Donát Hozzászólás ideje: Február 8. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 8. Köszi @Wilde! Igen, egyrészt ez, másrészt élve akarták elfogni Ferrát, hogy kiderüljön kinek beszélt és miről. A Kék Osztrigán jót kacagtam. Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 10. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 10. 24. FEJEZET KAFRENE GYŰRŰ AKKOR Az addig sötét lámpákon végre felvillant három zöld fény, és Trish legnagyobb örömére elrajtolt a fogatverseny. A nő maga sem tudta, mikor volt utoljára ennyire izgatott. A húsz fős mezőny a fogatok széles választékát vonultatta fel az értő közönség számára, és egytől egyig szélvész gyorsnak tűntek. A nő utoljára még gyerekként látott fogatversenyt, a Malastare-on, amely része volt a Birodalom bukását ünneplő ceremónia sorozatnak. Most, hogy Trish a saját monitorán könnyedén követhette az általa tetszőlegesen kiválasztott versenyzőt a futamon, újfent előtört belőle a gyermeki énje. A nő kissé meztelennek érezte magát a beléptetőkapunál hagyott fegyverei nélkül – Zak az utóbbi időben határozottan rossz hatással volt rá fegyverek és bizalmatlanság terén –, de az élmény mindenért kompenzálta. Trish szíve szinte együtt dobbant a többi nézővel, ahogy figyelte, miként vesznek be a versenyzők egy-egy élesebb kanyart a városi pályán, vagy hogyan cserkésznek be egy előttük haladó riválist egy jó kigyorsítással. A Kafrene Gyűrű fogatverseny futama volt az egyetlen a galaxisban, amely konkrétan egy város szívében kapott helyet, és amely így egy egész estére képes volt megbénítani annak teljes forgalmát. A hatalmas felhőkarcolók, bankok és üzletek karnyújtásnyi közelsége a fogatok eszeveszett gyorsaságával kombinálva olyan adrenalinlöketet adott a nézőknek, amelyhez kevés élmény volt fogható a galaxisban. - Vigyázz! – kiáltott fel önkéntelenül Trish, amint az egyik szimpatikus versenyző, a veterán Ody Mandrell kis híján telibe találta az egyik hirdetőtáblát. - Máris megvan a favoritod? A nő felnézett a monitorból. A hang forrása, egy jóképű, zöld szemű férfi lezuttyant mellé a szektor egyik utolsó üresen maradt székébe. - Hisz ismersz. Egyszerre mindig több vasat tartok a tűzben – válaszolta kacéran a nő, majd átváltotta a kijelzőjét egy másik versenyzőre. – Jó újra látni, Porro. - Téged is, Trish – válaszolta a férfi mosolyogva. – Tudod mit tesz a vadász, ha a Zillo sárkány nem mozdul ki az odújából... A nő elnevette magát a régi közmondás hallattára. A Zillo sárkány egy hatalmas fenevad volt, amely a Malastare-on volt őshonos, így természetesen ismerte a választ. - A vadásznak fel kell keresnie az odúját. - Hiányoltalak a Takodanáról – jegyezte meg a férfi, majd beletúrt hullámos, barna hajába. – Jó ideje nem jártál arra. Trish elkomorult. - Nem látnak szívesen – foglalta össze keserűen. - Viszont, úgy hallom, hogy most már saját hajód van – váltott témát a férfi. - A magam útját járom. Porro érdeklődve a nőre sandított. - És merre visz az az út? A nő megvonta a vállát. - Sokfelé megfordulok. De a Kafrene gyűrűn kimondottan könnyű munkát találni. - A csempészés jövedelmező – bólintott Porro. - Fuvarozás! – javította ki akkurátusan Trish. A férfi elmosolyodott az eufemizmus hallattán. Aztán hirtelent ő is elkomorult, és megérintette Trish karját. - Maz visszafogadna, ha megbánást tanúsítanál. Hiányol. Nem mondja, hisz büszkébb annál. De jól ismerem. - Nincs mit megbánnom – makacskodott a nő. – Kockáztattam, és nyertem. Senkinek sem esett bántódása. - De eshetett volna – vetette ellen Porro. – Ez is a testvéredről szól, igaz? Trish érezte, ahogy a homlokán megszaporodnak a ráncok. Zavartan kérdezett vissza. - A testvéremről? Mégis hogyan… Porro türelmetlenül leintette. - Még egy elszúrt kapcsolattal már nem tudnál szembe nézni, igaz? Egyszerűbb ártatlanként tekinteni magadra. - Rohadj meg! A kifejezés véletlenül bukott ki Trishből, de nem akarta visszaszívni. A férfi túl messzire ment. - Ne kapd fel a vizet, Trish! – visszakozott Porro. Bocsánatkérően felemelte a kezét. – Talán elhamarkodottan ítéltem. Ne haragudj. A nő elfordította a tekintetét, és ismét a monitorra nézett. Épp új éllovast köszönthettek a nézők, Zena Marro a Hosnian Prime-ról ugyanis mindenkinél gyorsabbnak bizonyult az első körben. Trish kezdte bánni, hogy idehívta Porrot, ahelyett, hogy egyedül élvezte volna a futamot. Hosszas csend telepedett rájuk. Trish minden figyelmét a versenye fordította, szándékosan levegőnek nézve a férfit. - Tudod, utánanéztem annak, amit a legutóbb mondtál – törte meg a csendet Porro. – Az Első Rend kapcsán. - Azt hittem, nem érdekel a politika – felelte szárazon Trish, még mindig a monitort figyelve. - Miután a saját hálózatomból kezdtek eltünedezni emberek, meggondoltam magam. Trish Porrora nézett. A férfi Különleges, zöld tekintete őszinteségről árulkodott. - Lehet elegük lett a társaságodból – vetette fel a nő. - Bár úgy lenne. Trish, biztos forrásból tudom, hogy az Első Rend terjeszkedik. És nemcsak a Centrista világokon! Egyes bolygókat teljesen az irányításuk alá vonnak. Máshol csak a háttérből mozgatják a szálakat, de a trend világos és érzékelhető. - Melyik bolygókat? Trish egy pillanat alatt elfeledkezett a versenyről, és azon kapta magát, hogy szinte csüng a férfi szavain. - Elsősorban az Ismeretlen Régióban és a Peremvidéken. A Magvilágokon nem mernek, mert az Új Köztársaság előbb-utóbb úgy is visszaszorítaná őket. - Az Új Köztársaság erőtlen és megvezethető. Én pedig bolygókat kértem. A férfi nem válaszolt egyből. Úgy tűnt, mintha valamelyest saját magával vívódna. - Akiva. Pamarthe – felelte aztán. – De hallottam kósza pletykákat, hogy a Cantonicán is erősödött a befolyásuk. Trish hirtelen úgy érezte, mintha kihúzták volna a talajt a lába alól. - A Cantonicán? Porro bólintott. - A kaszinókban könnyedén tisztára tudják mosni az illegális bevételeiket. Trish gondolatban leszidta magát. Mennyire naiv és szemellenzős volt. A korrupció, a kenőpénzek, Canto Bight rothadása… sejthette volna, hogy az Első Rend megvetette a lábát a bolygón. - Miért mondtad el ezt nekem? – kérdezte aztán gyanakvóan. – Én nem hoztam neked semmit. A férfi zavartan elfordította a tekintetét. - Talán lelkiismeretfurdalásom lett az imént felvetésem miatt – közölte Porro kissé szégyenkezve. Trish felemelte az ujját, és szigorúan a férfira nézett. - Porro Xento, figyelmeztetlek: tudom, hogy mikor hazudsz nekem! Porro még mindig zavarban volt, de visszafordította a fejét, és Trish szemébe nézett. - Ha tényleg tudni akarod, azért mondtam el, mert aggódom érted. Szabadon repkedsz mindenfelé a galaxisban, és félek, hogy rossz bolygót választasz úticél gyanánt. - Tudok vigyázni magamra – válaszolta határozottan a nő. - Azt nem kétlem – ismerte el a férfi. – De néha olyasmibe keveredünk, amire nem lehet előre felkészülni. - Kerülöm a kalandokat. - Amíg a kalandok meg nem találnak – vetette ellen Porro. Trish elgondolkodott ezen. Hitte, hogy a sorsa a saját kezében van. Jobban, mint valaha. - Elrejtőzöm előlük – mondta aztán. Porro erre nem válaszolt, inkább visszafordította a tekintetét a fogatversenyre. A közönség időközben hatalmas tapsviharral köszöntötte a Kafrene gyűrű futam újdonsült győztesét. Trish is a kivetítőre nézett, és elismerően tapsolt a hosniani Zena Marronak, aki meg tudta őrizni az első körben kiépített előnyét. A nő ismét élete első fogatversenyére gondolt, amit még a Malastare-on látott. Emlékezett rá, hogy a közönség mennyire szorított a helyi pilótának, akinek végül nem sikerült megnyerni a futamot. A Hosnian Prime-on most biztos nagyon büszkék Marrora, gondolta Trish. Porro hangja újfent visszarántotta a jelenbe. - Az jutott eszembe, hogy Brie Alcyon sosem rejtőzött el a kalandok elől. És mégsem hallani róla semmit. - Én nem ő vagyok – válaszolta magabiztosan Trish. - Tudom – bólintott Porro, majd elköszönt a nőtől. 4 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 15. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 15. 25. FEJEZET VALAHOL AZ ISMERETLEN RÉGIÓBAN MOST Drax gyomra görcsbe rándult, amint a Punishert egy láthatatlan erő kirántotta a hipertérből. A koordinátákat Huxtól kapta, de halvány gőze sem volt, hogy hova érkezett. A térkép szerint közel, s távol egyetlen lakható bolygó sem keringett a megadott koordináták környékén. A könnyűcirkáló fényalatti hajtóműi életre keltek, és immár a valóstérben közeledtek tovább a randevúponthoz. Drax gyanakvóan pásztázta a sötétséget. Az űr üresen ásítozott az ablakon túl. A pilóta jelezte, hogy elérték a megadott koordinátákat. Drax tudta, hogy nem tehetnek mást, minthogy várnak. A percek csigalassúsággal teltek. Az ezredes erős kísértést érzett, hogy egyszerűen csak meglépjenek, de tudta, hogy onnantól kezdve élete végéig a háta mögé kellene tekintgetnie. A nem túl hosszú élete végéig. Az Első Rend sohasem tolerálta a hűtlenséget. Ugyanakkor, a kudarcot sem, ami rettegéssel töltötte el Draxet. Jól tudta, hogy milyen következményei lehetnek a bukásának – Hux ezt pontosan felvázolta –, de volt még egy ki nem játszott Sylopja. A Punisher műszerfalán az egyik riasztó villogni kezdett. - Egy hajó lép ki a hipertérből, ezredes – közölte a pilóta. - Mekkora méretű? A pilóta szája egy pillanatra tátva maradt. - Uram… ha pontos a műszer, akkor csillagromboló méretű. Drax nyelt egyet. Néhány pillanat múlva egy hatalmas, sötét szürke, Resurgent osztályú csillagromboló jelent meg a semmiből. - Punisher, megkapják az engedélyt a dokkolásra! – hallatszott egy szenvtelen női hang. A pilóta visszaigazolta az üzenetet. Drax szemügyre vette az újonnan érkezett hajót. Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsodálhatta a Finalizer névre hallgató csillagrombolót. A könnyűcirkáló lassan beúszott a romboló hasa alá, és megközelítette a landolásra kijelölt dokkot. Az ezredes visszavonult a kabinjába, és gyorsan felvette az egyenruháját. Drax szíve a torkában dobogott. Amennyire csak telt tőle, megpróbálta elővenni a leghatározottabb fellépését. Az utolsó aduját, egy gondosan őrzött adathengert a belső zsebébe tette, majd lesétált a rámpán. A hangárban egy rohamosztagosokból álló kisebb kontingens várta. A katonák fehér páncélja úgy csillogott, mint a legszebb Nubian jachtok. Tükröződő fényük szinte elvakította Drax szemét. Noha járt már a Finalizeren – igaz, csak egyszer – de még így is be kellett vetnie minden önfegyelmét, hogy kontroll alatt tartsa az érzelmeit. A támaszpont, amelynek a létrehozásán az Illumon dolgozott hosszú évek óta, méretben messze túlszárnyalta a csillagrombolót, de egy bolygón állva könnyedén elfelejtette az ember, hogy lényegében egy óriási katonai létesítményen tartózkodik. A Finalizer viszont pontosan azt sugallta a rajta tartózkodóknak, ami valójában volt: elképesztő katonai fölényt. Drax ellenben mindig is az árnyékban érezte otthon magát, és hozzá hasonlóan az Első Rend is jellemzően a háttérből irányított eddig. A romboló által közvetített nyers, hivalkodó erőt az ezredesnek még szoknia kellett. A rohamosztagosok parancsnoka, egy vörös váll-lapos katona, közölte, hogy elkísérik Draxet a találkozó helyszínéhez. A férfi némán bólintott. A parancsnok hosszú, sötét csempével