Videjó játékok

[Donát]

Nagyon köszi! Bocsi, ha tegnap egy kicsit dühösnek tűntem (az is voltam!), de ez a játéknak és a lehetetlen helyzetnek szólt.

 

Ma megpróbálom egy mentéssel casualon (eddig normálon játszottam), ha nem megy, akkor írok egy summaryt arról, hogy milyen képességeim, cuccaim vannak, illetve a csapatomnak. A Kotorban talán csak az a hődetonátoros fejvadász fogott ki rajtam ennyire a Tarison, de ott is közelebb éreztem a győzelmet, mint itt valaha.

[Fulcrum]

Hát Donát valamit te csinálsz rosszul mert ez tényleg még egy egyszerűbb bossfight. Nem is értem mit csinálsz én úgy hogy soha sem taktikáztam igazán a csapatársakkal meg a mindenféle képességet se használva csak simán a fegyverekre használva normál nehézségben lazán végiglehet vinni. Ettől sokkal nehezebb játékok vannak pl: Witcher 1-2 lehet 3. rész is azt még nem próbáltam.

[Donát]

Hát Donát valamit te csinálsz rosszul mert ez tényleg még egy egyszerűbb bossfight. Nem is értem mit csinálsz én úgy hogy soha sem taktikáztam igazán a csapatársakkal meg a mindenféle képességet se használva csak simán a fegyverekre használva normál nehézségben lazán végiglehet vinni. Ettől sokkal nehezebb játékok vannak pl: Witcher 1-2 lehet 3. rész is azt még nem próbáltam.

Hát lehet, de rajtam sem szoktak kifogni ezek, itt viszont igazából akármennyire gyorsan végzek a csapatának a többi tagjával, amint elkezdem lőni, nekem fut, és végem.

[pb69]

Én nem feltétlenül mondanám egyszerűnek vagy egyszerűbbnek a többi bossfight-nál. Anno az első végigjátszásomnál (normál nehézségen) az egész játékból ez volt az egyetlen olyan pont, ahol 3-nál többször is vissza kellett töltenem az állást. Volt még egy hasonló mellékküldetés, ahol rengeteg biotikus támadott le (többet nem írnék, nehogy spoiler legyen), ill. a holdas drónos móka, ezeknél döccentem meg komolyabban, de az Artemis Tau krogan harcmesteres volt a legdurvább. Aztán később már minden nekifutásnál könnyen átvittem, akkor is, amikor nem NG+-os újrajátszásom volt a megmaradt durva statokkal vagy fegyverekkel. És még azt se lehet mondani, hogy máskor már "felkészültebben" mentem volna neki, mert Liara megkeresése mindig prioritást élvezett. Az mondjuk lehet, hogy akkor még nem találtam meg minden fasza fegyvert, nem tudtam annyit kereskedni és gyengébb cuccokkal mentem. Vagy épp nem ismertem annyira a játékot és nem találtam az optimális csapatot, taktikát, képességeket, nem tudtam úgy harcolni stb..

[Dzséjt]

Hát Donát valamit te csinálsz rosszul mert ez tényleg még egy egyszerűbb bossfight. Nem is értem mit csinálsz én úgy hogy soha sem taktikáztam igazán a csapatársakkal meg a mindenféle képességet se használva csak simán a fegyverekre használva normál nehézségben lazán végiglehet vinni. Ettől sokkal nehezebb játékok vannak pl: Witcher 1-2 lehet 3. rész is azt még nem próbáltam.

Szerintem a Witcherek sem nehezebbek, kicsivel sem. Jól kell tápolni a karaktert, azt csók.

Ennél a küldetésnél amúgy az is sokat nyom, hogy milyen osztállyal mész neki. A katonával piskóta a dolog, mert az a legstrapabíróbb és már a kezdetek kezdetén a legerősebb osztály, hiszen alapból tudja kezelni az összes fegyvert (viszont alig van használható képessége). Minden más osztály gyengébb, mert azok a képességekre szorulnak. A legtöbb az első bolygó meglátogatásáig fegyverből csak egy-kettőt tud alapszinten használni (vagy csak egyet), már csak azért is, mert eleve dőreség nem a képességeket fejleszteni. Azok viszont eddigre még nem nyernek nagy erőt.

