerint sajnálom, hogy így alakult, de a történet engem is jobban érdekel, mint a világ, így ha a sorozat szépen végigviszi, az nagy részben pótolni tudja, ha a további könyvek nem készülnek el. És ahogy már írtam, ahogy közeledünk a végéhez, egyre kevésbé hiányoznak azok a szálak, amelyeket a sorozatba már bele sem tettek, ami szintén csökkenti a könyvek kapcsán érzett hiányérzetem.

Abban is osztom a véleményedet, hogy egyre kisebb a valószínűsége annak, jó könyvek születnek majd. De azért el fogom olvasni mindet, ami még megjelenik majd.

Hozzászólás ideje:

R. A. Salvatore: Maestro

Az utolsó előtti Drizzt regény. Az előző kötetekhez hasonlóan itt is több szereplő kap központi szerepet, de azért mégse jutott mindenkinek hely. Ami jó: Drizzt a könyv végén óriási szerephez jut, minden korábbi regénynél fajsúlyosabb a cselekedete. A Sötételf-trilógia óta nem volt ennyire jelentős fókuszban. Sőt, talán még ott se. A Maestro-ban már kevesebb a felvezető szerep, szépen történnek a nagyszabású események.

 

 

Cattie-brie egy fura és különc varázsló szövetséget hoz össze a Misztika Vendégtornyának újjáépítéséhez. Harpell-ek, sárkányikrek, felhőóriás, Gromph, sötételf ősmágus és még a netheri árnyak sem maradnak ki. Cattie-brie ereje hihetetlen, meglátogatja az Ősfenevadat, képességei egyre erősödnek, még Gromph-ot is ki tudja cselezni. Cattie-brie és Gromph viszonyának alakulása az egyik kedvenc szálam, a sátorban történt beszélgetésüket nagyon szerettem. Az újjáépítéshez kell majd az Ősfenevad, így elég érdekes lesz majd a harmadik könyv ezzel foglalkozó része. Jarlaxle, Drizzt és Entreri elindulnak Mélysötétbe, Dahlia kiszabadításáért. A Faerzress elvékonyodó hatása miatt Drizzt és Entreri majdnem megőrülnek. Főleg Drizzt-re fejti ki rossz hatását. A Do’Urden házban való bolyongása az egyik leghangulatosabb jelenet a Sötételf-trilógia óta. Demogorgon még mindig szabadon van, szabadon járnak-kelnek a démonok Mélysötétben. A nagyasszonyanyák közül a Merlarnok és a Hunzrinek az újjáélesztett Do’Urden ház elpusztítására készülnek és Quenthel ellen szőnek összeesküvést. Drizzt-éknek versenyt kell futni az idővel, hogy időben kiszabadíthassák Dahliát. Az ifjú Yvonnel mágia segítségével felnő, majd átveszi az irányítást a Baenre-ház felett. Yvonnel manipulációi vezetnek el Drizzt-ék sikeres támadásához a Merlarn-ház ellen, Drizzt és Tiago utolsó párviadalához. A csúcspont az volt, mikor Yvonnel utasítására Menzoberranzan minden mágiájával és fegyverének erejével, az agyszívók segítségével felruházták Drizzt-et, így hősünk olyan isteni erőre tett szert, amivel egy isteni lényt is képes megölni. Végre Tiago elnyerte méltó büntetését, e mellett a felerősített Drizzt sikeresen végzett Demogorgonnal. Lolth ezúttal nem szerepelt, de céljainak egy része világossá vált. Yovennel viszont még tervez valamit. Úgy tűnik az őrület nem múlt el teljesen Drizzt elméjéből és ennek lesz hatása a zárásra.

 

 

 

 

Salvatore méltó zárást készített Drizzt legendájához. A Maestro-ban olyan kihívások elé állítja a főhősöket és olyan helyzeteket teremt, melyek korábbi regényeiben nem fordultak elő. Remélem a Hősben is lesznek még meglepetések. Ötos.