kikövezett, félhomályos folyosókon vezette keresztül. Az ezredes gondosan memorizálta magában az útvonalat. A rohamosztagosok egy rosszul megvilágított, kis méretű terembe kísérték, majd távoztak. Az ezredes próbálta minél gyorsabban hozzászoktatni a szemét a gyér fényhez, hogy mielőbb kiismerhesse magát a helyiségben. A szoba közepén egy székekkel körülvett fekete asztal kapott helyet, rajta egy sötét monitorral. Drax leült az egyik székre. A szemközti falon egy készenléti üzemmódra állított kezelőpult vörös fénye pislákolt, baljós derengésbe vonva a körülötte lévő teret. Az ezredes egyelőre nem jött rá, hogy pontosan mit is lehet vele irányítani. A szoba ajtaja hirtelen kinyílt, és egy magas, sovány, vöröses-barna hajú férfi lépett be rajta. Drax pontosan tudta, hogy kit tisztelhet a személyében. Az Első Rend valaha volt legfiatalabb tábornokát, Armitage Huxot. - Hux tábornok – köszönt pedánsan tisztelegve Drax, mélyen eltemetve a belsőjét uraló rettegést. - Ezredes – biccentett Hux. A tábornok arca, akár egy szobor, érzelemmentes maszkba burkolózott. - Megvan a lány? Sikerült eltakarítani a nyomait? Drax gyanakodva fürkészte a tábornokot. - Mindketten tudjuk, hogy a kémei már jelentették a legfrissebb fejleményeket. Hux cinikus mosolyra húzta a száját. - Milyen igaz. Én mégis magától akarom hallani, ezredes. - A lány elmenekült – felelte kimérten Drax. Az ezredes lélegzetvisszafojtva várt. Meg kellett találnia a megfelelő alkalmat, hogy kijátssza a kártyáját. - Kár – összegezte a véleményét Hux. Minden további nélkül megfordult, és a kijárat felé indult. Mikor elérte az ajtót, Draxnek még mindig a hátát mutatva folytatta. – Botorság volt nyílt összetűzést kezdeményeznie az Új Köztársasággal. A Legfőbb Vezér utasításai egyértelműek voltak. Az ezredes idegesen megigazította az egyenruhája gallérját. - Találtam mást. Egy nőt! – hadarta, miközben próbált uralkodni az érzésein. Hux tábornok megtorpant, de nem fordult vissza. A fejét kilencven fokban elfordította, és a szeme sarkából az ezredest figyelte. - Amíg a Csillagpusztító Bázist a lelepleződés veszélye fenyegeti, minden más információ értéktelen. - Ez nem – jelentette ki magabiztosan Drax. – Hívja ide Cardot. Hux aktiválta a helyiség bejárati paneljét. Az ajtók hangos szisszenéssel a falba csúsztak. - Milyen különös, hogy szóba hozta – felelte a tábornok, miközben kilépett a teremből. Hux ismét szembe fordult Draxszel. Az arcán sötét mosoly terült el. – Egyébként is őt hívtam volna. Drax szívébe jeges félelem markolt. Lendületesen elindult Hux felé, de a tábornok villámgyorsan lezárta az ajtót. Az ezredes megpróbálta működésre bírni a berendezést, de a zár nem engedett. Drax dühösen rácsapott a kontrollpanelre. Az ezredes gondolatban megfedte magát. A pánik kizárólag ronthat a helyzetén. Vett egy mély levegőt, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Cardot már régóta ismerte, és biztosan tudta, hogy érdekelni fogja az általa hozott információ a Ren lovagot. Az, hogy az utolsó mondatával Hux is belengette a nevét, talán semmit sem jelent. A szeszélyes férfinál semmit sem lehetett biztosra venni. Drax kényszeredetten visszasétált az asztalhoz. Ezúttal volt alkalma közelebbről is megvizsgálni a szobát vöröses fénybe burkoló irányítópultot. Az ezredes szórakozottan megpiszkálta az egyik kapcsolót. A helyiség egyik sötétebb sarkában megmozdult valami. Drax közelebb sétált a tárgyhoz. Egy fekete, szarkofág szerű foglalat volt. Egész pontosan, egy vallatószék. A terem ajtaja ismét aktiválódott. A bejárat túloldalán egy szürke ruhás, alacsonyabb alak állt, akinek az arcát egy egybeöntött fém maszk takarta el. A férfi szemeinél egy vékony rés húzódott a sisakon. - Ezredes! Milyen rég találkoztunk! – köszönt derűsen Cardo. A hangját egy beépített modulátor torzította el. Drax sohasem látta még sisak nélkül a férfit, így az igazi hangját se hallotta még soha. - Cardo, örülök, hogy… Drax elhallgatott, mert a Ren lovag lendületesen megindul felé. Megpróbált kitérni az útjából, de Cardo elkapta, és az asztalhoz vágta. Drax hátába belehasított a fájdalom. - Én is örülök, hogy látom, ezredes! – morogta Cardo. Az ezredes a sisak vékony kivágásában meglátta a Ren lovag sötéten csillogó szemét. – Mégis mit képzelt? Mindent tönkre tesz, aztán kedélyesen csevegünk majd? Drax válaszolni akart valami frappánsat, de Cardo újra felkapta, és hatalmas erővel nekinyomta a vallatószéknek. Az ezredes tüdejében bennrekedt a levegő. Fuldokolva csapkodni kezdte Cardo maszkját. A Ren lovag eszelősen felkacagott. - Nem mondanám, hogy ez lenne a szék rendeltetésszerű használata, de igaz, ami igaz, nem is vallatni akarom magát! – sziszegte élvezettel. Drax pár másodperc múlva végre megint kapott levegőt. Pánikszerűen próbálta beszívni az oxigént, hogy végre közölhesse Cardoval a mondandóját. A Ren lovag viszont fogást váltott, és Drax torkára kulcsolta a kezét. Az ezredes megint levegőért kapkodott, miközben megpróbálta lefejteni a nyakáról a férfi kesztyűs ujjait. - Br… - hörögte Drax, ami újfent nevetést váltott ki Cardoból. - Szeretne valamit mondani, ezredes? – kérdezte gúnyosan. – Hát hadd halljuk azokat a híres utolsó szavakat! Szövegével ellentétben a Ren lovagnak esze ágában sem volt levenni a kezét Drax nyakáról. A szorítása viszont valamelyest enyhült. - Brie… - Mit mondott? – kérdezte Cardo. A hanghordozása egyszerre megváltozott. - Brie… Alcyon… henger… belső… zseb – hörögte Drax. Cardo elengedte Drax nyakát. Benyúlt a férfi zubbonyának belsőzsebébe, és kikapta belőle a adathengert. A mozdulatai némi izgatottságról