1x01 - This Could Be A Real Adventure

[Ody Mandrell]

1. rész - This Could Be A Real Adventure / Ez egy igazi kaland lehet

 

Írta:

Rendezte:

 

Helyszín:

 

Szereplők:

 

Történet

Négy gyerek, Wim, Fern, Neel és KB váratlan utazásra indulnak, amikor felfedeznek egy régi űrhajót At Attin erdejének mélyén.

 

Érdekességek

 

 

Pár kitétel. 

 

1. Amennyire az lehetséges próbálj meg az adott rész keretei között maradni.

2. A történet elemeit ne rakd spoiler gomb mögé. Itt az epizód konkrét történéseit tárgyaljuk ki.

3. Csak akkor szólj hozzá a témához, ha már láttad az aktuális részt.

4. Tartsd be a fórumszabályzatban leírtakat.    

Szerkesztve: 13 órával korábban - Ody Mandrell

[Dzséjt]

Az biztos, hogy a Skeleton Crew eddig a legmerészebb SW sorozat abból a szempontból, hogy sok megszokott dologgal szakít.  Bár a Star Wars-ra már az ep1 óta jellemző, hogy gyerekeket helyez főbb szerepbe, mindig volt mellettük néhány felnőtt, akik azért kitűntek és inkább ők voltak a főszereplők. Anakin és Padmé mellett ott volt Qui-Gon, ráadásul Padméra nehéz gyerekként gondolni, noha 14 évesen még annak számított. Ahsoka megkapta Obi-Want és Anakint, Ezra Kanant, Herát és Zebet, Omega a 99-eseket és így tovább. Itt viszont ténylegesen négy tizenéves a főhős, ifjoncok, hogy úgy mondjam, míg a felnőttek, már az a kevés (kiemelt csak Wim apja és Fern anyja), aki feltűnik, abszolút mellékszereplők. Ez már egy olyan felütés, ami kiemeli a Skeleton Crew-t a többi SW matéria közül.

Hiszen bár a messzi-messzi Galaxisban a gyerekeket szinte sosem kezelik egyszerű gyerekként, mégsem szoktak ennyira magukra utalva az űrben csellengeni. És akkor itt jön az újabb csavar: bár ezek sem teljesen átlagos gyerekek (legalábbis Fern és KB), azért messze nem olyan különlegesek, mint az eddigiek, akiknél a közös nevező szinte mindig az, hogy Erőhasználók. Kivéve Omegát, ő csak különleges klón volt, akinek hála lehetővé vált az Erőhasználók klónozása. Szóval az Erő nála is közrejátszott valahogy. Fern, Wim, Neel és KB viszont átlagos gyerekek, akik a kertvárosban élnek, suliba járnak, fénykardosat játszanak, mint mi kiskorunkban, és álmodoznak - na meg azt sem nagyon tudják, mik legyenek, ha nagyok lesznek, bár elképzelése már mindnek van. Szóval Star Wars mércével mérve ezek a gyerekek baromira átlagosak. És ez tetszetős, mert így tényleg van súlya annak, hogy hirtelen kiszakadnak a bolygójuk biztonságából és elvesznek a Galaxisban, amiről azt biztosan tudhatjuk a korábbi filmekből és sorozatokból, hogy tök mindegy, épp minek nevezi magát az uralkodó osztály, akkor sem veszélytelen hely.

 

És erről az ep4 nyitánáyt kicsit talán pofátlanul másoló, de még ezzel együtt is dögös és megcsavart nyitány is meggyőz minket. Mert bár erőteljesen idézi az ep4-et, a Tantive IV szolid ökölrázás volt ahhoz a mészárláshoz képest, amit a kalózbanda gyorsan lerendezett. Hát igen, a Skeleton Crew öt perc alatt tisztázta, hogy itt bár tényleg gyerekek a hősök, azért nem a gondos bocsokkal és az én pici pónimmal kell szembenézniük majd. Brutus már önmagában elég lenne, hogy rémeket lásson egy kisgyerek.

