SW könyvek

[Darth Revan9]

2 perccel korábban, Iqvi írta:

Az X-szárnyúakra nincs esély?

Nem tartom lehetetlennek, de ott hat könyvet újra ki kéne adni.  Nem szeretik az újra kiadást. Eddigi tapasztalataik alapján jóval kevesebbet hoz, mint a teljesen új. A Fejvadász háborúkba is csak azért mentek bele, mert ott csak 1 újra kiadás kellett. Amíg van olyan sorozat amiből egy sem jelent meg, addig azokra fókuszálnának.

[Darth Sky]

2 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

1. Elindítják a The New Jedi Ordet... 2. Ugornak a Legacy of the Force-ra

Én mindkét opciónak örülnék, ugyanis mindkét sorozat érdekelne. Remélem, ha apránként is, de idővel kiadják mindkét említett szériát. Ha évente a pár kánon regény és képregény mellé beférne néhány Legendák is (ami szerintem kivitelezhető), már örülnék. 

[Iqvi]

2 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

The New Jedi Order Legacy of the Force

Ez a kettő sorozat amúgy miről is szól? Nem nagyon vagyok otthon a Legendák világában,

[Nute Gunray]

Igazából engem már az NJO és annak folytatásai már nem hoznak lázba. Amit lehetett, a kiadó már megjelentett a Legends-ből, egy-kettőt kivéve. Ez így is hatalmas eredmény annyi ínséges év után, amikor a 2000-es években szinte egyáltalán nem érkezett SW-regény.

 

Persze, ha kijönne az NJO, a Dark Nest-trilógia, a LOTF és a FOTJ, nem tiltakoznék, megvenném az összes kötetet, mégha évekig nem is olvasnám el őket. Én most már inkább csak az új kánon könyveire vagyok igazán kíváncsi.

[Darth Sky]

7 perccel korábban, Iqvi írta:

Ez a kettő sorozat amúgy miről is szól? Nem nagyon vagyok otthon a Legendák világában,

Amennyire képben vagyok, a "The New Jedi Order" a Yuuzhan Vong (egy Galaxison kívülről érkező faj) inváziójáról szól az Új Köztársaság ellen. Hangsúlyos szerepet kap benne Luke Skywalker és a feltámasztott Jedi Rendje is. Köztük többek között Han és Leia gyermekei: Jaina, Jacen és Anakin Solo. 

 

A "Legacy of the Force" fő témája (elég spoileres),

Spoiler

hogy a Sötét Oldalra állt Jacen Solo mihez kezdett Lumiya befolyása alatt.

 

[Iqvi]

9 perccel korábban, Darth Sky írta:

 "The New Jedi Order" a Yuuzhan Vong (egy Galaxison kívülről érkező faj) inváziójáról szól az Új Köztársaság ellen

Hmm, azt hittem a vong háborúról nem is szólnak könyvek, ez így nagyon érdekesen hangzik. 

[Darth Sky]

Coruscanti éjszakák III: Az Erő mintázatai

 

Hangyányival talán gyengébb lett az I-II. résznél, de így is a jobb regények között a helye. Mondhatni Reaves hozta az elvártat. Coruscant Alvilága ezúttal kissé háttérbe szorult, de annyira nem bántam, mivel a témát már alaposan körüljárhattuk A vadászó árnyékban és a Coruscanti éjszakák I-II. részében. Természetesen a bolygó méretű metropolisz kifogyhatatlan helyszínek tárháza, így a negyedik kötetre sem untam meg a Birodalmi Központot, mivel újabb és újabb rétegei kerültek feltárásra. A karakterek érdekesek és élettel teliek, a sztori pedig úgy tartja fenn az érdeklődést, hogy gyakorlatilag néhány mondatban összefoglalható. De Revaes korábbi történeteinek is (különösen a Harctéri sebészeknek) ez volt az egyik legnagyobb erőssége: akkor is érdekes olvasmányt nyújt, ha a sztorit tekintve néhol szinte "semmi" nem történik. Mert ennek során is mélyebb betekintést nyerhetünk a szereplők gondolataiba, megismerhetjük a motivációikat, az egyéniségüket, vagy olyan hétköznapi dolgokról kaphatunk élvezetes leírásokat, mint pl. egy séta a Coruscant utcáin, egy látogatás a piacon, vagy némi kikapcsolódás egy ivóban. Az ilyen apróságok teszik számomra életszerűbbé Reaves történeteit, és hozzák közelebb a messzi-messzi galaxist. 
A cselekény számos ponton kísértetiesen emlékeztetett a Rebelsre: 

Spoiler

 