 

Én nem feltétlenül mondanám egyszerűnek vagy egyszerűbbnek a többi bossfight-nál. Anno az első végigjátszásomnál (normál nehézségen) az egész játékból ez volt az egyetlen olyan pont, ahol 3-nál többször is vissza kellett töltenem az állást. Volt még egy hasonló mellékküldetés, ahol rengeteg biotikus támadott le (többet nem írnék, nehogy spoiler legyen), ill. a holdas drónos móka, ezeknél döccentem meg komolyabban, de az Artemis Tau krogan harcmesteres volt a legdurvább. Aztán később már minden nekifutásnál könnyen átvittem, akkor is, amikor nem NG+-os újrajátszásom volt a megmaradt durva statokkal vagy fegyverekkel. És még azt se lehet mondani, hogy máskor már "felkészültebben" mentem volna neki, mert Liara megkeresése mindig prioritást élvezett. Az mondjuk lehet, hogy akkor még nem találtam meg minden fasza fegyvert, nem tudtam annyit kereskedni és gyengébb cuccokkal mentem. Vagy épp nem ismertem annyira a játékot és nem találtam az optimális csapatot, taktikát, képességeket, nem tudtam úgy harcolni stb..

Azért második és sokadik végigjátszásnál nagyon sokat számít, hogy ismered a játékot, már tudod, mit érdemes fejleszteni. Ellenben Donát még csak néhány órája játszik vele.

 

Nagyon köszi! Bocsi, ha tegnap egy kicsit dühösnek tűntem (az is voltam!), de ez a játéknak és a lehetetlen helyzetnek szólt.

Ne kérj elnézést. Az a küldetés még engem is fel tud bosszantani, pedig jó párszor végigcsináltam már (legutóbb ugyanúgy felb*szta az agyam, pedig az januárban volt ). A legelső bossfight a játékban nem egyszerű, pláne nem a legelső alkalommal, amikor az ember még ismerkedik a játékkal.

[Bomarr]

A katonával piskóta a dolog, mert az a legstrapabíróbb és már a kezdetek kezdetén a legerősebb osztály, hiszen alapból tudja kezelni az összes fegyvert (viszont alig van használható képessége).

Furcsálltam is, hogy nem igazán emlékeztem erre a részre. De akkor azért, mert katona voltam.

[Fulcrum]

Szerintem a Witcherek sem nehezebbek, kicsivel sem. Jól kell tápolni a karaktert, azt csók.

A bossfight-ok nekem szenvedősebbek voltak ott. Sokkal jobban kellett ott taktikázni. Bár igaz én Mass Effect-et csak katonában nyomtam nekem úgy az igazi és valószínűleg úgya legkönnyebb.

[Dzséjt]

Úgy a legkönnyebb, a legnehezebb meg sima tech-kel. És hogy jöttem erre rá? A legkönnyebb fokozaton játszottam katonával, a legnehezebben tech-kel.

 

A Witchereknél nekem csak a W2-ben volt a csápos szörnyike szenvedés a QTE-k miatt. Minden mást elég könnyen vettem még a bossfightokat is (sőt, a W1-ben kifejezetten csalódás volt a végső harc, de a W2-3-ban sem nagy eresztés a végső boss). Még médiumon is ritkán haltam, leginkább akkor, ha elbénáztam a dolgot, pl. nem találtam el a ritmust.

[Darth Cupsy]

ME-t én is katonaként toltam, nekem sem volt gond. Nekem Witcher 1-ben a nagy dögökkel meggyűlt a bajom. 2-ben én is szìvtam a csápossal, 3-ban mivel az elején felfedeztem az összes kérdőjeles helyet így a küldetések főleg a story missziók nem okoztak gondot.

[Donát]

Való igaz, hogy eddig sokat nem profitáltam abból, hogy biotikus vagyok. Talán majd a 2-3-ban. Ha eljutok odáig...

[pb69]

Azért második és sokadik végigjátszásnál nagyon sokat számít, hogy ismered a játékot, már tudod, mit érdemes fejleszteni. Ellenben Donát még csak néhány órája játszik vele.

Igaz, ezért is írtam, amiket.

 

Való igaz, hogy eddig sokat nem profitáltam abból, hogy biotikus vagyok. Talán majd a 2-3-ban.

Egyértelműen, a képességek használata terén nagyságrendekkel jobb a 2-3. Az erősségük pedig már az 1-ben is drasztikusan fog nőni, ahogy haladsz majd előre.

