Ugrás a kommentre

Könyvek és képregények


Ody Mandrell

Ajánlott hozzászólás

Sárkányok tánca

A legjobb a sorozatban, a Kardok vihara is jó volt, de nálam eddig ez viszi a prímet. Kár hogy Martin nem tudta belerakni azt a két csatát, amit elvileg tervezett, de így legalább mozgalmasabb lesz a következő rész eleje. Nézőpontonkénti értékelés lejjebb spoiler mögött

 

 

Tyrion

Az eleje jól indult, de minél "távolabb került a hatalmasok játékának játékasztalától", annál jobban vesztettek az érdekességükből a fejezetei, ráadásul amikor rabszolga lett belőle, már poénkodni se volt sok kedve, ami megint csak csökkentet az élvezeti értéken. Azért kíváncsi vagyok, milyen szerepe lesz majd a meereen-i csatában.

Quentin

Hát, nem volt túl nagy szerepe a történetben... úgy igazából csak annyi, hogy kiszabadította a sárkányokat, és még érdekes lehet Doran herceg hogy fog reagálni fia halálának hírére, de ezt leszámítva nem igazán tudok többet elmondani róla.

Daenerys

Kezdjük ott, hogy nekem eleve nem tetszett, hogy megállta a Rabszolga-öbölben, aztán ahogy egész végig olyan rózsaszín ködben uralkodott... Tudhatta, hogy Yunkai nem fogja megtorlatlanul hagyni, azt amit ott művelt, mégse tett semmit ellene. Tudhatta, Meereent meg fogják ostromolni mégse tett ellene semmit. Az meg ahogy a végén férjhez ment, és hagyta volna, hogy a férje uralkodjon helyette, meg egyértelmű megfutamodás a felelősség elől, pedig egy igazi Targaryennek megvannak a módszerei az efféle problémák megoldására: Tűz és vér. Az meg hogy mi lesz vele abban a khalasarban, nagyon érdekel.

Jon

Martin az a jó retkes tetű kurva anyádat, ha megölöd Jont én nem tudom mit csinálok majd veled, de majd rimánkodsz, hogy inkább Ramsey vett volna kezelésbe. Már elvetted Robbot (ami egy kicsit talán jobban fájt), el ne merd Jont is venni mert... Jó, az ifjú parancsnok néha tényleg túlfeszítette a húrt, de nem ezt érdemelte meg. Az egész könyvbe az ő fejezetei voltak a legjobbak, egyiken se unatkoztam, főleg ezért is fájna elveszteni.

Bran

Azt is el tudnám képzelni, hogy mostantól egy fejezet sem foglalkozik majd vele külön, viszont egyre nagyobb befolyása lenne a többiek fejezeteiben, mint ahogy Theonnál is tette.

Davos

Neki sem volt sok fejezete, viszont jól bemutatta, hogyan is állnak az északi urak az új Bolton hatalomhoz. Az meg hogyha visszahozza Rickont, még felboríthat egy-két tervet, többek közt a Boltonokét és Kisujjét.

Theon

Az eleje eléggé túlhúzott volt, de a végére azért beindultak a dolgok, és legalább van egy szempár a Boltonak mellett, igaz a kommentárjai lassan már irritálóak voltak számomra.

Jon Connington

Sajnos húgom megint lelőtt egy poént, ezúttal nem kisebbet mint magát a tényt, hogy él még egy Targaryen (jó az nem ebben a fejezetben derült ki, de most ide sorolom). Mit is mondjak, váratlan fordulat. Az meg hogy partot érnek a Viharföldeken, tanítani való.

Asha

Túl nagy szerepe neki sem volt, bár az sokkal izgalmasabb lesz, amikor végre nem fogolyként sínylődik Stannis táborában, főleg hogy most csatlakozott hozzá Theon is

Melisandre

Jó volt egy fejezet erejéig belebújni az ő fejébe is, többet megtudni a varázslatairól és a szemfényvesztéseiről.

Areo Hotah

Ez az amiért már szinte imádkoztam, hogy legyen benne. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog Dorban történni azok után, és nem kellett csalódnom. Doran te kis sunyi. És mivel látom, hogy a következő könyvbe is lesz min 2 Arianne fejezet máris repdesek örömömben.

