Fiction factory - Donát

[Rog]

A helyében biztos nem kezdtem volna el anesztest játszani hanem nyugton maradtam volna.

[Donát]

1 perccel korábban, Rog írta:

anesztest játszani

 Ez jó nagyon.  

[Donát]

8. fejezet

CANTONICA

AKKOR

 

Canto Bight fényes gazdagsága szinte valósággal elkápráztatta Trisht. Amerre csak ellátott, csillogó játékgépek, tömött szabakk asztalok és önfeledten szórakozó játékosok látványa fogadta.

Amikor kiléptek a hiperűrből, a nő pikírten megkérdezte Ghornt, hogy ezúttal is egy orbitális pályán keringő hajót kell-e keresniük, de legbelül biztosra vette, hogy a találka a kaszinóvárosban lesz. A férfi e tekintetben nem is okozott csalódást. Másfelől viszont közölte, hogy addig nem tud – vagy éppenséggel nem hajlandó – fizetni, amíg a maga üzletét nyélbe nem ütötte.

 

Trish így kénytelen volt továbbra is a férfi szabályai szerint játszani, és elkísérni őt a találkára. El kellett ismernie, bármennyire is szeretett volna visszatérni a Takodanára, az elegáns kaszinók mégis valóságos mágnesként vonzva marasztalták. A tágas termek itt is, akárcsak Maz kocsmájában, zsúfolásig teltek a galaxis különböző szegletéből érkező élőlényekkel, de a hasonlóság itt meg is állt a két helyszín között.

Maz félhomályos lebujában a felhozatal általában csóró, lepukkant, hétköznapi alakokból állt, akik szerettek volna anélkül üzletelni, vagy jól érezni magukat, hogy túl sok figyelem vetülne rájuk. Ezzel szemben Canto Bighton mindenki dúsgazdagnak, excentrikusnak és kicsit exhibicionistának tűnt. Trishnek az a benyomása támadt, hogy árnyék helyett itt mindenki a fényre vágyik, és az összes jelenlévő, kivétel nélkül, rendkívül sikeres abban, amit csinál.

 

Nem telt el sok idő, és erős kettősség lett úrrá a nő érzésein. Egyfelől, végtelenül vágyott arra, hogy ő is a sikeres tömeghez tartozzon, másfelől legbelül pontosan érezte, hogy ennél jobban aligha lóghatna ki közülük.

-          Szóval, kit is keresünk? – kérdezte Trish miközben figyelmesen végigmérte a tömeget.

Ghorn nem válaszolt egyből, helyette egy apró hengert vett elő a kezéből.

-          Tudja mi ez?

Trish figyelmesen megvizsgálta a tárgyat.

-          Ez egy exbirodalmi kódhenger. Ha jól sejtem, titkosított.

A férfi bólintott.

-          Akarja tudni, mi ez az egész?

-          Ez egy beugratós kérdés? – horkant fel Trish. – Minél kevesebbet tudok…

A biztonsági tiszt hirtelen karon fogta a nőt, és a terem egyik csendesebb szegletébe húzta. Trish bosszúsan kiszabadította a karját, de nem tette szóvá a dolgot.

-          Ha segíteni akar, muszáj tudnia pár dolgot.

-          Csakhogy én nem akarok belekeveredni! – sziszegte a nő.

-          Ha igényt tart a fizetségére, nincs választása – közölte tényszerűen Ghorn.

Trish szentségelt magában. Megfogadta, hogy e perctől fogva a kisujját se fogja mozdítani, amíg az utasa legalább a viteldíj felét előre ki nem fizeti.

-          Jól tudja, ez valóban egy titkosított kódhenger – ismerte el a férfi. – A fickó, akivel találkoznom kell, pedig egy profi kódtörő. Rendkívül óvatos, és hihetetlenül veszélyes. Ha bármi gyanúsat lát, nekünk lőttek.

-          Ha átadja a hengert, vége ennek a cirkusznak? – kérdezte Trish, mivel semmire sem vágyott jobban annál, hogy az ő szerepe végre sikerrel záruljon a történetben.

-          Igen, amint a kódtörő meggyőződik az adatok helyességéről.

-          Nagyszerű – felelte cinikusan a nő.

 

Ghorn kissé zavartan megköszörülte a torkát.

-          De van egy aprócska gond… 

Trish legszívesebben felpofozta volna. Persze, miért is menne bármi simán, gondolta gúnyosan.

-          Mégpedig?

-          Amikor megszereztem a hengert, a foglalat egy kissé megsérült. Látja? Itt.

Ghorn megforgatta a kezében az adattárolót, és Trish észrevette az apró égésnyomot a felületén.

-          Tehát lehet, hogy a semmiért tettük meg ezt az egész utat? – fakadt ki a nő. Aztán gyorsan magára parancsolt, vett egy nagy levegőt, és hangszínt váltott. – Engem nem érdekel, honnan keríti elő a húszezer kreditet, amibe ez a kis kalandunk került eddig, de ismerem Mazt, és gondoskodni fog róla, hogy behajtsa a tartozását.

-          Nyugalom – intette le Ghorn, látszólag ügyet sem vetve a megemelkedett fuvardíjra. – Ha sérült is a henger, ez a fickó annyira jó, hogy minden bizonnyal még így is ki tudja nyerni belőle az adatokat. Viszont magának kell lebonyolítani az ügyletet.

Trish ereiben egyszerre meghűlt a vér. Szóval erre ment ki a játék.

-          Magának elment az esze.

-          Én egy biztonsági tiszt vagyok! – suttogta indulatosan Ghorn. – Ha együtt látnak egy kódtörővel egy nyilvános helyen, nekem lőttek. Mindvégig az volt a terv, hogy a társam bonyolítja majd le az üzletet.

-          Amíg maga ki nem nyírta – replikázott Trish, ő is suttogóra fogva a hangját.

-          Improvizálnom kellett – magyarázkodott a férfi.

Trish fel nem foghatta, hogy volt képes hagyni, hogy így, nyakig belerángassák ebbe az egészbe.

-          Szóval csak úgy odaadná nekem a hengert? – kérdezte szkeptikusan. – Honnan tudja, hogy nem lopom el?

-          Egyfelől onnan, hogy a henger titkosítva semmit sem ér – felelte higgadtan Ghorn. – Másfelől onnan, hogyha megpróbálja, egész életében célkereszt lesz a homlokán. És vagyok olyan jó emberismerő, hogy tudjam, maga nem az a típus, aki szívesen együtt élne ilyesmivel.

Trish nyelt egyet. Valóban nem az a típus volt. De néha az embernek nem volt választása, gondolta keserűen. De Ghornnak erről nem kellett tudnia.

A nő bármennyire is utálta a helyzetet, még mindig úgy érezte, hogy a legegyszerűbb módja az ügy lezárásának, ha belemegy a játékba.