Adott egy Jedi-lovag (Kanan/Jax), aki maga mellé vesz egy páratlan Erő-potenciállal bíró, ám sötétséget is rejtő tanítványt (Ezra/Kajin), így kénytelen önjelölt Jedi-mesterré válni, hogy egyengesse a fiú útját. Vader Inkvizítorai azonban vadásznak rájuk, miközben egy lázadó csoport (Főnix-sejt/Ostorcsapás) élén küzdenek a túlélésért. Probus Tesla is a Rebels-beli Főinkvizítort jutatta eszembe. Illetve akad egy talpraesett, erős női karakter Laranth Tarak személyében, aki itt-ott Hera Syndullát juttatta eszembe, és nem csak azért, mert ő is egy zöld bőrű twi'lek nő.  Úgy éreztem, Reaves néhol kissé túlzásba esett Kaj Erő-képességeit illetően, főleg, amikor szó szerint atomizálta az egyik Inkvizítort. Helyenként még a hírhedten "túl erős" Starkiller is kispályásnak tűnt a fiú mellett. A bota nevű csodaszer kissé túlzó hatalommal lett felruházva, de még tűréshatáron belül volt. Hiszen érthető, hogy motivációt kellett adni a karaktereknek, így különösen értékessé tették a növénykivonatot. Kíváncsi vagyok, milyen hatást gyakorol majd Vaderre a befecskendezett cucc. 

Meglepetéseket is kaptunk a regény végére Dejah árulásával és a bota hordozójával (Laranth) kapcsolatban. A zeltron feromon-befolyásolása sokáig ösztönösnek tűnt, aminek egy ideig Jax sem tulajdonított komolyabb jelentőséget. Sajnos Dejah a saját önző érdekeit a lojalitás elé helyezte. Nem igazán tudtam sajnálni, amikor Vader kizúzta belőle az életet. Viszont ezzel magyarázatot kapott az előző könyv végi kórházas jelenet, amikor Jax a feromonhatás miatt kendőzte el a Laranth iránti érzéseit, amelyekről végre kiderült, hogy kölcsönösek. Jó volt látni az előrelépést a kapcsolatukban. 

I-5 remek volt, mint mindig, bár azt egyelőre nem tudtam hova tenni, hogy az élőlényekhez hasonló érzéseket generált, amiket megérezhetnek az Erő-érzékenyek. A Palpatine elleni orgyilkosság kudarcra ítélt terv volt (bár ezt a szereplők nyilván nem tudhatták), ami nem is igazán tudott kiteljesedni. Jax aggályait itt nem teljesen értettem... attól nem lett volna rossz ember (vagy a Sith-ekhez hasonló), ha egy szó szerinti tömeggyilkos életét oltotta volna ki. Persze lehet rajta dilemmázni, hogy egy merénylet megszervezése/végrehajtása mennyire egyezik a Jedi morállal, de szerintem pont az a bűn, ha Jediként életben hagy egy Sith-et, aki potenciális és valós veszélyt jelent a Galaxisra. Mellesleg a Sötét tanítvány c. regényben a Jedi Tanács is merényletet szervezett Dooku ellen (bár ők is moralizáltak rajta, hogy ez nem a Jedik útja). 

Kaj további sorsára kíváncsi vagyok, furcsa helyzet keletkezett a memóriatörlésével. Jó lenne, ha a többiek is ellátogatnának a Shilire és jobban megismerhetnénk a togruták őshazáját.

Den szó nélküli távozása meglepett, de a végére szerencsére visszatért. Viszont furcsa... mert értem, hogy kötődik a csapathoz (Jaxhez, I-5-höz, stb.), viszont, ha igazán szereti a feleségét, akkor nem mellette lenne a helye a Sulluston? Lehet, hogy önzés, de én a helyében hazatértem volna, természetesen egy tisztességes búcsú után. Szokatlan, hogy valaki az állandó "izgalmakat" és életveszélyt választja a letelepedés, a nyugis élet és a szerelem/család helyett. 

Rhinann ezúttal kissé háttérbe szorult, sok vizet nem zavart a jelenléte. Persze neki is igyekeztek motivációt adni a bota hatása iránti sóvárgással, de kicsit erőltetett volt. A helyében én nem kockáztattam volna az életem azért, hogy "belőjem magam". 

 

Kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy mit tartogat a jövő a csapat számára. Remélem, a következő kötet nyújt egyfajta lezárást, mert Reaves utolsó SW-regénye és sztori ciklus vége.

[Darth Revan9]

Az utolsó lovagban még erősebb lesz a párhuzam a Lázadókkal. Az egyik jelenet hátborzongatóan azonos.