Hozzászólás ideje:

Arany János balladái

Kezembe került egy régi kiadású Arany János balladás kötet Zichy Mihály rajzaival. Érdekes volt olvasni őket. Több is magával ragadott, pedig régen nem olvastam semmilyen költeményt. A méh románca, Hídavatás, A walesi bárdok, Ágnes asszony, Éjféli párbaj, Tetemre hívás… stb. A képek csodálatosak, Arany megfogalmazása magával ragadó volt. A kötet tartalmazott fordításokat is, azok viszont nem jöttek be. Négy és fél.

Hozzászólás ideje:

Arany János balladái

Kezembe került egy régi kiadású Arany János balladás kötet Zichy Mihály rajzaival. Érdekes volt olvasni őket. Több is magával ragadott, pedig régen nem olvastam semmilyen költeményt. A méh románca, Hídavatás, A walesi bárdok, Ágnes asszony, Éjféli párbaj, Tetemre hívás… stb. A képek csodálatosak, Arany megfogalmazása magával ragadó volt. A kötet tartalmazott fordításokat is, azok viszont nem jöttek be. Négy és fél.

Nem messze töllünk születet Szalontán , a régi parasztház ma muzeumként müködik, remek magyar költö ,Ördögárok nyomvonala.szarmaták 330 körül épitették ezt is látno kell aki arra jár :)

  • 2 héttel később...
Hozzászólás ideje:

R. A. Salvatore: Hős

Nem is tudom, hogy kezdjem. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, melyeket régen tapasztaltam. Fura érzés volt elkezdeni. Egyik kedvenc fantasy sorozatom utolsó kötete. Drizzt legendája már 2004 óta meghatározta az életemet. Tudtam, hogy egyszer véget kell érnie, de ahogy folyamatosan bővült a sorozat és Salvatore írta és írta az újabb köteteket nehezen lehetett elhinni, hogy vége lesz. Most ez is megtörtént. Nincs tovább. A vég pedig olyan lett, amelyre nehezen találok szavakat. Az utolsó oldalaknál a könnyem is kicsordult a meghatottságtól és a boldogságtól. A vége gyönyörű lett. Fantasztikus. Hihetetlen. Zseniális. Szinte tündérmesébe illő. Soha nem volt még dolgom olyan történettel, melynek vége ennyire elnyerte volna a tetszésemet. A LEGJOBB BEFEJEZÉS. A cselekmény szövése több ponton meglepetéseket okozott. A befejezés tökéletes lett. És az addig tartó út csavarosabb, sem mint gondoltam volna. Sikerült egy olyan váratlan fordulatot is beleszőni, mely csak megemelte a katarzis érzését. Nem tudok eléggé hálás lenni R. A. Salvatorének, amiért megírta ezt a végkifejletet és azért is, mert hosszú éveken át boldogságot és örömet adott nekem ezekkel a regényekkel. A szeretet, barátság, becsület, hűség és a család eszméi nagyon áthatják műveit. A pozitív eszmék iránti ragaszkodás az, ami a legjobban tetszett mindig is ezekben a kötetekben. Nagyon remélem, hogy további munkái is megjelennek magyarul, mert a szerző munkássága azon indokok között van egy bizonyos listámon, melyek még életben tartanak ebben a csúf valós világban.

