Könyvek és képregények

[Darth Krande]

Karen Traviss-tól a Going grey-t olvasta innen valaki?

 

S ezzel összefüggő kérdés: legálisan vásárolt e-könyv file-t mennyire lehet számítógépen olvasni? Nyilván van rajta valami ami a keresztül-kasul továbbmásolást akadályozza..... vagy "valahonnan" letölteni egyszerűbb? Amennyire film megnézésért nem szeretek fizetni (zárójelben: nézni sem igen szoktam őket ) ezt hajlamos lennék belevenni a költségvetésbe.

Szerkesztve: 2015. Július 9. - Darth Krande

[Darth Revan9]

Sajnos még nem. A Gears of War könyveknek is csak valamikor a közeljövőben szeretnék nekiugrani.

[MissKarrde]

Sajnos még én sem olvastam Travisstől mást, de tervben van (valahol az ötévesben )

Krande, teljesen jól lehet számítógépen olvasni, csak megfelelő program kell hozzá, sőt konvertálhatóak is. Nem tudok róla, hogy bármi is akadályozná a továbbmásolást, vagy ilyesmi... Amim van legálisan, azokkal szabadon tudok bánni.

[Dzséjt]

S ezzel összefüggő kérdés: legálisan vásárolt e-könyv file-t mennyire lehet számítógépen olvasni? Nyilván van rajta valami ami a keresztül-kasul továbbmásolást akadályozza..... vagy "valahonnan" letölteni egyszerűbb? Amennyire film megnézésért nem szeretek fizetni (zárójelben: nézni sem igen szoktam őket ) ezt hajlamos lennék belevenni a költségvetésbe.

Ami használ DRM-et, az is használható bármilyen kütyün, ha megvetted. Nekem van e-könyvem az Amazonról, és szabadon használhatom a Kindle-men és a PC-men is (meg még a laptopomon is). Persze én továbbra is javasolni tudok egy Kindle-t.

[Darth Revan9]

Keith Francis Strohm: Pengedalnok

A Harcosok sorozat 4. kötete megint egy új történetet mutat be új hősökkel, más vidéken. Taenaran, a félelf harcos egy kalandozó csapattal érkezik Rashemen földjére, azért, hogy a csapat egyik tagja, Marissa teljesítse zarándoklatát. Marissa, a druida hamarosan új küldetést kap: meg kell állítania az egyik áruló rashemeni boszorkányt, aki pusztulást hoz a földjére. A csapatnak be kell jutnia egy citadellába és megállítani az árulót. A történet gyakorlatilag a megszokottnál is egyszerűbb. A regény erőssége inkább a karakterek és az érzelmeik bemutatása. Taenaran, a félelf egy pengedalnok, akit annak idején száműztek. Taen próbálja megtalálni a helyét a világban, gyötrődik egy múltbéli tragédia miatt, amit annak idején ő maga okozott. Marissa, a druida szintén félelf, ő is kitaszított, mint társa. Taen és Marissa lassan túljutnak a barátságon, de ezt nem tudják hogyan mondják meg egymásnak. A csapat többi tagja: Roberc, a félszerzet, Cavan, a harci kutya, Rusella, a holló, és Borovazk, az északi kósza. Ők csak mellékszereplők, a könyv elsősorban Taen-re és Marissára fókuszál. Yulda a főgonosz elméjébe is néha bepillanthatunk, de ezek nem voltak jelentős részek. Egy-két fejezet visszaugrik az időben és így megismerhetjük Taen múltját. Nagyszerű betekintést kaphatunk a pengedalnokok képzésébe. Az érzelmek ábrázolása nagyon jó, főleg a kín és szenvedés, valamint az érzelmi kötődés és a szerelem leírása. A csatajelenetek elég ütősek lettek. Egy kicsivel gyengébb, mint az előző kettő, de azért egy kellemes olvasmány. Négy és fél.

 

És e könyv elolvasásával elmondhatom: elolvastam a Magyarországon megjelent összes Forgotten Realms regényt és antológiát. Ez összesen 86 könyv, ha jól számoltam.

 

Más. Most kaptam a hírt, hogy a Warhammer jogokat a jogtulaj újra eladja. Remélem újra beindul a jövőben a Warhammer kiadás.

