Fiction factory - Donát

[Donát]

11 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

"A hang erélyes volt, mégis kedves és lágy. Egy női hang volt, ám mélyebb a legtöbb Trish által ismert női hangnál" - a szóismétléstől nem kell annyira félni, mint ahogy azt nyelvtanórák belénk diktálják. Főleg párbeszédekben az életszerűség miatt el lehet sütni egyet-egyet itt és ott, hiszen a mindennapi emberek nem irodalmi szofisztikáltsággal beszélnek. De ennél azért jobban kell kerülni.  

 

"Gyorsan átkutatta a fekete ujjasa (ami ezúttal pizsamául is szolgált) és a bőrnadrágja zsebeit, de amit talált bennük, az nem töltötte el túlzott örömmel" - zárójelet, pláne így, ne nagyon használj. Határozottan kerülendő. Szebb, ha zárójel helyett gondolatjeleket használsz, vagy még szebb, ha a mondatba fűzöd:

"Gyorsan átkutatta a pizsamaként is jól szolgált fekete ujjasa és a bőrnadrágja zsebeit..."

Ezeket javítottam, köszi! Pláne köszi a zárójeles megjegyzésért, rákerestem, 12 alkalommal használtam eddig ilyet - egy volt a harmadik fejezetben is amúgy -, most gyorsan átszerkesztettem őket gondolatjeles megoldássá! És látod, most se használtam!  

 

11 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

"Üdv a Japael rendszerben" - Japrael. 

Ez meg  Külön megnéztem a rendszert erre nem láttam, hogy van benne r... Köszi!

 

11 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Maz Kanata karakterét is nagyon jól eltaláltad. Ezen a téren szerintem lazán túltettél Chuck Wendigen, akinek az Utóhatás: Adósságban nem sikerült ugyanez, pedig kábé ugyanannyit szerepeltette, mint te.

Köszi! Az Utóhatás trilógia első része annyira felmérgelt, hogy azóta sem sikerült befejeznem, pedig tudom, hogy a vége jobb, mint az eleje...

 

11 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

A baktakészlet fogyásáról a Maze-en meg a biztonsági kamerák sem tudhatnak. Szóval mintha Trish az idő előrahaldtával a kissé naív, a vevő szava szent mentalitásból átesett volna a senkiben sem bízó és mindenhol csapdát szimatoló alakká. Kíváncsi vagyok, hogyan alakult így át.

Igen, ezt Trish határozottan túlreagálta. És jól látod, gyanakvóbb lett.  

11 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

De ez tényleg csak egy röpke pillanatig tartott, amíg Ghorn rá nem bökött útitársára. És, ha már Ghorn, miért utazott ez az aqualish-sal? És milyen kapcsolatban volt a rossz lapjárású trandókkal. Csak nem ők követik hőseinket? de, ha van hajójuk, mit kereségltek Maznál? Ez a kérdés kizárja őket, ha csak nem sikerült percek alatt egy második hajót is keríteniük. És kiknek dolgozik Ghorn? A Shadow Fist név eléggé úgy hangzott, ahogy az Első Rend elkeresztelné a titokzatos hajóját (főleg, ha azt veszem, hogy a legendákbeli régi Köztársaság idejében a Sith Birodalom kötelékében szolgált egy ilyen nevű elitkommandós)

Na erre majd később még visszatérünk!

 

Köszi nagyon az észrevételeket.  

[Donát]

5. fejezet

 

ZETA-5

MOST

 

Trish a pilótafülkében talált rá a kislányra. Ferra összegömbölyödve bevackolta magát a másodpilóta ülésébe, és az ablak felé fordulva figyelte a távoli csillagok pulzáló fényeit. Zak említette, hogy felajánlotta a lánynak a nő hálókabinját, de Ferra mindenáron a fülkében akart maradni a férfival.

Trish bebotorkált a helyiségbe a rögtönzött mankójával. Jelezte Zaknek, hogy egyelőre várjon. Ferra a nő mankójának kopogására felkapta a fejét, és aggódva végigmérte Trisht.

-          Jól vagy? – kérdezte a kislány.

-          Megmaradok – válaszolta egy mosoly kíséretében Trish, megjátszott lazasággal. Pokolian fájt a lába, de most ez számított a legkevésbé. – Az igazi kérdés, hogy Te hogy vagy.

 

Ferra nem válaszolt egyből, helyette némán szemügyre vette Trish sérült vádliját.

-          Élek – szólalt meg végül. – És te is. Csak ez számít, nem?

Trish leült mellé a kapitányi ülésbe. A mankóját finoman a kezelőpult széléhez támasztotta.

-          Nem, nemcsak ez számít – válaszolta halkan. – Tudom, hogy most megrémültél. Ez természetes ilyenkor.

Ferra megrázta a fejét.

-          Nem rémültem meg.

-          Pedig érthető lenne – bizonygatta Trish, miközben a tekintetével folyamatosan a kislány arcát pásztázta.

Volt egy különös, nehezen megfogható érzése Ferra viselkedése kapcsán, amit sehogyan sem tudott megfejteni. Aztán hirtelen eszébe jutott egy új megközelítés.

-          Én mindenesetre megrémültem. És te megmentettél. Köszönöm, hogy megmentettél, Ferra.

-          Nincs mit – válaszolta a kislány kimérten. – Te is megmentettél engem. Így helyes.

-          Igen, ez igaz – bólintott a nő.

 

Hát, erről az ötletről ennyit, gondolta kissé fáradtan Trish, majd sóhajtott egyet.

Sohasem volt gyereke, és sohasem volt különösen jó a gyerekekkel való beszélgetésekben. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jót tesz, ha rögtön kibeszélik a Kafrene gyűrűn történt incidenst, de úgy érezte, hogyha megpróbálja a szőnyeg alá söpörni, és később felhozni a témát, talán még rosszabb lesz Ferrának.

Legbelül tudta, hogy itt és most kell megpróbálnia áttörni a kislány által emelt védőfalat. A gond csak az volt, hogy fogalma sem volt, hogyan járhatna sikerrel.

Ferra együttérző pillantást vetett a nő vádlijára.

-          Szép kis harci sebesülés – mondta könnyednek szánt hangsúllyal Trish.

Ferra halványan elmosolyodott.

-          Te ugye nem sérültél meg, igaz? – kérdezte egy kis szünet után a lányt.

-          Nem – válaszolta fura, érzelemmentes hangsúllyal Ferra.

-          De azt ugye tudod, hogy az embernek nemcsak a teste, hanem a lelke is megsérülhet?

A kislány bizonytalanul bólintott.

-          És ha a lelkünk megsérül, akkor is egyfajta fájdalmat érzünk – folytatta lágyan Trish. – Csak ahelyett, hogy mondjuk a lábunk sajogna, szomorúságot érzünk, itt bent.

A nő rámutatott Ferra mellkasára. A kislány lenézett a pontra, ahova Trish mutatott, de nem szólt semmit.

-          Te mit érzel, Ferra?

-          Semmit – vágta rá kifejezéstelen hangon a kislány.

-          Nem vagy… szomorú? – puhatolózott tovább Trish, majd finoman megcirógatta a gyermek arcát.

Ferrának szemlátomást jól esett az érintés. Óvatosan rápillantott Trishre, ám a tekintetében értetlenség tükröződött.

-          Nem. Amit tettem, azt meg kellett tenni. Hogy ne halj meg. Miért lennék emiatt szomorú?

 

Trish legszívesebben felpattant volna, és kirontott volna a pilótafülkéből. Utálta, hogy el kell magyaráznia egy nyolc év körüli kislánynak, hogy mit kéne éreznie, mert megölt egy másik értelmes lényt. És még inkább utálta, hogy a kislány egy érzelemmentes maszk mögé rejtőzött, hogy megbirkózzon a szörnyűséggel, és ezt neki, Trishnek kéne valahogy feltörnie.

De nem volt választása.

Amikor a gyűrűn úgy döntött, hogy segít Ferrának, a nyakába vette ezt a felelősséget. Mi értelme lett volna megmenteni a kislányt, ha most hagyja, hogy az élete hátralévő részében egy traumatizált emberi roncs legyen?

Trish megsimogatta a lány vállát, és neki utott még egyszer.

-          Amikor beléptem a fülkébe, épp a távoli űrt és a csillagokat nézted, igaz?

A kislány szórakozottan bólintott.

-          Tudod, az emberek lelke is épp olyan, mint az ablakon kívüli világ. Bennünk is lakozik sok-sok csillag, és közte némi űr. Tudtad ezt?

Ferra tágra nyílt szemekkel megrázta a fejét. Trish gyengéden folytatta.

