Ugrás a kommentre

Videjó játékok


Dzséjt

Ajánlott hozzászólás

Alien: Isolation történet. Az eseményeket kronológiai sorrendben mesélem el, nem úgy, ahogy a játékból megismerhetjük, plusz hozzáveszem a játék mellé megjelent, azonos című képregényt is, hogy teljes legyen a sztori. Természetesen, minden fordulatot elárulok, így aki nem innen akar értesülni a játék történetéről, az ne olvassa el. Szóval…

 

 

 

Tizenöt évvel azután, hogy a USCSS Nostromo eltűnt, az Anesidora nevű roncsvadász űrhajó 2137-ben jelzést fog a Zeta Reticuli szektorban. Henry Marlow kapitány és csapata rálel a Nostromo fekete dobozára, és sikerül visszafejteniük a hajó útvonalát. Az Anesidora leszáll az LV-426-on abban a reményben, hogy megtalálják a Nostromo roncsait. Természetesen az Anesidora a Zeta II Reticuliba lépve befogta a lezuhant mérnök hajó jelét, így a jutalom reményében indult el felfedező útra Marlow, a felesége, Catherine Foster és a legénység két másik tagja, Lewis és Heyst, miután leszálltak az ekkor még ismeretlennek számító LV-426-on.

 

http://vignette3.wikia.nocookie.net/avp/images/b/bb/Anesidora3DModel.jpeg

Az Anesidora nevű űrhajó. Itt-ott hasonlít a USCSS Prometheusra. Kívülről még nem is annyira, de a belsejében több hasonlóság is felfedezhető.

 

Meg is találták az idegen roncsot, a belsejében a megkövült pilótával és a Nostromo legénysége által hátrahagyott eszközökkel. Marlow először elindul, hogy lekapcsolja a jelzést, nehogy odacsődítsen más roncsvadászokat, elhappolva előlük a jutalmat. Aztán hárman leereszkednek a pokol legmélyebb, tojásokkal kikövezett bugyrába, ahol mit ad isten, Foster arcára rácuppan egy arctámadó. Vissza is viszik az Anesidorára, majd a kapitány utasítására kilőnek az űrbe, hogy találjanak valakit, aki segíthet.

A legkézenfekvőbb hely a szomszédos rendszerben, a Zeta I Reticuliban egy gázóriás, a KG348 körül keringő Szevasztopol űrállomás. Míg odafele vágtatnak, Fosterről leesik az arctámadó és elpusztul, de a nő nem ébred fel. Marlow hibernálja a feleségét, megelőzve ezzel bármilyen betegséget – nem is sejtve, hogy minek a fejlődését késlelteti ezzel.

Marlow minden karanténszabályt megszegve feljuttatja feleségét a Seegson Vállalat kezében lévő Szevasztopolra, felhasználva a Nostromo fekete dobozát, mint belépőkártyát. Ehhez nagyban asszisztál neki Waits gyarmati marsall és az állomás vezetője, Ransome, akik a jutalom reményében felengedi őket az állomásra (miután megzsarolják Dr. Lingardot, az állomás vezető orvosát) és értesítik a Weyland-Yutanit elveszett hajójuk fekete dobozának megtalálásáról.

Három nappal azután, hogy Fostert a fedélzetre hozták, Dr. Lingard kiveszi a hibernátorból, ezzel megpecsételve a nő sorsát. Az idegen kitör belőle és megszökik. Lingard és Waits titkosítja Foster halálának okát, majd a marsall letartóztatja Marlow-t és embereivel hajtóvadászatot indít az elmenekült kis bestia ellen.

 

http://vignette1.wikia.nocookie.net/avp/images/a/aa/Sevastopol.jpg

A Szevasztopol űrállomás.

 

A dolog természetesen hamar kudarcba fullad, és napokon belül egyre több szétmarcangolt ember holteste kerül elő, mások pedig egyszerűen eltűnnek. Waits emberei is alaposan megfogyatkoznak, miután a szörny utáni kutakodásban rendre megtalálják azt, csak nem ők bánnak el vele. A Szevasztopolon hamarosan eluralkodik a káosz, az emberek rettegnek a titokzatos gyilkostól. Az űrállomás működése leáll, egyre több a meghibásodás, a lakók közt bizalmatlanság ébred – elvégre bárki lehet a gyilkos. Frakciókra bomlanak és egymást is megölve próbálják kihúzni addig, amíg valaki végre rájuk néz. Amit nem is sejtenek, hogy közben a Weyland-Yutani felvásárolta a Szevasztopolt a Seegsonól és kiadta az állomást irányító APOLLO számítógépnek a 939-es különleges utasítást.

Míg a Szevasztopolon elmérgesedik a helyzet, a Földön egy Christopher Samuels nevű android felkeresi a Weyland-Yutani egyik technikusát, Amanda Ripley-t. Értesíti, hogy megtalálták az anyja hajójának fekete dobozát és lehetőséget ad neki, hogy csatlakozzon a Szevasztopolra induló Torrens legénységéhez. Ripley elfogadja az ajánlatot.

