Könyvek és képregények

[Dzséjt]

A könyvet a mai napig nem olvastam, de a fentiek hatására most újra megnéztem a filmet, és még mindig nagyszerű. Nem véletlen tartozik azon kevés fantasy-k közé, amiket szeretek.

[Yoda József]

Hát ez szomorú: https://www.bookdepository.com/closure

[Darth Revan9]

Juliet Grey: A fényűzés napjai

A Mária Antónia trilógia második része. Fantasztikus élmény volt a regény. Szerintem, még jobb is lett, mint az előző rész, személy szerint nem értem ezt a 80%-ot.

Életem egyik legjobb olvasmány élménye lett a regény. A trilógia középső része 1774-től egészen a forradalom kitöréséig, 1789-ig viszi az eseményeket. Elődjéhez hasonlóan lassan építkezik, de ennek nagyon is megvan a helye, hiszen fokról fokra növekszik a drámai helyzet a kötet végére.

Mária Antónia fő feladata továbbra is az, hogy gyermeket szüljön Lajosnak. Ez rányomja a szomorúság bélyegét szegény nő életére. Együtt tudtam érezni a szenvedéseivel. Alapvetően kedves természete még jelen van, de a folyamatos áskálódások elkezdik kikészíteni lelkileg. Nem csoda, hogy egy idő után a kártyázás és Kis Trianon építkezése felé fordul. Egy idő után egyre inkább átveszi felette a hatalmat az arisztokrata dáma, aki menekül azon francia udvar elől, mely nem engedi, hogy beleszóljon a politikába. A költekezései bár látszólag nagyok, mégse olyan hatalmasak, melyek elterjedtek a későbbiekben. Sőt, többször is igyekezett visszafogni az udvar költéseit. Akkor engedte el spóroláson a gyeplőt, amikor magányosnak, és számkivetettnek érezte magát. De ez már mit se számított, hiszen a költségvetés fő problémái már XV. Lajos korában elkezdődtek és tovább gyűrűztek XVI. Lajos idejére. A legnagyobb költéseket Franciaország nagyhatalmi státuszának fenntartása jelentette, többek között az amerikai függetlenségi háború finanszírozása. Döbbenetes összegek, több száz millió livre ment el erre. Lajos persze csak azért akarta támogatni az amerikaiakat, hogy ellensúlyozza Anglia nagyhatalmi státuszát. Mária Antónia jól érezte, hogy ebből baj lehet. Arról nem is beszélve, hogy olyan tisztek, mint La Fayette megkóstolták milyen eszmék jönnek a tengeren túlról.

A regény központi témája lett a francia királyi udvaron belüli áskálódások, a nemesség, és a papság rendjeivel való szembenállás. No persze tanúi lehetünk a polgárság, illetve a parasztság és polgárság, mint harmadik rend felemelkedésének. A fő mozgató szálak mégis az örökké ellenkező nemesség és papság kezében vannak, akik állandóan tiltakoztak a gazdasági reformok ellen, vagyis az ellen, hogy ők is fizessenek adót. Nem is csoda, hogy a nemesség egyre jobban szította a polgárság és parasztság elégedetlenségét.

A regény rengeteg dolgot árnyal mind a társadalmi, mind a gazdasági életet illetően. Nagyon élvezetes volt ezeket olvasni. Az írónő természetesen nem feledkezik meg Mária Antóniáról sem. Ahogy haladunk előre az időben, úgy egyre többen gúnyolják és utálják. A forradalom idejére pedig eljutunk a teljes gyűlöletig. Majdnem mindenért őt hibáztatják. Szerencsétlen nőt nagyon megsajnáltam, és érthető, miért utálta meg a környezete egy részét és követelt keményebb fellépést Lajostól a forradalom első napjaiban. Két gyermekét is elvesztette, így csak még elkeseredettebb lett az idők folyamán. Az Axel von Fersennel való viszonya tudtommal írói színezés, de ennyi belefért. Sajnáltam, hogy Toinette nem lehet boldog vele.

A nyakék botrány története is szép részletes lett. Jeanne de la Motte Valois igazi kígyó volt, Rohan kardinális pedig egy nagyravágyó talpnyaló. Jól rávilágít a regény az egyház romlottságára is.

Lajosról is árnyalt képet kapunk. Végül lesz indok arra, hogy miért nem tudta teljesíteni férfi kötelességét. Az emberi arcát is megmutatja, főleg 1789-ben. Nem akart vérfürdőt és nem akart a népre rontani. A végsőkig kitartott a békés megoldás mellett. Őt is megsajnáltam.

Valahogy úgy érzem, Lajos és Mária Antónia is egy korszellemnek lettek az áldozatai. Arisztokratáknak születtek és az uralkodói körök azt várták el tőlük, hogy tipikus arisztokraták legyenek. Mégis az ország problémái, a nemességgel és papsággal való szembenállás lett a vesztük.

Mindenképp elolvasom a harmadik részt, ugyanis a könyv 1789-es vége előre sejteti a nyilvánvaló tragédiát.

Kiváló regény. Minden sorát élveztem Ötös, abszolút kedvenc lett az előző kötethez hasonlóan. A forradalom napjai nagyon drámai végkifejletet ígér.

[Darth Revan9]

Jó volt Szegeden a képregény börze a Somogyi Könyvtárban. Nem számítottam rá, de voltak olyan új 52-es Batman-ek, melyek kellettek, bezsákoltam párat.

[Darth Revan9]

Chiristie Golden: A Horda születése

Vegyesek az érzéseim. Alapvetően nagyon jó könyv volt, és végül is elérte nálam a négyes szintet. Sokan A Horda születését a legjobb Warcraft regénynek tartják. Nálam nem fog bekerülni az abszolút kedvencek közé.

