Ugrás a kommentre

SW könyvek


Darth Revan9

Ajánlott hozzászólás

Állítólag A Birodalom örökösei hangoskönyv verziójában így ejtik a neveket:

Thrawn: Szrón

Chimera: Kájmera

Talon Karrde: Telön Kard

ysalamir: iszalamiri

 

Nálam:

Thraon alig ejtve a "h"-t

Kiméra

Talon Kardé

Izalamiri ilyen "sz"-es "z"-s átmenet szerűség :D

Szerkesztve: - Darth Cupsy
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Talon Karrde nálam "Telon Kárde"

Pont az ő nevét nem bonyolítom, mondom, ahogy látom :D

 

Még jó, hogy nem kell felolvasást tartanunk... lenne röhögés egymáson... :peace:

Szerintem jó buli lenne :D

 

Thrawn: Szrón

Végre egy, ami segítség nélkül is megy :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az elveszett Sith törzs

 

Újabb kellemes csalódás, ezúttal is John Jackson Millertől. A Kóbor lovag, a Kenobi és Az elveszett Sith törzs után ki merem jelenteni, hogy a kedvenc íróim közé került. Zseniális, ahogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő alapfelállásból képes kihozni egy érdekes, rejtélyes, izgalmas és fordulatokkal teli történetet. Ez már a Kenobiban is így volt, ahol az unalmas tatooine-i porfészekből érdekfeszítő helyszínt generált. Ezúttal, a Kesh esetében hatványozottan ezt éreztem. Tetszett a Sith-ek bemutatott világa, amit a lehető legsokrétűbben igyekezett ábrázolni az író, komplett kultúrát kiépítve köré, saját szokásokkal, legendákkal, belharcokkal, rejtélyekkel. Rég éreztem ennyire élőnek és kidolgozottnak egy nem filmes helyszínt. A rövidebb novellák és a kisregénynek is beillő befejezés kellően összefüggenek, ugyanakkor saját mini-sztorit alkotnak, amik önmagukban is élvezhetők. Kedvenceim a Purgatórium és Őrszem novellák, miután egy olyan bizarr dolgot mutatnak be hihetően, ami első olvasásra nevetségesnek hat...

 

...egy Jedi és egy Sith szerelembe esését. Még ha egyikük sem volt fajtájuk mintapéldánya, az ötlet érdekes és talán éppen abszurditása miatt reálisnak tűnt.

 

A Sith-ek belharcának bemutatása és emberibb oldaluk ábrázolása, fajtájuk sokrétűsége szintén érzékletesen lett lefestve. A Kesh világa kidolgozott és részletgazdag, a történet érdekes, a nyelvezet pedig könnyen emészthető, mégsem primitív. Nekem tetszett a regény, alig várom a következő Miller regényt, ami valószínűleg A New Dawn lesz.

 

Tudom, hogy más művek is bemutatják a Törzset, ezekről mit kell tudni? Úgy tudom, a Fate of the Jedi sorozat folytatja a sztorit, de mintha képregényeket is láttam volna.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Az elveszett Sith törzs

 

Újabb kellemes csalódás, ezúttal is John Jackson Millertől. A Kóbor lovag, a Kenobi és Az elveszett Sith törzs után ki merem jelenteni, hogy a kedvenc íróim közé került. Zseniális, ahogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő alapfelállásból képes kihozni egy érdekes, rejtélyes, izgalmas és fordulatokkal teli történetet. Ez már a Kenobiban is így volt, ahol az unalmas tatooine-i porfészekből érdekfeszítő helyszínt generált. Ezúttal, a Kesh esetében hatványozottan ezt éreztem. Tetszett a Sith-ek bemutatott világa, amit a lehető legsokrétűbben igyekezett ábrázolni az író, komplett kultúrát kiépítve köré, saját szokásokkal, legendákkal, belharcokkal, rejtélyekkel. Rég éreztem ennyire élőnek és kidolgozottnak egy nem filmes helyszínt. A rövidebb novellák és a kisregénynek is beillő befejezés kellően összefüggenek, ugyanakkor saját mini-sztorit alkotnak, amik önmagukban is élvezhetők. Kedvenceim a Purgatórium és Őrszem novellák, miután egy olyan bizarr dolgot mutatnak be hihetően, ami első olvasásra nevetségesnek hat...

 

...egy Jedi és egy Sith szerelembe esését. Még ha egyikük sem volt fajtájuk mintapéldánya, az ötlet érdekes és talán éppen abszurditása miatt reálisnak tűnt.

 

A Sith-ek belharcának bemutatása és emberibb oldaluk ábrázolása, fajtájuk sokrétűsége szintén érzékletesen lett lefestve. A Kesh világa kidolgozott és részletgazdag, a történet érdekes, a nyelvezet pedig könnyen emészthető, mégsem primitív. Nekem tetszett a regény, alig várom a következő Miller regényt, ami valószínűleg A New Dawn lesz.

 

Tudom, hogy más művek is bemutatják a Törzset, ezekről mit kell tudni? Úgy tudom, a Fate of the Jedi sorozat folytatja a sztorit, de mintha képregényeket is láttam volna.

