1x01 - Spark of Rebellion

[Ody Mandrell]

Akkor erre még nem kaptunk választ.

[caseyjones]

Szerintem tökéletes indítása ez a rész a sorozatnak, jól megismerhettük a karaktereket, és egy kiváló helyszínt választottak a készítők, a Kesselt. Már többször is megnéztem, és az évad egyik legjobb epizódjának tartom. Különös hangulata volt, nem mondanám, hogy az eredeti trilógia hangulatát hozta volna, de a prequelét sem. Még csak a Klónok háborújára sem tudnám hasonlítani, egy teljesen újfajta Star Warst kaptunk. A wookiekat jó ötlet volt beletenni ebbe a részbe, egyedül a megvalósításuk nem tetszett annyira. Kissé soványak voltak a megszokotthoz képest, de ez a kesseli nehéz napjaiknak tudható be. Mindenesetre a Clone Wars animációs sorozatban szereplő wookiek sokkal szebben néztek ki.

[Ody Mandrell]

Szerintem hangulatban inkább közelebb áll a 4-5-6 részekhez, de van benne egyedi íz is. Pont eltalálták milyenekkel kell lennie.

[csoli1138]

Gondoltam rá, hogy újrázni kéne a 3. évad előtt, de ha arra nem is lesz idő, ezt meg kéne nézni, mert már most is hihetetlen az út amit hőseink végigjártak 'ezóta'.

[Dzséjt]

Most már írhatom, hogy órákkal a vége előtt megnéztem az első részt. Hát érdekes volt újra látni. Egyrészt, érződik, mennyit fejlődött a sorozat technikai téren is, másrészt azért a karakterek szintjén is szép változás állt be, és nem csak a más ruhákra gondolok. Főleg Ezra fordult sokat, itt még simán a saját érdekei vezérlik, bár azért az önzetlensége is megmutatkozik. Nem hisz az emberekben, abban sem, hogy tehetne valamit a Birodalom ellen, és simán lop bárkitől bármit. És az a csúzlit, azt már teljesen elfelejtettem.

Kanan sincs sokban lemaradva tőle. A fénykardját még fiókban hordja a rész elején, az Erőt sem használja a végéig, bár ott sem látványosan. Nagyon messze van a sorozat végén attól a bölcs Jedi mestertől. Itt még tényleg nem Jedi.

Sabine is még egyedül lézeng a Ghoston, a páncélja is eléggé egyszerű még, Zeb meg simán otthagyja Ezrát a Birodalomnak, és még kis híján le is tagadta. Nem sokat, de azért ő is változott ezen a téren, pláne, ahogy összebarátkozott Ezrával. Amúgy fület ütött, hogy itt mindenki főleg kölyöknek nevezi Ezrát, ez azért szépen kikopott a sorozatból.

A Birodalom oldalán is érdekes látni a sok arcot, akik... Nos, tudjuk mi lett a végük. Főleg Kallust volt fura oszlopos birodalmi ügynökként látni, aki csapdába csalja hőseinket, csalinak használja Ezrát, és simán lerúgja a rohamosztagost a mélybe.

[Ody Mandrell]

Én is tegnap néztem meg. Meglepődtem mennyire nosztalgikus töltete van már. Továbbra is tartom, hogy kár volt a rész elejére betenni Vadert és a Főinkvizítort.  Jobb volt amikor simán Ezrával indítanak ahogy mereng a korlátnál.

[IndianaAndrisSolo]

Igen, főleg, hogy az Inkvizítor végül utána nem is szerepel, és a végén fordulatszerűen jelenik meg a hologramja. Az első olyan részben, amiben már komolyabban feltűnt, annak a felütésének jobb lett volna a Vader-jelenet (a Rise of the Old Mastersben), esetleg a Fighter Flight végén cliffhangerként a következő részt fölvezetendő.

Szerkesztve: 2018. Március 5. - IndianaAndrisSolo

[Donát]

Én a napokban tervezem elölről kezdeni az egész sorozatot. Ezt meg csak így itt hagyom a rész címe kapcsán :

We are the spark, that will light the fire that will burn the First Order Empire down

 

[Dzséjt]

19 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Továbbra is tartom, hogy kár volt a rész elejére betenni Vadert és a Főinkvizítort.  Jobb volt amikor simán Ezrával indítanak ahogy mereng a korlátnál.