-          Jól van, csináljuk. Mit kell tennem?

 

Trish figyelmesen pásztázta a tömeget, miközben elhaladt a Rizikós Dobás asztalok mellett. Ghorn leírása alapján egy magas, feltűnően jóképű, vékonyra nyírt bajuszú, fekete hajú férfit kellett keresnie. A biztonsági tiszt elmondása szerint a kódtörő kinézeténél csak a sugárzó magabiztossága volt feltűnőbb, így Trish erre is megpróbált odafigyelni.

A kaszinó azonban annyira zsúfolt volt, hogy a nő úgy érezte, tűt keres a szénakazalban. Látott iszákos mon calamarit, agresszív dugot, egy betört képű koréliait – már ha valóban koréliai volt, ahogy azt állította –, sőt még egy pantorait is, de a kódtörőnek nyomát sem látta.

Trish tett még néhány kört a szabakk asztalok környékén, majd úgy döntött, hogy tart egy kis pihenőt, és letelepedett az egyik közeli bárpultnál. Kért egy jéghideg jawa koktélt - amit rögtön meg is bánt, amint meglátta az árát –, majd némán iszogatva, távolról pásztázta a vendégeket.

 

Azt szerette az ehhez hasonló kaszinókban, hogy minden asztalnak, minden játékosnak megvolt a maga kis története. Az egyik kártyaasztalnál például egy tehetősnek tűnő, bajszos ungrilai férfi játszott, ám miközben árgus szemekkel az ellenfeleit és azok lapjait kémlelte, a mellette unatkozó kísérőjét épp sejtelmes érintésekkel csábította egy jó vágású, kalapos férfi. A terem átellenes sarkában pedig az egyik nyerőgép meghibásodhatott, mert ontani kezdte magából a korábban elnyelt, apró érméket, nem kis izgatottságot okozva ezzel a körülötte álló vendégeknek.

Trish eleresztett egy keserédes mosolyt az érmékért tülekedő játékosok kapzsisága láttán.

-          Jól szórakozik?

A nő felkapta a fejét. Oldalra pillantott, és azt hitte, menten lefordul a székről. A Ghorntól kapott leírás alapján ugyanis alighanem épp a kódtörő ült le mellé. Roppant elegáns szmokingot és hozzáillő, méregdrága bőrcipőt viselt. Tényleg jóképű volt. A férfi épp akkor kapta meg a rendelését, egy egzotikus, gőzölgő italt, amihez foghatót Trish még sohasem látott.

A nő igyekezett annyira higgadt maradni, amennyire csak tudott.

-          Mulatságos, nem gondolja? – kérdezte, miközben a fejével az érmékért hadakozó vendégek felé intett.

-          Mindig is lenyűgözött az emberi kapzsiság – helyeselt a kódtörő. – De ne legyünk álszentek, végtére is, kegyedet is a kapzsiság repítette hozzám, nemde?

Trish pulzusa kilőtt. Sejtette, hogy a kódtörő nemcsak véletlenül telepedett épp mellé – sosem hitt a véletlenekben – de most már bizonyítéka is volt rá.

-          Én nem vagyok kapzsi – ellenkezett finoman.

-          Egy szóval sem mondtam, hogy a saját kapzsisága – vetette ellen a kódtörő. – Ghorn mennyit árult el magának?

-          Ghorn? – kérdezett vissza óvatosan a nő.

-        Ó, nem kell megjátszania magát! – A kódtörő felnevetett, de a tekintete hideg maradt. – Láttam magukat vitatkozni. Aztán kicsivel később kegyed feltűnően keresett valakit. Legközelebb talán egy virágot kéne tűznöm a szmokingomra – morfondírozott, majd kissé színpadiasan végigsimította a zakója felhajtóját.

-          Rendben – bólintott Trish. Amúgy sem volt ínyére a játszadozás. – Ghorn küldött. Át kell adnom  egy kódhengert.

 

Trish előhúzta a belsőzsebéből az adattárolót. A kódtörő kinyújtotta a bal kezét. Trish gyengéden belehelyezte a hengert, a férfi azonban gyorsan összezárta a tenyerét és egy pillanatra csapdába ejtette a nő ujjait.

-          Üzent Ghorn bármi mást? – kérdezte a kódtörő, átható tekintetével Trisht fürkészve.

-          Három betűt. S-F-R.

A kódtörő csettintett a nyelvével, és elengedte a nő ujjait.

-          Stimmel. Örülök, hogy nem kell megölnöm magukat – tette hozzá elégedetten. Megforgatta a kódhengert az ujjai körül. – Úgy látom, átélt egy s mást, mire hozzám került.

-          Így kaptam Ghorntól – válaszolta Trish szárazon.

-          Természetesen – jegyezte meg egy fanyar mosoly kíséretében a kódtörő. A férfi szórakozottan folytatta a henger vizsgálatát. – Úgy látom, a lényegi része ép. Felteszem, tudja, hogy mit jelent a három betű?

 

Trish maga is gondolkodott már ezen.

-          Nyilván egy rövidítés.

-          Nyilván – bólintott a kódtörő. – Én biztos nem fogom felfedni, de ettől teljesen függetlenül annyit mondhatok, hogy a maga helyében óvatosan vennék mostanában Sienar részvényeket. Úgy hallottam, a befektetők általában érzékenyek a belső hatalmi harcokra.

A kódtörő kacéran Trishre kacsintott. A nő összeráncolta a homlokát. Hát persze. Sienar Flotta Rendszerek. Ezt jelentette a rövidítés. Trish hallott már a cégről; fegyvereket és különféle katonai járműveket gyártottak a galaxis különböző pontjain.

-          Megfontolom a tanácsát – felelte némi szünet után. – Csak még meg kell szoknom, hogy a pénzügyi tanácsaimat egy kódtörőtől kapom - tette hozzá, enyhe szarkazmussal a hangjában.

A férfi felemelte a mutatóujját.

-          Kódtörő mester – helyesbített. – Sok kódtörő flangál a galaxisban. Mester? Nos, annál kevesebb.

-          Kódtörő mester – visszhangozta Trish, megnyomva a második szót. A fickó arroganciájához aligha tapasztalt foghatót, de el kellett ismernie, volt benne valami megkapó.

-          Ezt adja át Ghornnak – mondta aztán a férfi, és egy közepes méretű, kopottas tárolórekeszt csúsztatott Trishhez. A nő megpróbálta kinyitni, de a doboz kóddal le volt zárva. – Hamarosan megvizsgálom a kódhengert. Ha az van rajta, amire számítok, Ghornnál jelentkezem a nyitókóddal.

A Kódtörő mester felemelte a poharát, és ledöntötte a gőzölgő ital maradékát.

Trishnek nem tetszett ez az egész.

