SW könyvek

[MissKarrde]

Anyukámnak tetszett Pár nap, és én is meg tudom mondani, hogy milyen volt

[Hunner]

Úgy tudom, hogy Árnyjáték Németországban még nem jelent meg, így végre elmondhatjuk, hogy ez a könyv hamarabb jelent meg magyarul, mint németül.

ezt ensem ertem miert nem jelent meg meg nemetul de utannanezek ahugendubel mindent kiadott eddig ezt hogy miert nem pasz

[Darth Revan9]

Még ősszel olvastam, hogy a németeknél a Coruscant Nights 2. és 3. része sem jelent még meg, az első is csak a közelmúltban. A Last Jedi viszont érdekes módon már megjelent.

[Nute Gunray]

Már nálunk is igazán megjelenhetne.

[Darth Krande]

Tegnap délután moziba akartam menni. Aztán helyette nekiláttam a Tűzharc-nak, mert valljuk be már az is aktuális volt

 

Az összbenyomás: egy jó, "írjunk le egy küldetést, jellemfejlődéssel" regény. Egyértelműen rajongóknak szánva, vagy ha nem, akkor az írónő nem gondolta hogy másféle olvasó is létezik a világon (Ezt a benyomást konkrétan az a jelenet hagyta, amiben az egyik klón rátapos egy trandoshai lábára. Aki tudja hogy ez ugyanaz a faj mint amihez a feltűnő lábkarom tartozik az Ep5 fejvadásztoborzód jeleneténél, annak oké, aki csak a filmeket látta és nincs háttérinformációja, az így járt.) Jó szájízt hagyott, de voltak benne hiteltelen szálak/ jelenetek (nem, a madarat az elején meg sem akartam említeni, inkább Fulier mester bénázását - mégis mit tanított a padawanjának? Mert Erő-használatot nem, vívást nem, gondolkodást nem.... ami azért zavaró mert a klónok közt Etain lett volna az egyetlen akinek van valódi tapasztalata. )

Kíváncsian várom a folytatást, mert ez nagyon érezhetően csak a bevezető volt.

[Nute Gunray]

Hamar kiolvastad. Szerintem nem kell, hogy egy Star Wars-regény szájbarágós legyen. Roppantul idegesítene, ha minden egyes könyvben leírnák mondjuk egy olyan közismert faj, mint a rodiai külsejét és kinézetét. Felesleges. A Tűzharc egy nagyon jó sorozat első kötete, amely valóban szinte csak felvezetésnek hat a többihez képest. Nálam a szérián belül így is elég előkelő helyet foglal el.

[MissKarrde]

Kíváncsian várom a folytatást, mert ez nagyon érezhetően csak a bevezető volt.

Valóban csak a bevezető volt, viszont volt egy jó lezárása, amitől önmagában is értékelhető könyv

Etaint és a mesterét illetően pedig annyit, hogy bepillanthattunk egy olyan mester-padawan kapcsolatba, amely nem volt annyira működőképes, mint mondjuk Qui-Goné és Obi-Wané. Számomra teljesen hihető, hogy nem minden mester tudja megfelelően kitanítani a padawanját.

 

Végére értem A megtévesztés leplének.

Egynek elment. A politikai kavarást elég jól tálalta Luceno. Viszont lehetett volna bevállalósabb Qui-Gon terén, akiről nem tudom, mennyi figyelmet kapott más nem filmes művekben, de ha már belekerült egy könyvbe, akkor kár, hogy nem kaptunk belőle többet egy sematikus, unalomig ismert ábrázolásnál. Persze a probléma ott kezdődik, hogy Luceno kb. 340 oldalba szuszakolt bele több tucat fontos karaktert. A Sötét nagyúr írójától többet vártam.

[Nute Gunray]

Látszik, hogy ez még Luceno-nak az egyik legelső könyve a Star Wars-univerzumban. A gonosz útvesztője és a Darth Plagueis már sokkal kiforrottabb benyomást kelt. Ettől függetlenül ebben a könyvben is fontos történések vannak, és én, aki imádja a Star Wars politikáját, a machinációkat és kavarást, imádtam minden oldalát. Egyébként utána esetleg érdemes lehet mégegyszer elolvasni a Plagueist, hiszen gyakran ugyanazok a jelenetek megismétlődnek... csak más szemszögből, teljesen más értelmet adva az egésznek.

[Darth Revan9]

A megtévesztés leple nagyon tetszett. Én is imádtam minden oldalát. Főleg a kavarás és politika volt jó. De örültem, hogy volt valami Qui-gon-ról is.

[Darth Revan9]

Darth Bane: A gonosz dinasztia

 

A trilógia utolsó darabját is újraolvasva sem változott a véleményem a trilógiáról, vagy a zárókötetről. A gonosz dinasztiában kevesebb lett a cselekményszál, de a drámai faktor továbbra is nagyon erős. A véletlenek (vagy az Erő?) összjátéka folytán sodródnak az események és a szereplők a drámai csúcspont felé. Éppolyan komor, sötét és kemény, mint az előző részek. Az összecsapások jól leírtak.