-          Ha valaki olyan helyzetbe kényszerül, hogy ki kell oltania egy másik lény életét, akkor a lelkünkben lévő csillagok egyesével kihunyhatnak. Míg végül nem marad más, csak üresség.

 

A kislány odanyomta az orrát az ablaküveghez, és onnan bámult a sötétségbe. Trish a lány tükörképén egy pillanatra mintha látni vélte volna, ahogy megreped a maszk, és szomorúság fut végig az arcán. Trish szívét megütötte a látvány.

-          Ha beszélünk róla, az segít?

-          Segíthet – bólintott Trish. – Életben tarthatod vele a csillagok fényét.

-          Hány csillag létezik bennünk? – kérdezte hirtelen Ferra.

A lány hangja vékony, de tiszta volt, mint egy éneklő madárkáé.

-          Rengeteg – vágta rá Trish. – De nagyon kell vigyáznunk rájuk.

Ez úgy tűnt, valamelyest megnyugtatja Ferrát. Ismét kibámult az ablakon, majd halkan mesélni kezdett. Az üvegnek mondta, monoton, érzelemmentes hangon.

-          Ahol eddig voltam, ott máshogy tanították. És ha ellenkeztünk, nem kaptunk enni. Vagy bezártak egy sötét szobába. Vagy csak bántották azokat, akiket szeretünk.

 Trish érezte, hogy a szíve hevesebben kezd verni.

-          Megtanultuk, hogy jobb azt tenni, amit mondanak, mint ellenkezni.

-          Többen is voltatok?

-          Páran. Néha új gyerekek jöttek. A régiek helyére.

Trish bal keze akaratlanul ökölbe szorult, miközben azt latolgatta, hogy mi mindenen mehetett keresztül eddig a szerencsétlen lány. Ordítani tudott volna a lelkét feldúló fájdalomtól.

-          Mennyi ideje kellett azt tenned, amit mondtak?

-          Mióta élek – válaszolta kifejezéstelen hangon Ferra.

Trish felpattant a kapitányi székből. Sérült lába kétségbeesetten tiltakozott a terhelés ellen, de a nőt nem érdekelte. Most rajta volt a sor, hogy kibámuljon az ablakon. A végtelen űr jól tükrözte a lelkét eluraló sötétséget. Rájött, hogy tévedett. Azt hitte, hogy a kislány az érzelemmentesség maszkja mögé rejti a félelmét, amiért megölt valakit.

Az igazság viszont az volt, hogy a kislány tényleg semmit sem érzett a gyilkossággal kapcsolatban. A fogvatartói, a kínzói, legyenek bárkik, az évek során nemes egyszerűséggel kiölték belőle a bűntudatot. Trish érezte, ahogy végigszánkázik az arcán egy könnycsepp. Dühös volt. Kétségbeesett. De nem akarta, hogy Ferra meglássa.

 

Gyorsan megtörölte az arcát, majd visszafordult Ferrához. Megköszörülte a torkát, és mindent megtett, hogy a hangja erősebbnek tűnjön, mint amilyen valójában volt.

-          Jól van, semmi baj – mondta a lánynak, és szorosan megölelte. – Most már minden rendben lesz. Megvédelek, ígérem.

Ferra szorosan hozzábújt a nőhöz. Trish érezte, ahogy a kislány szíve egyszerre dobban az övével. Ferra a nő vállán pihentette az arcát, majd szomorú hangon megkérdezte.

-          A csillagok, amiket mondtál… mi van, ha már mindegyik kihunyt az emberben?

Trish válaszolni akart, de nem jött ki hang a torkán. Válasz helyett inkább csak még szorosabban átölelte Ferrát.

 

[Dzséjt]

Szép jelenet. Nagyon tetszik, hogy ekkora figyelmet fordítottál az első ölés kérdésére. A Star Warsban alapvetően elég könnyen veszik az élet kioltását. Még akkor is, ha gyerekek követik el. A tizenéves Ahsoka, Sabine vagy Ezra lelketlenül öldösött le ki tudja hány embert, úgy, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga (és akkor még hol vagyunk attól, hogy tizenéves vagy annál is fiatalabb gyerekeket a Jedi Rend lelketlenül küldött háborúba - aztán meg pilláznak, hogy Offee vagy Anakin átállt a Sötét Oldalra... ja, ez van, ha lelkileg kicsinálod a gyerekeket). De még a farmról épp csak elszabadult Luke is egy többéves kiképzésen átesett és megannyi háborús tapasztalattal bíró veterán katona szenvtelenségével puffantotta le a rohamosztagosokat a Halálcsillagon. Talán Rey az egyetlen, aki egy pillanatra megrettent, amikor lelőtte élete első emberét. Szóval nagyon tetszik, hogy itt ennek jelentőssége van.

Az anya-lánya kapcsolat épülése is alakul, szintén jó. De ami itt a végén igazán érdekes, az Ferra reakciója. Csak nem a Feltámadás-projekt egyik áldozatával van dolgunk? Vagyis, csak nem rohamosztagosnak képezte az Első Rend? 

Szerkesztve: 2023. December 6. - Dzséjt

[Donát]

@Dzséjt Köszi Dzséjt! A gyerekek gyilkolására mindenképpen reflektálni szerettem volna, mert akárcsak a mi világunkban, az ottani galaxisban sem normális, hogy egy gyereknek az a realitás, hogy gyilkosságokat kell elkövetnie az életben maradáshoz. Afrikában is rengeteg gyereknek teszi tönkre végérvényesen az életét, hogy ebben kell nevelkedniük.  Szóval erre szerettem volna kitérni itt is, mert Ferra karakterét alapvetően befolyásolja ez a vonal.

 

Az Első Rend kapcsán egyelőre még nem mondok semmit.  

[Donát]

@Bence1997 meddig jutottál eddig?  

[Wilde]

Bizonyos szempontból eddig ez a rész tetszett a legjobban. Nem volt hosszú és nem haladt előre nagyon a történet, azért megtudhattunk néhány infót a karakterekről, elsősorban Ferráról. Továbbra is úgy érzem, hogy az ER tarthatta fogva, vagy valamilyen szempontból közük lehet ehhez az egészhez, túl nagyszabásúnak hat a körülötte kavart por. Amit nagyon jól sikerült eltalálni ebben a fejezetben az az érzelmi oldal. Kifejezetten valóságosnak hat így a sztori, hogy hangsúlyt fektettél a következményekre, amelyek egy-egy akciót követhetnek. Trish részéről, ez az empátia, érzelmi intelligencia is remek karakterépítő pillanat volt, így még közelebb érezheti magát az olvasó a főhőshöz és még azt is mondanám, hogy volt előzménye ennek, mikor a menekülés kellős közepén a forgalmas utcán leállt megnyugtatni Ferrát a járókelők bosszúságára, még az első fejezetben. Ott egy kicsit már benne volt, amibe itt jobban is bepillantást nyerhettünk, hogy Trish egy érzékeny és intelligens ember, akinek helyén van szíve és ezt bizonyította is. Nagyon érzékletes volt ez a példa a lelkünkben lévő csillagokról, bevallom ezt még nem hallottam, ha nem máshonnan jött, hanem te találtad ki, akkor nagyon gratulálok, ez tetszett a legjobban amúgy ebben a részben. Tényleg érezni lehetett, hogy mennyire megviselte ez Trisht és egyben, hogy milyen mélységekben lehet Ferra, na és persze még mindig ott van, hogy hová fog kifutni a történet. Egy kicsit lasabb, érzelmesebb rész volt, de kifejezetten tetszik, ahogy a különböző stílusú fejezetek egymásra épülnek, emiatt a végén lehet majd egybe is el fogom olvasni.

[Donát]

1 órával korábban, Wilde írta:

Nagyon érzékletes volt ez a példa a lelkünkben lévő csillagokról, bevallom ezt még nem hallottam, ha nem máshonnan jött, hanem te találtad ki, akkor nagyon gratulálok, ez tetszett a legjobban amúgy ebben a részben

Nagyon köszi! Volt már, hogy valamire azt hittem, hogy én találtam ki (pl. egy dallam) és később kiderült, hogy évekkel korábban mászott a fejembe. Lehet itt is ez van.  De amúgy nem volt konkrét előzménye, a semmiből jutott eszembe ez a hasonlat.

 

Ez a rész nekem is a személyes kedvencem amúgy. Szerintem itt kimondottan jól sikerült ráhangolódnom a karakterekre, és a párhuzam tényleg ül a csillagokkal. Ez a későbbi fejezetekben is visszaköszön majd néhol.  

 

Ma amúgy befejeztem az utolsó fejezetet is, és körülbelül a teljes hossz 20%-ánál tartunk jelenleg.

