5x07 - A Test of Strength

[Ody Mandrell]

Szóval a fő gonosszal van bajod. Így már értem. Nekem fel se tűnt és pont azért amiért Te is túl tudtál lépni rajta: Hondot szeressük. No de haladj tovább.

Szerkesztve: 2012. December 14. - Ody Mandrell

[Donát]

Végre volt alkalmam megnézni. Tetszett, bár a következő rész egy kicsit ennél is jobban. De maradjunk itt: jó volt az elején a professzorral való beszélgetés, kicsit olyan Olivanderes volt (Harry Potter), de lehet ezt már más is írta alább, még nem volt időm visszaolvasni. Aztán egyértelmű volt az is, hogy kell valami fenyegetés. Én örülök, hogy Hondo lett az, hiszen nagyarc, és biztos sokan szeretik, ha állandóan hozzá nyúlnak.

[Darth Revan9]

Újra megnézve magyarul határozottan az egyik legjobb TCW résznek tartom.

[Werebazs]

A DVD-marathon közben támadt egy sanda gyanúm: mi van ha Barriss volt Hondo informátora? Az nyilvánvaló, hogy nem egyik napról a másikra lett elege a Jedikből, és könnyen elképzelhető, hogy nem a hangár robbantás volt az első próbálkozása.

Szerkesztve: 2013. December 14. - Werebazs

[Ody Mandrell]

Lehetséges, de nem tartom valószínűnek.

[Merr-Sonn]

Van benne ráció, de Hondot nem olyannak ismerem, hogy csak úgy elhiggyen valamit egy Jeditől, még ha az is kezdeményezi a kapcsolatfelvételt.

[Werebazs]

Van benne ráció, de Hondot nem olyannak ismerem, hogy csak úgy elhiggyen valamit egy Jeditől, még ha az is kezdeményezi a kapcsolatfelvételt.

Barriss-nek nem kellett volna megmondania, hogy Jedi, sőt még csak közvetlenül kapcsolatba lépnie sem kellett volna Hondo-val. Elég lett volna, ha a csuklyáját magára öltve lenéz az alvilágba és elmetrükköt használ Hondo egyik Corruscant-i összekötőjén.

Szerkesztve: 2013. December 14. - Werebazs

[Wilde]

Újabb kellemes meglepetés, ez az epizód is olyan volt, amit utólag sokkal jobban tudok értékelni. Egy kellemes kis filler történetszál a jedi gyerekekkel, de mégis nagyon élveztem, egyáltalán nem volt unalmas, jól adagolták a feszültséget, a végére került még egy jó kis cliffhanger is, úgyhogy egy teljesen rendben lévő epizódot hoztak össze, ami nem markol ugyan sokat, de a sorozat és a SW perspektívájának a kibővítését ügyesen csinálja. A nagy egészhez, a háborúhoz nem tesz hozzá igazán, de éppen azért volt üditő látni, hogy ilyen irányba is elmentek, ami egyfelől a mindennapi élet eseményeit mutatja be (tehát az idő nem áll meg attól a külvilágban, hogy a két nagy tömb éppen lángba borítja körülöttük a galaxist), másrészt annyiban azért mégiscsak egy exklúzív szeletét láthatjuk a hétköznapoknak, hogy egy ilyen különleges csoport, mint a Jedik egyik ősi hagyományába nyerhettünk bepillantást. Mind az előző részben bemutatott kristály keresés, mind az itt látható fénykard építés a Jedi tradíciók bemutatásának szempontjából is érdekes volt (ilyen formában korábban nem láthattuk ezt, a professzor karakterével a fénykard kiválasztása során tényleg érződött némi áthallás a Harry Potter varázspálca vásárlásos jelenetével, de összességében ezt a bölcs, öreg, megfontolt mentor figurát nagyon jól hozta David Tennant), másrészt tényleg jó volt kiszakadni kissé a csataterek, vagy a nagypolitika világából és ilyen hétköznapi (közben nem mindennapi) dolgokkal foglalkozni, ráadásul a gyerekek szemén keresztül. Apropó itt már annyira nem voltak zavaróak a gyerekek sem, az előző epizódban is inkább csak néhol éreztem ezt (elsősorban Petróval kapcsolatban, de itt már ő is rokonszenvesebb és kompetensebb volt), itt viszont ahogy összedolgoztak, segítették egymást és helyt tudtak állni a felnőtt kalózok ellen az sokkal élvezetesebb volt. Két szereplőt emelnék még ki, az egyik Ahsoka, a másik Hondo. Mindkettejüket valamelyest új szerepkörben láthatjuk itt, vagy pontosabban fogalmazva más oldalukról ismerhetjük meg őket. Ahsoka esetében nem annyira személyiségbeli változásra gondolok, mert ő hasonlóan viselkedik, mint ahogy korábban is megismerhettük (talán kicsit még érettebb lett időközben), de itt ebben a tanító, mentor szerepben nagyon otthonosan mozgott. Ezt némileg már pont az előző történetszálban is felvezették, ahol rábízták az onderoni ellenállás patronálását, de szembetűnő, mondjuk a TCW mozifilmmel összehasonlítva, hogy mennyivel inkább felnőttként kezelik Ahsokát, mint korábban (persze azóta eltelt néhány év is közben) és ő pedig abszolút felnőtt ehhez a feladathoz. Segíti, óvja, támogatja a rábízottakat és vezetőként sem vall szégyent, jól összefogja a csapatot, ez is előrevetítheti a Lázadásban játszott szerepét Fulcrumként ahol hasonló attribútumokat kellett bemutatnia. A másik éredekes karakter Hondó volt, aki itt mintha tényleg kilépne az eddig megszokott "jóságos kalóz" szerepéből, ami persze lehet csak egy olyan illúzió volt, amit mi nézők szerettünk volna belelátni. Annyiban semmiképpen sem lóg ki a lóláb, hogy Hondót mindig is a haszonszerzés és az ehhez olykor elengedhetetlen gátlástalanság jellemezte, a korábbiakkal ellentétben itt viszont egy olyan szituációban láthatjuk amikor ennek a kárvallotjai olyan személyek, akiket nem szeretnénk ha ilyetén módon felhasználnának (konkrétan gyerekek). Mindenesetre belenézni Hondo sötét oldalába szerintem jó volt, árnyalja egy kissé a karaktert és azt azért bemutatja, hogy mégiscsak egy bűnözőről beszélünk. Ráadásul azt egy merész és értékelhető húzásnak is tartom, hogy meglépték ezt egy olyan sorozatban, ami elsősorban a fiatalabb generációnak készül és ebben a történetszálban kifejezettten gyerekek a főszereplők, mindezek mellett pont most hozták ki Hondót egy ilyen sötétebb oldallal, ügyes húzás volt!