Könyvek és képregények

[NorbiLordi]

Lehet, hogy rossz könyvekkel probálkoztam, de bennem nem hagyott mély nyomokat. Föleg az fura benne mikor egy rakás jelzőt pakol egymásra és ettől kéne érezni, hogy milyen félelmetes valamiről van szó.

 

Az esszéi viszont nagyon tetszettek. Egyrészt elképesztő háttértudásról árulkodnak, másrészt nagyon olvasmányosak is.

 

Gépen olvasva nekem annyira nem jönnek át a jelzők, ha könyvbe olvasnám akkor vizuális típus lévén lehet ilyesztő lenne Elképesztő a háttértudása igen, de a világ amit felépített a Vénekkel, Chutulhuval, Necronomiconnal stb-vel együtt, na az a zseniális

 

Megvan a teljes Szukits-féle életműsorozat, én nagyon szeretem Lovecraft stílusát. Valóban, kicsit szokni kell, de ha egyszer magával ragad, akkor nagyon tud hatni. Mai szemmel néha lehet kicsit lassú és körülményes, de valahol ez is adja meg a zamatát

 

Szokni kell bizony Őrület hegyeit majdnem abbahagytam, 30 oldalon át csak a pleisztocén kor, a kréta kor, az ilyen saurus, az olyan saurus, az ilyen földréteg, olyan földréteg... fú mondom ha ilyen az egész könyv abbahagyom rögtön Azt végére szerencsére abbahagyta a rizsát és áttért az érdekesebb részre.

[Bomarr]

Én könyvben olvastam és ugy is hatástalannak bizonyult a jelzőhalmozás. A kevesebb néha több tipikus esete nálam ha egy iró félelmet akar kelteni az olvasójában.

[NorbiLordi]

Én könyvben olvastam és ugy is hatástalannak bizonyult a jelzőhalmozás. A kevesebb néha több tipikus esete nálam ha egy iró félelmet akar kelteni az olvasójában.

 

Hát ez személyfüggő

[Darth Revan9]

Nekem e-bookban megvan az összes magyarul megjelent műve, ha kell elküldöm neked Nagyon jó egyébként, az Őrület hegyei viszik eddig a prímet, bár még csak 2 művén vagyok túl

Kedves tőled, de nem szeretek monitorról olvasni, a városom könyvtárának állománya elég jó, majd onnan kölcsönzök ki könyvet.

[FlóriBá]

Lovecraft-ot valaki olvasott küzöletek?

Én nagyon sok film adaptációját láttam, de többségét be is tiltották egyes országokban... Sátánista, nem tiszteli az emberi életet és fura kirohanásai vannak. Vagyis a filmekből ez jött le. Nekem kifejezetten tetszettek, mivel kiszámíthatatlan volt mindig a végkimenetel, a főhősök hullottak rendesen és a happy end sem volt soha garantálva. Pl. a Reanimátor első része remek, megvan műsors DVD-n, extrákkal, baromi szórakoztató. Mondjuk a Holtak könyve már kicsit erősebb volt, 1-2 olyan effekt is belekerült, amin inkább mosolyogtam... A Dagon pedig a legfurább átdolgozás tőle, többször is láttam, érdemes megnézni!

[zilllosarkany]

Assasin's Creed regényeket olvasta vki? Milyenek voltak? Én a Reneszánsz felénél járok, bár most a Sötét Találkozó elsőbbséget élvez.

[Bomarr]

Varjak lakomája (Tűz és jég dala IV.)

 

Annak azért örülök, hogy már olvasás előtt belefutottam néhány értékelőbe, amikből kiderült, hogy a harmadik könyv elképesztő eseménydússágát és pörgését itt hiába várnám vissza. Ugyanakkor hál istennek az a vád miszerint "semmi nem történik" hamisnak bizonyult. Igaz, hogy Martin egyre szívesebben foglalkozik a világépítéssel a sztorimesélés mellett, és sokszor nem előre hanem inkább széltében halad a történet, ahogy egyre több új helyszint/családot von be az események forgatagába... de közben van egy két jó fordulat, néhány szál végre elindul egymás felé, a karakterek pedig még mindig szenzációsak. Az utolsó negyedétől már nem is tudtam letenni. És akkor ennél kicsit konkrétabban a spoiler mögött:

 

 