Nyolc órával ezelőtt ezt még vitattam. Most azt mondom: nagyon elcseszett dolog volt betenni a Főinkvizítort az elejére.

[Wilde]

A tavalyi TCW újranézés után idén elkezdtem a Rebels újrázását is és már nem is igazán emlékeztem, hogy mennyire jó volt ez a nyitány. Így lassan hat év távlatából visszatekintve, főleg úgy, hogy már a teljes sorozatot ismerjük nagyon különleges élmény volt visszanézni a sorozat kezdetét. A karakterek emlékszem anno még nagyon idegennek hatottak úgy, hogy nem igazán ismerhettük még őket és a TCW után egy teljesen más korszakban találtuk magunkat, ahol a sorozatnak a látószöge, ahol az események zajlanak, a felépítése is jelentősen eltért a korábbi animációs szériától. Így, hogy már ismerem Ezráékat sok minden fura volt ezzel a tudattal nézve az epizódban. Nem csak Kallus szerepe, aki itt még teljes mellszélességgel a Birodalom mellett van, hanem számomra furcsa volt Kanant nem vakként látni, annyira az rögzült már bennem a későbbi események kapcsán, hogy elvesztette a látását. Az egész csapatban pedig Zeb volt, aki ha talán csak ennyit tudnék róla, mint amit itt látunk belőle (teszem azt, ha most látnám először a sorozatot), akkor a legkevésbé szimpatikus karakter lenne nem ismerve a későbbieket, viszont Hera már itt is messze a legszerethetőbb volt a csapatból.

 

A vizuális megvalósítást és a művészi igényességet nézve a Rebels szerintem a legjobb a három animációs produkció közül. A TCW talán szebb volt, főleg az idén bemutatott befejező évad volt kimagaslóan látványos, de a képi megvalósítása és formavilága ennek a sorozatnak tetszett a legjobban. Ebben szerpe van Ralph McQuarrie zseniális munkáinak is, de ahogy ezt itt utólag megvalósították az kifejezetten hangulatos volt és ezt az egyébként kissé sivár és első ránézésre nem túl izgalmas világot, a Lothalt úgy rajzolták meg, hogy az egyik kedvenc bolygómmá tud válni, pusztán a látványvilágával. Az épületek, a dizájnelemek mind nagy mértékben járulnak hozzá az atmoszférateremtéshez, de tetszettek a városban látható falakon megjelenő festett ábrázolások... ezek a kis részletek mind remekül adtak hozzá az epizód és a helyszín hangulatához. A történet kellően egyszerű ahhoz, hogy megágyazzon a karaktereknek, akiket itt kell bevezetni a sorozatba. Minden szereplőt kellően megismerhetünk itt ahhoz, hogy el tudjuk helyezni őket a sorozat világában. Persze senkiről sem tudunk még igazán sokat, de annyira pont jó volt ez a bevezető rész, hogy egy általánosabb képet kapjunk mindenkiről. A karakterek közötti interakciók tekintetében Kanan és Hera között már itt is remekül érzékeltették azt a speciális kapcsolatot, ami összeköti őket. Ott volt a szikra, a zrikálás és a kölcsönös bizalmon alapuló szeretet is, hogy számítanak egymásra. Ez egyébként a teljes csapatban megvolt és az is remekül kijött, amikor Ezra először kezdi azt érezni, hogy itt ő is tartozhat valahová. Nem volt igazán kihangsúlyozva (szemben azzal, mikor Hera átküldi a birodalmiakhoz Ezrát, ami kissé szájbarágós volt), de érezni lehetett azt, amikor Ezra kissé irigykedve tekint a Ghost legénységére, mikor szóba kerül a család kérdése, illetve mikor bizonyosságot nyer, hogy visszajönnek érte és megmentik.