[Nute Gunray]

David Sherman & Dan Cragg: Jedi próba

 

Közepesnek értékelem a könyvet, amely bár ideig-óráig lekötött, de biztos vagyok benne, hogy félév múlva már nem nagyon fogok emlékezni a szereplőkre és az eseményekre (bár utóbbi végső soron összefoglalható egy-két mondatban). Mindkét író a tengerészgyalogságnál szolgált, így a háború velejáróit, a logisztikai, ellátási problémákat, nehézségeket remekül bemutatták, ahogy a harcok brutalitását és a sebesülések élethű ábrázolását is. A könyv mélységekben foglalkozott a baráti tűz gondolatával is, amely nem egy klón értelmetlen halálát okozta (az egyik legerősebb jelenet egyértelműen az, amikor a "Zöld Varázsló" kódnevű felderítő klón hasztalan próbálja visszajuttattni a főhadiszállásra a megszerzett információt). Ilyen keretek között Anakin (és Halcyon) sokszor kilógott a sorból. A címmel ellentétben itt ugyanis kőkemény hadszíntéri eseményekről van szó, ők ketten nem sokat adtak hozzá az eseményekhez.

 

A Praesitlyn szeparatista lerohanásával kezdődik a könyv. A regény nagyon jól kezd, aztán fokozatosan válik egyre érdektelenebbé, sőt, a végén a szerzőpáros összecsapta az egészet és gyorsan lezárta a történéseket, miközben több szál a levegőben maradt. Kapunk egy kicsi politikai intrikát (Coruscant), szerelmi szálat (Odie és Erk), de ezek mind-mind felszínesek. Ahhoz képest, hogy a két szerző mennyit áldozott a könyv elején a hadsereg ellátásának problematikájára, később ez egyáltalán nem kap szerepet a könyvben, sőt már maguk a harcok is elég felületesen vannak ábrázolva. A végén az űrcsatát meg egyenesen átugrotta a két író, pedig az egész regényben az a nagy dilemma, hogy ha megérkezik a szakadár erősítés, akkor mindennek vége.

 

A karakterek sem lettek igazán emlékezetesek: Erk és Odie már a könyv közepétől kezdve idegesítőek voltak, ráadásul a csatározások közepette az írók már nem is tudtak mit kezdeni velük. Kapunk egy rettenthetetlennek bemutatott rodiai veteránt, Grudót, hogy aztán egy ostoba eseménysor közepette a fent nevezett Odie véletlenül lepuffantsa, még mielőtt az igazi harcok beindulnának. Az elején szimpatikus Slayke fokozatosan válik idegesítővé, akinek motivációt nem igazán ismerjük meg, és a végére nem egy karakteridegen megnyilvánulása van. A könyv közepétől olyan szinten kikerül a döntéshozatalból, hogy már-már különcnek tűnt. Aztán ott volt Nejaa Halcyon, aki ha minden igaz, a későbbi Corran Horn nagyapja. Úgy éreztem, hogy a könyv második felére ő is beleszürkült az eseményekbe. Talán az egyetlen érdekesebb személynek a szeparatista admirális, Pors Tonith tűnt számomra, de lehet csak azért, mert szeretem a muun-okat. Ha jól emlékszem, ő később a Darth Plagueis-ben is feltűnt. Bár dörzsölt stratégaként hivatkoznak rá ellenfelei, én ennek jelét sem láttam. Ide kapcsolódva, Ventress szerepeltetése viszont felesleges volt; bár elvileg az a szerepe, hogy képviseli Dooku-t, de ennek ellenére a muun a Sith lovaggal is tárgyal mellette. Egyébként is az egész könyvben arról szólnak ezek a tanácskozások, hogy Tonith követeli az erősítést, míg Dooku és Ventress azt válaszolja erre, hogy türelem, hamarosan érkezik.

 

A Jedi próba része annak a klónháborús könyvsorozatnak, amely még az EP3-at megelőző években íródott. Nem a kedvencem ez a sorozat, és nem csak azért, mert a TCW azóta számos aspektusát felülírta (hogy a kronológiát már ne is említsem). Most már csak egyedül a Töréspont elolvasása van hátra. A Jedi próba a Yoda - Sötét találkozónál határozottan jobb, de pl. a A Cestus csapda valamivel jobban tetszett, nem beszélve a MedStar I-ről. Ez a könyv nálam a MedStar II-vel van egy szinten. De azért a sorozat egyik darabjától sem voltam igazán elájulva. 3/5

Szerkesztve: 2019. Március 17. - Nute Gunray

[Darth Sky]

Hasonló véleményen vagyok, ez a regény nálam is legfeljebb átlagos. A Medstar II szerintem lényegesen jobb karakterek és leírások tekintetében is.