Golden egy újabb bukás sztorit tett le az asztalra. Vagyis Warcraft-ból ez volt az első ilyen bukás regénye, hisz az Arthas később jött. Az Arthas talán a szélesebb perspektívájú történetszövése és monumentalitása miatt is tetszett. A Horda születésében ez valahogy elmarad, ami jó is és rossz is. Örültem, hogy Durotan itt a központi karakter. Végig tudtam azonosulni vele, a kételyeivel és a gyötrelmeivel egyaránt. Tényleg lehetett volna egy kicsit több Gul’danból, Ner’zhulból és a többi negatív szereplőből. Viszont úgy érzem, így is jó lett a regény. Ugyanis a sok tragédia, ami egymás után következett egy idő után már fárasztó, lehangoló és unalmas is volt. A sok kegyetlenség miatt vonok le végül is egy teljes csillagot. Erős pozitívuma a regénynek a draeneiek bemutatása, azokat a részeket nagyon élveztem. Jó a párhuzam az Arguson és a Draenoron történtek között. Velen szintén kedvenc karakterem lett. A csatajelnetek szép részletesek, amit még tudtam díjazni. Illetve a drámai hangulat is többször elég erős lett.

Összességében véve a Durotan című regény, mely a filmes univerzum előzményeként szolgál, jobban tetszett, mint A Horda születése. Viszont ez a regény is megérdemel egy négyest. Nem tudom felrakni a best of Warcraft listámra.

[Darth Revan9]

Robert Knight: Az ereklye

Bihon Tibortól olvastam már pár könyvet korábban, igaz nem sokat. Korábban úgy tudtam, a Vérnász című regény volt az első tőle, de mint kiderült A Jedi hatalma című hamisítvány is a szerzőhöz tartozik. A Vérnász annak idején nagyon tetszett, kellemes kis fantasy regény volt. A magyar nyelvű Terminator könyvek közül olvastam még tőle a Folyékony fém sorozat első két részét, azok is tetszettek.

Az ereklye sem okozott csalódást. Ez egy rövid kis kalandregény, melyben a két főhős egy küldetést próbál teljesíteni. Abszolút könnyed olvasmány, teljesen ki tudott kapcsolni. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű kis sztori, a szöveg megfogalmazása teljesen rendben volt.

Árnyékot megszerettem. Peshar már a kezdetektől fogva ellenszenves figura volt. A cselekmény gyorsan pörög, a két főhős egymás után kerül veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe. A kedvenc részeim az Yvandurban, a fővárosban játszódó részek voltak. Főleg, minden, ami a palotában történt. Jó a csavar is a történet végén.

Spoiler

[spoiler] Innuan főpapjai voltak a ludasok [/spoiler]

Végül frappánsan sikerült megoldani a helyzetet. Kellemes délutáni olvasmány, csak kissé rövid. Négyest adok rá.

[Darth Revan9]

Terry Goodkind Az Igazság Kardja sorozatát felkarolja a Delta Vision. Az első rész idén újra megjelenhet.

[Darth Revan9]

Ez most nagyon megdöbbentett. Főleg az, hogy ez sajnos az USA-ban történt meg. A nagy szabadság és demokrácia országában. Borzasztó, hogy még ott is dúl a hülyeség.

[Darth Revan9]

World of Warcraft Krónikák 2. kötet

 

A Krónikák második kötete részeben folytatja az előző könyvben abbamaradt események taglalását, részében pedig elkalauzolja az olvasókat Draenor világába. Ahogy az első könyv bemutatta Azeroth ősi múltját, mitológiáját, az óidők szörnyeit, isteneit, titánajait…stb, úgy a második könyv ugyanerre vállalkozik, csak éppen Draenoron. Az orkok szülőhazája is éppolyan színes és izgalmas világ, mint Azeroth. Ahogy olvastam a régmúlt idők történeteit, az jutott eszembe, hogy tengernyi lehetőség lenne különféle regényekben részletesebben elmesélni a történelem fordulópontjait. A Krónikák is csodásan bemutatja az eseményeket, szép igényes nyelvezetben. De mégiscsak egy összefoglalóról van szó. Értelemszerűen nem is tudnak mindenre kitérni. A helyszíneknél is csak a legfontosabbak kerülnek felsorolásra.

A könyv nagy része az első és a második Warcraft játékok (Orcs & Humans, Tides of Darkness, Beyond the Dark Portal) eseményeit beszéli el. Természetesen több Warcraft regény történései is elbeszélésre kerülnek. A Horda születése, Az utolsó Őrző, A sötétség áradata, valamint A túl a Sötét Portálon című könyvekről is elég részletes képet kapnak az olvasók. Szépen igyekeztek az alkotók a háttérben húzódó összefüggéseket is megmagyarázni. Jó volt elmerülni azokban az eseményekben, melyekkel én magam majdnem 20 éve találkoztam először. Nosztalgikus élmény volt.

A kötetben található rajzok ismét kiemelkedőek lettek. Csodásak, meseszépek, festményszerűek.

A Krónikák második kötete is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagyszerűen el lehet merülni a Warcraft világában. Kiváló darab, az egyik legjobb Warcraft kiadvány.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Örökség

Különleges élmény volt újraolvasni. Az Örökség folytatja a Jeges Szelek Völgyének eseményeit és egyben a Sötételf-trilógia hatásai is erősen érződnek. Nem csoda, ugyanis Bob A drow öröksége sorozatot a Sötételf-trilógia után kezdte írni. Ha jól emlékszem pont az Örökség volt az a regénye, melyet hat hét alatt kellett megírnia. Fantasztikus teljesítményt nyújtott.