 

Persze aztán átváltottunk kis hőseinkre, akikre az epizód elég időt szánt, hogy megismerjük őket. Emiatt az epizód elég lassú tempójú, de egy percig sem untam, főleg az új helyszínnek, az At Attinnak hála. Bár a trailerben nem tetszett, szerencsére a végső vedikttel vártam a sorozatig, hiszen kontextusból kiemelve semmi nem adja azt a hatást, mint amit szántak neki. És az At Attinra ez tökéletesen jellemző. Oké, nem tetszett minden, itt egy garázs a szerszámokkal megrakott fallal, ott egy teljesen hagyományos játszótér, meg az SZTK keretes szemüveggel megáldott apuka leugrott a tévé képernyőjéből, de összességében csak ennyi bajom volt az új világgal. Itt is erősen arra mentek rá, hogy ez itt nem egy galaktikus főváros-bolygó, nem egy galaxis széli putrivilág, és nem is egy jóléttől megrészegült, művészi királyi bolygó, hanem egy teljesen hagyományos, mindennapi életre berendezkedett, tizenkettő egytucat világ. Vagyis hát, a felszínen annak tűnik, mert azért néhány furcsaság már lendületből akadt, például a droidok vasszigora, az előre eltervezett jövő vagy az olyan kifejezések, mint a Nagy Feladat vagy a bolygót védő(?) határ. És ezek azok az apróságok, amik a bolygó meglehetősen hétköznapi mivoltába belecsempészett nem kevés misztikumot. Miért védi a bolygót valamiféle energiamező? Miért ennyire szigorúan a droidok? És miért nem ismerik fel a gyerekek a csillagokat?  

Mindezek mellett az At Attin szerintem tök jól nézett ki, sikerült a hétköznapiasságot frappánsan átemelni a Star Wars világába. A sínen futó siklók az ep8-beli V-4X-D ski speedereket idézték meg bennem, a gyerekek kis robogói jópofa átemelései az E.T., a Kincsvadászok vagy éppen a Stranger Things biciklijeinek, a buszok droid sofőrjei pedig a megszokott SW látvány, hiszen már ezer és egy járművet láthattunk, amit droidok vezetnek. Szóval a félelmeim a bolygóval szerencsére nem igazolódtak, tényleg csak egy pár apróság szúrta a szemem, de hát na, sok világ van, amin szintén van pár apróság, ami nem feltétlen tetszik, és sajnos akad néhány világ, amik esetében örülnék, ha csak ennyi bajom lenne velük.

 

Ami a szereplőket illeti. A srácok közül Fern és KB tetszik a legjobban, Neel semleges, Wim meg egyelőre idegesít. Poén, hogy alapvetően Fern tűnik bajkeverőnek, de minden zűrt Wim okozott. És hát ja, nem lehet elvitatni az érdemet tőle, hogy neki köszönhetően vesztek el az űrben. Ami Jodot illeti, hát ő egyelőre nem szerepelt sokat, bár gyorsan pórul járt. Itt kicsit erőltetetnek éreztem, hogy az arcát elrejtik, mert szerintem egy agyhalott is leveszi, hogy a maszkos kapitány az Jud Law karakterek. Plusz a "kalózkapitány, aki nem túl sikeres, ezért elárulja a legénysége" klisé ismétlése sem feltétlen okozott örömet, de még meglátjuk, ez hová vezet. Jack Sparrow-nál is működött végül a dolog, szóval Jod is megkapja az esélyt.

 

Na, azt hiszem, egyelőre ennyi. Akkora hatást nem gyakorolt rám, mint a The Acolyte nyitánya, és szerintem az Obi-Wan Kenobi és a The Mandalorian is jobban berántott, ugyanakkor azok a sorozatok az "ismerős érzés" előnyével indítottak, míg ezekhez képest a Skeleton Crew más. Nem jobb vagy rosszabb, csak szimplán más. Új, legalábbis a Star Wars franchise-ban. De hát nem pont ezt akarjuk, hogy ne folyton ugyanazokat a kliséket ismételgessék? Még nem tudom, kitart-e a lelkesedésem a sorozat végéig, ez még jó kérdés, de egyelőre örömmel szavazok bizalmat a szériának, mert sokkal jobban tetszett, mint ahogy a trailerek alapján hittem volna. Ha más nem, egy olyan laza-f*sza kaland kisülhet belőle, mint amilyen a Solo volt.