A Töréspont viszont már a jobb Klónháborús regények közé tartozik. Főleg Mace Windu karakteréhez ad rengeteg plusz töltetet.

 

A "Klónok háborúja regény" sorozat darabjait én így rangsorolnám:

 

1. Töréspont

2. Medstar I: Harctéri sebészek

3. Medstar II: Jedi gyógyító

4. A Cestus csapda

5. Jedi Próba

6. Yoda - Sötét találkozó

[Nute Gunray]

Igen, így belegondolva a MedStar II valóban jobb (bár kicsit csalódás volt nekem az I-hez képest). A sorrenddel egyébként nagyjából egyetértek. Most már ideje lenne elolvasni a Töréspontot nekem is.

[Darth Revan9]

A klónháborús regények bennem kifejezetten jó emlékeket hagytak. Csak a Külső Űrrel voltam egy kissé elégedetlen. Még mindig jobbnak tarom őket, mint a legtöbb Új Köztársaság regényt.  Már elkezdtem a Klónháborús játszmák I. kötetét. Eddig messze menően jobbnak érzem, mint a Külső Űrt. Karen Miller úgy tűnik kitett magáért ebben a duológiában.

[Nute Gunray]

Az Új Köztársaságos regényeknél szerintem is jobbak (ha pl. a Kristálycsillagra vagy a Barbara Hambly-félékre gondolsz), de azoknál nem nehéz.

[Hunner]

2019. 03. 08. - 17:49, Darth Revan9 írta:

Állítólag folyamatban van a dolog, de a Disney számára ez nem elsőbbségi prioritás. Nem lehet tudni mikor végeznek. Egyébként ezzel kapcsolatban elég közlékenyek voltak, ugyanis a Disney-Lucasfilmből az utóbbi években harapófogóval kell kihúzni az infót. Annak idején pl. 2014-ben a Legendák - Új kánon rendszerről nekem kellett felvilágosítani a kiadót, mert a jogtulaj erre nem vette a fáradságot.

Ha lesznek Legendák, akkor azok nem mostanában jönnek. 2019. első félév teljesen kizárva. 2019. második félévén rezeg a léc. Még nem tudni mi jönne. Két opciót tartok valószínűnek. 1. Elindítják a The New Jedi Ordet. Csak elindítani tudnák, egybe nem igazán tudják megvásárolni mind a 19 könyv jogát, ugyanis a Disney az utóbbi időben mindig egy éves ciklusokban gondolkodik, 19 kötet pedig nagyon sok lenne 1 évre úgy, hogy még a kánon könyveknek is jönniük kéne. 2. Ugornak a Legacy of the Force-ra  Ez csak 9 kötet, egy 1 éves periódusra bőven beférne és nem kéne attól tartani, hogy félbe marad egy hosszabb sorozat. Látatlanban azt mondom, ismerve a kiadó gondolkodását, hogy a 2. opció mellett döntenének.

szerintem hozzuk be elöbb LOTF 9 kötetét azutan ugyis többet tudunk,hogy lehetne e a TNJO  valahogy kikunyerálni

[Darth Revan9]

40 perccel korábban, Hunner írta:

szerintem hozzuk be elöbb LOTF 9 kötetét azutan ugyis többet tudunk,hogy lehetne e a TNJO  valahogy kikunyerálni

Remélem, hogy így lesz.

[Darth Revan9]

Karen Miller: Klónháborús játszmák: Árnyak közt

Nem hittem volna, hogy a Külső Űr után lesz olyan Star Wars regény Karen Millertől, melyet szeretni fogok. A Külső Űr se lett rossz. Azzal a regénnyel az volt a baj, hogy egy relatíve rövid sztorit dolgozott fel túl nagy terjedelemben. A zigoolai küldetés egy hosszabb elbeszélésben, vagy egy kisregényben nagyobbat ütött volna. Az Árnyak közt című könyvben Karen Miller alaposan felbővítette a szereplők és az események számát. is. Még mindig találhatunk lassú tempójú jeleneteket, bő lére eresztett párbeszédeket, de ezeket most sokkal jobban sikerült tartalommal, értelemmel és drámával megtölteni. Akik az akció és csatajeletek miatt hiánya miatt panaszkodtak a Külső Űrnél, most kapnak egy nagyszabású csatát a Kothlisnál és több jó fénykardos csatát is. Ezeket is kifejezetten élveztem, de K. Miller karakter központúsága és mély drámája nyerte el a tetszésemet legjobban.