 

Ripley_Taylor_Samuels_Verlaine.png

A Torrens legénysége. Balról jobbra haladva: Christopher Samuels, Amanda Ripley, Nina Taylor és Diane Varlaine.

 

Amíg a Torrens úton van, a Szevasztopolon kritikussá válik a helyzet. A borzalmak elszabadulása után Dr. Lingard úgy dönt, megpróbál még valami utolsó jót tenni, ha már felelős azért, ami az állomáson történt. Miután vallomást tesz, nekiindul, hogy megtaláljon néhány feljegyzést, amit esetleg később felhasználhatna a felelősök ellen.

Közben Ransome, a Seegson Vállalat végrehajtója értesül a közeledő Torrensről és elhatározza, hogy azzal a hajóval menekül majd el, de előtte még jó alaposan keresztbe akar tenni főnökeinek, akik magára hagyták – plusz be akarja védeni kapzsi kis lelkét, nehogy valaki valamilyen rá nézve terhelő dolgot találjon. Első nekifutásra törli a Szevasztopol szerverein a felvételeket, majd leállítja a kamerarendszert, nehogy valaki kövesse. Eztán – néhány civil megmentése után – összeszedi Dr. Lingard jegyzeteit, amik rá nézve terhelőek lehetnek, végül lemásolja a Nostromo fekete dobozának tartalmát és törli azokat a Szevasztopol számítógépéből. Ezzel szeretné biztosítani a helyét a Torrensen. Mindez után, mint aki jól végezte dolgát, megzavarja az állomás rövidtávú kommunikációs rendszerét, nehogy a Torrens legénysége értesüljön a helyi körülményekről és a végén még nem dokkol be.

A Torrens december 11-én, egy hónappal az Anesidora érkezése után éri el az állomást. Végül nem dokkol be, mert a Szevasztopol néma és komoly sérüléseket szenvedett el. A fedélzetén Diane Varline kapitány és William Connor navigátor úgy döntenek, a biztonság kedvéért nem kapcsolódnak össze az állomással, Ripley, Samuels és a Társaság végrehajtója, Nina Taylor inkább egy laza űrséta keretében menjenek át.

 

rduLTuh.png

A Torrens, mint látható, igencsak hasonlít a USCSS Nostromóra.

 

A laza űrséta kis híján tragédiába torkollik, amikor egy robbanás majdnem megöli a csapatot. Ripley elszeparálódik Samuelstől és a súlyosan megsérült Taylortól, így egyedül kénytelen nekivágni a Szevasztopolnak. Hamar rájön, hogy az állomás kritikus helyzetben van, a lakók pedig kifejezetten ellenségesek.

Csakhamar összefut egy Axel nevű férfival, akit sikerül meggyőznie arról, hogy némi segítségért cserébe elviszik az állomásról. Axel elárulja, hogy valamiféle gyilkos bestia garázdálkodik az állomáson, miközben átvezeti Ripley-t egy veszélyesebb szakaszon. Sajnos útközben belefutnak néhány emberbe, akik felelőtlen módon lövöldözni kezdenek rájuk, odacsalva ezzel egy nem várt lakót. Az idegen lény egy pillanat alatt elragadja Axelt, s Ripley is csak azért menekül meg, mert még idejében feljut az állomás metrójára.

Ripley nemsokára megtalálja a Nostromo törölt fekete dobozát, majd elindul a kommunikációs toronyba, annak reményében, hogy onnan fel tudja venni a kapcsolatot Samuelsszel vagy a Torrensszel. Odafele menet szemtanúja lesz, ahogy az állomás egyik androidja, egy Working Joe megöli az egyik túlélőt, Hughest, úgyhogy ezután szép nagy ívben próbálja kerülni eme robotokat. S ha ez nem volna elég, szegény nő újra belefut az idegenbe, ami módszeresen vadászik rá és az állomás többi lakójára.

Ripley végül sikeresen felveszi a kapcsolatot Samuelsszel és megtudja, hogy Taylor megsérült. Miután csatlakozik a csapathoz, elindul a kórház felé, hogy megpróbálja megmenteni kollégáját. Itt találkozik Dr. Kuhlmannal, aki segít neki némi orvosi felszereléshez jutni, de a folyamat közben a dokit elkapja az alien.

Miután Ripley visszatér Samuelshez és Taylorhoz, rájuk talál Waits marsall és helyettese, Ricardo, akik elvezetik őket a marsall irodába, ahol jó néhány túlélő összegyűlt. Ripley itt találkozik Marlow kapitánnyal, aki elmeséli neki, milyen kalandos úton került az Anesidora fedélzetére a Nostromo fekete doboza és egy idegen parazita. Ripley és Waits ezután elhatározzák, hogy a túlélés érdekében fel kell hagyniuk a bujkálással és egyszer, s mindenkorra meg kell szabadulniuk a gyilkos bestiától. Ripley – szert téve egy lángszóróra –, önkánt vállalkozik a feladatra.