tanúskodtak. - Nagyon ajánlom, hogy igazat mondjon! – dörögte Cardo, miközben a hengert csatlakoztatta az asztalba rejtett terminálba. Az addig sötét monitor hirtelen bekapcsolt. Drax önkéntelenül végigtapogatta a nyakát, majd megpróbált életet lehelni a hangjába. - A Kafrene gyűrűn rögzítette a biztonsági kamera – suttogta elhaló hangon. – Ő segített megszökni a lánynak. Idefelé jövet vetettem össze az adatbázissal. Cardo végignézte a felvételt a monitoron, majd megnyitotta az Első Rend által listázott Erőhasználók adatbázisát. Drax tudta, hogy a lista szigorúan titkos és csak alezredesi rangtól hozzáférhető, de nem lepte meg, hogy Cardonak van elérési jogosultsága. A Ren lovag egymás mellé tette a felvétel egy kimerevített pillanatképét és az adatbankban tárolt profilt. Alcyon kinézete jelentősen megváltozott – ami várható volt, elvégre a központi adatok már meglehetősen régiek voltak – de nem volt nehéz felismerni a nőt. Cardo kifújta az addig visszatartott levegőt. - Lehet, hogy nyert magának néhány napot, ezredes! – jelentette ki aztán elégedetten. 4 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 15. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 15. Már csak 2 fejezet maradt! 2 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Pildi Hozzászólás ideje: Február 15. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 15. Hű, akkor most lesz igazán izgalmas! 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
MissKarrde Hozzászólás ideje: Február 16. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 16. 23 órával ezelőtt, Donát írta: Már csak 2 fejezet maradt! Mármint az első könyvből? Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 19. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 19. 26. FEJEZET KAFRENE GYŰRŰ AKKOR Trish végre valahára kirakodta az utolsó ládákat is a sullusti kereskedőnek, és megkapta a maradék fizetségét. A nő elrakta a pénzt a kék kezeslábasa felső zsebébe, és elindult vissza az űrkikötő irányába. Alig várta, hogy Zakkel végre feltöltsék a Maze készleteit, beleértve a fegyvereket, az üzemanyagot és a hidraulikus folyadékot, utóbbi kettő ugyanis lassan kritikus szintre apadt a hajón. A galaxis aktuális üzemanyagárait látva a nő tartott tőle, hogy ezen kívül nem sok pénzük marad italra és egyéb bűnös élvezetekre, de igyekezett optimista maradni. Trish egy pillanatra megállt a hatalmas aréna mellett, ahol pár hónapja olyan lelkesen figyelte a fogatversenyt Porróval. Hiányzott neki a férfi. Inkább hagyta volna, hogy levágják a kisujját, semmint, hogy ezt bevallja neki, de volt abban valami bizsergető, ahogy anno egymás biztos pontjaiként meg tudták beszélni a legfrissebb pletykákat Maz takodanai csehójában. És ha már Maz… nem, ezt a gondolatot inkább csírájában elfojtotta. Trish hirtelen egy közeli neszre figyelt fel. Az arénától nem messze, az egyik kereskedő raktárából egy riadt, tejfölszőke hajú kislány osont ki. Nem lehetett idősebb nyolcévesnél. A kislány megbújt a kereskedő egyik letakart asztala mögött. Trish a távolban szintén mozgolódást látott. A kereskedővel szemközti utcában két, sötét tunikát viselő férfi és egy nő csörtetett keresztül a tömegen, látványosan kutatva valaki után. Trishnek nem volt nehéz összerakni, hogy mi történik. A kereskedő épp nem volt az asztalánál, de a kislány bármikor lebukhatott. Trish vacillált egy pillanatig, de tudta, hogy mit kell tennie. Az ideiglenes rejtekhelyén lapuló gyermek az asztal mögül aligha láthatta az őt kutató alakokat, így bármikor elkezdhetett feléjük futni. Trish elindult a kereskedő lerakata irányába. A háta mögött egyre hangosabb hallotta a tömeg elégedetlen morajlását, ahogy a keresők utat vágtak a bámészkodók között. A szőke kislány ekkor kibújt az asztal mögül, és egyenesen Trish felé kezdett rohanni. A nő teste egyelőre takarta a gyereket az alakok elől, de már nem sokáig. - Arra fuss! – kiáltotta a lánynak, az ellenkező irányba, egy néptelenebb környék felé mutatva. A gyerek összerezzent, majd megtorpant. Az arcán rettegés futott végig, ahogy Trishre nézett. – Arra menj! Közelednek! - Segíts! Kérlek! - a kislány hangja kétségbeesett volt. Trishnek hirtelen eszébe jutott Porro pár hónappal azelőtti mondata. Brie Alcyon sosem rejtőzött el a kalandok elől. De ő nem Brie Alcyon volt. Többé már nem. Lám, a kalandok végül mégis megtalálták. 4 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 19. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 19. 2024. 02. 16. - 19:14, MissKarrde írta: Mármint az első könyvből? Igen. 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 21. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 21. 27. FEJEZET ONDERON MOST Bármennyire is utálta a férfit, Trishnek el kellett ismernie, hogy Ghorn értett a hajókhoz. Mire kiléptek a hipertérből, az Elegant Diplomacy fényalatti hajtóművét sikerült annyira rendbe hoznia, ami elégséges volt, hogy elérjék vele az Onderont. - Egy költő veszett el magában – dörmögte Ghorn, miután kiléptek a hipertérből, és meglátta a bolygót. - Arra gondoltam, hogy eredetileg is itt kellett volna véget érnie az ismeretségünknek – bólintott Trish. - Kiteszem magukat a fővárosban, aztán itt sem vagyok – mondta a biztonsági tiszt. – És akkor kvittek vagyunk. A férfi fürkésző pillantással pásztázta Trisht. A nő bólintott. - Így van. A komlinket is visszaadhatja – tette hozzá, egy fanyar mosoly kíséretében. Ghorn kivette a zsebéből az eszközt, és zsémbesen levágta a kezelőpultra. - A soha viszont nem látásra – morogta az orra alatt a biztonsági tiszt, majd elkezdte sugározni a korvett