 

 

 

 

Drizzt előző kötetekben végrehajtott teljesítményét nehéz lenne megfejelni. A Demogorgon elleni csata pedig már földöntúli teljesítmény volt. Úgy gondoltam, hogy legközelebb már magával Lolth-tal néz szembe. Ezt mindig is szerettem volna látni, már a kezdetek óta. És most megtörtént ez is, mégpedig úgy ahogy egyáltalán nem számítottam volna rá. De nézzük még az addig tartó utat. Drizzt-et az abyssi kór sújtja. elméjét őrület mérgezi. Azt hiszi minden az egész életében csak egy nagy átverés része. A legnagyobb küzdelmet ezúttal spirituális síkon vívja a lelke démonaival, mely kétellyel, félelemmel és gonoszsággal próbálja megrontani és elpusztítani őt. A küzdelem során eljut a Sárga Rózsa Rend kolostorába, ahol Kane, a virágok mestere és Afafrenfere próbál utat mutatni neki. Barátai is kulcsszerepet játszanak gyógyulásában, többek között Artemis Entreti is. Váratlan segítséget kap Yvonnel-től, akit lenyűgözött a kósza függetlensége és eszméinek őszintesége. A gyógyulást viszont magának is köszönheti, hisz megtanulta, hogyan lehet eljutni a tökéletes lelki béke állapotába. Cattie-brie, Gromph és a varázslók sikerrel járnak, felépül a Misztika Vendégtornya. Wulfgar és Regis eljutnak Donollához, de hamarosan útra kell kelniük Damarába, hogy megmentsék Concettina királynét, akit Yarin király terrorizál. A sötélelfek itt lépnek színre. A Hunzrin-ház már az előző kötetben arra készült, hogy drágakövekbe zárt démonokkal árasszák el a felszínt. Malcanthet, a szukkubuszok királynője kerül Damarába, aki megszállja Concettina testét. Wulfgar, Regis e miatt nagy bajba kerülnek. Színre lép Iván és Pikel is, akik tevékenyen kiveszik a részüket a cselekményből. Malcanthet nagyon kemény ellenfél, hisz nem közönséges démon, hanem az abyssi hatalmasságok egyike. A meggyógyított Drizzt és Artemis Entreri épp időben érkeznek, hogy felvegyék a harcot Malcanthet ellen. Yvonnel átállása jó húzás volt, és megfelelő időben történt, mivel e nélkül nehezen lehetett volna elűzni a legfőbb szukkubuszt. És ezután még maga Lolth is belép a történetbe. Drizzt szembeszáll Lolth-tal, de nem úgy, ahogy sokan számítanának rá. A párbajuk inkább a lélekben, az elmében és a szív területén zajlik. Drizzt végleg megtagadja azt a gonoszságot, amit a Pókkirálynő képvisel. Lolth végül belátja, bármit tesz, a hős kószát nem tudja megtörni, ezért inkább elengedi őket. Ez így volt tökéletes. Ez a rész lett a kedvencem. Az egész sorozat csúcspontja.

A végén mindenki eljut a boldogság és a földöntúli béke állapotába. Regis elveszi Donollát, Artemis Entreri teljesen megváltozik és igazi hős lesz, e mellett megtalálja a boldogságot Dahlia mellett. Bruenor már korábban révbe ért, Gauntlgym királyaként ő is megtalálta a maga királynéit. Wulfgar megmarad azon a kalandozó úton, melyet új életében választott. Jarlaxle jobb hellyé teszi Luskant, Gromph, Effron, Kimmuriel, Averlye űrnő és a Harpellék újra fontos mágikus központtá teszik a tornyot. Drizzt és Cattie-brie boldogsága pedig majd születendő gyermekükkel lesz teljes. Illetve ott van még a visszatért Zaknafein is, mely az utolsó lapok legváratlanabb csattanója volt. Oly sok küzdelem után megérdemelték hőseink a boldogságot és a békét. Ez a tökéletes búcsú Drizzt legendájától és az Elfeledett Birodalmaktól.

 

 

 

 

Imádom ezt a sorozatot és mindig jó szívvel gondolok majd az utolsó könyvre. Legjobb olvasmány élményeim között a helye. Csillagos ötös.

Hozzászólás ideje:

Most egy rakás Star Wars jön, amivel elmaradásban vagyok. De e mellett majd jönnek az újabb Vaják könyvek, a kimaradt Dragonlance-ek, Felix és Gotrek újraolvasások, (ezeknél a befejezés miatt), Idő Kereke befejezés, Dűne univerzum... és a Hunyadit is szeretném már elkezdeni... Talán még lesz ezek mellet pár más könyv is, pl. Alien, Predator.... vagy egyéb.