[Bence1997]

8 órával ezelőtt, Donát írta:

@Bence1997 meddig jutottál eddig?  

A hetem kicsit húzósra sikerült - készülődés az ünnepekre - de holnap lesz annyi időm már, hogy elkezdjem.

[Donát]

6. fejezet

JAPRAEL RENDSZER

AKKOR

 

-          Megölte a társát? – hüledezett Trish. Kezdett ráébredni, mennyire naiv is volt a terve felvázolásakor.

-          Technikailag, maga ölte meg – válaszolta Ghorn váll rándítva. – Elárult minket. Mégis mit kellett volna tennem?

Trish egy pillanatra eljátszotta, hogy morfondírozik.

-          Hm… nem is tudom… talán nem megölni a hajómon?! – replikázott aztán.

-          Kisebb gondunk is nagyobb ennél most – legyintett Ghorn. – Ha jól sejtem, hogy kik követnek, villámgyorsan ugranunk kell, mert bármikor megbéníthatnak bennünket.

-          Kérem a koordinátákat!

-          Inkább cseréljünk helyet – javasolta a férfi a másodpilóta székéből. Trish megütközve nézett a csuklyásra.

-          Az kizárt. Ez az én hajóm…

-          Ez Maz Kanata hajója – pontosított Ghorn. – És ő alighanem azt szeretné, ha a hajója egyben maradna, függetlenül attól, hogy ki vezeti.

-          Kérem a koordinátákat – ismételte meg Trish, miközben igyekezett megőrizni a nyugalmát. – Nincs vesztegetni való időnk, és nem, nem fogom átadni magának az irányítást.

 

A vitát az Epoch Swift rázkódása szakította félbe. Az üldözők megeresztették az első sorozatot a hajó tatja felé. A lézerlövedékek ugyan szétszóródtak a védőpajzson, de annak energiaszintje rohamosan csökkenni kezdett.

-          Átirányítok minden energiát a hátsó pajzsokra – mondta Trish, miközben az ujjai szaporán végigfutottak az irányítókonzolon. – Talán kettő, esetleg három ilyen kört bírunk el, utána leválik a védőpajzs, úgyhogy nagyon kérem, nyögje ki az új úticélunkat.

A támadók ismét tüzeltek. A pajzs ezúttal is elnyelte a vörös lézertűz energiáját, de az Epoch Swift belső világítása ki-kihagyott a terhelés hatására. Ghorn szeme szikrákat hányt, de végül beadta a derekát.

-          Üsse be a Wobanit.

Trish betáplálta az új úticélt, majd megkezdte a hiperhajtómű felkészítését az ugrásra. A Wobani nem volt túl messze, így elméletben a navikompjúter bármelyik pillanatban befejezhette a kalkulációt.

Dank farrik! – szakadt ki bosszúsan Trishből. Az üldözőik minden bizonnyal észlelhették a tervüket a hiperhajtóműből kiszökő sugárzás miatt, ugyanis a Swift radarjelzése alapján követőrakétákat lőttek ki rájuk. A nő arra gyanakodott, hogy a támadók lézerágyúi ideiglenesen túlmelegedhettek, ezért akarták rakétákkal megbénítani a prédát még mielőtt az megléphetne.   

-          Mi lesz… – sziszegte türelmetlenül a nő, majd lélegzetvisszafojtva figyelte a rakéták egyre csökkenő távolságát a műszerfalon.

Felbúgott egy kellemes hang a pilótafülkében: a navikompjúter befejezte a kalkulációt. Trish sosem örült még figyelmeztetésnek ennyire. Gondolkodás nélkül elfordította a hiperhajtóművet aktiváló kart. A csillagok hirtelen megnyúltak, és az Epoch Swift pedig beleveszett a hipertér megnyugtató ölelésébe.

 

A nő hangosan kifújta a levegőt, majd leeresztett, mint egy léggömb. Az ablakon túl örvénylő fények egy végtelennek tűnő pillanattá fagyasztották az idő múlását. A megnyugtató csendbe csak Ghorn szapora légzésének hangja vegyült bele. Trish mérges volt magára. Egy sajnálatos incidens a múltban megtanította arra, hogy jobb, ha távol marad a kalandoktól, de ezt könnyebb volt megfogadni, mint betartani.

Egészen a mostani alkalomig szerencséje volt: a Maznak végzett alvállalkozói tevékenysége minden esetben kimerült az odaút, kirakodás, hazaút monoton körforgásában, de tudhatta volna, hogy előbb-utóbb belefut majd egy rázósabb kiruccanásba. Amit a fiatalabb énje egyáltalán nem bánt volna, de azóta történt egy s más, ami megváltoztatta a hozzáállását a nem várt eseményekhez.

A mélázását Ghorn szakította félbe.

-          Hogy állunk hiperűr üzemanyaggal?

-          A Wobaniról gond nélkül haza fogok jutni, ne aggódjon – válaszolta Trish.

-          Nem a Wobani lesz a végállomásunk – felelte a férfi, majd kihívóan a nőre nézett.

 

Trish dühösen rácsapott a műszerfalra.

-          Tudtam! Mégis mit képzel? Nem elég, hogy eltesz valakit láb alól a hajómon…

-          Maz Kanata hajóján – emlékeztette higgadtan a férfi, de Trish nem törődött vele.

-          …és a tétovázása miatt majdnem ripityára lőttek minket, most azt akarja mondani, hogy még csak nem is a jó koordinátákat adta meg?

-          Muszáj leellenőriznünk, hogy követnek-e minket.

A nő Mazre tekintettel általában tartotta magát a „vevőnek mindig igaza van” szabályhoz, de Ghorn ezúttal túl messzire ment. Csak azért tűrtőztette magát, mert kényelmetlenség ide vagy oda, tényleg előfordulhatott, hogy a Swiftet még mindig követték az üldözői.

-          Eltávolította a jeladót, nem?

-          De igen – bólintott Ghorn. – De még mindig lehet egy másik is elrejtve a hajón. Vagy az is lehet, hogy maga is áruló.

Trish elfintorodott.

-          Nem gondolja, hogy kissé paranoiás, Ghorn biztonsági tiszt?

A férfi, most először, elmosolyodott.

-          Az nálunk szakmai ártalom.

Az Epoch Swift valóstér riasztója ismét bekapcsolt. Trish ingerülten deaktiválta a figyelmeztetésért felelős kapcsolót.

-          Mindjárt megérkezünk a Wobanira. És hogy az eredeti kérdésére is válaszoljak: pocsékul állunk hiperűr üzemanyaggal!

 

A hajó kilépett a hipertérből. Trish nem volt hajlandó bekapcsolni a fény alatti hajtóműveket, így az Epoch Swift céltalanul sodródni kezdett a Wobani felé.

-          És most? – kérdezte cinikusan a nő.

-          Most várunk egy kicsit – felelte a férfi, és feltette a lábát a műszerfalra.

-       Vegye le a lábát a kezelőpultról, Ghorn! – figyelmeztette Trish. – És ha már mozgásban van, kapcsolja be azokat a szenzorokat! – rámutatott egy távoli kapcsolóra, amivel kiterjeszthették az aktív letapogatást. – Így hamarabb látni fogjuk, ha valaki a nyomunkban van.

Ghorn flegmán aktiválta a műszereket, majd nagy nehezen hajlandó volt letenni a lábát is. A férfi azután összeszűkült szemekkel vizslatni kezdte a kinti sötétséget.

-          Csak tudnám mi ennyire baromira értékes, hogy ki akarnak lyuggatni minket miatta – füstölgött Trish, miközben a műszerek adatait figyelte.

-          Higgye el, minél kevesebbet tud, annál jobb – mormogta Ghorn.

-          Nem is számítottam más válaszra.

 

Trish is a kinti sötétségre szegezte a tekintetét. Az általuk pásztázott űr elhagyatottnak tűnt. Rajtuk kívül egyetlen hajó sem tartózkodott a Wobani közvetlen közelében. A percek pokoli lassúsággal teltek.

-          Meddig várunk még?

-          Amíg azt nem mondom, hogy elég – válaszolta Ghorn. Elgondolkodva megsimogatta az állát, majd az egyik szenzorértékre mutatott. – Ott volt egy kis kilengés. Az micsoda?

-          Csak napszél keltette mágneses eltérés. Űrhajó nem okozhatta.

További örökkévalóságnak tűnő percek következtek. Úgy fél órát követően Ghorn elégedetten hátradőlt.

-          Mehetünk tovább. Nem követnek minket. Úgy adtam meg a köztes úticélunkat, hogy illeszkedjen a végső útirányunkra is. A tényleges találkahely a Cantonicán lesz.