-          Ha maga tesz szívességet Ghornnak, miért az övé a pénz? – kérdezte gyanakodva.

A Kódtörő mester széles mosollyal kivillantotta a fogsorát.

-          Ezt talán a társától kellene megkérdezni, nem? Apropó… ha rám hallgat, csak azután adja át Ghornnak a rekeszt, miután elvette a részét. Kár lenne egy ilyen vonzó tekintetért – tette hozzá különös hanghordozással, majd teátrálisan búcsút intett Trishnek.

 

A nő szórakozottan forgatni kezdte a kezében a tárolót. Messziről bűzlött az egész ügy. Trish szíve szerint mindenféle játszmázás nélkül átadta volna a dobozt, de egyáltalán nem bízott Ghornban. Pláne azok után, amit az aqualish-sal tett. Igaz, nem bízott a Kódtörő mesterben sem. Viszont utóbbi legalább bizonyos részleteket hajlandó volt elárulni. Talán épp azért, hogy segítsen.

És aztán ott volt még a férfi utolsó megjegyzése is. Trish az ajkába harapott. Mégis hogyan vehetné el a saját részét a dobozból, ha Ghornnál lesz a kód? A nőnek fogalma sem volt mit tegyen. Ha tartani akarja magát a tervhez, most vissza kell térnie a biztonsági tiszthez. De ha Ghorn megkapja a kódot és a ládát, semmi sem fogja megakadályozni, hogy egyszerűen lepuffantsa őt, és magához vegye a teljes fizetséget. Az Epoch Swiftről nem is beszélve.

 

A nő felidézte magában a Kódtörő mestertől kapott információkat. Hirtelen egy merész ötlet suhant át az agyán. Volt benne rizikó, de akár be is válhatott. Trish még egyszer végiggondolta a dolgot, majd elindult, hogy mozgásba hozza az eseményeket.

[Pildi]

Mindkét heti fejezet nagyon tetszett! Este írok bővebben. 

[Rog]

Ez is nagyon klassz fejezet. Nagyon bejön a kaszinó leírása és a Trish-Ghorn plusz Trish-kódtörő jelenet. Muris hogy némelyik vendég ráveti magát a lóvéra. Trish pedig jól be lett húzva a csőbe. Nagyon érdekel hogy mi jutott eszébe. Őt ismerve valami nagyon érdekes dologra számítok.

 

Néhány javítandó dolog:

 

Idézet

Szóval csakúgy odaadná nekem a hengert?

 

csak úgy

 

Idézet

Az egyik kártya asztalnál például egy tehetősnek tűnő

 

kártyaasztalnál

[Donát]

5 órával ezelőtt, Rog írta:

Ez is nagyon klassz fejezet. Nagyon bejön a kaszinó leírása és a Trish-Ghorn plusz Trish-kódtörő jelenet. Muris hogy némelyik vendég ráveti magát a lóvéra. Trish pedig jól be lett húzva a csőbe. Nagyon érdekel hogy mi jutott eszébe. Őt ismerve valami nagyon érdekes dologra számítok.

 

Néhány javítandó dolog:

 

 

csak úgy

 

 

kártyaasztalnál

Köszi szépen!

 

A kártya ( ) asztal nem tudom hogy maradt benne mert az én verziómban már szabakk asztal van valahogy.  Mindenesetre javítom, és örülök hogy bejött a rész! Örülök, hogy sikerült elcsípnem a kaszinó hangulatát, nem volt könnyű.  

Rog, szerinted hogy fog végződni Trish és Ghorn közös kis kalandja?

[Donát]

13 órával ezelőtt, Pildi írta:

Mindkét heti fejezet nagyon tetszett! Este írok bővebben. 

Kíváncsian várom.

 

@Dzséjt hétvégén egy kis Második esély?  Vasárnap jön amúgy a következő fejezet. 

[Dzséjt]

@Donát bocsi, most eléggé lemaradtam, és szerintem még pár napig nem is tudom folytatni. A múlt héten megbetegedtem, hétvégére padlót fogtam, az elmúlt pár napot főleg ágyban töltöttem. Tegnap óta érzem magam újra üzemkésznek. Viszont emiatt sajnos nagyon elmaradtam a munkámmal, most azt próbálom behozni, minden percet igyekszem arra fordítani, miközben azért még gyógyulófélben vagyok (még köhögök és fáj a torkom). Amint sikerül utolérnem magamat, folytatni fogom a sztorid.

[Donát]

18 perccel korábban, Dzséjt írta:

@Donát bocsi, most eléggé lemaradtam, és szerintem még pár napig nem is tudom folytatni. A múlt héten megbetegedtem, hétvégére padlót fogtam, az elmúlt pár napot főleg ágyban töltöttem. Tegnap óta érzem magam újra üzemkésznek. Viszont emiatt sajnos nagyon elmaradtam a munkámmal, most azt próbálom behozni, minden percet igyekszem arra fordítani, miközben azért még gyógyulófélben vagyok (még köhögök és fáj a torkom). Amint sikerül utolérnem magamat, folytatni fogom a sztorid.

Első az egészség! Gyors felépülést kívánok neked, de nem is azért, hogy folytasd a sztorit, hanem hogy szép karácsonyod legyen!

[Pildi]

@Donát

A 7. fejezet kellemesen indul, szinte már érezni az első mondattól, hogy szép ez a nyugalom, mert nem sokáig fog tartani.  Kimondottan tetszett ez a kezdés, és jó volt kontrasztnak ahhoz képest, ami ezután jött. Rejtélyes hajó, aztán meg egy cirkáló, ami elkezdi lőni az állomást, ami addig az unalom szigete volt - hát én is összekötöttem volna a két dolgot Sato parancsnokhoz hasonlóan. 

Nagyon úgy tűnik, hogy Trish-ék csapdába sétáltak, ahonnan nem lesz könnyű kimenekülni. A kérdést tekintve, szerintem sok választásuk nem volt, és Trish jól döntött a kábító lövésekkel. Kárt nem okozott, és ha nincs a vonósugár, akkor talán meg tudtak volna lépni, és ezzel az állomás is jól járt volna, hiszen a Gozanti cirkálótól is megszabadultak volna, nemcsak a rejtélyes hajótól, ami rájuk hozta a bajt.

Szépen fel van építve, ahogy egyre több minden utal Ferra fontosságára. S kíváncsi vagyok, milyen szerep jut ezután még Sato parancsnoknak.  

 

A 8. fejezet pedig szimplán egy vizuális orgia leírva.  Nagy könnyebbség, hogy mindezt már láttuk filmen, de sikerült átadnod a hangulatot, én egy csapásra ismét Canto Bight-on éreztem magam. Jó ötlet, hogy kódtörő mester barátunk ugyanaz, akivel végül Finn és Rose nem találkozhattak, így pótoltál egy kihagyott ziccert, elképzelhettük, milyen is lehetett volna az a találkozás.  