A történetben

Bail Organa, aki a Köztársasági biztonsági dolgait intézi, hírét veszi, hogy a Lanteeben valami készül a szeparatisták részéről. A Lanteeb egy stratégiailag jelentéktelen világ, mégis Dooku csapatai megszállják. Obi-van és Anakin titkos küldetésre indulnak a planétára, hogy megtudják mi is áll a háttérben. Szóval kapunk egy jó kis besurranós, lopakodós sztorit. Egy apró negatívum. Amikor Bail, Obi-van, Padmé és Anakin tanácskoznak a lanteebi dolgokról, sajnos egyikük sem veti fel a lehetséges megoldást: a szeparatisták valamilyen fegyvert, droidgyárat, vagy ilyesmit építhetnek. Nem értettem miért nem jutott azonnal eszükbe, hisz olyan kézenfekvő. Végül kiderül, hogy Lok Durd, a neimoidi tábornok egy Bant’ena Fhernan nevű tudósnőt zsarol, hogy állítson elő a bolygón található egyik ásványból egy halálos biológiai fegyvert. A vegyi fegyver annyira veszélyes, hogy akár a háború menetét is eldöntheti. (Érdekes volt Padmé reakciója: mi jön legközelebb, egy bolygóromboló? Talált, süllyedt, az jön legközelebb. )

A háború borzalmai nagyon részletesen a szemünk elé tárulnak. Érezhetjük a veszteségeket, a sérüléseket. Yoda kijelentése a szeparatistákról érdekes. Ők a sötét oldal eszközei. Erről eszembe jutott, amit Maz mondott Az ébredő Erőben, hogy a sötét oldal mindig megtalálja a szolgáit és eszközeit. Nos, ez most a Klónháború idejében nagyon jól érezhető. A roham droidok kegyetlensége teljesen jól tapintható. Kapunk halott civileket, lerombolt otthonokat, kész tömegmészárlást is. Érezhető, miért is nyugodott bele a galaxis a Birodalomba a háború végén: nem akartak több ilyen szörnyűséget, akkor inkább legyen diktatúra.

A főgonosz

Lok Durd végtelenül kegyetlen és kíméletlen, a sötét oldal nagyszerű bábja. Félelmetesek azok a jelenetek, melyeknél Bant’ena Fhernant terrorizálja és rettegésben tartja. Meg is értem a doktornőt, hisz csak a családját próbája védeni. Végtelenül megsajnáltam őt. A Jedikkel való kapcsolata ellentmondásos. Szeretné, ha megmentenék, de úgy érzi nem értik meg őt. Örül a szökés lehetőségének, de Durd terrorja és a lebukás után kénytelen belemenni a Jedik feladásába.

Nagyon nehéz és drámai helyzet alakul ki. Egyértelműen látszódik, hogy a Jedi Rend megváltozott. A háború kegyetlenül megváltoztatta őket. Rendkívül nehéz döntéseket kell meghozni, érezhető, hogy kényszerpályán vannak, letértek az útról. Azzal, hogy belementek a háborúba, máris vesztettek. Kénytelenek hazudni, olyan döntéseket is fontolgatnak, melyek szinte már a sötét oldalhoz tartoznak. Vajon megéri feláldozni pár ember életét annak érdekében, hogy milliárdokat mentsenek meg?

Obi-vant is egyre jobban kikészíti a háború. Fárad, mindent belead. Obi-van már a Külső Űrben is kitűnően megelevenedett az olvasók előtt. Ugyanez a helyzet az Árnyak közt című regénynél. A Jedi-mester mindig a nagyobb jót igyekszik szem előtt tartani. De ez néha sötét gondolatokhoz vezethet, főleg ha milliárdok élete a tét.

A klónháború erkölcsileg romboló hatását akkor érhetjük legjobban tetten, amikor Obi-van elgondolkodik azon, hogy talán érdemes lenne megölni Bant’enát, nehogy a vírus elkészülhessen, és így talán milliárdokat lehetne megmenteni. Természetesen eddig nem jut el a cselekmény. A Jedik inkább üzenetet küldenek Yodának, hogy szervezze meg a doktornő rokonainak megmentését, aztán Bant’ena megszöktetését tervezik.

Obi-van itt emberibb, mint valaha.

Bekerül a képbe Taria Damsin, egy halálos betegségben szenvedő Jedi-lovag, akivel korábban Kenobi nagyon közeli kapcsolatba került. Obi-vannak fáj, hogy látja a szeretett nőt haldokolni. Ez szintén érzékletesen le van festve.

Szóval, akik szeretik a Jedi-mestert azoknak kifejezetten ajánlott a könyv.