-          A Cantonicán? – kérdezett vissza kissé meglepetten Trish.

Ghorn bólintott.

-          Remélem szereti a kaszinókat – válaszolta kissé cinikusan.

[Dzséjt]

Akciódús kis szakasz volt. Ghorn még mindig rejtélyes, mint egy gorn, Trish fiatalabban még mindig elég naív és úgy érzem, nincs is a helyzet magaslatán. Az üldözők meg a jó ég tudja, kicsodák és miért üldözik hőseinket, de ez nyilván a jövőben ki fog derülne. Azért néhány észrevétel.

 

"-          Inkább cseréljünk helyet – javasolta a férfi a másodpilóta székéből. Trish megütközve nézett a csuklyásra.

-          Az kizárt. Ez az én hajóm…

-          Ez Maz Kanata hajója – pontosított Ghorn. – És ő alighanem azt szeretné, ha a hajója egyben maradna, függetlenül attól, hogy ki vezeti.

-          Kérem a koordinátákat – ismételte meg Trish, miközben igyekezett megőrizni a nyugalmát. – Nincs vesztegetni való időnk, és nem, nem fogom átadni magának az irányítást."

Ennek a vitának semmi értelme sincs. Ez nem autó, hogy csak az egyik oldalon lehet vezetni. Azért másodpilóta ülés az, mert onnan is vezethető a gép. Ez így megy a valóságban és a Star Wars-ban is. Csak nézd meg Chewie-t az ep8 végén. A másodpilóta ülésben ülve vezeti a Falcont. De Hera is az Ahsokában a Phantom II másodpilóta ülésébe huppan bele, amikor üldözőbe veszi a teherhajót a Corellián (fura is a dolog, mert szerintem Hera az egész Rebels során nem ült se a Ghost, se a Phantom II másodpilóta székében, pláne nem akkor, amikor egyedül volt).

 

"Dank farrik! –" már se gondolat-, se kötőjel, ejnye-bejnye.  

 

"A nő arra gyanakodott, hogy a támadók lézerágyúi ideiglenesen túlmelegedhettek, ezért akarták rakétákkal megbénítani a prédát még mielőtt az megléphetne." - hááááát nem t'om. Az emberek nagy részének szerintem egy rakétáról inkább az jut eszébe, hogy az üldözője ki akarja nyírni, ugyanis az az erősebb fegyver. Merthogy az robban. És a robbanás természeténél fogva nagyobb kárt okoz. Persze az SW-ben vannak EMP és ion robbanófejes rakéták is, de a legtöbb típus ott is arra épült, hogy biztosan kinyiffantsa azt, amire rálövik. Szóval furcsának tűnik, hogy Trish a rakétát látva arra gondol, hogy biztos meg akarják bénítani. Ha csak nincs technikai szakértelme vagy a Swift azonosította, hogy ez EMP rakéta vagy ion torpedó, de ilyenről nem írtál.

 

"navikompjúter" - na sicc innen! Komputer!!! Vagy navigációs számítógép. Javítsd ki gyorsan, amíg úgy teszek, mintha nem láttam volna. 

 

"és az Epoch Swift pedig beleveszett" - vagy az "és" vagy a "pedig" nem kell.

 

"A nő hangosan kifújta a levegőt, majd leeresztett, mint egy léggömb." - leeresztett, mint Marrok a párbaj után 

 

"Egy sajnálatos incidens a múltban megtanította arra, hogy jobb, ha távol marad a kalandoktól, de ezt könnyebb volt megfogadni, mint betartani." - aztatat énnemértem, hogy ha annyira távol akar maradni a kalandoktól, akkor miért nem egy farmon kapál mondjuk a Dantooine-on vagy a Lah'mún? Mert ott hatványozottan kisebb eséllyel kerülne mindenféle kalandba, mint amikor egy 1000 éves, hírhedt kalózkirálynőnek gürizik, és mindenféle kétes alakokat fuvarozik jobbra-balra a Peremvidéken, ahol elég nagy az esélye annak, hogy csempészekbe, kalózokba, rabszolgakereskedőkbe, fejvadászokba, ex- vagy gyakorló birodalmiakba, esetleg mindenféle űrszörnybe szalad bele. Innét nézve megfogadta, és esze ágában sincs betartani. Igaz, ami igaz, úgy tényleg nehéz.  

 

"Mazre", inkább Mazra, mert Máznak ejtik, nem Méznek.

[Donát]

@Dzséjt Arra gondoltam hogy az Epoch Swiften a másodpilóta csak a hiperhajtónű kart tudja aktiválni, de az úticélt csak az első számú pilóta tudja betáplálni. Cáfold meg ha tudod.  

 

Holnap majd reagálok a többire is csak már hulla vagyok. 

[Dzséjt]

Nem szándékozom megcáfolni, ugyanakkor, ha valami eltér a megszokottól, azt érdemes megírni. Amit te gondolsz, azt add is át az olvasónak, mert akkor ő másképp fogja gondolni, pláne ha van egy eltérő fogódzkodója.

Amúgy az ilyesmibe érdemes is mélyebben belegondolni. Nem véletlen van redundáns rendszer a gépeken. Ha a pilótával történik valami, nem biztos, hogy van idő kirángatni az ülésből az eszméletlen testét vagy rosszabb esetben, a hulláját. Egy szűk fülkében a magatehetetlen test mozgatása nem gyerekjáték, pláne, ha mondjuk még be is van kötve (hard fokozat, ha közben lőnek is a hajóra). Az általad leírt is remek példa. Mi van, ha Trish bepánikol a harcban, vagy valamiért eszméletét veszti - láttuk már sokszor, hogy a szereplők ide-oda borulnak tűzharc közben, simán benne van a pakliban, hogy megfejeli a műszerfalat, azt jócakát. Akkor Ghorn vagy bárki más, aki a hajón van, elég nagy bajba kerül, hiszen Trish szavai alapján lényegében másodpercekre voltak a pajzs elvesztésétől, utána így vagy úgy, de game over. Mennyi időt veszítene el, míg kirángatja a helyéről az eszméletlen/hulla/pánikoló Trish-t?

 

Persze nem győzködni akarlak, csak rávilágítani arra, hogy ha eltérsz a szokásostól, akkor jól gondold meg, miért teszed azt. Annak az eltérésnek van-e célja és értelmes-e a változtatás, nem vet-e fel kérdéseket. És az eltérést közöld is le, sőt adott esetben az indoklással sem szabad fukarkodni. Igaz ugyan, hogy a Star Warsban szinte bármi lehetséges, szóval nem gáz, de más műben egy ilyen banánhélyon nagyot lehet zakózni.

[Donát]

@Dzséjt

Persze, ez tiszta sor. De biztos lesz még olyan, ami számomra fel sem tűnik, hogy speckó. Erre sem gondoltam, hogy bárki azt mondja rá, hogy nem praktikus, ezért nem is tértem ki rá külön.  

 

9 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

"Dank farrik! –" már se gondolat-, se kötőjel, ejnye-bejnye.  

 

Upsz! Lemaradt, pótlom.

9 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Ha csak nincs technikai szakértelme vagy a Swift azonosította, hogy ez EMP rakéta vagy ion torpedó, de ilyenről nem írtál.

Beleírom. Az üldözők nem akarják kinyírni őket, úgyhogy akkor szerkesztem egy kicsit.

9 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

"navikompjúter" - na sicc innen! Komputer!!! Vagy navigációs számítógép. Javítsd ki gyorsan, amíg úgy teszek, mintha nem láttam volna. 

 

Wow, pedig meg voltam róla győződve, hogy a nejlon és társaihoz hasonlóan a kompjúter a helyes. Ami logikus is lenne, de mégsem, bővebben itt:

https://www.nyest.hu/hirek/computer-kompjuter-vagy-komputer

 

9 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

leeresztett, mint Marrok a párbaj után 

 

 

9 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

"Egy sajnálatos incidens a múltban megtanította arra, hogy jobb, ha távol marad a kalandoktól, de ezt könnyebb volt megfogadni, mint betartani." - aztatat énnemértem, hogy ha annyira távol akar maradni a kalandoktól, akkor miért nem egy farmon kapál mondjuk a Dantooine-on vagy a Lah'mún? Mert ott hatványozottan kisebb eséllyel kerülne mindenféle kalandba, mint amikor egy 1000 éves, hírhedt kalózkirálynőnek gürizik, és mindenféle kétes alakokat fuvarozik jobbra-balra a Peremvidéken, ahol elég nagy az esélye annak, hogy csempészekbe, kalózokba, rabszolgakereskedőkbe, fejvadászokba, ex- vagy gyakorló birodalmiakba, esetleg mindenféle űrszörnybe szalad bele. Innét nézve megfogadta, és esze ágában sincs betartani. Igaz, ami igaz, úgy tényleg nehéz.  

