Ugrás a kommentre

Vicces és kedves dolgok


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:
:D

 

 

Sajnáltam én is, mert sokkal jobbat szól.

 

 

Jesszus... szegény páciensek :) Jut eszembe, én is abba a kórházba járok mostanság :D

 

 

Eyszer meglátogathatnál, már ha épp nem vagyok műtétben benne...

Hozzászólás ideje:

Ortis, ha egyszer kórházba kerülnék, akkor ilyen emberrel szeretnék találkozni műtét előtt. Tuti, hogy utána már nem félnék semmitől sem, mert kimenne minden a fejemből minden ilyesmi a nevetéstől. :)

Hozzászólás ideje:
Vigyázz, le ne vágják valamidet majd. :)

Nem, nem, én már nem az evezős emeleten dolgozom, mi adjuk a ritmust! :D Egy főnökasszonyom van meg négy dokim! :D Na meg a beosztottam! L-vileg oda megyek ahova akarok, és a parkettásokat is tegezem.

Hozzászólás ideje:
Ortis, ha egyszer kórházba kerülnék, akkor ilyen emberrel szeretnék találkozni műtét előtt. Tuti, hogy utána már nem félnék semmitől sem, mert kimenne minden a fejemből minden ilyesmi a nevetéstől. :)

 

Ha hozzám kerülsz nem csak előtte , de alatta és utánna is találkozhatsz! :D Még a szívedet is megdobogtatom pár percre.

Hozzászólás ideje:
Ortis, ha egyszer kórházba kerülnék, akkor ilyen emberrel szeretnék találkozni műtét előtt. Tuti, hogy utána már nem félnék semmitől sem, mert kimenne minden a fejemből minden ilyesmi a nevetéstől. :)
Nem csak Ortistól fogsz mosolyogni hanem a kapott drogtól is. :D Sose felejtem el, amikor a volt barátnőm műtét előtt felhívott, hogy minden rendben és hamarosan megy a műtőbe. szépen elbúcsúztam tőle, aztán öt perc múlva megint felhívott mert nem emlékezett az előző beszélgetésünkre. De nagyon jó kedve volt a kis angyalnak. :D
Hozzászólás ideje:

Régen amíg komolyabban gályáztam, sok sok amputációban vettem részt. Általában a gennyes műtétekhez szerettem bemenni, egyrészt nem cseszegetett senki, másrészt a szepóműtőben mindíg jó volt a hangulat. A klasszik világszámomat már nem lehet látni, annak idején a Csepeli Kórházban teljes láb amputáció után a tárolókamráig sétáltattam a lábat, igen, természetesen a combcsontjánál fogva. "Egy kis lépés neked, egy nagy lépés az emberiségnak!" idéztem Armstrongot. :)

Hozzászólás ideje:
Csak az a kár, hogy kimaradt a magyar változatból... :D De van helyette egy jó kis Látlak tégedünk... :D
Ó, kitűnő az " Ez nem az otthon, édes otthon" kifejezés is :) FŐleg amikor tessékelik be a pácienst a műtőbe :D
Hozzászólás ideje:
Régen amíg komolyabban gályáztam, sok sok amputációban vettem részt. Általában a gennyes műtétekhez szerettem bemenni, egyrészt nem cseszegetett senki, másrészt a szepóműtőben mindíg jó volt a hangulat. A klasszik világszámomat már nem lehet látni, annak idején a Csepeli Kórházban teljes láb amputáció után a tárolókamráig sétáltattam a lábat, igen, természetesen a combcsontjánál fogva. "Egy kis lépés neked, egy nagy lépés az emberiségnak!" idéztem Armstrongot. :D

 

 

Ezt most úgy elképzeltem vizuálisan. :)

Hozzászólás ideje:
Vigyázz, le ne vágják valamidet majd. :)

Köszi az aggódást, majd vigyázok magamra :D

 

Ortis, ha egyszer kórházba kerülnék, akkor ilyen emberrel szeretnék találkozni műtét előtt.

Remélem, oda hozzá még pár évtizedig nem kell bejutnom, de ha más osztályra igen, azért remélem, át tudok majd oda ruccanni egy kis jó kedvért :D

 

Nem csak Ortistól fogsz mosolyogni hanem a kapott drogtól is. :D

Fenébe, én még sose kaptam olyat, ami után fülig ért volna a szám, hol lehet utólag ez ügyben reklamálni? :D

Hozzászólás ideje:
Kifigurázni a betegeket. Csak én nem érzem viccesnek...? :D

Nos, először is a beteg gyakran együtt nevet a dokikkal, műtőssel. Mert pl Ortiséknál minden úgy megy, h éberen van a beteg. Helyi érzéstelenítéssel teszik be a cuccokat.