Kiválóan folytatja mindkét korábbi trilógiát, és csodásan fűzi össze az eseményeket. Hihetetlen érzés volt újra bebarangolni Mithril Csarnok tárnáit. Ebben valószínűleg benne van a Betyárbecsület című új D&D film is. Az egész sztori egy egyszerű dungeon crawler, vagyis kazamata barangoló kalandnak tűnik. Viszont Salvatore-tól megszokhattuk, hogy a kaland mögé vaskos gondolatokat, mély érzelmeket rejt. Itt sincs másképp.

A könyv egyrészt a család, a barátság igazi megtestesülése. Az összetartozásé. A felejthetetlen kötelékeké. Az igazi áldozatvállalásé. Érzelmek áradata is egyben. A gyűlölet és a féltékenység romboló, vagy éppen pusztító hatása is jól megmutatkozik. De a szeretet, és az elszántság mindent elsöprő érzelmei itt is diadalmaskodnak.

Spoiler

[spoiler] Wulfgar és Cattie-brie kapcsolatán keresztül egyfajta kritikát is kapunk, mely a régi vágású párkapcsolatokat bírálja. Azt a helyzetet ítéli el a szerző, amikor a férfi túltolja a szerepét, és már-már elnyomja a párját. Parancsol neki, és elvárja tőle, hogy engedelmeskedjen. Wulfgar esetében érthető, hogy miért viselkedik így. Hagyományos, törzsi mintákat hoz. Csakhogy a szabadelvű, tűzről pattant Cattie-brie-t nem lehet korlátok közé szorítani. Wulfgar tettei nem magyarázhatók csak Entreri manipulációival és a rubinfüggő hatásával. A fiú végül rádöbben, hogy ha egy párt szeretne alkotni szerelmével, akkor muszáj lesz engednie neki és elfogadnia őt olyan szabad madárnak, amilyennek megismerte. Wulfgar áldozata szívbe markoló és megható lett. Cattie-brie pedig először részesül életében mély fájdalomban. Az az ártatlan lány, aki még azt is felveti, hogy egy goblin is lehet jó, elvész. Érdekes egyébként az a rész a könyvben, amikor a goblinok védelmére kell, mert hinni akar a jóban. Szeretné hinni, hogy több Drizzt is van a világon. Drizzt pedig itt istennője, Mielikki miatt már levágná a potenciális veszélyt. Aztán ez a helyzet majd megfordul egy későbbi könyvben. Drizztben felébred a lelkiismeretfurdalás. Úgy gondolja, hogy ő hozta ezt a veszedelmet a barátaira. Nemes szíve miatt dönt úgy, hogy nem vállalhat kockázatot. Artemis Entreri a fanatikusságot, a mindenáron győzni akarást testesíti meg. Drizzt-tel való párbajai látványosak, és egyben az elfogadás belenyugvás, valamint a soha meg nem alkuvás örök ellentéte. Azért Entreri a végén szépen megszívja…Végre Drizzt családi ügyei is szépen lezárulnak. [/spoiler]

Jobb így sorrendben olvasni Drizzt legendáját. Emlékszem, annak idején a Sötételf-trilógia után A drow örökségére ugrottam, mivel a Jeges Szelek Völgyéből annak idején nem volt minden könyv elérhető. Így sokkal szebben átlátni a folyamatokat. Ez a könyv is örök klasszikus marad számomra. Ötöst adok rá, és persze kedvenc is maradt.

[Darth Revan9]

Nagyszerű volt nálunk Szegeden az ünnepi könyvhét megnyitója. Nagy Bandó András mondta a nyitóbeszédet. Nagyon szép és inspiráló volt.

https://szegedma.hu/2023/06/nagy-bando-nyitotta-meg-az-unnepi-konyvhetet

[MissKarrde]

Ma Pesten jó kis zuhét kaptak a nyakukba a Vörösmarty téren a könyvesek. Délután, amikor ott voltam, még mindig pocsék idő volt, de azért beszereztem néhány könyvet, meg információkat is. 

[Darth Revan9]

Végre találtam az olvasni tanuló unokahúgomnak is könyvecskéket. Holly Webb kis könyvei nagyon jók. Vagy ott van a Varázslatos állatbirodalom. Pont 6-8 éveseknek írják ezeket.

Szegeden, kár, hogy egyetlen standon sem láttam Budai Lotti új regényét, A királyné ékszereit,  vagy Schmöltz Margittól a Botticelli szerelmeit. Szívesen beleolvastam volna ezekbe. Illetve ott van még a Hunyadi tizenkettedik könyve is. Vajon ezzel a kötettel Bán Mór lezárja Hunyadi János krónikáját?

[Darth Revan9]

Gondolatok az olvasásról az idei könyvhét kapcsán.

 

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Csillagtalan éj

A Csillagtalan éj ott folytatja, ahol az Örökség abbahagyta. Egy szédítő, elképesztő kalandot kínál, mely végig izgalomban tartja az olvasót. A regényben nagy szerepet kap a lelkiismeret, az önzetlenség, a barátság és az önhittség is. Hibáiból tanul a legjobban az ember. És persze a jó szándék is félremehet, további gondokhoz vezethet. Ezeket a témákat kiválóan megragadja és jól ábrázolja a könyv.