Arya

Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd ő hogy fog belekapcsolódni a fő esemény sodorba, mert most eléggé elszigetelte magát a többiektől, és ha befejezi a "tanulmányait" ő már egy teljesen más ember lesz más motivációkkal, amik egyenlőre úgy néznek ki nem nagyon kötődnek Westeroshoz

Cersei

Na rá voltam még nagyon kíváncsi, és hála istennek úgy látszik, hogy bizonyos mértékig megbűnhődött a tetteiért, bár most úgy fest hogy megmenekül a hóhér elől, azonban ha ismét ő lesz a régens, nem sorsolok sok jót se Tommennek, se a Lannister háznak.

Barristan Selmy

Üde színfolt volt végre nem Daenerys szemein keresztül nézni Meereent és az ott történteket, bár ennek ellenére ő sem értett sokkal jobban a város vezetéséhez, mint királynője.

Victarion

Nagyobb szerepe neki majd a csata alatt lesz, ezért ezekről a bevezető fejezetekről többet nem is írnék.

Kevan

Hát igen, Westeroson most senkit nem látnak szívesen, aki akár egy szemernyi békét tudna teremteni

 

 

 

Szerk.: Viszont valami nem világos

 

Ugye azt tudjuk hogy a dorne-iak (Doran, Arainne, Quentyn) mind Illyrio bábjai, akár Aegon. Namármost miért hajt mindkét báb Daenerysre? Dorne úgy is csatlakozott volna, ha Aegon és Dany összejön, Quentyn mit keresett ott? Illyrio elfelejtette közölni Dorannal, hogy változtak a tervek?

 

Szerkesztve: - Nabopolasszar
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Sárkányok tánca:

 

Nabo, Jont illetően én is ilyeneket gondoltam :D

 

A kérdéshez pedig. Én azért nem mondanám a dorne-iakat Illyrio bábjainak. Doran hercegnek megvoltak a maga tervei, ki nem szeretné a saját fiát a trónon látni? Ők meg pláne, hiszen a testvére egyszer már ott volt, és a bosszú biztosan előbbre való, mint hogy azt tegyen, amit egy kereskedő mond.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Tűz és Jég Dala Spoiler (Trónok Harca)

Amúgy szerintetek melyik karakternek volt az 5 könyv alatt a legérdekesebb életújta? :D

Szerintem egyértelműen

 

Tyrionnak. :P Martin papa kedvenc karaktere, és hát...nem kímélte szegényt. :P Kapott jót és rossszat, de többnyire nagyon rosszat.

Az első könyvben, amióta elkísérte Robert királyt Deresbe, azóta fenekestül felfordult az élete.

Vádolták gyilkossággal, majdnem meghalt Sasfészeknél, utána a nemes atyja elküldte csatába a vadembereivel, ráadásul az első sorban kellett harcolnia :evil:

Majd ezután jött számára egy kis felüdülés. Megkapta a király segítője titulust, és végre élvezkedhetett, amihez a legjobban ért. Győztes csatát vívott Stannissel, mégis lefokozták szegényt...Utána jöttek a megpróbáltatások. Nemes atyja bábja lett, és mindenki piszkálni kezdte, Joffrey különösen.

Aztán jött a király halála, ő meg mint feltételezett gyilkos.. Megint a megpróbáltatások...

Apját megölve menekülnie kellett Westerosról. De a Keskeny tenger túlpartján se tartott ki a szerencséje sokáig... Kellemetlen kalandok ismételten, majd következett a rabszolgasors. Egy arénában kellett volna harcolnia tigrisekkel...Atyaég, hová is jutott a hajdani király segítője :hmm: Elképesztő. :para:

 

 

Szerkesztve: - JakeSully
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Sárkányok tánca spoiler

 

Attól függ mit értünk érdekes alatt. Ha a legkacifántosabbat keressük, akkor kérdés nélkül Tyrion nyer, mert ő aztán tényleg megjárta a mennyet és a poklot... mindkettőt többször is.

Viszont számomra a legérdekesebb Daenerysé. Itt pont a lassú épitkezés tetszik. Már az első regény vége óta tudni, hogy a történet egy pontján Dany egy nagyobb sereggel és a sárkányaival partra fog szállni Westeroson. Tetszik, hogy Martin ennek ellenére húzza a néző idegeit és inkább szemlélteti a regényfolyam egyik fő üzenetét: uralkodni nehéz ügy. Megtehette volna, hogy valami óriási klisével kideriti, hogy Dany ösztönös vezető -ami nyilván nonsense... ilyen ugyanis nincs; senki nem tud egy országot ösztönösen jól vezetni- helyette azonban lépésről lépésre haladunk és annál nagyobb a katarzis ha érdemben előrejutunk.

