Könyvek és képregények

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: Az elesett erőd

Nehéz szavakat találni egy ilyen epikus és drámai könyv után. Ahhoz képest, hogy egy egyszerű kazamata ostrom típusú történet, mégis mélyen megérintett. Az egész sorozat epikus csúcspontja.

Cadderly karakterében itt érik be a változás. A naív fiatalember rájön, hogy olyan hatalom birtokosa, amellyel sok mindent megtehet. Természetéből fakadóan jót cselekedne. De hát vannak maradi, hátráltató tényezők is. Deneir rendje eltávolodott az eredeti szellemiségétől. A szabadságtól, a művészi kreativitástól, a kíváncsiságtól, a szabadon szárnyaló szellemtől és szívtől. Cadderly ezt az oldalt képviseli. Míg Thobicus rendfőnök a bürokráciát és a gyakorlatiasságot. A határokat, melyek megbéklyózzák a művészlelket, a szabad szellemet. Cadderly úgy véli, a szabadság a legfontosabb, hogy mindenki azt tehesse, amit szeretne, amihez ért, ami boldogságot okoz neki. Ez a gondolat megegyezik a legtöbb Salvatore regényben hangoztatott hallgass mindig a szívedre tanáccsal. Itt a szabadság és egyfajta elnyomás áll szemben egymással. Abalister is egyfajta elnyomást képvisel, ami ellentétes Deneir tanaival. Hiszen le akarja igázni a vidéket.

Cadderly megváltozott. Eltökéltebben képviseli Deneirt és a szabadság szellemét. A korlátokat már nem tűri el, leveti. Szembeszáll Thobicusszal, akár mágikus úton is. És Cadderly szentül hiszi, hogy neki van igaza. De ezzel a hatalommal akár vissza is lehet élni. Természetesen ez is megfordul a fiatal pap fejében. Könnyedén lehetne belőle zsarnok, hiszen akinek a kezében valamilyen fajta hatalom van, akkor úgy vélheti azt másokon is gyakorolnia kell, valamilyen fajta magasztos cél érdekében. Ez a fajta belső vívódás jól megjelenik az ifjú lelkében. Bíznia kell benne, hogy átlátja a helyzetet és helyes döntést fog hozni. Cadderly egyértelműen fejlődött. Most már habozás nélkül teszi, amit tennie kell.

Spoiler

[spoiler] Hiába Aballister az apja, megállítja, hiszen szerettei életére tör, és az elnyomás képviseli. Az ifjú pap nem mentes az érzelmektől sem, amikor a nagy összecsapás végén, azon a síkon belehajítja az apját a tátongó mélységbe, és bezárja felette a földet. Aballister elnyerte méltó jutalmát, pokolra került. A Háromság Kastélyba vezető út hosszú. Először is a Ghearufut meg kellett semmisíteni, mivel a hatalma kísértésbe hozhatná a többi papot. Ehhez pedig Fyrentennimar, a sárkány segítségét kellett kérni. Cadderly nem akarta megölni a sárkányt, csupán arra akarta használni, hogy ereklyét elpusztítsa. De, amikor később kiszabadult a kontroll alól, Cadderlynek és barátainak nem volt más választása. És a Ghearufu pusztulásával együtt a feltámadó zombi Szellem is elpusztult véglet. Az a mentális összecsapás, amit Cadderly és Szellem vívtak szintén nagyon élvezetes lett. A Háromság Kastély ostroma nagyon epikus, pergős, izgalmas. Danica, Shayleigh, Iván, Pikel és Vander egyaránt kiveszik a részüket a küzdelemből. Szegény Iván nagyon sok sérülést elszenvedett. Sok poén van a reménytelen helyzet közepette is. Egyik kedvencem, amikor Shayleigh panaszkodik, hogy kifogyott a vesszőkből, erre Iván a saját állából húz ki egyet és nyomja a kezébe. A másik, amikor Pikel bezúzta a husánggal az egyik ajtót, amit épp az egyik ellenséges harcos megpróbált kinyitni. [/spoiler]

A háború látszólag véget ért. De ott maradt még

Spoiler

[spoiler] Druzil és Kierkan Rufo. [/spoiler]

A szabadság győzött az elnyomás felett, de ehhez meg kellett vívni a nagy csatát. Cadderly útja is jól mutatja a szárnyaló szellemnek nem lehet gátat szabni.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A káosz átka

 

Drámai és megható befejezést kapott a Pap-ciklus. Életem első Salvatore-sorozata volt ez, amelyet 20 évvel ezelőtt olvastam először, és most harmadjára olvastam újra a teljes szériát.

Az elesett erőd végén úgy tűnt Cadderly és barátai megvívták életük legnagyobb harcát. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.

Spoiler

[spoiler] Kierkan Rufo összeállt Druzillal és visszatértek az Épülés Könyvtárába a Káosz Átkáért. Rufo egy szerencsétlen folytán megitta a bájitalt, amitől rosszul lett, majd meghalt. Feléledvén vámpír lett belőle, a Káosz Átka eleven megtestesülése. Ahol Barjin és Aballister kudarcot vallottak, ott Kierkan Rufo, a fokozatosan rossz oldalra sodródott pap sikerrel járt. A könyvtár rövid időn belül elesett, a legtöbb meghalt és zombivá vált, vagy Rufo oldalára állt és vámpír lett. Thobicus rektor bukása volt a legfájdalmasabb. Korábban ő csupán egy bürokrata pap volt, aki eltért Deneir tanainak valódi természetétől. Bántotta, hogy Deneir inkább Cadderlyt választotta kiválasztottjaként, és a visszatérő papra riválisként tekintett. A félelem, hogy elveszítheti a hatalmát a rossz oldalra sodorta. Amikor Bron Turmant lőtte le, ahelyett, hogy a vámpír Rufóval végzett volna, nagyon drámai lett. Thobicus nem csupán engedett a vámpír bűbájának, de teljes mértékben elfordult Deneirtől. Histrán nem is lepődtem meg, hogy vámpír lett. A hősök közben hazafelé tartottak. Dorigen teljesen a megbánás útjára lépett, vezekelni akart és mindent megtett, hogy társain segítsen. Az önfeláldozása megható volt, amikor pedig élőhalottként újra találkozott Cadderlyvel az nagyon könnyfakasztó lett. Abban a pillanatban Cadderly úgy érezte az egész élete odaveszett, hiszen halottnak hitte Danicát, az otthonát pedig feldúlták. Cadderly a könyvben itt éri el hatalmának csúcspontját. Bár kísérti a nagy hatalom, amit istenétől kapott, mégsem él vissza vele. Az elhivatottság és a jóság útjának megtestesítője lett. Rufo pedig az eleven gonoszé. Az összecsapásuk pedig hihetetlenül jó lett. Nem csupán a jó és a rossz harca, hanem minden pozitív és minden negatív dolog összecsapása volt. Cadderly áldozata a végén pedig rendkívül megható lett. Még úgy is, hogy tudom, Deneir megjutalmazza később hű követőjét. [/spoiler]