 

A Lost Tribe of the Sith: Spiral című történet egy öt részes képregény a Dark Horse-tól, ez nem sokkal az utolsó elbeszélés után játszódik, egy másik, északi jeges kontinens kerül a középpontba. Erre az utolsó elbeszélésben történt is utalás.

 

A Fate of the Jedi Yavin után 40-es években játszódik, a Legacy of the Force eseményei után. Itt Luke és Ben Skywalker bukkannak rá a Kesh-re és a Sith-ekre.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Lost Tribe of the Sith: Spiral című történet egy öt részes képregény a Dark Horse-tól, ez nem sokkal az utolsó elbeszélés után játszódik, egy másik, északi jeges kontinens kerül a középpontba. Erre az utolsó elbeszélésben történt is utalás.

 

A Fate of the Jedi Yavin után 40-es években játszódik, a Legacy of the Force eseményei után. Itt Luke és Ben Skywalker bukkannak rá a Kesh-re és a Sith-ekre.

Értem, köszi a választ. A képregényt szerintem meglesem majd.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Tolvajbecsület augusztus 12-ére csúszik.

Nem bánom a csúszást, mert még a tavalyiakból is van egy-két olvasatlan, arról nem is beszélve, hogy akkor már jó lenne hozzácsapni valamit a kimaradt ideiekből is.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Drew Karpyshyn: Megsemmisítés

Karpyshyn ezúttal egy hagyományosabb Star Wars történetet hozott össze, melyben a hangsúly inkább az egyszerű kalandon és az izgalmakon van. A szerző az akciófaktort korábbi regényeihez képest a maximumra tekerte, de e mellett azért volt dráma is. A regény főhőse, Az elveszett csillagok című képregény történetéből megismert Theron Shan ügynök. Theron egy amolyan James Bond-féle karakter. Okos, céltudatos, vakmerő. Fontos kiemelni, hogy Theronnak helyén van a szíve, nem hajlandó feláldozni mindent a totális győzelem érdekében. Habár nem Jedi, szívén viseli az ártatlanok sorsát. Teff’ith, a twi’lek csempész szintén Az elveszett csillagokban szerepelt először, itt is több alkalommal Theron segítségére siet (persze megfelelő noszogatás után és pénz reményében) Látszólag egy olyan hősnő, aki mindent pénzért csinál, de azért van lelkiismerete is. Sajnos Teff’ith kevésbé került reflektorfénybe, ennek ellenére a vele foglalkozó részek jól megírtak. Gnost-Dural Jedi-mesterrel szintén kevesebbet foglalkozik az író, de azok a részek a könyv csúcspontjai. Kitartásban és ravaszságban elsőrangú. A fénykardpárbajok, melyeket ő vív olyan fantasztikusak és lélegzetelállítóak, melyek a filmekkel is felveszik a versenyt. Karrid, a főgonosz irányítja az Ascendant Spear csatahajót, őt kell elpusztítani. Karrid ravasz, kíméletlen és elszánt. A történet folyamatosan pörög, nem áll meg. Az izgalmas és feszült helyzetek családi dráma fűszerezi, mely Theronra és szüleire fókuszál. A regény utolsó harmada monumentális és lehengerlő. Elsőrangú Star Wars kaland. Ötös.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én is végeztem a Megsemmisítés címre hallgató 4. TOR regénnyel. Karpyshyn többnyire hozta azt a szintet, amit a Bane-trilógia és a Revan kötetek után vártam tőle, bár nálam nem sikerült felülmúlnia sem az előbb említett regényeket, sem a TOR széria korábbi darabjait - ezektől valamivel elmarad. Ettől függetlenül, távolról sem rossz a regény. A könyv egy cselekményében átlagos, bizonyos elemeiben viszont kreatív történetet mesél el, a (szvsz) kiszámítható végkifejlet ellenére kellően érdekesen és izgalmasan. Néhol erős párhuzamokat fedeztem fel az Áramlatok-Hullámtörés duológiával, stílusilag mégis inkább a Daley-féle régi Han Solo trilógiára emlékeztetett az alkotás, ahol a szimpla SW kalandon volt a hangsúly. A karakterek betöltötték funkciójukat, bár maradandó nyomot egyikük sem hagyott bennem, elég sok sablont használt fel az író (ennek ellenére kedvelhető figurák születtek). A kapcsolódó képregényt nem olvastam, így számomra Theron és Teff'ith is itt mutatkozott be. A családi szál szerencsére mélyített bizonyos karaktereket, így az akció és feszültség mellett az érzelmi töltet is helyet kapott. Mindemellett érdekes adalékinfók derültek ki a korszakról, jobban megismerhettük az ez időtájt uralkodó állapotokat.

 

Kíváncsi vagyok, mi történt a Császárral, erről elég homályos, kétértelmű infókat nyújt a könyv. De Revan sorsára sem utaltak a fogságba ejtését követően. Darth Malgus off-screen halála szintén részletesebben érdekelt volna. A TOR játékban vannak a válaszok minderre?