 

Cersei - Így visszanézve mesés: gyönyörűen mutatják be, hogyan őrül bele a saját poziciójába a királyné. Ha nem csinálna semmit, csak hátradölne és hagyná, hogy a Kistanács tegye a dolgát, még valamiféle béke is beállhatna az Öt király háborúja után ő meg nyugodtan kötögethetne öreg éveiben... talán, de ez már sosem derül ki, mert Cersei annyira el akarja kerülni a bajt, hogy a kellős közepébe lavirozza magát. Az is tetszett, hogy rajta keresztül be lett mutatva mennyire erősek Királyvárban ekkor a vallási vezetők. Ezt eddig hiányoltam: Martin minden létező forumon elmondja, hogy hellyel közel az európai középkor hangulatát akarta megragadni, nade hogy nézne már ki az európai középkor egy kőkemény egyház nélkül. A Varjak lakomájában azonban az egyház alaposan erőre kap, nem kis részben szerencsétlen Cersei-nek köszönhetően, aki még a "kereszteseket" is feltámasztja. Nagyon kiváncsi vagyok hogy ebből hosszú távon mi fog kisülni.

 

Jaime - A könyv elején kb. egy szürke statiszta. Már kezdtem érte aggódni. Hiába lett hirtelen szimpatikus, jobb kézfej nélkül úgy tűnt tényleg semmit nem tud csinálni. Aztán ahogy kijött Királyvárból máris az egyik legérdekesebb szál lett az ővé. Lehet egyedül vagyok vele, de nekem a közte és a Feketehal közti dumcsi az egész regény egyik csúcspontja volt. És emiatt sajnáltam is, hogy a Feketehal szőkése nem point-of-view nézetből lett elmesélve. Mindenesetre az öreg Tully-tól nagy dolgokat várok. Remélem nem hiába.

 

Brienne - Na itt vagyok a leginkább bajban. Ez ugyanis per pillanat úgy tűnik, hogy egy zsákutca. Oldalakon át nyomoz majd felkötik. Mi a szerepe a nagy egészben? Miért kellett végigkövetnünk a kalandját? Még annak ellenére is felteszem ezt a kérdést, hogy például a "kolostoros" jelenetet, ahol kiderül, hogy az igazi Véreb halott, nagyon csíptem. Rajta keresztül akarták bemutatni, hogy a halottaiból felkelt Cat teljesen kiüresedett és apatikus lett? Remélem a későbbi történések fényében majd megvilágosodok.

 

Kisujj-Sansa - A történet jelenlegi állása szerint Kisujj Westeros első számú kavarógépe és még csak érdemi kihivója sincs, mióta Varys eltűnt. Ez számomra a biztos jele annak, hogy Kisujj nem fogja megérni a hetedik könyv végét, viszont az is biztos, hogy addig még számos olyan kavarása lesz amivel átrajzolja Westeros politikai térképét. Itt leginkább a végső cliffhanger sikerült izgalmasra... Sansa megkaphatja Derest? Túl szép hogy igaz legyen.

 

Arya - Szegényre elképesztő mód rájár a rúd. Jellemző, hogy Essos Velencéjében, Braavosban is az egyik legidiótább társasághoz verődik, akik arra biztatják, hogy temesse el a múltját. És még tán meg is vakul. Remélem az ötös könyvben azért valami jó is történik vele. Eleve arra számitottam, hogy Braavosban majd ő valami hyper-szuper kardozó csajjá képezi ki magát. Hát ettől mintha egyre messzebb lenne.

 

Dorne-i szál - Egyik kedvencem. Szerintem az a rész, amikor Arienne várakozik a toronyba zárva, a regény egyik legjobban megírt része. És itt viszont tényleg nem volt unalom: folyamatosan ment a cselekmény és ha jól látom most úgy állunk, hogy kinéz egy háború Dorne és Királyvár között. Remek.

 

Greyjoy familia - Ez több szempontból is remek volt: nem csak hogy jobban beleláttunk a Vasemberek társadalmába, de végre látszik hogy ez az elsőre jelentéktelennek tűnő népcsoport hogy és miképp tud beleszólni a nagyok dolgába és a nagybani eseményekbe. Amikor előkerül a sárkányok témája, már képzeletben dörzsöltem a tenyerem: pont ezt várom, hogy lassacskán egyre több szál induljon el hasonlóan egymás felé.