Ez a könyv a mohóságot és a hatalomvágyat állatja szembe az áldozatkészséggel és a jóra való törekvéssel. Csodásan megható a végkifejlet, ahogy jóra fordulnak a dolgok, de az áldozatok mégsem múlnak el nyomtalanul. Jobb, ha az áldozatkészség győz a mohóság helyett, valahogy szívmelengető érzéssel tölt el ez a gondolat.

Fantasztikus volt újra olvasni a záró részt. Sok volt az akciójelent, az kétségtelen, talán most kerültek hőseink a legreménytelenebb helyzetbe. A Tömbváll fivérek mindig szórakoztatóak. Cadderly és Danica szerelme pedig valami igazán különleges, szívbe markoló kötelék.

[Darth Revan9]

Megszavazták a 10%-os rendeletet. Októbertől lép érvénybe.

[Darth Revan9]

Juliette Benzoni: Az átok

 

Benzoni Az átok című regényben folytatja epikus lovagkori történetét. Ebben a könyvben már alaposan visszavette az előző részre jellemző monográfiára hajazó stílust, is inkább megmaradt a történelmi regény talaján. Kiválóan szövi bele a történetbe a valós történelmi személyeket, az olvasó úgy érzi mindennek és mindenkinek megvan a maga szerepe.

A gördülékenyebb cselekmény elég sok kalanddal és intrikával párosul. Ebben a könyvben egy kicsit jobban sikerült a főhősre fókuszálni és személyesebbé tenni az életét. No persze nem maradhatnak el a kort bemutató leírások, összefüggések ismertetése.

Renaud de Courntney története még kalandosabb és izgalmasabb is lett, mint Thibaut-é. Az események kevesebb időt is ölelnek fel, nagyjából egy évtizedet.

Spoiler

[spoiler] Renaud teljesíti nagyapja akaratát, fel akarja kutatni a szent keresztet. Útja során előbb Adam testvér kíséri, majd a Coucy család fegyvernöke lesz. Az intéző nagyon utálta, elég sokáig a fiú nyomában volt, és mindenáron ki akarta végeztetni. Szinte hihetetlen, ahogy Renaud bejut a francia királyhoz, majd a konstantinápolyi császárhoz és eljut a pápához, aki feloldja és mentesíti minden vélt vád alól. Renaud életében elég sok nő van jelen. Flore a csábító, aki a Szentföldön lesz a szeretője. Reménytelen szerelmet érez Provance-i Margit, IX. Lajos felesége iránt. Illetve ott van Sancie, aki kezdetben a barátja, később komolyra fordul a kapcsolatuk. Nem kevés váratlan fordulat kíséri a regényt. Rocelin de Fos templomos lovag elég fontos ellenfél a könyvben. Rocelin hajdani kathari szerelmét kívánja megbosszulni azzal, hogy felkutatja a keresztet és igyekszik Lajos király családja életére törni. Renaud-nak főleg a Szentföldön gyűlik meg a baja Rocelin-nal, aki őt és Sancie-t is csapdába ejti. Fontos fordulópont a kereszt megtalálása és megsemmisítése, valamint az átok kimondása, mely a templomosokat a jövőben sújtja majd. Ez a kis misztikus szál érdekes fűszer volt a kemény tényeken alapuló történetben. A végén nagyon begyorsulnak az események. Épphogy csak sikerül elkerülni egy merényletet a királyné ellen és Renaud is csak a szerencsének köszönhetően tisztázza magát. Ez a szerencse viszont elvezet a Sancie-val kötött kényszerházasságig. [/spoiler]

Ebben a könyvben minden benne volt. Utazás, kaland, szerelem, háború, intrikák, titkos összeesküvés és egy kis misztikum is. Az elejétől a végig egy rendkívül izgalmas történelmi regény. Több fordulat is nagyon meglepett. Főleg a vége felé. A végkifejlet után pedig kívánja az olvasó a folytatást.

[Wilde]

Azoktól kérdezném akik Kindlet használnak, hogy előfordult már veletek, hogy túlmelegedett a Kindle? Tegnap kint olvastam a kertben és nem volt olyan igazán erős a napsütés (az ölembe volt amúgy megtámasztva az olvasó, így nem is nagyon vettem észre a hőmérsékletét), de egyszer csak feljött egy ilyen üzenet ablak, ogy "Operating temperature too high". Megnéztem, tényleg kicsit átforrósodott... utána árnyékba vittem, csináltam egy újraindítást, azóta nincs vele semmi gond. Nektek volt már ilyen, illetve lehet ennek valami hosszabb távú hatása?

[Dzséjt]

Az eddigi két Kindle-m egyike sem csinált ilyet. Még olyat sem tapasztaltam, hogy akárcsak langyos lett volna. Eddig nem is tudtam, hogy képes melegedni.  

[Pildi]

3 órával ezelőtt, Wilde írta:

Azoktól kérdezném akik Kindlet használnak, hogy előfordult már veletek, hogy túlmelegedett a Kindle? Tegnap kint olvastam a kertben és nem volt olyan igazán erős a napsütés (az ölembe volt amúgy megtámasztva az olvasó, így nem is nagyon vettem észre a hőmérsékletét), de egyszer csak feljött egy ilyen üzenet ablak, ogy "Operating temperature too high". Megnéztem, tényleg kicsit átforrósodott... utána árnyékba vittem, csináltam egy újraindítást, azóta nincs vele semmi gond. Nektek volt már ilyen, illetve lehet ennek valami hosszabb távú hatása?