Méltán az egyik legnépszerűbb SW könyv.

[MissKarrde]

Biztosan az is a bajom A megtévesztés leplével, hogy sok a politikai kavarás Meg az is, hogy annyira nem kiemelkedő könyv, mert a többi része sem nyűgözött le igazán.

[Darth Revan9]

És mondjuk a Tomboló Erőhöz képest milyen A megtévesztés leple?

[MissKarrde]

Csak az első részt olvastam, de annál legalább két fokkal jobb.

[Nute Gunray]

Michael Reaves & Maya Kaathryn Bohnhoff: Árnyjáték

 

Kimondottan egyedi hangulatú SW könyvet olvashattunk a két író tollából, már csak az éppen mostanság felfedezett kor jellegéből adódóan is. Szerintem az alvilág, a bűnszervezetek, a szórakoztatóipar mindig is egy üde színfoltját képezték a Star Wars univerzumnak, és ezt a hangulatot Reaves és írópartnere remekül fogta meg. Ez a harmadik könyv, amit Reaves-től olvashattam, hozta az őrá jellemző kiváló színvonalat. A továbbiakat spoilerben:

 

 

A főhős Dash Rendar akár kiköpött Han Solo is lehetne, ám szerencsére még sem az, saját egyedi vonásokkal rendelkezik, még ha a könyv elején sokkal inkább vagányabbnak is tűnt, mint később. Gondolok itt, amikor a Kessel mellett megközelítették a Bendőt (amit sajnos most másképp fordítottak a magyar kiadásban). Igazi belevaló, szimpatikus karakter volt, megmondom őszintén, a Birodalom árnyait már régen olvastam, ahol szintén szerepelt, talán ideje újból elővennem. Rendar mellé megkaptuk Leebót, az állandó humorforrást. Megéltem, hogy egy droid élből visszavágjon Han Solónak, Thripio tapsikolt volna örömében. "Husipofa". Eaden jóval csöndesebb figura volt, viszont személyén keresztül jobban megismerkedhettünk a nautoli fajjal és a teräs käsi harcművészettel. Sajnáltam a halálát, de örülök, hogy az írók ezzel is hangsúlyozták, hogy tulajdonképpen veszélyes vállalkozásban vesznek részt a szereplők.

 

A történet nagyon izgalmas volt annak ellenére, hogy a többszörös csavar azért nem ütött akkorát, mint ahogy szerintem az írópáros szándékozni kívánta. A végén azért összegabalyodtak a szálak, volt Birodalom és Fekete Nap, a végén még a Lázadók is felbukkantak. Tetszett, hogy Reaves-ék számos fajt vonultattak fel, emellett több utalás történt más EU-művekre is a helyszíneken, említett szereplőkön keresztül (Jiliac, Navik vagy éppen Csubi, aki újszülött gyermekéhez utazott el, akit ugye a Holiday Special-ben is láthatunk). Még Watto is említésre került, tehát jó 22 évvel az utolsó felbukkanása óta még mindig Mos Espában ténykedik. A történéseken keresztül betekintést nyerhettünk abba, hogy a Birodalom ezer szállal kapcsolódik a különböző bűnszervezetekhez, így fenntartva az egész Galaxisban a rendet. A Lázadók itt még egy gyenge kis ellenállást jelentenek, tetszett hogy Dash és Han és becsmérlően szólt róla, utóbbi esetében a filmes kikacsintások nagyon bejöttek ("majd akkor csatlakozik Han a felkelőkhöz, ha karbonitba fagyasztják... ). Szerencsére a szerepeltetését nem vitték túlzásba, megmaradt egy jó mellékkarakternek, így jelenléte nem volt annyira zavaró, mint a Halálosztagban.

 

 

Tehát egy lendületes, jó stílusban megírt regényről van szó, mely olyan korba helyezi a cselekményeket, amely jórészt eddig felfedezetlen volt (és a Legends számára, gyanítom, az is marad). Hasonló stílusban képzelem el a Coruscant Nights-kvadrológiát, remélem, azokat a könyveket is kezünkbe vehetjük egy-két éven belül.

[MissKarrde]

Tegnap a végére értem én is az Árnyjátéknak

Hát igen, ez az én könyvem Csempészek, kaland, humor, de a könnyedség mögött mégis ott van a dráma is. A Han Solos utalásokon sokat nevettem Nem váltja meg a világot, de a maga nemében kiváló olvasnivaló volt. És szerencsére nem ezer szálon futottak az események, bőven kaptak teret a figurák. A többit Nute leírta.

[Darth Sky]

Már nagyon kíváncsi vagyok rá, bár előbb a TFU 2 van terítéken.

 

Jelenleg a Mos Eisley meséket olvasom. Alapvetően nem rossz, ahogy szinte az összes Kantinában látott lény életébe némi bepillantást nyerhetünk, de őszintén szólva nem lesz a kedvenc kötetem.