[Dzséjt]

Az adeptnél ezekre érdemes pontokat költeni első sorban (érdemes kimaxolni) - spoiler mögé teszem, hogy eldönthesd, akarsz-e élni a tanáccsal vagy sem. Bizonyos szempontból jobb, ha magad fedezed fel őket.

 

- Throw: maximumon egész tömegeket tudsz falhoz kenni, amibe a gyengébben azonnal belehalnak.

- Basic Armor: bár nem az adept a legkönnyebben kicsinálható, mivel ő is csak light armort tud viselni, nehezen viseli a nagyobb tűzerőt. Szóval érdemes a védelmére gyúrni. Ráadásul ezt fejlesztve megkapod a Shield Boost képességet, amivel azonnal újratöltheted a páncél pajzsát.

- Singularity: technikailag az ellenség közé nyithatsz egy fekete lyukat. A legmagasabb fokozaton egy kisebb hadsereget is képes magához vonzani, és amíg ők tehetetlenül lebegnek, te szépen levadászhatod őket.

 

Ha ezeket kimaxoltad, akkor már közeledsz egy biotikus istencsapása felé. Ezután még érdemes költeni ezekre (nem feltétlen kell kimaxolni):

- Pistols: hogy azért lőni is tudj. Nem szabad lebecsülni, pontos és a Spectre változat (HMWP Basic és HMWP Advenced - a Fellegvárban a C-Sec boltjában, illetve később a Normandy boltosánál is lehet majd kapni, de egy vagyon, mert ez a legerősebb fegyvertípus a játékban) kibebatyott erős. Ráadásul a Marksman képesség még javít is ezen.

- Lift: funkcióját tekintve ugyanaz, mint a Singularity, tömegeket emel a levegőbe. Csak itt az ellen nem köröz egy szingularitás körül, hanem a magasba emelkedik. Minél fejlettebb, annál magasabbra, ami értelemszerűen visszaeséskor sebez is - plusz könnyebb a magatehetetlen ellent levadászni.

- Barrier: extra védelemként biotikus pajzsot von köréd. Végszükség esetén jól jöhet, de csak pár másodpercig tart (max 23), és annyira azért nem véd.

 

Amire tapasztalataim szerint az ME1-ben fölösleges költeni (vagy csak akkor, amikor már minden más ki van maxolva):

- Stasis: a neve is mutatja, sztázisba zárja az ellenfelet, vagyis mozdulatlanná dermed. De ennyi. Ilyenkor konkrétan nem tudod sebezni, a képesség vesz le az életéből, de nagyon gyengus. Ha adeptként majd Bastionra szakosodsz, akkor megölheted a sztázisba zárt ellent, de én még úgy sem használtam (őszintén szólva, egyik epizódban sem láttam hasznát).

- Warp: ez elvileg a páncélját eszi meg az ellenfélnek, de szerény véleményem szerint az ME1-ben semmi haszna nincsen. Az ME2-3-ban annál több.

 

 

A támadó képességek használatában amúgy mindhárom részben magasan az adept a legjobb. Fegyverben a soldier, támogatásban/védekezésben pedig a tech.

[Donát]

Gyerekek, továbbra is esélytelen a dolog. Levettem a legkönnyebb fokozatra, de egyszerűen nem lehet kinyírni. Bármilyen gyorsan nyírom ki az összes többi ellenfelemet, egyszerűen a boss olyan gyorsan mozog és fut oda hozzám, egyetlen ütéssel megölve engem, hogy nem tudok csinálni semmit. Az imént mind a két társam életben maradt, körbevették, én is elkezdtem lőni, erre odajött hozzám, és megölt. A shiftes futással se tudok elfutni előle. Optimalizáltam az összes fegyvert, páncélt, minden maxosnak tűnik, komolyan felvenném ezt a vergődést, de akkor úgy beszaggat a játék, hogy játszhatatlan.

[Dzséjt]

Az ajánlatom még áll.

[Donát]

Az ajánlatom még áll.