  • 1 hónappal később...
Hozzászólás ideje:

Van egy csomó darabom a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatból, még a '80-as, '90-es évekből. Én csak old school könyveknek hívom őket. :) Pár napja éppen Spielberg Harmadik típusú találkozások című regényét kezdtem el olvasni közülük, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó. Nekem a film valamiért nem jött be, a rendező másik két földönkívüliekről szóló alkotásai (E. T., Világok harca - mindegyiknek olvastam a regényváltozatát) nekem sokkal jobban bejöttek, ennek ellenére rá tudtam magam venni, hogy elolvassam a regényváltozatot. Eddig jobban tetszik, mint a mozgóképes verzió. :)

  • 4 héttel később...
Hozzászólás ideje:

Richard A. Knaak: Tűzrózsa

Az Ogre titánok trilógia második része. A cselekmény ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. A cselekmény nem volt végig olyan dinamikus, mint számítottam volna rá, de a konfliktust a kötet második felében sikerült elmélyíteni.

 

 

Az Ogre Titánok körében bekövetkezett hatalomváltás után Safrag mozgásba lendítette az eseményeket. A Tűzrózsa megszerzése körül bonyolódik a cselekmény egy része. A másik fontos rész: Golgren hatalmának elvesztése. Árulások tömkelegét láthatjuk. Sejthető, hogy a Titánok állnak a háttérben, de csak a végén kapunk erre megerősítést. Golgren hívei megpróbálnak helytállni, de az árulók ügyesebbek. Több váratlan fordulat is a cselszövőkhöz kötődik. A Wargroch-csal és a Khleeg-gel kapcsolatos történések kifejezetten megdöbbentettek. Golgren ellenségeinek előrenyomulása nem mindig volt érdekfeszítő. Golgren, Idaria és Safrag a Vipera völgyében haladnak a Tűzrózsa felé. Sirrion közbelépése tetszetős történeti elem. Sirrion a tűz és alkímia istenének ábrázolása, valahogy Weis és Hickman istenábrázolására emlékeztetett. Tyranos, Stefan és Rés, a vízköpő szintén izgalmas kalandokat éltek át. Tyranos továbbra is titokzatos, motivációi nem ismertek, csak halvány utalásokat kaptunk a múltjára, melyből számomra nem sok minden derült ki. Remélem a harmadik kötetben ez bővebb lesz. A Vízköpők Ura is belelendül a történet alakításába. Ő a legrejtélyesebb figurája a sztorinak. Ha minden igaz mindenkit kihasznál a manipulál. A Tűzrózsa a Titánok kezében sorsfordító lehet nem csak az ogrék, de talán egész Krynn számára.

 

 

A könyv második felében már sokkal jobban élveztem a sztorit. A végkifejlet pedig érdekfeszítő és izgalmas befejezést sejtet. Ötös.

Hozzászólás ideje:

Már régóta szerettem volna nekimenni a Witcher játékoknak, de addig nem akartam, amíg a könyveket le nem tudom. Tegnap végre befejeztem a Vaják könyvsorozatot sorozatot (leszámítva a Viharok évszakát, ami még angolul sem jött ki). Az első 6 könyvet magyarul olvastam, amíg az utolsóval nem akartam várni a magyar megjelenésig, ezért nekiveselkedtem angolul. A sorozat nagyon ingadozó minőségű. Az első két könyv inkább egy laza összeköttetésekkel rendelkező antológia (ahogy a nemrég megjelent Viharok Évszaka is ), amíg a többi rendes regény formátumú.

