Nute Gunray

Dzséjttel értek egyet, Dooku nem hiszem, hogy ekkorát kockáztatott. Biztosra ment. Azt tudom, hogy akkor lett nyilvánvaló, csak a kérdés, hogy Dooku mikor vált Sith-té: a Rend elhagyása után, vagy már akkor is tudatosan Palpatine-nek dolgozott, amikor még hivatalosan a Jedi Rend tagja volt. Persze hivatalos tanítvány Maul "halála" után lett, de szerintem már jóval előtte Palpatine-t szolgálta.

Most már igyekszem jóval lassabban haladni a részekkel, hogy számomra minél tovább tartson a sorozat. Ezt az epizódot többször is meg kellett néznem egymás után, annyira király lett. Még mindig hihetetlen számomra, hogy a TCW az első évad, szvsz, kisebb-nagyobb botladozásai után milyen magasságokba emelkedett. Egy legalább 12 éves kérdés megválaszolására került sor, s mindezt olyan TCW környezetben (ld. Pyke Szindikátus), amely további összeköttetést teremt a sorozat és a prequel között. Fenomenális! Számomra külön öröm volt, hogy az EU-ból ismét merítettek, legalábbis Sifo-Dyas mester kinézetét illetően (egy képregényben ugyanilyen fizimiskával bírt). Dooku fiatalkora mindig is homályos volt, nem lehet pontosan tudni, mikor hagyta ott a Rendet, mikor került Palpatine közelébe, mi volt a kiváltó ok... Úgy érzem, a sorozat után, bátran kijelenthetjük, hogy Dooku már Jediként is Palpatine hatása alá kerülhetett... az hogy konkrétan mikor fedte fel Sith voltát, nem tudjuk, ám kezdetben szerintem a gróf valóban idealista lehetett, aki még a távozása után évekkel is köztiszteletnek örvendett a Jedik körében (lásd Ki-Adi emlékezetes kijelentését az EP2 elején). Dyas talán pontosan ugyanazokat a problémákat látta, mint Dooku. Növekvő korrupció, szegények kisemmizése, egyenlőtlenség, a kartellek, iparmágnások megerősödése. Kb. egy Qui-Gon kaliberű figura lehetett, aki lázadozott a Jedi-rend elavult és rugalmatlan szabályai ellen. Én nem hiszem, hogy a hadsereg ötlete a saját fejéből pattant volna ki. Szerintem Dooku, már Palpatine iránymutatásával, mint afféle "rokon lélek" fokozatosan meggyőzte ennek szükségességéről, mint megoldási opciót. Már az is megérne egy külön történetet, hogy a Sithek miként fedezték fel maguknak a Kamino bolygót. Sifo-Dyastól ezután mesteri módon megszabadultak, s Dooku, akinek még bejárása lehetett a Templomba, módosította a megfelelő adatokat a jelentésben (ahogy nyilván a Kamino koordinátáit is ő tüntette el). Csak nem számoltak a pyke-okkal, akik a következő évekre szerettek volna némi biztosítékot... hiába no, ők sem voltak hülyék. Az kérdés, hogy ennyi év után mitől indult be a lezuhant hajó jelzőrendszere... talán a távolság miatt addigra ért be a jel, vagy épp valami asztrofizikai jelenséggel van összefüggésben... végül is lényegtelen. Talán nem túlzok ha azt mondom, hogy a sorozat eddigi egyik leghatásosabb jelenete volt, amikor Plo Koon és klónjai a hatalmas homokviharban keresték a jeladó pozícióját. A Tatooine viharai ehhez képest lágy szellők. A nyomozás során felbukkant egyik kedvenc karakterem, az örök balek Valorum ex-főkancellár. Amikor megláttam, majdnem leestem a székről. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha felbukkan még a TCW keretein belül, s így még inkább imádom, hogy végül leadták a 6. évadot. Az öreg jól tartja magát. Egyébként ő egy képregényben merénylet áldozata lett (a felbujtó na vajon ki?...) még YE 21-ben, szerintem ez nem feltétlenül jelenti a sztori törlését, csak az idővonalban kell elcsúsztatni 1-1,5 évvel. Másik EU-s utalás történt a Felucia bennszülött népére (TFU; nem a farmerekről van szó). Gyakorlatilag Valorum akarva-akaratlanul itt is szerepet játszott későbbi megbuktatója terveiben. Már eleve furcsa, hogy a rendet megkerülve alkalmazott egy Jedit, dehát ugyanezt csinálta a Kereskedelmi Szövetség blokádjánál is. A bizalom komplett hiánya már évtizedekkel előtt jellemzője volt a Köztársaságnak. Nem csoda, hogy Palpatine-nek ennyire könnyű dolga volt. Ismét kaptunk egy új, egzotikus bolygót, még ha oly sokat nem is láttunk belőle. Dooku igyekezett is elvarrni a szálakat, miután mestere erre "finoman" ösztökélte (még hogy Palpatine csak a politikai machinációkban jó...). Itt jut eszembe, a Palpatine-Yoda beszélgetésnél végig borsódzott a hátam. Továbbra is megdöbbentő, hogy a Sith milyen természetesen játssza el aktuális szerepét. Na szóval, Dooku hamar rendet tett. Furcsa, hogy érkezése senkinek nem tűnt fel a bolygón, így akadálytalanul behatolhatott a börtönbe, ahol megölte azt a szerencsétlent. A hármas párbaj látványos volt, de annyira nem örültem neki, túl sokszor találkoznak ők hárman. Jó lett volna, ha a pyke-ok ellen is használja a fénykardját. A legnagyobb megdöbbenést a rész konklúziója tartogatta; a Jedik a háború végére már tudták az igazságot! Atyaég! Egészen másképp fogom így nézni a 3. epizódot, a 66-os parancsot. S mivel ez az infó a Tanács szűk körét nem hagyta el, így számtalan Jedi továbbra is vakon megbízhatott a klónokban. Yoda felismerte, hogy kelepcébe kerültek, ám most már a Sithek játékszabályai szerint akarta végigjátszani a háborút... nem gondolta, hogy már túl késő. Nyilván ezután beindult az ötletelés, hogy a Sith terve mi is volt. Biztos vagyok benne, hogy gyanították, a szálak a politika legfelsőbb köreibe vezetnek (erre utal a könyvváltozat is, hogy nyomoznak ez ügyben). Szerintem még Palpatine neve is felmerült, mint lehetséges gyanúsított, sok száz név mellett. Aztán hamar elvetették, hiszen az azt feltételezte volna, hogy 13 évig (minimum) közvetlen közelről rútul rászedte a Jediket, az orruk előtt. Ez pedig, valljuk be, nem egy kényelmes gondolat...