Nálam sem fordult elő, de nem hagytam elől még napon, mert úgy nem szeretek olvasni, szóval nem teszteltem még ilyen helyzetben.

Viszont gondolom, mint minden elektromos kütyünek, a mobiltelefonnak is pl. árt a napfény melege, azt már felejtettem kint a kertben és bizony nagyon meleg lett. 

El tudom képzelni, hogy a Kindle van olyan intelligens szerkezet, hogy jelzi, ami már nem komfortos hőfok. 

[MissKarrde]

Nekem sem volt ilyen problémám, de nem is szoktam olvasni rajta a nyári nap hevében

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A szilánk szolgája

 

Most egy picit kevésbé tetszett a könyv, mint amikor jó régen először olvastam, kb. 19 éve. Talán azért, mert ismét a kristályszilánk került részben középpontba. Vagy azért, mert inkább hataloméhes, kihívásokat kereső kalandorok a központi figurák. A mohóság itt a regény központi témája. Sok emberben ott rejlik, különösen azokban a szerencsevadászokban, akiket az élet amúgy is meggyötört. Ilyen Entreri és Jarlaxle is. Artemis Entreri végre megszabadult attól a kényszerképzetétől, hogy bizonyítsa ő a legjobb harcos. Most viszont függetlenségre vágyik, ezért is akarja megszerezni a legendás Kharón Karmát, a pengét. Jarlaxle nem igazán kívánkozik vissza a Mélysötétbe, jól érzi magát távol a nagyasszonyanyáktól.

Spoiler

[spoiler] Ezeket az érzéseket használja ki a Kristályszilánk. Crenshinibon. Páratlan hatalmat és függetlenséget ígér Jarlaxle-nak, aki egyre merészebb manőverekre szánja el magát. Entrerinek is megvan ebből a maga haszna, hisz így meg tudta szerezni Kharón Karmát Kohrin Souleztől. Viszont a szilánk kinyúl Rai’gy, Jarlaxle varázsló alvezére után is, akiben szintén ott van a hatalomvágy. A Bregan D’aerthében háború robban ki, Jarlaxle és Entreri menekülőre fogják. Jarlaxle is kénytelen belátni Entreri igazán, a Crenshinibont el kell pusztítani, különben az ereklye sokkal nagyobb galibát okoz majd és minden hatalmasság célpontjává teszi őket. Örültem, hogy a sztoriban színre lépett Cadderly, Danica, Iván és Pikel. Összefogva Entrerivel és Jarlaxle-lal együtt indultak útnak Hefaisztosz, a vörös sárkány felé, hogy a sárkány tüzével pusztítsák el Crenshinibont. A kibontakozó csatába bekapcsolódott Rai’gy, Kimmuriel, Berg’inyon, valamint Yharaskrik, az illithid is. Már el is felejtettem, hogy Berg’inyon Entreri kezétől halt meg. Jarlaxle szépen túljárt Rai’gy eszén is, és végül az árulónak sárkánytűz lett a végzete. A szilán is úgy tűnik, hogy elpusztult, persze tudjuk mi lesz később… Jarlaxle a sztori végén átadja a Bregan D’aerthe vezetését Kimmurielnek és közös útra indul Entrerivel. Arra még emlékszem, hogy az egyik legnagyobb csattanó a regény utolsó bekezdése volt, amikor kiderült, hogy Jarlaxle Baenre anya harmadik fia. Amikor először olvastam, nem akartam hinni a szememnek. [/spoiler]

Entrerin látszódik, hogy fejlődik, itt kezd el pozitív hőssé válni, megtartva a karakterére jellemző gyakorlatiasságot. Jarlaxle kalandozó szabadszelleműsége itt bont igazán szárnyat, megtartva az elnyomott sötételf férfira jellemhő mohóságot. Összességében véve nagyon jó könyv lett, főleg a végkifejlet vitte fel a sztorit.

[Darth Revan9]

Jeruzsálem lovagjai 3.: A templomosok kincse

Szép ívet írt le ez a nagyszabású és grandiózus történet. Juliette Benzoni igazán kitett magáért a trilógia zárásában is. Őszintén, ezt a részt, az előshöz hasonlóan nem igazán éreztem annyira romantikusnak. Nagyon kevés volt benne a romantikus elem, épphogy csak megjelent. Annál több volt a dráma és a fordulat. A történet zárása a 13. század végére, és a 14. század elejére viszi el az olvasókat. A központi téma, a templomos lovagrend feloszlatása és vagyonának elkobzása volt, az egyik legizgalmasabb fordulópont a középkori történelemben. Megvallom őszintén egy kicsit a Jedi Rend feloszlatása jutott eszembe a Star Wars-ból.

IV. Fülöp francia király elérkezettnek látta az időt hatalma megszilárdítására és a befolyásos templomos rendet célozta meg ennek kivitelezésére. Jól összehangolt támadással sikerült a rend tagjait megölni, vagy épp lefogni. Később a nagymestert máglyán égették el. A téma több írót is megihletett, többek között Maurice Druont is. A könyv olvasása közben az ő sorozatához is kedvet kaptam.

Benzoni ebbe a vészterhes időbe helyezte trilógiája záródarabját. A Courtney-család újabb képviselője, Olivier szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket. Ahogy az írónőtől megszokhattuk itt is szépen, hitelesen követi a főbb történelmi eseményeket és a történelmi személyeket is bevonzza a cselekménybe.