Szerkesztve: 2015. Július 11. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Tracy Hickmen: Starcraft: Ámokfutás

A könyv gyakorlatilag újra a Mar Sarán történteket dolgozza fel, ezúttal teljesen egy katona, Ardo Melynikov szemszögéből. Ardo a múltjában történt tragédia miatt csatlakozott a Konföderáció seregéhez és írtja a zergeket. A Mar Sarán egy bevetés során az egysége talál egy civil nőt, valamint egy ládát, melynek nagy szerepe van a pusztító háborúban. Ardóék egy elhagyatott bázisra húzódnak vissza, ahol félelmetes dolgok derülnek ki a ládáról. A könyv eseményeit teljes egészében Ardo szemszögéből ismerjük meg. A többi szereplőnek sajnos nincs túl sok jelentősége. A személyes tragédia és a vallásosság ábrázolásában jó a könyv, de nagyrészt zerg hentelésből áll a cselekmény. Merdith állításai érdekesek, ezek nagy hatást gyakoroltak Ardóra. A sztori vége egy hősies küzdelem meglepő zárással. Eleinte úgy tűnt, hogy talán jobb lesz, mint az előző kettő Starcraft regény, de a vége egy kissé összecsapott lett. Egy jó akcióregény, pörgős, izgalmas, de nem több. Négyes.

[Darth Revan9]

Jeff Grubb: Warcraft: Az utolsó Őriző

Jeff Grubb regénye még az első háború idejére repít vissza bennünket, abba az időbe, amikor az orkok először lépték át a Sötét Portát Draenorból Azerothba. A történetet teljes egészében Khadgar, az ifjú mágus szemszögén keresztül ismerjük meg. Khadgart a Kirin Tór küldi el Karazhanba, a legendás Medivh varázsló tornyába, hogy minél többet kiderítsen róla. Az ifjú mágus hamarosan Medivh tanonca lesz. A könyvből nagyon jól megismerjük a mágusok életét, a Warcraft világában lévő mágia természetét. Kahdgarnak a toronyban több látomása is van, melyek révén az olvasó megismeri a történet főbb szálaihoz tartozó történelmi eseményeket is. Megismerjük az Őrizők legendáját, történelmét, küldetését, céljait. Láthatjuk Medivh anyját, a hatalmas Aegwynt, Sargerast és démoni hordáit. Nagyon érdekesek voltak azok a részek, melyek a világ ősi múltjáról meséltek. Érdekes módon itt a sötét energiákkal bűvészkedő mágiahasználókat kaldoroknak hívták, nem pedig éjtündéknek. Az sem volt tiszta, hogy az éjtündéken kívül voltak-e még olyanok, akiket a Lángoló Légió behálózott. Vagy eltorzultak az emlékek és nem maradtak fenn konkrétumok a tízezer évvel korábban törtétekről. Khadgar hamarosan tanúja lesz az orkok érkezésének, akik hamarosan lángokba borítják a környéket és pusztító háborúskodásba kezdenek az emberek ellen. Medivh, az utolsó Őriző nem tesz semmit az invázió ellen. Llane király meg van győződve róla, hogy régi barátja, Medivh mágus tudja, mit csinál. Az Őriző másik gyerekkori barátja, Lothar már kételkedik, óvatosságra inti az ifjú Khadgart. Hamarosan démonok nyomai tűnnek fel. Felbukkan a félork követ, Garona, akit Güldan küldött Medivhez. Garona még nem tud semmit a háttérben húzódó dolgokról, de Khadgarral együtt megdöbbentő felfedezésre tesznek szert. A könyvben kevesebb csata és összecsapás van, viszont misztikumból és rejtélyből bőven kapunk. A leírások fantasztikusak, a cselekmény gördülékeny és izgalmas. Nagyon jó érzés volt újra elolvasni annyi év után. Ötös.