Tetszetős

Wáhááá :lol: Szerintem ez is nagyon jó Martintól:

Látom, megvan a Lázadás hajnala is. Egyszer megvehettem volna 12 ezerért, de nem volt szívem kiadni rá annyi pénzt. Így marad a PDF verzió. De azért a polcon mégiscsak jobban mutat.

Nekem is ez az egyik legnagyobb aggodalmam, mióta kiderült, hogy JJ rendezi a filmet (aminek persze örülök). Persze jó lenne sok új faj, de ne a régiek hátrányára. A prequel trilógia remekül megtalálta az egyensúlyt, színesítve ezzel a SW világot. Ha már Tatooine, minimum legyenek rodiaiak, weequay-ek, niktók stb.

Azért remélem, nem a Rebels-ben fog feltűnni.

A világpolitikában senki nem csinál semmit jóindulatból vagy szeretetből, ebben semmi meglepő sincs.

Az Éjnővéreket, Talzin mágiáját mindig is SW-idegennek éreztem, s ez most sem volt másképp; a legjobban azt sajnáltam, hogy nem igazán lett megmagyarázva, hogy Talzin hogy került a dathomiri eltűnése után a bardottai szektához. Remélem, egyszer valami EU-könyv, képregény, akármi befejezi az ő történetét, mert így kissé a levegőben lóg. Az új bolygó legalább annyira hangulatosra sikerült, mint a Bardotta. Tetszett az a kis kereskedőváros a számtalan fajjal együtt, ismét volt az emberben egy Indiana Jones-érzés, főleg amikor Winduék a sivatagban lovagoltak hátasukon (eopie?). A királynő megmentését látványos akciójelenetek kísérték (a feléledő droidok királyok voltak), és Windu és Talzin párharcát is elnéztem volna még egy darabig. Biztos vagyok benne, hogy az öreglány ezúttal sem tűnt el végleg az éterben. Mindig is gondolkoztam, hogy a Birodalom kikiáltása után mi lett Jar-Jar sorsa. Szegény olyan szomorú volt Padmé temetésén, hogy megszakadt érte a szívem. Talán most kaptunk egy lehetséges lezártást az ő életének: visszavonult Bardottára, ahol boldogan élt tovább. Bár biztos vagyok benne, hogy a bardottaiakra nem várt jó sor a Birodalomnak, hiszen nyilván Palpatine is tudta, hogy Erő-érzékenyek, s a Sithek minden ilyen potenciális veszélyt csírájában fojtottak el. :S Hát nem tudom... nagy kár lenne ezért a csodaszép civilizációért.

