Jump to content

3x04 - Hera's Heroes


Ody Mandrell
 Share

Recommended Posts

4. rész - Hera's Heroes / Hera hősei

 

epguider304.jpg

 

Írta: Nicole Dubuc

Rendezte: Mel Zwyer

 

Helyszín: Ryloth

 

Szereplők:

Kanan Jarrus - Freddie Prinze Jr.

Ezra Bridger - Taylor Gray

Garazeb Orellios - Steve Blum

Hera Syndulla - Vanessa Marshall

Sabine Wren - Tiya Sircar

Thrawn főadmirális - Lars Mikkelsen

Slavin kapitány - André Sogliuzzo

Cham Syndulla - Robin Atkin Downes

Gobi Glie - Corey Burton

Numa - Catherine Taber

C1-10P

 

Történet

A Ghost legénysége a Ryloth-ra érkezik, hogy segítsenek a szorult helyzetbe került Cham Syndullának. Hera megtudja apjától, hogy az otthonukat elfoglalta a Birodalom, és a családi ereklye, a kalikori is a birtokukba került. Hera úgy dönt, visszaszerzi az anyjától rámaradt kalikorit, ám az otthonába besurranva olyasvalakivel találkoznak, aki minden tervüket keresztülhúzza.

 

Rebels Recon

 

Érdekességek

- A gyíkszerű lények amin a Twi-lekek lovagolnak a blurggok. Ezeket a hátasokat már láthattuk korábban, mégpedig a TCW sorozatban. Eredeti feltűnési helyük azonban mégsem ez a mű, hanem a Harc az Endor holdon című TV-film.

- Ebben az epizódban láthatjuk először a sorozatban a birodalmi felderítőket.

- A birodalmiak ellen intézett támadásban ismét feltűnik Sabine színes robbanása.

- Hera "guttkurs"oknak hívja a birodalmiakat. A kifejezés nem másra utal mint a carnivore-okra. Ezeket a lényeket a TCW sorozatban láthattuk a Ryloth-on.

- A Syndulla birtok rendelkezett egy központi vízcsatornával is, ami ebben a sivatagos környezetben a jólét jele.

- Amikor Heráék otthona felrobban, az egyik sérült rohamosztagos a híres wilhelm kiáltást hallatja. Ez a hangeffekt már nagyon sok filmben, közöttük a Star Wars filmekben is szerepelt.

 

Concept Art galéria

 

1.jpg

Ezra felderítő egyenruhában. Teljes karakter illusztráció

 

2.jpg

A Kalikori illusztrációja

 

3.jpg

A Syndulla rezidencia belső díszítése

 

4.jpg

Hera és Ezra a Ryloth-on. Digitális festmény

 

5.jpg

A Syndulla ház pusztulása digitális festményen

 

 

Pár kitétel.

 

1. A letöltéssel kapcsolatban itt, a felirattal kapcsolatban pedig itt találsz információt. Ezt a topikot ne ezekre használd.

2. Amennyire az lehetséges próbálj meg az adott rész keretei között maradni.

3. A történet elemeit ne rakd spoiler gomb mögé. Itt az epizód konkrét történéseit tárgyaljuk ki.

4. Csak akkor szólj hozzá a témához, ha már láttad az aktuális részt.

5. Tartsd be a fórumszabályzatban leírtakat.

Edited by Ody Mandrell
Link to comment
Share on other sites

  • 1 month later...
  • Replies 40
  • Created
  • Last Reply

Top Posters In This Topic

Ez egy hálaisten epizód volt. Thrawn minden jelenete kincs. Amikor beszélgetett Herával, végig borzongott a hátam. És mennyire nehezen viselte a birodalmi kapitányt. Akárhányszor megszólalt az az arrogáns marha, Thrawn grimaszolt, szinte erőszakot vett magán, hogy ne vágja pofán Slavint. Persze, végül kijött a sodrából. Durva, hogy a birodalmi tisztet a Birodalom idegesíti, de meglepően udvarias és tisztelettudó az ellenségeivel. Csöppet sem megszokott birodalmi és épp ezért nagyon nagy figura. Az a kis monológja Herával, ahogy levezeti az egészet, majd még Ezrát is elkapja, zseniális. A háttérzene pedig mesei. Az egész jelenet egyszerűen briliáns. Kicsit bánom, hogy a jelenet egy részét láttam már előzetesben (azt hiszem, ezúttal újra felhagyok ezek megnézésével), mert valószínűleg még hatásosabb lett volna előismeret nélkül. Kíváncsi vagyok, hová viszik ki a karakterét. Nagyon úgy tűnik, hogy valami nagy dolog lesz vele, nagy pofonra készülnek.

A Birodalom amúgy meglehetősen hatékony volt. Úgy tűnik, egy jó parancsnok alatt nem annyira teszetoszák. Azt a felderítőt, amelyik felugratott a Ghostra, simán ki is tüntetném, ha nem fogták volna el. Apropó, tök jól sikerültek a felderítők. Jó, hogy őket is behozták, színesítik a birodalom csapatait.

Végre egy régi bolygó, amit nem csak orbitálisról láttunk. Az előző évadokban hiába mentünk vissza Mustafarra és Ryloth-ra, csak az űrből szemlélhettük, ami engem kicsit bosszantott, hiszen így akármelyik bolygó is lehetne (oké, a Ryloth esetében nem, de érthető, mire gondolok). Most viszont újra ott lehettünk Ryloth síkságain, blurgokat látni (a TCW-ben veszélyesebbnek néztek ki, itt olyan "aranyosak" voltak :) ), és még új várost is láttunk. Sőt, a twi'lek kultúráról is megtudtunk valami újat.

Külön plusz pont, hogy láthattuk azt az Y-szárnyút, amiben Chopper Ryloth-ra zuhant. Mondjuk érdekes, hogy nem TCW-s modell volt, hanem a Rebelses variáns, de azt már tudjuk Rextől, hogy ezt a verziót is használták a klón háborúkban, így végül is nincs ellentmondás. (Bár mivel a TCW-ben a másik modellt láttuk ryloth-i csatában, az egységesség tekintetében érdekesebb lett volna azt látni).

A készítők viszont összehoztak egy csúnya bakit is: a Ghoston több jelenetben is ott a Phantom (tulajdonképpen, egy jelenet van, amiben nincs rajta). Az epizód elején, vagy amikor landolnak Heráék otthonában, orral kifelé áll a hajóból, amikor szállnak fel, meg tattal kifelé áll (ezt az egyszer így, egyszer úgy áll bakit amúgy is rendszeresen elkövették a múltban, de most aztán durva, hogy a Phantomnak ott sem kéne lennie - még a bakin bellül is bakiztak :) ). A trailerből meg ugye tudjuk, hogy

 

az új Phantom - már, ha Phantom lesz a neve - teljesen máshogy fog kinézni.

 

Különösen fura egy ilyen baki, miközben olyan részletekre is figyeltek, hogy Herán ne legyenek ott a lázadó rangjelzések, amikor belóg az otthonába, ami szintén nagyon jó pont.

Kanan meg milyen laza csávó már vakon. :lol:

Szóval nagyon jó rész volt, Thrawn viszi a hátán, de a többiek is nagyon ott voltak, főleg Hera. Imádom, amikor átvált francia twi'lek akcentusra, de az is nagyon bejött, hogy nem játszotta magát meg Thrawn előtt, miután egyértelművé tette a főadmirális, hogy tudja, ki ő (poén, hogy a századosnak ugyanez nem esett le).

Link to comment
Share on other sites

A készítők viszont összehoztak egy csúnya bakit is: a Ghoston több jelenetben is ott a Phantom (tulajdonképpen, egy jelenet van, amiben nincs rajta). Az epizód elején, vagy amikor landolnak Heráék otthonában, orral kifelé áll a hajóból, amikor szállnak fel, meg tattal kifelé áll (ezt az egyszer így, egyszer úgy áll bakit amúgy is rendszeresen elkövették a múltban, de most aztán durva, hogy a Phantomnak ott sem kéne lennie - még a bakin bellül is bakiztak :) ).

Ez nekem is feltűnt :D

Link to comment
Share on other sites

Nagyon jó kis rész volt! Thrawn nagyszerű figura. Gondolom a fő jelenetének zenéje lesz az eheti epizódzenénk, igaz Rog? ;)

Én imádom a blurgokat! Én nem a TCW miatt. A Harc az Endor bolygón miatt! :rock:

A felderítők sisakjai megleptek, hogy így nyílnak..

De a grafika? Egek, hol tartunk már? Gyönyörű volt 1080p-ben nagy plazmán. Hogy Choppernek milyen felülete van? :o Szemcsés és mégis csillogós.. Mint az igazi spray-vel fújt fém. :clap:

Numa is jó hogy felűnt. Magán hordott mindent amiből csak beugorhat, hogy ki is Ő!

Edited by csoli1138
Link to comment
Share on other sites

Thrawn minden jelenete kincs. Amikor beszélgetett Herával, végig borzongott a hátam. És mennyire nehezen viselte a birodalmi kapitányt. Akárhányszor megszólalt az az arrogáns marha, Thrawn grimaszolt, szinte erőszakot vett magán, hogy ne vágja pofán Slavint. Persze, végül kijött a sodrából. Durva, hogy a birodalmi tisztet a Birodalom idegesíti, de meglepően udvarias és tisztelettudó az ellenségeivel. Csöppet sem megszokott birodalmi és épp ezért nagyon nagy figura. Az a kis monológja Herával, ahogy levezeti az egészet, majd még Ezrát is elkapja, zseniális. A háttérzene pedig mesei. Az egész jelenet egyszerűen briliáns.

Ehhez nem is igazán tudok mit hozzátenni, tökéletesen egyetértek.

Thrawn tényleg egy tekintélyt parancsoló és vérdermesztő figura, igazi egyéniség. Nekem amiatt tetszik leginkább, hogy ő nem csupán a képességeivel és a tehetségével emelkedik ki a Birodalomból, hanem tényleg egy teljesen más stílus. Azért összességében sokan kitűntek már a negatív szereplők közül, de szinte minden esetben kimerült abban a dolog, hogy az illető vagy nagy taktikus vagy nagy harcos volt. Thrawn viszont minden tekintetben más, nem olyan elvakult, nem nézi le az ellenfeleit, sőt kifejezetten tiszteli őket. Eleve, mintha ő ellenfelekben gondolkodna, nem pedig ellenségekben. Róla abszolút eszembe jutnak az Ep.3 nyitósorai, miszerint mindkét oldalon küzdenek hősök.

