Videjó játékok

[Fulcrum]

Bomarr TOP 10-es listád mikor jön?

[Bomarr]

Bomarr TOP 10-es listád mikor jön?

Az utóbbi időben szinte minden hetem úgy kezdődik, hogy most végre megírom, aztán mindig jön egy rakás másik teendő. Viszont a héten a végére érek a nagy éves hajtásnak, úgyhogy kifejezetten reálisnak tűnik a most vasárnap

[Bomarr]

Na ebből a vasárnapból jövő hét kedd lesz inkább....

[Frenkie]

Minden idők legjobb játéka a 2013-as Tomb Raider ird és mondd 2,99 euró a Steamen január 4.-éig. Meg is vettem most forintban 930 ft-ot vont le a rendszer. Totál ingyen van.

 

A Steamen a karácsonyi akció december 20-tól január 4.-ig tart napi akciókkal. Érdemes figyelemmel kisérni.

 

A Quake 4 meg 4,99 euro. Ezt is megvettem.

 

Imádom a Steam karácsonyt.

 

Továbblapozva a Republic Commando is 2,99 euro most. Azonnal megvásároltam.

 

A Metro 2033 és Last Light Redux egyben 6,99 euro. Ezt is megvettem.

Szerkesztve: 2015. December 23. - Frenkie

[Dzséjt]

Na ebből a vasárnapból jövő hét kedd lesz inkább....

Úgy érzem, a jövő hét kedd sem jött össze. Bár nem konkretizáltad, melyik jövő hét keddjéről van szó.

 

Imádom a Steam karácsonyt.

Én is, kár, hogy idén valószínűleg nem igazán tudok vásárolni.

[Darth Cupsy]

Valaki játszott már/játszik az AC: Syndicate-tel? Az lenne a kérdésem ha valaki tudja, hogy vannak olyan küldetések amiket csak az egyik karakterrel lehet teljesíteni? Illetve lenne még egy, hogy az Adatbázisban ahol vannak mindenféle extra adatok karakterekről, helyszínekről, ott van egy olyan rész is ahol hangfájlokat lehet lejátszani, ha már megtaláltuk, de ezek alatt nem láttam feliratot, azok alatt alapból nincs is vagy valahol +ba be kell kapcsolni?

[Dzséjt]

Sajnos az Assassin's Creed szériával még mindig a második résznél járok. Bár az egyik újévi fogadalmam az lesz, hogy behozom a lemaradásom.

 

Más... Örülünk, Frenkie?

Januárban Rise of the Tomb Raider PC-re

[Frenkie]

Más... Örülünk, Frenkie?

Januárban Rise of the Tomb Raider PC-re

 

Hogyne. Alig várom.

[Dzséjt]

Én is. Megint nem eszem jövő hónapban.

[Darth Cupsy]

Sajnos az Assassin's Creed szériával még mindig a második résznél járok. Bár az egyik újévi fogadalmam az lesz, hogy behozom a lemaradásom.

 

Hát az szép egy maraton lesz Húú a 2-t anno azt hiszem másfél nap alatt vittem végig, elkezdtem játszani vele picit, még órák előtt aztán annyira megfogott, hogy dékáni szünetet rendeltem el magamnak aztán ez kitartott másnapra is

[Donát]

Valaki fel tudna engem világosítani Oculus Rift témában?

 

Az eszköz úgy látom önmagában nem játszható, azt csatlakoztatni kell egy számítógéphez. Vagy Xbox One-nal is játszható lesz? Hogyan kell elképzelni egy ilyen játékélményt?

[Darth Riddick]

Talán 1-2 kérdésre választ kapsz innen: - theVR

[Donát]

Talán 1-2 kérdésre választ kapsz innen: - theVR

Jah, a gyarkan ismételt kérdéseknél rögtön kaptam 404 választ.

[Darth Riddick]

Hát ennyire nem néztem utána Sorry. De talán a videókból is sikerül valami infót kiszűrni.