Az USA politikai rendszere korántsem a legdemokratikusabb a világon, hiszen a két nagy párton kívül semmiféle mozgástér nincs. Én is azzal értek egyet, hogy a Birodalom nem egyik napról a másikra tűnt el, ez már csak a méretek miatt is lehetetlen volt, s nem utolsósorban a Halálcsillag II-nél a Birodalomnak csak az egyik flottáját semmisítették meg a lázadók, s azt sem maradéktalanul. Szerintem Palpatine halála és a központi hatalom összeomlása után a nagyobb birodalmi katonai és politikai vezetők összekaptak, amely csak felgyorsította azt a folyamatot, hogy a Birodalom kiszorult az űr peremére. Én is egy olyan forgatókönyvet tudok elképzelni, hogy a Köztársaság és a maradék Birodalom egymás mellett él, közöttük egy demilitarizált zóna (talán a koreai helyzethez lehete hasonlítani). Luke szerintem is teljesen új alapokon fogja felépíteni a Jedi-rendet. Nyilván egy új közösség megtalálása sem megy pikkpakk, így Luke az Erő-érzékeny emberekért bejárja keresztül-kasul a Galaxist.

Én sajnos nem tudok menni, barátnőmmel megnézzük a Seuso-kincseket. Jó szórakozást.

Az Index és az Origó is nagyon dicséri az Amerika kapitány 2-t. Az első borzalmas volt, a szuperhős-műfaj se a kedvencem, de lehet, hogy a második részre rááldozok egy mozijegyet.

A Színvallásban azért jóval több akció van (szerintem), viszont A 66-os parancs ilyen téren megint visszavesz a tempóból.

Hát igen, ez nem a Tomboló Erő...

Akkora volt a szavazólap, hogy nem fért bele a fülkébe. Ott bénáztam, hogy ne gyűrjem össze. Előtte a nevemet alig találták meg, szerintem a bizottsági tag nem is ismerte az abc-t...

A Darth Plagueis-en kívül A vadászó árnyékhoz kapcsolódik némiképp, de anélkül is simán élvezhető a könyv. Viszont az EP1 történéseit remekül kiegészíti A megtévesztés leple, így melegen ajánlom.

Egyelőre én is maradok a Korriban megnevezésnél.

Windu és Jar Jar. A Star Wars történelmének egyik legfurcsább párosa. Kimondottan könnyed rész volt az előző két sztoriszálhoz képest, rengeteg jó dumával. A legtöbb jelenet, főleg a földalatti szentélyben, az Indiana Jones 2. részére emlékeztetett engem. Julia, Joseph... azért itt ráncoltam a szemöldökömet, még úgy is, hogy Luke Skywalker-t ismerjük, de azért mégis, itt hiányzott szerintem a kreativitás. Más, inkább csak érdekesség: első ízben jelent meg a Tanácsban Oppo Rancisis. Örülök, hogy a készítők végül őt sem hagyták ki, így teljes a létszám. Egy szék üres volt, talán egyedül Agen Kolar (vagy Eeth Koth? Őket mindig keverem) hiányzott. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy Jar Jar és Julia hol és mikor ismerkedett meg egymással, remélem erre kitérnek a következő epizódban. A látvány ismét pazar volt, s nem utolsósorban megismerhettünk egy új fajt, immár sokadszorra... pedig a legelején a TCW még milyen vérszegény volt az élettel teli világ tekintetében... 7/10 szerk: most olvastam az 'Érdekességek' szekciót, kábé az összes észrevételemet lelőtte (üre szék, Indiana Jones, új faj). Na mindegy.

Addig is csak de iure működött, de Lawise halála után a grófék biztosan szétzavarták az egészet a fenébe. El tudom képzelni, hogy a szenátor halálát is Köztársaság-ellenes propagandára használták fel, hogy lám, Lawise hajlandó lett volna a tűzszünetre, a tárgyalásos megoldásra, ám a köztársaságiak mégis orvul lelőtték. Ezután nem hiszem, hogy a siniteen ideológiájának maradt létjogosultsága.

Az utóbbi években egyre több nagy magyar szinkronhang tűnik el. Ez a mai szinkronok minőségében is leképeződik, a fiatalok közül én sem tudok olyat, akinek igazán jellegzetes hangja lenne.