Már épp gondoltam, hogy élek vele, amikor sikerült. Easyn, és csodával határos módon (1 mp-el a halálom előtt tudtam újra medikittezni), de sikerült. Az is mázli volt, hogy a Battlemaster ezúttal nem rám futott, hanem a társamra, és addig hátba lőttem, de még a földön fetrengve is majd nem visszajött a halálból... ennél nehezebb harc ne legyen. Ezzel együtt is tervezem majd leírni, hogy hogy állok a képességekkel, fegyverekkel, stb.

[Dzséjt]

Ennél nehezebb már nem lesz. Ha szépen pátyolgatod a karaktereket, akkor a többi, ha nem is lesz piskóta, de érezhetően egyszerűbb lesz.

[Donát]

Szerintem ez a fej a rémálmaimban fog kísérteni:

És a mondat is: "Surrender or not. That would be more fun."

 

[Darth Riddick]

Erről az összecsapásról van szó?

 

[Donát]

Igen, csak én próbáltam taktikázni, mert ha ezt a "taktikát" követtem, amit te, akkor az első nekem jövésre én bizony meghalok és nem élem túl. Ja és olyan szerencsém se volt, hogy amikor elkezdem lőni, akkor már csak fél élete van. Lehet, hogy a társaid hatékonyabbak, vagy passz.

 

Amúgy a nagy harc után úgy döntöttem, kicsit nézelődök a galaxisban és mellékküldetésekkel foglalkozom. Meg kell hagyni, baromi hangulatos, mikor ledobnak egy bolygóra aztán go, ez nagyon tetszik a "marsjáróval". És az utazgatásnak a galaxis térképen is megvan a feelingje.

[Bomarr]

Amúgy a nagy harc után úgy döntöttem, kicsit nézelődök a galaxisban és mellékküldetésekkel foglalkozom. Meg kell hagyni, baromi hangulatos, mikor ledobnak egy bolygóra aztán go, ez nagyon tetszik a "marsjáróval". És az utazgatásnak a galaxis térképen is megvan a feelingje.

Nekem a játék ezen aspektusa az egyik kedvencem Tényleg nagy feeling járni a galaxist.

[pb69]

Igen, csak én próbáltam taktikázni, mert ha ezt a "taktikát" követtem, amit te, akkor az első nekem jövésre én bizony meghalok és nem élem túl. Ja és olyan szerencsém se volt, hogy amikor elkezdem lőni, akkor már csak fél élete van. Lehet, hogy a társaid hatékonyabbak, vagy passz.

Sok dologtól függ ez, valahogy pont a legpechesebb konfiguráció jöhetett ki nálad, hogy ennyire megszenvedtél vele. De szerencsére végül sikerült túljutni, innen már tényleg csak könnyebb lesz.

 

Amúgy a nagy harc után úgy döntöttem, kicsit nézelődök a galaxisban és mellékküldetésekkel foglalkozom. Meg kell hagyni, baromi hangulatos, mikor ledobnak egy bolygóra aztán go, ez nagyon tetszik a "marsjáróval". És az utazgatásnak a galaxis térképen is megvan a feelingje.

Nekem a játék ezen aspektusa az egyik kedvencem Tényleg nagy feeling járni a galaxist.

Egyetértek, a felfedezés öröme és a szabadság érzése nagyon erősen megalapozza a hangulatot. Ezek azok az aspektusok, amik nekem már nagyon hiányoztak a többi részből. Csak azért nagy kár, hogy az 1-ben nem tudták kellően változatossá tenni a bejárható bolygókat, ill. a domborzatot eléggé elszabták pár helyen. Remélem, hogy az Andromeda-ban ráfekszenek erre a témára. Elvileg azt ígérik, hogy a felfedezésnek domináns szerepe lesz, ill. a jó öreg Mékó is visszatér, persze fejlesztett formában.

[Donát]

Egyetértek, a felfedezés öröme és a szabadság érzése nagyon erősen megalapozza a hangulatot. Ezek azok az aspektusok, amik nekem már nagyon hiányoztak a többi részből. Csak azért nagy kár, hogy az 1-ben nem tudták kellően változatossá tenni a bejárható bolygókat, ill. a domborzatot eléggé elszabták pár helyen. Remélem, hogy az Andromeda-ban ráfekszenek erre a témára. Elvileg azt ígérik, hogy a felfedezésnek domináns szerepe lesz, ill. a jó öreg Mékó is visszatér, persze fejlesztett formában.

Igen, kicsit egy kaptafára mennek a bolygók, de attól még király. Akkor ilyesmi nem nagyon lesz a későbbi részekben?

