Nute Gunray

Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. Amikor a könyv íródott, még szó sem volt Maul dathomiri származásáról.

Boldog születésnapot!

Én is megnéztem, nekem is nagyon tetszett. Főleg, ahogy a gusztustalan rothadó pocsolyává váló Londont ábrázolja a film. A hatalmas beszólásokhoz szerintem a magyar szinkron is hozzá tett, nem is kevéssel. Jaj, nagyon imádom az akciófilmek ezen korszakát (80-as, 90-es évek).

Önző okokból annyira nem örülök, hogy ezek megjelennek, mert egyrészt a saját példányaim értéke lecsökken, másrészt meg az egységesség miatt meg kéne vennem őket (hiába volt meg már A mandalori páncél, a Szukits-féle kiadást is megszereztem). - Talán annyi kérésem lenne, hogy a jedi, sith legyen nagybetűvel, A Sith Lordot fordítsák le Sith-nagyúrra, az alkirály helyett helytartó szerepeljen (ahogy a filmben is). A Szabotőr novellát nem lehetne hozzácsapni a regényhez?

Köszi!

Van neve annak a helyi birodalmi kormányzónak, akit Dryden megöl, mikor hőseink a luxusjachtra érkeznek?

Ez az epizód ízig-vérig sci-fi, a különös atmoszférájú bolygóval és annak kietlenségével együtt, számomra máig az egyik emlékezetesebb TCW-epizód.

Boldog születésnapot, Ody!

Tényleg jó futam volt, ezt most kivételesen néztem. Kubica megszerezte első pontját, nagy gratula! Vettel szépen versenyzett, ahogy Kvjat és Stroll is megérdemli a helyezéseit. Az idei év legpechesebb pilótája eddig egyértelműen Leclerc. Azért Hamilton büntetésénél meglehetősen enyhék voltak a bírók. Remélem, a magyar nagydíjon is fog esni az eső (legalább olyan időjárás legyen, mint az elmúlt két napban )

Én is nagyon várom már. Kár azért a nyomdahibáért.

Minimum.

Még soha nem láttam ezt a filmet, Rutger Hauer emlékére ma este sort kerítek rá.

Gondolom, Karrde miatt. Nekem az a könyv csak egy puszta felvezetésnek tűnt a kiváló Jövő látomásához. Annak a célnak megfelelt, de mint önálló könyv, nálam nem, ezért szerepel hátul a listámon.

Hamilton sztáralkat, annak minden pozitívumával és negatívumával, és ezt nyilván látja a Liberty, amely igazi amerikai vállalatként felépít egy arcot az általa birtokolt sportág élére. Egy ilyen szerepre a szürke Bottas, Leclerc, de talán még Vettel is alkalmatlan lenne. Azt azonban nem látom be, hogy a Liberty számára miért lenne kifizetődő, hogy Hamilton minden nehézség nélkül dominálja a versenyeket, hiszen már most látszik, idén sem lesz egy kiélezett versenynaptár. Leginkább amúgy Vettel önhibájából (már korábban is nyilvánvaló volt, hogy azt a stresszhelyzetet nem bírja elviselni, amikor egy szezon során ő az üldöző), de persze ott van az ordító Mercedes-dominancia is, amellyel érdekes módon nem tudnak mit kezdeni, míg annak idején a Ferrari-nyomást ilyen-olyan "adminisztratív" módszerekkel próbálták mérsékelni (új pontrendszer, gumiszabályok, kvalifikáció, motor stb.) a borzasztó 2002-es idény után.

Én is megvenném, ettől függetlenül.

Nekem is meg kéne nézni már a TNG-t újra. Csak épp mindig az volt az általam legkevésbé kedvelt ST-sori a Voyager után.

Lehet, hogy pont az itteni események hatására, hiszen később csalódottan döbben rá, hogy a Droid Gotra semmivel sem jobb, mint a Kaldana Szindikátus, és Szerszám, az önrendelkezés követelésének álcája alatt, ugyanolyan kirekesztően és leereszkedően beszél a szervesekről, mint előtte a kaldanák a nem emberi lényekről (lásd Tsuulo).