Hát ez fantasztikus volt. Ismét nem győztem csodálkozni, mennyit fejlődött a TCW látványvilága. A többfelvonásos scipioi csata tökéletesen lett kidolgozva, a készítők csodát műveltek, hogy mindezen történéseket bele tudták passzírozni 20 percbe. Le a kalappal. Thorn halála brutális volt, talán az egyik leglátványosabb a sorozat során. Clovis élete fájdalmas véget ért, sajnáltam, hisz hozzávetőleg ugyanolyan idealista volt, mint Padmé, nemes célokkal ám rossz eszközökkel. Mindenesetre a végén "törlesztette a számlát" azzal, hogy a szenátornőért feláldozta az életét. Én mindig is bírtam ezt a karaktert, ám ezentúl ezt még inkább elmondhatom, hisz ő is jelentős karakterfejlődésen ment keresztül a három rész során. Ahogy sejthettük, Palpatine célja a bankok feletti irányítás megszerzése volt. Csak azt nem gondoltam volna, hogy ez még a Köztársaság alatt, hónapokkal a háború előtt bekövetkezik. Végső soron a Birodalom kikiáltása az azt megelőző folyamatok "szentesítése" volt, kis túlzással szólva már csak a címkéket kellett átírni. Palpatine magához láncolta a bankokat, s ezáltal a Szenátus is még inkább a befolyása alá került; fájdalmas volt látni azt a sok naiv arcot, amint csodálattal és büszkeséggel nézett a főkancellárra (Riyo Chuchi!), ám ugyanennyire jelképes volt Mon Mothma elutasítóan karba tett keze is. Dooku, a háború végén, már nem is próbálta leplezni valódi céljait; kíméletlenül kiiktatta a szakadár mozgalmon belüli politikai ellenfelét, hiszen Bec Lawise valóban hitt azokban az eszmékben, amiért a hivatalos magyarázat szerint a Konföderációt elvileg életre hívták. Azonban itt már semmiféle ellenkezésnek nem volt helye; Lawise halálával gyakorlatilag a teljes Szakadár Szenátust kiiktatták a hatalmi ágak közül, innentől már jöhet a véghajrá. Örülök, hogy végül mégiscsak láthattam ezt a trilógiát, hiszen anno nagy szívfájdalmam volt, hogy az 5. évadból kivették. Nagy kár lett volna érte, ha soha nem kerül adásba. Megkockáztatom, hogy még az előző, Order 66 történetszálnál is jobban tetszett.

Oh, Isten nyugosztalja.