[Dzséjt]

A Térség-trilógia

A végére értem a Leviatán ébredése, a Kalibán háborúja és az Abadon kapuja című könyvek alkotta trilógiának (a negyedik rész, a Cibola meghódítása e hónapban került a boltok polcaira). James S. A. Corey - e név valójában két embert takar, Daniel Abrahamet és Ty Francket - műve az elmúlt, hát nem is tudom, tíz év legjobb űrupera sorozatát produkálta a szememben. Ráadásul nem úgy űropera, mint a Star Wars vagy a Guardians of the Galaxy, ez nem hagyja figyelmen kívül a fizika törvényeit. Éppen ellenkezőleg, ez adja sajátos báját, hogy úgy merészkedik el a lehetetlen felé, hogy közben az emberiség két lábon a földön marad - képletesen szólva persze, hiszen már az űrt járjuk.

De nem a távoli csillagokat, neeeem. Odáig az ember nem tudott eljutni. Legmesszebb az Uránuszig jutott, az úgynevezett Epstein hajtómű idáig tudja elröpíteni az embereket belátható időn belül (értsd: folyamatos gyorsítás mellett néhány hónap). Szóval itt nincsenek hiperhajtóművek, mesterséges gravitáció (legfeljebb akkor, ha valami forog vagy gyorsul). Ha a hajók túllépik az emberileg elviselhető gyorsulást, présülésbe kell huppanniuk és magukba csorgatni a "lét" (egyfajta gyógyszerkoktél), vagy szétlapulnak, szakadnak, loccsannak, attól függ, éppen milyen erővel csap le rájuk a fizika. A csatákat (mert bizony űrcsaták is vannak) s reálisan vívják, sínágyúkkal, torpedókkal, rakétákkal, és a védelmet itt a pontvédelmi ágyúk adják, nem holmi energiapajzs. Ennek megfelelően ha kilyukad a hajó, az hamar a legénység pályafutásának végét jelentheti - bár a csatákban szkafandert viselnek, így sok esetben az ideig-óráig megmenti az életüket. A Térség-sorozat tehát ilyen téren a realitás talaján maradt.

Az űrcsata és űrhajózás mellé természetesen kell a politika is, mert hát mégis csak egy világot építünk fel, emberekkel, azok meg nem bírják ki politika nélkül. Szóval intrikából is akad elég, főleg a Kalibán háborújában, ott ugyanis az egyik főszereplő egy politikus (és a legjobb arc az egész trilógiában). A Naprendszert három nagy frakció irányítja:

- az Egyesült Nemzetek (EN) fennhatósága alá tartozik a Föld és a Hold.

- a Marsi Kongresszusi Köztársaság, nevéből adódóan ez a Marsot uralja.

- a Külső Bolygók Szövetsége (KBSz) pedig a Marson túl mindent a kezében tart, a bolygóktól kezdve a holdakon át az aszteroidákig (összefoglaló nevén: az Övet). Nem mellesleg terrorszervezetként kezdte, és a regények egyik cselekményszálán azt láthatjuk, hogyan lesznek valódi kormánnyá.

És mindezen kormányokhoz csatlakoznak be a gátlástalan nagyvállalatok, akik még több sz*rt kevernek. Ráadásul egészséges fajgyűlölet is van a történetben, mert az emberiség fejlődése kissé szétvált. Már külsőségek alapján felismerhető, ki született a Földön, ki a Marson, és ki az alacsony vagy zéró gravitációs kúttal bíró Övben.

Szóval a béke a Naprendszerben egy hajszálon függ, olyan kényes az egyensúly, hogy azt egy rossz szóhasználat képes felborítani. És ebbe a katyvaszba robban be valami, ami a történet misztikumát adja, de amiről inkább nem árulnék el semmit, mert az már spoileres infó lenne. Annyit azonban megemlíthetek, hogy elég komoly horrorelemet csempésznek be ezzel a sztoriba.

Nos, ebbe a katyvaszba esik bele James Holden kapitány és hajója, a Rocinante legénysége. Bár mellettük nagyon sok más szereplő is tiszteletét teszi, Jim a fő-főszereplő, az állandó konstans. És, hogy éppen merre fordul a világ, az mindig attól függ, hogy mennyi ideig tudják a hatalmasságok távol tartani Holdent egy rádiótól.