leszállási kérelmét az izizi űrkikötőnek. - Maga nem is olyan vészes, Ghorn – jegyezte meg félig komolyan Trish. – Mindenesetre kösz, hogy értünk jött. És hogy riasztotta az Új Köztársaságot. - Nem mintha lett volna választásom – válaszolta a férfi, majd felemelte a mutatóujját. – És csakhogy tudja, ha az a felvétel valaha is napvilágot lát, megkeresem magát. És mondanom sem kell, hogy akkor mi fog történni – mondta, reflektálva Trish előző találkozásukkor elmondott monológjára. Trish megadóan felemelte a kezét. - Na jó, visszavonom, Ghorn. Maga pont annyira vészes, mint először hittem – a biztonsági tiszt horkantott, de nem vágott vissza. – Ne aggódjon, az a felvétel velem együtt száll a sírba. - Minél hamarabb, annál jobb – susogta rosszindulatúan a férfi. Ferra, akit a beszélgetés zaja ébresztett fel a pilótafülkében, érdeklődve szemlélte az Onderon kékes-lilás árnyalatú világát. - Remélem itt nem lesz túl hideg – mondta reménykedve a kislány. – Utálok fázni. - Ne aggódj, az Onderon kellemes hely – biztosította mosolyogva Trish. – Remekül megleszünk itt. Zak jókedvűen és elegánsan landolt az izizi kikötőben a Maze-zel. Néhány nap csúszásban volt az eredeti tervhez képest, de nem csinált belőle problémát. A férfi a Zeta-5-ről először egyenesen a Takodanára ugrott, ahol leállította a követőjel sugárzását. Bár elindulhatott volna utána rögtön az Onderonra is, de elővigyázatosságból először egy kis kitérőt tett. Mivel legutóbb meglehetősen viharosan kellett távoznia a Cantonicáról, úgy döntött, hogy megejt még előtte egy villámlátogatást Canto Bighton. - Nem kapkodtad el! – szólt egy ismerős női hang a zsilipek irányából. - Zaaaak! – kiáltotta Ferra, majd a férfihoz rohant és megölelte. Zak elmosolyodott. Nem volt hozzászokva az efféle lelkes fogadtatáshoz. - Képzeld, láttunk fambaast és dalgót, meg felültem egy ruping hátára! – ecsetelte vidáman a kislány. - Ezek állatok? – kérdezte kissé meglepetten Zak, mire Ferra felkacagott. - Persze, te butus! - Látom nem unatkoztatok – mondta Zak somolyogva, miközben üdvözölte Trisht. A nő jókedvűen biccentett. - És gondolom te sem. Sikeres volt a Canto Bight-i kiruccanás? Zak elégedetten bólintott. - Hát, először is, nem köröznek, ami jó hír – mondta kissé megkönnyebbülten. – Aztán Travis úgy tűnik, senkinek sem hiányzik. És végül, megváltam a hangár bérleti jogától, úgyhogy némi pénz is állt a házhoz. - Az nem árt, mert a Maze készletei szinte teljesen kifogytak – emlékeztette Trish. - A fegyverekről nem is beszélve – értett egyet a férfi. - Akkor irány néhány kereskedő, és… Zak megállította Trisht, mielőtt még belelovalná magát a témába. Közelebb lépett a nőhöz, és suttogóra fogta a hangját. - Mi legyen Ferrával? – kérdezte komoran. - Mi lenne? – felelte meglepett hangon Trish. – Velünk marad. Zak megvakarta az orrát. A szeme sarkából látta, hogy a kislány érdeklődve fülel, hátha elcsíp valamit a beszélgetésből. A férfi mélyen Trish szemébe nézett. - Biztos vagy benne? Egyikünk sem nevelt még gyereket. Trish állta a pillantását. Csípőre tette a kezét, majd felemelt hangon válaszolt, hogy Ferra is hallja. - Ferra a legénységhez tartozik. És velünk marad – jelentette ki a nő. Zak fürkészte még pár pillanatig a Maze kapitányának az arcát, majd elmosolyodott, és egyetértően bólintott. Trish lendületesen kerülgette az utcán tivornyázó dugokat a bérelt siklóján a Malastare-i éjszakában, miközben a megbeszélt találkahely felé tartott. Remélte, hogy jó irányba tart. Sötét volt, és bár gyerekként gyakran megfordult Pixeliton, de már nagyon rég nem járt a fővárosban. Nem lepte meg, hogy Porro épp ezt a várost választotta a beszélgetéshez, elvégre itt találkoztak először. A férfi az informátorai révén amúgy is könnyen értesülhetett a Kafrene gyűrűn történt incidensről. Akkor pedig sejthette, hogy Trish nem térhet vissza egy ideig a bolygóra. A nő befordult a siklóval az egyik sarkon, de zsákutcába futott. Bármennyire is zavarta, de be kellett látnia, hogy eltévedt. Leállította a járművet, és egy hordozható adattáblát húzott elő a zsebéből. A kijelző rövid tanulmányozása után rájött, hogy mindössze pár háztömbbel vétette el a cél. Leírt egy gyors fordulót, amivel ugyan felzaklatott néhány zsémbes grant, de végre sikerült a jó irányba navigálnia magát. Néhány perc múlva elérte a megjelölt sarkot. Az utca kihaltnak tűnt. Trish leparkolta a siklót, majd készenlétbe helyezte a sugárvetőjét. Nem voltak fenntartásai Porro kapcsán, de a Ferrával történt találkozás óta senkiben sem bízott. Az utca túlsó oldalán, egy gyéren megvilágított szakaszon Trish mozgásra lett figyelmes. Gyorsan előre szegezte a fegyverét, miközben a másik kezével előhúzott a zsebéből egy villanógránátot. Egy alacsony termetű lény közeledett felé. Trish egyből tudta, hogy az illető nem Porro, így azt is, hogy a találkozó szükségszerűen kelepce. Élesítette a villanógránátot. - Nem akarok megvakulni, kölyök. Úgyhogy inkább tedd el azt – szólt egy ismerős, mély, női hang. Trish megkönnyebbülten deaktiválta a gránátot. - Maz? – kérdezte meglepve. – Te meg mit keresel itt? - Téged – jött az őszinte válasz. Maz Kanata sötét kardigánt viselt, a fején pedig megcsillant a nélkülözhetetlen, ezüstszínű szemüvege. Trish döbbenetét szép lassan felváltotta a csalódottság. - Azt hittem, nem állsz szóba velem – dünnyögte a nő. - Alkalmazottként rúgtalak ki, nem pedig vendégként – mondta lágyan Maz. - Jó tudni – morogta sértődötten Trish. Az idős kalóz színpadiasan széttárta a karjait. - Elmondtam volna, de elrohantál. - Mintha nem lenne komlink a világon! – csattant fel a nő. Maz