 

Azok a motívumok, amelyek végigkísérik a későbbiekben a sorozatot, gondolok itt a felelősségvállalásra és az építkezésre már itt is megjelentek. Ebben az epizódban Ezra ugye elindul egy úton, először csak az önzetlenséget tapasztalja meg, hogy milyen másoknak adni valamit (mikor találkoznak Tarkintown hálás lakóival), majd az összetartozás és az egymás iránti áldozathozatal is képbe kerül a wookie mentőakció és a csapat összetartása révén. Viszont, ami szintén felsejlik már itt az elején az a Lázadás, mint mozgalom természetrajza. Ezra, aki kezdetben csak csekély léptékű akciókkal próbál borsot törni a Birodalom orra alá, megtapasztalja, hogy milyen, ha többen egyszerre, szervezetten egy adott cél érdekében mozgósítják az erőiket a Birodalom ellen és ebben milyen szövetségekre tehetnek szert (itt például a wookiekra). A Lázadás is hasonló fejlődési folyamatként egyre komolyabb célokat kitűzve tud fejlődni odáig, majd az évad és az egész sorozat során, hogy egyre komolyabb és valóságosabb fenyegetést jelent nem csupán egy adott ponton, hanem a Birodalomra, mint hatalmi struktúrára úgy en bloc.
Sok mindent felvillant még az epizód, ugye megjelenik a jedivé válás is, mint Ezra előtt egy lehetséges út. Szerintem Obi-Wan megjelenése, kifejezetten ezzel az üzenettel egyfajta átvezetésként is szolgált az előző korszakból (TCW) ebbe a következő időszakba, ami nem csak a sorozatok keletkezési sorrendjét jelöli, hanem kronológiailag is megállja a helyét, mivel egymás után következnek. Talán hasonló okokból van ott Vader is rögtön a rész elején, egy olyan ikonikus arc fogad minket a Rebels kapcsán, aki ugyan később a sorozat szempontjából nem a legtöbbet foglalkoztatott karakter, de így rögtön az elején még ismeretlenül egy mégis ismerős arc fogad minket, aki személyével nemcsak a korszakot határozza meg, de a Birodalomról szerintem sokaknak ő jut elsőre az eszébe. Az más kérdés, hogy a főinkvizítor feltűnése az epizód végén úgy lenne igazán hatásos, ha előtte egyáltalán nem láttuk volna, persze pusztán ez alapján a rész alapján még így is eléggé homályban van a kiléte. Az Erő rejtelmeibe szerintem pont annyira mentek egyébként bele Kanan és Ezra kapcsán, amennyire muszály volt. Azt megtudtuk, hogy Ezra erőérzékeny és a Kanannal folytatott kapcsolata érdekesen alakult, ahogy elemelte a cuccait, meg "kiállta a próbákat" már így belengették egyfajta mester-tanítvány viszony kialakulását kettejük között.

 

Igazából, ha most látnám először ezt a sorozatot ez után a rész után mindenképpen kedvet kapnék hozzá. Anno volt egy kis keserű szájíz bennem, hogy úgy tűnt, hogy nem lesz több TCW és emiatt ennek a sorozatnak sem tudtam 100%-ig örülni, hogy a Disney inkább elkezdett egy teljesen új szériát az meg befejezetlenül maradt, de aztán nagyon megszerettem a Rebelst is és csak áldani tudom őket, hogy elkészítették ezt a sorozatot (azóta meg a TCW is megkapta ugye a maga lezárását). Nagyon erős kezdés és igazán nosztalgikus is volt visszanézni!

[Donát]

2014. 10. 07. - 12:21, Donát írta:

Na végre én is megnéztem!

 

Kezdem a jóval: imádtam! Igazi kalandfilm volt az elejétől a végéig, tele akcióval, poénos beszólásokkal, jól megalkotott karakterekkel. A legtöbb dolgot, amit érzek ezzel kapcsolatban, már megfogalmazta valaki, Zééé többnyire jól leírta, (A kezdés WTF volt, a megrajzolás a vukiknál nagyon rosszul nézett ki, de Kessel nálam rendben volt), úgyhogy új dolgot nem nagyon tudok írni. Jó volt a rész humora, és nagyon bejött a rohamosztagos lerúgása is (a feltörekvő Kallus arra gondolhatott, amit Rog is írt, hogy nehogy már az esetnek szemtanúja legyen).

 

A negatívum egyértelműen helyenként az animáció (engem Ezra megjelenése nem zavart, pedig igencsak idegenkedtem tőle eddig), legfőképpen a vukik, de tuti, hogy ha hozza a soroztat a várt nézőszámot (szerintem ez alapján fix), akkor nem lesz gond ezzel sem, lesz fejlődés!

Az első Thrawn könyv újra olvasása után belevágtam a Rebelsbe. Szerintem legalább 7 éve nem láttam az első évadot és a nyitó rész most is baromira tetszett! Párhuzamosan fogok haladni a Thrawn második könyvvel.