Szerkesztve: Tegnap 04:21 - Dzséjt

[Bence1997]

Nem voltam túl lelkes a sorozat iránt és ez egészen a premier napjáig kitartott. Még este is úgy feküdtem le, hogy egy vállrendítéssel intéztem el azt, hogy hajnali 3-kor már új Star Wars sorozat érkezett. Nos, az első rész megtekintése után örömmel jelenthetem, hogy rám cáfolt a sorozat, persze ez még csak az első rész volt, meglátjuk, hogy a végéig letud-e kötni, bár azért az ilyen gyerekközpontú filmek/sorozatok a legtöbbször elnyerik a tetszésemet. Nade lássuk a pilot epizódot, amely egy érdekes adalékot adott a Star Warsnak.

 

A kezdés már-már megszokott, hiszen az előző két Star Wars sorozatnál (Ahsoka, The Acolyte) is egy nyitószöveggel kezdtünk, bár itt eléggé szűkszavúra vették a figurát, ami nem feltétlenül baj. Amit már eddig is tapasztaltunk (Mandó 3. évad), azt itt is megkaptuk, nevezetesen a kalózok térnyerését. A martalócok bizony lecsaptak és elég erősen hajazott az akciójuk a Tantive IV elleni ostromra. Még azt hiszem egy kamerabeállás is nagyon hasonló volt. A kalózok elég vegyes társaság volt, Vane is feltűnt, mégha túl nagy szerepet nem is kapott, Brutus keményen bejelentkezett és hát ott van Silvio kapitány, aki... Jod lenne? A ruhája alapján én rá tippelnék, a hangja is Jude Lawt juttatta eszembe. Ezekszerint vele játszák el a Star Wars Jack Sparrowját? Fellázadnak ellene a legénysége, mert hát pórul jártak?

 

Ezek után érkezünk meg az At Attin nevű bolygóra. Hát az előzetesek nem igazán győztek meg, a maga 80-as éveket idéző Amerikai kertvárosként kinéző helyszín (láttam itt fűnyírást, kutyasétáltatást, volt egy gyerek, aki ha jól láttam egy kosárlabdával játszott az utca másik oldalán, miközben Wim a buszmegállóhoz sietett? Na és volt játszótér is) valahogy idegennek hatott számomra. Bár még nagyon szoknom kell az egészet, azért adtak az egésznek egy kis misztikumot.

Érdekes volt hallgatni, hogy az ilyen 10 éveseknek milyen az iskola. Droidok szigorú felügyelete alatt kell vizsgát írniuk, bázistáblákat és mátrixokat, meg likvid modellezésről tanulnak ilyen fiatalon. Busszal viszik őket iskolába (ez is olyan Amerikai dolog).

Viszont a misztikumra visszatérve: már ez az egész droidos vonal picit bizarr és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy van egy Határ, amely szó szerint elhatárolja a bolygót a külvilágtól... Valami itt nem kerek. És milyen Nagy Feladatról papolnak ezek? 10 évesen már el kell dönteniük, hogy kik is akarnak lenni? De hiszen ezek még gyerekek!

 

A Holiday Specialre való utalás Neel házában vicces volt, úgy tűnik reneszánszát éli az 1978-as alkotás. Az utóbbi években egyre többször. A végén csak nem jelenik meg Chewie családja?

 

A fiatalok közül nekem is Fern és KB jött be jobban. Neel nem volt rossz, ő a tipikus legjobb barát, Wim viszont... picit túlzóan álmodozó jelleg. Megértem, hiszen mi is ilyen kíváncsiak lehettünk gyerekkorunkban, de akkor is, Wim csak a bajt hozta saját magára és az összeverbuválódott kis csapatra is. KB visszafogott, inkább logikus gondolkodású, Fern a gazdag családból származó lány, aki titokban versenyezik és inkább a keménykedős stílust veszi fel.

 

A hajóra való bejutás vicces pillanatokat okozott és hát csak most kezdődik el a kaland a fiatalok számára. Kíváncsi vagyok, hogy miképp fog folytatódni, gondolom a hajó is a rejtélyek közé fog tartozni. Milyen régen lehet ott, kik használhatták?