 

Sam - Eleinte nem nagyon érdekelt, ráadásul itt volt az első ahol picit zavart, hogy amint szexről van szó, Martin szinte csak közhelyekhez tud nyúlni. Vagy csak nekem fura, hogy Szegfű, akit az apján kivül soha senki nem "csinált meg" és akinek emiatt azt gondolnám elég komoly frusztrációi lehetnek a szexel -és persze úgy általában az emberi kapcsolatokkal- szemben és Sam, aki életében először csinál ilyet: szóval minden úgy megy mint a karikacsapás. Szegfű rögtön beleül meg minden... szerintem lehetett volna ezt életszerűbbre is írni. Bár már talán maga a tény, hogy összejöttek is kicsit erőltetett.

Viszont a vége, amikor megérkeznek Óvárosba és a nagy mesterek megmondják a tutit... na az több mind igéretes.

 

Volt akit kihagytam?

 

[Donát]

Varjak lakomája (Tűz és jég dala IV.)

 

Örülök, hogy tetszett! Néhány reflektálás, bár az a baj, hogy annyi minden történt, hogy van, amit már elfelejtettem (pl. a mesteres szál végét):

 

 

 

Cersei - Ez remek észrevétel volt, az ötös könyvben vissza is fog köszönni.

 

Jaime - Nekem Jaime szála azért volt érdekes - bár egyben kicsit bosszantó is - mert lépten-nyomon a tehetetlenséget sugározza. Szegény rosszabb helyzetben van, mint Tyrion, mert Tyrion legalább soha sem volt erős és magas.

 

Brienne - Türelem rózsát terem.

 

Kisujj-Sansa - Ezek elég durva fordulatok voltak, főleg, mikor kiderült számomra, hogy Kisujj íratta a levelet Lisával (bár asszem ez még a hármas könyvben kiderül). Számomra eléggé komoly sokkot okozott, hogy mennyi kavarás köthető Kisujj nevéhez.

 

Arya - Hát igen, nem ez a legszebb gyerekkor. Lehet még fokozni.

 

Dorne-i szál - Én kicsit nyűgnek éreztem a dorne-i szált, már így is annyi van. Főleg, amikor Vasszív szemével láttuk a dolgokat. Kicsit nehéz volt beilleszteni a képbe ezt az egészet a töketlen (vagy csak megfontolt?) hercegestől, mindenestől. De az ötös könyv után már sokkal inkább látom az értelmét.

 

Greyjoy familia - Ígéretes, és hosszú távon lesz benne potenciál.

 

Sam - Szeretem Samat, úgyhogy örültem a szálnak, bár a könyv előtt abban bíztam, hogy a Falnál marad. A szexjelenet... szerintem Szegfű ki volt már éhezve, úgyhogy kézbe vette a dolgokat.

 

 

[Bomarr]

Varjak lakomája

 

 

Nekem a dorn-i szál elfogadásában sokat segített, hogy már volt két komoly intro hozzá. Egyrészt hogy Myrcellát hozzáadták az egyik Martell-hez. Én ugye ezzel az infoval először a TV sorozatban találkoztam és emiatt rögtön gondoltam, hogy ezt nem hangsúlyoznák ki -bár csak annyit mutatnak hogy egy hajóval elviszik- ha ennek később nem lenne jelentősége. Másrészt a hármas könyvben már jön egy explicitebb jelenlét a Martellek részéről: megjelennek Joffrey esküvőjén, ráadásul Oberyn Martell meghal. Ezek után igazából már kiváncsi is voltam rá, hogy kik és mifélék ezek és Martinnak sikerült egy nagyon érdekes, a korábbiaktól teljesen eltérő családot és "kiskirályságot" bemutatni. Ebben a pokoli forróságban meg amiben olvastam minimális képzelőerővel is már Dorn-ban éreztem magam

 

Amiket írsz egyébként nagyon biztatóak. El is kezdtem az ötödik könyvet bár még nagyon az elején vagyok. Egyelőre nincs kellemetlen meglepetés: ez is baromi jónak tűnik

 

[MissKarrde]

Már majdnem a 2. kötet felénél járok, szóval haladok én is. Érdekes módon sokkal jobban tetszik ez a kötet, mint a Trónok előtte, kivéve két szálat, amelyek már a sorozatnál sem volt a kedvenceim.