Az eddigi rossz arcok közül Dooku volt ilyesmi a filmekben, de sajnos a TCW-ban visszaesett a sablongonoszok közé. Be lehet csokizni egy vagdalkozó, ordibáló és szitkozódó vadállattól, mégis az olyan kimért, arisztokratikus és rideg figuráktól borsódzik csak igazán az ember háta, mint amilyen Thrawn is. És itt a stílus nem csak egy olyan megjátszott eszköz, mint a főinkvizítornál volt, aki a hatás kedvéért magára erőltette ezt a szerepet és sokszor ki is zökkent belőle. Thrawn esetében látszik a belső indíttatás és hogy ez tényleg a személyiségéből fakad.

Tökéletes kontraszt volt mellette a szokásos birodalmi tiszt, aki az együgyűségével kék barátunk agyára ment. Az viszont nagyon tetszett, ahogyan kifakadt és nem is az ostobasága miatt torkolta le a tagot, hanem a szellemi sekélyessége miatt. Elvégre lehet ész nélkül imádni a Birodalmat, lehet valaki híján a stratégiai érzéknek, lehet nehéz a felfogása, ez mind belefér, de az a fajta érzelmi és szellemi primitívség, hogy egy adott fajhoz tartozó szent ereklyében és művészeti alkotásban csak egy elpusztítandó fadarabot lát, na ez már Thrawnnak is sok.

 

Kicsit bánom, hogy a jelenet egy részét láttam már előzetesben (azt hiszem, ezúttal újra felhagyok ezek megnézésével), mert valószínűleg még hatásosabb lett volna előismeret nélkül.

Én soha nem nézek előzeteseket, ezek szerint megéri. :)

 

Külön plusz pont, hogy láthattuk azt az Y-szárnyút, amiben Chopper Ryloth-ra zuhant.

Igen, szép jelenet és kikacsintás volt.

 

Kanan meg milyen laza csávó már vakon.

Nagy volt, ahogy azzal a rakétás manőverrel megidézte kicsit Kyle Katarnt a Legends-ből. :)

---------------------------------------------------------------

Nagyon tetszett a rész, csak egy dolog volt megint furcsa. Persze ha eltekintek a már örökzöld slágernek számító páncéllopástól. :) Thrawn megint futni hagyta a lázadókat. Nagyon kíváncsi leszek hova fog kifutni ez az egész, de nem értem a koncepciót. Oké, nagy dobásra készül a figura, de vajon hol lehet ebben a szerepe a folyton szökni hagyott lázadóknak? Hogyan lehet többre menni azzal, hogy mindig elengedi őket annál, mintha legalább elfogná őket vagy megölne párat közülük. Értem, hogy megint sokat tanultak az ellenfeleikről, csak éppen ez ugyanúgy igaz lett volna akkor is, ha a végén megpróbálnak lépni. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy közben a lázadók is legalább ennyi hasznos tapasztalattal gazdagodnak, szóval egyáltalán nem tűnik jó ötletnek futni hagyni őket ezen extra tudás birtokában.

Link to comment
Share on other sites

Tetszett a rész, főleg azért mert visszatértünk Ryloth-ra, ami a TCW óta kellemes érzésekkel tölt el. :) Akkor a szeparatisták most a Birodalom bitorolja. Az is bejött, hogy többet megtudtunk a twi-lekek kultúrájáról. A kalikori szentsége és fontossága hűen mutatja mennyire hagyomány őrző nép is ez. Elsőre oktondinak tűnt egy "fadarabért" ekkorát kockáztatni, de a kultúrájukban ez fel sem vetődne.

Végre láthattuk Hera otthonát is ami valami csúcs szuperre sikeredett! Nagyon szépen megcsinálták, még a belső tereket is. Le a kalappal. Sose gondoltam volna, hogy Cham és családja ilyen "fényűző" hajlékban élt. A klón háború alatt Cham egy barlangban rejtőzött el, szóval semmi nem utalt rá, hogy ilyen helyen is lakhattak.

A beszivárgással nem volt gond, és a birodalmi tiszt is kellően pökhendi és arrogáns volt ahhoz, hogy ki lehessen játszani. Viszont ott volt Thrawn akinek hűvös eleganciája újfent csodálatot ébresztett bennem. Az esze vág mint a borotva, és láthatólag nem nagyon aggódott azon, hogy Heraék elszöknek. Itt megint az ötlött be, hogy számára ez a csapat csak eszköz, hogy a nagyobb lázadáshoz eljusson. Vajon milyen tapasztalatokra célzott, amikor azt mondja gazdagodott velük. :) Nem semmi a fickó és már alig várom, hogy ismét feltűnjön.

 

Ami még említésre méltó az a rész látványvilága. Szerintem ez az eddigi legjobban kinéző Rebels epizód.

Link to comment
Share on other sites

A Birodalom amúgy meglehetősen hatékony volt. Úgy tűnik, egy jó parancsnok alatt nem annyira teszetoszák. Azt a felderítőt, amelyik felugratott a Ghostra, simán ki is tüntetném, ha nem fogták volna el. Apropó, tök jól sikerültek a felderítők. Jó, hogy őket is behozták, színesítik a birodalom csapatait.

Ez nekem is feltűnt, szinte megállíthatatlanul mentek előre. :)

 

Külön plusz pont, hogy láthattuk azt az Y-szárnyút, amiben Chopper Ryloth-ra zuhant. Mondjuk érdekes, hogy nem TCW-s modell volt, hanem a Rebelses variáns, de azt már tudjuk Rextől, hogy ezt a verziót is használták a klón háborúkban, így végül is nincs ellentmondás. (Bár mivel a TCW-ben a másik modellt láttuk ryloth-i csatában, az egységesség tekintetében érdekesebb lett volna azt látni).

Ez tényleg erős jelenet volt, főleg ahogy chopper depis lett. :D Jó ez így, hogy apránként mindig hozzátesznek valamit a karakterekhez.

 

 

Nagyon jó kis rész volt! Thrawn nagyszerű figura. Gondolom a fő jelenetének zenéje lesz az eheti epizódzenénk, igaz Rog? ;)

Én imádom a blurgokat! Én nem a TCW miatt. A Harc az Endor bolygón miatt! :rock:

A felderítők sisakjai megleptek, hogy így nyílnak..

De a grafika? Egek, hol tartunk már? Gyönyörű volt 1080p-ben nagy plazmán. Hogy Choppernek milyen felülete van? :o Szemcsés és mégis csillogós.. Mint az igazi spray-vel fújt fém. :clap:

Numa is jó hogy felűnt. Magán hordott mindent amiből csak beugorhat, hogy ki is Ő!

A látványt én is kiemeltem, most még a szokásosnál is szebb volt minden. Numának pedig én is mindig örülök ha meglátom, mert Boilt és Waxert juttatják eszembe, no meg a klónháborút ami az egyik kedvenc SW korszakom.

 

Ehhez nem is igazán tudok mit hozzátenni, tökéletesen egyetértek.

Thrawn tényleg egy tekintélyt parancsoló és vérdermesztő figura, igazi egyéniség. Nekem amiatt tetszik leginkább, hogy ő nem csupán a képességeivel és a tehetségével emelkedik ki a Birodalomból, hanem tényleg egy teljesen más stílus. Azért összességében sokan kitűntek már a negatív szereplők közül, de szinte minden esetben kimerült abban a dolog, hogy az illető vagy nagy taktikus vagy nagy harcos volt. Thrawn viszont minden tekintetben más, nem olyan elvakult, nem nézi le az ellenfeleit, sőt kifejezetten tiszteli őket. Eleve, mintha ő ellenfelekben gondolkodna, nem pedig ellenségekben. Róla abszolút eszembe jutnak az Ep.3 nyitósorai, miszerint mindkét oldalon küzdenek hősök.

Az eddigi rossz arcok közül Dooku volt ilyesmi a filmekben, de sajnos a TCW-ban visszaesett a sablongonoszok közé. Be lehet csokizni egy vagdalkozó, ordibáló és szitkozódó vadállattól, mégis az olyan kimért, arisztokratikus és rideg figuráktól borsódzik csak igazán az ember háta, mint amilyen Thrawn is. És itt a stílus nem csak egy olyan megjátszott eszköz, mint a főinkvizítornál volt, aki a hatás kedvéért magára erőltette ezt a szerepet és sokszor ki is zökkent belőle. Thrawn esetében látszik a belső indíttatás és hogy ez tényleg a személyiségéből fakad.

Kb. ez a lényege a karakternek. Nagy taps amiért egy ilyen eredeti figurát alkottak meg egy legends szereplőből.

 

Nagyon tetszett a rész, csak egy dolog volt megint furcsa. Persze ha eltekintek a már örökzöld slágernek számító páncéllopástól. :) Thrawn megint futni hagyta a lázadókat. Nagyon kíváncsi leszek hova fog kifutni ez az egész, de nem értem a koncepciót. Oké, nagy dobásra készül a figura, de vajon hol lehet ebben a szerepe a folyton szökni hagyott lázadóknak? Hogyan lehet többre menni azzal, hogy mindig elengedi őket annál, mintha legalább elfogná őket vagy megölne párat közülük. Értem, hogy megint sokat tanultak az ellenfeleikről, csak éppen ez ugyanúgy igaz lett volna akkor is, ha a végén megpróbálnak lépni. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy közben a lázadók is legalább ennyi hasznos tapasztalattal gazdagodnak, szóval egyáltalán nem tűnik jó ötletnek futni hagyni őket ezen extra tudás birtokában.

Ezt azért érezhetjük így mert nem ismerjük Thrawn terveit. Márpedig ha ő nem akarja elfogdosni a lázadókat akkor annak nyomós oka lehet. Tudjuk, hogy börtönben és vallatás alatt nem igazán mondanak el semmit, inkább meghalnak. Cselhez kell folyamodni, és nem szabad türelmetlennek lenni.

Link to comment
Share on other sites

Ezt azért érezhetjük így mert nem ismerjük Thrawn terveit. Márpedig ha ő nem akarja elfogdosni a lázadókat akkor annak nyomós oka lehet. Tudjuk, hogy börtönben és vallatás alatt nem igazán mondanak el semmit, inkább meghalnak. Cselhez kell folyamodni, és nem szabad türelmetlennek lenni.

Nincs is kétségem afelől, hogy Thrawn valami nagyban gondolkodik. Alighanem ez a teljes lázadás leleplezése és annak vezetőinek likvidálása. Csak ugye megint felmerül bennem, hogy az OT idején Thrawn már messze kerül a fősodortól, a Szövetség pedig köszöni szépen, jól van. Szóval a teljes lázadásra vonatkozóan olyan nagyot nemigen tud robbantani. Az is szóba jött korábban, hogy a Főnix sejtet viszont szétrobbanthatja, csak egyértelműen látszik, hogy ennél jóval komolyabb céljai vannak, nem ez érdekli.