De meg kell említenem, hogy Trish és Ghorn közötti párbeszéd itt is nagyon szórakoztató (már korábban a hajón is az volt), a fickó manipulációi jól működnek Trish-nél, aki rendre olyan helyzetbe kerül, ami neki nem komfortos. Ghorn-ról is ki fog derülni valami érdekes, ebben egyre biztosabb vagyok. Nekem egyébként valahogy szimpatikus figura, de lehet, hogy ezzel nagyon mellélövök majd. 

A történet egyre érdekesebb, nagyon várom, hogy fog összeérni az Akkor és a Most.  Most kb. a közepénél tartunk egyébként? 

[Pildi]

21 perccel korábban, Dzséjt írta:

(még köhögök és fáj a torkom)

Jobbulást! Remélhetőleg pár nap és jobban leszel.  

[Donát]

6 perccel korábban, Pildi írta:

Ghorn-ról is ki fog derülni valami érdekes, ebben egyre biztosabb vagyok.

Hajjaj.  

 

Egyharmadnál járunk.  

[Rog]

10 órával ezelőtt, Donát írta:

szerinted hogy fog végződni Trish és Ghorn közös kis kalandja?

 

Nagyon bízom abban hogy Trish jól jön ki a dologból. Azt amúgy simán el tudom képzelni hogy összejönnek.

 

 

@Dzséjt mielőbbi gyógyulást!

Szerkesztve: 2023. December 15. - Rog

[Donát]

9. FEJEZET

 

ZETA-5

MOST

 

Sato parancsnok bosszankodva nézett végig az irányítóközpont személyzetén. Az emberei kapkodtak, pánikoltak és ennek megfelelően, hibáztak. A máskor gördülékenyen zajló munkafolyamatok ezúttal akadoztak, vagy teljesen darabjaira hullottak. Sato nem tudta hibáztatni emiatt a beosztottjait. Ez egy orvosi állomás volt végtére is, egyikük sem tapasztalt soha még csak hasonlót sem. Ezzel együtt, villámgyorsan rendet kellett teremtenie.

-          Figyelem! – szólt határozottan, ám a várt hatás elmaradt. Az emberei annyira idegesek voltak, hogy észre sem vették, hogy a parancsnokuk megjelent az irányítóközpontban.

Sato kelletlenül kiengedte a hangját.

-          FIGYELEEEEM! – ordította.

Ezúttal már sikerrel járt. Az emberei megdermedtek, és egy pillanat alatt minden szempár ő rá szegeződött. Aztán a beosztottak vigyázzállásba vágták magukat.

-          Pihenj – jelentette ki gyorsan Sato. – Bryan fedélzeti tiszt, jelentést kérek.

A húsz év körüli, pisze orrú férfi engedelmesen belekezdett az összefoglalóba.

-          Körülbelül öt perccel ezelőtt egy felfegyverzett Gozanti osztályú könnyűcirkáló lépett be a rendszerünkbe. A cirkáló hordoz két Birodalmi TIE vadászt is. Hiába próbálkozunk, nem válaszolnak a hívásainkra.

Sato idegesen szűrni kezdte a levegőt a fogai között. A fedélzeti tiszt folytatta.

-          A parancsnok utasításainak megfelelően felvontuk a pajzsokat elsősorban a hangár és a generátor köré irányítva, de a Gozanti a kommunikációs reléinket támadta meg. Közben kiküldtük a fogadásukra a Kísértet osztagot.

A parancsnok ezúttal egy idősebb, szakállas, koréliai férfira nézett.

-          Pearl kommunikációs tiszt, mi a helyzet a relékkel?

-          A távolsági csatornák használhatatlanok. Az állomáson belül és a Kísértetekkel működik az összeköttetés.

Sato kimérten bólintott.

-          Kapcsolják a két járőrünket!

-          Él a vonal, parancsnok.

 

Mielőtt megszólalt, Sato egy pillanatra megpróbálta a két pilótája helyébe képzelni magát. A Zeta-5, orvosi állomás révén, nem igazán volt jelentős védelemmel felszerelve, ennek megfelelően a járőrhajóik sem voltak éppenséggel modernnek nevezhetőek. Az Új Köztársaság kettő, módosított Z-95-ös Incom vadászgépet bocsátott az állomás rendelkezésére.

Satonak fogalma sem volt, hogy a két klónháborúk korabeli csillagvadász miként kötött ki az állomáson, de azt jól tudta, hogy a veterán hajók a Gozanti ellen aligha tarthatnának ki sokáig, ha bármiféle ütközetre kerülne sor. Épp ezért igyekezett mindent megtenni, hogy ne kelljen a járőreinek az életüket kockáztatni.

-          Kísértet osztag, itt a Központ. Hallanak?

-          Sato parancsnok, itt Kísértet-1, tisztán vesszük az adást.

-          Depro őrmester, tartsák egyelőre a távolságot a könnyűcirkálótól. Ha kiküldi a vadászokat, azonnal jelentkezzenek be.

-          Vettem parancsnok.

-          Radarelemzők, kérem az ellenséges hajó jelenlegi pozícióját! Bryan fedélzeti tiszt! Jelentkeztesse be a fegyverkezelőket, szeretném, ha megerősítenék, hogy a helyükön vannak.

A beosztottak nyugtázták a kapott parancsokat. Sato a központi kijelzőre nézett, hogy ellenőrizze a pajzsok állapotát. A Gozanti erős fegyverzete ugyan áttörte a kommunikációs reléknél húzódó energiaburkot, de akkor már a pajzs jelentős részét a hangárra és a generátorra koncentrálták.

-          Pajzsok 85 százalékon – közölte Sato fennhangon a beosztottakkal.

 

Ismét végignézett az emberein. Most, hogy mindenki megkapta a maga utasítását, sokkal kevésbé pánikoltak, ami üdvözítő előrelépés volt a pár perccel korábbi állapotokhoz képest.

-          Parancsnok, emelkedett energiaszint értékeket veszek a 2/A hangárból – hadarta a fedélzeti tiszt. – Az Allanar teherhajó fel akar szállni.

Sato összeszorította a fogait.

-          Howler tizedes aktiválta a vonónyalábot a protokollnak megfelelően?

-          Igen, asszonyom – nyugtázta Bryan. – De azóta nem jelentkezett.

-          Engedélyt adtam neki a fedélzetre lépéssel. Talán lefoglalja az átvizsgálás. Pearl kommunikációs tiszt! Fokozottan figyelje a 2/A hangárból érkező adásokat!

A koréliai férfi kimérten bólintott. Aztán váratlanul felélénkült, és szorosan a fülére tapasztotta a fejhallgatóját.