 

Essék pár szó a könyvekről. A trilógia nagyjából úgy épül fel, mint a Star Wars ep4-5-6 (vagy a Mass Effect-trilógia). A Leviatán ébredése csak bevezeti a hősöket, ismerkedik a világgal - nem csak az olvasó, az írók is, még nagyon érezni, hogy ők sem jöttek bele. Ennek megfelelően kicsit lassú a tempó, a könyv első fele szerintem kicsit unalmas is. Nekem elsőre nem sikerült végigolvasnom, tartottam egy kis szünetet, aztán egy hónap alatt bedaráltam mindegyik részt. A kedvencem a Kalibán háborúja lett, mert itt elmélyülünk a világ hátterében, nagyon sok a politikai rész, az intrika, amit én ugye nagyon szeretek. A harmadik rész pedig hozza az epikus konklúziót, megmagyarázza az addigi rejtélyeket és megnyitja az utat a következő trilógiának.

A fejlődést az írók részéről mi sem mutatja amúgy jobban, minthogy az első könyvben még a két főszereplőt sem tudták mindig jól kezelni (az említett unalmas szakasz részben emiatt van), míg a harmadik könyvben már négy főszereplőt és rengeteg mellékszereplőt mozgatnak magabiztosan és üresjárat egyáltalán nincsen. Sőt, ebben van az egyik legmellbevágóbb pillanat is (a második részben meg az egyik leghűbazmegelmentekak*rvaanyátokba pillanat), amit eddig könyvben olvastam. És persze a történetszálak is ezer felé ágaznak a végén - na jó, azért nem egy Trónok harca.

Szóval, aki szereti az olyan űroperát, amiben vannak háborúk, társadalmi kérdések, némi horror, sok politikai intrika és egy űrhajó szerethető legénységgel, plusz még a valóságtól sem rugaszkodik el nagyon, azoknak csak ajánlani tudom a Térség-sorozatot.

[reaper]

Az első két kötetet olvastam, mindkettő nagyon tetszett. Tipikusan a kicsit lassan induló, majd szinte észre se veszed mikor vált letehetetlenné típusú könyvek. A második kettőre is remélem a nyáron sor kerül. Télen meg jön a sorozatadaptáció, amire szintén nagyon kíváncsi vagyok.

[Bomarr]

Baromi jó kis ajánló lett ez Dzséjt

[MissKarrde]

A Térség-trilógia

Ahogy beszéltünk erről a sorozatról, már le is töltöttem Befejezem napokon belül a két futó projektet, elolvasom A marsit, és utána jönnek. Mivel most már szabin vagyok, nem hiszem, hogy túl hosszú ideig fog tartani a végükre járnom. Ebben a melegben az Alföld kellős közepén a program leginkább a szobafogság

[Dzséjt]

Az első két kötetet olvastam, mindkettő nagyon tetszett. Tipikusan a kicsit lassan induló, majd szinte észre se veszed mikor vált letehetetlenné típusú könyvek. A második kettőre is remélem a nyáron sor kerül. Télen meg jön a sorozatadaptáció, amire szintén nagyon kíváncsi vagyok.

A sorozattól kicsit tartok, nagyon olcsó szaga van (SyFy termék, na). Ez még az első könyv feldolgozásának jól is állhat, ám a másodiknak, ahol megjelennek a nagy űrcsaták, meg a Starcraftból kölcsönzött gépesített gyalogság, hát... Annak ez már nem állna jól.

Valóban nehéz lenne megmondani, hol mondtam még azt, hogy "mit esznek ezen?", és mmikortol azt, hogy "basszus, már aludni kéne."

 

Talán az Erost elérve? Vagy amikor Holdenék megszerezték a Tachit Rocinantét?

 

Az biztos, hogy valahol enyhén szólva is nyakig berántott a könyv. Ha a sorozat fele ilyen jó lesz, új kedvenc sci-fi sorozatot avatok.

 

A második könyv vége meg ugye... Hát, az írópáros az utolsó sorok elolvasása után szerintem csuklani kezdtek, vagy az anyjuk, mert rendesen elhordtam őket mindennek. Másnap reggel meg a kávé után a közeli könyvesboltba vezetett az utam.

 

 

Baromi jó kis ajánló lett ez Dzséjt

Köszi. Remélem sikerül megnyernem vele pár embert Holdenéknek.