Spoiler

[spoiler] A könyv eleje egy kicsit még Renaud-dal és Sancie-val foglalkozik. Később tér át fiuk, Olivier történetére. A szülők igyekeznek megóvni a gyermeküket a katasztrófától. Tudják, hogy a prófécia be fog következni és a templomosokra pusztulás vár. Ennek ellenére nem tudják megónvi Oliviert attól, hogy csatlakozzon a rendhez. A templomosok eddigre már teljesen kiszorultak a Szentföldről. Főbb erőik immár Európában vannak. Olivier és Aude szerelmi szála elég egyoldalú, végig a lány a szereti a fiút. Olivier túlságosan is elhivatott a rendjének. Roncelin de Fos többször is feltűnik a regényben. Először még a templomosok bukása előtt tör be Valcroze-ba, és ejti fogságba Renaud és Olivier, valamint a háznépet. Akkor még a templomosok segítségével megmenekülnek. Később kitör a káosz Fülöp király rendelete miatt. Aude is veszélybe kerül a nagynénjével, mivel a királyi család hölgytagjainak viszonyairól szerez tudomást. Matthieu de Montreul bosszút akar állni a királyon, amiért az megégette a templomosok nagymesterét. Jacques mester átkot szórt a pápára, a királyra és Nogaretre. A sors szép lassan utoléri őket. Kár, hogy Olivier-nek nem sikerült megakadályozni Matthieu ostobaságát. Pedig Fülöp már beteg volt és a halála közelgett. Viszont sikerült megmentenie mások segítségével Aude-ot Lajos herceg kegyetlenkedéseitől. Olivier a király előtt is kivágta magát, aki a rendíthetetlen hűsége miatt megkegyelmezett neki. Fos a végén visszatért Valcroze-ba, de a villám szépen agyonsújtotta. Olivier és Aude szépen egymásra találtak, de csak a legvégén. A Courtney-k ága tovább folytatódhat fiuk, a kis Thibaut életében. [/spoiler]

Ez egy küzdelmekkel és drámai feszültségekkel teli regény. Elég sötét hangulatú lett, több kegyetlen fordulattal. Abszolút nem éreztem történelmi romantikusnak. Ez egy történelmi regény, a templomosok feloszlatását nagyon szépen tárgyalta. A történelmi helyzetből adódó drámai helyzeteket maximálisan ki tudta használni. A sok megható és izgalmas pillanat miatt rendkívül olvasmányos a regény. A trilógia zárásaként is teljesen tökéletes. Csodás élményt nyújtott, amit nem fogok elfelejteni. Kiváló darab.

 

[Darth Revan9]

Végre, egy álom válik valóra. 20 éve szeretném ezt a sorozatot elolvasni, de a régi kiadás beszerezhetetlen.

 

[Darth Revan9]

Palágyi R. László: Az Éjkapu

 

Hűha, fantasztikus volt ez a történet. Engem nagyon magával ragadott. Az író rendkívül tehetséges, nagyon szívesen olvasnék még tőle regényeket.

Egy kis negatívummal kezdek. Egy kicsit rövid lett a regény. De a sztori annyira jó és sodró lendületű, hogy szinte letehetetlenné teszi a könyvet. Egy szereplőlista talán nem ártott volna a regénybe, ugyanis nagyon sok karaktert követünk, sok a nézőpont és sokszor váltunk közöttük.

A sztori sokáig építkezik. Megismerjük a főhősöket, és a világot. Jó helyzetképet kapunk az oroszlános rendről, erről a hanyatló lovagrendről, mely Ositdast uralja. A múlt cselekedetei nagyon ki kihatással is vannak a jelenre. Alorient emésztik a múlt bűnei, furdalja a lelkiismeret. Bizonyos szemszögből örömmel vállalja a Nyugatföldre, Vessuunasra való utazást. Egy utazást egy ismeretlen és misztikus földre. És ez a misztikum a könyvet nagyon erősen áthatja. Az idegen földön való események borzongással töltik el az olvasót. Sokszor nem is látható, de szinte mindennek jelentősége van. A legtöbb szál pedig a könyv végére áll össze. A könyv közepéig még nem tűnik nagyon érdekesnek a sztori, de aztán nagyon is beindulnak az események és lavinaszerűen sodorják a szereplőket a hihetetlen végzetük felé. Inkább a regény második felében jönnek fordulatok. Eléggé agyalósak, sokszor vakartam a fejemet, hogy most mi van, mi is történt? Nagyon meglepőek és egyediek.

Kedvenceim lettek Alorien, Fonlar és Floria. Főleg Floria, ugyanis a vele történtek az eleven misztikum megtestesülései. Heino kevésbé volt kedvelt figura, de a regény végi cselekedete elismerést váltott ki belőlem.

Ez egy nagyon jó regény lett. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog. Szívesen olvasnék még a szerzőtől regényeket. Én felveszem a kedvenceim közé.

[Darth Revan9]

20 év után ami lehetetlennek tűnt, valósággá válik. Az Excalibur kiadó 20 évvel ezelőtt David Farland Rúnalovagok sorozatának magyar kiadását kaszálta a harmadik résszel. Fájó űrt hagyott ezzel, hosszú évekig úgy gondoltam, soha nem fog megjelenni magyarul ez a sorozat. A Delta Vision kiadó felkarolja a szériát és teljesen új fordításban kiadja az első három részt, majd folytatja a sorozatot.

 

„Azok, akik azt hiszik magukról, hogy jók, akik nem kutatnak a saját lelkükben, nos, általában ők követik el a legnagyobb aljasságokat. Az, aki gonosznak látja magát, megfékezi a lelkét. Csak akkor törekszünk valamire teljes szívvel, ha rosszat teszünk abban a hiszemben, hogy jót cselekszünk." 

A legfőbb  azon nem mindennapi könyvek egyike , amelyek emlékeztetnek rá benneteket, hogy miért foglal el különleges helyet a szívetekben a fantasy zsánere. A helyszínek  – és a történet bizonyos részei is – hagyományos fantasy utazást kínálnak, azonban David Farland amellett, hogy mesteri mesélő  egy összetett és elgondolkodtató társadalmi rendszer köré építette fel világát. Egy világot, amely az úgynevezett „adományok"  köré összpontosul.
Az olyan tulajdonságok, mint az állóképesség , eszesség  vagy izomerő  fizetőeszközként szolgálnak: egy hűbéres például azzal segítheti urát, hogy felruházza őt minden erejével, cserében az úr gondjaira bízva magát, annak „testálójaként", akár járásra is képtelenül . Egy rúnaúr több száz ilyen adománnyal is rendelkezhet, amelyek emberfeletti érzékeket és képességeket biztosítanak neki, de érdeke is rejlik azok védelmezésében, akiktől erényei származnak .