A terv egyszerű, de életveszélyes: Ripley-nek be kell csalnia a lényt az állomás egy távirányítható szekciójába, ahol aztán elszigetelik és az egész modullal kilövik az űrbe. Amanda, ha nehezen is, de sikerrel jár, ám ekkor Waits elárulja. Félve attól, hogy a lény követi visszafelé Ripley-t, vagy megöli és megszökik, azelőtt bezárja a modult, hogy a nő kijutna. Mélységes sajnálatát kifejezve lövi ki őket az űrbe.

Ripley azonban egy űrruhába bújva kijut a KG348 légkörébe belezuhanó modulból és sikeresen visszatér a Szevasztopolra, ahol a helyzet normalizálódni látszódik. Szeretne elszámolni Waitsszel, ám ekkor váratlan fordulat történik. A fedélzeten lévő összes Working Joe az emberek ellen fordul (eddig csak néhány volt ellenséges) és módszeresen elkezdik lemészárolni az előmerészkedő túlélőket. Az androidok Waitsszel és embereivel is végeznek, Ripley már csak a járőrözésről visszatérő Ricardót találja élve.

Hogy megállítsa a mészárlást, Samuels rákapcsolódik az APOLLO-ra, ám annak biztonsági rendszere elpusztítja az android programját. Ripley nem tudja megmenteni, viszont a szintetikus még sikeresen megnyitja előtte az utat az APOLLO magjába. Ripley elindul, hogy leállítsa a programot, ám miközben ezen fáradozik, rájön, hogy a Weyland-Yutani nem sokkal az idegen elszabadulása után felvásárolta a Szevasztopolt és életbe léptette a 939-es különleges parancsot, amely a következőképpen hangzik:

 

Elsődleges prioritás

A példány védelme.

Fenntartani az állomás karanténját

Kommunikáció kerülése

Minden egyéb szempont másodlagos.

 

Ripley, nem értve, APOLLO miért fordult az emberek ellen, ha egyszer az idegent már elpusztították, elindul a program által teljesen elszigetelt reaktor felé, remélve, hogy magyarázatot talál az APOLLO viselkedésére. Amit ott talált, attól 42 évvel ezt követően az anyja ugyanúgy elsápadt, mint ő maga.

Egy teljesen berendezett idegen fészek tárult a szeme elé. A falakról begubózva, szétnyílt mellkassal a Szevasztopol eltűnt lakói lógtak le groteszk díszként, előttük nyitott tojásokkal és döglött arctámadókkal. Ripley rádöbbenve, hogy az állomáson nem egy, hanem akár száz idegen lény is lehet, úgy dönt, elpusztítja a fészket. Behatol a mélyére, hogy a gépészeti állomások segítségével túlterhelje és elektromos kisülést okozzon a reaktorral, megölve ezzel minden életformát annak közelében.

Bár sikerrel jár, a túltöltődés előtt több idegen is megszökik, rászabadulva a Szevasztopol eddig is halálos veszélyben lévő túlélőire. Ripley-nek így már nem csak a Working Joe-kat kell kerülgetnie, hanem a folyosókon garázdálkodó szörnyeket is. Ráadásul Ricardo értesíti, hogy Taylor szabadlábra helyezte Marlow-t, remélve, hogy megszerezheti tőle az LV-426-on lévő mérnök hajó koordinátáit. Azonban a kapitány túszul ejtette a nőt és elvitte az Anesidorára.

Ripley egy orvosi komppal átszáll Marlow hajójára. A kapitány ott megmutat Amandának egy felvételt, amit még a Nostromo fekete dobozából mentett ki. A felvételt Ellen Ripley készítette 15 évvel azelőtt, méghozzá Amandának címezve. Remélte, hogy lánya egyszer hallhatja majd és megérti, miért döntött úgy, hogy elpusztítja a Nostromót.

Ripley a felvétel meghallgatása után bár egyetért Marlow azon döntésével, hogy az idegeneket meg kell fékezni, a kapitány terve már nem nyeri el a tetszését. Marlow ugyanis túlterheli a reaktort, hogy az Anesidora felrobbanása magával rántsa a pusztulásba a Szevasztopolt is. Taylor leüti a kapitányt, majd Ripley-vel megkísérlik leállítani a túlterhelést, de csak részben járnak sikerrel. Mielőtt befejezhetnék a folyamatot, egy robbanás megöli Taylort, Ripley pedig kénytelen elmenekülni a hajó fedélzetéről, vissza a Szevasztopolra. Az Anesidora robbanása végül nem elég nagy az állomás elpusztításához, de eléggé megrongálja ahhoz, hogy a pályája vészesen süllyedni kezdjen.