 

Ahogy beszéltünk erről a sorozatról, már le is töltöttem Befejezem napokon belül a két futó projektet, elolvasom A marsit, és utána jönnek. Mivel most már szabin vagyok, nem hiszem, hogy túl hosszú ideig fog tartani a végükre járnom. Ebben a melegben az Alföld kellős közepén a program leginkább a szobafogság

A szobafogságokban az a jó, hogy lehet olvasni. Én már csak tudom, havonta 8-10 alkalommal 24 órás szobafogságra ítélnek.

[MissKarrde]

A szobafogságokban az a jó, hogy lehet olvasni. Én már csak tudom, havonta 8-10 alkalommal 24 órás szobafogságra ítélnek.

Igen, ez az előnye Na de odakint nem -10 fok és nem 15 cm hó van, amikor kifejezetten jól esik a meleg szobában az olvasás... Na mindegy, ne morogjak, lehetne rosszabb is. Inkább folytatom az olvasást, mert akkor ma sikerül az egyik folyó projektnek a végére érni

[Nute Gunray]

Lassan nekem is ideje lesz már elkezdeni A Leviatán ébredését.

[Darth Revan9]

Keith R. A. DeCandido: StarCraft: Ghost: Nova

Ez a Starcraft regény Nova, a szellemharcos eredet történetét mutatja be. Az események kronológiailag nagyrészt párhuzamosan zajlanak Jeff Grubb: Tűzkeresztség című regényével. Csak a könyv eleje, illetve vége játszódik évekkel később. A regény jól bemutatja Nova életének fordulópontját, a 15. születésnapja után történteket. Nova Terra (teljes nevén November Anabella Terra) egy nagy nemesi család harmadik gyermeke. Apja, Constantino Terra az egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb üzletember a Tarsonison. Anyja: Bella Terra. A szülők érdekes viszonyban vannak egymással, csak érdekből házasodtak, mindkettejük hivatalos szeretőt tart. Constantino egy nagy bált rendez lánya 15. születésnapjára. Az apa az idegenek és a terroristák fenyegető réme miatt úgy dönt, hogy Novát elküldi egy üdülőtelepre. Nem sokkal a bál után támadás éri a Terra tornyot, Nova családját kivégzik. A lány különleges képességei miatt megérzi szerettei halálát és kirobban belőle egy iszonyatos telekinetikus energia, mely szörnyű pusztítást és halált okoz. A lány zavarodottságában elmenekül, hamarosan a város nyomornegyedében, az úgynevezett Csatornában köt ki. a Konföderáció hamar rájön, hogy a lány hihetetlen képességekkel rendelkezik és be akarják venni a Szellem-programba. A Csatorna igazi ura, egy hatalmas bűnszervezet vezetője, Fagin hamar felfigyel a lányra és adottságara. Természetesen ő is ki akarja használni a lehetőségeket, uralma alá akarja hajtani Novát, hogy képességeit az ő szolgálatába állítsa. Nova nagy traumákon megy keresztül, közben képességei egyre erősödnek. Alapvetően jó lelkű és kedves teremtés, akinek az élete most gyökeresen megváltozik. Malcolm Kellerchian ügynök, aki Nova nyomában jár szintén egy pozitív figura, aki még hisz a jóban és az igazságban, pedig Tarsonis egy nagyon romlott világ. DeCandido a könyvben a csaták, összecsapások számát minimálisra vitte, ellenben a drámát, feszültséget és az izgalmat a maximumra tekerte – ez főleg a könyv utolsó harmadában érezhető. Nagyon jó és nagyon izgalmas könyv, simán lepipálja az eddigi Starcraft regényeket, amiket korábban olvastam. Ötös.

[MissKarrde]

Elolvastam A marsit. Mindenkinek ajánlom és minél előbb, mert egy baromi jó könyv volt. Nagyon szórakoztató, időnként hangosan nevettem rajta. Még a tudományos magyarázatok is úgy vannak tálalva, hogy fél percig nem lesz unalmas egyetlen nap, akarom írni, sol sem

Megnéztem a filmtrailert, és egész rendben lévőnek tűnik az adaptáció. Kíváncsi vagyok, vajon a film is az lesz-e.