-          Parancsnok, adást veszünk a Gozantiról!

-          Hangosítsa ki.

Egy csapásra néma csend telepedett a zsúfolt vezérlőre. A falra szerelt hangszórókból egy érdes, rekedtes férfihang szólalt meg. Sato emberei felnéztek a monitorjaikból, és az ismeretlen férfi mondandójára koncentráltak.

-          Zeta-5 orvosi állomás. Felszólítom önöket, hogy azonnal adják át nekünk a lányt. Ellenkező esetben nemcsak a kommunikációs reléjüket tesszük tönkre.

Az emberei várakozva Satora néztek. A nő elgondolkodva összevonta a szemöldökét.

-          Gozanti könnyűcirkáló, itt Sato parancsnok a Zeta-5 orvosi állomásról – mutatkozott be határozott hangon. – Ismételje meg, vége.

A hangszórókból pár rövid másodpercig csak statikus zaj hallatszott. Aztán ismét a rekedt férfi hangja zengett a teremben. A hang dühösebbnek hangzott, mint az imént.

-          Sato parancsnok, ne húzza az időt. Láttuk, hogy dokkolt maguknál az Allanar N3-as teherhajó. Adják át a lányt, vagy búcsút inthet az állomásának.

Sato káromkodott egyet magában. Nyilván a teherhajó miatt volt az egész, ahogy azt sejtette.

-          Gozanti könnyűcirkáló, adjon 30 percet, beszélek a teherhajó parancsnokával.

-          15 percet kapnak – közölte könyörtelenül a férfi. – Utána a saját módszereinkkel fogjuk elintézni a problémát.

Sato dühösen bontotta a kapcsolatot.

-          Pearl kommunikációs tiszt, kapcsolja nekem az Allanar teherhajót! – a férfi nyugtázta a parancsot. – Bryan fedélzeti tiszt, a fegyverkezelők bejelentkeztek már?

-          Igen, asszonyom.

-          Elemezzék ki a lőelemképző projektált adatait! Mire befejeztem a beszélgetést a teherhajóval, tudni akarom, hogy mennyit érnek az állomás fegyverei a Gozanti, és mennyit a TIE vadászok ellen.

 

A fedélzeti tiszt jelezte, hogy a fegyverkezelők már dolgoznak az ügyön. Bryan megint előregondolkodott egy lépéssel, ami határozottan tetszett a parancsnoknak. Sato gyorsan elraktározta magában az információt.

-          Él a vonal a Maze-hez, parancsnok.

-          Allanar, N3-as teherhajó, Maze, itt Arvin Sato, a Zeta-5 orvosi állomás parancsnoka. Nyugtázzák a vételt.

-          Itt a Maze kapitánya beszél – válaszolta egy kissé meggyötörtnek tűnő női hang. – Hallgatom, Sato parancsnok.

A parancsnok egy pillanatra lenémította a mikrofonját, és a fedélzeti tiszthez fordult.

-          Vele beszélt korábban?

Bryan megrázta a fejét.

-          Nem, hanem egy bizonyos Zak Saundersszel – felelte határozottan.

Sato gyorsan végiggondolta a kapott választ. Mindez alighanem azt jelentette, hogy eredetileg a kapitánya sérülése miatt érkezhetett a Zeta-5-re a hajó. Ezt az információt is feljegyezte magában, majd újra bekapcsolta a mikrofonját.

-          Értékelném, ha bemutatkozna, ahogy én – mondta higgadtan a Maze kapitányának.

Rövid csend következett a vonal túlsó végén.

-          Szólíthat Trishnek – szólt aztán a kapitány.

Sato bosszúsan összeszorította a fogát. Teljes névre számított, de nem akart még több időt erre vesztegetni.

-          Jól figyeljen ide, Trish kapitány – mondta végül, nyugalmat erőltetve a hangjára. – Az állomásomat megtámadta egy Gozanti osztályú könnyűcirkáló. A támadó azt állítja, hogy az Önök fedélzetén van egy utas, aki hozzájuk tartozik. Igaz ez?

-          Nem – hangzott a határozott felelet.

-          Egy lány – pontosított Sato.

Ezúttal is rövid csend következett, amit a Maze kapitányának kissé nyugtalan hangja tört meg végül.

-          Valóban van velünk egy lány. De ő hozzánk tartozik.

Sato frusztráltan megcsóválta a fejét.

-          Idehallgasson, Trish kapitány, a Zeta-5-nek semmi köze a maguk vitájához. Rendezzék a nézeteltérésüket, és távozzanak.

-          A nézeteltérésünk egy zéró összegű játszma – vetette ellen a nő. – Vagy nálunk van a kislány, vagy náluk.

-          Akkor adják át nekik a gyereket – kérte Sato határozottan.

 

A Maze oldaláról az eddigi leghosszabb hallgatás következett. Sato már majdnem megkérdezte a kommunikációs tisztet, hogy él-e még az összeköttetés, amikor ismét felcsendült a kapitány hangja.

-          Van gyereke, Sato parancsnok?

Trish kapitány hangjába némi fájdalom vegyült. Sato szívesen ignorálta volna a kérdést, de az ösztönei azt súgták, hogy jobb, ha válaszol.

-          Nincsen, kapitány – válaszolta elgondolkodva.

-          Hát nekem sincs – ismerte el a másik nő. – De higgyen nekem, amikor azt mondom… ha lenne gyerekem, ezek az alakok lennének az utolsók, akiknek átengedném őt. 

A parancsnok felvonta a szemöldökét.

-          Kik vannak a Gozantin, kapitány?

-          Olyas valakik, akik gyerekeket rabolnak el, kínoznak meg és tartanak fogva – válaszolta a nő. A hangjából szinte sütött az indulat.

 

Sato leült a parancsnoki ülésbe és kifújta a levegőt. Hirtelen eszébe jutott az apjával töltött kevéske idő az otthonukban, a Mykapon. Felrémlett előtte az a feltétlen ragaszkodás és szeretet, amit kapott tőle. Aztán elképzelte, hogy mit tett volna az apja, ha ő került volna hasonló helyzetbe.

A nő megrázta a fejét. Kizárt, hogy Jun Sato átengedett volna egy védtelen kislányt ilyen alakoknak. Még akkor sem, ha a döntésével az állomást veszélyeztette volna.

-          Sato parancsnok, ott van még?

-          Itt vagyok – válaszolta a nő, miközben a szeme sarkából az embereit figyelte. Vagy tönkreteszi egy ártatlan kislány életét, vagy kockára teszi az állomás teljes személyzetének a sorsát. Nem létezett jó döntés. Sato kelletlenül megköszörülte a torkát. – Egyetértek, Maze, ebben az esetben nem adhatjuk át a kislányt a Gozantinak.

-          Köszönöm! – hangzott a megkönnyebbült felelet a másik oldalról.