Amiben lehet fantázia, az a nagyszabású lázadás lebuktatása. Azt látjuk, hogy a Birodalom ekkortájt inkább még csak sejti, hogy komolyabb mozgalomról van szó a háttérben. Néhány kiváltságos figurán kívül még a tisztek döntő többsége se érezheti reálisnak ezt a fenyegetést. Márpedig addig, amíg nem válik egyértelművé, hogy egy teljes galaxist átfogó szerveződéssel van dolguk, addig nem sok mindent tudnak csinálni. Ebben a felismerésben pedig nagy szerepe lehet Thrawnnak, kérdés, hogy ez ütne-e akkorát.

 

Noha látszik, hogy Thrawn hatalmas koponya, már az is világosan körvonalazódik, hogy mi vele a gond. Ami persze egy rendszerszintű probléma is. Tuti van valami nagyszabású és alaposan átgondolt terve, csak épp szinte senkivel se hajlandó megosztani. Ez baromi jő miliőt teremt körülötte, segíti a karrierjét, nagyon okosnak és titokzatosnak mutatkozik, csak épp a teljes rendszert nézve inkább káros.

Egy sakkjátszmában kifizetődő lehet egy egyéni zseniális taktika, be lehet áldozni pár tisztet, ha ez a parti megnyeréséhez vezet. Ugyanez áll a pókerre is, be lehet dobni a többiek elé látványosan a drillt vagy a sort is, ha az ember kavarni akar. Csakhogy ezek nem csapatjátékok, az ilyen furcsa és teátrális megoldások mind-mind az ellenfeleknek szólnak, az ő összezavarásukat és elbizonytalanításukat szolgálja. Thrawn viszont a saját embereivel játssza ezt a játékot, előttük titkolózik, ami elég kétesen vezet bárhova is.

Az egy dolog, hogy már kétszer jó helyzetből futni hagyta az ellenfelet, biztos jó oka volt rá, a saját szemszögéből nézve. Ami viszont nekem még inkább megkérdőjelezhető, hogy a saját arroganciáján és fölényeskedésén kívül miért nem világosítja fel a társait a taktikáról? Vagy netán tisztában vannak vele a fejesek, hogy árulók ütötték fel a fejüket a Birodalom tisztikarában és őket akarja lebuktatni, a titkolózás pedig a bizalmatlanság miatt van? Mást egyelőre nem tudok elképzelni, legalábbis értelmes húzásként nem.

Link to comment
Share on other sites

Azért ez nem volt nehéz, mert csak könyvhűen kellett adaptálni :P

Ugye tudod, hogy nem olvastam Thrawnos legends könyveket? :P

 

Nincs is kétségem afelől, hogy Thrawn valami nagyban gondolkodik. Alighanem ez a teljes lázadás leleplezése és annak vezetőinek likvidálása. Csak ugye megint felmerül bennem, hogy az OT idején Thrawn már messze kerül a fősodortól, a Szövetség pedig köszöni szépen, jól van. Szóval a teljes lázadásra vonatkozóan olyan nagyot nemigen tud robbantani. Az is szóba jött korábban, hogy a Főnix sejtet viszont szétrobbanthatja, csak egyértelműen látszik, hogy ennél jóval komolyabb céljai vannak, nem ez érdekli.

Lehet, hogy nem ez érdekli de csak addig jut, hogy őket kicsinálja.

 

Noha látszik, hogy Thrawn hatalmas koponya, már az is világosan körvonalazódik, hogy mi vele a gond. Ami persze egy rendszerszintű probléma is. Tuti van valami nagyszabású és alaposan átgondolt terve, csak épp szinte senkivel se hajlandó megosztani. Ez baromi jő miliőt teremt körülötte, segíti a karrierjét, nagyon okosnak és titokzatosnak mutatkozik, csak épp a teljes rendszert nézve inkább káros.

Egy sakkjátszmában kifizetődő lehet egy egyéni zseniális taktika, be lehet áldozni pár tisztet, ha ez a parti megnyeréséhez vezet. Ugyanez áll a pókerre is, be lehet dobni a többiek elé látványosan a drillt vagy a sort is, ha az ember kavarni akar. Csakhogy ezek nem csapatjátékok, az ilyen furcsa és teátrális megoldások mind-mind az ellenfeleknek szólnak, az ő összezavarásukat és elbizonytalanításukat szolgálja. Thrawn viszont a saját embereivel játssza ezt a játékot, előttük titkolózik, ami elég kétesen vezet bárhova is.

Az egy dolog, hogy már kétszer jó helyzetből futni hagyta az ellenfelet, biztos jó oka volt rá, a saját szemszögéből nézve. Ami viszont nekem még inkább megkérdőjelezhető, hogy a saját arroganciáján és fölényeskedésén kívül miért nem világosítja fel a társait a taktikáról? Vagy netán tisztában vannak vele a fejesek, hogy árulók ütötték fel a fejüket a Birodalom tisztikarában és őket akarja lebuktatni, a titkolózás pedig a bizalmatlanság miatt van? Mást egyelőre nem tudok elképzelni, legalábbis értelmes húzásként nem.

Szerintem ez nem akkora talány. Elnézve hogy viszonyul Slavinhoz, nem merész következtetés, hogy lenézi a legtöbb birodalmi tisztet így nem találja érdemesnek őket arra, hogy bevonja a terveibe. Csak elrontanák. :) Láthatóan ezek a katonák csak eszközök Thrawn kezében, sem mint egyenrangú társak.

Edited by Ody Mandrell
Link to comment
Share on other sites

Ráadásul azt se felejtsük el, hogy közben a lázadók is legalább ennyi hasznos tapasztalattal gazdagodnak, szóval egyáltalán nem tűnik jó ötletnek futni hagyni őket ezen extra tudás birtokában.

Szerintem pont, hogy a lázadók nem gazdagodtak sokkal. Megismerték Thrawnt, de egyelőre ennyi. Szépen kikövetkeztette, hogy a vendégük Hera, de azért erre valószínűleg más is képes lett volna, aki ismeri a Kalikori jelentőségét és kicsit többet használja az agyát, mint Slavin. Maximum annyival tudnak többet, hogy Thrawn érdeklődik a kultúrák iránt is, de még azt sem tudják, hogy ő áll mostanában a lázadók abajgatása mögött. Egyelőre szerintem a lázadók számára ő egy újabb birodalmi tiszt, aki kicsit műveltebb az átlagnál.

Heráék nem tudják, hogy ő állt a Reklam állomás csatája mögött, azt sem, hogy most ő engedte el őket, de szerintem még azt is legfeljebb csak gyanítják, hogy ő irányított valójában a Ryloth-on. És pont az epizód végén mondják ki, hogy a lázadók (még) nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget Thrawnnak, amikor Cham közli, hogy a Birodalom szerencsére nem tanulta meg felbecsülni Herát. Közben pont, hogy de, Thrawn alaposan kijátszotta őket.

Amúgy szerintem most szimplán tiszteletből engedte el őket. Megkapta, amit akart, és ez lenyűgözte annyira, hogy ne akarja őket megölni. Ahogy mondta: megérdemelték a győzelmet. Plusz, újra abba a hitbe ringathatja őket, hogy a Birodalom kezéből könnyű kicsúszni. Bár talán Hera már pedzeget valamit, ő jelezte, hogy még nem tanulta meg felbecsülni őket a Birodalom. Talán azért Thrawn már megriasztotta, de még ő sem veszi túl komolyan. Még csak nem is említik a végső beszélgetésben.

Thrawn így kiismerheti őket, miközben önmagáról hamis képet fest. Olyan, mint egy sakkmester. Tiszteli az ellenfelét, de közben kijátssza. Itt-ott beáldoz egy-egy többé-kevésbé értékes bábut, hagyja az ellenfelet kicsúszni a markából, de közben kiismeri, ügyesen felállítja a csapdáját, aztán jöhet a sakk.

Link to comment
Share on other sites

Az egy dolog, hogy már kétszer jó helyzetből futni hagyta az ellenfelet, biztos jó oka volt rá, a saját szemszögéből nézve. Ami viszont nekem még inkább megkérdőjelezhető, hogy a saját arroganciáján és fölényeskedésén kívül miért nem világosítja fel a társait a taktikáról? Vagy netán tisztában vannak vele a fejesek, hogy árulók ütötték fel a fejüket a Birodalom tisztikarában és őket akarja lebuktatni, a titkolózás pedig a bizalmatlanság miatt van? Mást egyelőre nem tudok elképzelni, legalábbis értelmes húzásként nem.

De miből gondolod, hogy nem árulta el senkinek? Semmi sem utal arra, hogy akinek feltétlen tudnia kell, az tudja is, gondolok itt Tarkinra és Pryce-ra. Utóbbi ugye annak ellenére, hogy Thrawn felettese, szó nélkül tette, amire a főadmirális kérte. Ez mindenképpen nagyfokú bizalom jele, de nem kizárt, hogy a tudás generálta bizalom.

A beosztottjai meg, nos, ők a beosztottjai, ez a hadsereg, nem babazsúr. Ha a parancsnok azt mondja, ugorj, akkor ugrasz, és nem kell tudnod, miért ugrasz. Ráadásul, ha tényleg gyanítja, hogy árulók vannak a Birodalom soraiban - márpedig ez Wedge-ék átpártolása után nyilvánvalóvá vált -, akkor meg pláne jobb, ha nem árulja el fűnek fának a nagy tervet.

 

És én nem fogok tapsolni nekik csak azért, mert egy korábban részletekig kidolgozott karaktert sikerült könyvhűen behozniuk a sorozatba :peace:

Hát pedig azért ehhez is kell tudás, ami megérdemli a tapsot. Nem egyszerű ám egy könyv szereplőjét hűen adoptálni egy sorozat epizódjaira, ahol nem ismerjük a gondolatait, nincs 300 oldal kibontására, de legalább a karakter lényegét teljesen más eszközökkel kell visszaadni. Ráadásul, ez esetben még a megfelelő módosításokat is végre kellett hajtani, hogy belepasszoljon az új SW univerzumba. Ez igenis, tapsot érdemel, mert nem csak annyiról van szó, hogy átmásolták a könyv szövegét, oszt jónapot.