Ugyanez a sárkányokkal való kapcsolatánál: akár már a másodikban felnőhettek volna és repülhetett volna ahova akar épp csak úgy az egész dögunalmas lett volna. Mennyivel óriásibb így amikor az aréna közepén megjelenik Drogon! A végén a közös jelenetüket imádtam. És erős a gyanúm, hogy innentől, hogy Daenerys már sárkányon is tud ülni, egyértelműen ez lesz nálam a legérdekesebb szál.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

  • 2 héttel később...

Dan Abnett: Hereticus

 

Grandiózus befejezés. A könyv lapjain erős a feszültség és az izgalom. Letehetetlen olvasmány, egy igazi mestermű. Abnett simán lepipálta Watson-t Inkvizítor témában. Szeretettel várom a Ravenor- és a Bequin-trilógiákat is.

 

5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Tom Cruise életrajzi könyvében ezt is boncolgatják:

Van egy fontos küldetése: azért van a bolygón, hogy megvédjen minket az idegen lények támadásától. Erre, mármint az invázióra, az elkövetkezendő egymillió évben kerül sor, Cruise világmegváltásról szóló szerződése természetesen a teljes időtartamra szól, megnyugodhatunk. :hmm::facepalm:

http://index.hu/kultur/mozi/2013/01/19/tom_cruise_igy_orult_meg_teljesen/

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Végigolvastam Az oligarcha vérvonala minden novelláját. Dzséjt kisregénye mellett még nagyon tetszett az Eva gyermekei, a pszicho-témával együtt igazi vérbeli sci-fi számomra. Könnyed és jópofa volt A nemzet virtusa és a Lao-ce szakálla (nem írom ki a nagyon hosszú címét, ha nem gond), ezek is nagyon tetszettek, utána jön a Doktor Faustus hagyatéka, a P-modell, amelyek okék, ami viszont nekem annyira nem jött be, az a címadó Az oligarcha vérvonala és a Robbanás Vlagyivosztok felett. Utóbbiban szerepelt néhány nagyon frappáns beszólás, de összességében nagyon sablonos volt a főszereplője, ami igencsak rányomta bélyegét a sztorira is.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nagyából nekem is ezek tetszettek. Az Eva gyermekei, a P-modell és a Dr. Faustus hagyatéka hármasa jött be, bár utóbbinak a vége már nem tetszett, van egy törés a főhősben. Az oligarcha vérvonala és a Robbanás Vlagyivosztok felett nekem sem jöttek be, érdekes koncepcióra építenek rá egy nem túl érdekes cselekményű sztorit, ahol ráadásul a főhősökkel sem lehet szimpatizálni, hisz mindegyik negatív figura. A Nemzet virtusa az olyan semleges, tetszett, de elég átlagosnak éreztem, főleg a végső fordulat lagymatagsága miatt. Szerintem elbírt volna még pár ezer karaktert, hogy folyékonyabb legyen a lezárás. A Lao-ce meg poén kis írás, de igazság szerint, Sanyi évek óta csak ezekkel az egy kaptafára készült Ketchikan művekkel traktálja a népet, miközben ő az egyik karakter, akinek az lenne a feladata, hogy előre vigye az univerzum sztoriját.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Sabbat világok antológia.

Nagyon jó antológia lett.

Graham McNeill: Apostoli hitvallás

Egész jó lett, de nem a legjobb. A vadászrepülős történetek kevésbé tetszenek. 5/4

Matthew Farrer: Az üllő királyai. Ez kiváló. 5/5

Aaron Dembski-Bowden: Királyölő. Az egyik legjobb elbeszélés. 5/5

Dan Abnett: Vascsillag. Kiváló Gaunt elbeszélés, a Mindhalálih nagyszerű kiegészítése. 5/5

Nik Vincent: Sejt. Nagyon jó lett. Az Áruló hangulatát idézte. 5/5

Nick Kyme: Kékvérűek. Ez lett talán a leggyengébb. A Volpone 50-eseket amúgy sem kedveltem. 5/3

Sandy Mitchell: Egy jó ember. Az egyik legjobb elbeszélés. Ha a Cain is ilyen jó, akkor nagyon várom azt a sorozatot. 5/5

