Hozzászólás ideje: Október 19.Okt. 19. Nem rendeltem tőlük, de a honlapon vannak cégadatok, elérhetőségek, stb. így nem tűnik kamunak.
Hozzászólás ideje: Október 23.Okt. 23. Hüse Lajos: Nyugatvég krónikáiVegyes érzéseim vannak a könyv befejezése után. Jó is volt, de annyira azért mégsem. Nagyon terjengős lett ez a történet, és úgy érzem, a szerző túl sok mindent szeretett volna belepakolni, és nem volt idő mindent jobban kifejteni. A sok szereplő és a gyakori jelenetváltások miatt nehéz volt néha követni a cselekményt. Bizonyos szereplők hosszú időre eltűntek, később újra felbukkantak. A leírások szépek, bár sokszor szürreálisak lettek. Ettől függetlenül nagyrészt élveztem Suleran, Selenor, Caitimor, Anika, Morgok és Kosztjon történetét. Macimadárt kifejezetten szerettem. A történet szövése nagyon meseszerű, a stílus egy kicsit Ursula K. Leguint juttatta eszembe. A világ érdekes, nagy és összetett, de sokszor elvesztem a részletekben. Nem ártott volna egy szószedet. Elég epikus lett a történet, de mégis hiányoltam egyfajta összeszedettséget, vagy nagyobb kohéziót. Az átlatosnál jobb, de a jó könyv szintjét még nem éri el. Leginkább a történet közepe, Az elveszettek könyve tetszett, kár, hogy az eleje és a vége nem lett ilyen erős.
Hozzászólás ideje: November 6.Nov. 6. Jeffrey Stone, Robert Knight - ÁrnyékvilágÉrdekes kis kaland volt. Mondanám, hogy első találkozásom Cherubion világával, de nem tudom mondani, mivel a főhős egy másik világba kerül át, és onnan kell hazatérnie. Idegenek is voltak a fajok, amit a könyv elején a választható lehetőségeknél szerepeltek. Nem tudtam őket elképzelni. Azt éreztem, hogy a játékkönyvet talán a Cherubion világán járatosabb olvasók számára írhatták. De így is élveztem. Nem lett olyan szövevényes, mint a Kristálykoponya, de jó volt. Valahogy az esetek többségében ráéreztem a helyes útra, és sokszor sikerült kikerülni a zsákutcákat.
Hozzászólás ideje: November 16.Nov. 16. Brandon Sanderson: A Korok HőseA végkifejletet olvasva furcsa érzés kerített hatalmába. Elsőre nem tudtam hányast adjak rá. Perszer először nyomtam rá egy ötöst, gondolván, hogy ezt a végkifejletet és a történetet még emészteni kell. És ahogy gondolkodtam rajta, meg voltam róla győződve, hogy ez nem lesz nálam csuklóból ötös. A négyes és a négy és fél között hezitáltam. A végkifejlet egyik fordulata volt, ami kevésbé tetszett. De az összkép nagyon jó lett, és a nem tetszetős fordulat is tartogatott valami misztikumot. A trilógia harmadik részével lezárul a Ködszerzet első korszaka. A zárórészben pedig folytatódik ugyanúgy a történet építése, ahogy az előző két kötetben. Hőseink minden eddiginél nehezebb és nyomasztóbb helyzetbe kerülnek. Próbálnak kiutat találni a kilátástalanságból. És közben a világ újabb és újabb titkai kerülnek a felszínre. A rejtély ugyanúgy áthatja a zárást, ahogy az előző két részt. Úgy gondolom, Sandersonnak ez a védjegye. Fokozatosan, lassan feltár valamit, de aztán újabb és újabb kérdéseket vet fel, amelyeket nem válaszol meg. Így magyarázatot is kap valami, de homályban is maradnak dolgok, amelyek felkeltik az érdeklődésemet a később játszódó regények iránt. Közben a szereplők folytatják a harcukat a pusztuló, széteső világban. Eddig háttérben húzódó hősök kerülnek nagyobb reflektorfénybe. A végkifejlet nagyon epikus lett. Akkor már nehéz volt letenni.SpoilerA világ pusztulóban van, és úgy tűnik, Vin és Elend képtelenek megálljt szabni neki. Jutnak még nekik boldog, lopott percek, de érződik, hogy közel a vég. Kutatják az Uralkodó titkos barlangjait, ahol további készleteket remélnek. Fadrexben Yomennel gyűlik meg a bajuk, majd maga Romlás is színre lép. Urteauban egy Quellion nevű fickó forradalmat robbant ki és Robespierre-t játszik. Őt Kobold állítja meg. Örültem, hogy fontosabb