 

Az első könyv Az utolsó kívánság, egy "könnyed" kis olvasmány, ahol a szerző Sapkowski tradicionális gyerekmeséket ültet át dark fantasy környezetbe, mint a Hófehérke és a hét törpe, a Szépség és a szörnyeteg stb. Például a Hófehérkés sztoriban Hófehér miután megöli a vadászt, egy törp fosztogató bandához csapódik és bosszút esküszik a mostoha anyja és a varázsló ellen, akik erre a sorsra kárhoztatták. A nagy egészhez igazából csak az utolsó két történet ad hozzá. Akár magában is olvasható.

 

A második kötet a Végzet pengéje annak ellenére hogy felhagyott a klasszikus mesék kifordításával, megtartotta az elődje felépítését, itt már a történetek jobban kapcsolódnak egymáshoz, meg az előző könyvhöz is. Személy szerint ezt a könyvet élveztem a legjobban, viszont ennek a befejezése már ordít a folytatásért, és mint mondtam az első részben lefektetett eseményekre épít, úgyhogy kevésbé olvasható egymagában. Negatívumként azért megemlíteném, hogy az utolsó történetben a világ és a karakterek számára fontos eseményeket, csak Geralt lázálmain keresztül tudjuk megfigyelni, ami azért nem a legelegánsabb írói húzás.

 

A többi könyvről inkább két részben beszélnék, ugyanis ezek 1 összefüggő történetet mesélnek el, viszont van egy éles határvonal, ahol a legtöbb karakter íve megtörik, pár hónapra eltűnnek, hogy nyalogassák a sebeiket. Amíg meg nem történik ez a törés (a Thanedd szigetén) a történet elég jól fel lett építve. Sokkal több az ármánykodás, a politika és szerintem maga a világépítés is jobban sikerült, ugyanis ezekben a részekben nem csak a főszereplő Geralt szemszögéből láthatjuk az eseményeket, hanem helyet kapnak kisebb mellékszereplők is. Ugyanakkor mindemellett a Geralttal és Cirillával történő dolgok is érdekesek.

 

A törés után azonban mind Geralt és Ciri szála is ellaposodik. Az időről időre történő nézőpontváltás most is megvan, ami nem rossz, de a két főszereplő szála szinte teljesen érdektelenné válik. Geralt például nem csinál mást 2 és fél könyvön keresztül csak bandukol. Igaz közben találkozik személyekkel, akik csatlakoznak hozzá, majd néhányan el is válnak tőle, de nem éreztem másnak, mint szín tiszta időhúzásnak, főleg ha figyelembe veszem, hogy végül kinek mi lett a sorsa. Plusz még harmadik fővonalnak behozták a Varázslónők páholyát, amitől sokszor a falat tudtam kaparni. Az utolsó könyvben, meg ahogy Geralt rájön a főgonosz búvóhelyére, na az szerintem jó eséllyel pályázhatna a valaha megírt top 10 leggázabb jelenet listára. Az egész sztori vége meg olyan semmilyen. Nem azt mondom, hogy happy endet vártam egy ilyen sorozattól, de ez se nem boldog, se nem szomorú, hanem olyan "akkor ez most mi volt?" érzést keltő

 

Nagyon örülök, hogy a játékok tovább viszik a történetet (főleg mivel a Zord Vadászat (Wild Hunt) sztorija amúgy sem került lezárásra), és nagyon remélem hogy a Witcher 3 befejezése méltó egy ilyen szériához, mert hogy a könyveké nem volt az, az egyszer biztos...

Hozzászólás ideje:

Érdekes hírt olvastam. Az egyik stúdió nekikezdett Robert Jordan Az Idő Kereke fantasy eposzának TV sorozattá való átültetéséhez. Remélem jól meg tudják majd csinálni. Amúgy is terveztem, hogy újraolvasom a régi részeket, aztán befejezem a sorozatot. Amikor futólag kutattam a TV széria helyzete után olyan szalagcíme is olvastam, melyben Game of Thrones killer series-ként hivatkoztak a projektre.