[Bomarr]

Már majdnem a 2. kötet felénél járok, szóval haladok én is. Érdekes módon sokkal jobban tetszik ez a kötet, mint a Trónok előtte, kivéve két szálat, amelyek már a sorozatnál sem volt a kedvenceim.

 

Spoiler mögött elárulod melyik ez a kettő?

[Donát]

Ha tippelnem kéne, akkor

 

az egyik tuti Theon.

 

[MissKarrde]

Spoiler mögött elárulod melyik ez a kettő?

 

Stannis és Renly, Theon szálával két fokkal jobban ki voltam békülve, akármilyen ***** is a pasas. Viszont a két Baratheon személye nagyon nem tud/tudott érdekelni. Még a sorozatban sem, a könyvben pláne, mivel már nagyjából tudom, mi történik velük a közeljövőben. Számomra nem túl izgalmas szereplői a történetnek, még ha az idősebbnek több jelentősége is van. Valahogy annyira fajsúlyosnak sem tűntek, főleg az ifjabb, hogy túlzottan érdekeljen a sorsuk.

 

[Bomarr]

 

Stannis és Renly, Theon szálával két fokkal jobban ki voltam békülve, akármilyen ***** is a pasas. Viszont a két Baratheon személye nagyon nem tud/tudott érdekelni. Még a sorozatban sem, a könyvben pláne, mivel már nagyjából tudom, mi történik velük a közeljövőben. Számomra nem túl izgalmas szereplői a történetnek, még ha az idősebbnek több jelentősége is van. Valahogy annyira fajsúlyosnak sem tűntek, főleg az ifjabb, hogy túlzottan érdekeljen a sorsuk.

 

 

Még a mellékszereplők se érdekelnek ezekben a szálakban? Melisandre, a Hagymalovag vagy a másik oldalon, Brienne, a két Tyrell (Margaery és Sir Loras)? Mondjuk azt nem tudom, hogy ezek a mellékszereplők a könyvben hogy vannak kezelve, mert a Királyok csatájából még mindig csak a sorozatot ismerem

 

[MissKarrde]

 

Még a mellékszereplők se érdekelnek ezekben a szálakban? Melisandre, a Hagymalovag vagy a másik oldalon, Brienne, a két Tyrell (Margaery és Sir Loras)? Mondjuk azt nem tudom, hogy ezek a mellékszereplők a könyvben hogy vannak kezelve, mert a Királyok csatájából még mindig csak a sorozatot ismerem

 

 

Melisandrét nagyon nem bírom, Davos oké, Brienne viszont nagyon is érdekel (róla egy hangyányival többet megtudunk a könyvből), a Tyrellek pedig annyira se jelentek meg az eddigi kb. 380 oldal alatt, amit elolvastam, mint amennyit a sorozatban látni lehetett belőlük, így nem sok véleményem van róluk, majd ha többet szerepelnek, akkor meglátom A Renly-Tyrellek trió +18-as részei teljesen hiányoznak a sztoriból. Akit viszont megkedveltem, az Edmure Tully, pedig ő egyelőre hiányzik a sorozatból. Zúgó is jó helynek tűnik. Már jóval több eltérés van a könyv és a sorozat között, teljesen hiányzik pl. az Arya-Tywin szál, pedig az nagyon jó volt filmen. És elég sok eseményt leegyszerűsítettek/rövidítettek, de ezt írjuk annak a számlájára, hogy muszáj volt a filmre egyszerűsíteni, másrészt annyival nem tettek volna többet hozzá a sorozathoz, habár Stannis megszerzi magának a bátyja egy fattyú fiát Viharvégről bizonyítéknak, ott is hosszabban elidőzik a sztori, pl. Renly is ott hal meg eredetileg, ebből a sorozatba semmi nem került bele. Ja, és hiányzik Robb románca is, vagyis eddig nem találkoztam még vele. És mivel nincs románc, 100 oldalon keresztül sem találkozunk a fiúval, az anyjával viszont annál többet.

 

[Darth Revan9]

Assasin's Creed regényeket olvasta vki? Milyenek voltak? Én a Reneszánsz felénél járok, bár most a Sötét Találkozó elsőbbséget élvez.