[Darth Cupsy]

Valaki fel tudna engem világosítani Oculus Rift témában?

 

Az eszköz úgy látom önmagában nem játszható, azt csatlakoztatni kell egy számítógéphez. Vagy Xbox One-nal is játszható lesz? Hogyan kell elképzelni egy ilyen játékélményt?

 

Igen önmagában nem játszható, lényegében a monitorod/TV-d helyettesíti. Igen az új generációs konzolokhoz is jó lesz. A játékélmény szerintem rettenetesen durva lesz Persze magának a játéknak is támogatnia kell a rendszert, igaz valahogy egy átlag játékot is meg lehet buherálni, de az nem lesz az igazi, mert pl egy FPS-nél ilyenkor a fejmozgás a célkeresztet mozgatja, mint ha az egeret húzogatnád.

 

Az élményt elképzelni talán ez segít

 

http://www.youtube.com/watch?v=HENPXu-BzJg

[Donát]

Köszi mindkettőtöknek!

[Darth Riddick]

2016 a VR éve!

Szerkesztve: 2016. Január 9. - Darth Riddick

[Darth Cupsy]

Még az ünnepekben volt szerencsém végigjátszani a GTA 5-t, ami mint az eddigiek hozzák a kötelező minőséget. A 3 játszható karakter behelyezése 1 helyett külön megdobja a játékot. Legjobban Franklinnel tudtam azonosulni, Trevornál egyértelmű szerintem, hogy miért nem vele , Michealt meg a családi élete, azon belül az iránta való tisztelet hiánya miatt nem éreztem magamhoz közel. Franklinnél is zavart, hogy annyira nem foglalkozik a "tesókkal" meg az utcája dolgaival.

 

 

Amikor megláttam, hogy a Groove Street-en Ballas-ok tanyáznak a szívroham kerülgetett, szerintem CJ-t is ha meglátná

 

 

Azt olvastam a San Andreas főhőse CJ és Franklin hangja a valóságban rokonok és dolgoznak is valamin közösen+ az is felreppent, hogy jön a GTA 5-höz story DLC remélem abban orvosolják a fentebbi aggályom

Mivel eléggé a periférián volt a gépem minimum config-ot tekintve féltem, hogy bajok lesznek a karakterek közti váltásokkor, de Isten vagy jó programozásnak hála röccenés mentesek voltak, még ha a térkép egyik feléből épp a másikba ugrott is. Jópofa dolog, hogy váltáskor épp csinál valamit az a karakter is amire átváltunk (alszik, iszik, épp balhézik valakivel). Így megvan az az érzet, hogy a többi karakter is él, nem arra vár, hogy mi átvegyük felette az irányítást, bár mivel elég sokat váltogattam azért belefutottam ismétlődő jelenetekbe az kissé csorbította a dolgot.

Az előző részre való kikacsintások is mosolyt tudnak csalni az ember arcára

 

 

Amikor az első rablásnál embereket keresnek és mondják, hogy volt egy kelet európai srác, de elköltözött Liberty City-be egyből tudtam, hogy a jó öreg Niko Bellic-ről van szó, arról nem is beszélve, hogy Trevor elintézi a IV. egyik DLC-jének főhősét.

 

 

A GTA 3-mal nem játszottam, de többi résznek mind meg volt a jellegzetessége, Vice Citynek a Miami Vice-os 70-80-as évek életérzés, San Andreasnak az utcai bandák, meg a gettó, a IV.-nek a kelet-európai bűnöző stílus, ennek pedig a mesterbűnözős, rablásos ami nagyon jól sikerült, pláne, hogy egy nagyobb balhét kétféle képp is megcsinálhatunk.