Igaz, de inkább arra gondoltam, hogy próbál a saját dolgával törődni, és kimaradni a bajból. Bizonyos okoknál fogva Trish a padlón volt, Maz nyúlt a hóna alá, de aztán munka kellett neki, és így kötött ki a fuvarozásnál. Kanata igyekezett segíteni neki.  Ennél lenne nyugisabb meló is, de ehhez speciel ért Trish.  

 

9 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

"Mazre", inkább Mazra, mert Máznak ejtik, nem Méznek.

No jó... átnéztem mind a 170 maz... kezdetű szót a szövegben, volt magas és mély hangrendű toldalékolás vegyesen, ezeket most egységesítettem mélyre. Már, ami Maz Kanatához kapcosolódott a találatok közül.

 

Köszi szépen a javaslatokat!

[Dzséjt]

1 órával ezelőtt, Donát írta:

Wow, pedig meg voltam róla győződve, hogy a nejlon és társaihoz hasonlóan a kompjúter a helyes. Ami logikus is lenne, de mégsem, bővebben itt:

https://www.nyest.hu/hirek/computer-kompjuter-vagy-komputer

Ezért kell kérem szépen Star Trek rajongónak lenni. Ha akarod, ha nem, beléd ég, hogyan írják azt, hogy komputer, mert epizódonként 50 milliószor hangzik el a szó. Alternatíva: foglalkozz számítógépekkel tizenéves korodtól kezdve.  

 

1 órával ezelőtt, Donát írta:

Igaz, de inkább arra gondoltam, hogy próbál a saját dolgával törődni, és kimaradni a bajból. Bizonyos okoknál fogva Trish a padlón volt, Maz nyúlt a hóna alá, de aztán munka kellett neki, és így kötött ki a fuvarozásnál. Kanata igyekezett segíteni neki.  Ennél lenne nyugisabb meló is, de ehhez speciel ért Trish.  

Érthető, meg igazából emberi, hogy valaki új életet akar kezdeni és lazán folytatja a régit, észre sem véve - vagy legalábbis nem foglalkozik vele. Ezt nem is hibaként róttam fel, hanem csak úgy szöget ütött a fejembe olvasás közben, hiszen eléggé sokszor említed, hogy a nő mennyire kerülni akarja a kalandokat, közben rendre beléjük botlik.  Apám egyik volt katonatársára emlékeztet, aki helikopterpilóta volt, az egyik legjobb. Elment nyugdíjba azzal, hogy neki már elég volt az izgalmakból. Aztán elhelyezkedett egy magáncégnél... Afganisztánban. 2005-ben, amikor arra ugye teljes békesség és nyugi volt. 

 

2 órával ezelőtt, Donát írta:

Persze, ez tiszta sor. De biztos lesz még olyan, ami számomra fel sem tűnik, hogy speckó. Erre sem gondoltam, hogy bárki azt mondja rá, hogy nem praktikus, ezért nem is tértem ki rá külön.

Ez így természetes, ezért jók a szerkesztők vagy a béták (ángolosan proofreaderek  ), akik rávilágítanak az ilyenekre. Mondjuk a szerkesztőket már csak azután ajánlom, hogy kicsit megedzőttél, mert brutális őszinteséggel hívják fel a figyelmet a legapróbb dolgokra is. Kedvenceim:

"Ez így hülyeség, írd át."

"Amikor ilyeneket olvasok tőled, komolyan azt tudnám tanácsolni, hogy inkább fessél."

"Ugye tudod, hogy ez baromság? Ha tudod, akkor miért írtad le? Ha nem tudod, akkor minek írsz?" 

  

[Iqvi]

3 minutes ago, Dzséjt said:

Aztán elhelyezkedett egy magáncégnél... Afganisztánban. 2005-ben, amikor arra ugye teljes békesség és nyugi volt. 

 

Azta 

[Donát]

36 perccel korábban, Dzséjt írta:

"Ez így hülyeség, írd át."

"Amikor ilyeneket olvasok tőled, komolyan azt tudnám tanácsolni, hogy inkább fessél."

"Ugye tudod, hogy ez baromság? Ha tudod, akkor miért írtad le? Ha nem tudod, akkor minek írsz?" 

Ha ez lenne a munkám, és egész nap írásokat kéne átnéznem, szerintem elég gyorsan elindulnék a cinikus vonalon én is.  De inkább csak azokkal, akiket már valamennyire ismerek.

[Rog]

Nekem is bejön az ahogy a sztori halad. Sok nagyon klassz rész van benne.

Szívesen megnézném például azt ahogy az a pali bekerül a légzsilipbe és kiszívódik a zűrbe.

Plusz amit Trish az ablakból meglát az a pasas hullája volt.

Az ötödik fejezet elég erős érzelmileg. Rendesen megsajnáltam Ferrát. Az a csillagozós magyarázás meg pöpecül el lett találva.

Szóval nagy gratula és csak így tovább. Vagyis jobb persze lehet de rosszabb semmiképp se legyen.

 

Néhány dolog ami feltűnt:

 

A harmadik fejezetben:

 

Abban még mindig "Japael" rendszerek vannak. Legalábbis itt. Nem tartom kizártnak hogy abban amit bemásoltál már átírtad.

 

Idézet

izizi központi űrkikötő

 

Itt nem vagyok biztos abban hogy az "izizi" miért kis betűs. Ha a kikötő neve akkor hiba, ha egy Iziz nevű helyen van akkor okés.

 

A negyedik fejezetben:

 

Idézet

Trish pedig nyöszögve visszazuhant a Zak illatú ágyba

 

Ez nekem nyersnek tűnik. Mintha a pasas egy szagot árasztó dolog lenne. Például egy "Zak" márkájú légfrissítő.

 

Szerintem jobb lenne olyasmi hogy "Trish pedig nyöszögve visszazuhant az ágyba amely Zak illatát árasztja.". Vagy hasonló.

 

Idézet

Jó ideje együtt dolgoztak már Zakkel, de soha senkiben sem bízott meg százszázalékig.

 

száz százalékig

 

Az ötödik fejezetben:

 

Idézet

Trish megsimogatta a lány vállát, és neki utott még egyszer.

 

Trish max neki futhatott még egyszer hacsak nem talált ki egy új cselekvést.

 

 

16 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Szóval furcsának tűnik, hogy Trish a rakétát látva arra gondol, hogy biztos meg akarják bénítani. Ha csak nincs technikai szakértelme vagy a Swift azonosította, hogy ez EMP rakéta vagy ion torpedó

 

Vagy úgy volt vele hogy biztos nem működik a robbanófej.

 

 

Idézet

"navikompjúter" - na sicc innen! Komputer!!! Vagy navigációs számítógép. Javítsd ki gyorsan, amíg úgy teszek, mintha nem láttam volna. 

 

 

 

Idézet

Apám egyik volt katonatársára emlékeztet, aki helikopterpilóta volt, az egyik legjobb. Elment nyugdíjba azzal, hogy neki már elég volt az izgalmakból. Aztán elhelyezkedett egy magáncégnél... Afganisztánban. 2005-ben, amikor arra ugye teljes békesség és nyugi volt. 

 

Néha jót tesz egy kis változatosság.

[Donát]

Köszi @Rog! Ezeket általában a forrás fájlban szoktam javítani aztán majd lesz belőle egy kinyomtatott verzió. 

 

Iziz Onderon központi városa elvileg, ezért lett izizi, kisbetűvel. 

 

A Zak illatú jogos. A neki futottból lemaradt valahogy az f. A száz százalékot is javítom az eredetiben. 

 

Köszi!

[Rog]

Szívesen!

[Donát]

@Pildi majd egy szöveges értékelést is szeretnék kérni. Kifúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy csapódott le benned az elmúlt pár fejezet.  

[Pildi]

1 órával korábban, Donát írta:

@Pildi majd egy szöveges értékelést is szeretnék kérni. Kifúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy csapódott le benned az elmúlt pár fejezet.  

 

Sorban elolvastam mindegyiket, de nekem jobban bejönne, ha egyben olvashatnám, így most elolvastam a 4-6. fejezeteket újra, mielőtt bővebben reflektálnék. 