Dan Abnett: Vesszőfutás A legjobb írás a kötetben. Nagyon hangulatos volt a harc a romok között. 5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nem, mert nem tettem félre, ugyanis e-könvben van meg. Fizikai képtelenség félre tenni úgy, hogy közben mást is olvasok. :P Abbahagytam. Sajnos nem tudta felkelteni az érdeklődésem. Úgyhogy inkább elkezdtem olvasni a Keresztapát. Az viszont azonnal megragadott.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Trónok könyv kapcsán nálam ez ment: a sorozat indulása előtt évekkel eljutott hozzám a hype híre és gondoltam adok neki egy esélyt. Ha az első fejezetek olyan szinten megfognak, mint mondjuk a szintén monstre olvasmány Katedrálisnál akkor folytatom. Nem történt meg a csoda, úgyhogy félretettem (igen én még az őskorban olvastam, lapozva :D). Aztán a sorozatot néztem, de az első évad csak simán tetszett. A második viszont olyan szinten lenyügözött a közepe táján, hogy úgy döntöttem kap egy második esélyt. És hála istennek, hogy ez történt: a mestermű értékű harmadik könyv az elmúlt 10 év messze legnagyobb olvasmány-élménye volt nálam. Szerb Antal írásai óta nem hozott semmi ennyire lázba.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Christopher Paolini: Örökség

 

Grandiózus befejezés. A könyv első harmada egy kicsit lassan indul be, amit néha feldobnak a nagyobb csaták. A középső harmad eléggé izgalmas, rejtélyes és misztikus. A vroengardi kaland fantasztikusra sikeredett. Ott sikerült meglepetést is okozni. A vége pedig monumentális. A végső összecsapást nem húzta el, és kellőképpen kifejtette. A búcsú pedig szívbemarkoló és megható. Remek befejezés. Christopher Paolini stílusa egyszerű, letisztult és abszolút hagyományos. Egy ilyen sötét és komor világban, amelyben élünk szükség van ilyenre is.

 

5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Hmm az Eragont olvastam és tetszett, a második kötetről viszont lepattantam mert az elején nagyon idegesített hogy a srácnak nem szúrtak szemet a (spoilerek). A Brisingr-be épp csak belenéztem és utánaolvastam hogy kb mi történik. Érdemes nekivágnom a 4.-nek?

 

 

Más.

Angela Dorsey-től a Freedom sorozat második kötete (angolul Freedom's Echo, magyar címét nem tudom) megvan valakinek? Kölcsön és megvételre is érdekel.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Vihartorony

 

Kitűnő antológia jobbnál jobb elbeszélésekkel.

 

Ed Greenwood: A lángoló kehely. Nagyon jól bemutatja az Uskevren család múltját. 5/5

Richard Lee Byers: Káoszdal. Az egyik legjobb történet. Shamur karaktere nagyon megtetszett. 5/5

Clayton Emery: Egy nehéz este. Az örökös annyira nem ragadott meg, de szórakoztató volt az elbeszélés. 5/5

Veronica Whitney-Robinson: A nyeremény. Tazi története a másik legjobb lett. 5/5

Dave Gross: Harminc nap. Talbot története is kiváló. Harmadik kedvencem. 5/5

Paul S Kemp: Feltámadás. Erevis története kellően lendületes és összetett. A negyedik kedvencem. 5/5

Lisa Smedman: A múlt titkai. Larijin története is zseniális. 5/5

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Portal Press kiadásában (egyelőre e-könyvként) végre (2011 óta ülnek rajta) megjelenik két novellám, a Mert az ember ennyit megtehet és a Zsaruvér, varázsvér. Mindkettő az Amíg a nap felkel című antológiában lát napvilágot. Fantasy-k, ugyanannak az általam kitalált világnak (bár magából a világból sajnos sok nem látszódik ezekben... :( ) két különböző korszakában játszódnak. A Mert az ember ennyit megtehet István király korában, a Zsaruvér, varászvér pedig a 2200-as években. Mindkét történet Veszprémben játszódik, az előbbi egy mági és lánya menekülését meséli el, a másikban pedig két rendőr, egy mági és egy normális ember nyomoznak a körnéken egy gyilkossági ügyben.

 

Mindkét novella része egy hosszú regénysorozatnak (amiből egy már majdnem készen van), amit a jövőben tervezek megírni, úgyhogy örülök, hogy most megkapja a bevezetőjét. Ráadásul, a krimiben a széria utolsó ciklusának két főszereplője szerepel.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.