Link to comment
Share on other sites

És én nem fogok tapsolni nekik csak azért, mert egy korábban részletekig kidolgozott karaktert sikerült könyvhűen behozniuk a sorozatba :peace:

Pedig megérdemlik a tapsot, csak szimplán azért, hogy behozták a karaktert. :) Mint írtam nem olvastam a Thrawn könyveket, így lövésem se volt a karakterről, csak a nevét tudtam. De ha őt Zahn már így kidolgozta, akkor neki is jár a pacsi. :)

Link to comment
Share on other sites

Viszont ha Zahn nem is fogta végig a kezüket, de minden Thrawnos jelenetet megvitattak vele Filoniék. Ha hallgatnak rá, ilyen körülmények között elég nehéz elrontani egy karaktert. Plusz Thrawn egy szinte teljesen kidolgozott karakter, így nem sokat kellett agyalni azon, hogy adott szituációban hogyan kell viselkednie (kb. mintha belegondolsz, hogy az egyik régi cimborád hogyan reagálná le az adott szitut). Az még kérdéses, hogy merre viszik tovább a karakterét, de eddig nem volt nehéz dolguk.

 

Maulnál már ezzel szemben tapsolok (pontosabban tapsolnék, ha tetszene a visszahozása), ugyanis remekül kibontották azt a tüsifejű menő csávót az epI-ből, egy igazi sith lovaggá

Link to comment
Share on other sites

Szerintem pont, hogy a lázadók nem gazdagodtak sokkal. Megismerték Thrawnt, de egyelőre ennyi.

És mivel gazdagodott a Birodalom, mit tudtak meg, ami új lehetett a számukra?

 

Egyelőre szerintem a lázadók számára ő egy újabb birodalmi tiszt, aki kicsit műveltebb az átlagnál. Heráék nem tudják, hogy ő állt a Reklam állomás csatája mögött, azt sem, hogy most ő engedte el őket, de szerintem még azt is legfeljebb csak gyanítják, hogy ő irányított valójában a Ryloth-on.

Tudom, hogy otthonosan mozogsz a katonai témákban, nem lehetett triviális Heranak, hogy Thrawn egy nagyobb játékos? Csak mert alighanem a rangjelzésében is megjelenik, hogy elég magasra jutott a Birodalomban, a korábbi feltűnésekor említenek is valami előléptetést. Admirálisként tisztában lehetnek azzal, hogy nem véletlenül van ott és köze lehet a dolgokhoz, ahogyan a dolguk megnehezítésében is. Mindenesetre ha nem is sokkal vannak beljebb a lázadók, valamivel azért igen, a másik oldalnál nem látok ennyi hasznot se.

 

És pont az epizód végén mondják ki, hogy a lázadók (még) nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget Thrawnnak, amikor Cham közli, hogy a Birodalom szerencsére nem tanulta meg felbecsülni Herát.

Cham legalábbis nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. Hera már gyanakvóbb és óvatosabb, ami már önmagában nem túl szerencsés a Birodalomra nézve.

 

Közben pont, hogy de, Thrawn alaposan kijátszotta őket.

Alaposan kijátszotta őket? Thrawn nagy figura, de tegyük a szívünkre a kezünket, ha nem róla lenne szó és nem sütné el (lényegében már másodszor) ezt a "most megérdemlik, hogy menekülhessenek, mi meg sokat tanultunk" dumát, akkor mennyire kezelnénk sikereknek ezeket a manővereket? Igen, az elején nehéz helyzetbe hozta őket, de újfent megoldották a szitut, felrobbantották a már birodalmi "bázist" és mindannyian leléptek. Thrawn meg megtanulhatta, hogy a bajtársiasság mellett képesek félretenni a személyes érzelmeiket is, max. ez lehetett új. Ezzel szemben Hera is levonta a konzekvenciákat és az eddiginél is egységesebb lett a csapata. Nem tudom ez megérte-e a birodalmi veszteségeket.

 

Plusz, újra abba a hitbe ringathatja őket, hogy a Birodalom kezéből könnyű kicsúszni.

Hát ez a fajta hitbe ringatás nagyon megy a Birodalomnak, már jó ideje gyakorolják. :D A gond az, hogy ez nem illúzió, hanem tényleg így is van. Legalábbis az esetek döntő többségében.

 

Thrawn így kiismerheti őket, miközben önmagáról hamis képet fest. Olyan, mint egy sakkmester.

Igen, de ahogy említettem is, a sakk egy egyéni játék, a háború meg sokak hiedelmével ellentétben nem az. Valahogy úgy érzem, hogy sok böjtje lesz még annak, hogy Thrawn kétszer is lazán futni hagyta az ellenfelet. Most nem is arra a hatásvadász dologra gondolok, hogy a múltkor ellopott Y-szárnyúak hol fognak majd újra előkerülni, de sok vesztesége lesz még a Birodalomnak a Főnix sejt miatt. Hogy mennyi nyeresége? Nos, az majd kiderül, én kíváncsian, ám szkeptikusan várom. :)

 

De miből gondolod, hogy nem árulta el senkinek? Semmi sem utal arra, hogy akinek feltétlen tudnia kell, az tudja is, gondolok itt Tarkinra és Pryce-ra.

Nem az, hogy senkinek, sőt írtam is, hogy vannak beavatottak, praktikusan Tarkint és akár Pryce-ot is ezek közé értem. ;)

 

A beosztottjai meg, nos, ők a beosztottjai, ez a hadsereg, nem babazsúr. Ha a parancsnok azt mondja, ugorj, akkor ugrasz, és nem kell tudnod, miért ugrasz.

Igen, ez így szépen hangzik. Csak szerintem általában nagyobb eséllyel tud sikerre jutni egy csapat, ha annak tagjai azt is tudják, hogy mi a cél és miért kell ezt vagy azt tenniük, azon kívül, hogy mert az a parancs. Nyilván nem kell az utolsó rohamosztagosig mindenkit részletesen beavatni, de az látványosan egészségtelen, hogy az említett trió tagjain kívül minden tiszt is csak értetlenül bámul maga elé Thrawn húzásai nyomán. Ők hárman persze közben képzeletben összemosolyognak és veregetik egymás vállát, hogy mekkora zsenik, a többiek meg gyanútlan hülyék, azt se tudják mi történik. Csak ugye akkor ott tartunk, amit korábban is írtam, hogy a saját embereiket vezetik meg és játsszák ki.

 

Ráadásul, ha tényleg gyanítja, hogy árulók vannak a Birodalom soraiban - márpedig ez Wedge-ék átpártolása után nyilvánvalóvá vált -, akkor meg pláne jobb, ha nem árulja el fűnek fának a nagy tervet.

Igen, ez már egy nagyon is életszerű szitu lenne, ezért is vetettem fel. Aztán majd látjuk, hogy erről van-e szó vagy más áll a háttérben. ;)

Link to comment
Share on other sites

És mivel gazdagodott a Birodalom, mit tudtak meg, ami új lehetett a számukra?

Azzal, amit le is írtál. Hogy képesek túllépni személyes érzelmeiken, és meghozni komoly áldozatokat. Képesek elpusztítani olyan fontos dolgokat, mint az otthon. Ez nem lebecsülendő dolog és ezt Thrawn eddig nem láthatta. És most ne keverjük ide a többi birodalmit (amúgy ők sem láttak még ilyet), mert ez most arról szól, hogy Thrawn személyesen gyűjt tapasztalatokat róluk. Nem csupán másodkézből származó beszámolók alapján tájékozódik, hanem látja, hallja az ilyen jelentős dolgokat. Ez nem a Birodalomnak újdonság. Ez Thrawnnak újdonság. A Birodalom sajnos le se sz*rja az ilyesmit. Egy Slavinnak vagy egy Constantine-nek ez semmit sem jelent, és valószínűleg egy hasonló helyzetbe ugyanezeket a hibákat követnék el. Bár még nincs rá precedens, de Thrawn pont azzal tűnhet ki, hogy mivel most már látta, képesek ilyesmire a lázadók, nem fogják ilyesmivel kijátszani.

 

Tudom, hogy otthonosan mozogsz a katonai témákban, nem lehetett triviális Heranak, hogy Thrawn egy nagyobb játékos? Csak mert alighanem a rangjelzésében is megjelenik, hogy elég magasra jutott a Birodalomban, a korábbi feltűnésekor említenek is valami előléptetést. Admirálisként tisztában lehetnek azzal, hogy nem véletlenül van ott és köze lehet a dolgokhoz, ahogyan a dolguk megnehezítésében is. Mindenesetre ha nem is sokkal vannak beljebb a lázadók, valamivel azért igen, a másik oldalnál nem látok ennyi hasznot se.

Valószínűleg mond nekik valamit, hogy főadmirális, de ettől nem lesz ő nagyobb kopé. Azért Heráék már kijátszottak pár magas rangú embert: Tarkin nagy moff, Konstantine admirális, a főinkvizítor, Titus admirális. Csak a rang nem fogja nekik azt jelenteni, hogy ettől a krapektól most aztán tartani kell. Az meg, hogy feltűnik valahol egy admirális, vagy ez esetben, főadmirális, még nem jelenti feltétlen azt, hogy ő is a nagyfőnök. Erre már számtalan példát láttunk, vegyük csak Konstantine és Kallus esetét. Kallus csak parancsnok, mégis ő dirigál Konstantine-nak, csak azért, mert ő ISB ügynök, magasabb a beosztása.

De számtalan más okból is megjelenhet egy admirális. Tarthat szemlét, vikkendezhet, útban valahová pihenőt tart, haverhoz jött - persze, ezek csak vicces piszlicsáré dolgok, csak azt akarom érzékeltetni velük, hogy egy admirálisnak, pláne egy főadmirálisnak ezer és egy dolga is akadhat, nem feltétlen automatikusan a lázadók hajkurászása az egyetlen feladata. Pláne, hogy hőseink tudomása szerint azokban a szektorokban, ahol ők ténykednek, Konstantine admirális a flottaparancsnok. Mivel Thrawnt Hera, a Főnix sejt másodparancsnoka még csak fel sem ismerte, Konstantine háttérbeszorításáról nyilván nem tudnak.

 

Cham legalábbis nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. Hera már gyanakvóbb és óvatosabb, ami már önmagában nem túl szerencsés a Birodalomra nézve.

Erre utaltam is, de beszédes, hogy még csak nem is említi Thrawnt.

 

Alaposan kijátszotta őket? Thrawn nagy figura, de tegyük a szívünkre a kezünket, ha nem róla lenne szó és nem sütné el (lényegében már másodszor) ezt a "most megérdemlik, hogy menekülhessenek, mi meg sokat tanultunk" dumát, akkor mennyire kezelnénk sikereknek ezeket a manővereket?