[csoli1138]

Lendületes nyitánny volt, nem gondoltam, hogy így kezdünk. Olyan volt, mintha Jack Sparrow háttérsztorija lenne. Laza kapitány, aki ellen fellázadnak, mikor balul üt ki egy kaland. Persze tutira Jod van a maszk alatt, most nem is tudom ki volt a hangja, de most jutott eszembe, higy nem bánnám, ha nem Stohl Buci lenne, in uviverse ő Luke és kész. 

Vane is feltűnt, de semmi extra. A városka, a gyerekek, a világ nem annyira földszagú, mint az előzetesekből gondoltam, nekem tetszik. A fiúk folyamatosan "jediznek", szóval azért szépen terjedtek a mesék. Az apja szemüvege ráver Maz Kanataéra én nem szeretem, de ez legyen a legnagyobb baj. Cuki mind a négy gyerek, gondolom Fern-nek lesz kevésbé kemény-csaj oldala is, de jó mert kúlönböznek. Kíváncsian várom a második részt. 

 

[kudar]

Hehe, hát ez nagyon szórakoztató volt. Kb pont ilyenre számítottam a trailerek alapján. Egy igazi jó kis kalózos kaland sori csak az űrben.

Persze hozzá kell tenni, amíg az Andor a komoly szálakat pendítette meg, addig ez inkább a fiatalos - néhol nagyon fiatalos - felé tendál, szóval megértem majd ha sokaknak ez a stíl nem fog bejönni, de engem magával maradott, és azon vettem észre magam, hogy végig mosolygom az egészet. Lehet azért mert előhozza a gyerekkorom, amikor imádtam és hetente megnéztem a Kincsvadászokat, de lehetne mondani akár egy Kincses szigetet és még sok mást. A SW hangulat ettől függetlenül nekem átjött, még ha nem is ez áll hozzá majd a legközelebb.

Bírom a karaktereket kb egytől egyig. Nel azonnal favorite lett, persze egészen 33 megjelenéséig. Gondolom apuka is majd akcióba lép és elindul a karakterfejlődés útján, hogy előkerítse Wimet, de addig is alig várom, hogy újabb kalandokba bonyolódjunk ezzel a kis csapattal, mert most azért még nem sok minden történt, de remek alapozás volt, hogy megismerjük a szereplőket.

És ott a zene. Imádtam, amikor a hajó életre kelt. Zseniálisan jó volt, remélem majd egyszer kiadják ezt is egyben.

Egy nagyon picit talán feszesebbre vágtam volna itt ott, de egy erős 6/10et adok erre a kezdésre. Már jöhet is a folytatás és indulhat a kaland!

[csoli1138]

Ennyi dícséret után meglepődtem a 6/10-en. 

[Ody Mandrell]

Jó volt. Titkon arra számítottam, hogy az előzetesekkel ellentétben lesz ebben SW hangulat bőven. És hát volt! Így egyben nézve a zenével már nem volt annyira amcsi urbánus feelingem. Ezzel együtt ahogy haladt előre a rész, annál inkább bevonzott. A kalózok támadása az elején jó kis EPIV megidézés volt, plusz ott voltak durva dolgok. Vajon a kalózkapitány Jo Na Nawod volt? Mert ha igen azért elég keményen nyomta. Elképesztő látványvilág van itt is, és ahogy pl. a kalózhajó felszállt az maga volt a csúcs! A karakterek jók, és bár semmi extra, mégis szerethető mindegyik. A bolygó is tartogat meglepetéseket, lehetett érezni, hogy nem egy átlagos SW világról van szó. Érzek egy adag misztikumot vele kapcsolatban. Az igen csak meglepett, hogy a gyerekek pl. még nem is láttak csillagokat. Valamiféle pajzs védi a helyet. Kíváncsi vagyok mi lehet a hely titka.

Ami még külön jó érzés volt, hogy miközben Thrawn egy zombi sereggel készül megtámadni az ÚK-t, ilyen srácok kalandoznak a galaxis más részein.  

 

[Ody Mandrell]

Óriási amikor a kalóz ishi-tib szemét kilövik, de az meg se mukkan.