Ha már Zahn (és épp nincs jobb dolgom), sorrendbe rakom a könyveit tetszés szerint. 1. A jövő látomása 2. Thrawn 3. Az utolsó parancs 4. Sötét erők ébredése 5. Kirajzás 6. Gazfickók 7. A túlélők keresése 8. Hűség 9. A Birodalom örökösei 10. Válaszutak 11. A múlt kísértete 12. Thrawn - Szövetségek

Sajnos az nem regény lesz, hanem a hangoskönyv szövegkönyv-változata. (tehát hasonló módon lesz kiadva, mint mondjuk a Harry Potter és az elátkozott gyermek).

Rae Carson: Koréliai hajsza Ahogy fent is írták többen, egy egyszerű, akcióorientált kalandregényről van szó, amely azonban végig fenntartja az érdeklődést. Rae Carson-tól eddig egy novellát olvastam, a Bizonyos szemszögből c. antológiakötetben ő írta meg R5-D4 történetét (a vörös asztromech, amelyet Owen bácsi eredetileg kinézett magának). Az kimondottan tetszett, így bizakodhattam egy jó regényben. Sajnos Han vagy Qi'ra múltjáról nem sokat tudunk meg, az előbbit nyilván egy grandiózus alkotásra tartogatják, így az írónő keze meg volt kötve, míg az utóbbi nem is biztos, hogy elbírná a YA besorolást vagy a Star Wars-kompatibilitást, de talán nem is szükséges a részletezése. A történet egy tervrajz értékesítése körül forog, túl sok szót nem is érdemes rá áldozni, mert bár kezdetben még homályos, hogy mi is a helyzet, később ez azonban kitisztul minden csavar nélkül, így a regényt inkább a karakterek viszik el a hátán. Különösen tetszett, hogy már most szembetűnő Han és Qi'ra értékrendjének és karakterének különbözősége minden egymás iránti, egyre erősebb rokonszenvük ellenére. Ezek a jellemzőik későbbi döntéseiket is jelentősen meghatározzák, amely előrevetíti a filmben látottakat. Kicsit ironikus, hogy Qi'ra, nem kevés mértékben Han hatására, mennyire viszolyog a Mérnök szenvtelen hozzáállásától, miközben ő is a hatalmasok játszmáját akarja játszani és később, mint láthattuk, ez sikerül is neki, gyakorlatilag olyanná válva, mint a dezertált birodalmi. Ezzel szemben Han vágyálmai kevésbé ambiciózusak. A fiúval együtt csodálkozhatunk rá az űr csodálatos nagyságára; élete legelső űrutazását láthatjuk, miközben tudjuk, hogy később keresztül-kasul be fogja járni a Galaxist. Harmadik főszereplőként ott van a kezdetben együgyűnek tűnő rodiai Tsuulo, aki hármójuk közül egyedüliként egykor megtapasztalhatta a másfajta életet a csatornákon kívül. Sokszor fohászkodik az Erőhöz, ami számára, immár a Birodalomban felnövő laikusként valami megfoghatatlan misztikus valami. Han nem is tudja hová tenni a dolgot, és láthatóan még a Jedik-ről sincs semmi fogalma. A két bűnszervezet, a Droid Gotra vagy a Kaldana Szindikátus révén olyan témák is felmerülnek, mint a droidok jogai, a szervesekhez való hozzáállásuk, illetve az idegengyűlölet az emberek részéről. Korélia egy ipar-orientált bolygó, annak minden társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi feszültségével együtt. Tömegek élnek hihetetlen nyomorban, és a könyv nagy erénye, hogy ezt kellően bemutatja, ha már a filmben nem sok játékidő jutott Koronavárosra, érthető okokból. A Fehér Férgek, bár rémes és borzasztó körülményeket kínál, mégsem a legrosszabb eshetőség az olyan család nélkül tengődő fiatalok számára, mint Han és Qi'ra. Bár vannak arra utalások, hogy Proxima és cinkosai kíméletlenül elbánnak a haszontalan csatornapatkányokkal, ám az undorító grindolid még sem tűnik olyan borzasztónak a sokkal nagyobb kiterjedésű és befolyású bűnbandákhoz képest. Han-ék számára magától értetődő, hogy a küldetés után visszatérnek a Fehér Férgekhez, mert ugyan tervezgetik szökésüket, a bolygóról való távozást így sokkal sikeresebben tudják kivitelezni, mint ha egyébként az utcán tengődnének. Úgy látszik, a koréliai alvilágban ha valaki nem tartozik valamelyik bandához, az egyenlő a halállal. Alapvetően tehát egy kellemes regényről van szó, amely azonban nem váltja meg a világot, és pár, a szereplőkre oly jellemző karaktermotívum felvillantását leszámítva, sok mindent nem tesz hozzá a filmhez. Ennek ellenére mindenkinek érdemes elolvasni, már csak a fiatal Han és a koréliai mindennapok miatt is. Négyes.