 

 

Amikor az egyik vidéki balhénál beöltöztettek talpig golyóállóba és kaptam egy golyószórót egy rakat lőszerrel az valami eszement király volt

 

 

 

Érdekes újítás, hogy mindegyik karakter kapott egy-egy különleges képességet: Micheal lövöldözés közben lassíthatja az időt ez alkalmas tökéletes sorozat fejesek kiosztására Trevor megőrül kevesebb sebzést kap viszont az ő sebzése megnő helikopterek leszedésére kézi fegyverrel tökéletes. Ami nekem a legjobban bejött az Frankliné ami lényegében ugyanaz, mint Michealé azzal a különbséggel, hogy ő vezetés közben tud lassítani az időn, ennek köszönhetően gyakorlatilag fékezés nélkül lehet eljutni "A" pontból "B"-be. Persze, ha jól fel van tuningolva a verda akkor már ezzel együtt is vannak veszélyes helyzetek.

 

És akkor kanyarodjunk is ebbe az irányba, a GTY V-ben csinosíthatjuk erősíthetjük a gépeket elég szépen (jó azért nem lesz egy Underground ) a San Andreas-ban ha jól emlékszem csak valami minimális tuningolási lehetőség volt a IV-re meg nem is emlékszem, igazából nem láttam sok értelmét soha úgyis előbb utóbb vagy megsemmisült a kicsike vagy ott maradt valahol vagy végig a garázsban dekkolt, hogy a szépségnek ne legyen baja (nálam ez utóbbi szokott lenni ). Azonban ebben a részben kissé kiküszöbölték ezt ugyanis van minden karakternek egy saját járműve (Franklinnek 2 neki van egy motorja is) ami ha megsemmisül esetleg egy vad üldözés közepette elhagyjuk előbb-utóbb visszakerül a lakásunkhoz, megtartva az esetleges tuningolásokat magán. Ennek az újításnak én kifejezetten örültem, mert így nyugodt szívvel használtam a maximumra kihegyezett verdámat.

Az autós műhelyeknek amúgy is már csak a tuning szerep jutott, nem úgy mint korábban amikor alig várta az ember, hogy egy ilyenbe bekeveredjen és átfestesse a kocsit, hogy a yardok leszálljanak róla. Ebben a részben egész szépen le lehet rázni a zsarukat (szerintem reálisabb is) ha kikerülünk a látómezejükből akkor már nem tűnnek fel lehetetlen helyeken, mert mi is pont arra kószálunk. Egyébként a rend büszke őrei is élik mindennapjaikat, egyszer magam is meglepődtem mikor a hangosbeszélőből kiabálták, hogy dobja el a fegyvert! Képernyő sarkában egy csillag sem mondom akkor most mi van? Körbenézek mire látom, hogy szegény NPC csórikát lövik ezerrel

A GTA 4-ből többé kevésbé kimaradt a repülés, ha jól emlékszem csak 1 helikopteres küldetés volt, de itt akad belőlük bőven és hát ismét konstatáltam, hogy még mindig nem szeretem ennek ellenére az egyik küldetésnél mégis a helikopteres verziót választottam, mert az sokkal menőbbnek tűnt, mint a másik

Összességében a Rockstar ismét maradandót tett le az asztalra és remélem, hogy DLC pletykák nem csak pletykák maradnak.

[Dzséjt]

Nekem abban a kevés időben, amit játszottam vele, az tetszett a legjobban, hogy mindhárom szereplő éli az életét. Egyszer átváltottam Trevorra, aki valamiért éppen bombát szerelt a "szomszédja" autójára. Arról lemaradtam, min vesztek össze, de a finálét volt szerencsém megnézni. Kirobbanó egy békülés volt.

[Darth Cupsy]

 

Ilyenhez nekem nem volt szerencsém, csak hogy egy szál alsógatyában ébred a homokos tengerparton, még részegen, körülötte halott motorosbandatagok, meg olyan volt még, hogy egy zenészt épp lecsapott a saját gitárjával ez 2X is

[Bomarr]

Úgy érzem, a jövő hét kedd sem jött össze. Bár nem konkretizáltad, melyik jövő hét keddjéről van szó.