Anakin Skywalker szintén nagyon fókuszban van. Talán utoljára Matthew Stovernek vagy James Luceno-nak sikerült ilyen jól megragadnia ezt a karaktert. Karen Miller Anakin ábrázolása kiváló. Megkapjuk személyiségének minden aspektusát. Azt az Anakint, aki kiválóan ért a droidokhoz és remek pilóta. Az anyját gyászoló ifjút, aki fogadalmat tett, hogy többé nem vall kudarcot. Ez nyilvánul meg a legjobban, mindenkit meg akar menteni, óriási fájdalmai vannak a veszteségek miatt.

Nagyszerű a párhozam Bant’ena és Shmi között. Érezhető, hogy Anakinnak az anyja jut eszébe róla. Ígéri, hogy mindenkit megmentenek, csak aztán nem minden rokonát vagy barátját sikerül kihúzni a bajból.

A hősies harcost. A magában vívódó hőst. A sötét oldal felé sodródó, érzelmi kitörésekkel teli Jedit. A ragaszkodó hősszerelmest, akinek a mindenek Padmé és mindent megtenne érte. Jó volt ezen aspektusok mindegyikét olvasni. A szerelmi érzelmek is kiválóan lefestettek.

Ban’tena Fhernanról már fentebb írtam. Nekem szimpatikus volt a figurája.

Ahsoka itt kevesebb szerepet kap, mint Anakin és Obi-van, de az jelentős. Nagyszerűen kiveszi a részét a csatákból, a nyomozásból és Taria Damsin oldalán a mentőakciókból is. Szeretne bizonyítani mesterének. Tariával egy jó, baráti kapcsolat alakul ki.

Taria Damsin nem kapott sok szerepet, de a szövegei nagyon jók. Megkedveltem a közvetlen, barátságos figuráját. Egyedi a szemléletmódja.

Padmé ugyanolyan aggódó, lelkiismeretes, ahogyan megismerhettük.

Bail Organa szintén hozza a megszokott formáját. Becsületes, elszánt ember, aki tényleg a galaxis szebb, békésebb jövőjéért ténykedik. Barátsága Obi-vannal már szilárdabb alapokon áll. Igyekszik Anakinnal is megkedveltetni magát.

A cselekmény nem midig gyors tempójú, de a lassabb részek is érdekesek főleg a fentebb leírt erkölcsi dilemmák miatt. A dráma nagyon tapintható. A karakterábrázolás mély és összetett. A kötet végi fordulat pedig rendkívül izgalmas lett. Maximálisan elégedett vagyok az Árnyak közt című könyvvel. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog, és azt sem, hogy bekerülne a kedvenceim közé, főleg a Külső Űr után. Csillagos ötös.

 

 

 

[Darth Revan9]

Bár a 2013 előtti címeknél még nincs előre mozdulás érdemes most megjegyezni valamit.

A Disneynél megújult az értékesítési rendszer a kánon könyveknél és képregényeknél. A lényege az, hogy sokkal könnyebben lehet most már szerződni. Ha ezt a rendszert kiterjesztik az összes 2013 előtti címre is, akkor van esély arra, hogy folyamatosan, szépen lassan minden Legendák megjelenjen. Akár olyanok is, mint az X-szárnyúak vagy a Jedi-növendék. Izguljunk, hogy ezt az új értékesítési rendszert minél hamarabb kiterjesszék a 2013 előtti könyvekre is.

[Iqvi]

11 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

X-szárnyúak

Ez érdekel a legjobban. Remélem elejérő kezdik.

[Nute Gunray]

Igen engem is, mert a régi darabok horrorisztikus áron mozognak az antikvárpiacon.

[Darth Revan9]

Még ha be is következik az új értékesítési rendszer kiterjesztése, akkor is valószínűleg a kiadatlan hosszú sorozatok jönnek először.

[Darth Sky]

Csak ennyit mondok:

 

The New Jedi Order

Legacy of the Force

Fate of the Jedi

 

Ezek megjelenésével nagy álom válna valóra, így remélem, bekövetkezik. 

[Darth Sky]

Mi a különbség A Birodalom árnyai regény és képregény között? Eddig abban a hitben voltam, hogy a képregény a könyv sztorijának adaptációja (ahogy pl. a Thrawn-trilógiánál). Viszont elkezdtem olvasni a regényt, és eddig teljesen más a cselekménye, mint a képregénynek. Két külön sztori lenne, ami kiegészíti egymást? 

[Darth Cupsy]

7 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Mi a különbség A Birodalom árnyai regény és képregény között? Eddig abban a hitben voltam, hogy a képregény a könyv sztorijának adaptációja (ahogy pl. a Thrawn-trilógiánál). Viszont elkezdtem olvasni a regényt, és eddig teljesen más a cselekménye, mint a képregénynek. Két külön sztori lenne, ami kiegészíti egymást? 