fürkésző pillantást vetett Trishre. A szája szegletében mosoly bujkált. - Te hagytál faképnél, kölyök. Ne várd, hogy én engeszteljelek – felelte némi gőggel. Kanata tartásából évszázados büszkeség sugárzott. Trish dühösen fújtatott. - Most mégis itt vagy. - Mert a segítséged kell. Trish gúnyosan felkacagott. - Áh, szóval először kirúgsz, aztán meg segítsek? Maz arckifejezése hirtelen megváltozott. Trish mintha az aggodalom árnyát látta volna átsuhanni rajta. - Porro eltűnt. Egy hete bíztam meg valamivel, de nem tudom elérni. - Ő már csak ilyen – vetette ellen Trish. – Bármikor képes akár hónapokra is felszívódni. - Egyetértek – bólintott Maz, majd kimérten folytatta. – Van azonban még valami. Egy nevet pletykálnak a kastélyban. - Kiét? Maz tekintetébe szomorúság vegyült. - Brie Alcyonét – válaszolta komoran. Trish a szája elé kapta a kezét. Ne, ne, csak ne most, gondolta kétségbeesetten. Igazságtalannak érezte, hogy a múltja épp akkor kezdi kísérteni, amikor már nemcsak magáról kell gondoskodnia. Az elmúlt néhány napban minden idegszálával arra összpontosított, hogy megvédje Ferrát. De hogyan tehetné mindezt, ha épp ő jelent rá veszélyt? És Porro… a férfi is nyilván miatta került bajba. Trish kétségbeesetten beletúrt a hajába. Nem állt erre készen. Egy hét leforgása alatt már sokadjára érezte, hogy nincs valódi választása. Tudta, hogy segítenie kell Porronak. Maz összefonta maga előtt a karjait. Trish mélyen a szemébe nézett. A nő ezüstös szemüvegének domború lencséje sokkal nagyobbnak mutatta a barátságos szempárt, mint amilyen valójában volt. Trish érezte, ahogy fokozatosan erőt merít a mindentudó tekintetből. - Mit kell tennem? – kérdezte elszántan. Maz Kanata elmosolyodott, és átható pillantást vetett Trishre. A nő ismerte ezt a nézést. Pontosan tudta, hogy a vén kalóznak már készen áll a terve. VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK 5 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Wilde Hozzászólás ideje: Február 21. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 21. @Donát Nagyon jó lett! Majd írok bővebben is, ha nem nagy gond át tudnád dobni az egészet egy fájlban, mert szeretném egyben is elolvasni majd a Kindle-n az egészet. 2 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Pildi Hozzászólás ideje: Február 21. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 21. (szerkesztve) Csatlakozom Wilde kéréséhez! Nekem nagyon hiányzik, hogy folyamatában olvashassam. Rendes vélemémyt utána írok majd! Szerkesztve: Február 21. - Pildi 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Dzséjt Hozzászólás ideje: Február 22. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 22. 15. fejezet „Az őrmester élesítette a célzórendszerét, majd tüzelt.” – a célzórendszernek jobb lenne már a csatába induláskor élesítve lennie. Már csak az idő miatt is. Hitelesebb lenne valahogy így: „Az őrmester befogta a célzórendszerrel, majd tüzelt.” „A Kísértet-2 nem volt többé.” A fenti apróságot (meg nyilván a már jelzett katonai dolgokat) leszámítva tetszetős fejezet volt, szépen és jól követhetően írtad le az űrcsatát. Depro ugyan az én ízlésemnek kicsit túl sok sablonos szöveget puffogtat feleslegesen, de legalább ügyes vén róka. 16. fejezet „A férfi fájdalmasan felkapta az ujját.” – ez így nagyon furán, természetellenesen hangzik, mert úgy jön le, mintha az okozott volna neki fájdalmat, hogy felkapta az ujját (a földről). Így kerekebb lenne: „A férfi az ujjába hasító fájdalom miatt elkapta a kezét.” Vagy: „A férfi ujjába fájdalom hasított, mire felkapta a kezét.” „lerázta a kezét” – inkább „megrázta a kezét”. „nem messze, vörös” – ide nem kell a vessző. „úgy tűnt, a könnyűcirkáló kérdés nélkül elpusztítaná akár az egész orvosi állomást, csak hogy visszakapja őt” – ami elég nagy hülyeség lenne a részükről, tekintve, hogy a kislány az állomáson van. Szóval, ha az felrobban, legfeljebb csillagpor formájában kapnák vissza „Egy karpereces, barna bőrű niktó” – szóval neki van még szerepe. És itt pont jó a karperec megemlítése, egyből tudtam, hogy ki ő. Ez is tetszett. Főleg a vége, jófajta húzások voltak itt. Kilőni a mágneses mezőt a dokkolás előtt ügyes húzás volt. Ha valaki elbújt volna a hangárban, hogy fogadja az érkezőket, kellemetlen meglepetés lett volna számára (meg kész mázli, hogy Zak még a hajón volt). Arra azért kíváncsi vagyok, mire készültek hőseink. Fel akarták robbantani a Maze-t, ha az ellen felmegy rá? Na majd kiderül. 17. fejezet „Maz Kanata a hatalmas szemüveglencséi nélkül, tágra nyílt orrlyukaival leginkább egy kecses, miniatűr, ám de annál idegesebb Krayt sárkányra emlékeztette Trisht.” – Ez egy nagyon ötletes leírás. „Ki van rúgva? Hát majd meglátjuk Maz miként boldogul nélküle.” – azért ez elég vicces morgolódás. Maz 1000 éves, vagyis már akkor képes volt boldogulni Trish nélkül, amikor a nő ükanyja még kényes gondolat sem volt az ő dédszülei fejében. De mégis ez teszi életszerűvé. Baromi jól tudsz helyszíneket leírni. Jól megragadod a hangulatukat és ez alapján szépen meg tudod festeni őket. Ezúttal Mustafart. Gondolom, abban az álomban valójában Vader szerepelt, és Trish valahogy a „helyébe került” vagy megérezte anno. Maz reakcióját én is kicsit furcsálltam. Értem a szándékot a cselekedetei mögött (Trish az ő tulajdonával hazárdírozott), csak nekem az a benyomásom, hogy egy ezer éves lény eleget élt már ahhoz, hogy azzal foglalkozzon, ami van és ne azzal, ami lehetett volna. Persze ez felfogás kérdése, szóval tényleg csak furcsállom, de megértem, miért penderítette ki Trish-t. 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Frenkie Hozzászólás ideje: Február 23. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 23. Nagyon jó volt olvasni az első részt. Tök jó történetet találtál ki ami kezdődött valahol és végződik majd valahol. Sok profi író erre nem képes. Jók a karakterek is mindegyik egyéniség. Nagyon kiváncsi leszek a folytatásra. Szóval le a kalappal a munkád elött. Mérfőldekkel jobban szórakoztam rajta mint sok könyvön. 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