[Dzséjt]

Én is most olvasom, és tényleg letehetetlen.

[Darth Krande]

Carrie Fisher: Édes gyermekem (Delusions of Grandma)

Az első regény tőle, amit olvastam, bár ezek után szívesen begyűjteném a többit

Minden egyes karakterében élő, kézzelfogható, átérezhető, szívdobogó bepillantás Hollywood Iparának (igen, nagy I-vel) világába. Adott egy harmincas évei elején járó, önmagát kereső lány, aki forgatókönyvek átírásából él, partikra jár, filmgyári hírességek alkotják az ismerősei körét.... és egyszer csak teherbe esik. Hogy fordulhat meg a világ valakivel, ha a élete már azelőtt is a feje tetején állt?

Nagyszerű szereplők, épp olyan finoman megragadva, mint a Képeslapok a szakadékból anya-lánya történetének szereplői. Gyönyörű-kuszán kontrasztozza egymást az elején a terhesség kész ténye és elfogadása Cora fiatalkorával, aztán jön a fogantatás és halál epizódja, végül a terhesség kezdeti fázisa ("hogyan mondjam meg az apjának, akivel az előbb szakítottunk" - állapot) és az időskori leépülés megrázó párhuzama.

Hogy ne csak jót írjak: néhol a talajtvesztett kuszaság az olvasásélmény rovására megy, persze tudjuk, hogy az írónő bőven az alkoholproblémái közepén írta a regényt.

4/5

[Darth Revan9]

Richard A. Knaak: Warcraft: Végtelen Forrás

Az Ősök Háborúja trilógia első kötete. Epikus, epikus, epikus. Máshogy nem is lehetne jellemezni egyik kedvenc trilógiám nyitódarabját, melyet most hosszú évek után újraolvastam. Annak idején úgy éreztem, hogy e trilógia kötetei simán lepipálják még A Gyűrűk Urát is. Most is hasonlóan érzem. A Végtelen Forrás eleje még a Warcraft 3 eseményei után játszódnak nem sokkal. Rónin, a varázsló és Veréza a tünde hamarosan szülők lesznek. Broxigart, az ork harcost gyötri a bűntudat, amiért túlélt egy hatalmas csatát a Lángoló Légió ellen még a háború idején. Korialstraszt egy szörnyű látomás gyötri, melyet Nozdormu, az Idő megtestesülése küldött felé. Korialstrasz úgy dönt, hogy kideríti mi állhat a zavar hátterében, ehhez Rónin segítségét kéri. Az orkok sámánjai is érzik a rendellenességet a mágia szövetében, ezért Broxot küldik el, hogy derítse ki, hol lehet a zavar forrása. A hősök hamar elérik a mágikus örvényt, mely beszippantja és visszarepíti őket még abba az időbe, amikor a Lángoló Légió először csapott össze az éjtündékkel. Az éjtünde hősök ismerősek lehetnek a Warcraft játékból. Viharhozó Malfurion a félisten Kenariosz tanítványa, jól halad a druidák ösvényén. Testvére Illidan inkább a varázslók útját járná, fűti a becsvágy, mindent megtesz, hogy Tiranda kegyeibe férkőzzön. Szellőszó Tiranda, Elún papnője inkább Malfurionhoz vonzódik, de nem akarja megbántani Illidant sem. Az éjtündék fővárosában, Zin-Azshariban, Azshara tünde királynő hívei, az Előkelők egy mágikus portál megnyitásán fáradoznak, hogy utat nyissanak egy általuk tökéletes istenségnek hitt teremtménynek. A királynő kancellárja, Xavisosz mindent megtesz a siker érdekében, varázshasználói alaposan kihasználják a Végtelen Forrás erejét. A fővároson kívüli éjtündék valami bajt sejtenek, szaporodnak a baljós előjelek. A jövőből jött idegenek alaposan betesznek már a jelenlétükkel Zin-Azshari fanatikus előkelőinek. Korialstrasz ember alakban ragad, ereje alaposan megfogyatkozik. Róniné viszont nagyon megnő. Hamarosan ők is és Brox is fogságba esnek, Xaviosz és az Előkelők Sargeras parancsai miatt minden áron meg akarják kaparintani őket. Malfurionék viszont útjukat állják. Az Előkelők elkezdik áthozni a démonok seregét, ezzel kezdetét veszi az Ősök Háborúja. Knaak egy nagyon izgalmas, kalandos és feszültséggel teli regényt hozott össze. Remek karakterek, nagyszerű összecsapások, mágia mindenhol. Élvezet volt újra olvasni. Ötös.