Nagyon várom már, remélem a harmadik rész visszatér az első kötet szellemiségéhez.

Szerintem is egész jó ez a trilógia, vagy legalábbis bőven az olvashatóság szintje felett van. Nyilván egy Thrawn-trilógiához nem ér fel, és talán a Jedi akadémia-trilógia is jobb, de a szintén a 90-es évek első felében megjelenő Fekete Flotta fenyegetése-trilógiánál vagy Barbara Hambly könyveinél egyértelműen színvonalasabb. Pont most olvasom a Koréliai hajszát, érdekes összevetni a canon és a legends Korélia-ábrázolását.

Nekem mindegy, hogy Sean Connery, Timothy Dalton vagy Pierce Brosnan, ki nem állhatom a James Bond-filmeket. Valószínűleg magával a műfajjal van bajom (az M:I-hez is hasonlóan állok), számomra nem igazán érdekfeszítő, mik az aktuális legmodernebb kémkütyük, a legújabb sportautó vagy az éppen aktuális dögös "Bond-girl" (ettől a bulvárszlengtől már szabályosan kiráz a hideg). Egyébként még pont Daniel Craig volt a legéletszerűbb (azt hiszem, az első két filmjét láttam), minden előzetes hisztériával szemben nekem ő a favorit Bond, ha mondjuk választani kéne.

Rob Chestney: Veszélyes béke Korántsem annyira rossz, mint amilyen a híre, persze itt feltétlenül ismeretes a TOR alapsztorija, különben nem sokat fogunk érteni az egészből. A képregény olvasása előtt mindenképp ajánlom a játék előtt megjelent cinematic trailerek megnézését, illetve az Árulás elolvasását. Jelen képregény a nagy galaktikus háború lezárását meséli el nagyvonalakban, mintegy távirati stílusban, ide-oda ugrálva az események között, átlapozva akár fontos történeseket. Ennek ellenére számomra élvezhető volt, még ha nyilván eredeti web-comic lévén nem versenyezhet a "valódi" képregényekkel. Ahhoz azért túl összecsapott és esetleges. A rajzok furcsák, bár megszokhatóak voltak, de azért egyes szereplők szinte már minden egyes képkockán más ábrázatot kaptak, Satele Shan-t pedig egyes esetekben borzasztóan sikerült megrajzolni. Ennek ellenére azért összességében a rajzok tetszettek, Coruscantot vagy a Nar Shaddaa-t jól sikerült visszaadni, vagy éppen a Dantooine elhagyatott Jedi-enklávéját (amely a Kotor-ban a második helyszín volt anno). A történet komorságát is sikerült visszaadni. Míg az Árulásban a Jedi-templom elestét láthatjuk Darth Malgus szemszögéből, addig itt a Galaktikus Szenátus ostromára kerül sor Darth Angral vezetésével. Eközben persze az Alderaan-on folyik a béketárgyalás, a Coruscant megtámadása után most már merőben más feltételek közepette. Érintve lett az is, hogy egyes Sith-ek merőben eltérően álltak hozzák a megkötött szerződéshez, itt elég csak utalni Darth Angral és Darth Baras ellentétére. Vannak közben erős pillanatok: a Jedi-templom pusztulása, Berooken főkancellár meggyilkolása, vagy amikor Mareesh, a rodiai szenátor Paran Am-Ris ideiglenes kancellár szemére veti, hogy a bolygója hiába volt hűséges, mégis odavetik koncnak a Sith Birodalom lába elé. A Külső Gyűrűt ismét beáldozták. Inkább a képregény első fele a jó, a második felére azért már leül a történet, még ha a végén van egy csavar is, ahol Dar'Nala próbálja megbontani a törékeny békét. Érdekes, hogy itt jelentősen felcserélődnek a szerepek, és a togruta (kiugrott) Jedivel szemben éppen Baras az, aki a higgadt és mérsékelt nézőpontot képviseli, és láthatón próbálja elkerülni a vérontást (persze nyilván a saját politikai hasznát szem előtt tartva). Szóval azért nem volt rossz, de a történetvezetés- és ábrázolásbeli hiányosságok azért lerontják az összképet. Négyes.