Spoiler

[spoiler] Drizztet túlságosan is furdalja a lelkiismeret. Tévesen úgy véli, hogy az ő hibája Wulfgar halála, miatta jöttek fel a sötételfek a felszínre. Nem tudhatja, hogy Baenre anya Drizztben csak indokot lát a későbbi felszíni terjeszkedésre. Drizzt úgy gondolja, ő a legfontosabb ebben a játszmában. Jószándék vezérli, mikor úgy dönt, hazatér. Meg akarja óvni a barátait, egyben ki akarja deríteni, mit terveznek Menzoberranzanban. A szándékai nemesek, de nem számol azzal, hogy Cattie-brie nem hagyja magára barátját. Főleg azután nem, hogy Wulfgart már elvesztette. Bár Cattie-brie még nem szerelmes Drizztbe, csupán barátként tekint rá, mégis egy jó barátért ez a lány mindenre képes. Az összetartásnak efféle megnyilvánulása nagyon is megható. Artemis Entreri sem maradhat el a történetből, ugyanis a calimporti bérgyilkos is túlélte az előző kötet végét. Jarlaxle magával vitte és felgyógyította a harcost. A zsoldosvezér úgy véli, még profitálhat Entreri jelenlététől. Artemis viszont kitaszítottként és számkivetettként érzi magát a sötételfek között. Önmaga torz tükörképét látja bennük. A legutóbbi kudarca és a mélysötéti kalandja elindít valamit a bérgyilkosban. Megpendíti benne a jóság húrjait. De hosszú az út, míg Artemis Entreri eléri a felszínt. A könyv egyik váratlan fordulata, hogy Cattie-brie kénytelen összefogni Artemisszel Drizzt kiszabadításáért. Végül hárman, együttesen kitörnek, jó nagy káoszt hagyva maguk mögött. Ekkor az olvasó már sejtheti, hogy Jarlaxle abszolút nem akarja Drizzt vesztét. Drizztet meghatja Cattie-brie szeretete és áldozata. Felismeri, hogy nem az a helyes út, hogy feladja magát, vagy feladja a harcot. A lány cselekedeti megszünteti benne a lelkiismeretfurdalást és újra cselekvésre készteti. Szép számmal kapnak hőseink ellenfeleket. Dantrag Baenre és pengéje Khazid’hea a sötételf kósza méltó ellenfelei lettek. Khazid’hea pedig fog még gondot okozni. A Baenre család életébe nagyobb bepillantást nyerhetünk. A romlottság és gonoszság igazai megtestesítői. Még ki kell emelnem a Hold-erdőben lezajlott jelenteket. Megható és drámai volt Drizzt és Ellifain találkozása. Ellifain volt az a lány, akit Drizzt annak idején megmentett és miatta lett később száműzött és űzött vad is. A lány a mai napig nem tudta túltenni magát a traumáin. Drizztben is ellenséget lát. A megbékélés korántsem biztos, hogy bekövetkezik az ő életében. Tartathiel is érdekes mellékszereplő volt. Ő bizalmat szavazott Drizztnek az átkelése alatt. Különösen szép volt az a jelenet, amikor az egyszarvúval találkoztak. [/spoiler]

A harci és párbaj jelenetek itt is kiválóak és nagyon részletesek. A drámai részekkel és az érzelmek ábrázolásával is elégedett voltam. Nagyszerű volt újraolvasni.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A sötétség ostroma

Ez A drow öröksége történetszál epikus csúcspontja. Egy katartikus, nagyszabású történetet ígér. Összeérnek az előző könyvekben megkezdett cselekményszálak, illetve elkezdődik egy új is.

A sötétség ostroma egy fordulópont a Drizzt sagában. Drizzt végre lezárja régi múltját, megszabadul átkos örökségétől. Egyben Cattie-brie életében is fordulópont. A felnőtté válásról, a veszteségek feldolgozásának érzelmeiről szép képeket kapunk Drizzt és Cattie-brie jeleneteiben. A barátságuk továbbra is erős, viszont, mintha a lány nem tudná eldönteni, hogy most csak barátként tekintsen-e a kószára, vagy legyen több a kapcsolatukból.

A függőség, az önteltség, a túlzott bizonyítani vágyás szintén megjelenik a könyv lapjain.

Spoiler

[spoiler] Khazid’hea, a Vágó a függőség egyfajta megtestesülése. Kihasználja Cattie-bire érvényesülési vágyait. A lánynak kemény erőpróba ellenállni, és leküzdeni. Nem kell, hogy jobb legyen, mint Drizzt, elég, ha fokozatosan fejlődik. Uthegentel viszont áldozatul esik a hiúságnak. Nem bír ellenállni azon vágyának, hogy Drizzt megölésével bizonyítson. A háború során ez lesz a veszte, ráadásul nem is Drizzt, hanem Bidderdoo Harpell végez vele. Baenre anya is az önteltség és a hatalomvágy áldozata lesz. Úgy tesz, mintha legyőzhetetlen lenne, és önbizalma okozza a vesztét is a háborúban. Ez még akkor is elmondható, hogy tudjuk Errtu nagy szerepet játszott a bukásában. Hiszen a serege egysége már a nagy csatározások során bomlani kezdett, többen is vissza akartka vonulni. Túlságosan elbízta magát K'yorl Odran bukása után. Maga K’yorl is az önteltség és a mohóság csapdájába esett, mely végül a vesztét okozta. [/spoiler]

A bizalom szintén fontos kérdéskör a regényben.