Ugyanebben a kontextusban kétség kívül sikeresnek kezelném egy más tiszt működését is. Én eleddig is elismertem és kiálltam amellett, hogy a Birodalomnak is vannak részsikerei, és nem mindegyik tiszt instant hülye. Tarkin, a főinkvizítor és Kallus is brillírozott már, az egyetlen különbség most köztük és Thrawn között, hogy ők nem szándékosan engedték el a lázadókat. Ez pedig jelentős különbség. Például Vadert sem minősítem le, amiért hagyta elmenni Kananéket a Lothalról. Bármikor lelőhette volna őket, de inkább hagyta elrepülni őket, hogy egy nagyobb tervet valósíthasson meg: elvezessék őt a Főnix sejthez. De ha a Spark of Rebellionban Kallus hagyja elmenekülni Ezráékat a csillagrombolójáról miközben van valami nagyobb terve, vagy csak mert van benne ennyi tisztelet, nem pedig kicsúsznak a kezéből, miközben meglehetősen lebecsülte őket, akkor az ő érdemét is elismerném.

 

Igen, az elején nehéz helyzetbe hozta őket, de újfent megoldották a szitut, felrobbantották a már birodalmi "bázist" és mindannyian leléptek.

Persze, de erre ment ki az egész. Szándékosan adta át a stafétabotot Slavinnak, mert tudta, hogy elcseszi. Ő meg páholyból nézte ezt. Amúgy ezen a ponton azt is érdemes felvetni, hogy talán nem csak a lázadókról tudott meg újat, de a Birodalomról is. Például, amikor megemlíti Herának a birodalmi megszállást, erőteljesen forgatja a szemét. Szerintem Thrawn a Birodalomért sincs különösebben oda, és őket is tanulmányozza. Hiszen, ők is részei a képletnek.

 

Thrawn meg megtanulhatta, hogy a bajtársiasság mellett képesek félretenni a személyes érzelmeiket is, max. ez lehetett új. Ezzel szemben Hera is levonta a konzekvenciákat és az eddiginél is egységesebb lett a csapata. Nem tudom ez megérte-e a birodalmi veszteségeket.

Majd kiderül, megérte-e.

 

Hát ez a fajta hitbe ringatás nagyon megy a Birodalomnak, már jó ideje gyakorolják. :D A gond az, hogy ez nem illúzió, hanem tényleg így is van. Legalábbis az esetek döntő többségében.

Tény, de ez a lényeg: mindenki más eddig nem szándékosan csinálta. Thrawn szándékosan teszi. És ez az, hogy ezzel a lázadók számára még ő sem tűnik ki a sokaságból. Még semmit nem tett, ami azt mutatná, hogy ő több, mint a többi töketlenkedő birodalmi. De az ő esetében - legalábbis remélem - tényleg csak illúzió.

 

Igen, de ahogy említettem is, a sakk egy egyéni játék, a háború meg sokak hiedelmével ellentétben nem az.

De az! Illetve, csak a magasrangú játékosok között csapatjáték. De akkor is sakkjáték. A katonák meg a bábuk. Azokat tilitoligálják. Itt feláldozunk egy hadoszlopot (futárt), hogy ott egy ezred (bástya) áttörjön. Hogy ezt öt admirális vagy egy dönti el, az már nem szoroz, nem oszt. Mit gondolsz, a nagy hadműveleteket egy ezred találja ki? Nem! Példának okáért az Overlord hadműveletet (a normandiai partraszállást, az emberiség eleddig legnagyobb katonai hadművelete) egy ember, Frederick E. Morgan altábornagy dolgozta ki. És a hadműveletben résztvevő katonák tízezrei 1944. június 3-ig nem is tudtak mindent az akcióról, csak azt, hogy lesz majd valami valahol. Vagyis három nappal a hadműveletet kezdete előtt tudták meg az azt végrehajtó katonák, mégis mi célból gyakorlatoznak, hol és miképpen lesznek bevetve, mire fel ez az egész banzáj. Addig például olyan jelentős eseményekről sem tudtak, mint az a kellemetlenség, hogy a hadgyakorlat közben három német tengeralattjáró úszott be a hajóik közé és vagy 1000 katonát megöltek.

Szóval nem, az a téves hiedelem, hogy a háború csapatjáték. Egy nagymanus kitalálja a tervet, azt megosztja a többi vezérrel, a Slavinok, Kallusok meg Konstantine-ok meg majd értesülnek arról, amiről tudniuk kell akkor, amikor tudniuk kell.

 

Igen, ez így szépen hangzik. Csak szerintem általában nagyobb eséllyel tud sikerre jutni egy csapat, ha annak tagjai azt is tudják, hogy mi a cél és miért kell ezt vagy azt tenniük, azon kívül, hogy mert az a parancs.

Az emberiség hosszú és véres hadtörténelme mutatja, hogy ez nem igaz. Pontosan elég, ha csak a vezetők tudják. És minden hadsereg így működik.

Link to comment
Share on other sites

Ugyanebben a kontextusban kétség kívül sikeresnek kezelném egy más tiszt működését is. Én eleddig is elismertem és kiálltam amellett, hogy a Birodalomnak is vannak részsikerei, és nem mindegyik tiszt instant hülye. Tarkin, a főinkvizítor és Kallus is brillírozott már, az egyetlen különbség most köztük és Thrawn között, hogy ők nem szándékosan engedték el a lázadókat. Ez pedig jelentős különbség. Például Vadert sem minősítem le, amiért hagyta elmenni Kananéket a Lothalról. Bármikor lelőhette volna őket, de inkább hagyta elrepülni őket, hogy egy nagyobb tervet valósíthasson meg: elvezessék őt a Főnix sejthez. De ha a Spark of Rebellionban Kallus hagyja elmenekülni Ezráékat a csillagrombolójáról miközben van valami nagyobb terve, vagy csak mert van benne ennyi tisztelet, nem pedig kicsúsznak a kezéből, miközben meglehetősen lebecsülte őket, akkor az ő érdemét is elismerném.

Nekem csak az a bajom ezzel, hogy kicsit olyan olcsó húzásnak érzem az írók részéről, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Nevesül, hogy Thrawn riszpektje se sérüljön, és a lázadók se szenvedjenek komoly traumát. Gyanítom, hogy Thrawn nem sok epizód végén fog kisebb sikert aratni, hanem inkább egy nagy részben vagy részegyüttesben érvényesül majd a csapdája, hogy a legtöbb rész happy enddel érhessen véget az évadban. Szerintem az évad megítélése szempontjából kulcskérdés, hogy a) amikor Thrawn igazán lecsap, akkor tényleg komoly veszteséget tud-e majd okozni, b) amikor Thrawn igazán lecsap, akkor tényleg használja-e az itt szerzett tapasztalatait. Emellett annak is örülnék, ha nem lenne már több lázadó elengedés ebben az évadban, inkább legyenek kreatívak, és találjanak ki valami mást, amivel jó színben tüntethetik fel Thrawnt.

Link to comment
Share on other sites

Ezzel egyetértek minden téren. Harmadszor nem szabad eljátszani ezt, és valóban sokat fog nyomni a latba az A és B pontban ecseteltek. Pozitív hozzáállásom ellenére van bennem némi félsz, mert eddig igazán nagyot nem mertek lépni. Oké, mindjárt az első évadban kinyírták a főinkvizítort, de aztán a második évad végén mindenkit élve hagytak távozni (az inkvizítorok elhullása nem igazán számított a nagy játékosok mellett). Maul és Ahsoka is megmaradt, nem merték meglépni azt, amire mindenki számított. Remélem, Thrawnnál ez nem fog bekövetkezni. Még ha nem is hal meg senki a főszereplők közül, akkor is az a minimum, hogy komoly károkat okozzon a lázadásban. Vagy zúzza szét a Főnix sejtet, vagy az egész lázadásra mérjen olyan csapást, hogy végül miatta kelljen a Szövetséget megteremteni.

Mert ez még szerintem egy járható út lenne, ha Thrawn ténykedése ébresztené rá a lázadást, hogy a jelenlegi formájában, egymástól élesen elszeparált, csak laza kapcsolatban álló sejtekként nem élhetik túl - ehhez persze az kell, hogy Thrawn felszámolja a sejteket (egyre már történt utalás). Ezért kell összefogniuk, ezért alakulhatna meg a Szövetség.

Ez még ironikus is lenne, hiszen Thrawn pont ezt akarná elkerülni. És ezzel persze Thrawn kudarcot is vallana, de ezt meg lehetne úgy csinálni, hogy a nimbusza és méltósága ne szenvedjen komoly csorbát. Végül ugye a könyvekben is egy babánhéjon csúszott el, vagyis elárulták. Itt is közbe jöhetne valami ilyesmi (mondjuk nem jön rá, hogy Kallus áruló).

Link to comment
Share on other sites

És most ne keverjük ide a többi birodalmit (amúgy ők sem láttak még ilyet), mert ez most arról szól, hogy Thrawn személyesen gyűjt tapasztalatokat róluk. Nem csupán másodkézből származó beszámolók alapján tájékozódik, hanem látja, hallja az ilyen jelentős dolgokat. Ez nem a Birodalomnak újdonság. Ez Thrawnnak újdonság.

Ez jogos, Thrawn egyénileg valóban sokat tanulhatott most a lázadókról. Pontosabban fogalmazva, személyesen is megtapasztalhatta, amit korábban hallott és tudott. Az már más kérdés, hogy ennek a fajta tudásgyűjtésnek bizony ára van. És itt azért elég látványos a Birodalom hiányossága, ami az egymás előtti titkolózást és bizalmatlanságot illeti. Tök jó, hogy Thrawn személyesen győződik meg mindenről és inkább elengedi a lázadókat és embereket, ill. egyéb erőforrásokat áldoz be, hogy tanulhasson, csak azért ez elég visszás. Ideális esetben a Birodalomnak már réges-rég kész profilja lenne Hera csapatára vagy épp a Főnix-sejtre, amiről minden érintett felsőbb beosztású tiszt tudna és bízna is ebben. Akkor nem kéne kis túlzással annak is külön utánajárni egy-egy érdeklődőbb új górénak, hogy Hera tényleg zöld-e vagy Kanan fénykardja kék-e. :)

 

Ugyanebben a kontextusban kétség kívül sikeresnek kezelném egy más tiszt működését is. Én eleddig is elismertem és kiálltam amellett, hogy a Birodalomnak is vannak részsikerei, és nem mindegyik tiszt instant hülye. Tarkin, a főinkvizítor és Kallus is brillírozott már, az egyetlen különbség most köztük és Thrawn között, hogy ők nem szándékosan engedték el a lázadókat. Ez pedig jelentős különbség.

Ez igaz, viszont ez csupán Thrawn egyéni zsenialitását mutatja, de önmagában semmit nem ér. Persze, ha majd ebből tudnak építkezni és nagyot robbantani, akkor majd igen, de ez más lapra tartozik, majd meglátjuk. Alapvetően itt nem egy gyakorlatról beszélünk, háború van. Ha edzéskörülmények közt lefegyverezem az ellenfelet, akkor nyertem, bizonyítottam a rátermettségem. Ez utóbbi éles helyzetben is így van, viszont ott akkor mozdítom ténylegesen előre a dolgokat, ha be is fejezem a munkát, meghúzom a ravaszt stb..