[Wilde]

A kezdés nagyon meglepő volt azzal a kalóztámadással, meg lövöldözéssel. Valahogy nem erre számítottam, de tetszett, hogy egy ilyen pörgős, akciódús jelenettel kezdődött az egész és nem a kertvárossal. Nekem nem volt egyértelmű, hogy ki is az a maszkos kalóz, aki ellen fellázadnak a csapatának a tagjai, de nem követtem a sorozat körüli híreket, úgyhogy lehet ez valami kézenfekvő szereplő volt. Itt amúgy volt egy-két olyan merészebb jelenet az akció során, amit nem feltétlenül néztem volna ki egy ilyen könnyedebb hangvételűnek tartott sorozatból, de az is tetszett, hogy egy kis csavarral ért véget az a kalóztámadás, hogy a raktérben nincsen csak 1 kredit. Ez rögtön kiváncsivá tett, hogy mi volt a helyzet ennél az akciónál, esetleg a maszkos direkt erre játszott és már előtte ellopta a zsákmányt, hogy ne kelljen megosztani másokkal, vagy őt is átverték, de érdekel, hogy ez hova fut majd ki.

 

Ami már előzetesen sem tetszett és az epizódot teljes egészében látva továbbra sem nyerte el a tetszésemet, az a környezet, amit itt a főszereplők bolygóján látunk. A Star Warsnak mindig is az volt a szexepilje számomra, hogy ugyan emlékeztet a mi valóságunkra, mégis amikor ránézek a SW helyszínekre, akkor egy teljesen más világot látok. Ezeket az életképeket, ezt a miliőt, a formatervezést, az egésznek a hangulatát pedig nagyon is el tudom képzelni a mi világunkban és ez már az előzetesekben is azt az érzést keltette bennem, hogy itt nem a SW-t látom, hanem csak valamit amiről nekem azt kellene éreznem, hogy SW, de nem az. Az a csillaghajó úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, mert az volt az a pont, meg különösen a második rész, amikor azt kezdtem el érezni, hogy megérkeztünk... most már nincs ott ez a kellemetlen érzés és akkor húzott be igazán a sorozat.

 

A szereplők javára írom, hogy engem a gyerekszínészek általában (néhány kivételtől eltekintve) idegesíteni szoktak és itt nem igazán éreztem ezt. Talán csak Wim volt néha zavaró, meg amikor elkezdenek azon veszekedni, hogy ki "stipistopizta" le először a hajót, az elég infantilis volt, de hamar túl tudtam lépni az ilyen ellenérzéseimen. A gyerekek közül KB volt aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, meg ő tűnt a legértelmesebbnek is. Az nem volt tiszta előttem, hogy ő valami kiborg, vagy pontosan miért vannak rajta ezek a beültetések, de ő tűnt a legizgalmasabbnak. A főszereplők közti dinamikát amúgy jól megalapozták, mindenkinek megvannak a maga egyszerűen beazonosítható karakterjegyei, ami nem túl bonyolult, de ez ide szerintem pont elég is volt. Ráadásul ott van bennük a potenciál, hogy majd a kaland végére akár egy teljesen másik perspektívába kerüljenek és másként lássák az eredeti helyzetüket is. 

 

Egyébként paradox módon bizonyos szempontból a sorozat eddigi legsejtelmesebb részlete nem ez a titokzatos csillaghajó amit találtak, nem is mondjuk az, hogy mi történt Wim anyjával, hanem ez az unalmasnak és eviláginak tűnő bolygó. Nekem nagyon disztópikus hatást keltett ez a robotokkal működtetett társadalom, ahol ilyen szekta szerű "Nagy Feladat"-ért kell lelkesedni, meg mindenkinek betagozódni valami unalmas kategóriába. Amikor láttuk azt a jelenetet az osztályteremben, akkor én először azt hittem az a nő (Fern anyja) aki ott van egy tanár és ő felügyeli a droidot, de ez a szenvtelen pedagógia olyan taszító volt, amit itt láthattunk, hogy engem a hideg kirázott ettől a helytől. Wimnek az apja is rátesz még egy lapáttal erre a szürke hangulatra, aki állandóan melózik és minden második mondata az, hogy "nekem dolgozni kell menni". Ebből a közegből nem csoda, hogy Wim az elvágyódást választja. 