Mivel fogytán az idejük, Ripley és Ricardo megkísérlik felvenni a kapcsolatot a Torrensszel az evakuálás reményében. A seriff helyettest azonban elkapja egy arctámadó, így Ripley egyedül kénytelen tovább menekülni. Mivel a dokkolóöböl sérült a Szevasztopolon, úgy dönt, hogy úgy megy vissza a hajóra, ahogy eljött onnan: űrsétával. Ám miközben az űrruhával bajlódik, egy idegen megragadja és berántja a szellőzőbe.

Amanda a falra tapasztva, begubózva tér magához az idegenek új fészkében. Még azelőtt sikerül kiszabadulnia, hogy a lények egy tojást vinnének elé, vagy felfedeznék, hogy magához tért. A Szevasztopolt eközben elkezdte széttépni a KG348, így Ripley az idegenek elől rejtőzve, a roncsokat kerülgetve siet vissza oda, ahol néhány órával korábban az állomás fedélzetére lépett. Felveszi űrruháját, majd manuálisan leválasztja a Torrenst az állomásról, másodpercekkel azelőtt, hogy őt széttépné egy rakás idegen, és percekkel azelőtt, hogy a Szevasztopolt elnyeli a KG348 gázóriás.

Visszajutva a Torrens fedélzetére, Ripley megpróbálja felvenni a kapcsolatot Varlaine-nel, ám a hajó kapitánya nem reagál a hívásokra. Amanda elindul a híd felé, ám amikor az ajtó feltárul, egy idege bestia néz farkasszemet vele. A lény sarokba szorítja a nőt az egyik légzsilipben. Ripley az egyetlen kiutat választja. Mivel még rajta van az űrruha, kinyitja a zsilipet. A lénnyel együtt repül ki az űrbe, messzire szállva a megmenekülést jelentő Torrenstől.

Amanda Ripley az űrben reked, némaságba burkolózva lebeg a semmiben. A Torrens elérhetetlenül messzire került, a Szevasztopol megsemmisült, a menekvésre nincs remény. Ám ekkor egy reflektor fénye világítja meg a nőt…

 

 

No, ez hát az Alien: Isolation története. Nem egészen teljes, mert még lesz két DLC, ami itt-ott még adhat plusz információkat.

 

 

 

Szinte biztos vagyok benne, hogy az egyikben megjelenik a királynő. Amúgy a játék alatt bazira meglepő és beparáztató volt, amikor kiderült, hogy nem csak egy alien van a Szevasztopolon.

 

 

És nem ejtettem túl sok szót Hughesról sem, aki a Safe Haven DLC főhőse és lényegében csak annyit tesz, hogy megpróbál túlélni, így nem éreztem különösebben azt, hogy róla többet írjak azon kívül, amit megemlítettem. Plusz van még pár szereplő, főleg a képregényből, akiknek megismerhettük a sorsát, de nem említem őket, mert a történethez semmit nem tesznek hozzá, és mint látható, van néhány ember, akinek a pontos sorsáról nem hullott (még?) le a lepel.

 

 

 

Nem tudni, hogy végül mi történt Ransome-mal és Dr. Lingarddal, vagy az Anesidora legénységével – bár mindenkiről sejthető, hogy vagy az idegenek kapták el, vagy az emberek, vagy a Working Joe-k, vagy pedig meghaltak, amikor a Szevasztopol belezuhant a gázóriásba.

 

 

Illetve azt sem említettem, hogy a történet folyamán össze lehet szedni naplótöredékeket a Nostromo fekete dobozából, amik érdekes betekintést nyújtanak a hajó életébe Ripley, Brett, Parker, Lambert és Dallas tálalásában. De a sztori lényegén ez úgysem változtat.

Szerkesztve: - Dzséjt
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Hát nagyon szépen köszönöm.

Tényleg olyan, mint egy jó kis Alien 1,5.

 

El tudnám képzelni ezt egy jó kis minisorozatnak, mondjuk 10 db 40 perces részben.

 

Tényleg ilyen irányú tervek sosem merültek fel az Alien-univerzummal kapcsolatban?

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszi Dzséjt!

 

Egy kérdés:

 

 

Hogyan lett egy idegenből több? Tojásokat nem csak a királynő rakhat? Bár tudom, hogy meglehetősen összetettek a szaporodási szokásaik. :)

 

 

 

Annyit írt, hogy Foster "gyermeke" megszökött..gondolom királynő volt..

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A legkézenfekvőbb, hogy az, amelyik Fosterből kikelt, később királynővé fejlődött. Hasonló lehetett a dolog, mint az Alienben. Ott is, Brettet elvitte tápláléknak, Dallast meg már begubózta. Valószínűleg az a dög is készült már a királynővé válásra, hogy az első tojás aztán Dallasra cuppanjon.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

 

A legkézenfekvőbb, hogy az, amelyik Fosterből kikelt, később királynővé fejlődött. Hasonló lehetett a dolog, mint az Alienben. Ott is, Brettet elvitte tápláléknak, Dallast meg már begubózta. Valószínűleg az a dög is készült már a királynővé válásra, hogy az első tojás aztán Dallasra cuppanjon.

 

 

Hoppá!