Spoiler

[spoiler] A törpéknek meg kell tanulniuk a Harpell-varázslókban megbízni, akik a Menzoberranzannal vívott háborúban bizonyítanak is eléggé. Sok, jó vicces pillanat kapcsolódik hozzájuk. Harkle és a szemei, melyeket előreküldött, de a Zűrzavar Kora miatt ott ragadtak Mithrill Csarnokban. Vagy éppen Regweld Harpell és Pocsolyaugrója. Szegény Regweldet sajnáltam, ahogy elesett. Biderdoo tetszett leginkább. Főleg, ahogy le tudtak nyűgözni a Zsigerontókat. Drizztnek is meg kellett tanulnia bíznia Cattie-brie-ben. És végül a lány legyőzte Khazid’hea akaratát. Wulfgar is beleesett abba a hibába, hogy túlságosan is óvta a lányt. A kósza nem akart ugyanebbe a csapdába esni. Van, amikor a szeretteinknek is meg kell adni a megfelelő teret és hagyni őket a saját útjukon járni. [/spoiler]

A könyv első felében, két harmadában a drow intrika, a könyv utolsó felében, harmadában pedig a nagyszabású háború és a hősies küzdelem az, ami igazán felejthetetlenné teszi Drizzt legendájának ezt a fejezetét. Természetesen kapunk utalást arra is, hogy mi várható a folytatásban. Így az olvasó várhatja azt a bizonyos meglepetést.

 

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A hajnal ösvénye

Valami véget ért és elkezdődik valami új. A hajnal ösvénye Drizzt legendájában egyfajta zárókönyv szerepét tölti be. Lezárja az Otthontól, illetve a Kristályszilánktól elindított dolgokat és felvezet egy új kezdetet. Így belegondolva az Otthontól A hajnal ösvényéig tartó első 10 könyv egy nagyszerű történeti ívet fut be.

Ebben a könyvben ismét visszatérünk a hagyományos kalandokhoz, melyeket Drizzt gondolatai kísérnek az élet dolgairól.

Az egyik központi téma az otthon kérdése. Hol vagyunk otthon? A szülőföldünkön, vagy ahol befogadtak bennünket és barátokra leltünk? Vagy sokkal inkább a barátaink, szeretteink és a családunk testesítik meg az otthon, és ott leljük meg, ahol a szeretteinket.

A másik központi téma a büszkeség, valamint a régi hagyományok elvetése. Ezek a témák a barbároknál kerülnek elő főleg. Berkthgarnál és cselekedetinél.

Spoiler

[spoiler] Drizzt és Cattie-brie visszatértek a tengerre újra. Még mindig barátság van köztük, bár Drizzt ennél többet szeretne. Mégsem erőlteti a dolgot. Cattie-brie lassan feldolgozza Wulfgar elvesztését, de még bizonytalan abban, hogy tovább tudna-e lépni egy új szerelmi kapcsolat felé. Mintha a lány is egyre jobban érezne valami komolyat, csak nem meri kimondani. Élveztem a Tengeri Szellem legénységének kalandozását, ahogy követték Errtu nyomait Mintarntól, Caerwichen át egészen Carradoonig. Örültem, hogy Salvatore behozta a Pap-ciklus hőseit a regénybe. Cadderly és társainak kalandjait még Drizzt előtt ismertem meg. A hősök rájönnek, hogy a Jeges Szelek Völgyébe kell menniük Errtu után. Annak érdekében, hogy teljes legyen a kör, visszatér Crenshinibon, a Kristályszilánk. Amikor először olvastam a könyvet, engem is megtévesztett, úgy gondoltam Zaknafein térhet majd vissza. Bob szépen megtévesztette az olvasókat. Már az előző kötetben is volt utalás Errtu foglyára, és most is van. Egészen az utolsó pillanatig ki sem derül, hogy kiről is van szó. És aztán jön a nagy meglepetés: Wulfgar volt a fogoly. A végső összecsapás nagyon grandiózus lett. Örülök, hogy Berkthgar észhez tért és hallgatott a bölcs Revjakra. Kierstaad sokáig olyan szerepet töltött be a könyvben, mintha Wulfgar-pótlék lenne. De ő is szépen kivette a részét a harcból, már csak azzal is, hogy magával vitte Égisz-agyart, így Wulfgar újra forgathatta és megnövelték az esélyeket Errtu ellen. A végső harcokban a szokásos módon miden hős a végsőkig küzd, és reménytelennek tűnik a helyzet. Annyira reménytelennek, hogy Drizzt el is dobja Guen párducát, nehogy a démon megkaparinthassa. Aztán milyen szívbemarkoló volt a végén, ahogy a fóka segítségével visszaszerezte a szobrot. A könyv végén jóleső érzéssel töltött el a Csarnok Vándorainak újra egyesülése, már az Örökség óta nem harcoltak együtt. A könyv végén Drizzt rájön, hogy a barátai jelentik az igazi otthont, és ha velük van, akkor minden rendben van. Persze a történet vége már előrevetíti a következő problémát: a múlt fájdalmainak és kínjainak feldolgozását. Imádtam még a könyvben Robillard és Harkle Harpell örökös rivalizálását. A szigeten lévő „párbajuk” az egyik legemlékezetesebb pillanatok közé tartoznak. Zaknafein szellemének megjelenése is szép pillanat volt. Külön érdekes, a legújabb Drizzt könyvek miatt is…[/spoiler]

Kiváló zárás és kiváló új kezdet is egyben. Az élet örökös körforgását jól szimbolizálja.

 

 

[Darth Revan9]

John Flanagan: A Tölgylevelesek

Az előző könyvhez képest ez sokkal jobban tetszett. De sajnos az első két rész színvonalát nem érte el. Ennek ellenére üdítő kis olvasmány volt, sok csatajelentettel, meg pár furfangos fordulattal.

Új ellenség lép színre.