 

Összességében hangulatos, jó kikapcsolódást nyújtó, egyszerű SW kaland. A korszak kedvelőinek főként ajánlott.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Igen, ott fejtik ki ezeket bővebben. A könyv a The Old Republic alapjátéka után játszódik. Tudomásom szerint Revan ott visszatér, majd újra eltűnik. Vele részletesebben Shadow of Revan kiegészítő foglalkozik, de ez már a könyv után van. Az Uralkodó azt hiszem csak eltűnt egy időre. Azt hiszem Malgus halott.

Szerkesztve: - Darth Revan9
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Martha Wells: Pengeélen

A történet elsősorban Leiát állítja a középpontba, e mellett Han, Luke és Degoren szemszögéből is megismerjük az eseményeket. Mégis elsősorban a hercegnőé a főszerep. Mellette még Han kap jelentősebb részeket. A történet 2 évvel játszódik a yavini csata után. A lázadók az Echo-bázis kialakításán ügyködnek. Ehhez sok építőanyagra és alkatrészre van szükségük, melyeket kereskedőktől próbálnak meg beszerezni. Leia egy delegációt vezet, amelynek célja az alku megkötése. Útközben azonban támadás éri őket a Birodalom erői részéről. A lázadók menekülni kényszerülnek. Hamarosan tanúi lesznek annak, hogy a kereskedőket pedig kalózok támadták meg. A történet magjában egy olyan alderaani csapat áll, amelynek tagjai nem csatlakoztak a lázadókhoz, hanem inkább felcsaptak kalóznak. Leia megpróbálja őket jó útra téríteni, ám hamar kiderül, hogy az alderaaniak egy Aral tukor Viest nevű kalózvezérnek hatalmas összeggel tartoznak. Viest főhadiszállását egy aszteroida bányában rendezte be. A bázis egyfajta kalózfészek, rengeteg rablóbanda támaszpontja. A hercegnőnek és barátainak eléggé meggyűlik a baja Viest-tel. Ki kell valahogy szabadítaniuk a rabszolgának szánt foglyokat és el kell tűnniük. Ha ez még nem lenne elég Degoren parancsnok és birodalmi osztaga szintén a lázadók nyomában van. Leiáék sokszor tényleg pengeélen táncolnak. A regény úgy a sztori közepe táján indul be igazán. Leia szívén viseli az ártatlanok sorsát, ha lehet mindenkit meg akar menteni. Han mindent megtesz, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Elég sok a női szereplő: Viest, Sian, Terae, Metara.. Ők viszont inkább csak háttérszereplők. Wells ábrázolása magával ragadó. Nagyon ügyel a környezet és az akciók nagyszerű és részletes leírására. Leia lelki világát nagyon jól bemutatja. Luke szerepe itt tényleg elég csekély, de örülök, hogy őt is betette az írónő. A sztoriból nem hiányzik a meglepetés és a csavar sem. Összességében egy nagyon kellemes olvasmány. Wells még nem üti meg Karen Traviss mesteri szintjét, de már közel áll hozzá. A Gazfickókhoz vagy a Marvel most futó Leia sztorijához képest ez a könyv fényévekkel jobb. Nálam bekerült a kedvencek közé. Ötös.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Amint elolvastam a regényeket, igyekszek a korábbi véleményekre reagálni. :) Csak kikeresni nagyon nehéz.

 

Most végre lett egy csomó időm, ideje bepótolnom a lemaradásomat. Melyiket olvassam először? :) Kenobi, Elveszett törzs, Pengeélen vagy a TOR-regény? Elsőként inkább egy könnyedebb és lazább hangvételűt vennék a kezembe.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Közülük csak a Kenobit olvastam, de azt merem ajánlani, szinte kivétel nélkül tetszett mindenkinek. Általában véve nem a legkönnyedebb SW-regény, de sajnos a lent megadottakhoz nem tudom hasonlítani ebből a szempontból.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én kiadási sorrendben szoktam olvasni, de a kritériumaid alapján is a Kenobit javasolnám először. Bár a Megsemmisítés is viszonylag könnyű olvasmány, de sokkal akció-orientáltabb és történetileg nagyszabásúbb, mint a Kenobi. ToR-érás szimpla kalandregénynek viszont ideális. A Kenobiban az író mélyebben foglalkozik a karakterekkel és a dráma is jelen van, ami elvesz a "könnyedségből", de hangulatilag jellemzi a tiszta egyszerűség, amit a többiben kevésbé éreztem. Az elveszett Sith törzs már komplikáltabb: rengeteg a karakter és viszonylag gyorsan ugrálunk az időben. A tervemmel ellentétben a Pengeélent sajnos még mindig nem volt időm elkezdeni, így arról egyelőre nem tudok nyilatkozni. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ha könnyedebbet szeretnél, akkor Megsemmisítés és Pengeélen.

A Kenobi és Az elveszett Sith törzs nagyon jók, de nem könnyed olvasmányok. Sok dráma, eltérő szereplők, sok feszültség, illetve információ.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.