A parancsnok elhúzta a száját. A Maze kapitánya még nem volt tisztában az összképpel.

-          A gond az, Trish kapitány, hogy nem tudjuk megvédeni magukat. Ez egy orvosi állomás.

-          Vettem, Sato parancsnok – jött a diplomatikus válasz.

 

A parancsnok újfent lenémította a mikrofonját.

-          Bryan fedélzeti tiszt, megjött már a lőelemképző összefoglalója?

-          Igen asszonyom – sietett a válasszal a beosztott. – A könnyűcirkálóban nem tudunk kárt okozni, de a vadászokat pontos találattal ki tudjuk iktatni.

Micsoda meglepetés, gondolta magában Sato ironikusan. Biccentett Bryannek, majd visszakapcsolta a mikrofont.

-          Kikapcsoljuk a vonónyalábot, Maze. Távozhatnak a kislánnyal együtt.

-          Várjanak – jött a bizonytalan válasz némi hallgatás után. – Valamit meg kell beszélnem a legénységemmel.

-          Siessenek, Maze – felelte Sato türelmetlenül. – Öt percünk maradt, mielőtt a Gozanti újra követelné a kislány átadását.

-          Hamarosan jelentkezünk! A Maze kilép.

Sato fáradtan végig simította a haját a halántékánál.  Csak remélni tudta, hogy nem fog az egész állomás a végzetébe rohanni a döntése miatt.

[Rog]

Nagyon érdekes fejezet. Elég érdekfeszítőre sikerült annak ellenére hogy a nagyja részét dumcsizás teszi ki. Frankón visszaadja a mozgóképes Star Wars művek irányítóközpontos jeleneteinek hangulatát. Nálam legalábbis működött mivel bevillant olvasás közben némelyik.

Az jött be legjobban ahogy Sato átgondolta a dolgokat ami után végül arra jutott hogy Ferrát mégse szabad kiadni. Nagyon úgy érzem hogy miatta könnyebben elnézik azt hogy Trish leszedálta a két pasast. Elvégre egy gyerkőc megmentése miatt történt az egész.

Kicsit elméláztam azon hogy hogyan kéne elintézni azokat a szemeteket az állomásnál és arra jutottam hogy Ferra nélkül a Maze-zel is ki kéne repülni és úgy kéne akciózni valamit.

 

 

Egy hiba a végére:

 

Idézet

A máskor gördülékenyen zajló munkafolyamatok ezúttal akadoztak, vagy teljesen darabjai hullottak.

 

darabjaikra hullottak

[Donát]

40 perccel korábban, Rog írta:

Nagyon érdekes fejezet. Elég érdekfeszítőre sikerült annak ellenére hogy a nagyja részét dumcsizás teszi ki. Frankón visszaadja a mozgóképes Star Wars művek irányítóközpontos jeleneteinek hangulatát. Nálam legalábbis működött mivel bevillant olvasás közben némelyik.

Köszi! Próbáltam úgy megírni hogy átjöjjön a sürgés-forgás, illetve hogy Satonak látható hatása legyen az emberek moráljára. 

Az apja árnyékában "létezés" valamelyest erre a döntésre is rányomja a bélyegét, de másrészről pedig morális iránytűt ad a parancsnoknak. 

 

A darabjait mindjárt javítom, valahogy benne maradt. Köszi! 

[Rog]

Szívesení!

[Donát]

@Bence1997 sikerült elkezdeni?

[Donát]

10. FEJEZET

 

CANTONICA

AKKOR

 

Trish a megbeszéltek szerint, időben visszatért az Epoch Swift hangárjához. Ghorn már türelmetlenül várta a hajón, a pihenőhelyiség asztalán dobolva. Csuklyáját ezúttal lehúzta a fejéről, ezáltal felfedve ritkás, sötét haját. Trish megállapította magában, hogy így, csuklya nélkül, Ghorn fizimiskája leginkább úgy festett, mintha egy baltával faragták volna.

-          Na végre! – A férfi hangja meglehetősen ingerültnek tűnt. – Megvan a pénz?

-          Kaptam egy lezárt dobozt – válaszolta kimérten Trish. – A Kódtörő mester azt mondta, elküldi magának a nyitókódot, ha minden rendben.

Trish elővette a korábban kapott kopottas tárolórekeszt.

-          Adja ide! – mondta izgatottan Ghorn.

 

A nő átnyújtotta a tárolót. A biztonsági tiszt a bal kezével mohón elvette tőle a tárgyat, majd ügyetlenül beütötte a nyitókódot. A zár egy apró kattanással feloldott. A férfi gyorsan belenézett. A doboz tartalma láttán széles vigyor jelent meg az arcán.

-          Maga igazán naiv – vetette oda aztán Trishnek.

A nő igyekezett ártatlan képet vágni.

-          Ezt hogy érti?

Ghorn összeszűkült szemekkel méregette őt.

-          Itt ülünk Maz Kanata hajóján, az egyik kezemben ötvenezer kreditet tartok, a másikban pedig épp egy sugárvetőt szegezek magára az asztal alatt. Egy okot mondjon, miért ne lőjem le, vegyem el a hajót, és lépjek meg a teljes fizetséggel?

-          Hiszem, hogy maga sem akarja úgy leélni az életét, hogy végig célkereszt legyen a homlokán – felelte visszafogottan Trish.

Ghorn önfeledten felnevetett.

-          Ó, maga naiv hülye. A Sienar cégcsoport összes létező anyagi forrása mögöttem áll, amiért segítek nekik ebben az ügyben. Akinek ilyen támogatói vannak, gondolja, hogy Maz Kanata bosszúja miatt fog aggódni? Ne nevettessen…

 

A férfi arcára elégedett mosoly ült ki.

-          Még most sem érti, igaz?

-          Mit nem értek, Ghorn? – kérdezett vissza őszinte értetlenséggel Trish.

A biztonsági tiszt lesajnáló pillantást vetett a nőre.

-          Tudja mit tartalmaz a kódhenger?

Trish ártatlanul megrázta a fejét.

-          Bizonyítékot, hogy a Sienar vezetői létrehoztak egy fedőcéget. Hogy miért, az magának most teljesen mindegy – susogta önelégülten a biztonsági tiszt. – Legyen elég annyi, hogy egy csoport a cégen belül hasznot akart húzni az információból, és zsarolásra akarták használni. Felbérelték a kódtörőt, és megbízták a belső ellenőr csapatunkat, hogy csempésszük ki a cégtől a bizonyítékot. A Sienar ugyanis el tudott tüntetni minden nyomot, kivéve azt a kódhengert, amit maga átadott a kódtörőnek.

Trish úgy érezte, hogy még mindig sötétben tapogatózik.

-          De ha a csapatát bízták meg, akkor miért önállósodott?