Spoiler

[spoiler] E miatt az araulani hőseink kénytelenek szövetséget kötni a skandokkal a temujok ellen. Nekem úgy tűnt, hogy a temujok, olyan hun-szerű lovas-nomád nép. Erakból így nagyszerű szövetséges lett. Jól összebarátkozott Erak és Halt. Ezeket a részeket kifejezetten szerettem. Viszont Evelin és Will eltávolodtak egy kicsit egymástól, amit sajnáltam. Horác meg Evelin közelebb kerültek egymáshoz. Evelin leleplezése volt még feszültséggel teli jelenet, de Halt és Will szépen kivágták magukat. A skand áruló leleplezése is szépen zajlott. [/spoiler]

Sok volt a csatajelenet, a legtöbb elég élénk és dinamikus leírást kapott. Viszont úgy összességében nem élveztem úgy, mint az első két kötetet. Egy kellemes, könnyed olvasmány volt. Olyan lezáró hatást is keltett. Négyes.

 

[Darth Revan9]

Most láttam, hogy milyen csodás, elképesztően gyönyörű, és szemkápráztató új borítókkal jön ki R. A. Salvatore régi, klasszikus Démonháború sorozata.
https://www.simonandschuster.com/series/DemonWars-series

Most már a borítóakadály sincs nagyon az új kiadás útjában.

 

Pinquickle’s Folly lesz a címe Salvatore új Démonháború világán játszódó regényének. 2024. április 16-án jelenik megy angol nyelven.
https://gizmodo.com/r-a-salvatore-new-demonwars-pinquic…
A borító megcsodálható itt:
https://www.simonandschuster.com/books/Pinquickles-Foll…

[Darth Revan9]

Jan van den Boomen (Gáspár Péter): Fekete vizek

Különleges történetgyűjtemény. Közel talán 12 év szünet után ezzel a könyvvel tértem vissza Ynev világára. Több tapasztalt MAGUS-os is ajánlotta ezt a könyvet, akár kezdőknek, akár hozzám hasonlóan újrakezdőknek. Nos, a könyv hátulján lévő szószedet nem mindig adott választ a kérdéseimre, és szerencsére már olvastam – még, ha jó régen is – MAGUS-t. Én annyira nem ajánlanám kezdőknek.

Négy nagyjából kisregény terjedelmű elbeszélést kapunk a könyv lapjain, melyek csak nagyon lazán kötődned, de többnyire szinte alig. Érezhető volt egyfajta világfestési szándék, melynek célja, hogy kóstolót adjon Ynev világáról.

Shadon – És azok hideg fellegekkel járnak.

Talán az egyik legjobb elbeszélés a kötetben. A misztikus hangvétele nagyon magával ragadott.

Spoiler

[spoiler] Estarion Blachias kereskedő feleségét megbabonázza egy ősi godoni relikvia, el is tűnik, majd a kereskedő is a szerelme nyomában ered. Közben Celos, a shadoni pap próbál valamit kideríteni a tárgyról, melynek hatása nem csak a nőn, hanem Blachiason is megmutatkozik. [/spoiler]

Nagyon élvezetes sztori volt rejtéllyel, misztikummal, isteni lényekkel. Ötös.

Gorvik Örökség.

Visszafogottabb kis novella. Arfiello és Syrn szimpatikus karakterek. Arfiellonak nehéz megbirkóznia újdonsült örökségével. Elég hamar célpont lesz. Tetszett a kötet végi fordulat és a bosszú is. De elég rövid lett. Talán érdemesebb lett volna ebből egy hosszabb terjedelmű elbeszélést kanyarítani. Négyes.

Predoc Szüret.

Ez egy kicsit csalódás volt. A költői képek nagyon szépek voltak, de sokszor a cselekmény rovására mentek. Salogar és Darun, a két fejvadász érdekes párost alkottak, de az inkvizítor nem tudott megfogni. Hármas.

Toron Fekete vizek.

A kötet másik csúcspontja, szintén egy kiváló elbeszélés. A Cápák és a Kékkarúak viszálya megfogott, ahogy Shulur városa is. Háromujj szintén szimpatikus figura volt. A kalandozás, a rejtélyek, a misztikumok és toroni boszorkánymesterek mágiája keltette hatás nagyon beszippantott. A kötet másik gyöngyszeme. Ötös.

Összességében véve remek kis válogatás, de csak két írást találtam kiválónak. Négyes.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Örök

Örök. Mi számít öröknek az életben? Születés, halál, múló idő. A cselekedeteink lenyomata, a hagyatékunk. Az idő sokszor körbe-körbe forog. Jönnek új korok, új idők. A tettek végérvényesen megváltoztatnak mindent és meghatároznak bennünket. Így vagyunk hatással az élet körök korforgására.

E témákat boncolgatja kissé rendhagyó módon Salvatore új regénye. Fontos mérföldkő Drizzt legendájában. És a sötételfek történelmében is. A könyv borítóján ott díszeleg egy Drizzt regény felirat. Sokkal inkább tekintem ezt a könyvet Drizzt hagyatékának. Tettei és élete lenyomatának. A legendája kiteljesülésének. Egy olyan sorsháló szövevényének, amely már régóta nem csak a saját életét, hanem igaz barátai, szövetségesei és családja sorsát is befolyásolja. A változás szele ezúttal elérte a sötételfek népét is. Minden a feje tetejére áll a könyv végére. Yvonnel jól megmonda: Arra még nem volt példa, ami most következik.

Van amikor úgy érzi az olvasó, hogy az írója fordulatait ki tudja következtetni. Valahogy jó érzés is, hisz ilyenkor úgy érzi az ember egybe tud forrni a szerző szellemiségével. Itt viszont sikerül meglepni. Sikerül a feszültséget fokozni. Nem kell ahhoz több főszereplőnek váratlan halált halni. Elegendő egy mélyen gyökerező társadalmi szisztémát, egy hitrendszert, egy város népének történelmét megbolygatni. És jönnek a változások. Az olvasóban egymást kergetik a kérdések. Ki áll a háttérben? Kinek az érdekében áll mindez? Miért történik mindez? Még a szereplők sem tudják és a könyv végére is legalább három lehetséges okot találnak az eseményekre.