 

Régóta tervezem én is végig olvasni az Idő kereke fantasy ciklust. A készülő sorozat miatt pont aktuálissá is vált. Mikor tervezed elkezdeni az elejétől? :)

  • 3 héttel később...
Hozzászólás ideje:

Karl May: A Gran Cacho kincse

 

Az első könyvem, amit olvastam Karl May-től, az A miztékák kincse volt, és annak ellenére, hogy nem vagyok egy western-őrült, meglehetősen tetszett. Izgalmas, magával ragadó regény volt, és úgy döntöttem, elolvasom a szerző egy másik művét, A Gran Cacho kincsét is.

A történet elég hosszadalmas, a lényeg, hogy egy bizonyos Geronimo Sabucót keresnek a főhősök, egy Gomez nevű fickó pedig vezetőül akarja őt. Sabuco birtokában van néhány értékes kipunak és tervrajznak, utóbbit viszont képtelen megfejteni, a főszereplőről (akinek mellesleg nem tudjuk meg a nevét) pedig kiderül, hogy meg tudná fejteni, és ezért alkut köt az úgynevezett sendadorral, Sabucóval. A regényt hazugságok, titkok, cselszövések és remek párbeszédek jellemzik, sok-sok kalandot élhet át az olvasó. May mellesleg profin ábrázolta a vadnyugati tájakat, ami nem meglepő, hiszen ő tudtommal nemcsak író, hanem egy igazi szakértője is volt egyben a vadnyugatnak. 

 

Annak ellenére, hogy 269 oldalas kötet, igencsak tartalmas és hosszú a történet. Ha megfilmesítenék egyszer, szerintem nem férne bele minden egy részbe.

 

Hibák vannak azért a könyvben, de ez a nem a szerzőt sújtja, hanem a kiadót: amíg a borítón, illetve az első lapokon Gran Cacho szerepel, addig a regény során egyfolytában Gran Chaco (utánajártam, utóbbi a helyes). Szóval a kiadónak sikerült a könyv címét rendesen elrontani. 

 

Amúgy ajánlom mindenkinek, olyanoknak is, akik nem kedvelik különösebben a vadnyugati sztorikat és az indiánokat. Nagyszerű könyv. Ötös.

Hozzászólás ideje:

Derek Landy: Skrupulus Fondor

 

Már legalább 7-8 éve megvan ez a könyv, de valahogy sosem bírtam rávenni magam, hogy elolvassam. Azt gondoltam, valami ZS-kategóriás ifjúsági regény. Nem az. Nagyszerű, magával ragadó kötet, kellemesen csalódtam benne. 

A történet főszereplője Skrupulus Fondor, aki egy egy agyafúrt csontváz, egy detektív-varázsló. A másik főszereplő a 12 éves Stephanie, aki Skrupulus mellé szegődik. Feladatuk: a gonosz varázsló, Vipra megállítása, akinek az a terve, hogy az Ősök Jogarát felhasználva elpusztítsa a világot.

A szereplők egytől egyig nagyon kidolgozottak és szerethetőek, legfőképpen a címszereplő. Mellesleg maga a regény felettébb izgalmas, megfűszerezve némi humorral. Ami gazán tetszett benne, az Skrupulus és Stephanie párbeszédei. 

Ajánlom mindenkinek. A fantasy- és kalandregény keveréke, sok-sok humorral és izgalommal. Nem mondanám ifjúsági regénynek, mert rengeteg olyan elemet tartalmaz, ami nem igazán tinédzsereknek való.

Örülnék neki, ha megfilmesítenék, de a karakterek és a történet szempontjából én leginkább egy animét tudnék hozzá elképzelni. 

 

10/10

 

  • 4 héttel később...
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Jó hír a Predatoros könyvek kedvelőinek.

Jövőre érkezik Shane Black féle Predator filmregénye , valamint az előzmény regény is!

 

 

 

Szerkesztve: - JakeSully

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.