Most sajnálom csak igazán, hogy az Order 66-tetralógia után csak az imént kezdtem el nézni a 6. évadot , mert így nem vehettem részt a diskurzusban. Ezt az epizódot nekem találták ki. Star Wars + politika. Imádom Ez a rész is mutatja, a TCW már rég nem gyerekműsor. A The Rise of Clovis a filmek mellé egy olyan hiánypótló alkotás, hogy szinte bűnt követ el az a SW-rajongó, aki annak idején a sorozat nézését annak "gyerekessége" miatt abbahagyta és nem tekintette meg ezt a gyöngyszemet. Ez a rész a nagybetűs Star Wars. Pedig egy látványos bunyón kívül nincs semmi akció. Értékelés szempontjából a részt két felé lehet bontani: politika és a szereplők egymáshoz fűződő viszonyai. Kezdjük az előbbivel. Az egész Galaxis politikájának romlottságát kitűnően mutatja az a tény, hogy az IBK és a hasonszőrű szervezetek teljesen nyíltan és kimondva támogatják mindkét háborús felet. És ezen senki nincs kiakadva, mi több a szenátorok a szavazásnál természetesnek veszik, hogy ez a fennálló helyzet! Megáll az ész. Eddig úgy gondoltam, hogy ezek az ügyletek suttyomban történnek, azaz az IBK, a különböző bankok, a Kereskedelmi Szövetség stb. kétkulacsos politikát folytat, s a Köztársaság és a CIS is azt gondolja (mármint persze a raxusi Parlament), hogy ők a kizárólagos üzletpartner, ügyfél. A Köztársaság eddigre de facto már csak látszatszervezet, a fent említett hatalmas bankszervezetek, konzorciumok, iparcégek játékteréül szolgál. Palpatine itt is kitűnően machinál; azontúl, hogy ismét elveti a bizalmatlanság magvait, hosszú távon még ezen szervezetek befolyását is letöri, hogy a háború végére azok tőkéit államosítsa és a Birodalomba olvassza. Egy Birodalom a centralizációról szól, ahol egy olyan intergalaktikus szervezetnek (már a nevében is benne van:), mint az IBK-nak nincs helye. Lesz majd a Központi Birodalmi Bank, s innentől fogva Coruscant fogja osztani a pénzt, ezáltal magához láncolva a világokat. Palpatine zseniális, miként meggyőzi a Szenátust Clovis kinevezéséről. Az egész egy jól szervezett forgatókönyv szerint zajlik, a "semlegesség" hathatós köntösébe bújtatva. Lott Dod mi a fenét keres ott? Azok után, hogy kis híján megölte Padmét, még mindig ott pöffeszkedik? A Köztársaság már egy ilyen egyértelmű esetnél sem tudott határozottan döntést hozni, hogy perbe fogják vagy valami... De hát emlékezhetünk, Gunray szintén szabadon lófrált 10 év és 4 bírósági tárgyalás után. Furcsa volt nekem, hogy Clovis kihangsúlyozta, a muunok alapvetően tisztességes lények. Kár, hogy eddig csak a szemét oldalukat ismerhettük meg... San Hill, Mak Plain, Nix Card (utóbbit már látom, ahogy puszta "véletlenségből" lezuhan a turbólift aknájába, vagy ő is siklóbaleset áldozata lesz... talán Embo segédletével ). Sajnos Padmé is bekajálta az egészet, ellenben a szavazásnál úgy láttam, Organa egyike volt azon keveseknek, akik nemet nyomtak. Mennyivel másképp alakul a Galaxis sorsa, ha egy csoda folytán ő jutott volna a főkancellári székbe... de ehhez a Köztársasághoz ő túl tisztességes volt, szebb és békésebb korok hátramaradt képviselője. Térjünk rá az érzelmi részre. A TCW azért jó, mert a filmben bemutatott érzelmi konfliktusoknak mélyebb hátteret tud biztosítani. Anakin viselkedése jól illeszkedik EP3-as önmagához. Bizalmatlan, féltékeny... "Követelem"... Padmé és én is nagyot néztem. :S Aztán a párharc... talán ez volt az első alkalom, hogy Padmé megrettent Anakintól... itt most valóban láthatta egy pillanatra Vadert, amely majd elementáris erővel fog kitörni végleg a Mustafaron. A lány a korábbi buckalakós sztorit nyilván nem élhette át igazán. Más, ha az embernek mesélnek egy szörnyű dologról, és más, ha közvetlen közelről szembesül vele. Itt ez történt. Megjegyzem, Anakin, ígérete ellenére, nem "játszott" fair módon, hiszen a küzdelem végére csak-csak bevetette az Erőt... Miért van az, hogy Anakin a kancellárban megbízik, de Obi-Wan-ban nem? Pedig nem sok kellett volna hozzá, Anakin beismerő vallomása már a nyelve hegyén volt. Obi-Wan nagyon sokat változott a háború alatt, ott volt ugye Satine is... szerintem ez már az a helyzet, amikor a volt mesterével lehetett volna őszinte. A másik, hogy sose értettem a túlzott ragaszkodását a Jedi-rendhez, amikor láthatóan nem érezte ott jól magát. Persze tovább hajtotta a gyermekkori álmát (felszabadítani az összes bolygót, igazságot szolgáltatni), de úgy érzem, ennél a pontnál a Padmé-val való kapcsolat már jóval nagyobb mozgatórugónak kellett volna lennie. Egyébként nagyon tetszett Anakin szobája. Annyira jellemző rá, hogy amikor rossz kedve van, félrevonul és barkácsol. Igazi gyerek még. Padmé esetében úgy éreztem, hogy Clovis iránt nem érez semmit, de már csak dacból is jól esett neki, hogy a férfi flörtöl vele... Nők. Volt itt tehát minden, hihetetlen impulzusok értek a rész során. Az Obi-Wan-Anakin és Anakin-Padmé párbeszédek a filmekben is megállták volna a helyüket, összetettség tekintetében. Padmé gyakorlatilag szakított, kimondva-kimondatlanul. Hogy lesz ebből két gyerek az EP3-ra? Persze az is elképzelhető, hogy Padmé már most terhes, vagy a következő részekben kibékülnek 10/10. Nem lehet más.

Igen, én is arra gondoltam, hogy háttérmunkákat bíznának rájuk (kiképzők, logisztikai feladatok stb.), szóval semmiképp sem egy "klón öregek otthonában" képzelem el.

Miss, elolvastam a kritikádat, a legtöbb dologgal egyetértek. Engem annyira nem zavart, mert