Nem rendeltem tőlük, de a honlapon vannak cégadatok, elérhetőségek, stb. így nem tűnik kamunak.

Hüse Lajos: Nyugatvég krónikái

Vegyes érzéseim vannak a könyv befejezése után. Jó is volt, de annyira azért mégsem.
Nagyon terjengős lett ez a történet, és úgy érzem, a szerző túl sok mindent szeretett volna belepakolni, és nem volt idő mindent jobban kifejteni. A sok szereplő és a gyakori jelenetváltások miatt nehéz volt néha követni a cselekményt. Bizonyos szereplők hosszú időre eltűntek, később újra felbukkantak. A leírások szépek, bár sokszor szürreálisak lettek.
Ettől függetlenül nagyrészt élveztem Suleran, Selenor, Caitimor, Anika, Morgok és Kosztjon történetét. Macimadárt kifejezetten szerettem. A történet szövése nagyon meseszerű, a stílus egy kicsit Ursula K. Leguint juttatta eszembe. A világ érdekes, nagy és összetett, de sokszor elvesztem a részletekben. Nem ártott volna egy szószedet. Elég epikus lett a történet, de mégis hiányoltam egyfajta összeszedettséget, vagy nagyobb kohéziót. Az átlatosnál jobb, de a jó könyv szintjét még nem éri el. Leginkább a történet közepe, Az elveszettek könyve tetszett, kár, hogy az eleje és a vége nem lett ilyen erős.

Jeffrey Stone, Robert Knight - Árnyékvilág

Érdekes kis kaland volt. Mondanám, hogy első találkozásom Cherubion világával, de nem tudom mondani, mivel a főhős egy másik világba kerül át, és onnan kell hazatérnie. Idegenek is voltak a fajok, amit a könyv elején a választható lehetőségeknél szerepeltek. Nem tudtam őket elképzelni. Azt éreztem, hogy a játékkönyvet talán a Cherubion világán járatosabb olvasók számára írhatták. De így is élveztem. Nem lett olyan szövevényes, mint a Kristálykoponya, de jó volt. Valahogy az esetek többségében ráéreztem a helyes útra, és sokszor sikerült kikerülni a zsákutcákat.