[pb69]

Igen, kicsit egy kaptafára mennek a bolygók, de attól még király. Akkor ilyesmi nem nagyon lesz a későbbi részekben?

Attól függ, mennyire értelmezed tágan az "ilyesmit". Azért bedobom spoiler mögé, bár igazából nem az.

Nem, nem lesz ilyen jellegű bolygófelfedezés és szabadság. A galaxistérképen való mászkálás persze megmarad, de a felszíneken már más jellegű megoldást választottak a készítők. Így emlékezetesebb és egyedibb helyszínek vannak, cserébe kevesebb, a bejárható terület jóval kisebb, ill. csak pár kiemelt bolygó lesz, ahova vissza is lehet térni. A terepen való "járművezés" pedig szinte teljes egészében kikerült, ha a 2 pár DLC-s küldetését nem nézzük. Na mondjuk a Hammerhead inkább maradt volna parlagon, nekem nagyon nem adta a gépezet.

 

[Darth Riddick]

Igen, csak én próbáltam taktikázni, mert ha ezt a "taktikát" követtem, amit te, akkor az első nekem jövésre én bizony meghalok és nem élem túl.

 

"Taktika" az nem sok volt benne... ezt aláírom. Régebben egyébként én is elpatkoltam ennél a résznél, volt, hogy többször is. Ennél a felvételnél elég hosszú idő után vettem elő újra az ME1-et és hirtelen nem is emlékeztem, hogy ez most melyik harc is pontosan... ezért is kezdtem bele 'hűbelebalázs' módjára. Aztán, mikor minimális élettel menekülök és leállítom a képet, akkor már beugrott, hogy ez melyik harc is (a szívatós ) csak a nagy izgalmamban ezt nem kommentáltam. Totálisan mák volt, hogy már nem volt sok életereje a hadúrnak és, hogy a csapattársaim is "résen voltak" így végül is elsőre meglett a dolog.

[Dzséjt]

Úgy néz ki, egyedül csak én kapok hülyét az ME1 felfedezésétől - nincs azzal gondom, amíg érdekes, de szerintem az ME1-ben baromira nem az. Már legelső alkalommal nagyon gyorsan kiölte belőlem a játék a hangulatot, 5-10 küldetés után már rohadtul untam az egyenküldetések egyenépületeivel teleszórt egyenkatonák leölését (a legjobban a Holdat utálom, pedig annak még a későbbi epizódokban is van némi szerepe).

Manapság csak azért csinálom meg, mert ugye több mellékküldetésnek is van későbbi foganatja, másrészt, csak így lehet összeszedni az összes ásványt, protean adatlemezt, turian érmét, asari írást meg "csata jelei" tökömtudjamit - amiknek szintén van később szerepe.

Szóval én baromira örültem, hogy egyszerűsítették, módosították ezt az ME2-3-ra (bár a Hammerhead szerintem is parlagon maradhatott volna), és tartok tőle, hogy az M:A-ra nem sok javulással fog szolgálni a Bioware. Bár nem játszottam a Dragon Age: Inquisitionnal, ám azt hallottam róla, hogy ott sem sikerült a Bioware-nek túl jól megvalósítania ezt a szabad kószálást (bár hatványozottan jobb lett, mint a Dragon Age 2-ben, de annál még az ME1 is jobb).

Nem utolsó sorban, azóta elkészült a The Witcher 3: Wild Hunt, ami sokkal magasabb szintre emelte a szabadság és a felfedezés elvárásait.

[Bomarr]

Úgy néz ki, egyedül csak én kapok hülyét az ME1 felfedezésétől - nincs azzal gondom, amíg érdekes, de szerintem az ME1-ben baromira nem az. Már legelső alkalommal nagyon gyorsan kiölte belőlem a játék a hangulatot, 5-10 küldetés után már rohadtul untam az egyenküldetések egyenépületeivel teleszórt egyenkatonák leölését (a legjobban a Holdat utálom, pedig annak még a későbbi epizódokban is van némi szerepe).

Manapság csak azért csinálom meg, mert ugye több mellékküldetésnek is van későbbi foganatja, másrészt, csak így lehet összeszedni az összes ásványt, protean adatlemezt, turian érmét, asari írást meg "csata jelei" tökömtudjamit - amiknek szintén van később szerepe.