Még nem, de szeretném, állítólag nagyon jók.

[Darth Revan9]

Elfvadász. Kitűnő lett. A Felix és Gotrek sorozat minden része mestermű és nagyszerű szórakozást nyújt. Sosem éreztem, hogy ingadozna a minőség. Az Elfvadász nagyszerű fantasy regény.

5/5

[Darth Revan9]

Mit szólnátok egy ilyen végkifejlethez a Tűz és Jég dala könyveknél:

a végén mindenki veszít, meghal és a Mások fogják uralni a világot?

[NorbiLordi]

Mit szólnátok egy ilyen végkifejlethez a Tűz és Jég dala könyveknél:

a végén mindenki veszít, meghal és a Mások fogják uralni a világot?

 

Martint ismerve lazán elképzelhető

Szerkesztve: 2012. Július 9. - NorbiLordi

[Bomarr]

 

Melisandrét nagyon nem bírom, Davos oké, Brienne viszont nagyon is érdekel (róla egy hangyányival többet megtudunk a könyvből), a Tyrellek pedig annyira se jelentek meg az eddigi kb. 380 oldal alatt, amit elolvastam, mint amennyit a sorozatban látni lehetett belőlük, így nem sok véleményem van róluk, majd ha többet szerepelnek, akkor meglátom A Renly-Tyrellek trió +18-as részei teljesen hiányoznak a sztoriból. Akit viszont megkedveltem, az Edmure Tully, pedig ő egyelőre hiányzik a sorozatból. Zúgó is jó helynek tűnik. Már jóval több eltérés van a könyv és a sorozat között, teljesen hiányzik pl. az Arya-Tywin szál, pedig az nagyon jó volt filmen. És elég sok eseményt leegyszerűsítettek/rövidítettek, de ezt írjuk annak a számlájára, hogy muszáj volt a filmre egyszerűsíteni, másrészt annyival nem tettek volna többet hozzá a sorozathoz, habár Stannis megszerzi magának a bátyja egy fattyú fiát Viharvégről bizonyítéknak, ott is hosszabban elidőzik a sztori, pl. Renly is ott hal meg eredetileg, ebből a sorozatba semmi nem került bele. Ja, és hiányzik Robb románca is, vagyis eddig nem találkoztam még vele. És mivel nincs románc, 100 oldalon keresztül sem találkozunk a fiúval, az anyjával viszont annál többet.

 

 

Azon egyébként én is lehültem, mikor először megtudtam hogy a könyvben nincsenek Arya-Tywin párbeszédek... engem ugyanis ezek a párbeszédek tettek rajongóvá. Ezek után néztem újra az első évadot és annak hatására döntöttem el, hogy megveszem és elolvasom a könyveket is

 

 

Mit szólnátok egy ilyen végkifejlethez a Tűz és Jég dala könyveknél:

a végén mindenki veszít, meghal és a Mások fogják uralni a világot?

Ez majdnem olyan csalódás lenne mintha mindenki feltámadna és győzne a jó. Ez a kettő igazából egymás tökéletes ellentéte, de mindkettő egy olcsó közhely. Ennél valami izgalmasabbat várnék. Ami azt illeti Martin elhintett már pár infót a befejezés kapcsán. Persze semmi konkrétum a szereplőkre nézve, de aki halovány porhintést se szeretne olvasni, az ne kapcsoljon a spoiler-re:

 

Martin elmondta hogy ő azokat a befejezéseket szereti, amikben a győzelem keserédes: a szereplőknek szembe kell nézniük az áldozattal, amit hozniuk kellett, illetve az elmúlt időszak következményeivel. Példának a Gyűrűk Ura könyvtrilógia zárását emlitette: ott ugye -ellentétben a filmekkel- miután a hobbitok hazatérnek nem tárt karokkal várják őket, hanem kiderül, hogy a háború a Megyét is megrontotta és még ott is rendet kell tegyenek. Azt mondta ha hasonló keserédes finálét tudna irni arra már büszke lenne. Illetve állitolag elhintett egyszer annyit, hogy az egyik "záróképek" egyikében hóboriotta sirokat fogunk látni.

 

[Darth Revan9]

Martint ismerve lazán elképzelhető

Szerintem is.

[MissKarrde]

Mit szólnátok egy ilyen végkifejlethez a Tűz és Jég dala könyveknél:

a végén mindenki veszít, meghal és a Mások fogják uralni a világot?