[Donát]

Ó igen, el is felejtettem hogy két részes a nyitány.

 

Néhány gondolat:

1) milyen érdekes hogy míg a köztársasági Jedik számára a Rendbe lépés épp a kötődések és a család hátrahagyását jelentette, Ezra számára ez pont fordított. Az Erő megismerése nemcsak egy új világot tár ki a számára, de egyúttal a család lehetőségét is felvillantja. 

 

2) hatalmas ötlet volt Kenobi holo üzenetének a használata. Most, hogy láttuk, hogy Kenobi mennyire meggyötört volt a Leia kaland előtt a Tatooine-on, hatalmas a kontraszt az üzenet és Ben 10 évvel későbbi lelkiállapota között. Nem csoda hogy a bujkáló Jedi úgy megütközött Kenobi viselkedésén. 

 

3) Tök jól használta Kinner a zenéket egy alkalmat leszámítva. Fogalmam sincs hogy a wookiek elköszönésénél miért a Leia téma szól.  a wookiek animációja most se néz ki túl jól, de ezen könnyen túl lehet lendülni. 

 

4) a fejemben Zeb és Wracker nagyon hasonló karakterekként maradtak meg, de az első rész alapján rosszul emlékeztem. Zebben sokkal több tudatos érzelem és bűntudat szorult mint Wrackerbe. 

 

5) Kanan hatalmas utat jár be a sorozat során, jó volt feleleveníteni hogy honnan is indult.

[Ody Mandrell]

2 órával ezelőtt, Donát írta:

5) Kanan hatalmas utat jár be a sorozat során, jó volt feleleveníteni hogy honnan is indult.

Ennél csak Ezra kapott nagyobb ívet! 

 

Amúgy remek évadkezdő, mindig is imádtam a hangulatát! Kedvenc jelenetem az, amikor Ezrát hívja a kard, de zene nem hallható, csak a hívást szimbolizáló csilingelés és a hajó alapzaja. Az egyik leghangulatosabb jelenet az egész első évadban. Talán én is újrakezdem az Ahsoka előtt. Lesz idő rá.

[Dzséjt]

Bár az elmúlt években sokszor és sokféleképpen láttam már a Rebels című sorozatot, szerintem - legalábbis, ha jól emlékszem - amióta befejezték, sosem néztem meg egyben az egészet úgy, hogy rendesen oda is figyelek rá - tehát nem munka közben fut, és csak az érdekesebb részekre figyelek oda, ahogy legutóbb "megnéztem". A közeledő Ahsoka viszont jó apropó arra, hogy így is megtekintsem. Tegnap éjjel neki is fogtam, az első két (Disney+ számlálás szerint három) részt tudtam le. És szándékomban áll írni is az epizódokról, így legalább magam előtt is számot vetek, hogy mit gondoltam a részekről korábban, és mit most.

 

Nos, a nyitás, a Spark of the Rebellion továbbra is tetszik. Érdekes, hogy az új nyitány a Főinkvizítorral és Darth Vaderrel először tetszett. Aztán pár éve, az utolsó rész után úgy éreztem, elszúrták ezzel a sorozat keretét, és így már nem rajongtam annyira érte. Most újabb pálfordulás történt az ügyben, mert most megint jobban tetszett ez a kezdés. Talán azért, mert leülepedett az utolsó rész, és ráeszméltem egy tágabb keretre. De ezt majd később, az utolsó epizódnál részletezem. Most legyen elég annyi, hogy bejön a sötétebb nyitás, már csak azért is, mert maga a rész könnyed kaland, néha gyerekes, butuska párbeszédekkel (gondolok itt arra, hogy öt perc alatt féltucatszor hangzik el a "ki vagy?" kérdés). Ami nem teljesen egyeztethető össze a Birodalom komor, elnyomással teli érájával. És hát na, egy Andor és egy The Bad Batch után ez elég komolyan szembetűnő. Azért egy Dedra Meero vagy egy Rampart után a sunyi Aresko és az extrém ostoba Grint nem túl meggyőző. Kábé mint két középiskolás elkényeztetett zsarnokoskodó gyerek. Szóval ilyen téren már nyitásból megismerni a Főinkvizítort, jó húzás volt.