Másodszor, soha nem alázzák a beteget.

Harmadszor, az, amit csinálnak, azt nem lehet gyakran komolyan csinálni. Természetesen a műtétet igen, de utána bizony ki kell engedni. Egyik sem iszik, vagy csak mértékkel.

Negyedszer: Az, h a beteg együtt nevet a dokikkal, könnyíti a munkájukat is. Oldja a beteg félelmét. Tapasztalat: Műtőben egy kis setét humor többet segít, mint ha egyfolytában mondogatják: Minden rendben lesz!

Hatodszor: Áhh, nem folytatom. Donát, tudod miért nincs nekem 4D-s ultrahangfelvételem a kisfiamról? Mert az én humoros párom kérte, h ne legyen, mert tett formalinba 5 hónapos magzatot, amikor elvetélt az anyuka, és ez a műtős feladata volt. És hazajött, sírva, h nem akar nőgyógyászati műtéteknél műtős lenni.

Úgyhogy hidd el, tudja a férjem, mikor és miből lehet a kórházban viccet csinálni.

Hozzászólás ideje:
Kudar: Nézem, de most a valóságról van szó.

 

Nem feltétlenül olyan nagy a különbség. Csak nyílván nézőpont kérdése.

 

Jake, tényleg ez a legjobb része. Behalás! :)

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)
Tenel Ka: Hát nem tudom, lehet csak én nem élvezném, ha karácsonyfa izzókhoz hasonlítanának műtét előtt...

 

Donát, nagyon más érzés ám így beszélni a dologról, meg ott feküdni, és várni, mi lesz. És persze az sem mindegy, kik a betegek. Egyszer egy helikopterpilóta került oda, és Ortis odament, és míg előkészítette, elkezdte sorolni a felszállás előtti protokollt. Az ürgének a vizsgálat jelentette, hogy repülhet-e tovább, vagy nem. Ortis megnyugtatta. A fickó repülhet tovább, és idén nyáron így én is repülhetek egy helikopteren. :)

A másik meg jó nagy adag emberismeret kell, h tudd, kivel lehet viccelni, kivel nem. :) Illetve mit lehet viccelni. Ahogy tudom, a 4 emberke halálit szórakozott, míg várták, h megjöjjön a cuccosuk.

Egyébként ez orvosfüggő is. Tavaly háromnegyedórás műtéttel szabadítottak meg egy bölcsességfogtól. A doki képtelen volt egy normális emberi hanghoz. Nemhogy nem viccelt, de még megnyugtatni sem próbált, csak pattogott: száj kinyit, stb. És odahívta 3 tanítványát, és magyarázott NEKIK. Na ez rosszabb, mint ha valaki humorizál. sztem :)

 

Írod Kudarnak: Valóságról van szó: Igen, olyan valóságról, amiről mindenkinek van véleménye, elképzelése, h kell működjön. De pl a karácsonyfaizzós cucc: Ott van 4 beteg, és csak egy beépíthető cucc. Várunk. Azok is egyre feszültebbek, a dokik is, hisz a beteg már túl lenne rajta, Doki is csinálná. Lehet pelysze komolyan is elintézni, de mi a fenének stresszeljék a betegeket és egymást?

Szerkesztve: - Tenel Ka
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Szerintem Ortis nagyon jól csinálja, ha tényleg tudja mikor lehet viccelni és mikor nem. Én is szívesebben vagyok olyan kezekben, akik oldani próbálják a feszültséget. Főleg egy műtét előtt, ami ugye óriási stressz. Velem nyugodtan viccelődhetnének. Egyébként közvetlen a műtét előtt amúgy is jó a kedved a bekapott morfiumtól.

Szerkesztve: - Ody Mandrell
Hozzászólás ideje:
Szerintem Ortis nagyon jól csinálja, ha tényleg tudja mikor lehet viccelni és mikor nem. Én is szívesebben vagyok olyan kezekben, akik oldani próbálják a feszültséget. Főleg egy műtét előtt, ami ugye óriási stressz. Velem nyugodtan viccelődhetnének. Egyébként közvetlen a műtét előtt amúgy is jó a kedved a bekapott morfiumtól.

 

10 éve legalább csinálja, mindenféle osztályon megfordult. (ha jól tudom, a szemészet meg a fogászat maradt ki, de azon kívül a legtöbb helyen volt. - ha máskor nem, gyakorlaton.