 

A 4. fejezet egyértelműen arról szól, hogy érezzük, történt valami Trish múltjában, ami miatt itt kötött ki meglőtt lábbal és egy kislányt kimenekítve úgy, hogy nem tehetett másként, mint amit megtett. Nem hagyhatta ott Ferrát, bármennyire is mást mondott a józan esze. A tudatalatti üzenetek kiemelését más könyvekben is jónak tartom, itt is remekül működött, érzékeltette Trish valószínűleg folyamatos vívódását a múltban is, amikor a lelkiismerete nem hagyta azt cselekednie, amit egyébként biztonságosnak, és nem kalandosnak tartott volna. Egyre inkább kitűnik, hogy a nő az a típus, akinek nagyobb a lelkiismerete, mint ami célszerű az ő szakmájában, és emiatt kb. lehetetlen kimaradnia a "kalandokból".  

 

Az 5. fejezet nálam is a csúcspont eddig. Mondhatom, hogy pontosan eltaláltad, mennyire nem lehet direktben megbeszélni egy gyerekkel fontos dolgokat, amelyek kényelmetlenek. Ha Trish egyenesen a tárgyra térve elmondta volna Ferrának, hogy nem szabad embert ölni, s ha mégis megtörténik, akkor ez nagy hiba, bármi is az indoka, akkor valószínűleg csak azt érte volna el, hogy Ferra eltávolodik tőle, hiszen ez teljesen ellentétes azzal, amit eddig sulykoltak belé, s könnyen lehet, hogy a megszokott ideológiát választotta volna (ha ölni kell, akkor ölni fog), mert senki sem szereti, ha szembesítik azzal, hogy valami nagyon rosszat tett. Így viszont a csillagos hasonlattal elérte, hogy Ferra elgondolkozzon, s valami talán elindul majd benne mélyen legbelül, ami idővel felülírhatja a belé égetett szabályokat. Ez a belső űr és csillagok hasonlat annyira tetszik, hogy elraktározom magamban, hátha még jól jön, amikor egy kisgyerekkel kell megértetni, miért rossz, amit csinált.  

 

A 6. fejezet viszi tovább a sztorit, s nekem az az érzésem egyre inkább, hogy abban a múltbéli küldetésben fog valami olyasmi történni Trish-sel, ami az egész életét megpecsételi, s ami egyenes ágon viszi a személyiségét és talán az egész életét is abba az irányba, ami Ferra megmentésében végződik. Ghorn meg úgy viselkedik, mintha titkos ügynök lenne, talán épp az Első Rendé. S mivel neve is lett a karakternek, ezért úgy gondolom, hogy lényeges szerepe van Trish fent már említett meghatározó "élményének" végkifejletében is.

 

Az eddigiek alapján arra számítok, hogy a két szál, az Akkor és a Most, össze fognak majd érni, s minden a helyére kerül majd.  Röviden összefoglalva a fentieket, eddig nagyon tetszik a történet!   

[Donát]

Köszi @Pildi!

 

2 órával ezelőtt, Pildi írta:

Sorban elolvastam mindegyiket, de nekem jobban bejönne, ha egyben olvashatnám, így most elolvastam a 4-6. fejezeteket újra, mielőtt bővebben reflektálnék. 

 

Berakhatnám az egészet egybe, de szerintem így sokkal hangulatosabb. Plusz addig még én is tudok rajta finomítgatni, amíg eljutunk az adott fejezetig.  Viszont ígérem, hogy rendszeres időközönként (kb. 2 naponta) jönnek majd az új fejezetek, hogy ne felejtse el senkise, hogy hol tartunk.

 

2 órával ezelőtt, Pildi írta:

Az 5. fejezet nálam is a csúcspont eddig

Tudtam, hogy tetszeni fog.  Anynit elárulok, hogy ez egy kis nyugvópont volt az akciódúsabb folytatás előtt, szóval kellett egy kis áttekintés, hogy hol is tartanak a karakterek, mielőtt felpörögnek az események.

 

2 órával ezelőtt, Pildi írta:

A 6. fejezet viszi tovább a sztorit, s nekem az az érzésem egyre inkább, hogy abban a múltbéli küldetésben fog valami olyasmi történni Trish-sel, ami az egész életét megpecsételi, s ami egyenes ágon viszi a személyiségét és talán az egész életét is abba az irányba, ami Ferra megmentésében végződik. Ghorn meg úgy viselkedik, mintha titkos ügynök lenne, talán épp az Első Rendé. S mivel neve is lett a karakternek, ezért úgy gondolom, hogy lényeges szerepe van Trish fent már említett meghatározó "élményének" végkifejletében is.

Érdekes elképzelés, hamarosan kiderül.  

2 órával ezelőtt, Pildi írta:

Röviden összefoglalva a fentieket, eddig nagyon tetszik a történet!   

Nagy öröm volt olvasni.

[Wilde]

Ebben a fejezteben az tetszett, hogy megint itt volt Ghorn aki az egyik legérdekesebb karakter a történetben és egy kicsit megváltozott a dinamika vele kapcsolatban is. Ghorn ugyan nem beszélt sokat, de mindig úgy tűnt, hogy irányítani tudja a helyzeteket és most volt talán először, amikor úgymond át kellett adnia az irányítást, mert Trish nem engedte át neki a hajó vezetését. Az egy jó kérdés, hogy mivel járt volna jobban Trish, ha megpróbál itt még az elején kiszállni ebből az egész zűrből, vagy most már végigmegy vele egészen a végkifejletig, hiszen már így is belekerült, az üldözőknek, meg ha elkapnák csak magyarázkodni tudna. A Cantonica feltűnésének nagyon örülök és talán körvonalazódni látszik valami a tágabb sztorival kapcsolatban is. Jó volt ez a fejezet is, de most éreztem azt igazán, hogy lehetne egy kicsit hosszabb is.

[Donát]

7. fejezet

ZETA-5

MOST

 

Arvin Sato parancsnok elégedetten rakta félre a javítási munkálatokról szóló állapotjelentést. Az előző napi meteor zápor, amely kárt tett a Zeta-5 kommunikációs reléiben nyilván nem jött jókor, mindazonáltal Sato parancsnok büszke volt az embereire, amiért ilyen gyorsan sikerült kijavítaniuk a problémát.

A jelentés elolvasása után a nő engedélyezett magának egy rövid szünetet. Kiengedte a válla fölött hosszú, fekete haját, töltött magának egy csésze cafot, és szórakozottan kibámult az irodája ablakán. No, nem mintha túl sok látnivalóval kényeztette volna a panoráma. A Zeta-5 egy félreeső, sivár kis aszteroida volt, valahol félúton a Kafrene gyűrű és Takodana között, a galaxis Középső Gyűrűjének peremén.

Hogy az Új Köztársaság miért pont ezt a poros aszteroidát választotta egy kórházi állomás létrehozására, arról Sato csak találgatni tudott. Azt például sejtette, hogy a döntés hátterében szerepet játszhatott a távolabbi múlt és a hagyományok, ugyanis a Zeta-5 már a klónháborúk idejében is orvosi ellátást nyújtott a közelben harcoló Köztársasági egységeknek.

Másfelől azt is rebesgették, hogy az Új Köztársaság megalapításakor a politikusok kiemelt kereskedelmi jelentőséget szántak a térségnek, amely terv aztán szép lassan a fiókba került, és azóta sem porolta le senki.

 

Sato hörpintett egy korty cafot a csészéjéből. Az már érdekesebb kérdés volt, hogy ő személy szerint mit keres itt. Néha eljutott hozzá egy-egy kósza folyosói pletyka, amelyben a tisztjei ugyanezt találgatták. Eme pletykákban a legtöbben arra fogadtak, hogy Sato valamelyik fejesnek tehetett keresztbe valamikor a múltban, és bosszúból száműzték a Zeta-5-re.

A nő elhúzta a száját a gondolatra. A valóság ennél jóval prózaibb volt. Évekkel ezelőtt ő maga vállalta a megbízatást, hogy legjobb tudása szerint szolgálhassa azt az Új Köztársaságot, amelyért az apja egykor az életét adta. Szerette volna, ha az édesapja büszke lehetne rá. Ha tudta volna, hogy a döntése majdnem egy évtizedre megpecsételi a sorsát, lehet, hogy jobban meggondolta volna dolgot.

Az iroda komlinkjének váratlan riasztása rántotta ki a merengéséből. Sato visszahúzta a székét az asztalához, és fogadta a hívást.

-          Hallgatom, Bryan fedélzeti tiszt.

-          Elnézést a zavarásért, parancsnok – a vonal túloldalán egy fiatal, kissé zavarban lévő hang hallatszott. – Egy menetrenden kívüli dokkolási kérés futott be az irányítóközpontba.

-          A forrása?

-          Egy jelentősen módosított, Allanar N3 osztályú teherhajó. Egy sérültet jelentettek a fedélzetéről.