Nagyon nem szeretném, ha ez volna a vége, akár elképzelhető, akár nem.

 

 

Martin elmondta hogy ő azokat a befejezéseket szereti, amikben a győzelem keserédes: a szereplőknek szembe kell nézniük az áldozattal, amit hozniuk kellett, illetve az elmúlt időszak következményeivel. Példának a Gyűrűk Ura könyvtrilógia zárását emlitette: ott ugye -ellentétben a filmekkel- miután a hobbitok hazatérnek nem tárt karokkal várják őket, hanem kiderül, hogy a háború a Megyét is megrontotta és még ott is rendet kell tegyenek. Azt mondta ha hasonló keserédes finálét tudna irni arra már büszke lenne. Illetve állitolag elhintett egyszer annyit, hogy az egyik "záróképek" egyikében hóboriotta sirokat fogunk látni.

 

 

Kb. valami hasonlót tudok elképzelni az eddigiek alapján. Nem fényes diadalt. Pl. valaki "normálisabb" szerzi meg a trónt (én Danyt szeretném, de még azt sem tudom, hogy az ötödik könyvben életben lesz-e, de még azt is el tudom képzelni, hogy végül nem jut haza sose, de keleten sem lesz rossz sorsa), aki végül egybe tudja kovácsolni a Hét Királyságot, de nem lesz egyszerű, sem áldozat nélküli. Ehhez a sztorihoz az nem illene, ugyanakkor feltételezésem szerint elég sok szálat kell elvarrni, és biztosan lesz bőven halál a végén (is). És ugye közeleg a tél. Szerintem a végére itt lesz a nyakukon.

 

[FlóriBá]

Revan én is megkérdeztem egy Ultra Big Fan Warhammeres ismerősöm (angolul írt már cikket egy WH-s újságba és meg is jelent ez, plusz egy rövid novellája), szerinte a törpék olyanok, mint a magyarok számára a kun nép. Régen léteztek és voltak róluk írásos emlékek, de mára már teljesen eltűntek, így a faj emlegetése felesleges, ideje múlt, értelmetlen. Kb. annyira, mint a Warhammer világát összekötni a Földdel, mivel ma már ez sem mérvadó elmélet. Szerinte, az, hogy egy inkvizítor különféle FAJOKKAL dolgozott együtt és segítették egymást pedig 100%ban kizárt, hiszen a fedhetőségét veszélyeztetné ezzel, ma már csak a SM-ek tarthatnak Inkvizítorokat, ők pedig folyamatosan egymást is figyelik, így ha valaki pl. egy Eldárral tárgyal máris feltűnő és veszélyes lesz a Birodalom számára. Magyarul a régi könyvek felejtősek, ha érteni akarod az újakat, mert ott bizony lesz rá precedens, hogy egy kapitány vádolnak meg eretnekséggel, csak mert BESZÉL egy Eldárral....

[Darth Revan9]

C. S. Goto: A háború hajnala.

Nagyon jó lett ez a könyv, nem értem miért szidják sokan ezt a sorozatot. Remek indítás, nagyszerű szereplők, hatalmas csataleírások, jó kavalkád ( Birodalom, Káosz, elda, ork).

5/5

[FlóriBá]

Azért szidják, mert a neveken kívül semmi köze a Warhammerhez, ahogy a játéknak sem. Terepasztalon és a kódexekben pl. 2.000.000-3.000.000 Ork előörsnek számít, ezt követően baromi nagy, város méretű gépekkel indulnak csatába, egy Warboss pedig 6-7 méter magas és még a legkeményebb SM-ek is maguk alá piszkítanak, ha meglátják. A játék és a könyv is az egyik legnagyobb és legerősebb klánt szerepelteti, ennek ellenére nevetséges a zöld bőrűek szerepe.

A könyv 1-1ben a játékot írja le, így a rajongók elégedetlenek, milvel pl. van az a jelenet, amikor egy Gárdista komiszár beszélget egy SM-el és elég durvákat beszól. Na, ha ez a Warhammer igazi világában lenne, akkor 1 beszólás után, azonnal, helyszíni kivégzés...