 

 

[Darth Revan9]

Kolozsvári Zsófia: Shajaran: Sorsvető

Különleges regény volt ez több szempontból is. Hozta a M.A.G.U.S.-ra jellemző kifinomultságot és erősen vegyítette nagy adag misztikummal. Sodró lendületű a történet, gyorsan lehet azonosulni a szereplőkkel és érzelmeikkel. Az írónő nagy hangsúlyt fektetett a kalandorok háttérsztorijának felderítésére és lelki világuk bemutatására. Sőt, ezen volt elsősorban a hangsúly. Lelkek utazásának lehettünk tanúi, a küldetés, a shajaronok közötti konfliktus inkább csak töltelék volt, ami a szereplők lelki világának bemutatását szolgálta. Kwithriat a kedven mágusom lett. Nagyon szimpatikus varázsló, tudtam vele azonosulni. A koldus jelleme tökéletes rá. Sajnos a boldogságban nagyon szegény életet élt, szeretetre volt éhes és áldozatkész volt a jelleme. Lara, vagyis Lorana sokáig önző figura volt, aki csak kihasznál másokat, mégis a története folyamán egyfolytában változik. Mire rájött, hogy szereti Kwithet már késő volt. Yandra is érdekes lett, csak a könyv végén derül ki, hogy ő kicsoda is valójában. Az Őrizőt végigkíséri a misztikum. A Sors hálóját szövi, meghatározza mind Lara, mint Kwith végzetét. A sors különös ösvényeket helyez az életünkben elénk. Sokszor nem ismerjük fel, kire van szükségünk a boldogsághoz. A könyv egyik tanulsága az, hogy erre érdemes odafigyelni. [spoiler] Kwith halála meghatott, Lora sorsa pedig kesernyés és elgondolkodtató. Kár, hogy nem ismerte fel időben, ő is szereti Kwithet. A sorsa pedig az lett, hogy átvegye az Őriző szerepét és várja, hogy mit ró ki rá a végzet, mikor lép színre a következő gonosz entitás, amelyet meg kell állítani. [/spoiler] Mély gondolatokat, érzelmeket tartalmazó regény lett. Az egyik legjobb M.A.G.U.S. és az egyik legjobb fantasy, amit olvastam. Kifejezetten a mély élményekre vágyóknak ajánlom.

[Darth Revan9]

 

[Darth Revan9]

David Gemmel könyveiről.

 

[Darth Revan9]

A Kult. tv. 100. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza
a) az árkötöttség alkalmazásán kívül eső kedvezményes időszakokra vonatkozó szabályokat, valamint
b) a hűségprogramokra vonatkozó szabályokat.”

 

[Dzséjt]

Suzanne Collins dolgozik az ötödik Éhezők viadala könyvön, ami a Sunrise on the Reaping címet viseli. A könyv cselekménye 40 évvel az Énekesmadarak és kígyók balladája után, és 24 évvel Az éhezők viadala előtt fog játszódni, és a középpontjában a 2. Nagy Mészárlás, azaz az 50. Éhezők Viadala lesz. Ez az a viadal, amin kétszer annyi játékos volt, mint általában szokott lenni, vagyis nem 24, hanem 48 (minden körzetből 4 gyerek). És ez az a viadal, amit végül Haymitch Abernathy nyert meg.

És ez számomra már csak azért is érdekes, mert mint tudjuk, Haymitch a 12. Körzet második számú győztese, és mint tudjuk, az első 40 évvel korábban nyerte meg a 10. Éhezők Viadalát.

Spoiler

Csakhogy Lucy Gray eltűnt és/vagy meghalt, vagyis Haymitch úgy fog részt venni ezen a viadalon, hogy neki és három társának nem lesz mentora. Ez egy olyan "apróság", amit a könyvekben sosem említettek, aminek nyilván az az oka, hogy Collins csak jóval az Éhezők viadala-trilógia után dolgozta ki Lucy Gray történetét, így a sorsát is. De ez így egy érdekes aspektus lehet. Meg alapvetően érdekes lesz látni egy fiatal, józanabb Haymitch-et - arra azért kíváncsi leszek, meddig megy el majd a könyv, például benne lesz-e az, hogy a családját lemészároltatja Snow.

 

Az új könyvben fontos elem lesz a propaganda kihasználása, a narratívák irányítása (a környékünkön valahogy ez fájdalmasan aktuális). A Sunrise on the Reaping 2025. március 18-án jelenik meg az USA-ban. A filmváltozat 2026. november 20-án kerül a mozikba.

Szerkesztve: Június 25. - Dzséjt

[MissKarrde]

De várom ezt a könyvet, kifejezetten kíváncsi vagyok Haymitch sztorijára. 

 

Spoiler

Szerintem benne lesz az is, hogy megölik Haymitch hozzátartozóit, anélkül nem lenne teljes a története akkor sem, ha ismerjük a következményeket. 

 

[Dzséjt]

Igen, én is így gondolom.

Spoiler

És már csak azért is jó lenne, ha ebbe mélyebben belemennének, mert a mai napig nem értem, hogy tudta Snow a Kapitólium szembeni dacolásnak felfogni azt, hogy Haymitch leleményes (és némileg szerencsés) volt és kihasználta azt, amit az Aréna kínált neki. Inkább a Játékmestereket kellett volna megbűntetni.

 

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A boszorkánykirály ígérete

 

A Zsoldosok második kötetében Jarlaxle és Entreri a fagyos észak felé veszik az irányt Vaasa és Damara felé. Új területek tárulnak fel az olvasók előtt, új kalandokkal és lehetőségekkel.