Tetszik Thrawn egyedisége és a képességeit is maximálisan elismerem, de szerintem már abban a fázisban van a lázadás, amikor tényleges eredmények kellenének, nem pedig az egoépítés, hogy akár meg is ölhették volna XY-t, ha akarták volna. Az adott illető képességeit tekintve nagy különbség, hogy direkt engedi-e futni az ellenfelét, de a háború tekintetében tök mindegy. Leegyszerűsítve, ha egy hónap múlva lelőnek, akkor nem sokat számít, hogy a gyilkosom anno szándékosan hagytam-e menekülni vagy sem. Szóval Thrawn egyénileg sikeres volt, eredményes viszont nem, ahogyan egyelőre a Birodalom is többet vesztett ezzel, mint amit nyert.

 

Persze, de erre ment ki az egész. Szándékosan adta át a stafétabotot Slavinnak, mert tudta, hogy elcseszi. Ő meg páholyból nézte ezt.

Ez a felfogás annyira jellemző a Birodalomra, ez a hiúság és arrogancia, komoly szögek a koporsójukba.

 

De az! Illetve, csak a magasrangú játékosok között csapatjáték. ... Szóval nem, az a téves hiedelem, hogy a háború csapatjáték. Egy nagymanus kitalálja a tervet, azt megosztja a többi vezérrel, a Slavinok, Kallusok meg Konstantine-ok meg majd értesülnek arról, amiről tudniuk kell akkor, amikor tudniuk kell. Az emberiség hosszú és véres hadtörténelme mutatja, hogy ez nem igaz. Pontosan elég, ha csak a vezetők tudják. És minden hadsereg így működik.

Ahogyan írtam is, nyilván nem arra gondolok, hogy az utolsó közkatona vagy raktáros is hozzáférjen minden infóhoz és A-tól Z-ig ismerje a tervet. Ahogyan írod is, a vezetőknek tudniuk kell a dolgokat. Na most szerintem az régen rossz, ha ez csak a teljes Birodalom legszűkebb vezetőire igaz, tehát a konkrét esetben mondjuk Sidious, Tarkin és Thrawn látják csak át miről is szól a dolog. Minden konkrét műveletnek vagy szektornak megvannak a maga vezetői, akiknek hasznos tudni a részletekről, ha nem is mindenről, de legalább, ami őket érinti.

Ugye nem is azt látjuk, hogy egy rohamosztagos, random pilóta vagy épp arra sertepertélő takarító néz tanácstalanul vagy kétségbeesetten maga elé egy-egy ilyen váratlan (és nyilván nagyon taktikus, tudatos) vezetői döntésnél, hanem az adott misszióban elég fontos tisztek.Az pedig nekem csúsztatásnak tűnik, hogy márpedig a háború így működik és ezt így kell csinálni. A TCW-ban pl. elég mély betekintést nyerhettünk a NKH működésébe és teljesen másképp mentek a dolgok. Ott se tudott mindenki mindenről, de azért egy átlagos küldetésen a fejesek mellett egy Ahsoka vagy Rex is abszolút be voltak avatva, elvégre abban a szituációban ők is "vezetőknek" minősültek.

 

Nekem csak az a bajom ezzel, hogy kicsit olyan olcsó húzásnak érzem az írók részéről, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Nevesül, hogy Thrawn riszpektje se sérüljön, és a lázadók se szenvedjenek komoly traumát. Gyanítom, hogy Thrawn nem sok epizód végén fog kisebb sikert aratni, hanem inkább egy nagy részben vagy részegyüttesben érvényesül majd a csapdája, hogy a legtöbb rész happy enddel érhessen véget az évadban. Szerintem az évad megítélése szempontjából kulcskérdés, hogy a) amikor Thrawn igazán lecsap, akkor tényleg komoly veszteséget tud-e majd okozni, b) amikor Thrawn igazán lecsap, akkor tényleg használja-e az itt szerzett tapasztalatait. Emellett annak is örülnék, ha nem lenne már több lázadó elengedés ebben az évadban, inkább legyenek kreatívak, és találjanak ki valami mást, amivel jó színben tüntethetik fel Thrawnt.

Maximálisan osztom a véleményt. ;)

Link to comment
Share on other sites

Akkor nem kéne kis túlzással annak is külön utánajárni egy-egy érdeklődőbb új górénak, hogy Hera tényleg zöld-e vagy Kanan fénykardja kék-e. :)

Ez nem kis túlzás, hanem jó nagy ökörség az események tükrében, hiszen a színek nem igazán adnak hozzá a stratégiához vagy taktikához, kivéve, ha rejtőzésről van szó. Ez most viszont még nem téma. :) Azt meg láttuk már, hogy van akta a Ghost legénységéről, pont az előző részben. De egy száraz akta azért nem fed fel mindent, így egy tiszt egyénileg dönthet úgy, hogy szeretné a lehetőségeihez képest megismerni az adott ellenségeket. Példának okáért: egy jelentésben sem lett volna benne, hogy Hera és Ezra a kalikoriért surrant be, mert Slavin számára az semmit sem jelent. Thrawn ebből, pusztán megfigyelésből messzemenő következtetéseket tudott levonni. Hogy tudna a nő személyes motivációira következtetni egy olyan aktából, ami a személyes okokat nem is taglalja?

 

Alapvetően itt nem egy gyakorlatról beszélünk, háború van.

Nem, nincsen, a polgárháború még nem tört ki. ;)

 

Az adott illető képességeit tekintve nagy különbség, hogy direkt engedi-e futni az ellenfelét, de a háború tekintetében tök mindegy. Leegyszerűsítve, ha egy hónap múlva lelőnek, akkor nem sokat számít, hogy a gyilkosom anno szándékosan hagytam-e menekülni vagy sem. Szóval Thrawn egyénileg sikeres volt, eredményes viszont nem, ahogyan egyelőre a Birodalom is többet vesztett ezzel, mint amit nyert.

De hogy a bánatba jelentheted ki most, hogy többet vesztett a Birodalom, mint amennyit nyert, miközben még csak nem is sejtjük, mi Thrawn terve? Az ilyen kijelentéseket nem lehetne megtartani addig, amíg körvonalazódik a dolog, ne adj isten, nagy merészen, amíg a végeredményt látjuk?

Másrészt, mi az, hogy ha most futni hagyja őket, később lelövik? Ennek ugyanannyi az esélye, mint annak, hogy másnap megbotlik a lépcsőn és kitöri a nyakát. Vagy, hogy soha többé nem találkoznak. És, ha lelövi őket, az miért nagyobb eredmény? Tíz másik állhat a helyükre, akik ugyanúgy lelőhetik. Mert ugye eddig is hatalmas nagy előrelépést jelentett az öldöklés és rombolás. Vader szétlőtte a Phoenix Home-t, erre a lázadóknak lett egy modernebb, nagyobb, jobb Phoenix Home-juk. Megölték a Főnix vezért, erre lett egy tízszer jobb Főnix vezér. Szétlőtték a segélyszállítmányokat, ezzel sikeresen ösztönözték arra a lázadókat, hogy olyan gépet szerezzenek, ami egymagában pusztítanak el cirkálókat. Szétlőtték az Alderaant, erre fellázadt ellenük a Galaxis. Tényleg garantált eredményt hoz a pusztítás és öldöklés: buzdítja a lázadókat, hogy még élénkebben és jobban lázadjanak.

Visszafordítva a feltevést: ha egy hónap múlva lelőnek, akkor nem sokat számít, hogy valaki mást anno megöltem, aki talán a gyilkosom lehetett volna. Mert van egy olyan gyanúm, hogy Palpatine-nak sem számított, hogy megölte Windut, amikor Anakin Skywalker lehajította. Pedig, ha elengedi Windut, akkor talán ő öli meg.

Mi lett volna ha... Mi lenne ha... Ezek se in, se out universe nem igazán relevánsak. A mi van, ami számít. Mert mi van, ha most Thrawn elengedte Herát, és Kallus lövi le? Akkor meg azért lesz balfék Thrawn, mert miért nem szopta ki az ujjából, hogy Kallus áruló?

 

Ez a felfogás annyira jellemző a Birodalomra, ez a hiúság és arrogancia, komoly szögek a koporsójukba.

Tény, de ebben az esetben simán lehet kiszámított kockázat is. Azért van egy olyan érzésem, hogy a Syndulla család otthona nem a Galaktikus Birodalom egyik alappillére, Slavin százados nélkül sem omlik össze a birodalmi vezérkar. Mert még azt sem mondhatjuk el, hogy elvesztették Ryloth-ot. Felrobbant egy ház, jujj! Nagy veszteség! Meg a háromszázmilliárd rohamosztagosból meghalt teszem azt, húsz. Jajj!

Amúgy az epizód rámutatott arra, mennyit is ér jelenleg a lázadás. Hogy strapálta magát azért Cham anno, hogy lángolva zuhanjon alá a hordozó, ami majd felszítja a tüzet a twi'lek lázadókban. Hol is voltak most a twi'lek lázadók? Sehol! Cham otthonát elfoglalták, de nem csak egy várost, az egész nyüves provinciát, felteszem, a lázadó bagázsa már halott vagy fogoly, ő meg alig tudta megmenteni az irháját, még arra sem volt ideje, hogy felkapjon egy totemet. Pedig azért egy cirkáló és egy hordozó látványos elvesztése nagyobb veszteség volt anno, mint most egy ház felrobbantása. Szóval nem hiszem, hogy Thrawn húzása után a Birodalom bezárhatja a bazárt, és leírhatja az egész rendszert.

 

Na most szerintem az régen rossz, ha ez csak a teljes Birodalom legszűkebb vezetőire igaz, tehát a konkrét esetben mondjuk Sidious, Tarkin és Thrawn látják csak át miről is szól a dolog. Minden konkrét műveletnek vagy szektornak megvannak a maga vezetői, akiknek hasznos tudni a részletekről, ha nem is mindenről, de legalább, ami őket érinti.

És honnan veszed, hogy csak Sidious, Tarkin és Thrawn tudnak erről? Pryce ugyanúgy tudhat róla, és légy erős, ő a helyi szektorgóré.

 

Ugye nem is azt látjuk, hogy egy rohamosztagos, random pilóta vagy épp arra sertepertélő takarító néz tanácstalanul vagy kétségbeesetten maga elé egy-egy ilyen váratlan (és nyilván nagyon taktikus, tudatos) vezetői döntésnél, hanem az adott misszióban elég fontos tisztek.