szerep jutott neki. Az ő és Beldre szerelmi szála szép lett. Végre fény derült arra, hogy a kolosszok, kandrák, inkvizítorok mind az Uralkodó teremtményei voltak. A hemalurgia, az allomancia itt kifejtett formája még jobban felrúgja az eddig megismert dolgokat. Vin és Elend összecsapásai iszonyat epikusak, nagyon tetszettek. Vin is isteni lénnyé vált. Előbb Elend, majd Vin is feláldozza magát. Kiderül, hogy valójában Sazed a Korok Hőse, akinek a Romlás és Oltalom együttes erejével sikerül megállítania a világ végét, a pusztulást és mindent helyrehoznia. Legalábbis majdnem mindent. Sajnos Vin és Elend halottak maradtak, a lelküket nem tudta visszahozni. És ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, ez a könyv nem kapja meg a maximális értékelést. A végkifejlet viszont összességében pozitív, Scadrial megmenekült, újra zöldek a növények, élettel teli a világ. Az áldozat nem volt hiábavaló. Sazed említette, hogy beszélt Elend és Vin lelkével. Úgy ítélete meg, jobb, ha pihennek egy ideig. És ekkor elgondolkodtam. Végleg meghaltak? És eszembe jutott, hogy Sanderson pont a közeljövőben publikáltatja a Scadrialon játszódó Ghostbloods sorozatát. És a cím, meg Sazed mondatai gondolkodóba ejtettek.Egy kicsit keserédes a befejezés, számomra nem tökéletes, de annak a közelében jár. Szerkesztve: Hétfő 23:134 napja - Darth Revan9
Hozzászólás ideje: November 16.Nov. 16. Tegnap részt vettem a Hungaroconon, ahol volt szerencsém beszélgetni a Tuan kiadóval is. Nem mondhatok sokat, de annyit igen, hogy a Mysterious Universe rajongók még egy darabig nem maradnak olvasnivaló nélkül, hovatovább, nekem is megvan a jövőévi programom. És nem kizárólagosan csak az MU vonalán. G.F. Lancer, Dave Howard és nem túl szerény személyem kérdések kereszttüzében. Nem fizetett, nem politikai önreklámot olvashattak. Szerkesztve: November 16.Nov. 16. - Dzséjt
Hozzászólás ideje: November 16.Nov. 16. Dehogy is! A fényképésszel együtt hárman voltak. Nem volt hatalmas tömeg, olyan kábé tucatnyian voltak. De ez egy Hungaroconon, ami eléggé rétegrendezvény (főleg sci-fi és fantasy olvasóknak szól, és még itt sem feltétlen a fiatalságot célozzák meg), nem is volt rossz. Oké, Anthony Sheenard és Harrison Fawcett utánunk simán teli termet csinált, de hát az ő hátuk mögött lassan 50 évnyi karrier áll. Hármunknak összesen nincs annyi regénye, mint nekik egyenként.
Hozzászólás ideje: November 16.Nov. 16. Én olvastam a legutóbbi regényed, ha jön a következő akkor egy vásárlóra már biztosan számíthatsz (bár előtte fel kell majd frissíteni az előzményeket, mert mikor megjelent szerintem akkor olvastam el).
Hozzászólás ideje: Hétfő 16:465 napja On 11/16/2025 at 5:36 PM , Dzséjt said:Tegnap részt vettem a Hungaroconon, ahol volt szerencsém beszélgetni a Tuan kiadóval is. Nem mondhatok sokat, de annyit igen, hogy a Mysterious Universe rajongók még egy darabig nem maradnak olvasnivaló nélkül, hovatovább, nekem is megvan a jövőévi programom. És nem kizárólagosan csak az MU vonalán. Szuper, jöjjenek csak! Majd mesélj, milyen programod lesz :)
Hozzászólás ideje: Hétfő 23:144 napja Juliette Benzoni: A királyértA nagy francia forradalom időszaka tele van káosszal és zűrzavarral. Csodás alapanyag egy izgalmas történethez. Kíváncsi voltam, Benzoni mit kezd vele. Nem kellett csalódnom benne. A Jeruzsálem lovagjaihoz hasonlóan itt se dominált annyira a szerelem. Az első részre biztos nem raknám rá a romantikus jelzőt, a folytatásokban meg meglátom, mi lesz. A királyért című könyvben egyrészt a fájdalom, a veszteség, a gyász érzése kerül központi szerepbe. Másrészt az összeesküvések, titkos találkozók és tervek készítése kap főszerepet. Anne-Laure-t, a fiatal márkinét szörnyű veszteség érte.SpoilerElvesztette kétéves kislányát, Céline-t. Ha ez még nem lenne elég, hamar