Hát van ilyen, hogy

királynővé válás? Ezt nem tudtam. Azthittem, hogy mittudomén' kb. 1000-ből egy annak születik, mint az Alien3-ban.

 

Szerkesztve: - csoli1138
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

 

A legkézenfekvőbb, hogy az, amelyik Fosterből kikelt, később királynővé fejlődött. Hasonló lehetett a dolog, mint az Alienben. Ott is, Brettet elvitte tápláléknak, Dallast meg már begubózta. Valószínűleg az a dög is készült már a királynővé válásra, hogy az első tojás aztán Dallasra cuppanjon.

 

 

Dallas hol látható begubózva?

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ööö, most emiatt megnéztem a rendezői verziót is, de abban sincs benne. Ez nem valami kivágott jelenet?

100%, hogy nem. Benne van a rendezői változatban. Ha másnak nem is, nekem elhiheted.

 

Amikor Ripley az önmegsemmisítő leállításának kudarca után megy vissza a Narcissusra, akkor botlik bele a fészekbe.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

 

Annyit írt, hogy Foster "gyermeke" megszökött..gondolom királynő volt..

 

Bár ez már részben off, de mivel az Alien-univerzum egyszerre érint játékot, filmet és könyvet is, annyira azért még sem, szóval...

 

A filmekből még nem derült ki, hogy lenne átváltozás, de az Aliens: Colonial Marines és - bár csak elméleti szinten - az Alien: Isolation is prezentálta, hogy ez létező dolog. Ezek kánon művek, ráadásul, az Alienben és az Alinesben is egyértelműen nem királynő az első példány, ami kikel. Oké, az utóbbiban feltételes, mivel Russ Jordenre csak egy sima arctámadó tapadt rá, mint Kane-re, de az Alienben egyértelműen nem királynő van, mégis elkezdte keltetőnek használni Dallast - bár a gubózás képileg csak a DC-be került be, már a mozis változatban is jelzi Parker, hogy Dallas holtestét nem találták meg, sőt, még vért sem.

Sajnos a királynő kérdése elég kidolgozatlan az Alien-franchise kánon részében - EU szinten van rá szép magyarázat, de az itt sem számít. Az Alien3-ban a kánon szerint speciális helyzet állt fenn, mert az Aliensben a királynő "vészhelyzeti" tojást tojt, ami egy szuper arctámadót termett, ez kétlövetű az egyszeri arctámadókhoz képes. Azaz egy királynő és egy dolgozó petét tesz le. A királynő került Ripley-be, a dolgozó Spilke-ba (aki úgy érzi, hogy az Alien-franchise esetén nehezebb nyomon követni a kánon, nem kánon dolgokat, k*rva jól érzi). Alaphelyzetben viszont a királynő egy doldgozóból fejlődik ki, avagy egy dolgozó alakul át királynővé. Egy rövid ideig, az Aliens vs Predator: Requiem premierjének idején szólt arról is a fáma, hogy a "félkirálynő" képes közvetlen implantálni három dolgozó embriót a gazdatestbe, kihagyva a tojás és arctámadó fázist, de már a 20th Century Fox is elismerte, hogy a két AVP film nem része a kánonnak. Szóval jelenleg így áll a helyzet: vészhelyzetben az alien királynő le tud tenni egy szuperarctámadó tojást, ami egy királynő és egy dolgozó petét képes implantálni. Normális esetben pedig minden arctámadó dolgozót implantál, és ezek közül az első példány idővel elkezd átalakulni királynővé. Sőt, ha elpusztul a királynő, de a fészekben maradnak dolgozók, az egyik azok közül szintén átalakul királynővé. Momentán ez a hivatalos álláspont, a kánon.

De mint írtam, sajnos ez sosem volt kidolgozott, az évek során meg hát na... ahogy esett, úgy puffant.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

100%, hogy nem. Benne van a rendezői változatban. Ha másnak nem is, nekem elhiheted.

Bár nincs rá szükség, azért megerősítem én is :)

Kicsit valóban kusza ez a kánon dolog az Alien-univerzummal kapcsolatban...

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Dzséjt

 

 

Már csak arra lenne szükségük, hogy keltetőnek tudják használni a saját fajtájukat, és ők uralhatnák az egész univerzumot. :D

 

Hát, nagyjából. :)

 

Köszi Dzséjt előre is, de én csak a játék végigjátszása után fogom elolvasni.

Remek! De majd készíts be nyugtatót. A hangulat és a nehézség miatt is. :D

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Megnéztem a Gamestar januári címlapját és szomorúan tapasztaltam hogy Gyu nincs rajta. Tett ő bőven annyit az újságért ,volt akkora név az újságnál hogy megérdemelt volna egy címlapot. Persze magában az újságban azért megemlékeznek róla.

Dzséjt ti a Pc Gurunál megemlékeztek róla valamelyik számban?