Jarlaxle és Entreri belevetik magukat a kalandokba. Tipikus szerencsevadászok, akik megpróbálják felhívni magukra a figyelmet és egyre több hírnevet szeretnének szerezni. A könyvben elég sok szürke figurát kapunk, eltérő motivációkkal. Az alap történet önmagában nem egy nagy szám, meg kell állítani egy varázslatos építményben terjedő borzalmat és gátat szabni egy ősi varázstudó hagyatékának. Nem is ez volt a lényeg, hanem a karakterek lelki világa és az interakcióik. Hogyan változnak meg a szereplők az eseményeket követően, hogyan döbbennek rá bizonyos bennük lakozó érzelmekre.

Spoiler

[spoiler] Ez elsősorban Artemis Entrerit érinti. Bár úgy tűnik, hogy egy varázstárgy hatására lágyul meg a szíve, de amint mélyen magába nézett rájött, hogy nem erről van szó. Entreriben felébredt valami, ami mélyen el volt temetve. Így hát lassan megindul a hőssé válás útján. Ez legjobban akkor érhető tetten, amikor megmenti Olgerkhan életét, de persze ezt is Entrerisen teszi, feláldozza az ellenséges varázslót, Canthant, aki megérdemelte a sorsát. Igyekszik megindokolni, hogy miért így cselekedett, de Jarlaxle rávilágít arra, hogy Canthannal végezhetett volna a másik teremben is. Jarlaxle itt is igazi oppurtunista. Nagyon érdekes volt az eszmefuttatása az éjszaka és a nappal álmodókról. Akik ébren, nappal álmodnak, szerinte többet érnek, hiszen ők egyfajta cél felé haladnak, amit kitűztek maguknak az életben. Tehát a nappal álmodó a szíve vágyát igyekszik végrehajtani és e szerint élni. Ezek nagyon jó gondolatok. A sötételf zsoldos alaposan felkavarja az állóvizet, sárkány úrnők szolgálatába áll, kisegíti a Gareth kirány nevében ténykedő csapatot Zhengyi váránál. Aztán pedig a végén az Orgyilkosok Citadellája szolgálatába áll, de csak azért, hogy kiderítse, érdemes-e átvenni felettük a hatalmat, vagy pedig inkább jobban megéri Garteth király hatalmát megdönteni. Arrayan és Olgerkhan karaktereit megszerettem, de csak a könyv végére. Arrayan csak a vég küszöbén döbbent rá, hogy szereti Olgerkhant. Ellery parancsnok kapcsolatán az Orgyilkosok Citadellájával megdöbbentem. Canthan elég negatív figura volt, őt egyáltalán nem sajnáltam. Athrogate itt lépett színre először, félelmetes belegondolni, neki is milyen nagy szerepek jutnak. Itt még elég ellenszenvesen viselkedik. A többiek eléggé súlytalan mellékszereplők voltak. Pratcus, Parissus és Mariabronne-nak csak annyi volt a szerepük, hogy elessenek. Parissus halála legalább kihatással volt Calihye-ra, eléggé megsiratta barátja elvesztését és eleinet fanatikusan Entrerit okolta, végül pedig inkább beleszeretett a zsoldosba. Ezek Entrerire is hatással voltak, hiszen az orgyilkos nem végzett Calihye-jal, holott az megfenyegette. Régen máshogy járt volna el. Az öreg Wingham szerepe pedig inkább a könyörületesség megtestesülésében rejlett. [/spoiler]

Változások indultak a Vérkőföldeken, valamint Entrerti és Jarlaxle életében is. A szembenézés a bennünk dúló viharral mindig hasznos, mert ha számba vesszük az érzéseinket, megtudhatjuk mit is kíván a szívünk.

[Darth Revan9]

R. A. Salvatore: A Vérkőföldek királya

 

Érdekesen alakult a Zsoldosok zárókötete. Az újraolvasás is okozott most meglepetést, ugyanis nem emlékeztem mindenre.

Jarlaxle tovább keveri a kártyákat északon Vaasa és Damara földjén. Egyszerre ejtőzik Entrerivel együtt Garteth király és hívei, valamint az Orgyilkosok Citadellája között.

Spoiler

[spoiler] Sokáig nem világosak Jarlaxle céljai. Csak a regény vége felé áll össze a kép. Úgy érzetem a drow zsoldos most sokat kockáztatott, és nem is alakult minden úgy, ahogyan tervezte. Pl. akkor, amikor Gareth király és csapatai nem várták ki a tavaszt és rögtön útnak indultak a D’aerthe-erőd felé. Artemis sodródik a társa keltette zűrzavarban, a regény eseményei során egyre inkább elhatárolódik barátjától. Úgy tűnik, mintha Entreri révbe érne, csak éppen Jarlaxle nem hagyja. A legfőbb események jól alakulnak. Knellictet utoléri a vég és az Orgyilkosok Citadellája meggyengül, e mellett Gareth király korábban egyesítheti Vaasát és Damarát. A vérkövek nagy hasznot jelentenek majd a Bregan D’aerthénnak és a későbbi Drizzt könyvekben jelentős szerepet fognak játszani. Érdekes volt, hogy most kaptunk utalásokat más sorozatokra, pl. a Vezeklő papnőre és az Alkonyháborúra, bár csak azok számára lesznek ezek ismerősek, akik olvasták az említett sorozatokat. Artemis Entreri sorsa nem lehet békés és boldog. Calihye nem tudott túljutni Parissus elvesztésén, és miután megoldódott a konfliktus Gareth királlyal, a férfi ellen fordult. Fájdalmas lehetett Entreri számára ez az árulás, és kemény volt a megtorlás. Arra már nem emlékeztem, hogy a lányt Kimmuriel magával vitte. A regény végén kaptunk egy kis utazást délre, amely során Artemis Entreri törlesztette régi adósságát egy ellensége felé, aki miatt elvesztette anyját. Jarlaxle múltjáról is kiderültek érdekes részletek. [/spoiler]

Érdekes volt az uralkodók felelőssége és tetteiknek elemzése az átvezetőkben. A cselekmény valahogy egy kissé elnyújtott lett, a végkifejletre pörgött fel. Szerkezetében a Mendékre emlékeztett, egyfajta útkeresés volt, Artemis Entreri szembenézett a múltjával és a magában lakozó emberrel, hogy aztán tovább léphessen. Jó lett, de úgy érzem Salvatore írt ennél jobbat is.