Én úgy emlékszem, hogy ugyanaz, bár már rég olvastam őket az biztos. Egész  véletlenül nem lehet, hogy a képregényből a Végkifejletet olvastad? 

[Darth Sky]

Nem hiszem, mert a képregény úgy kezdődik, ahogy az Ep5 abbamaradt. Konkrétan erről a számról beszélek. Ez az egy jelent meg anno nyomtatásban is nálunk, mielőtt a Semic lehúzta a rolót. Ezzel szemben, a regény a Vaderrel beszélő Palpatine-nal indít (annak a bizonyos holo-beszélgetésnek a másik szemszöge, amit az Ep5-ből ismerünk), majd ugrunk oda, ahol hőseink már a Tatooine-on várják, hogy Boba leszállítsa Hant Jabbának.

[Nute Gunray]

Ez volt az utolsó szám, amit a Semic kiadott, nekem is megvan. Bár a sztori ugyanaz, a könyvhöz képest vannak eltérések és hangsúly-eltolódások egyes szereplők, pl. Fett és más fejvadászok javára, míg mások sztorivonalait, pl. Leia, redukálták.  

[Darth Revan9]

A képregény és a regény között vannak különbségek, a szemszögek mások. Az a helyzet, amit Nute leírt.

[Nute Gunray]

5 évvel ezelőtt a Disney ezen a napon törölte el, vagy tette zárójelbe az Expanded Universe-t, mostani nevén a Legends-t. Az eltelt időszak már elegendő arra, hogy mérleget vonjunk és láthatjuk egy új canon-történetvonal kifejlődését. Ti mit gondoltok a Legends és a canon viszonyáról, vagy egyáltalán a Disney döntéséről így utólag, hogy más van viszonyítási alapunk?

 

A magam részéről először is örülök, hogy az olyan vadhajtások végleg eltűntek, mint a Jedi Prince-sorozat, vagy a különböző gáz történetek, amelyeket a 90-es években alkottak (Kristálycsillag, Barbara Hambly vagy akár a Különbéke). Az új rendszer előnye, hogy sokkal inkább meg van szervezve központilag, a különböző könyvek és képregények sok esetben egymásra épülnek, összhang van közöttük, és nem jöhetnek létre olyan mikrouniverzumok, mint annak idején, amikor az írók egymás történéseire alig hivatkoztak, és Lelandék voltak kénytelenek valami kronológiát ácsolni egymáshoz oda nem illő történetekből. Másrészt azonban nem gondolom, hogy a színvonal annyival jobb lenne. Vegyük az EP6 utáni időszakot: ha a korai borzadályokat tényleg nem számítjuk, akkor azért a Birodalom bukásának története talán színvonalasabban volt elmesélve annak idején. Évtizedes utóharcok, belviszályok stb. legalábbis az X-szárnyúak sorozatot és a Thrawn-trilógiát a magam részéről magasabb színvonalú alkotásnak ítélem, mint az Utóhatás-trilógiát, amely néhol a Galaxis helyzetét illetően bizony elég gyermetegnek bizonyult. Persze itt még be kell tömni majd' egy harminc éves lyukat a Galaxis történetét illetően. A 9. rész után nyilván beindul a dömping.

 

Az eredeti trilógia körül játszódó új képregényeket nyilván nem lehet egy lapon említeni a borzasztó korai Marvel-képregényekkel, amelyek még a 80-as években íródtak. Másrészt sajnálom a Crispin-féle trilógia törlését, amely egyes részleteiben számomra tetszetősebb volt, mint amit a Solóban és a hozzá kapcsolódó regényekben rittyentettek hősünknek.  Amit sajnálok, hogy egy-egy kitekintéstől eltekintve a prequel-érában még nem születtek alkotások. Sajnálom A Sithek aranykorát, az egész Kotor-t és képregényeit, úgy-ahogy a TOR-t is, nem beszélve az olyan mesterművekről, mint a Vadászó árnyék vagy a Darth Plagueis. Remélem ezekből minél több infót visszacsepegtetnek majd a canon-ba. 

[Darth Sky]

Számomra biztos nem "törölte el" a Disney az immár Legendák történeteket, mert ugyanúgy léteznek (vegyük úgy, hogy egy párhuzamos SW univerzumban), sőt a mai napig olvasom őket.  

Annyi előnye mindenképpen van az új kánonnak, hogy legalább törekednek az egységességre, még ha ez nem is mindig jár sikerrel, a Lucasfilm Story Group ellenére sem. A sztorik minősége akárcsak a Legendákban, úgy az új kánonban is ingadozó. A Végső dobás szerintem borzalmas, a gyerekeknek szánt filmadaptációk (Ep4-5-6) pedig már-már a Jedi-herceg sorozat határait súrolják. Arányaiban tekintve szerintem semmivel nincs több minőségibb alkotás az új kánonban, mint a Legendákban volt. 

