DC Universe

[Darth Revan9]

Megvan mi nem tetszik még benne. Az a ronda csiricsáré színvilága. Shcumacher Batmanjére emlékeztet.

[Bomarr]

Ezt kifejezetten előnynek érzem. Az egyik ok, amiért a 60-as évekbeli filmeket kifejezetten szeretem nézni azaz, hogy akkor még nem idegenkedtek az élénk színektől, műfajtól függetlenül. Nem értem miért lett divat kiszívni a színeket a filmekből.

[Dzséjt]

Mert a letargia és a dark az cool! (Nem, nem az.)

[Darth Revan9]

Véleményem szerint DC filmekbe nem, vagy kevésbé illik a 60-as évekre jellemző harsány színvilág. A 80-as években a Végtelen Világok Krízise után nem csak a történetekben, de a képregények képi világában is utat tört a sötét tónus. Ezt a képi világot pedig Tim Burton, Christopher Nolan, Zack Snyder, és Matt Reeves kezelték talán a legjobban eddig. Esetleg még Patty Jankins.

Az látható, hogy Gunn erősen merít az aranykorból és az ezüstkorból. Biztos vannak olyanok, akiknek ez kell és ez a megfelelő. De nekem a Krízis utáni DC az igazi.

[LordGravon]

A Batman: Arkham játék trilógia:

 

Az elmúlt években, kisebb-nagyobb megszakításokkal végig vittem az Arkham játékokat és eléggé élveztem.

 

Legjobban szerintem az Asylum működött, ahol hatásos az a klausztrofobikus felállás, hogy Batman csapdába van esve az ellenségeivel az Elmegyógyintézetben és tényleg, bizonyos értelemben ő maga sem lóg ki annyira a sorból, köztük.

 

Tetszett, hogy az Arkham Citybe sokkal nagyobb mozgás terünk van, de valahol e miatt is kicsit kevésbé erős a folytatás, viszont jó volt még több Batmanes karakterrel találkozni benne.

 

Nemrég fejeztem be az Arkham Knightot, ami, habár vannak erősségei, megint csak egy kicsit gyengébb folytatás. Jó volt a Batmobillal furikázni, de talán egy kicsit túl sokszor kellett rá hagyatkoznunk a játékban.

 

A címszereplő, illetve a Madárijesztő párosa, mint ellenségek, szerintem nem annyira ütős. Az Arkham Knight Piros Sisakos háttérsztorija érdekes, de maga a karakter inkább kicsit idegesítő, mint fenyegető, mielőtt le kerül róla a maszk.

 

Madárijesztő pedig, habár fenyegetőbb, illetve remekül megformált karakter ebben a játékban, szintén a végén már egy kicsit kezd sok lenni, a monológjaival, amire még maga a játék is poénkodva rámutatott, két utcai bűnöző párbeszédében.

 

A két főellenséget viszont viszonylag jól ellensúlyozta Joker megjelenése, Batman hallucinációja formájában. Mark Hamill alakítása pedig persze remek és az ember kicsit vacillál is miatta, mert habár eléggé szemét Joker, de a színész karizmája miatt néha az ember már-már egy kicsit kezdi majdhogynem megkedvelni a bohócot, aztán mégsem.

 

Az is érdekes/találó volt, hogy itt szó szerint ő testesítette meg Batman félelmeit/sötét oldalát.

 

Szóval kicsit vegyesek az érzéseim a játékot illetően, de eléggé tetszett ez is.

 

Arrow 1-3. évad:

 

Szintén az elmúlt években elkezdtem nézni az Arrow-ot.

 

Eléggé tetszett az első két évad. Jó/érdekes csavarok meg ellenségek vannak benne, csak a harmadik évad volt kicsit gyengébb, viszont úgy tudom később megint javul a sorozat színvonala, szóval valamikor tovább nézném.