 

Persze azt azért hozzá kell tennem, hogy ennek a két majomnak is megvan a maga helye és szerepe ebben a sztoriban. Jól rávilágítanak, hogy a Birodalom milyen fajta emberekből állította össze a "zugtiszti" állományt, vagyis milyen emberekre bízták az olyan világvég bolygók utcáinak ellenőrzését, mint a Lothal. Ne legyen túl sok eszük, így nem fogják megkérdőjelezni a parancsot, de legyen erejük vagy hajlamuk a zsarnokoskodásra (legjobb, ha mindkettő, de mint látható, párban állítva is tökéletesen működnek, egymást kiegészítve tesznek ki egy rohadékot). Ilyen tisztek mellett pedig nem csoda, hogy a kezdeti lázadás képes volt a szintjükhöz mérten komolyabb sikereket elérni. Apropó, meglepett, hogy Yogar Lyste már ebben az epizódban szerepel (mondjuk egy baki miatt a haja szőke, amikor legelőször megjelenik, de aztán már a rendes fekete hajával szerepel a többi jelenetben).

 

És persze gyorsan képbe kerül Kallus ügynök, aki kompetensebb figura. Hamar össze is hoz egy csapdát, amibe hőseink belesétálnak, bár gyorsan ki is szabadulnak belőle. Sőt Ezra szökése nevetségesen egyszerű. Eleve simán bedokkol a Ghost egy birodalmi csillagrombolóba anélkül, hogy észrevennék, de addigra Ezra már amúgy szabadlábon jár, hála annak a két csodálatos rohamosztagosnak, akik csak nézték, amint Ezra rájuk zárja az ajtót. Komolyan, én Kallus helyében örökre otthagytam volna őket, kaja és víz nélkül. Ez a szakasz számorma egy kicsit mélypont volt most.

 

Viszont abba is most gondoltam csak bele, hogy Sabine simán kinyírhatta volna Ezrát. Amint a Ghost felszállt, Sabine felrobbantja a Gozantit - még mielőtt Zeb egyetlen szóval is utalt volna arra, hogy Ezra ott maradt. K*rva nagy szerencse, hogy Kallus elvitte a Gozantiról, vagy Sabine vélelten megölte volna Ezrát, hála Zebnek. A lasat ezzel most finoman szólva is leértékelődött bennem. Már eleve döcögősen nyit azzal, hogy otthagyta Ezrát és később nem csak nem akaródzik szólni erről, de lényegében a sorsára akarja hagyni azzal, hogy ő csak egy gyerek, a Birodalom biztos nem fog vele rosszúl bánni. WTF? És ezt olyan mondja, akinek a faját kis híján kiirtotta a Birodalom, vagyis a gyerekeket is lemészárolta... NORMÁLIS VAGY, ZEB? Kész szerencse, hogy tudom, Zeb mennyit fejlődik a sorozat folyamán, főleg az Ezrához fűződő kapcsolata, így azért nem fogok rá végig ferde szemmel nézni, de azért ez, amit itt leművel, elég meredek a sorozat egyik pozitív hősétől. Persze remek alap a karakterfejlesztésre.

 

De, ha már a főhősökről írok, Ezra, Kanan és Hera remek alapozást kapott. Tetszik, hogy Ezráról nagyon gyorsan levehető, hogy Erőérzékeny, sőt bár azt sem tudja, mi az az Erő, egész aktívan használja. Ezt korábban is nagyon szerettem, sokszor elő is hoztam például akkor, amikor valaki azzal próbálja igazolni, hogy Rey sz*r karakter, mert képes magához vonzani a fénykardot. De Ezrával minden rendben, annak ellenére, hogy egy fegyverekkel teli ládával képes helyből felugrani egy több méter magasan lebegő űrhajóra, holokronokat nyit ki anélkül, hogy odafigyelne rá, megérzi egy Jedi jelenlétét, másodpercekre előre a veszélyt is, képes rálelni egy elrejtett fénykardra (amikor Rey csinálta ugyanezt, a reakció: FUCKING MARY SUE!!!) mindezt úgy, hogy az Erőről ekkor még nem is hallott.