Az világos, hogy nem lehetett részrehajlás, amikor a filmeken és a TCW-n kívül mindent lesöpörtek az asztalról a Disney felvásárlást követően, de azt azért sajnálom, hogy az olyan remekművek is kikerültek a kánonból, mint mondjuk a Régi Köztársaság idején játszódó regények (kivétel a Halálvilág), a Republic Commando sorozat, a Coruscanti éjszakák sorozat, és még rengeteg jó regényt említhetnék. A "legszebb" az, hogy ezek jó részét gond nélkül lehetett volna integrálni az új kánonba, ellentmondások nélkül. 

Képregények terén, egyértelmű előnyben van az új kánon, bár én a Lenendákban olvasható Régi Köztársaság lovagjai és Hagyaték sorozatokat is csíptem.     

[Nute Gunray]

Persze nálam sem törlődtek ki azok a történetek, hogy mást ne mondjak, az utóbbi 4-5 általam olvasott SW-regény mind Legends volt. A prequel előtt gyakorlatilag nem létezett kontroll, így az EP6 utáni történetfolyam egy hatalmasra burjánzott gazra emlékeztetett. Itt egyáltalán nem sajnálom, hogy tiszta lapot kezdtek, még ha mentek a levesbe is értékes történetek (X-szárnyúak, Thrawn-trilógia, Thrawn Keze-duológia... de úgy számomra kb ennyi). Kicsit így vagyok a Klónháború-érával is, ott is muszáj volt rendet tenni. Az EP1 előtti érát nagyon sajnálom, remélem a későbbiekben minél többet fognak a már meglévő történetekből meríteni. 

[Darth Revan9]

Annak idején hosszú évekkel korábban én is túl komolyan vettem ezt a kánonosdit. Már azóta kigyógyultam belőle. A Disney döntése megmutatta számomra mi az, ami igazán számít. A történetek élvezete. Minden más sokadrangú. Egyáltalán nem sajnálom, hogy a régi művek Legendákba kerültek, ugyanis nálam az fogalom, hogy "kidobták őket", "kukázták őket" egyáltalán nem létezik. A kedvenc Legendák és új kánon sztorijaim egy szinten állnak, egyenlőnek kezelem őket. A Legendák - Új kánon bevezetése egyáltalán nem változtatott a történetek minőségén. Ami régen tetszett, az most is a kedvencem. Ami régen nem tetszett, azt továbbra sem szeretem. A tavalyi évben is számtalan remek Legendák jelent meg. A Coruscanti éjszakákat éppúgy élveztem, mint mondjuk a Lázadók részeit, Az utolsó Jediket, vagy a remek új kánon könyveket.

A minőség szubjektív, nem kánon függő. Az új kánonban is vannak úgynevezett vadhajtások és gyenge művek. Ilyeneknek tartják pl. az Utóhatás trilógiát, A Szóval Jedi akarsz lenni című förmedvényeket.

Most elméletileg jobban ügyelnek az egységességre, de itt is sikerült kapitális hibákat véteni. A Darth Vader Lángoló tengerek történetszálban két baromi súlyos bakit vétettek, ami felért az Even Piell incidenssel. A különbség csak az volt, hogy a Vaderes bakit a gyűjteményes kiadásra javították. Vagy ott van A hercegnő, a párafarmer és a kalandor melyben az egyik bekezdés kompletten ellentmond a Zsivány Egyesnek. Érdekes módon ezt nem javították.

A magyar fogyasztók érdekesen reagáltak. Jöttek újak, akik csak kánont vesznek, vannak azok akik totál kiakadtak, és csak Legendákat vesznek. És vannak olyanok, akik mindkét kategóriát aktívan vásárolják, olvassák. Az arányok kiegyenlítettek lettek, Úgy tűnik a harmadik csoport - akik Legendákat és kánont egyaránt vesznek - vannak többségben. Fogyásokban nincs jelentős különbség, max csak egy tucat példány. Volt olyan, hogy kánont vettek jobban, volt olyan hogy a Legendák fogyott egy picivel jobban. Nagyjából  az esetek többségében egyenlő arányban fogynak. Úgy tűnik a magyar olvasóknál az elmúlt öt évben nem nyert teret a kánon pártiság.

A Kolibri is kihátrált a kánon junior könyvek mögül, mivel a Szukits regényekre -Legendákra és kánonra vegyesen - mutatkozott nagyobb kereslet.

Szerkesztve: 2019. Április 27. - Darth Revan9