[Darth Revan9]

Tegnap a végére értem én is az Árnyjátéknak

Hát igen, ez az én könyvem Csempészek, kaland, humor, de a könnyedség mögött mégis ott van a dráma is. A Han Solos utalásokon sokat nevettem Nem váltja meg a világot, de a maga nemében kiváló olvasnivaló volt. És szerencsére nem ezer szálon futottak az események, bőven kaptak teret a figurák. A többit Nute leírta.

Valahogy sejtettem, hogy neked különösen fog tetszeni.

[Nute Gunray]

Roger MacBride Allen: Korélia-trilógia

 

Az elmúlt hetekben-hónapokban el kezdtem újra olvasni a régebbi EU-könyveket, főleg, ami az EP6 után játszódik. Ismerve a meglehetősen silány Hambly regényeket, a transzdimenzionális lény Warut, vagy az Anderson-féle dedós hangvételt (ez főleg a Sötétkardra igaz fokozottan, a Jedi Akadémia-trilógia tetszett), de ide sorolhatnám a nehézkes Fekete Flotta-trilógiát és a SW-idegen Különbékét is, azt kell mondjam, hogy ezekkel szemben MacBride Allen trilógiája nekem bejött. Érdekes történet (bár a csattanó azért nem ütött a harmadik könyvben, ennél többet vártam sokkal), remek szereplők, és a filmes karakterek is a helyén vannak, főleg Lando, aki rengeteg jó beszólással örvendeztette meg az olvasót. Jó volt egy olyan történetet olvasni, ahol nem az egész Galaxis megmentése a cél, bár, ha jobban belegondolok, közvetve a világbéke is veszélyben volt.

 

Mivel az egyik legkorábbi EU-könyvről van szó a 90-es évek első felében, ezért megértettem, de ennek ellenére zavart, hogy

 

 

az író már egy sírjába szállt Birodalomról ír, amely nem létezik és az Új Köztársaság győzedelmeskedett. Titkon reménykedtem abban, hogy az egész balhé mögött a Birodalom sz*rkavarása áll, annak érdekében, hogy destabilizálják a Köztársaságot, de ez sajnos nem jött be. A Birodalmi maradék koncepciót, amely még 18 évvel Yavin után is fennállt, csak egy-két évvel később dolgozták ki az írók, amely polgárháborút végül majd Zahn fogja lezárni a Thrawn Keze-duológiában.

 

[MissKarrde]

Valahogy sejtettem, hogy neked különösen fog tetszeni.

Úgy látszik, már ismerjük egymás ízlését ennyire

 

Roger MacBride Allen: Korélia-trilógia

Annak idején szerettem azt a trilógiát, igazán szórakoztató darab

[R2-D2]

Kövezzetek meg, de nekem ez a Hullámtörés nagyon nem jött be...

 

 

Hiába is tetszett a három szál (Jaden, Katona, Nyss) egymásba fonódása, az egész könyvön keresztül zajló üldözés, a végére nem ment ki a fejemből a kép: egy lény, aminek alsóteste az űrállomáshoz csatlakozott csápok, idegvégződések tömkelegéből áll, felsőtestét egy beteg, hullámzó bőrű klón alkotja üldözi egy „lélegző” űrállomáson keresztül főhőseinket. Az Erő sötét oldalt használva....

 

[Darth Revan9]

Nekem nagyon tetszett, a fő gonosz pedig szerintem eredeti volt. Jó fantasy elemekkel rendelkezik.

[Nute Gunray]

Jövőre milyen könyvcímek várhatóak? Bocsánat, csak teljesen kiment már a fejemből.

[zilllosarkany]

Jövőre milyen könyvcímek várhatóak? Bocsánat, csak teljesen kiment már a fejemből.

 

Várólistám szerint:

 

Annihilation, Kenobi, Red Harvest, Lost Tribe of the Sith, Into the Void, Shatterpoint, The Cestus Deception, Razor's Edge, Honir Among Thieves., Scoundrels.

Szerkesztve: 2014. December 8. - zilllosarkany

[Nute Gunray]

Köszi. Akkor jövőre nagyon erős évnek nézünk elébe. Várakozási sorrendem:

 

1. Kenobi

2. Annihilation

3. Scoundrels

4. Into the Void

5. Lost Tribe of the Sith

6. The Cestus Deception

7. Red Harvest

8. Shatterpoint

9. Honor Among Thieves

10. Razor's Edge

[Darth Revan9]

És talán még jövőre becsúszik Az ébredő Erő könyv is.

[Nute Gunray]

De azt még az USA-ban sem jelentették be.

[Hunner]

Varakozasi listam

0 SW VII

1 Lost Tribe of the Sith

2. Annihilation

3 Kenobi

4. Into the Void

5. Red Harvest

6. Honor Among Thieves

7 Scoundrels

8 Shatterpoint

9 Razor's Edge

10 The Cestus Deception

[Darth Revan9]

De azt még az USA-ban sem jelentették be.

Ez igaz, viszont elméletileg jogilag lehetne tapogatózni előre.

[Darth Revan9]

Megjelent a Maul: Vesztegzár.

[Nute Gunray]

A Galaktika új száma tartalmazza Timothy Zahn First Contact c. novelláját.