Szóval érdekes ez a világ, hogy miért van így elszeparálva mindentől, a gyerekek nem is ismerik a csillagokat és nem szabad átlépni a "Határt", a droidok ilyen rideg rendszerben tartanak mindent és ez a japán munkakultúra jellemzi a társadalmat... ja és mégis, hogy került ide ez a hajó és mi köze lehet ehhez annak a nyitójelenetnek, ahol a kalózokat láttuk?

[Ody Mandrell]

Csodálom, hogy még nem fordították le mit olvasott Wim az iPadjén.  Voltak ott érdekes ábrák és a szöveg is tisztán olvasható.

[Yoda József]

Nekem tetszett a gyerkőcök imádnivalóak. Egyébként valahol az E.T., a Karib-tenger kalózai és a Star Wars szerelemgyereke ez a sorozat

[Nute Gunray]

Decemberre (ami nekem egy hajtós hónap) ez a sorozat kellemes kikapcsolódás lesz. Nem akar lenni, mint ami: egy szórakoztató és lendületes űrkaland, ahol ötvöződnek a 80-as évek ezirányú műfajának megszokott zsánerei. 

 

A nyitány rendkívül erős volt, egy vérbeli kalóztámadásnak lehettünk tanúi, a jelenetsor több esetben az EP4 nyitójelenetére emlékeztetett, nyilván nem véletlenül. És azért "ifi-sorozat" ellenére a készítők nem hezitáltak bemutatni, hogy egy ilyen hajóostrom bizony véráldozattal jár. Nagyon tetszett, hogy a klasszikus éra jól bejáratott fajai egymás után vonultak fel: shistavanen (akit ráadásul a SE-ben vagy DVD-változatban már kivágtak), gran, ishi tib, rodian stb. A maszkok is nagyon jól sikerültek. Silvo kezdetben tekintélyes vezetőnek tűnt, de amikor kiderül, hogy az elfoglalt kereskedelmi hajón egyetlen köztársasági kredit lelhető fel, hamar kiderül, hogy erről szó sincs, már Brutus is lazán arrébb löki a vállával, hogy megnézze, tényleg üres a páncélterem. Nekem Silvo inkább tűnt egy olyan személynek, aki később, kívülről csapódott a kalózok közé és valami hatalmas kincs ígéretével ideiglenesen elfogadták a vezető szerepét.

 

Ebből a jelenetsorból is látszik, hogy az Új Köztársaság csak névleges hatalom a Galaxis ezen szegletén. At Attin sokkal inkább bejött, mint az előzetesekben. Bár egyértelműen megidézi a kertvárosi Amerikát (és ezzel az alapjául szolgáló 80-as évekbeli klasszikus filmeket), de azért pont annyira különbözik is attól, hogy ne hasson SW-idegennek. Wim tanulmányain keresztül hamar kiderül, hogy az itteni kormányzat valami meritokrácia szerűség, és már most, ennyire fiatalon specializálódni kell, és egyetlen megírt teszt eldönt életpályákat és sorsokat. Érdekes, hogy ott van ez a Barrier, amely valamiféle csillagköd a bolygó körül. Látszólag ezt a határt soha egy lakos nem hagyta még el, At Attin népe szó szerint és képletesen is egy burokban él, a külvilágról nem vesznek tudomást. Valamelyik gyerek nem is tudta, hogy az a sok fénylő valami bolygó vagy csillag. 

 

Szimpatikus volt mind a négy gyerek. A kalandvágyó Wim, aki otthon nem kapja meg a szeretetet állandóan dolgozó apja miatt; a jóságos és kedves Neel, aki szerető nagycsaládban él és akinél jobb barátot Wim el sem képzelhet magának (és ezt egyelőre még nem is becsüli igazán), a higgadt és megfontolt KB, aki legalább ugyanannyira odaadó barát, illetve Fern, akinek útja már előre ki van taposva és aki ez ellen lázad. Különböző sorsok, lehetőségek, akik most egymás mellé sodródnak, és mindegyikük élete leképez egy-egy gyerekkori dilemmát. Vérbeli felnövéstörténet lesz ez.