Sato sóhajtott egyet. Ha egy ilyen egyértelmű kéréshez is az ő jóváhagyását kéri a férfi, akkor aligha fog nagy karriert befutni az állomáson. A nő elszámolt magában háromig, mielőtt válaszolt.

-          Engedje dokkolni. Ez egy orvosi állomás, fedélzeti tiszt.

-          Tudom, asszonyom, de a nyilvántartás szerint ez egy birodalmi hajó. Az Új Köztársaság előírása szerint átvizsgálás nélkül nem engedhetjük dokkolni. Amihez az ön jóváhagyása kell.

 

Sato visszavonta az előbbi gondolatát. Másrészről, az Új Köztársaság előírásai néha igazán közel jártak hozzá, hogy az őrületbe kergessék. Ennek a szabálynak legalább volt értelme.

-          Mi a legutolsó bejegyzésünk a hajóról?

A fedélzeti tiszt zavara tovább nőt.

-          Nem tudom, parancsnok. Titkosított adat. Csupán egy több mint 30 évvel ezelőtti bejegyzést látok, amely szerint a hajó birodalmi tevékenységben vett részt.

-       Titkosított, hah? – Sato eltöprengett a hallottakon. – 30 év sok idő, Bryan fedélzeti tiszt. Engedje dokkolni. Megadom a jóváhagyást. Küldjön ki egy két fős vizsgálócsapatot a 2/A hangárba. Én is hamarosan csatlakozom hozzájuk.

-          Értettem, asszonyom. Irányítóközpont kilép.

Sato gyorsan felkereste a hajó azonosítóját az Új Köztársaság nyilvántartásában. A Maze névre keresztelt Allanar N3 osztályú teherhajó valóban titkosított birodalmi küldetésben vett részt egykoron. Sato parancsnok beütötte a privát engedélykódját, hogy letöltse az adatokat, de nem rendelkezett a szükséges felhatalmazással a feloldáshoz.

A nő összeráncolta a szemöldökét. Tudomása szerint a legtöbb birodalmi titkosítást a jakkui csata után feloldották. De a teherhajóra vonatkozó adatok mégsem voltak hozzáférhetőek. Sato elmélázott a képernyő előtt. Ideje szemügyre venni azt a hajót, gondolta kis töprengés után. Felhörpintette a maradék cafot a csészéből, majd határozott léptekkel elindult a 2/A hangárhoz.

 

A közepes méretű, világosszürke teherhajó a Zeta-5 kijelölt leszállóhelyének szélén landolt. Satonak elég volt egy pillantást vetnie a viharvert jármű külső héjazatára, hogy megállapítsa, a hajó jó eséllyel megegyezik a feljegyzésekben szereplő járművel. A Maze finoman szólva is öregnek tűnt, és számos külsérelmi nyom árulkodott a korábbi kalandjairól. A hajó tatjához illeszkedő tömzsi szárnyakra a típusra jellemző könnyűfegyverzet helyett egyedileg módosított rakétavetőket és nehézlézerágyúkat szereltek.

Sato meglehetősen biztos volt benne, hogy a látható módosításokon túl a teherhajó további meglepetéseket is tartogat az ellenségei számára. A parancsnok őszintén remélte, hogy a Zeta-5 állomása nem fog közéjük tartozni, nem szerette volna ugyanis megbánni a dokkolási engedély megadását.

 

A Maze a landolást követően leeresztette a rámpáját, ám a legénysége valamiért a hajón maradt.

-          Howler tizedes! – fordult a rangidős vizsgálótiszthez a parancsnok. – Kövesse az átvizsgálásra vonatkozó biztonsági protokollt. És rögzítse, hogy engedélyezem a fedélzetre lépést.

A tizedes biccentett, és intett a beosztottjának a protokoll megkezdése ügyében. A Sato övére akasztott hordozható kommunikátor időközben szapora csipogással jelezni kezdett. A nő fogadta a hívást. A komlinkben ismét Bryan fedélzeti tiszt hangja hallatszott, ezúttal azonban sokkal zaklatottabb volt, mint korábban.

-          Parancsnok, egy ismeretlen eredetű, Gozanti osztályú könnyűcirkáló lépett be a rendszerbe. Egyelőre nem reagál a hívásunkra.

Sato idegesen megköszörülte a torkát. Fogalma sem volt, hogy mi folyik a háttérben, de biztosra vette, hogy a két hajónak valahogyan köze van egymáshoz. A nő érezte, ahogy a rettegés nyaldosni kezdi a tudatát, de nem engedett az érzésnek.

-          Azonnal riadóztassa a járőröket! – adta ki az utasítást a fedélzeti tisztnek.

-          Már megtettem, asszonyom. Új Köztársasági előírás.

Hát persze. Hogyan is felejthette el, gondola fanyarul Sato. Minden bizonnyal elmosolyodott volna, ha épp nem egy ismeretlen könnyűcirkáló tartott volna az állomása felé.

-          Helyes.  Akkor jelentkeztesse be a védelmi ágyúknál szolgáló személyzetet! - válaszolta a nő, majd futva elindult az irányítóközpont felé. -  Hamarosan ott leszek önnel, fedélzeti tiszt. Addig is, húzzák fel a védőpajzsot, és koncentrálják az energiát az elsődleges generátor, valamint a hangárak köré.

-          Értettem, asszonyom – hadarta a férfi.

-          Nyissanak egy csatornát a Hosnian Prime felé. Mire odaérek…

Sato félbehagyta a mondatot, mert a lába alatt megremegett a padló. Az orvosi állomást minden jel szerint találat érte. A fedélzeti tiszt kétségbeesetten kiabált a csatorna túlsó végén.

-          Parancsnok! Épp most lőtték szét a távolsági kommunikációs reléinket!

A nő szitkozódva ökölbe szorította a kezét. Mégis mi a franc történik itt?!

 

 

-          Érezted ezt? – kérdezte Zak, miközben idegesen forgatta a nyakát hol az egyik, hol a másik irányba. Trish és a férfi épp a Maze elülső rakterében készültek a kiszállásra, amikor megremegett a lábuk alatt a padló.

-          Éreztem – válaszolta baljósan Trish. – Megtámadták az állomást.

-          Ne hülyéskedj, Trish! – morogta a férfi. – Ez egy orvosi állomás, ráadásul az Új Köztársasághoz tartozik. Mégis ki támadná meg?

A nő feldúltan Zakre nézett. Épp azon vitatkoztak, hogy mi legyen Ferrával Trish ellátása alatt, amikor megrázkódott az állomás.

-          A kislányért jöttek, ahogy azt megjósoltam – mondta Trish, miközben idegesen a még mindig a pilótafülkében gubózó Ferra felé pillantott. – Azonnal el kell tűnnünk. A lábam nem ér ennyit.

A férfi elgondolkodva követte Trish pillantását.

-          Ki ez a lány?

-          Fogalmam sincs, de olyan messzire kell innen mennünk, amennyire csak lehet.

-          És ha követnek? – kérdezte sötéten Zak. – Amint dokkoltunk, az üldözők felbukkantak a Zeta-5-ön. Most vagy én vagyok ennyire kiszámítható, vagy egy jeladó van a Maze-en.

Trish tanakodva beletúrt a hajába. Egy barna tincs a szeme előtt landolt.

-          Kifogyunk az időből. Minden itt töltött perccel csak még nagyobb veszélybe sodorjuk az állomást. Kockáztatnunk kell. Egy kis szerencsével…

Nem fejezhette be, mert ekkor egy egyenruhás, kékes-szürke zubbonyt viselő férfi bukkant fel a hajó zsilipkapuja előtti belső térben. Trish villámgyorsan előrántotta a sugárvetőjét és az alakra szegezte. Mázli volt, hogy éppen ült, mert állva alighanem összerogyott volna a hirtelen terheléstől.

-          Álljon meg ahol van! Ne jöjjön közelebb.

-          Howler tizedes vagyok – válaszolta a sötét, kefehajú férfi, kezeit a fegyver láttán az ég felé emelve – Sato parancsnok küldött, hogy ellenőrizzem a társammal hajót.

 

Howler a mögötte lévő zsilipkapu felé intett, ahol egy másik egyenruhás alak várakozott.  Trish fejében csakúgy cikáztak a gondolatok. Ha a férfi igazat mond, akkor időt fognak veszíteni, időt, amivel egyébként is hadilábon állnak. Ha viszont hazudik, akkor lehet, hogy már eleve esélyük sincs a menekülésre.

A nő az ajkába harapott. Döntenie kellett, de az opciók egyike sem volt az ínyére. Néhány másodpercig meggondolta a dolgot, majd egy hirtelen mozdulattal kábítólövedékre állította a sugárvetőjét, és gyors egymásutánban kétszer is tüzelt. A két egyenruhás alak tehetetlenül esett össze a Maze rámpáján.  