Egyébként nálunk a fél család egészségügyis. Nagynéném mesélte - ő egyébként röntgenes, hogy egyszer ment be reggel, és a kórház kapujában összefutott egy pasival. Az odafordult a nagynénémhez, és megkérdezte: Elnézést, nem tudja merre van a sebészet? - a nagynéném szeme meg kigúvadt, mert az ürge a bal kezében fogta a másik, jobb csulklónál levágott kezét.

Anyám meg még az öreg Latabár Kálmánt is ápolta a Korányiban. Szegény TBC-s volt.

 

Ezt sosem kérdeztem Ortistól, h az ő betegeik kapnak-e morfiumot. Bár valamit biztos kapnak, bár a műtétek nagyon kis része zajlik altatásban.

Hozzászólás ideje:

Hát nézd, ha nekem olyan tragikusra fordulna a sorsom, hogy le kéne vágni valamelyik lábam, biztos nem örömmel nézném, ahogy a műtőben játszadoznak a levágott lábammal...

 

Ez nem fekete humor, az máshol kezdődik.

Hozzászólás ideje:
Hát nézd, ha nekem olyan tragikusra fordulna a sorsom, hogy le kéne vágni valamelyik lábam, biztos nem örömmel nézném, ahogy a műtőben játszadoznak a levágott lábammal...

 

Ez nem fekete humor, az máshol kezdődik.

Akkor addig örülj amíg meg nem tudod mit csinálnak a kórboncnokok. Én hallottam egy-két történetet. Azok az igazi durva dolgok, de azt ép ésszel nem is lehet másképp elviselni. Mondjuk azok szerintem alapból kicsit beteg emberek.
Hozzászólás ideje:
Hát nézd, ha nekem olyan tragikusra fordulna a sorsom, hogy le kéne vágni valamelyik lábam, biztos nem örömmel nézném, ahogy a műtőben játszadoznak a levágott lábammal...

 

Ez nem fekete humor, az máshol kezdődik.

 

Donát, gondolod, hogy az meg az éber beteg előtt zajlik? Komolyan nem akarod érteni a dolgot?

De elmondom még egyszer. Tényleg nincs fogalmad - nekem is csak borzasztó kicsi - miket látnak, hallanak, csinálnak a műtőkben.

Ha TE csak egy bizonyos részét emeled ki annak, amit elmondok, arról sajnos nem én tehetek.

Egyébként meg ezt a lábasat elmeséltem egy féllábú embernek - boltban eladó voltam, és sokat dumáltam vele, és az azt mondta, ha az övé lett volna, és fent lett volna, talán még oda is szól, h ropjon vele egy utolsó táncot, mielőtt kidobja. Nem vagyunk egyformák.

Hozzászólás ideje:
Akkor addig örülj amíg meg nem tudod mit csinálnak a kórboncnokok. Én hallottam egy-két történetet. Azok az igazi durva dolgok, de azt ép ésszel nem is lehet másképp elviselni. Mondjuk azok szerintem alapból kicsit beteg emberek.

 

Igen, pontosan. Durva, de hogy lehet ép ésszel végigcsinálni, nem tudom.

Anyám szerint - írtam h ő is nővér volt - a dokik fele náluk alkoholista volt, volt olyan doki, aki csak egy deci vodka után vágott bele a betegbe. Még gyerek voltam, mikor mesélte, és persze felháborodtam, hogy ilyet hogy lehet? Elmondta, hogy amúgy remegett a keze. De anyám azt is megmondta, ha rákja lenne, csak vele műttetne. És ő nyomná a kezibe a pohár piát.

És van olyan történet, amit max társaságban mesélnék, mert ... És az sem véletlen, h nem mentem egészségügyisnek. Én ezt nem bírnám.

Hozzászólás ideje:

Az álmok igenis valóra válnak. Húsz évvel ezelőtt arra vágytam, hogy keressek 60.000 Ft-ot havonta és legyen egy 1983-as évjáratú Golfom.

Mára mindez teljesült.

 

- Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - kérdezi a hatéves Pistikétől a pszichológus.

- Orvos, festőművész vagy ablakmosó. - feleli a gyerek.

- Hát, ez nem egészen egyértelmű.

- Dehogynem! Pucér nőket akarok látni, és kész!

 

:)

Hozzászólás ideje:

Én is azt mondom, hogy Ortis és a hozzá hasonlók csinálják jól. Nekik is jó, a betegnek is jó. Inkább figurázzon ki egy humoros orvos (vagy viccelődjön akárhogy), mintsem kerüljön elém egy olyan, akit rohadtul nem érdekel, mi van velem.

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.