[JakeSully]

Darth Revan9 te olvastad a Démon ciklus fantasy sorozatot? Azon belül is az új részt, a Sivatag lándzsáját? Jókat írnak róla

[Darth Revan9]

Nem, ezt még nem.

[Darth Revan9]

Aaron Rosenberg: Starcraft: A Pengék Királynője

 

 

Rosenberg Starcraft regénye a címmel ellentétben nem Sarrah Kerrigant, hanem James Raynort állítja a középpontba. Ennek ellenére a Pengék Királynője is jelentős szerephez jut. Jimet rémálmok és látomások gyötrik a Tarsonison történtek óta. Sokszor látja benne Sarraht és úgy érzi, hogy a nő nem halt meg. Lázadó csapataival Sarrah keresésére indul. Hamarosan eljutnak a Char bolygóra, ahol már a Mengsk által odaküldött Duke és egységei is jelen vannak. Jim és csapatai hamarosan leszállnak a bolygóra és megkezdik a kutatást. Sajnos a bolygó egy halálcsapda, ahol rengeteg zerg van. Jim hamarosan döbbenten értesül róla, hogy Sarrah Kerriganből egy új zerg lett: a Pengék Királynője. A nő nem kér Jim segítségéből, látszólag jól érzi magát átalakított testében. Nemsokára protoss egységek érkeznek a bolygóra. Tassadar Egzekútor vezeti a Templomosok egységeit, Zeratul Prétor pedig a Sötét Templomosokat. Ha Jim ki akarja juttatni a csapatait, akkor kénytelen szövetségre lépni valamelyikükkel. Ám nyilvánvalóvá válik, hogy a protoss egységek nem hajlandók együttműködni egymással, hiszen a Sötét Templomosok egy régóta kitaszított kasztot képviselnek.

 

 

Az események végig Raynor szemszögéből kerülnek bemutatásra, amit most nem éreztem túl szerencsésnek. Jobb lett volna, ha Kerrigan, Tassadar és Zeratul is kaptak volna saját szemszöget. Ennek ellenére talán ebből a könyvből lehet megtudni a legtöbbet a zergekről és a protossokról, főleg az utóbbiakról. A csataleírások nagyszerűek és Raynor érzései Kerrigan iránt jól kidolgozottak. Talán ezt hiányoltam a Tűzkeresztségből. Egy kicsit lehetett volna jobb is, ha nem csak egy szereplő kerül fókuszba, ettől függetlenül a regény nagy réstét nagyon élveztem. Négy és fél.

Szerkesztve: 2015. Július 28. - Darth Revan9

[Dzséjt]

Revan, hadd kérdezzem meg, ezek a Starcraft könyvek mennyire kapcsolódnak a játékokhoz? Előzmények, utózmányok, párhuzamosan futó spin-offok, vagy mint ahogy az Alien univerzumban működik, alternatív "idővonalok"? Mert bár a Starcraft-játékokat nem különösebben szeretem (nem vagyok nagy RTS párti), a világ és a története maga roppantul érdekel, így lehet, elolvasnék majd pár könyvet, de csak akkor, ha kötődik a játékokhoz. Az alternatív világokat kevéssé csípem.

[Darth Revan9]

Sajnos a játékokat nem ismerem, nem játszottam velük, a StarCraft univerzumot csak könyveken keresztül ismerem. Úgy tudom, hogy afféle kiegészítő könyvek, kb hasonló elven, mint a Star Wars. Azt, hogy mennyire vannak összhangban a játékokkal, nem tudom. A Starcraft wikia oldal szerint A Pengék Királynője az első Starcraft játék Episode II és III között játszódik, de vannak eltérések a játékhoz képest. A Nova az Episode I alatt játszódik nagyrészt. Az Ámokfutás szintén az Episode I alatt. A Teremtők árnyai még a Brood War előtt van, itt a wikia honlapján megjegyzik, hogy a kánonhoz tartozik, de kilistáznak eltéréseket. A Tűzkeresztség az első játék Terran kampánya idején játszódik.