Én még egy fontos tisztet sem láttam pillogni, amióta Thrawn ténykedik.

 

Az pedig nekem csúsztatásnak tűnik, hogy márpedig a háború így működik és ezt így kell csinálni.

Pedig nem az. Épp csak lentebb ecseteltem egy valódi példával. Ha szerinted a való világ csúsztatás, hát...

 

A TCW-ban pl. elég mély betekintést nyerhettünk a NKH működésébe és teljesen másképp mentek a dolgok.

Azért az KNH és a BH között van egy apró, de nem elhanyagolható különbség: a Köztársasági Nagy Hadsereg nem a Birodalmi Hadsereg. ;) Az KNH Jedi vezetés alatt állt, akik nem katonák voltak. Sok dolgot csináltak azok úgy, ahogy egy katona sosem csinálná, nem véletlen fújt rájuk Tarkin vagy tett szúrós megjegyzéseket Yularen, és Anakin kritikái is igencsak jogosak voltak. Mert ezeknek az embereknek abban bizony igaza volt, hogy a Jedik balfék módon vezették a KNH-t. Már eleve az nonszensz, hogy nincs egyetlen egy főparancsnok, hanem egy folyamatosan változó, tizenkét fős banda hoz döntést... He? :o És akkor hol említettünk még olyat, hogy minden Jedi lovag, korától és tapasztalatától függetlenül automatikusan tábornok lett, a padawanok, akárhány évesek, meg parancsnokok. Ahsoka egy rangban volt Cody-val, az ég szerelmére, már az előtt, hogy életében először csatát látott!

Szóval azért a KNH-t és a BH-t ne hasonlítsuk össze, mert a BH több tekintetben sokkal jobb - persze, más szempontokból meg sokkal rosszabb, de az megint más lapra tartozik. Sajnos, ott van az a nagy különbség is, hogy a KNH tulajdonképpen egy kolosszális bábszínház, a klón háború meg egy színi előadás, ellenben a Birodalmi Hadsereg önállóan ténykedő, valódi katonai szervezet, de ez már nem a rész témája. Egy másik topikban szívesen kifejtem, ha valakit érdekel.

 

Ott se tudott mindenki mindenről, de azért egy átlagos küldetésen a fejesek mellett egy Ahsoka vagy Rex is abszolút be voltak avatva, elvégre abban a szituációban ők is "vezetőknek" minősültek.

Igen, de mindig ott volt a "mikor tudja meg?" dolog! Mert nem mindegy, hogy a kitervelésnél vagy csak egy nappal a végrehajtás előtt tudja meg. Eleve, abból és csak abból a feltételezésből indulsz ki, hogy eddig Thrawn bármit tett, az egy nagy hadművelet része. Szerintem ez már eleve téves megítélés, hiszen a Reklam állomás elleni csatában eleve ott sem volt, másrészt, már talán egy napja is lehet annak, amikor Pryce odakérette. Szerinted ennyi idő alatt Thrawn kész haditervvel állt elő? Szerintem még felzárkózni sem volt ideje. Zseni, de nem isten.

Most meg könnyen lehet, hogy Thrawn tényleg csak véletlen volt itt. Talán csak azért jött a Ryloth-ra, hogy megnézze Hera otthonát. Aztán a vak szerencse vagy pech műve, hogy Hera éppen most jelent meg, Thrawn pedig kihasználva az alkalmat rögtönzött egyet. És mindez semmilyen nagy hadműveletnek sem része, mert azon még dolgozik. Gyűjti az információkat, amire minden nagy haditerv előtt szükség van - ám más helyzetekkel ellentétben itt úgy tűnik, hogy kémek nem állnak a rendelkezésére, így kénytelen a saját módszereit használni. Adott esetben beáldoz egy egész házat, meg futni hagy öt Y-szárnyút. Tudom, ezek végzetes csapást jelentenek a Birodalomra, az Uralkodó valószínűleg azóta sem aludt, de legalább rászokott a nyugtatókra, de ilyen a kiszámított kockázat. :)

Link to comment
Share on other sites

Ez nem kis túlzás, hanem jó nagy ökörség az események tükrében, hiszen a színek nem igazán adnak hozzá a stratégiához vagy taktikához, kivéve, ha rejtőzésről van szó.

Nem is azért hoztam fel, mert bármi köze lenne ezekhez, hanem mert majdnem olyan triviális, mint amiről itt Thrawn megbizonyosodhatott. Az igaz, hogy Heraék ügyessége, elszántsága, csapategysége, fanatizmusa és szentimentalizmusa fontos lehet egy ellenük kialakított stratégia kapcsán, de ezt a Birodalom már többször megtapasztalhatta. Thrawn pedig vélhetően minden egyes apró infónak utánanézett, ami a Ghost legénységét illeti, szóval nem arról van szó, hogy bármi újat tanult volna, sokkal inkább arról, hogy személyesen is megbizonyosodott arról, amit már lényegében tudott. Ez sem utolsó dolog persze, csak ne tegyünk úgy, mintha valami óriási titokra sikerült volna fényt deríteniük. ;)

 

Nem, nincsen, a polgárháború még nem tört ki. ;)

Attól, hogy konkrétan a polgárháború még nem tört ki, a háborús helyzet adott. Szerintem ez nem sokat változtat a dolog azon aspektusain, amiről itt beszélünk.

 

De hogy a bánatba jelentheted ki most, hogy többet vesztett a Birodalom, mint amennyit nyert, miközben még csak nem is sejtjük, mi Thrawn terve? Az ilyen kijelentéseket nem lehetne megtartani addig, amíg körvonalazódik a dolog, ne adj isten, nagy merészen, amíg a végeredményt látjuk?

Nem véletlenül szerepelt a mondatomban az "egyelőre" szó. ;)

 

Másrészt, mi az, hogy ha most futni hagyja őket, később lelövik? Ennek ugyanannyi az esélye, mint annak, hogy másnap megbotlik a lépcsőn és kitöri a nyakát.

Nem írtam ilyet. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha lehetőségem van megállítani valakit, de futni hagyom, akkor minden további tettéért (amit amúgy nem hajthatott volna végre) bizony én magam is felelős vagyok. Ha történetesen engem lelő, akkor azért is. Ha megbotlok a lépcsőn és kitöröm a nyakam, annak semmi köze nincs ahhoz, hogy korábban elengedtem-e bárkit. Ellenben, ha pont ő lök le a lépcsőn, azt nehéz totálisan függetlennek venni az előzményektől. Ez egy egyszerű dolog, nem kell túlbonyolítani. ;)

 

Tény, de ebben az esetben simán lehet kiszámított kockázat is.

Adott esetben beáldoz egy egész házat, meg futni hagy öt Y-szárnyút. Tudom, ezek végzetes csapást jelentenek a Birodalomra, az Uralkodó valószínűleg azóta sem aludt, de legalább rászokott a nyugtatókra, de ilyen a kiszámított kockázat. :)

Na igen, a számított kockázat. Jól hangzik, de inkább ne gondoljunk bele abba, hogy a Birodalom lényegében pont az ilyen könnyelműen vett kalkulált áldozatok miatt bukott meg.

 

És honnan veszed, hogy csak Sidious, Tarkin és Thrawn tudnak erről? Pryce ugyanúgy tudhat róla, és légy erős, ő a helyi szektorgóré.

Egy újabb ember, sőt lehet még van 2-3 másik, aki tud róla a Birodalomban. Lehet megvan az 6 is összesen, egy galaxisban ennél több nem is kell. :)

Link to comment
Share on other sites

Ez jogos, Thrawn egyénileg valóban sokat tanulhatott most a lázadókról. Pontosabban fogalmazva, személyesen is megtapasztalhatta, amit korábban hallott és tudott. Az már más kérdés, hogy ennek a fajta tudásgyűjtésnek bizony ára van. És itt azért elég látványos a Birodalom hiányossága, ami az egymás előtti titkolózást és bizalmatlanságot illeti. Tök jó, hogy Thrawn személyesen győződik meg mindenről és inkább elengedi a lázadókat és embereket, ill. egyéb erőforrásokat áldoz be, hogy tanulhasson, csak azért ez elég visszás. Ideális esetben a Birodalomnak már réges-rég kész profilja lenne Hera csapatára vagy épp a Főnix-sejtre, amiről minden érintett felsőbb beosztású tiszt tudna és bízna is ebben. Akkor nem kéne kis túlzással annak is külön utánajárni egy-egy érdeklődőbb új górénak, hogy Hera tényleg zöld-e vagy Kanan fénykardja kék-e. :)

Szerintem ez túl sarkos megfogalmazás. Slavinnak ott volt az esélye, hogy elfogja a lázadókat. Thrawn kíváncsi volt, mi lesz, mit lépnek a lázadók. Felméri őket, mire képesek. Ez teljesen jó és védhető logika. Ami itt kicsit erős volt, az a vége, amikor elengedte őket. Bár megjegyzem akkor már sokat nem tudtak volna tenni. A Ghost már nem egy hadihajó elől simán meglépett. Ráadásul Thrawn karakterébe beleillik ez az elengedés még akkor is, ha fura.

Link to comment
Share on other sites

Nem is azért hoztam fel, mert bármi köze lenne ezekhez, hanem mert majdnem olyan triviális, mint amiről itt Thrawn megbizonyosodhatott. Az igaz, hogy Heraék ügyessége, elszántsága, csapategysége, fanatizmusa és szentimentalizmusa fontos lehet egy ellenük kialakított stratégia kapcsán, de ezt a Birodalom már többször megtapasztalhatta.

Melyik részben is tapasztalhatta meg a Birodalom azt, hogy akár a saját otthonukat is képesek elpusztítani? Erre még én sem számítottam, pedig Thrawnnal ellentétben én az összes Rebels részt láttam, sőt, már a lázadás jövőjét is ismerem. Pláne azután volt ez számomra meglepő, hogy Hera az életét és a családja életét is kockára tette egy fadarabért. És mindezek tetejébe tegyük még hozzá, hogy abban sem lehetett biztos, hogy az a fadarab nincs a házban. Annak biztos tudatában robbanthatta fel a saját otthonát, hogy Thrawn és a kalikori is ott pusztult. Ilyet még sehol nem láttunk, és szerintem a Birodalomnak sem volt még túl sűrűn lehetősége megtapasztalni.

 

Attól, hogy konkrétan a polgárháború még nem tört ki, a háborús helyzet adott. Szerintem ez nem sokat változtat a dolog azon aspektusain, amiről itt beszélünk.

Nincs, de azért a pontosság nem árthat.