Itt is gratulálnék a a sikereidhez a Pc Gurunál. Amikor már rendszeresen írsz majd a nyomtatott kiadásba(számomra egyértelmü hogy simán bekerülsz), akkor játékteszteket fogsz írni?

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Köszi.

Sajnos nem tudom, hogy megemlékezünk-e róla, mivel nem a szerkesztőségben dolgozom, így nem látok bele a következő havi újságba. Érzésem szerint megfogunk, sokan ismertük Gyut, szóval nem tartom kizártnak. Azt, hogy nem tette címlapra Gyut, én személy szerint megértem. Egyrészt, az is egy játékmagazin, nem nekrológ, másrészt, szerintem kicsit ízléstelen is lett volna. Viszont csináltak egy kétórás műsort, szerintem ez teljesen méltó hozzá. Bár gondolom láttad már.

http://www.youtube.com/watch?v=jizkxzqGVko

 

Igen, teszteket fogok írni, előre láthatóan. Aztán meg a fene tudja. Eredendően a PGO-n is külsős cikkíróként kezdtem, aztán lettem külsős híríró, aztán állandósított híríró és beugrós cikkíró, most meg már rovatvezető és híríró. Szóval, valószínűleg tesztekkel kezdek, aztán ahová az élet majd sodor.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Telltale Game of Thrones: Episode 2 [The Lost Lords]

 

A folytatás is remek! Bár érezhetően inkább csak a későbbi nagyobb eseményeknek ágyaz meg én már kellően belehabarodtam a sztoriba ahhoz, hogy ezért is oda legyek. Kedvencem az a meseszép dal, aminek a szövege aszerint változik, hogy korábban milyen döntéseket hoztunk.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Én is Telltale-játékot pörgettem a napokban, azaz, tegnap és ma. A The Walking Dead: Season Two. Nem mondhatok mást, már az első is nagyon durva volt - videojáték akkora WTF-momentumot még nem okozott, mint az -, de a folytatás. Komolyan, voltak olyan momentumok, amiket megkönnyeztem, annyira jól sikerült, voltak pillanatok, amikor majd kiesett a szívem a helyéről, úgy kalapált, és voltak olyan helyzetek, amikor csak pislogtam, hogy na bazz' meg, innen hogyan tovább.

 

Kezdjük azzal, hogy most azt az - immár - 11 éves kislányt alakíthatjuk, akire Lee-t alakítva az első évadban olyan nagyon vigyáztunk. Már ha akkor vigyáztunk, mert ugye csak tőlünk függ, mennyire vagyunk vele apaiak. Én nagyon az voltam, mindig mindent úgy tettem, hogy neki jobb legyen, szóval nagyon megszerettem az első részben, és érzelmileg az egyik legkeményebb jelenet volt, amit videojátékban átéltem, amikor döntenünk kellett (ekkor már átbújva Clementine bőrébe) arról, hogy hagyjuk Lee-t zombivá alakulni, vagy megöljük. Az akkor 9 éves kislánynak, beleképzelve magunkat, ez nagyon durva lehetett. Nos, én lőttem.

Most Clementine már 11 éves, kislány, de nem gyerek. Nem csak külsejében látszódik meg, hogy Clem sokat öregedett az első évad első részében feltűnt, akkor még 8 éves kislányhoz képest, de gondolkodásában is sokat változott. Hiába no, azért átment már egyen s máson, már akkor is, amikor becsatlakozunk újra a történetébe, pedig akkor még közel vagyunk az első évad eseményeihez. Aztán jön a 16 hónapos ugrás, amikor már egy másik - újabb szörnyűségek során átment - Clementine néz le ránk a képernyőről. És innentől kezdve megindul a vesszőfutás egy kislány bőrében. Mivel a mentéseket lehet importálni, sok döntés utóhatása visszaköszön az első évadból. Például, ha Lee-vel megtanítottuk a kislányt lőni, Clementine sokkal könnyebben boldogul a fegyverekkel. Szerep szerint itt is több irányba mehetünk, lehet Clementine félénk, határozott, a dolgokból inkább kimaradó, tétlen vagy aktív. Igaz, ha a mélyére nézünk a dolgoknak, rájövünk, hogy ez a döntési szabadság még mindig csak illúzió, de ez az illúzió már az első évadban is kiváló volt. Itt még tovább fejlesztették, hiszen itt már a halálra szánt karakterek, ugyan mindenképpen meghalhatnak, de néha a döntésünkkel elodázhatjuk, sőt, arra is van precedens, hogy nem hal meg, csak kiírják a sztoriból. Tágabb lehetőségeink vannak, ezzel hatásosabb az illúzió.