Szóval én baromira örültem, hogy egyszerűsítették, módosították ezt az ME2-3-ra (bár a Hammerhead szerintem is parlagon maradhatott volna), és tartok tőle, hogy az M:A-ra nem sok javulással fog szolgálni a Bioware. Bár nem játszottam a Dragon Age: Inquisitionnal, ám azt hallottam róla, hogy ott sem sikerült a Bioware-nek túl jól megvalósítania ezt a szabad kószálást (bár hatványozottan jobb lett, mint a Dragon Age 2-ben, de annál még az ME1 is jobb).

Nem utolsó sorban, azóta elkészült a The Witcher 3: Wild Hunt, ami sokkal magasabb szintre emelte a szabadság és a felfedezés elvárásait.

A felfedezősdit általában a trilógiára értettem. A későbbi részekre ezt szerintem is jobban kidolgozták. Főleg a Mass Effect 2-ben szerettem járni a galaxist. Az a rész egyébként is inkább a világépitésről mint a sztoriról szólt.

 

A Dragon Age Inquisition-ban nekem nem volt bajom a bóklászással. Szerintem abban a trilógiában ezt messze ott sikerült a legjobban megvalósítani.

[pb69]

Úgy néz ki, egyedül csak én kapok hülyét az ME1 felfedezésétől - nincs azzal gondom, amíg érdekes, de szerintem az ME1-ben baromira nem az.

Ó, dehogy, a játékkal kapcsolatban ez a legtöbbször felhozott negatívum. A mékó kb. olyan "népszerűségnek" örvend a ME univerzumban, mint a SW esetében Jar Jar. Már most elég sokan háborognak azon, hogy az új részben visszahozzák a hírhedt járművet és a felfedezősdit.

 

Már legelső alkalommal nagyon gyorsan kiölte belőlem a játék a hangulatot, 5-10 küldetés után már rohadtul untam az egyenküldetések egyenépületeivel teleszórt egyenkatonák leölését.

Nekem annyira bejött a felfedezés öröme és hangulata, hogy elég sokáig élveztem a mókát. Bár az igaz, hogy inkább terepen (ott csak a lehetetlen hegyek tudtak néha őrületbe kergetni), az épületekben már nekem is unalmas volt mindig más oldalakról kerülgetni a dobozokat meg egyéb tárgyakat.

A más hajókra való átszállás viszont mindig felcsigázott, de szerencsére ilyenből a 2-ben is akadt.

 

Azt viszont hozzátenném, hogy szerintem a mellékküldetések elég jól sikerültek, még akkor is, ha a helyszíneik nagyon sablonosak voltak. Maguk a karakterek és a kapcsolódó kis sztorik érdekesek és izgalmasak voltak. Még úgyis, hogy persze ott is voltak klisés motívumok.

 

Szóval én baromira örültem, hogy egyszerűsítették, módosították ezt az ME2-3-ra (bár a Hammerhead szerintem is parlagon maradhatott volna),

Az a baj, hogy szerintem ezt a vonalat fejleszteni kellett volna inkább. Igazából nem egyszerűsítették, hanem kivették.

A 2-3-ban érdemben nincs semmi felszíni felfedezés. Ledobnak konkrétan a misszióhoz és csináld, ha végeztél, akkor meg fel is vesznek és az a bolygó kilőve. Nincs szabadság, egy csőben végigmész egyszer és szevasz. A 3-ban meg aztán pláne, az egyetlen bejárható és "visszatérhető" helyszínével. Jármű sincs, most az meg gondolom senkinek nem volt izgalmasabb, amikor a Hammerhead-del kellett csomagok fölött értelmetlenül lebegni és begyűjteni őket. A bolygószkennelésről már nem is beszélve, ami nekem nem 5-10 eset után, hanem már harmadjára is unalmas volt.

 

 

Nem utolsó sorban, azóta elkészült a The Witcher 3: Wild Hunt, ami sokkal magasabb szintre emelte a szabadság és a felfedezés elvárásait.