 

[Darth Revan9]

Sarah J. Maas: A hajnal tornya

 

Nehéz szavakba önteni azt a csalódottságot, amit a könyv okozott. Utoljára Sarah J. Maastól az Üvegtrón sorozatból a negyedik rész, az Árnyak királynője tetszett igazán, utána az ötödik résszel, a Viharok Birodalmával a széria lejtmenetbe kapcsolt. Legalábbis én így érzem. Furcsa, ambivalens érzéseim vannak most már az írónővel kapcsolatban. Tudott olyan könyveket is írni, amik teljesen magukkal ragadtak. Kifejezetten szerettem az Üvegtrón elejét, az Árnyak királynője pedig kedvenc is lett. Ezzel szemben A hajnal tornya iszonyatosan nagy csalódást okozott. A regény kb. háromnegyede rendkívüli módon el van nyújtva, tele vontatott és unalmas fejezetekkel. Az utolsó negyed viszont tényleg nagyon jó lett. Nem értek egyet azzal, hogy a könyvben szinte semmi sem történt. Jelentős titkokra derült fény, amelynek fontos szerepe lesz a zárásban. A baj azzal volt, hogy mindez a regény utolsó negyedében, ötödében történt, és az addig vezető út olvasás szempontjából kínkeserves érzéseket keltett bennem. Mintha egy éles tüskékkel teli bozóton kellett volna átvágnom, hogy eljussak egy üde forráshoz.

Spoiler

[spoiler] Szegény Chaol nagyon sokat szenvedett, amíg felgyógyult. Örültem, hogy összejött Yrene-nel, de az addig vezető út kínkeserves volt. A könyv végén pedig megint megsérült. Egyedi, hogy onnantól kezdve össze van kötve Yrene-nel és a lánytól függ, hogy mennyire tud járni, illetve az életük is össze van kötve. Az új helyszín, Antica érdekes volt, de sajnos a szereplők többsége nem tudott lekötni. Nesryn és Sartaq szála is csak idővel indult be. A kharanqui-ak érdekes szálat hoztak be a sztoriba, bár az, hogy Meave is valg, valahogy nem volt túl eredeti. Így a tündérkirálynő eléggé hajaz Lolth-ra a Drizzt regényekből. A Dagul-fennsíkon történtek végre valahára izgalmat hoztak a történetbe. Illetve, ahogy a katakombákban Chaol és Yrene szembeszálltak a valg által megszállt Duvával szintén érdekes lett. Végül is csak sikerült elérni, hogy a kagán támogatást küldjön. [/spoiler]

A könyv tipikus esete a túlírt féltégláknak. Kis híján 800 oldal a könyv, ebből az első 600 oldalt össze lehetett volna sűríteni 150-200 oldalba, és akkor sokkal jobb is lehetett volna ez a regény. Nem tudom, mi lesz a befejezéssel, kicsit már tartok tőle. A hajnal tornya nálam sajnos nem lett több, mint két csillag.

 

[Darth Revan9]

A Bubibolt válaszlépése a könyvtörvényre. Ők is feladják a kiszállítási díj átvállalását. Ijesztő, amit megjósoltak, szerintük több bolt is fel fogja adni az ingyenes postázás lehetőségét, főleg azok, akik könyv mellett mást is árulnak.

[Darth Revan9]

 

[Darth Revan9]

A Delta Vision is megemelte a kiszállítási díjat. 25.000 forint felett vállalják át a kiszállítást. 1600 forint a házhoz szállítás és a csomagpontok is. Valamint 340 forint az utánvét költsége.

Vajon október 1 után tudják-e tartani az ingyen kiszállítást 25.000 felett vagy az is megszűnik?

[Ody Mandrell]

Valószínűleg a profitot akarják tartani.

[Darth Revan9]

Brandon Sanderson: A királyok útja

Brandon Sanderson nevét az utóbbi évitizedben az olvasók a legnagyobb fantasy írók közé sorolják. Az első könyv, amit tőle olvastam az az Elantris volt. Az a regény sokkal inkább a közepétől ragadott meg igazán. A királyok útja már az elejétől fogva magával ragadott. Pedig ugyanazok a sandersoni elemek megtalálhatók. Lassú építkezés, a karakterek hátterének fokozatos, lassú kibontása. Nem kapunk mindenre magyarázatot, csak szép lassan, apránként. Illetve itt meg kell jegyeznem, hogy amikor a regényben bizonyos dolgok kezdenek tisztázódni, akkor új rejtélyek és kérdések tárulnak az olvasó elé.

Nem szokványos fantasy-ről van szó. A főszereplők életében az útkeresés, a múlt és a jelen összekapcsolása, a múlt rejtélyeinek felfedezése egyaránt fontos szerepet játszik. Bizonyos dolgok állandónak tűnnek, és csak a könyv vége felé jönnek változások. E miatt itt-ott azért monoton néha napján a regény. Gondolkodtam is rajta, hogy négy és fél, vagy öt csillagot adjak rá, de a végkifejlet meggyőzött, hogy megérdemli az ötöst. Az itt-ott felbukkanó monotonitást a világ grandiózussága, és a szereplők lelki világának változása el tudta feledtetni. Kaladin, Dalinar és Shallan mindannyian egyfajta lélekbeli utazásra indulnak. Az útkeresés, a múlt traumáinak feldolgozása, a bűntudat elviselése mind fontosak. Illetve az is, hogy megtalálják a helyüket a világban. Számtalan filozófiai gondolatot, társadalmi különbséget megismerhetünk. Mélyen szólnak ezek a gondolatok az emberhez. Az élet értelmétől kezdve, a tudomány, a művészeket és a vallás szerepén át egészen az emberi mohoságig és a kulturális különbségekig minden megjelenik. Szerintem el is siklottam pár gondolat felett, érdemes lesz újra olvasni a könyvet.