MissKarrde Hozzászólás ideje: Február 23. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 23. Remek történet, jó volt olvasni Készen van már a folytatás? 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Bence1997 Hozzászólás ideje: Február 23. Megosztás Hozzászólás ideje: Február 23. Gratulálok Donát az első részhez. Én egyelőre csak az első fejezetet olvastam el, de mindenképpen tervben van a folytatás, bár elsőnek a Nurmengard trilógiát szeretném befejezni, ami lassacskán meglesz. Hány részesre tervezed amúgy ezt? Trilógia lesz? 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Február 28. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Február 28. Köszi @Dzséjt a visszajelzéseket, abszolút jogos felvetések. @Frenkie, örülök, hogy tetszett! Nagyon jól esett a visszajelzés. @MissKarrde a terv már megvan, hogy merre halad tovább a sztori, de még nem vetettem bele magamat a folyatatásba. Ami késik, nem múlik reményeim szerint. @Bence1997 köszi! Remélem sikerül neked is elolvasnod majd valamikor. 2 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
kudar Hozzászólás ideje: Március 2. Megosztás Hozzászólás ideje: Március 2. (szerkesztve) Azt hiszem jól tettem, hogy megvártam az egészet egyben. Voltak részek, ahol azonnal akartam tovább olvasni és nem tudom, akik fejezetenként olvasták, hogy bírták ezt. Mindenesetre gratula Donát, nagyon jó kis írás lett, ami már inkább kisregény. Remek első rész lett - és mint nálam az összes SW trilógiánál - a második úgy érzem még jobb lesz majd, mint az első. Pont a végére, amikor már egy Ren lovag is képbe került, és Trish múltja is, akkor van vége. Nem szép. Nagyon szépen sikerült összekötni a dolgokat a filmekkel és bele-belecsempészi karaktereket, akik számomra még jobban feldobták az írást - szal jöhet még a fanservice. bár ha őszinte akarok lenni, nem is volt rá szükség, mert az új karakterek is érdekesek és szórakoztatóak voltak. Számomra egyedül talán a kártyaparti volt túlságosan részletes és elhúzott, vagyis kicsit untam, de más rosszat nem tudok - nem is akarok - mondani, mert bejött és várom a folytatást. Az is látszik, hogy időközben fejezetenként szépen minden fogalmazási és elírási hiba ki lett javítani, mert nem olyat se nagyon találtam. Pedig kerestem. Szóval külön köszi Donát, hogy szóltál hogy vége és átküldted! Szerkesztve: Március 2. - kudar 2 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Március 2. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Március 2. Köszi hogy elolvastad, @kudar! Szólok majd ha kész a folytatás. 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Bence1997 Hozzászólás ideje: Március 14. Megosztás Hozzászólás ideje: Március 14. Sikerült nekem is elolvasnom. Kedden fejeztem be a Nurmengard-trilógiát, szóval szabad volt az út, hogy ezt is folytassam. Jó kis történetet találtál ki, érdekes szereplőkkel operáltál. A sabacc különösen tetszett, de az is tetszetős volt, hogy kétszálon folyt a történet. A végefelé már bejöttek a nagyobb halak is. Felteszem Trish, régi nevén Brie Alcyone a Ren lovagokkal (vagy legalábbis egyikükkel) húzta ki a gyufát? Mustafar behozása is érdekes helyzetet szül, egyelőre nem tudom, az miképp fog kapcsolódni Trish-hez. A kislány is érdekes dolgokat tudhat, bár a fókusz nálam úgy érződött, hogy a történet folyamán átterelődött Trishre és az ő múltjára. A többi mellékkarakter is tetszett. Várós a folytatás (mondjuk amikor láttam, hogy hány fejezetből állt az egész, felvoltam készülve rá, hogy jó hosszú utazás lesz, de mint kiderült számomra, inkább kisregényként funkcionált. ), érdekes történések fognak majd történni szerintem. 1 2 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Március 14. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Március 14. Köszi, hogy elolvastad @Bence1997! Örülök, hogy tetszett! A fejemben már van felvázolva egy pályaív Trishnek, meglátjuk, hogy mikor lesz időm leírni. Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Wilde Hozzászólás ideje: Április 1. Megosztás Hozzászólás ideje: Április 1. Nemrégiben befejeztem a teljes novella újraolvasását, most így egyben és ez baromi jó volt. Nagyon jópofa volt az a kis extra is, amit a történet végére függelékben betettél ilyen kis képeket az egyes hajótípusokról, fajokról, szereplőkről (ugyan nem volt rálinkelve a függelékre az elején az adott információ, de a Kindle-n lehet gyorsan egy adott oldalra ugrani, így ezt is megoldottam). Ráadásul így egyben olvasva a történetet sokkal jobban érzékelhető volt a múltbeli és a jelenben játszódó szálnak az összekapcsolódása, egymásra hatása. Eleinte (ahogy ezt itt az egyes fejezetek értékelésénél is írtam) nekem jobban tetszett a múltban játszódó szál és főleg ez a Ghornos rejtély, ami az ő karakterét és azt a történetszálat övezte... de aztán a végére azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott az Első Rend körüli sztori és az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szívesen megnézném ezt egy Disney+-os sorozat formájában. Ahogy helyükre kerültek a részletek és kezdett összeállni a kép, úgy rajzolódott