Ebben igazad van. Bár már a ME idején is voltak játékok, ahol erre sokkal inkább építettek és jobban meg is valósították. Lásd Fallout 3 és "utódai". A ME-ben azért masszívan bonyolít a helyzeten, hogy egy egész galaxis a játéktér. A legtöbb szabadságon és felfedezésen alapuló játék nemhogy egy bolygón, de annak is egy viszonylag kicsiny területén játszódik, azt lehet jó alaposan bejárni. Jócskán nehezebb kihívás azt megoldani, hogy több tucat (egymástól amúgy szeparált) bolygón lehessen megadni hasonló érzést. Nem véletlen, hogy a SW univerzumában se sikerült még egyetlen olyan játékot összehozni, ahol ez a vonal ütött volna.

[Dzséjt]

Nem is konkrétan a Makóra gondoltam, hanem arra, hogy a felfedezés öröme kimerült besz*rt műholdak és embernyi kavicsok kutatásában. Meg néha egy-egy falócsáp lelövésére, ami szintén ritka unalmas rutinmeló. Semmi érdekesebb nem volt a bolygókon. Egy-két alkalommal találni lehetett néhány elhagyott egyenépületet, ahol volt egy feljegyzés, azt annyi. Ennél nekem több kell. Az meg, hogy egy csőben vagy egy kiterített négyzeten rohangászunk, számomra egy és ugyanaz. Mindegyik egy drasztikusan lezárt, kicsiny tér. Egyik sem nyújt a térbeli szabadság hamis és gyenge illúziójánál többet. Akkor inkább rohangálok egy csőben, konkrétan a sztorira koncentrálva, mint egy unalmas térben körbe, semmitmondó felfedezni valók után kajtatva.

 

Az meg, hogy itt egy egész galaxist kell bejárni, nem érv. Ha nem tudják azt jól megoldani, akkor ne adjanak egy egész galaxist. Nem tudom, miért jobb egy unalmas galaxis, mint két-három izgalmakkal teli bolygó (most a mennyiség vagy a minőség számít?). Ha nem tudtak húsz izgalmas világot hozni, akkor gyúrtak volna rá a főbolygókra ilyen téren.

 

Például miért kellett a nagy szabadság jegyében az összes főbolygón egy csőben végigkocsikáznunk? Mert azért ne feledjük, a lekorlátozott négyzetet a Therumon, Feroson, Noverián, Vermaron és Iloson egy takaros cső váltotta le. Feroson majdnem szó szerint!

De amúgy, szerintem nem lett volna az sem nagy feladat, ha a műholdak és bazi nagy sziklák mellé betesznek még pár más minigame-et vagy feladatot. Vagy mondjuk a 20 felfedezhető bolygóból 5-re a változatosság kedvéért civilizációt tesznek, ahol nem a Makóval kell fel s alá rohangálni műholdak és kavicsok után kajtatva, hanem benevezhetnénk mondjuk valamilyen versenyekre (a la siklóverseny a KotOR-ban), esetleg a Fellegvárhoz hasonló kaszinóba betérve kártyázhattunk volna, vagy ilyesmik. Nem szájbatekert, élettelen világokon rohangászni, hanem néha olyan bolygót is felfedezni, ahol van egy kis dobozkolónia, mint amilyen Freedom Progress vagy Eden Prime. Én már csak futkosni is jobban szerettem ezeken a világokon, mint bármelyik világon egy métert megtenni a Makóval. Mi lett volna velem, ha még lehetett volna a lövöldözésen kívül mást is csinálni?

De a Novérián és a Fellegvárban is azt élveztem végig, hogy kisebb-nagyobb szívességeket teljesíthettem, ezek tényleg változatosak és érdekesek voltak. Ilyeneket simán lehetett volna a felfedezhető bolygókra is tenni - vagy legalább újabb küldetésekkel előállni még Feroson és Noverian, amikor visszatérünk, mert ezt se feledjük el: az ME1-ben is csak és kizárólag a Fellegvár az, ahová érdemes újra és újra visszatérni, mert várnak újdonságok.

Vagy remek példa a Bring Down the Sky, azon az egy aszteroidán több érdekesség és változatosság volt, mint az ME összes többi szabadon felfedezhető bolygóján együtt véve. Nekem ez a felfedezés, nem az, hogy keressek meg három műholdat (amiben lesz valami hasznavehetetlen cucc), két kavicsot, játsszam el ezzel ötször ugyanazt a béna minigame-t (vagy ha van elég omnigélem, akkor még ezt sem kell), lőjek le néha rutinból egy-egy falócsápot vagy küzdjek meg a semmiből teleportáló "csapdát állított" geth-ekkel vagy zsoldosokkal, ami mondjuk a Makóban ülve a röhej kategória, mert két jól irányzott rakéta és kész is vagyok. És már elmondhatom, hogy történt valami változatos a bolygónkon, ha az azokon zajló mellékküldetések sorában mondjuk a négyből egy alkalommal meg is győzhetem az ellenfelet a lelövése helyett.