Ghorn tekintete sötéten megvillant.

-          Amikor a zsaroló csoport megkeresett minket, egyből alkut kötöttem a Sienar vezetőségével. Bolond lettem volna árral szembe úszni – jelentette ki megvető hangsúllyal. – A vezetőség kétszer annyit ajánlott a kódtörőnek, aki készséggel elfogadta a jobb üzletet. Az alkunak egy feltétele volt csupán…

-          A kódhengert a feltörés után meg kellett semmisítenie – fejezte be megvilágosodva Trish.

A biztonsági tiszt bólintott.

-          Így az utolsó tárgyi bizonyíték is megszűnt létezni.

-          De valamit még mindig nem értek – morfondírozott fennhangon Trish.

-          Csak egy valamit? – gúnyolódott Ghorn. – Maga sok mindent nem ért, Trish.

A nő nem vette fel a kötözködést, inkább a fejével a tárolórekesz felé intett.

-          Miért kapta a pénzt a Kódtörő mestertől? Nem ő segít magának?

Ghorn felhorkant.

-          Csak nem képzeli, hogy a Sienar olyan ostoba, hogy közvetítők nélkül fizesse ki a jussomat?! A kódtörő az én részemet is megkapta a cégtől, amint bizonyítani tudta, hogy a henger tartalmazza a kérdéses adatokat. Ő pedig pontosan tudta, hogy jobban jár, ha nem próbálkozik semmivel.

-          Tehát ez az árulása jutalma – foglalta össze tényszerűen Trsh.

Ghorn arca eltorzult a szó hallatán.

-          Árulás? – visszhangozta felháborodottan a férfi. A szeme kidülledt, miközben a nőre bámult. – Talán áruló lennék, mert megvédem a céget? Nem, kislány, nem én vagyok a hunyó ebben az ügyben. De mindegy is, hogy mit hisz… szerencsére a kódhenger megsemmisült, így már csak magáról kell gondoskodnom.

Trish felvonta a szemöldökét.

-          Rólam? Engem is elintéz, mint az aqualish barátját?

-          Balesetek bárkivel történhetnek – mondta sötéten a férfi. – Maga jelenleg az utolsó elvarratlan szál a történetben. De már nem sokáig. Hamarosan teszek róla, hogy véget érjen a mi kis közös kalandunk. Nem azért ölöm meg magát, hogy enyém legyen a hajója és a fizetség… épp ellenkezőleg. Azért lesz az enyém minden, mert magának meg kell halnia.

 

Trish vett egy mély levegőt, és lassan kifújta. A régi reflexek még működtek, bár az a rutinhoz társuló láthatatlan világhoz többé már nem fért hozzá. Amint végzett a kis rituáléjával, a hangjából mindenfajta bizonytalanság vagy remegés egyszerre tovatűnt.

-          Azt mondta, egy okot mondjak, miért ne puffantson le. Hát íme.

Trish az asztalra helyezte a bal kezét, és felfedte a mindvégig magánál tartott, bekapcsolt komlinket.

-          Sikerült rögzítenie a fickó szavait? – kérdezte a nő.

-          Az utolsó mondatig – válaszolta egy rezignált hang a komlinkből.

A nő kikapcsolta az eszközt, majd Ghornra mosolygott. A férfi értetlenül a komlinkre meredt.

-          Tudja mit szeretek Canto Bightban?

A kérdést persze csak költőinek szánta Trish, de Ghorn olyannyira döbbent volt, hogy zavarában megrázta a fejét.

-          Szinte bármilyen szolgáltatást igénybe lehet venni, ha az embernek elegendő pénze van… vagy ha rendelkezik a megfelelő összeköttetésekkel. És Maz Kanata neve bizony elég sok kaput kinyit még a Cantonicán is.

-          Mit forgat a fejében? – kérdezte a biztonsági tiszt ideges hangon.

Trish észben tartotta, hogy a férfi bal keze még mindig az asztal alatt rejtőzött, feltehetőleg továbbra is a sugárvetőjét szegezve rá. A nő igyekezett úgy megválogatni a szavait, mintha csak sárszarvú tojásokon lépkedne.

-          Rögzítettem a kis csevegésünket. Ha csak a hajam szála is görbül, ez a felvétel bejárja az egész galaxist, Ghorn. És akkor aztán szép kis célkereszt lesz a homlokán. A Sienaré.

-          Maga bolond! – fakadt ki indulatosan a férfi. – A cég sokkal tartozik nekem, amiért kisegítettem őket ebben az ügyben. A lojalitásuk kitart majd.

-          A lojalitásuk? Most ki a naiv, Ghorn? A Sienar hűsége éppen addig tart ki, amíg ez a felvétel napvilágot nem lát. Maga szerint mi fog történni, ha a cég titka bejárja a galaxist? Az egyik alkalmazottjuk a nevükben gyilkol, és egy fedőcégre vonatkozó bizonyítékokat tüntet el. Javítson ki, ha tévedek, de az efféle híreket általában a részvényesek sem szokták szeretni.

A biztonsági tiszt arca teljesen elborult. Trish mélyen a szemébe nézett.

-          A helyében alaposan megfontolnám a következő lépésem – mondta, majd a komlinkre mutatott. – A barátom utasításai egyértelműek. Ha bármi történik velem, a felvett vallomása nyilvánosságra kerül. Nincs esélye, hogy megakadályozza.

 

Ghorn vicsorított kínjában. Trishnek el kellett ismernie, hogy mulattatja a helyzet. Eddig minden úgy alakult, ahogy remélte. De tudta, hogy elég egy óvatlan pillanat, és az egész romba dőlhet. Gyorsan emlékeztette magát, hogy kizárólag a feladatra koncentráljon.

-          Mit akar tőlem? – kérdezte dühösen a férfi.

-         Ne aggódjon, nem akarom tönkre tenni. Annak mi értelme volna? Magasról teszek a Sienar belső ügyeire. Az aqualish halála már más lapra tartozik. Ha jól sejtem, ő is a maga csapatában volt, akkor pedig valószínűleg keresni fogják. De amíg maga tartja a száját, nekem sincs semmi okom nyilvánosságra hozni a felvételt.

-          Ez egy nem hivatalos megbízatás volt – morogta Ghorn. – A Sienernak sem áll érdekében, hogy nyomoztasson utána, pláne, mivel már tudják, hogy ő is a zsarolókhoz tartozott.

-          Ezért kellett meghalnia, nem igaz? – kérdezte bólogatva Trish. Végre úgy érezte, hogy mindent ért. – Ő és a trandoshan társai nem akarták eltusolni az ügyet. Magával ellentétben.

-          Idealista bolondok – morogta a férfi. Trish egy csepp megbánást sem érzett a hangjában a gyilkosság kapcsán. – A trandoshanok pedig mindvégig vakok voltak. Én pontosan tudom, hogy a Sienart nem lehet holmi zsarolással megváltoztatni. De profitálhatunk a hibáiból.