ki, hogy mi is van itt a háttérben és azt kell mondjam, hogy nagyon jól összefésülted ezeket a szálakat és tetszett ez a kontrasztos szerkezet, hogy a múltbeli szál fokozatosan halad előre (én egy ponton, mikor Trish megszerzi hajóját és megismerjük Zak-et, azt hittem, hogy ott ez véget ér) és ott ér végét a könyv utolsó előtti fejezetében, ahol a jelenbeli elkezdődik és közben milyen szépen megismertük Trisht és láthattuk, hogy mennyi minden történt vele mind a múltban, mind a jelenben. Ráadásul ez a kezdés - zárás közben képbe hozott a jövőbeli ER-el kapcsolatos eseményeket illetően is. A karaktereket illetően a főszereplő, Trish nyilván kiemelkedik. Szerethető volt, kellően sokoldalú, de nem túl tökéletes és egyesítette magában egy női karakternek a hangsúlyosabb gyengédségét (mikor néhol kicsit olyan anyai szerepben volt Ferra mellett), de egy igazi rettenthetetlen csempész (bocsánat, fuvarozó!) lazaságát, bátor, vagány figuráját is. Ami nem volt tiszta vele kapcsolatban, bár ezt lehet direkt akartad ilyen homályosan hagyni, hiszen Trish múltja egy központi eleme volt a múltban játszódó szálnak, hogy ki is volt ez a Brie Alcyon... Én úgy vettem ki, hogy ő volt Trish testvére, aki benne volt az ER Erőhasználókról szóló archívumában és valamiért nagyon nagy érdeklődést mutattak iránta, úgy hogy Drax-et még a halál torkából is ki tudta menteni egy ilyen információ. Brie már régóta eltűnt, őt kereste Trish (itt kicsit eszembe jutott az Andornak a kezdése, ahol Cassian a testvérét keresi) azután, hogy az elválásuk nem volt zökkenőmentes - legalábbis nekem erre utalt a beszélgetése Porro-val a fogatversenyen - aztán Trisht összetévesztették a nővérével és most kutatnak utána, amiért újból célkereszt került Ferrára is. Először azt gondoltam, hogy Brie Alcyone és Trish ugyanaz a személy, mivel Trishnek többször sem hangzott el az igazi neve "csak simán Trish", de végül mégis úgy tűnt, mintha ő meg Brie nem ugyanaz lenne... de ez nem volt egyértelmű nekem. Az mindenestre nagyon izgalmas, hogy milyen kapcsolata van az Erővel, mit jelentenek a Mustafaros álmai és miért akarja ennyire az egyik Ren lovag... úgyhogy bőven marad kérdés a folytatásra is. A segítői, mint Zak, vagy Ferra, aki még csak gyerekként került a képbe jól hozzá tudtak tenni a főszereplő karakteréhez, rajtuk keresztül is ment végbe kicsit a karakter fejlődése, hogy megváltoznak a prioritásai, felelősségteljesebb lesz, megosztja az életét Zakkel, megtanul bízni másokban. A mellékszereplők közül nekem Ghorn volt a kedvencem, aki eleinte egy nagyon talpraesett, kompetens, hidegvérű profinak tűnt, aztán az egy merész húzás volt, hogy megfordítottad a szerepeket és Ghorn átkerült a proaktívból a reaktív szerepbe, akinek Trish adta az utasításokat, de a karaktert így is kedveltem. Sato szintén jól sikerült és vele egyben megidéztél egy már ismert karaktert, úgy hogy közben egy újat alkottál. Amit egy kritikaként említenék a másik oldalról, hogy voltak emlékezetes pillanatok a gonoszoktól (nekem nagyon tetszett a niktós összecsapás az állomáson, feszültség szempontjából, meg a jelenet felépítését tekintve szerintem az volt a legjobb írásod), de ezek a negatív karakterek nem kaptak elég teret. Ez nyilván benne van a terjedelemben is, hogy egy ilyen novella esetében nincs annyi idő egy-egy kevésbé fontos karakterre és ezek a szereplők csak mellékesek, de nekem nagyon sokat adott, amikor olvashattunk egy fejezetet Drax szempontjából. Egyrészt belátni egy kicsit az ER-be a kulisszák mögé, már alapból jó volt, de magának a karakternek is jót tett, hogy az ő perspektívjából láthattuk az akciót. A kudarcot, a várható következményeit, a férfi félelmeit és így sokkal izgalmasabb figurának is tűnt Drax, egy kicsit kilépve abból a keretből, hogy ő a sötét alak, aki el akar rabolni egy gyereket. Szóval én szívesen olvasnék a folytatásban majd több ilyen ER-es fejezetet, ahol a gonoszokat is egy kicsit jobban megismerhetjük. Amire még kitérnék egy gondolat erejéig, hogy nem csak a saját magad által kreált szereplők sikerültek jól, hanem a már megismert figurákat is remekül keltetted életre. Hux ugyan keveset szerepelt, de jó volt, a Ren lovagról nem sokat tudtam, de iszonyú badass és nagyon fenyegető volt abban a fejezetben, amikor szerepelt. Maz Kanata, aki viszont többször is szerepet kapott, na ő pont olyan volt, mint a filmekben és ez nagy dícséret, hogy ilyen jól tudtad hozni a karakterét, szinte magam előtt láttam, ahogy magyaráz, gesztikulál. Egy name drop erejéig, pedig még @Ody Mandrell neve is elhangzott. Remélem hamarosan majd olvashatjuk az újabb fejezeteket, nagyon tetszik az az irány, amerre halad a történet és az is remek döntés volt, hogy ebbe a korszakba helyezted az eseményeket. Nem csak azért mondom, mert ismerlek, meg kedvellek, de tényleg megnézném ezt a sztorit egy sorozatban is, nagyon jó volt! 3 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: Április 1. Megosztás Hozzászólás ideje: Április 1. Tervezem elolvasni én is. 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Donát Hozzászólás ideje: Április 1. Szerző Megosztás Hozzászólás ideje: Április 1. Nagyon köszi @Wilde a hosszabb értékelést, nagyon jól esett olvasni! 1 Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
kudar Hozzászólás ideje: Április 2. Megosztás Hozzászólás ideje: Április 2. 2024. 03. 14. - 19:11, Bence1997 írta: Kedden fejeztem be a Nurmengard-trilógiát, szóval szabad volt az út, hogy ezt is folytassam. OFF Remélem írsz majd róla pár sort a topicjában. ON Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.