Fel lehet készülni, a sötétetelfek világa örökre megváltozik. Ehhez képest minden korábbi változás szinte semmi se volt.

A regényben számtalan, drámai pillanatot olvastam. Bennem volt a feszültség. Vajon tényleg örökre elment, örökre itt hagyott bennünket? A veszteség is szépen össze tudja kovácsolni a családot. Még sokkal jobban, mint korábban. A kötelékek még jobban megszilárdulnak, az elszántság erősödik, a család védelme mindennél fontosabb lesz. Az erős érzelmek áradata valami csodálatos módon beburkolja az olvasót, és készteti, hogy menjen tovább a történetben.

Igen, lehet újat mutatni, még akkor is, ha már ez a harmincharmadik kötet, még akkor is, ha hasonló történeti elemek vannak vegyítve.

És a végkifejlet, valami páratlan volt. Egyrészt ott volt az a bizonyos óriási változás, mely megrengetett egy több ezer éves civilizációt, másrészt ott volt az a családi kötelék, mely a szeretet és az áldozatkészség mindent elsöprő erejében nyilvánul meg. Katartikus élményt volt olvasni. Felemelő volt az epikusság, és hősiesség. Mélyen érzelmes a dráma. A változás elindulása pedig minden eddiginél jobban felcsigázott. A család egyesülése pedig minden eddiginél gyönyörűbb érzéseket váltott ki belőlem.

Spoiler

[spoiler] Üdv, köztünk Briennelle Zaharina Do’Urden. Remélem, szép, teljes életed lesz. [/spoiler]

Kezdődjön hát, az új korszak.

Szerkesztve: 2023. Augusztus 31. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Robert Knight: Vörösszemű Patkány

A Holdfénytolvaj-trilógia második könyve az előző részhez hasonlóan vérbeli fantasy kalandregény. Hőseink ezúttal is rögtön a könyv elején egy küldetést kapnak, azt kell teljesíteniük. A kalandos utazás itt is megtalálható, a szereplők egyik bajból a másikba keverednek. Bihon Tibor az előző könyvhöz képest több szereplőt hozott be a történetbe, ezt valószínűleg azért is tette, hogy minél több faj, illetve kaszt legyen jelen a sztoriban.

Az egész regény egy amolyan szerepjáték kaland-modul érzetet ad.

Spoiler

[spoiler] Mivel Ymdar újra a saját testében járhat, így az előző részre jellemző egy testben két lélek ábrázolás itt nem volt jelent. Érdekes húzás volt Madár Blathib kiiktatása. Eleinte azt hittem meghalt. Gránitkoponya és Chorax is gyanúsan viselkedtek, nem lehetett tudni, melyiküket fertőzte meg Vörösszemű Patkány, azaz Hornamyl. Surranógyík Abraldannak és Villanópengés Fortiannak a segítő szerepen kívül nem sok dolog jutott, de nem bántam a szereplésüket. A gyűrűvel még mindig nem tudni, mit akar Vandaurkas. Főleg a mágusokra ható negatív hatása miatt. [/spoiler]

Vérbeli akció kalandregény. Pont ezt vártam tőle. Eleinte a regény első fele még kevésbé jött be. A könyv második fele viszont sokkal jobban tetszett, főleg a két fordulat miatt is, ezért megadom rá az ötöst.

[Darth Revan9]

Nehéz olvasni Az Idő Kerekét.

 

 

[Darth Revan9]

Robert Knight: Holdfénytolvaj 3.: A sárkányszuka

Bihon Tibor igazán epikus zárást kerített a Holdfénytolvaj-trilógiának. Nagyon gyorsan pörögnek az események. Az előző kötetből ismerős karakterek, cselekményszálak újra és újra feltűnnek, bonyolítják a hőseink életét.

Spoiler

[spoiler] Ezúttal hősies önfeláldozásból sincs hiány. Nyugodj békében, Fortian. Chorax, Gránitkoponya, Abraldan, Madár, és Ymdar rendesen kiveszik a részüket a tettekből. Örültem, hogy az előző könyvből elindult dolgok is tovább mentek. Ymdar nem akart visszatérni régi életéhez és ez egy kis belső konfliktushoz vezet. [/spoiler]

A zárás nagyon epikus lett. Természetesen nem olyan, mint egy high fantasy, ha egy olvasó ezt keresi ettől a trilógiától, akkor csalódni fog. Sokkal inkább a szerepjátékok, kalandjátékok, kalandregények és akcióregények szerelmeseinek nyújt nagyon kellemes kikapcsolódást.

[Darth Revan9]

A Hachette piackutatást végez újabb induló gyűjteményekre. A többség ilyen járműves dolog, de láttam könyves, képregényes kiadványokat is. Pl. A horror mesterei sorozat. Klasszikus kalandregények sorozat. Agatha Chirsite gyűjtemény. Shakespeare gyűjtemény. És nagy meglepetésemre Batman képregény gyűjtemény is.