A másik, hogy hogyan viselkednek az emberek Clementine-nal. Elvégre ő egy 11 éves kislány, mit tud tenni ő egy olyan világban, ahol a felnőttek sem igazán boldogulnak? Őrültek, fosztogatók, erkölcsi próbák, túlélési képzés, hajj, egyik sem egy gyerekeknek való esemény, de itt mindenben van részünk. Clementine-ként bizony sokszor meg kell érnünk, hogy figyelembe sem vesznek minket, mert gyerekek vagyunk. Belegondolok, hogy például a Mass Effectben Shepard csettint egyet, aztán minden társunk csinálja amit mondnunk, itt meg szó szerint van olyan, amikor az sem tűnik fel a népeknek a nagy vita hevében, hogy ott vagyunk, hát kérem, nem ugyanaz a játékélmény. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyire áll rajtunk, hogy észrevegyenek minket, mert csak egyszer játszottam ki, és én Clementine-ból tökös kiscsajt csináltam, akit a végén a felnőttek már felnőttként kezeltek, de amennyire át tudtam futni a válaszokat, vannak ott egyéb lehetőségek is, és mivel nem egy cselekedetünk a szereplők fejébe vésődik, szerintem úgy is ki lehet pörgetni a játékot, hogy Clementine-t végig gyerekként kezelik. Ha mégsem, a sztori attól még mindig jól van felépítve.

Plusz, ami már az első részben is nagyon tudta fokozni az élményt: a gyors döntések. Igen, sokszor arra sincs idő, hogy elolvasd a válaszlehetőségeket, mert bizony fogy a csík, aztán ha nem döntesz, bekövetkezik, aminek be kell. Vagy csendben marad Clam, vagy elrágcsálják valaki gigáját, szóval az események zajlanak a mi közbeavatkozásunk nélkül is, mi meg sodródunk az árral. De hát zombikkal körülvéve nincs idő totojázni. És tényleg így van, nem vicc, volt egy eset, amikor közbe akartam avatkozni, de túl későn klikkeltem, így bekövetkezett az, amit meg akartam akadályozni, és bizony az egyik szereplő meghalt. Később, az olvasgatás közben kiderült, hogy ha akkor sikerül közbeavatkoznom, vagy az eseményt megelőzően nem azokat a lépéseket teszem meg, amiket megtettem, az a szereplő még a következő részben is velünk lett volna. De ugyanabban a részben meg volt egy másik szereplő, akinek kvázi megmentettem az életét, holott már abban a részben meghalhatott volna két különböző módon is. Így az utolsó részig kitartott velünk, mielőtt bezombult.

Mindent összevetve, nagyon nagy élmény volt, és nagyon várom már a harmadik évadot. Remélem továbbra is Clementaine lesz a főszereplő, mert már nagyon a szívemhez nőtt, pláne ebben a második évadban. Az elsőben az "apja" voltam, most ő maga voltam, és szeretnék is a harmadik évadban ő maradni. Pláne azután, ahogy vége lett az évadnak.

 

Az egyetlen szomorúságom, hogy ezek a játékok csak egyszer hatásosak. Ugyanez van a Mass Effectnél is. Ha már tudod, mi lesz, a döntéseknek már nincs súlya, hiszen "jövőbe látóként" alakíthatod a dolgokat. Persze ettől még kijátszom újra, egyben mind a két évadot, most szándékosan meghozva az ellenkező döntéseket. Nem lesz ugyanaz, de a szereplők talán máshogy reagálnak, talán más szituációk keletkeznek, és bár Clementine sorsa nem fog máshogy alakulni, az események még lefolyhatnak máshogy. Aztán jöhet a harmadik szezon és az újabb WTF pillanatok.

 

És továbbra is csak az tudom mondani, hogy aki szereti a The Walking Dead sorozatot, az tegyen egy próbát ezzel a játékkal, akkor is, ha ódzkodik a sok szövegtől és a QTE-ktől. Megéri. Ilyen erős sztorija, ilyen frankó karakterei, ilyen szituációk, ahol ennyire rá vagy utalva a dolgokra, ennyire függ a helyzet a döntésedtől, és ennyire jól ki tudják élezni a szituációkat, nem igazán van. Tényleg, mintha ott lennél a zombik között, meg azok között az emberek között, akiket meggyűlölsz vagy megszeretsz, vagy éppen először rühelled őket, aztán ahogy megismered őket, megszereted őket, és persze, vica versa. Volt olyan, akit kezdetben kedveltem, aztán gond nélkül küldtem belé golyót a végén, és volt olyan, akit az elején utáltam, a végén pedig igen rosszul esett, amikor golyót kellett küldenem belé - pláne, ha még nem volt zombi. De persze a legdurvább, ha két olyan ember között kell választanod, akiket kedvelsz. Na, az ám az érzelmi többlet, közben meg özönlenek a zombik, és pörög a számláló, te pedig vagy döntesz, vagy a sors dönt.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Bezony, nagyon remek game, anno nekem is elnyerte a tetszésem. A folytatást valamivel kevésbé éreztem interaktívabbnak, mint amilyen az 1. évad volt, de ez semmire nem nyomta rá zavaró módon a bélyegét. A történet, a karakterek, az elénk kerülő szituációk és nehéz döntések halmaza, és a saját sztorialakítás illúziója továbbra is elsőosztályú élményt nyújtott. A gyors döntések pedig rákényszerítik az embert, hogy szívből döntsön, nincs idő agyalni... szerintem sikerült egy nem várt módon hozniuk az 1. évad végén átélt katarzist. Kíváncsi vagy, Dzséjt, te hogy döntöttél az 5. rész végén?