[Dzséjt]

Köszi. Na, akkor majd lehet, hogy beleolvasok egybe, aztán meglátom.

[JakeSully]

Én a Warcraft könyveket fogom majd elkezdeni olvasni, hogy a jövő nyáron bemutatásra kerülő Warcraft mozi előtt teljes mértékben megismerjem a világot.

Jól tudom, az Az Ősök Háborúja trilógia egy előzménye az első számítógépes játéknak, tehát azzal is érdemes elkezdeni az olvasást?

[Darth Revan9]

Igen, az Ősök Háborúja tetemes része korábban játszódik, mint a játékok, a Lángoló Légió első betörésénél. Viszont itt van időutazás is. Három hős, akik a Warcraft III játék eseményei utáni időkből visszakerülnek az ősi múltba. A jövőbeni szál miatt vannak utalások a Halálszárny és A Klánok Ura című regényekre, valamint a Warcraft játékokra.

[Darth Revan9]

Karen Traviss: Gears of War: Aspho-mezők

A Gears of War regényeket csak Karen Traviss neve miatt vettem kézbe. Az első regény egyrészt az első és a második Gears játékok között játszódik, másrészt egy jelentős szál a múltban, az Aspho-mezőknél lezajlott csatát meséli el. Ahogy Traviss-től megszokhattuk itt is elsősorban a karakterekre és a drámára fókuszál. Marcus Fenix, a tudós Adam Fenix fia, valamint a két Santiago testvér: Carlos és Dominik kerülnek a középpontba. Az olvasók nagyon alaposan megismerhetik a hősök múltját és gyerekkorát. Marcus apja akarata ellenére csatlakozik a Törvényes Államok Koalíciójának hadseregéhez. Dom még tizenévesen összeházasodik barátnőjével, Mariával, aki már terhes. Az Inga Háborúk, amelyet a Koalíció vív a szakadárok ellen lassan véget ér, csak az Aspho-mezőknél kell még végrehajtani egy kulcsfontosságú küldetést. Ez az, ami majd megváltoztatja a hősök életét. A jelenbéli szál nem annyira jelentős, itt a Sáska Horda ellen harcolnak, és láthatjuk, hogy főszereplők mennyire megváltoztak. Traviss abszolút ki tudja élni magát a katonai dolgok leírásánál, nagyon jól megmutatkozik, hogy otthon van a témában. A dráma elsősorban a múltbéli eseményeknél erős, illetve még a könyv végén. Sajnos úgy érzem, hogy több fejezet is kissé lapos lett. Nem szokott zavarni, ha kissé lassú a tempó, főleg Traviss-nél nem, hisz a Republic Commando regényeknél nagyon egyedi hangulatvilágot tudott varázsolni. Most valahogy kevésbé éreztem ezt. Az látszódik, hogy nagyon kemény regényt hozott össze, nem csak a cselekmény, hanem durvaság tekintetében is. Ennek ellenére a laposabb részek miatt, a nagyszerű dráma ellenére is nem éreztem olyan kitűnőnek, mint a szerző Star Wars regényeit. A végeredmény: négyes. Jó könyv, de nem érzem olyan kiválónak.

[JakeSully]

Köszi az infót Revan.

Amúgy ha így folytatod, meglesz az 50 könyv egy évben kihívás.

Mert most sokan ezt próbálják teljesíteni.

Hajrá, hajrá!

[MissKarrde]

Karen Traviss: Gears of War: Aspho-mezők

A játékok ismerete nélkül is olvashatóak?

 

Amúgy ha így folytatod, meglesz az 50 könyv egy évben kihívás.

Mert most sokan ezt próbálják teljesíteni.

Tetszik ez a kihívás, ha jól visszagondolok, egy csomót teljesítettem már a feltételekből, jó néhány típus megvolt a leírtakból. Azt hiszem, egyik nap összeírom az idei olvasmányamiat, és talán ha úgy alakul, én is végigcsinálom a programot