a férje céltáblája lesz. Joss Pontallec márki el akarja tenni láb alól a feleségét. A gyásztól megzavarodott 19 éves lány sokáig nem akarja elhinni, elfogadni, hogy a férje a vesztére tör. Vagy éppen nem is érdekli, ugyanis nagyon erős halálvágy uralkodik benne. Ebben az időben a forradalom egyre radikalizálódik. Anne-Laure egy kis időt eltölt még a francia udvarban nem sokkal a trónfosztás előtt. A zűrzavarban majdnem életét veszti, de egy Jean de Batz nevű báró kimenti. Batz kihasználja Anne-Laure-t, szeretné, ha az ő ügynöke, kéme lenne. Abáró vissza akarja állítani a monarchiát és kiszabadítani a királyt, valamint a családját. Tudjuk, hogy kudarcra van ítélve, mégis izgalmas követni a terveik alakulását. Ange Pitou újságíró szintén a báró szövetségese, és Laura fő segítője. A megmentő angyal szerepe nem egyszer rá hárul. Izgalmas volt követni az ékszerek, főleg az Aranygyapjú körüli kalamajkákat. Jó kis kalandregény érzetet keltett bennem. Laura is úgy tűnik idővel magára talál, csökken benne a halálvágy, és új feladatira koncentrál. A történet egyik főgonosza, Antraigues gróf kiváló intrikus, sokszor keresztbe tesz hőseinknek.A történelmi eseményeket ismerjük, mégis lehet izgulni a szereplők tetteiért. Ebben a nagy káoszban minden eddiginél jobban kiütköznek az ember vágyai, érzelmei, sötét oldala. Laura különös, sokat szenvedett hősnő, akinek a sorsát nagy érdeklődéssel lehet követni. Ange Pitou szintén remek figura. Nagyon érdekel, hogy a folytatásban hogyan alakul a sorsuk. Az első rész kiváló indítás. Az egyik legjobb, legolvasmányosabb történelmi kalandregény, amit olvastam. Bravó, Juliette! Szerkesztve: Kedd 06:204 napja - Ody Mandrell
Hozzászólás ideje: Szerda 18:023 napja Unseen Domains: BukottakEzzel a képregénykötettel a könyvtárban találkoztam és feltétlenül el akartam olvasni. Az atmoszférája megragadta a figyelmem. Magával ragadott, illett is az ősz végi halloweeni hangulathoz. A rajzok szintén nagyon jók lettek. A kötetben gyakorlatilag két történet olvasható. Először is Bromm, a vérfarkas, Tobias von Gerwen kémmester és feltaláló, valamint Clémence, az orgyilkos története. Az ő történetüket 5 fejezeten keresztül követheti az olvasó. Egy érdekes, dark fantasy világba kerülünk, tele titkokkal. Mindegyik karakter múltjában találhatóak titkok, rejtélyek, amelyek fokozatosan tárulnak fel az olvasó előtt. A történetet viszont valahogy rövidnek éreztem. Nem volt elég idő mindhármuk megismeréséhez. Bizonyos fejezetek nagyon rövidek. Túl sok helyen zakatol a cselekmény, kapkodónak éreztem ezt a történetvezetést. Jó lett volna hosszabb ideig elidőzni a szereplőknél, úgy a végkifejlet is jobban ütött volna. Illetve sajnos nem tiszta, hogy pontosan mi is történt Clémence-szel. Bromm és Tobias sorsa sem volt túl kielégítő. A második történet, Az elátkozott múlt. Itt mintha beleugranánk az események sűrűjébe. Még annyi időnk sincs a szereplők megismerésére, hogy egyáltalán aggódni lehessen a sorsuk miatt. Victor Delacroix, Margaux, Björn és Liliana szélsebesen pörög, még az előző történetnél is gyorsabban. Képet kapunk erről a boszorkánypestisről, és a terjedő élőhalott kórságról, viszont nem eleget. A cselekmény végkifejlete is kissé kiábrándító, bizonyos szempontból értelmetlenné is teszi a főhősök cselekedeteit. A hangulat jó, de ez kevés volt. Összességében véve érdekes világ, érdekes karakterekkel, erős, hangulatos, kísérteties atmoszférával. Viszont a karakterek ábrázolásán, a cselekedeteik mozgatórugóján még lett volna mit dolgozni, így súlyosabb lett volna a végzetük is. Hangulatban jó olvasmány volt halloweeni időszakra, de a szereplők sekélyes ábrázolása és a túlságosan kapkodó cselekmény sokat rontott az élvezeten. Sajnálom, kár érte.
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.