-          Megőrültél? – hüledezett Zak. Mély baritonja számonkérően visszhangzott az elülső raktérben. – Ez most mire volt jó?

-          Vidd le őket a hajómról – szólt határozottan Trish, ignorálva a kérdést.

Zak megrázta a fejét.

-          A hangárban épp most hallottak lövéseket a Maze belsejéből! Gondolod, hogy tehetetlenül néznék, amint kidugom a fejem?

-          Az állomásuk valószínűleg épp támadás alatt áll. Kisebb gondjuk is nagyobb ennél. És csak kábítólövések voltak, tehát aligha hallott bárki bármit. Tedd a dolgod!

A férfi mordult egyet, de kelletlenül elindult aztán a zsilipkapu felé. Trish közben a pilótafülkéhez sántikált. Ferra felkapta a fejét, amikor belépett az ajtón.

-          Baj van? – kérdezte éberen a lány.

-          El kell innen mennünk – foglalta össze tömören Trish. – Szíjazd be magad. Ez rázós lehet.

Ferra engedelmeskedett. Trish ujjai módszeresen végigszántották a kezelőpultot, ahogy a nő aktiválta a hajó indítórendszerét. A műszerfal jelzése alapján Zak végzett a kirakodással és hermetikusan lezárta a külső zsilipkaput.

-          Zak, kész vagy?

A férfi valahonnan a hátsó raktér felől dörmögve helyeselt.

-          Dobd le magad hátul! – kiáltotta vissza neki Trish, majd ráadta a tolóerőt a fény alatti hajtóművekre. A Maze azonban csak remegni kezdett, de nem indult el a hangárból. – Mi a…

 

Trish gyorsan ellenőrizte az üzemanyag szintet, de a tartály közel a harmadáig volt. A hajtómű teljesítményére vonatkozó műszer értékek is rendben voltak.

-          Nem tudok felemelkedni! – sziszegte a fogai között a nő.

Zak időközben érzékelte, hogy valami nem stimmel, és visszatért a pilótafülkébe.

-          Vonósugárral rögzítettek minket – morogta a férfi frusztráltan. – Úgy tűnik, addig nem szabadulunk innen, amíg ki nem kapcsolják.

-          Vagy amíg fel nem robban az állomás – válaszolta sötéten Trish, majd tehetetlen dühvel lekapcsolta a hajtóművet.

[Rog]

Ez is nagyon klassz fejezet. Frankón és szép fokozatosan válik egyre izgisebbé benne a szitu.

Trish jól kitolt magukkal. Amúgy nem hiszem hogy nagyon le fogják tolni miatta ha mégse sikerül elhúzniuk onnan. Azt se tartom kizártnak hogy csak el tudnak húzni mielőtt elcsípnék őket.

 

Plusz néhány apróság:

 

Az egyik mondatban találtam egy névelőhiányt.

 

Idézet

Sato parancsnok küldött, hogy ellenőrizzem a társammal hajót.

 

 

Idézet

Sato gyorsan felkereste a hajó azonosítóját az Új Köztársaság nyilvántartásában.

 

A "felkereste" helyett a "megkereste" jobb lenne mert felkeresni embereket és helyeket szokás.

 

 

Idézet

Satonak elég volt egy pillantást vetnie a viharvert jármű külső héjazatára

 

A "héjazatára" helyett szerintem jobb lenne a "burkolatára" mert az jobban hangzik.

 

 

Idézet

Néhány másodpercig meggondolta a dolgot

 

Ez is furi nekem így. Az is lehet hogy csak azért mert nem találkoztam még olyannal hogy ennyi meg annyi ideig gondol meg valaki valamit.

Szerintem jobb lenne olyasmi hogy "Néhány másodperc alatt meggondolta a dolgot" vagy "Néhány másodpercig gondolkodott a dolgon".

[Donát]

Köszi @Rog ezek mind jogosak, javítom az eredetiben!  

Örülök, hogy tetszett az új fejezet! A Trish jól kitolt magukkal alatt pontosan amúgy mire gondolsz?

 

És hogy tetszik Sato parancsnok karaktere? 

[Rog]

Meglátásom szerint Trish azzal tolt ki magukkal hogy leszedálta a két pasit és azzal lehetséges hogy egy kis kellemetlenséget okozott maguknak mert nem tudtak elslisszolni.

 

Sato meg szimpi. Bejön hogy a faterja miatt melózik ott és abból lejön hogy sokat jelenthet neki a család. Elvégre jelenthet neki az egész sokat attól függetlenül hogy arról semmi se derült ki.

Plusz azt is bírom benne hogy annak ellenére melózza azt amit hogy már nem is bírja igazán és abból meg az jön le hogy elszánt és határozott jellemű. Példát vehetnének róla a kollégái ha még nem vesznek.

[Donát]

26 perccel korábban, Rog írta:

Meglátásom szerint Trish azzal tolt ki magukkal hogy leszedálta a két pasit és azzal lehetséges hogy egy kis kellemetlenséget okozott maguknak mert nem tudtak elslisszolni.

 

Áh, igen! Jogos, az egy elég rossz döntési helyzet volt a számára.

[Wilde]

Amikor megláttam ezt a nevet, rögtön az ugrott be, hogy ez a Sato olyan ismerősnek tűnik és tök jó, hogy így belefűzted az új karaktert a nagy egészbe. Mint Maz esetében is, az ilyen kis kapcsolódási pontok sokkal élőbbé teszik a történetet az univerzum részeként. Gondoltam, hogy a kórházállomáson nem lesz könnyű dolguk, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan elfajul a helyzet és a támadók el is kezdik lőni az állomást szinte azonnal, hogy Trishék megérkeznek. Amit le tudtam szűrni a szűkmarkúan adagolt információkból, hogy Trish igazából nem ismeri Ferrát, a megmentése sokkal inkább tűnik most egy ilyen ad hoc dolognak, mint egy tervezett akciónak. Szóval igazából ő is mintha belekveredett volna csak ebbe az egészbe, ez lehet, hogy eddig is egyértelmű volt, de bennem most tisztult le igazán. A másik meg, hogy Ferra valamiért nagyon kell a támadóknak, ami felveti a kérdést, hogy mitől is olyan értékés... valamilyen titkos tudás, esetleg konkrétan a személye, de kifejezetten izgalmasan alakulnak az események és várom, hogy egyre többet tudjunk, hogy mégis mire megy ki a játék. Az is egy érdekes folyománya lesz majd az eseményeknek, hogy milyen hullámokat kelthet ez a támadás... várom a folytatást.  

[Donát]

54 perccel korábban, Wilde írta:

Amikor megláttam ezt a nevet, rögtön az ugrott be, hogy ez a Sato olyan ismerősnek tűnik és tök jó, hogy így belefűzted az új karaktert a nagy egészbe. Mint Maz esetében is, az ilyen kis kapcsolódási pontok sokkal élőbbé teszik a történetet az univerzum részeként. Gondoltam, hogy a kórházállomáson nem lesz könnyű dolguk, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan elfajul a helyzet és a támadók el is kezdik lőni az állomást szinte azonnal, hogy Trishék megérkeznek. Amit le tudtam szűrni a szűkmarkúan adagolt információkból, hogy Trish igazából nem ismeri Ferrát, a megmentése sokkal inkább tűnik most egy ilyen ad hoc dolognak, mint egy tervezett akciónak. Szóval igazából ő is mintha belekveredett volna csak ebbe az egészbe, ez lehet, hogy eddig is egyértelmű volt, de bennem most tisztult le igazán. A másik meg, hogy Ferra valamiért nagyon kell a támadóknak, ami felveti a kérdést, hogy mitől is olyan értékés... valamilyen titkos tudás, esetleg konkrétan a személye, de kifejezetten izgalmasan alakulnak az események és várom, hogy egyre többet tudjunk, hogy mégis mire megy ki a játék. Az is egy érdekes folyománya lesz majd az eseményeknek, hogy milyen hullámokat kelthet ez a támadás... várom a folytatást.  

Köszi!

Sato parancsnok karaktere fontos lesz a későbbiek során, és személy szerint fontosnak éreztem egy kis plusz jelentőséget adni Jun Sato áldozatának a Rebelsből.  Úgy érzem, hogy azok, akik ilyen előzmények után kell hogy helytálljanak a világban, simán szenvedhetnek imposztor szindrómában, és sokszor megkérdőjelezhetik magukban, hogy a felmenők vajon hogyan cselekednének a helyükben. Ez a történetben többször előkerül majd.

 

Ti amúgy mit tettetek volna Trish helyében, mikor megjelent Howler tizedes és a társa?