 

Ezrával kapcsolatban az is nagyon érdekes, hogy tényleg eléggé önző karakter még itt. Ha már szóba került Rey, kettejük között másképpen is párhuzamot lehet vonni. Mindkettő szülők nélkül nőttek fel az utcán boldogulva (még ha Rey esetében az utca dűnéket és romos folyosókat jelent), ám Rey még így is önzetlenül kisegíti a bajba jutott BB-8-et, míg Ezra kirabolja azt, akin látszólag segített. Aztán Rey segít Finn-nek, miközben Rey elég sokáig ódzkodik attól, hogy segítsen a Ghost csapatának. Herának elég sokáig kell győzködnie, hogy menjen és figyelmeztesse a csapdába sétáló csapatot, és Ezra még ez előtt feldobja azt az ötletet, hogy meneküljenek ketten el. Szóval itt is sikerült a maga módján egy eléggé unszimpatikus srácot megalkotni, de akárcsak Zeb esetében, ez szintén remek alap a karakterfejlesztésre - ami már ebben a részben elkezdődik, hiszen Hera és a Tarkin Town-ban történtek már most elkezdik formálni Ezra jellemét.

 

Kanan és Hera kapcsolatát is gyorsan fixálták az írók, amin szintén meglepődtem. Emlékeztem arra, hogy Hera többször is "love"-nak szólítja Kanant, de arra nem, hogy lényegében már az első mondatában így hivatkozik rá. A jövő ismeretében most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ők már ekkor is együtt voltak. Anyai pozíciója is komolyan ki lett itt emelve, lényegében ő az, akinek hála Ezra a fedélzeten marad. Kanan hozzá képest kicsit lagymatagon indul, de a végére nála is érezhetően megjelennek a szilárd alapok. Nagyon erős jelenet, amikor aktiválja a fénykardját a birodalmiak előtt, ezzel mintegy félretéve az epizód első szakaszában mutatott laza, kaján, cowboy imázst.

 

Aki viszont egyáltalán nem kap teret, az Sabine, róla lényegében semmit sem tudunk meg az epizódból, azt leszámítva, hogy aggasztóan nagy hajlama van a dolgok felrobbantására. Na meg ő is simán lemond Ezráról, plusz elég fura, hogy "kölyöknek" hívja Ezrát, miközben csak három év a korkülönbség köztük. Tehát azért némi önteltség itt is megvillan, ami jó, mert fontos alapja a karakterének, hiszen általa is elismert, hogy ez vezetett ahhoz a rémes hibához, amit elkövetett a múltban. Ugyanakkor érezhetően Sabine kapta a legkisebb figyelmet a sorozat nyitóepizódjában.

 

Ami a látványt illeti, bár már érezhetően megkopott, főleg a későbbi évadok tükkrében, és láthatóan nem kapott annyi pénzt, mint amennyit a TCW vagy a The Bad Batch - az utcán rohangáló klónok, vagy a birodalmi tisztek, akiknek az orráig le van húzva a sapka, hát ilyen azért nincs az említett sorozatokban -, szerintem még ma is korrekt. Lothalnak megvan a hangulata, a Ghost szép és részletes, és szerintem a karakteranimációk is rendben vannak. Amivel viszont most nem voltam elégedett, az a zene. A sorozatnak megvan a maga zenei világa, ennek viszont itt nyoma sincsen, Kinner minden jelentős eseménynél az OT zenéit használta fel, néha egy az egyben. Ez régen nem zavart, de most roppantul. Valószínűleg főleg azért, mert tudom, hogy remek saját zenéi vannak a szériának, és kicsit méltatlannak találtam ezt az OT majmolást. De hát ez sajnos annak az időszaknak a hozadéka, amikor be kellett vonzani valamivel a PT heatereket.

 

Mindent összevetve, a Spark of the Rebellion szerintem még mindig jó nyitány. A későbbi epizódok persze már itt-ott árnyékot vetnek rá, plusz én is változtam az évek során, így néhány apróság máshogy csapódott le, mint annak idején. De ez nem baj. Egyrészt azért, mert ez is mutatja, hogy a sorozat pozitív irányba fejlődött, ahogy haladt előre, és önmagában ez a rész is elég erős ahhoz, hogy még így is beszippantson. Mert annak ellenére, hogy hajnali 1 volt, még azért előhozta azt a jól ismert érzést: "meg kell néznem még egy részt".

 

Szerk.: elfelejtettem megemlíteni, hogy a kesseli szakasznál eszembe jutott a Solo, hogy ott még részben a Pyke-ok uralták a bolygót, itt meg látszólag már teljes a birodalmi ellenőrzés. Korábban is úgy gondoltam, hogy ez pont a filmben történtek miatt alakul így.

Szerkesztve: 2023. Július 13. - Dzséjt