Akit érdekel kitöltheti.

https://soreco.hu/hachette/index.php

[Darth Revan9]

Ray O’Sullivan: Sötét zarándok

Nem minden arany, ami fénylik. Ez a mondás jutott eszembe erről a könyvről. Attól, hogy nagy klasszikusnak számít, és Airum kult-státuszba került, még nem biztos, hogy mindenki kedvence lesz. Azt hiszem így jártam én is. Ahhoz képest, hogy mennyire szuperlatívuszokban beszélnek magyar olvasók Galántai János regényéről, nekem kevésbő jött be. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy nagyon rossz könyvet olvastam, mert nem így volt. Jól szórakoztam rajta, sok fordulatos dolog történt a főhőssel. Csak voltak olyan események, jelenetek, melyeknél felvontam a szemöldököm. Hol izgalmas, hol unalmas volt a sztori. Eleinte jól indult, az első pár fejezete alapján úgy tűnt, hogy új kedvencet avatok, de aztán ellaposodott a történet. Egy idő után untam már ezt toborzási hajkurászást. A vége megint felpörgött. A regény stílusa kevésbé cizellált. Az átlag M.A.G.U.S.-hoz képe visszafogottabb, hétköznapibb. A humora megkapó, többször jót tudtam derülni a könyvön. A regény végéig nem igazán tudtam, hogy erre három, vagy három és fél csillagot adjak, de végül is Airum egyedi stílusa, valamint a könyv vége miatt megadom rá a három és felet. Az átlagosnál valamivel jobb, de a jó regény szintjét még nem éri el.

 

[Iqvi]

Most szombaton voltam a IV. Galaktikus Családi Napon, és bár eredetileg olyan Star Wars képregényeket és könyveket akartam venni, amik még nincsenek meg a gyűjteményemben, de ilyet nem sokat találtam, csak a Poe Dameron képregény első két füzetét. Nade, ezek helyett megvettem három Mysterious Universe könyvet, nevezetesen az Angyalok és Tolvajokat, az Istengyilkosokat, és Az oligarcha vérvonala c. antológiát, aminek az olvasásában már nagyon előrehaladott állapotban vagyok. Most kezdtem el olvasni @Dzséjt kisregényét, az Igazság mely álarcot hordot. Jó lesz megismerni a könyvednek az előzmény sztoriját. A többi sztori közül ami az antológiában szerepel eddig leginkább a P-model és az Éva gyermekei tetszettek, az A nemzet virtusát kicsit furcsának találtam, bár az ötlet tetszett, és érdekes is volt néhol. Emellett szintén tetszett még a címadó novella is, illetve a Doctor Faustus hagyatéka sem volt rossz, bár nem volt olyan emlékezetes mint az Éva gyermekei és a P-modell. 

[Darth Revan9]

Juliette Benzoni: Az elveszett kereszt

Hűha, nos ez rendkívül epikus lett. És ez még csak a trilógia első része. Időbe is tellett, mire összeszedtem a gondolataimat a regényről. Először is azt kell mondanom, nagyon tömény, nagy időszakot ölel fel, közel 70 évet a 12. század végétől egészen a 13. század elejéig. Az írónő rengeteg szereplőt mozgat és folyamatosan önti a történelmi eseményekkel kapcsolatos információkat az olvasóra. Sokszor volt olyan érzésem, mintha egy regény és egy történelmi monográfia keverékét olvasnám.

A könyv a Jeruzsálemi Latin Királyság történtébe enged bepillantást főleg IV. Balduintól, a legendás leprás király idejétől egészen a 13. század elejéig. A Jeruzsálemi Latin Királyság léte egyedülálló a középkor történetében. Számtalan érdekes esemény és személy kötődik hozzá. Az olvasó sokszor el is veszhet a tengernyi különféle történelmi személy sodrában. Thibaut, a lovag az egyik főhős, de nem tekintem abszolút főszereplőnek, sokszor tűnik el s színről és követhetjük helyette Balduin, Isabelle, a Lusignan-ok, Szaladin, Oroszlánszívű Richárd, és még megannyi híres, vagy éppen hírhedt személyiség cselekedeteit. Epikusságát tekintve óriási a mű. Monumentális. A Mennyei királyság című film elbújhat mögötte. Benzoni hihetetlen módon igyekszik történelmileg pontos lenni. A monumentalitás igényemet nagyon ki tudta elégíteni.

A drámai vonal nagyon erős a regényben. Számtalan összeesküvés, politikai játszma bontakozik ki a lapokon. A hatalomvágy, a gőg sokszor keseríti meg a hétköznapi szereplők életét. A lovagi erények és azoknak totális ellentétei, a gátlástalanság és a kegyetlenség szép ellentétet alkotnak egymással, és ez a küzdelem viszi előre a regényt. Együtt tudtam érezni Thibaut-val, Isabellel, Baliannal, Adammal, Balduinnal. A szerelem jelen van a történetben, de nem kap olyan erős, központi szerepet, mint mondjuk a szerző A firenzei lány című sorozatában. Thibaut és Isabelle szerelme elátkozott, mint ahogy a Közel-Keleten létrehozott keresztény állam és a nyugati jelenlét is. A hatalomvágy és az örök ellenségeskedés elsöpri a boldogságra való törekvést.

Ez a regény egy szomorkás dráma. A folyamatos küzdelem, küzdeni akarás története.

A könyv eleje és vége szép keretbe fogja Thibaut történetét. Renaud, az unoka, pedig tovább viszi nagyapja örökségét a 13. században.

Élvezetes volt olvasni ezt az eposzi küzdelemsorozatot, a személyes drámákat, tragédiákat, örömteli pillanatokat és röpke boldog perceket.

[Darth Revan9]

Úristen, ez a Spawn Armageddon sztori-szál egyszerűen elképesztő. Abszolút tabudöntő. Ha az új Spawn filmek eljutnának eddig és mondjuk a trilógia záródarabjában az Armageddon sztoriszálat dolgoznák fel, tuti, hogy a film a keresztényeknél kiveri a biztosítékot. Sokkoló.

[Darth Revan9]

https://trendfm.hu/cimlap/bezuhantak-a-konyveladasok-melyebben-kell-zsebbe-nyulni-a-vevoknek-20293

A könyvpiac mai helyzetéről.