 

A Kenny és Jane közti választás azért volt igazán nehéz, mert a két rossz közül kellett meghozni az általunk kisebbnek véltet. Bár Jane átverte Kenny-t (és Clemet) a baba dologgal, én mégis őt mentettem meg, noha Kenny az 1. évad, 1. része óta ismerősünk és barátunk volt, így nyilván nehéz volt meghúzni a ravaszt. Sajnos Kenny olyan szinten kifordult magából ekkorra, hogy nem éreztem helyesnek, ha hagyom, hogy egy "balesetet" elkövető csajba mártsa bele kést, csak mert elborítja agyát a gyász és a bánat. Egyébként végig a pártját fogtam (a legutolsó döntésig is), de a végén megtettem, amit (szerintem) kellett. Ő is belátta, hogy jól döntöttem, így egyfajta felszabadításnak is betudható a dolog... a családja halála után Kenny már rég nem volt önmaga. Az pedig, hogy minden apró nézeteltérése egyre agresszívebb megnyilvánulásokban tört ki, számomra nem vetített előre túl világos jövőt számára. Bár Jane hazudott, csupán azért tette, hogy ráébressze Clemet, milyen veszélyes Kenny, ami felett a lány hajlamos volt elsiklani barátságuk okán. Nem tudhatta előre, hogy Kenny ennyire szélsőségesen reagál. Én így látom. Végül nem küldtem el a csajt, ketten mentünk vissza... mivel ötféle befejezés van, a 3. évad szerintem ismét egy időugrással indít majd, ahol Clem egyedül, vagy új arcokkal van. Ellenkező esetben, külön sztoriszálakat kéne készíteni valahány befejezés folytatásaként. Abban nem kételkedem, hogy Clem főszereplő marad-e, mivel széles körben hatalmas a népszerűsége.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Pontosan ugyanúgy döntöttem, mint te, pontosan ugyanazon okok miatt.

 

Kenny kapta a golyót. Nálam annyiból megkönnyítette a döntéstt, hogy én tulajdonképpen sosem kedveltem Kenny-t. Már az első évadban kiderült, hogy hajlamos a túlkapásokra, a dühből döntésekre. Nem utáltam, sosem, de nem kedveltem. Amikor azt hittem, hogy meghalt, nem éreztem különösebben semmit, vagyis hát, ez nem igaz, csak annyit éreztem iránta, amit bárki iránt, aki sokáig velem van, de nem a barátom, csak velem él. Segített, "feláldozta" magát, megértem a fájdalmát, sajnáltam is - részben emiatt a sajnálat, na meg amiatt, mert régebb óta ismertem, amúgy én is sokszor fogtam a pártját, bár egy két alkalommal, például AJ megszületése után én is a pihenésre voksoltam. Plusz, néha meg azért fogtam a pártját, mert úgy éreztem, ha nem teszem, mészárlásba fog. De akárhányszor szóba került Kenny viselkedése a többiek között, én is mindig azon a véleményen voltam, hogy bajt okozhat. Bár próbáltam segíteni, beszélni vele, amikor csak lehetett.

És a poén az, hogy már az ötödik rész elején, amikor nekitámadt a ruszki kölyöknek eldöntöttem, hogy bármi is lesz, ha úgy alakul, hogy Kenny-t le kell lőnöm, le fogom lőni. Egyszerűen már olyan labilis volt, hogy az veszélyessé vált, és őszintén szólva, a nője halála után bebizonyította, hogy Clemre is igen veszélyes.

De bajban lettem volna a döntéssel, ha mondjuk Luke és Jane között alakul ki ilyen konfliktus. Viszont a két rohadékot, akik megpróbáltak lelépni, szintén zokszó nélkül lelőttem volna ott. :angry: Remélem a harmadik évadban összehoz velük a sors. Ebben az évadban pont találtam két pisztolygolyót, eltettem nekik. :evil:

Ráadásul Jane-t kedveltem, sokkal jobban, mint Kenny-t bármikor is. Bár a módszerével nem értettem egyet - azért gondolhatott volna arra, hogy Kenny agya eldurran, ez már nagyon ott lógott a levegőben, és ha ez bekövetkezik, kérdéses lett volna AJ túlélése. Mert mi van, ha a halála után Kenny és Clem nem találja meg? Vagy Kenny annyira elhülyül, hogy megöli magát Clemet is? Ennek ellenére én is megbocsátottam neki. Sőt, még a családot is beengedtem. Az az én lágy szívem. :)

A folytatást én úgy képzelem, hogy Clementine már tini lesz, 14-16 éves kora között. Az itteni választott befejezést meg talán újra egy epilógusban lerendezik. Az tény, hogy elég nagyok a különbségek közöttük.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.