Világfelépítésben megint csak nagyon szépen kidolgozott és eredeti is. Roshar, egy viharok dúlta világ, ahol a viharból nyerik a mágikus energiát és minden alkalmazkodott a bolygón a mostoha körülményekhez. Rengeteg különféle civilizáció és kultúra alakult ki. A múltban a Tündöklő Lovagok védelmezték a népeket a semmihozók ellen. Aztán egyszer csak eltűntek. A könyv szereplői sincsenek tisztában a valósággal, a múlt fokozatosan tárul fel előttük.

Spoiler

[spoiler] Kaladin kapta meg a legtöbb jelenetet. Ő sok traumát élt át. Gyerekkorában látta az igazságtalanságokat, katona lett, majd rabszolga. Hitét vesztette mindenben, de magára talált. Egy Syl nevű szpren segítségével egységbe kovácsolja a hidászokat, igyekeznek túlélni a parshendikkel vívott háborút és közben kiutat találni a pokolból. Dalinart, a nemest látomások gyötrik. Dalinar testvére volt az alethik királya, kiket a parshendik népe megölt, majd válaszul az alethik háborút indítottak ellenük a Széthasadt Síkságon. A látomásaiban Dalinar a múlt szeleteit látja, úgy véli neki kéne egyesítenie a népét és felkészülni a Nagyviharra. Véget akar venni az évek óta tartó hosszú háborúskodásnak. A könyv végén Sadeas főúr árulását követően Kaladin és hidászai sietnek a segítségére, ezzel összefonódik a sorsuk. Mindketten különlegesek. Dalinar a látomásai és a céltudatossága miatt, Kaladin a különleges, viharfény adta képességei miatt. Shallan egy egyszerű lány, aki Jashnah Kholinhoz érkezik Kharbranth városába, hogy tanulónak álcázva magát ellophasson egy lélekhajlítót és ezzel kihúzza a bajból az apjuk halála után adósságokba került testvéreit. Időközben sok mindenre rájön a múlt titkaiból és megtudja, hogy Jasnah valójában maga a lélekhajlító és ő maga is képes erre. Shallan szerepe hamarosan túlnő saját magán, csatlakozik Jasnah-hoz a múlt szilánkjainak felderítésében. Vallono-fia-fia-Szeth nem kapott túl sok szerepet. Egy orgyilkos, aki titokzatos idegen gazdáinak parancsára öli a világ hatalmasságait. Az Eskükő révén urai markukban tartják. A valódi gazda személye pedig igazán nagy fordulat. [/spoiler]

Ez egy minden tekintetben epikus, hihetetlen terjedelemmel bíró (a magyar kiadás kicsivel több, mint 1500 oldal) fantasztikus utazás kezdete. És tényleg csak a kezdet kezdete. Méltán lett az epikus high fantasy-k közül az egyik legjobb, amely sűrűn felkerül az ilyen típusú történetek 10-es toplistájába. Engem is lenyűgözött, bár az esetek többségében a nagy őrületet, hype-ot kiváltó művek egy idő után csalódást okoznak. Ez most úgy tűnik a kivétel lesz.

4.66 a goodreads-en 38621 értékelés alapján.

https://www.goodreads.com/book/show/7235533-the-way-of-kings

https://moly.hu/konyvek/brandon-sanderson-a-kiralyok-utja-i-ii

 

 

 

 

 

 

Szerkesztve: Augusztus 15. - Darth Revan9

[tomcsi80]

Augusztus 28. Jack Kirby születésnapja - A nyilvános képregény olvasás napja!

 

[Darth Revan9]

Roland Green: A Korona Lovagjai

 

Rég jártam már Krynn világán. Eljött az idő, hogy pótoljam a kihagyott könyveket is. Roland Green Pirvan regényeit már rég el akartam olvasni. Nos, a regény több szempontból is érdekes volt, és nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de ennek ellenére rendkívül jól szórakoztam a történeten. A Korona Lovagjainak bemutatására számítottam, helyette egy jó kis kalandregényt kaptam. A borító is megtévesztő, mivel nem sok köze volt a cselekményhez.

Istár fénykorában járunk, még jóval a Papkirály uralma és az Összeomlás előtt. A Takhisisszal vívott háború már a múlt homályába vész, és Huma is legenda csupán. Ekkor élt Pirvan, a tolvaj, aki olyan dolgot lopott el, ami kellett az Encuintras ház leányának, Eskaiának. És ettől megváltozott az élete.

Spoiler

[spoiler] Eskaia testőrének, Haimyának a vőlegényét Synsaga kalózai tartják fogságban és ki akarják szabadítani. A váltságdíjat rabolta el Pivran. Eskaia megleli a tolvaj nyomát és kézre keríti, majd felismervén képességeit alkut ajánl neki. Segítsen kiszabadítani Haimya vőlegényét és akkor megússza a büntetést. A tolvajnak nincs igazán más választása, rááll az alkura. Ezzel kezdetét veszi az utazás. A társasághoz csapódik egy másik tolvaj Félszemű Grimsoar, egy Tarothin nevű varázsló, majd egy Hipparan nevű rézsárkány is. A Synsaga szolgálatában álló Fustiar mágus időközben felélesztett egy fekete sárkányt a sárkányálomból. Gerik Ginfrayson, Haimya vőlegénye időközben hűséget esküdött Snysagának. Elég részletes képet kapunk az utazásról, a készülődésről és az úttal járó viszontagságokról. Pivran és Haimya egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A helyzetet végül Gerik végzete menti meg. Időközben Eskaia és egy Jeram nevű tengeri barbár szintén összejönnek. A sztori végén kapunk egy jó menekülési jelenetet és egy nagy összecsapást két sárkány között. [/spoiler]

Ez egy kisebb kaliberű, könnyed Sárkánydárda-történet, semmi világmegváltás nincs benne. Őszintén, én pont erre számítottam, ezért nem is okozott csalódást. Az események gyorsan pörögnek. Egy apró negatívum, hogy talán egy kicsit túl gyorsan is. Pivran és Haimya a két központi karakter. Eskaia és Jeram csak a sztori vége felé válnak egy kicsit jelentősebbé. Nagyszerű kikapcsolódást nyújtott. A könnyed kalandok kedvelőinek ajánlom, illetve azoknak, akik szeretik az egyszerű, letisztult sztorikat. Négy és fél.