Jól látod! Úgyhogy még bőven tartva az ígért időpontot () íme a 10 legjobb Xbox játék amire beruháztam:

 

10. Dante's Inferno

Vajon mi lett volna ha az Isteni színjátékban Dante nem költőként hanem mint keresztes lovag ereszkedik le az Alvilágba, és a békés vizit helyett apró cafatokra vágta volna a Pokol összes démonát és szörnyetegét? Hát ilyen marha kérdés is keveseknek jutott volna eszükbe, de a Visceral Games fejlesztői még egy komplett játékot is gründoltak az ötlet köré. És bármilyen hülyeségnek hangozzon: a hangulat eszméletlen. Bár ahogy megyünk előre a kreativitás mintha kezdene kifulladni de a Pokol első körei áll-leejtősek. Különösen a harmadik, ahol a torkos lelkeket tartják: a földből éhes állkapcsok ugranak elő, a szörnyeknek pedig még a kezük helyén is habzsoló fogsorok virítanak. A 3D-s platformjátékok a gyengéim pláne ha a design ennyire erős. Kár hogy a végére kicsit leereszt.

 

9. Bioshock: Infinite

A játék legvégén negyedórán át bambultam magam elé. A fogaskerekek vadul forogtak a fejemben és végül volt néhány gyönyörű perc amikor úgy éreztem hogy mindent értek. Azóta elmúlt. Már fogalmam sincs mi volt a megfejtés, de az biztos hogy a történet terén ez volt az egyik legodab*szósabb játék amihez szerencsém volt. A szép pedig az hogy a sztori már csak hab a tortán, mert leszámítva néhány ismétlődő helyszínt végig érdekesek a pályák, az akció pedig lebilincselő. Nem vagyok FPS fan, de az Infinite előtt emelem a kalapom.

 

8. Bulletstorm

Annyira tökös hogy azt még John Rambo is megirigyelné, a dumák és a helyszínek pedig a legjobb űroperás tradíciókat viszik tovább. Viszonylag hamar kijátszható, de ez cseppet sem zavart: szivesen nekifutottam többször is. Ezen a generáción ez a kedvenc FPS-em.

 

7. Skyrim

Az Elder Scrolls korábbi részeinek annyira gagyi volt a grafikája, hogy öt perc játék után mindegyiket ki is nyomtam. Ez viszont beszippantott. Talán az egyetlen játék, ahol a fő küldetések jószerivel teljesen fölöslegesek. Aki csak azokat viszi szénné fogja unni magát.

Amit a legjobban szerettem benne, hogy néha az elsőre egyszerűnek tűnő mellék küldetések is epikus méretűvé duzzadnak. Egy alkalommal pl. amikor megláttam egy macskafejü fickót ahogy támasztja az egyik ház oldalát gondoltam szóba elegyedek vele, hátha lehet tőle kapni valamit. Erre kiderült, hogy a haverjaival épp pár hajót akarnak megcsáklyázni. Na gondoltam ebben én is részt veszek. De miután zátonyra futtattam egy naszádot kiderült hogy átvágtak. Az események eztán úgy követték egymást, hogy végül egy komplett bosszú-hadjáratban találtam magam, melyben levadásztam a macskafejű fickót meg az egész bandáját. Ehhez hasonló ötletes mellékküldetésekkel azóta csak a Witcher 3-ban találkoztam.

 

6. Assassin's Creed IV: Black Flag

Az AC sorozat abszolút csúcsa! Végre rájöttek, hogy az a templomos-asszasszin csatározás totál vérgagyi, úgyhogy inkább nem erőltették. Jelenkori kerettörténet alig van és ami pedig akad az kivételesen még érdekes is. A játék túlnyomórészében csak nagyon érintőlegesen jön szóba a két nagy oldal harca. Helyette el lehet merülni a pazar köritésben és ki lehet próbálni, hogy milyen karibi kalózvezérnek lenni. Elárulom: szuper! A grafika még most is szemkápráztató, a figurák annyira jók, hogy volt egy pontja a történetnek ami egészen szíven ütött.... erről többet nem is merek irni, hátha még van olyan aki csak most fog majd bele. A felépítése hasonló a Skyrim-hez csak épp minden ponton jobb annál. Még az "unalmas" részek is lekötöttek: mint amikor a hajó szeli a habokat és a legénység rázendít egy-egy nótára.