Szerintem kialakult két különféle WH világ, van a terepasztalos és kódexes, ami sokkal sötétebb és ott nincsenek közösködések, meg fajok egymással a többiek ellen történetek. Plusz van a könyv és játék világ, amit eladhatóbbá és élvezhetőbbé próbáltak tenni. Mivel én a kódexeket olvastam, de a játékok, könyvek és filmek jobban bejöttek, így semmi ellenvetésem egy Ork-Chaos szövetségnek. Főleg, abból a szempontból, hogy a Chaos sosem száll meg Orkokat, mivel ahogy a többiek észlelik, hogy valaki már nem annyira zöld, meg furán viselkedik, azonnal kivégzik unorkiság miatt... magyarul ez a két faj megfér egymás mellet, a harc és vér imádata miatt.

A folytatás szintén remek lesz, nálam kiadási sorrendben csökken a pontozás, első könyv 5/4, 2. könyv 5/3 a zárás pedig 5/2..

Jah és a Birodalmat, meg a Space Marineket ne keverd egybe, ők nagyon ritkán harcolnak együtt, csak olyan esetekben, ahol több faj is feltűnik egy bolygón, vagy igen nagy gáz van, de baromi ritka, hogy IG és SM közösen támad, inkább várnak és bevetnek még 2.000.000 IG-t.

Szerkesztve: 2012. Július 14. - FlóriBá

[Darth Revan9]

Chris Pierson: Az istenek kiválasztottja.

Tényleg az egyik legjobb DL-regény. Ez még csak a trilógia első része, de máris felveszi a versenyt a klasszikus DL könyvekkel. Beldinason már most fel lehet fedezni azokat a jeleket, amik később az Összeomláshoz vezetnek.

5/5

[MissKarrde]

Kardok vihara

 

Végre Stannis is csinált valami értelmeset, amitől egy fokkal szimpatikusabb lett a szememben, ment harcolni északra. Davos is eléggé megkedveltette magát velem a hozzáállásával. Sam pedig óriási, szépen elintézte, hogy Jon legyen az Őrség parancsnoka. A többi szál is rendben volt, bár mint említettem, sok meglepetés nem ért néhány vonalon, Arya és Dany szála volt, amiről semmit sem tudtam előre. A következő két kötetről pedig semmit sem tudok, szóval teljesen nyitott még előttem, mi fog történni. Szerencsére a Varjak nem olyan baromi hosszú, mint a Kardok volt. Végül is nem fogom felváltva olvasni a Sárkányokkal, hiába haladnak egy ideig párhuzamosan a cselekmények.

 

[Darth Revan9]

Michael A. Stackpole Warcraft könyvet ír, meglepő hír.

[Nute Gunray]

George R. R. Martin: Sárkányok tánca

 

A Könyvhéten, kedvezménnyel jutottam hozzá az 5. részhez. Azzal kell kezdenem, hogy igazuk van azoknak, akik szerint az 5. rész hasonlít annyiban a 4-hez, hogy ebben a kötetben is csak jobbára vánszorogva halad előre a történet. Viszont engem ez csepettnyit sem zavart, hiszen Martin olyan nagyszerű világot alkotott, amelynek minden mozzanata nagyszerű. Olyan, mintha az egész Westeros és a környező kontinensek útikalauza lenne. Még a legjelentéktelenebb történetek is olyannyira eredetiek (pl. a Brackenek és a Blackwoodok viszályának kezdete), hogy olvasáskor azt érzem, egy jól kidolgozott, lélegző és vibráló világgal van dolgom.

 

Nekem sohasem volt a kedvencem Jon, de most megszerettem. Jó kapitánynak bizonyult, ám évezredes hagyományokat, berögzültséget rúgott fel, amely végül is a vesztét okozta... parancsnokként, hogy az élete is odalett, az nem teljesen biztos. Szerintem nem, hiszen Martin ilyenkor egyértelműen szokott fogalmazni. Biztos vagyok benne, hogy Jon életben lesz a hatodik kötetkor. Ja és Tormund továbbra is hatalmas figura.