-          Akkor hát profitáljunk – egyezett bele Trish. – Ha olyan lennék, mint maga, most elvenném az összes pénzét, kidobnám a hajómból, és élvezettel nézném a tehetetlen vergődését.

Ghorn szemében gyanakvó fény gyúlt.

-          De maga nem olyan, mint én.

-          Nem – hagyta helyben a nő. – Épp ezért csak azt a húszezer kreditet fogja ideadni, amivel amúgy is tartozik. És persze eltakarodik a Swiftről.

 

A férfi szemlátomást megkönnyebbült. Eltette a sugárvetőjét, kivette a saját részét a rekeszből, majd átdobta a maradékot az asztal Trish felőli oldalára. A nő gyorsan eltette a pénzt. De mielőtt még Ghorn ismét nyeregben érezhette volna magát, Trish felfedte az utolsó kártyáját.

-          Ó, és még valami… – Ghorn testtartása újra megfeszült, és gyanakvóan Trishre meredt. – Tegye el ezt!

A nő ezúttal egy másik, nagyobb hatótávolságú komlinket húzott elő a zsebéből. – Egyetlen frekvenciára van hangolva. Ha egyszer szükségem lesz magára, jelentkezem.

-          Mi? – csattant fel a férfi. – Azt hiszi, hogy innentől a lóti-futija leszek? Maga ostobább, mint hittem!

Trish számított erre a reakcióra. Ghorn nem az a típus volt, akit csak úgy következmények nélkül lehetett ugráltatni.

-          Ne aggódjon... Az a komlink talán sohasem fog megszólalni. Vagy ha igen, akkor az első alkalom után kvittek leszünk.

A férfi leeresztette a vállait.

-          Utána megsemmisíti a felvételt?

-          Még mindig hülyének néz? – kérdezte megjátszott csalódottsággal a hangjában Trish. – Egyszer már alábecsült és ráfaragott. Tanuljon belőle!

Ghorn arca elsötétült a kioktatásra, de nem szólt semmit.

-          Az a felvétel, mondjuk úgy, hogy az én életbiztosításom. Amíg maga él, nem fog megsemmisülni. És Ghorn… ugye mondanom sem kell… ha nem válaszol a hívásra, mindketten tudjuk, hogy mi következik.

A férfi tekintete dühösen megvillant. Felpattant a székből, magához vette a komlinket, és szó nélkül leviharzott a Epoch Swift rámpáján.

[Rog]

Ez a fejezet is adja. Nem csalódtam Trish-ben. Jól behúzta a bizti tiszt urat a csőbe. Nagyot koppant a koma. De annyira rosszul azért mégse járt. Nem lehet ráfogni a csajszira hogy nem volt fair vele.

 

Plusz egy hiba:

 

Idézet

Tudja mit tartalmaz a kódhengeren?

 

A "kódhengeren" talán "kódhenger" vagy "kódhengerem" akarna lenni. Lehet hogy "kódhengerem" ha már tovább lett írva.

[Donát]

2 perccel korábban, Rog írta:

Ez a fejezet is adja. Nem csalódtam Trish-ben. Jól behúzta a bizti tiszt urat a csőbe. Nagyot koppant a koma. De annyira rosszul azért mégse járt. Nem lehet ráfogni a csajszira hogy nem volt fair vele.

 

Plusz egy hiba:

 

 

A "kódhengeren" talán "kódhenger" vagy "kódhengerem" akarna lenni. Lehet hogy "kódhengerem" ha már tovább lett írva.

Nagyon köszi! Javítottam! A Sienaros szál érthető volt?

[Rog]

Szívesen!

Érthető az a rész. Nem akadt gondom vele.

Közben beugrott hogy abban a hengeres mondatban a múlt idő szerintem jobb lenne mert ha a henger megsemmisült akkor már nem igazán maradhatott rajta adat amit tartalmazhat.

[Donát]

12 perccel korábban, Rog írta:

Szívesen!

Érthető az a rész. Nem akadt gondom vele.

Közben beugrott hogy abban a hengeres mondatban a múlt idő szerintem jobb lenne mert ha a henger megsemmisült akkor már nem igazán maradhatott rajta adat amit tartalmazhat.

A jelen idő ott szándékos Ghorn részéről. Lépésről lépésre avatja be Trisht a tervébe és ott még nem fedi fel a lapjait.

[Rog]

Oksa!

[Donát]

@MissKarrde neked eddig hogy tetszik a sztori?  

[MissKarrde]

Nagyon jó olvasni, remekül használod fel benne egy saját történetedhez a már meglévő karaktereket, helyszíneket  A kódtörő esetében különösen ötletes volt a virág használatának forrása  

[Pildi]

Remek volt a 10. fejezet is! Ugyan én nem állitom biztosan, hogy teljesen értem Ghorn kavarását, ehhez asszem majd még egy olvasás és egy alaposabb végiggondolás kell, az viszont teljesen tiszta, hogy Trish hogyan vágott vissza.  És tetszett is nagyon. 

 

Gondolom, Ghorn be fog hamarosan lépni a mostani szálba, hogy törlessze az adósságát. Ez a legjobb ötlet amúgy Trish múltbéli megoldásában. 

[Donát]

15 perccel korábban, Pildi írta:

Remek volt a 10. fejezet is! Ugyan én nem állitom biztosan, hogy teljesen értem Ghorn kavarását, ehhez asszem majd még egy olvasás és egy alaposabb végiggondolás kell

10. fejezet

Spoiler

A Sienar egy fedőcég révén (Sienar-Jaemus Fleet Systems) segített az Első Rendnek felépíteni a flottájukat illetve közvetítők révén szivárogtatni adatokat a Végső Rend számára (forrás: https://starwars.fandom.com/wiki/Sienar-Jaemus_Fleet_Systems). Minderre az ÚK szabályozásai miatt volt szükség.

 

Amikor a Sienaron belül ezt egy ambíciózus csoport ezt megtudta, megpróbálta a saját malmára hajtani a vizet, és az infót felhasználva megpuccsolni az elnökséget és az igazgató tanácsot. A Sienar vezetősége megpróbálta megsemmisíteni a bizonyítékokat, de egy kódolt kódhengert sikerült a cég belső ellenőr csapata révén (ennek része Ghorn) megszereznie a puccsoló csoportnak . Ghorn viszont kapva kapott az alkalmon, és hátba döfte a puccsolókat. Úgy döntött, hogy kettős ügynök lesz, és a cég igazgató tanácsát segíti inkább, persze busás fizettségért cserébe.

 

[Pildi]

Így már világos. 

[Donát]

@Wilde vajon merre bóklászhat?