 

Nem véletlenül szerepelt a mondatomban az "egyelőre" szó. ;)

Az a szócska elkerülte a figyelmemet, bocsi. :oops: Viszont a kérdés áll, csak kicsit átfogalmazva: neked miért nagy veszteség ez? Mert azért szerintem a tény, hogy a ryloth-i lázadóknak a rész alapján harangoztak, nem rossz dolog (és ez nem Slavin érdeme, neki megvolt a lehetősége, de nem bírt Chammal). Ehhez képest a legrosszabb esetben a Birodalom elvesztett egy helyőrségnyi embert.

 

Nem írtam ilyet. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha lehetőségem van megállítani valakit, de futni hagyom, akkor minden további tettéért (amit amúgy nem hajthatott volna végre) bizony én magam is felelős vagyok. Ha történetesen engem lelő, akkor azért is. Ha megbotlok a lépcsőn és kitöröm a nyakam, annak semmi köze nincs ahhoz, hogy korábban elengedtem-e bárkit. Ellenben, ha pont ő lök le a lépcsőn, azt nehéz totálisan függetlennek venni az előzményektől. Ez egy egyszerű dolog, nem kell túlbonyolítani. ;)

Értem mire gondolsz, és erre célzom. Miért latolgatna ilyeneket bárki is? Ennyi erővel ha kiengedsz 20 év után egy gyilkost, és az újra öl, ítéljük el a bírót, mert csak 20 évet adott neki? Elvégre, ő a felelős, hiszen lehetősége lett volna örökre rács mögé zárni.

És ez a lényeg: lehet, hogy megtörténik valami, lehet, hogy nem. Csak ezért nem megtenni valami badarság. Thrawn vállalt egy kockázatot - amúgy sem lett volna sok esélye, hiszen már többször is láttuk, hogy a Ghostot nem tudja megállítani egy Arquitens cirkáló - és ez azért a jelentésekből átjöhet. Mégis mit kezdhetett volna vele? Rálő? A pajzs védi, max cirkáló telepeit merítik. Üldözőbe veszi? Mire az a cirkáló megfordul, a Ghost már a Galaxis túlfelén van.

És mit nyert volna vele? Mert mondogatod, hogy veszítettek, de azt nem sorolod, mit nyertek volna? Elvesztik Herát? Miért, tán pótolhatatlan? Nélküle nem lesz több Főnix Vezér? Elveszti a Ghostot? Tán pótolhatatlan? Nem lesz több katonai módosításokkal ellátott teherhajó több a lázadók soraiban? Talán az egyetlen komoly érvágás az Kanan és Ezra elvesztése lenne, legalábbis Luke-ig. De még talán az sem, hiszen valahogy Ahsoka elvesztését is túlélték. Legalábbis eddig nem mutatták jelét, hogy Ahsoka nélkül a Főnix tehetetlenné vált. Még a Fulcrumról is kiderült, hogy ez sem egyedi, pótolhatatlan tényező. Szóval, mit nyert volna Thrawn azzal, ha megpróbálja kilőni a Ghostot, amire amúgy esélye sem lett volna?

Nyilván, ha a Ghost két nappal később szétlövi Coruscanton a birodalmi palotát, akkor elővennék Thrawnt, de gondolom ezzel ő is tisztában van, és ezzel a tudattal vállalta ezt a kockázatot. Ugye, mint írtam: ezt nevezik kiszámított kockázatnak. Felteszem, ha nem egy teherhajó vagy öt Y-szárnyú lett volna eddig terítéken, hanem egy csillagromboló flotta, ott azért már nem könnyelműsködne.

 

Na igen, a számított kockázat. Jól hangzik, de inkább ne gondoljunk bele abba, hogy a Birodalom lényegében pont az ilyen könnyelműen vett kalkulált áldozatok miatt bukott meg.

És? Akkor már más nem is élhet vele? Ne éljen egy módszerrel, mert egyszer valaki elszámította magát? Vagyis, el fogja számítani magát, mert nem ezért vagy azért, megint olyan információkkal kezdtél dobálózni, ami jelen esetben még a jövő. Amúgy sem releváns Thrawn számára, hogy mit csesz el Palpatine, de pláne nem releváns ez a dolog annak függvényében, hogy hat évvel ezután történik meg. Szóval ja, ne gondoljunk bele, mert nemhogy más emberről van szó, más eseményekről, de még meg sem történtek.

Link to comment
Share on other sites

Ezúttal is egy jól sikerült részt kaptunk, amihez rengeteget adott Thrawn könyvhűen átemelt karaktere. Kétség sem fér hozzá, hogy jó alapanyagot biztosított a Legends, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy a végeredménynek is ugyanannak kellett lennie az adaptált változatban. Quinlan Vos karaktere pl. elég eltérő a Legends képregényekben, és a TCW-ben. Thrawnnál viszont szó sincs ilyesmiről. Ugyanaz a kimért, gyakorlatias figura, aki rajong a művészetekért, tiszteli az ellenségét, és képes olyan eredményeket felmutatni, melyet rajta kívül kevesen. Slavin a tipikus agyatlan, hirtelen haragú, magát felsőbbrendűnek gondoló, és ostoba birodalmi sztereotípia megtestesítője, aki éles kontrasztban áll a főadmirálissal. Kissé meglepő volt Thrawntól az a bizonyos kitörés, de nem vitték túlzásba, miután gyorsan visszazökkent higgadt szerepébe. Beszédes Slavin jellemét illetően, ha még egy Thrawnhoz hasonló, kimondottan türelmes és hidegvérű fickó is elvesztette a béketűrését. Thrawn tehát zseniális volt, nem érzem problémásnak, hogy ismételten futni hagyta a lázadókat. Ahogy ő fogalmazott: "Ha le akarod győzni az ellenséged, meg kell ismerned." Az eddigiek alapján szerintem erre megy ki a játék. Ki akarja ismerni Heráék csapatát, hogy a kritikus pillanatban, kellő információ birtokában ne csak a Ghost legénységét, de a lázadók egy nagyobb csoportját is képes legyen elkapni. Bár a jövő fényében tudjuk, hogy teljes diadalt nem fog aratni, jelentősebb érvágást attól még véghez vihet. Satónak és a Ghost legénységének nincs életbiztosítása, és bár valószínűtlen, hogy mindnyájan meghalnának, szenvedhetnek komolyabb veszteségeket.

Sabine után Hera is megkapta az idei első (remélhetőleg nem utolsó), többé-kevésbé saját epizódját. Jó volt visszatérni a Ryloth-ra és pozitívum, hogy megismerhettük a twi'lek családjának otthonát is, illetve kultúrájuk egy apró darabját. Ahogy a Kiroson a togruta épületek, úgy a kalikori is megkapta a fajra jellemző sajátosságot, a twi'lek lekkukat formázó alakkal.

Ellentétben a Homecoming részek, Cham is sokkal inkább úgy viselkedett, mint a Lords of the Sith regényben, ami előnyére vált. Viszont kíváncsi vagyok, mit remél elérni a Ryloth-on tartózkodásával, ami nem mellesleg birodalmi blokád alatt áll. Több értelme lenne, ha Hera és a Lázadók oldalán harcolna a Birodalom ellen. A Galaxis felszabadításával értelemszerűen a Ryloth-ra is visszatérne a szabadság. Ráadásul korábban, Cham egy kisebb sejtet vezetett (ami bár javarészt elpusztult), segítségükkel növelnék a Lázadás sikerességének esélyét. A terv nem volt rossz, már-már tényleg rutinosan törnek be, majd ki a birodalmiak által őrzött helyekről, és Thrawn nélkül valószínűleg itt sem lett volna fennakadás. Gobi rakétavetős mutatványának viszont nem sok értelmét láttam... nem lett volna értelmesebb a fő veszélyforrás, a lépegető kilövése? Helyette nyertek 5-10 másodpercet a sziklaomlással. :pfff: Egyébként arra kíváncsi lennék, hogy pl. Rex ilyenkor merre mászkál. Ő nem a Ghost csapatának tagja? Vagy csak akkor segít, amikor kedve van hozzá? Esetleg más Lázadó csoportok műveleteiben is részt vesz?

Link to comment
Share on other sites

Cham most valóban szimpibb volt mint legutóbb, és az a Gobi rakéta vetős akció is kissé röhejes. :D Bár lehet, hogy rájuk akarta omlasztani a sziklát csak nem jött be. :P

 

Rex tényleg nagy talány néha hol lehet. Itt is elfért volna egy kis nosztalgiázásra, esetleg Numával. Bár erre kevés teret adott volna a rész.

Link to comment
Share on other sites

Ne bántsátok már szegén Gobit, öregember már. Elgondolt valamit, aztán nem úgy sült el. Az ő korában már megesik. :)

 

Rex más feladatokat is elláthat a lázadók soraiban, nem csak a Ghost legénységét erősíti (erre utal, hogy többségében az eligazításokon vesz részt, vagy űrhajót kommandíroz). Eddig is csak olyan akciókból vette ki a részét, amihez a szakértelme szükséges volt (bár olyanban sem mindig, a kórházállomást kihagyta). A Ryloth-on ő nem harcolt, ott dekkolt egy csillagromboló hídján. A legnagyobb tette, hogy kimentette Anakint. Szerintem a bolygóra le sem szállt. Szóval nem csoda, hogy nem jött ide, amikor a csapatban már eleve volt egy helybéli.

Ráadásul, most inkább már a távolban maradó hadvezér, semmint aktív harcos. Ami a korát tekintve azért nem csoda. Szegény az Interdictor folyosóin szaladgálva is majd kiköpte a tüdejét. :)

Link to comment
Share on other sites

A készítők viszont összehoztak egy csúnya bakit is: a Ghoston több jelenetben is ott a Phantom (tulajdonképpen, egy jelenet van, amiben nincs rajta). Az epizód elején, vagy amikor landolnak Heráék otthonában, orral kifelé áll a hajóból, amikor szállnak fel, meg tattal kifelé áll (ezt az egyszer így, egyszer úgy áll bakit amúgy is rendszeresen elkövették a múltban, de most aztán durva, hogy a Phantomnak ott sem kéne lennie - még a bakin bellül is bakiztak :) ). A trailerből meg ugye tudjuk, hogy

 

az új Phantom - már, ha Phantom lesz a neve - teljesen máshogy fog kinézni.

 

Különösen fura egy ilyen baki, miközben olyan részletekre is figyeltek, hogy Herán ne legyenek ott a lázadó rangjelzések, amikor belóg az otthonába, ami szintén nagyon jó pont.

Nem lehet, hogy ez a rész előbb készült mint az első? :P Persze akkor is hiba, de kissé magyarázható lenne. :) Nem tudom mennyire lineáris a készítése a sorozatnak.

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text .   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored .   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information