 

Végre visszatért Tyrion! Azt már az elején sejtettem, hogy nem három fejezet alatt fog odaérni Daenerys-hez, de egy kicsit csalódott vagyok, hogy ez még a könyv végére sem történt meg. Mindenesetre élvezet volt olvasni a törpével kapcsolatos fejezeteket. Az a sok humor... a szarkazmusa csak tovább erősödött. Ennyi viccet elsütni az apjáról és a nyílpuskáról... ráadásul útját keresztezte a másik kedvencem, az igencsak morózussá vált Medve. Úgy látszik, ők ketten külön folytatják útjukat, tovább bonyolítva a cselekményeket. Ja és majd elfelejtem, Martin egy újabb csavart hozott be a történetbe. Aegon herceg él és virul. Lehet többé, a Sárkánykirálynőre nincs szükség?

 

Daenerys be akarja bizonyítani, hogy jó királynő, ám ez a körülmények miatt egyre nehezebbé válik, bár a korábbi, harmadik könyvhöz képest a lány megkomolyodott, egyre felelősségteljesebb lett. Meerenben viszont akkora a zűrzavar, hogy néha én is azt kívántam, mint az öreg Selmy, hogy húzzon el már Westerosra. Mindenesetre a meereni udvari intrikák helyettesítették e szempontból Királyvárat, mely helyszín nem sok szerepet kapott a könyvben. Kiváncsi vagyok, mi lesz most a királynő sorsa... a sárkányok úgyszintén érdekesek. Egyre nehezebben kezelhetőek. A dorne-i hercegről pedig... naiv volt és ostoba, ám ilyen sanyarú halált nem érdemelt volna. Dorne szövetsége így nehézkes lesz.

 

Theon... úristen, mi lett belőle. Legelőször nekem nem esett le, hogy ő lenne Bűzös, mert emlékeztem, hogy volt egy ilyen nevű katona, aki anno helyet cserélt azzal a rohadék fattyúval. Ramsay Bolton az egyik legbetegebb ember a sorozatban, és a lelki terrort én is annyira átéreztem, hogy sokszor rossz érzéssel olvastam ezeket a fejezeteket. Örülök a végkifejletnek, hogy Mance segítségével Theon meg tudott szökni, remélem Jeyne-nek sem lesz semmi baja. Ráadásul a húgával is találkozott végre. Mance sorsáért viszont aggódok, remélem Martinnak még vannak tervei vele kapcsolatban.

 

A többi szereplőre most nem szeretnék kitérni, az 5. rész nagy előnye, hogy vastag, így egy pillanatra sem érzem azt, hogy Martin összecsapná a történetet, ami viszont nagyon lassan halad előre. A párhuzamosság után a sztori csak jelképesen haladt előre. Pl. Jaime összefut Brienne-nel (?), de ennek végkifejletéről már nem tudunk meg semmit. Remélem, hogy a 6. kötetre nem kell újabb 5-6 évet várni. Azt nem bírnám ki, Martin pedig könnyen beadhatja a kulcsot addig (... )

 

[FlóriBá]

Ian Watson : Harlekin

 

Logikailag 1es. Pedig még csak a felénél tartok. Az Inkvizítor, akinek legfőbb feladata a Káosz lények megölése és végleges kiirtása, oda dob egy egész bolygót a főellenségének. Mindezt úgy, hogy a könyv sokszor kitér arra, főhősünk mennyire remek hazudozó és sokszor maga is elhiszi amit állít. Mégis, azokat a kulcs embereket, akik megmenthetnék a planétát lemészárolja... Magyarul feláldoz több ezer életet, annak az Istennek aki a szenvedéstől és vértől válik erőssé... Mindezt azért teszi, mert 100 év után felébredve reméli, hogy amit anno megtett, annak van hatása a jelenre. Közben a bolygót amit elhagy el kéne pusztítania exterminatussal, hogy a Káosz ne fertőzzön tovább...ez is kimarad.

A másik a néhol végletekig menő, visszatérő személy leírások, amik már az előző könyvben is megvoltak, most még idegesítőbbek, aztán felülnek a hajóra és a hiperűrben utaznak 3-4 napot, amiről egy értelmes mondat sincs. Tehát az információ eloszlás aránya kicsit felborult az írónál...

Végül a kedvencem, mikor kiderül, hogy a navigátoruk halott, két fejezet után újra szerepel és a fejezet közepén rájön, hogy ez így nem jó, ezért tesz utalást arra, hogy ez egy fél nappal előtti eseményre való megemlékezés... Magyarul, ha az így megy tovább, az egyik legbénább Warhammer könyvet fejezem be nemsokára.