 

5. Castlevania: Lords of Shadows

Amig nem vettem Playstation 4-et abban a hitben éltem hogy a God of War a legjobb 3D platform játék. Erre utalt minden kritika, gameplay videó és felhasználói vélemény. Mint a műfaj rajongója rendesen szívtam is miatta a fogamat. Abban hogy nemrég vettem egy PS-t nagy szerepe volt annak, hogy így végre magam is GoW-ozhattam. De miután kitoltam kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a zsáner legjobbja végig itt volt a polcomon: a GoW-nak hiába vannak utánozhatatlan boss fightjai, a Castlevania epikusságának és borongós hangulatának nem ér a közelébe.

 

4. Fable 2 & Fable 3

A Fable 3 talán az egyetlen olyan játék amit teljesen kimaxoltam. Tehát nem csak a fő- és mellékküldetéseket vittem végig, de felkerestem az összes gyűjthető tárgyat, utána jártam minden titkos barlangnak és szobának, a minijátékokat pedig addig nyüstöltem amíg első nem lettem. Csak akkor tettem le amikor már tényleg nem maradt semmi tennivaló. Pedig ezt a két játékot sok kritika szokta érni. Például hogy nincs igazi kihívás hisz a halál komoly következmények nélkül marad. És ez igy is van. Viszont a sztorija, az angol humora és a világa engem teljesen levett a lábamról. A humorára jellemző, hogy van egy olyan rész ahol belekerülünk egy asztaltársaság szerepjátékába mint a sztorijuk egyik főhőse - ez a szegmens gyönyörűen kikarikírozza az összes fantasy közhelyet.

Itt sose éreztem azt amit annyi másik játéknál: hogy csak azért játszom mert tudni akarom hogy mi lesz ezután meg reménykedem benne hogy hamarosan érdekesebb lesz. Minden másodpercét imádtam.

 

3. Red Dead Redemption

Amikor először felröppent a játék híre még arról volt szó, hogy ez egy GTA lesz a Vadnyugaton. Hát ettől különösebben nem jöttem lázba. Nincs baj a GTA-val. Profi munka de nekem hosszútávon kicsit unalmas. Aztán megérkezett a játék és kiderült, hogy ez annál sokkal többet tud. A GTA csak szeretne ennyire érdekes lenni. A lebilincselő nagyon enyhe kifejezés ennél a game-nél. Vannak pillanatok amik beleégtek az agyamba. Mint amikor először lépjük át az amerikai-mexikói határt miközben az a zene szól a háttérben. Vagy a finálé.... nem is tudom, hogy van-e még játék ami ennyire emlékezetesen tudott véget érni.

A fejlesztők mindent beleszuszakoltak ami érdekes lehet egy vadnyugati játékban: párbajozás, vonat-eltérités, akciók bányai csilléken stb. stb. Csak közben olyasmit is beletettek, ami nagyon ritka: a játéknak még szive is van. Aki végigvitte már az aligha fog ellentmondani.

Még egy dolog: a GTA-ban a minijátékokat öt perc után eluntam, itt viszont a kocsmákban a pókerezés nagyon adja a feelinget. Pláne hogy lehet olyan öltönyt is varratni amivel könnyen lehet csalni. De ezzel is vigyázni kell, mert ha nem vagyunk ügyesek könnyen golyó repülhet a fejünkbe. Volt idő amikor nagyrészt az RDR-ezés abból állt nálam hogy különféle kocsmákban nagyarcú fickókat kopasztottam meg pókeren.

 

2. Gears of War-trilógia

A recept látszólag egyszerű: egy rakat szörny, látványos pályák, böhöm nagy puskák és irtás ezerrel. Akkor hogy lehet hogy coolság terén az elmúlt 10 évben egyetlen TPS játék se tudott még csak a közelébe se menni a Gears-nek?