 

Sajnos ez nekem nem felfedezés, nem szabadság és pláne nem változatosság. Az Andromedában meg már eleve sokkal magasabb az elvárás, mert az ME1-nek tulajdonképpen nem volt kihívója (a Fallout 3 egy évvel később jelent meg - megjegyzem, ezerszer jobb abban csavarogni, pedig méretre az sem egy nagy szám, valószínűleg az ME1 bolygóinak térképén sem lenne kevesebb idő eljutni az egyik végéből a másikba, mint a Fallout 3-ban - sőt, az ME1-ben lehet, hogy tovább tartana). Az Andromedának meg már a Bioware berkein belül is van egy játék, amit túl kell szárnyalnia: a Dragon Age: Inquisition. De igazság szerint, ha a szabadság és felfedezés szavakkal reklámozzák, már pedig azt teszik, csak kihívják maguk ellen a sorsot, mert ezen a téren úgyis mindenki az új standarddal, a Wild Hunttal fogja összevetni. Ezt kéne megugraniuk, de erre szerintem az eddigi munkásságai alapján a Bioware képtelen.

Persze, ettől még lehet majd az is kiváló játék, sőt, még lehet, hogy a felfedezést is élvezni fogom. Viszont nincs az ínyemre, hogy eddig úgy néz ki, hogy azt veszik vissza, ami miatt én szeretem a Mass Effectet: a feszes, izgalmas, űroperás sztori, amit érdekes karakterek által mesélnek el és a történet mentén valóban lenyűgöző világokat járhatok be.

 

A bolygószkennelés nálam is a Mass Effect nyújtotta unalmas pillanatok legalja.

[Donát]

Lehet azért nem untam még meg, mert még csak 5 bolygóra szálltam le. Amúgy találtam egy csomó tárgyat, amit nem tudta m kinyitni, mert vagy a decryption vagx az electric skill nem elég magas. Pont ezért most már mindig magammal hozok egy techest is, de ezek így is ki fognak rajtam. Nyugtassatok meg, ezen tárgyaknál a csapat össz decryptiont vagy a legmagasabb decryptionnel rendelkező csapat tag értékét nézi, nem feltétlenül az enyémet? Vagy van olyan gomb, amivel utasítani lehet a társam, hogy próbàlja meg ő kinyitni?

[Dzséjt]

A legmagasabb csapattagét. Ha biztosra akarsz menni, mindenhová magaddal hurcolod Talit, és mindig az Electronics és Decryption képességeire költsd el a pontot. Akkor nem lesz semmi, ami zárva maradhatna előtted. Alternatívaként jó Kaidan is és Garrus is. A lényeg, hogy mindig legyen egy tech a csapatban, akinek mindkét képessége magasan áll (én Kaidannál és Talinál eleve ezt a két képességet maxolom ki az elsők között, pont azért, hogy mindent fel lehessen nyitni/törni, mert néhány küldetést pont így lehet megszerezni - na meg mert Kaidan másra nem jó ).

 

Szerintem a megunás ingerküszöbtől is függ. Láthatod, pb élvezi így is, én már a legelején meguntam. Megjegyzem, én nagyon utálom, ha ugyanazt kell újra és újra megcsinálnom a semmiért. Ha csak kevés feladat van, akkor annak legyen értelme (a pénz nálam nem az egy RPG-ben, mert azokban amúgy is rengeteg pénzforrás van), vagy ha nem az, legalább legyen 2-3 redundáns feladat helyett 10-20. Persze a legjobb az, amikor van 10-20 redundáns, érdekes, haszonnal bíró feladat.

 

Az előbb lehagytam: külön gyalázat a Bioware-től, hogy a felfedezhető bolygókon még arra sem vették a fáradtságot, hogy valami természetes akadállyal kerítsék el a játékteret, hanem egyszerűen kijelöltek egy nagy, vörös foltot, amint túl nem mehetsz.