Nem rendeltem tőlük, de a honlapon vannak cégadatok, elérhetőségek, stb. így nem tűnik kamunak.

Hüse Lajos: Nyugatvég krónikái

Vegyes érzéseim vannak a könyv befejezése után. Jó is volt, de annyira azért mégsem.
Nagyon terjengős lett ez a történet, és úgy érzem, a szerző túl sok mindent szeretett volna belepakolni, és nem volt idő mindent jobban kifejteni. A sok szereplő és a gyakori jelenetváltások miatt nehéz volt néha követni a cselekményt. Bizonyos szereplők hosszú időre eltűntek, később újra felbukkantak. A leírások szépek, bár sokszor szürreálisak lettek.
Ettől függetlenül nagyrészt élveztem Suleran, Selenor, Caitimor, Anika, Morgok és Kosztjon történetét. Macimadárt kifejezetten szerettem. A történet szövése nagyon meseszerű, a stílus egy kicsit Ursula K. Leguint juttatta eszembe. A világ érdekes, nagy és összetett, de sokszor elvesztem a részletekben. Nem ártott volna egy szószedet. Elég epikus lett a történet, de mégis hiányoltam egyfajta összeszedettséget, vagy nagyobb kohéziót. Az átlatosnál jobb, de a jó könyv szintjét még nem éri el. Leginkább a történet közepe, Az elveszettek könyve tetszett, kár, hogy az eleje és a vége nem lett ilyen erős.

Jeffrey Stone, Robert Knight - Árnyékvilág

Érdekes kis kaland volt. Mondanám, hogy első találkozásom Cherubion világával, de nem tudom mondani, mivel a főhős egy másik világba kerül át, és onnan kell hazatérnie. Idegenek is voltak a fajok, amit a könyv elején a választható lehetőségeknél szerepeltek. Nem tudtam őket elképzelni. Azt éreztem, hogy a játékkönyvet talán a Cherubion világán járatosabb olvasók számára írhatták. De így is élveztem. Nem lett olyan szövevényes, mint a Kristálykoponya, de jó volt. Valahogy az esetek többségében ráéreztem a helyes útra, és sokszor sikerült kikerülni a zsákutcákat.

A végkifejletet olvasva furcsa érzés kerített hatalmába. Elsőre nem tudtam hányast adjak rá. Perszer először nyomtam rá egy ötöst, gondolván, hogy ezt a végkifejletet és a történetet még emészteni kell. És ahogy gondolkodtam rajta, meg voltam róla győződve, hogy ez nem lesz nálam csuklóból ötös. A négyes és a négy és fél között hezitáltam. A végkifejlet egyik fordulata volt, ami kevésbé tetszett. De az összkép nagyon jó lett, és a nem tetszetős fordulat is tartogatott valami misztikumot.
A trilógia harmadik részével lezárul a Ködszerzet első korszaka. A zárórészben pedig folytatódik ugyanúgy a történet építése, ahogy az előző két kötetben. Hőseink minden eddiginél nehezebb és nyomasztóbb helyzetbe kerülnek. Próbálnak kiutat találni a kilátástalanságból. És közben a világ újabb és újabb titkai kerülnek a felszínre. A rejtély ugyanúgy áthatja a zárást, ahogy az előző két részt. Úgy gondolom, Sandersonnak ez a védjegye. Fokozatosan, lassan feltár valamit, de aztán újabb és újabb kérdéseket vet fel, amelyeket nem válaszol meg. Így magyarázatot is kap valami, de homályban is maradnak dolgok, amelyek felkeltik az érdeklődésemet a később játszódó regények iránt. Közben a szereplők folytatják a harcukat a pusztuló, széteső világban. Eddig háttérben húzódó hősök kerülnek nagyobb reflektorfénybe. A végkifejlet nagyon epikus lett. Akkor már nehéz volt letenni.

Spoiler

A világ pusztulóban van, és úgy tűnik, Vin és Elend képtelenek megálljt szabni neki. Jutnak még nekik boldog, lopott percek, de érződik, hogy közel a vég. Kutatják az Uralkodó titkos barlangjait, ahol további készleteket remélnek. Fadrexben Yomennel gyűlik meg a bajuk, majd maga Romlás is színre lép. Urteauban egy Quellion nevű fickó forradalmat robbant ki és Robespierre-t játszik. Őt Kobold állítja meg. Örültem, hogy fontosabb szerep jutott neki. Az ő és Beldre szerelmi szála szép lett. Végre fény derült arra, hogy a kolosszok, kandrák, inkvizítorok mind az Uralkodó teremtményei voltak. A hemalurgia, az allomancia itt kifejtett formája még jobban felrúgja az eddig megismert dolgokat. Vin és Elend összecsapásai iszonyat epikusak, nagyon tetszettek. Vin is isteni lénnyé vált. Előbb Elend, majd Vin is feláldozza magát. Kiderül, hogy valójában Sazed a Korok Hőse, akinek a Romlás és Oltalom együttes erejével sikerül megállítania a világ végét, a pusztulást és mindent helyrehoznia. Legalábbis majdnem mindent. Sajnos Vin és Elend halottak maradtak, a lelküket nem tudta visszahozni. És ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, ez a könyv nem kapja meg a maximális értékelést. A végkifejlet viszont összességében pozitív, Scadrial megmenekült, újra zöldek a növények, élettel teli a világ. Az áldozat nem volt hiábavaló. Sazed említette, hogy beszélt Elend és Vin lelkével. Úgy ítélete meg, jobb, ha pihennek egy ideig. És ekkor elgondolkodtam. Végleg meghaltak? És eszembe jutott, hogy Sanderson pont a közeljövőben publikáltatja a Scadrialon játszódó Ghostbloods sorozatát. És a cím, meg Sazed mondatai gondolkodóba ejtettek.

Egy kicsit keserédes a befejezés, számomra nem tökéletes, de annak a közelében jár.

Szerkesztve: 15 órával korábban15 órája - Dzséjt

Tegnap részt vettem a Hungaroconon, ahol volt szerencsém beszélgetni a Tuan kiadóval is. Nem mondhatok sokat, de annyit igen, hogy a Mysterious Universe rajongók még egy darabig nem maradnak olvasnivaló nélkül, hovatovább, nekem is megvan a jövőévi programom. És nem kizárólagosan csak az MU vonalán.

G.F. Lancer, Dave Howard és nem túl szerény személyem kérdések kereszttüzében.

Nem fizetett, nem politikai önreklámot olvashattak.

Szerkesztve: 15 órával korábban15 órája - Dzséjt

Csak két néző volt?

Dehogy is! A fényképésszel együtt hárman voltak.

Nem volt hatalmas tömeg, olyan kábé tucatnyian voltak. De ez egy Hungaroconon, ami eléggé rétegrendezvény (főleg sci-fi és fantasy olvasóknak szól, és még itt sem feltétlen a fiatalságot célozzák meg), nem is volt rossz. Oké, Anthony Sheenard és Harrison Fawcett utánunk simán teli termet csinált, de hát az ő hátuk mögött lassan 50 évnyi karrier áll. Hármunknak összesen nincs annyi regénye, mint nekik egyenként.

Én olvastam a legutóbbi regényed, ha jön a következő akkor egy vásárlóra már biztosan számíthatsz (bár előtte fel kell majd frissíteni az előzményeket, mert mikor megjelent szerintem akkor olvastam el).