Pedig a fejlesztők úgy köhögték ki ezt a három játékot mintha az atomjó játékok készitése magától értetődő lenne. A második és a harmadik rész is tömve van érdekes újításokkal. Egyik kedvencem amikor egy szörnyeteg belsejében kell akciózni és el kell jutni a szívéig, mert csak ott lehet megölni. Ha a három részt külön kéne értékelni akkor azt mondanám, hogy a második a legprofibb rész. Objektíven nézve az a csúcs. Viszont én a hármast szerettem tolni a legjobban. Az elején lévő akció orgia minden egyes újrajátszásnál magával ragadott. Ha csak öt percre akartam leülni elé akkor se bírtam ki hogy ne vigyem végig az első nagy felvonást.

U.I.: igen tudom hogy van egy negyedik része is a Gears-nek. De inkább tegyünk úgy mintha nem lenne.

 

1. Mass Effect-trilógia

Sajnos kicsit elkoptatottá vált az a kifejezés, hogy klasszikus. Így amikor jön egy játék ami igazán megérdemli ezt a jelzőt, már hiába kapja meg. Sok középszerű társa elhasználta a szó jelentését.

Pedig a Mass Effect részek a szó legszorosabb értelmében a játékipar klasszikusai. Ha úgy tetszik ez a videójátékok Star Wars-a. Aki belekezd az egy elképesztő utazásra vállalkozik ami keresztülviszi majd rengeteg kalandon, megismerteti tucatnyi felejthetetlen karakterrel és egy olyan történetben meriti el amit aligha fog feledni. Mint minden klasszikussá érett űroperának ennek is rengeteg arca van: néha egészen személyes, olykor az egész csak a felfedezés öröméről szól, máskor viszont az epikussága szinte leszakítja a monitort. Nem kevesebb a tét mint a galaxis sorsa és bár leirva ez bután mutat, de a jó űropera csodája, hogy ezeket a szavakat is komolysággal és mélységgel tudja felvértezni.

Nem tudom, hogy valaha készül-e még ennyire jó játék-trilógia. A léc mindenesetre nagyon magasra lett téve.

[Fulcrum]

Egy hangulatos videó a győztes emlékére. Aki szereti a játékot annak kötelező

Szerk: Akinek nem indul el a beágyazás kattintson dailymotion feliratra. Megéri!

Szerkesztve: 2016. Január 22. - Fulcrum

[Darth Cupsy]

Én csak a WOW-val játszottam, de nem lett egyáltalán kedvenc. Összességében ez a franchise nagyon távol áll tőlem.

 

 

Én se játszottam a WoW-tal. A Warcraft-ot regényekből ismertem meg, aztán játszottam a Warcraft II-vel és a III-mal. Nagyon megkedveltem a világot. a regényeket többször is elolvastam.

Hasonló világ amit nagyon szeretek az a Forgotten Realms, a Dragonlance, a Warhammer és Warhammer 40.000. A Forgotten és a Dragonlance a Dungeons and Dragons-höz tartozik, ez utóbbiból valami nagy filmes fatnatsy univerzumot terveznek. Azokat is várom, remélem jók lesznek.

 

Én először a Wow-al találkoztam és csak utána játszottam a Wrcraft II-III-al, de a kiegészítőket nem fejeztem be egyiknél sem. Az I-el azért nem játszottam, mert nem tetszett neki az XP és nem erőltettem Hát a Wow-ba pedig elég keményen "belefüggtem" voltak olyan hetek! amik másról sem szóltak, mint 10:00-kor kelés éjjel 2-ig WoW aztán ugyanez másnap. Egy éve tiszta vagyok

[Dzséjt]

Jól látod! Úgyhogy még bőven tartva az ígért időpontot ()

Bőven, ennyivel jövő hét kedd előtt megírni szinte már tökéletes húzás volt.

 

10. Dante's Inferno

Vajon mi lett volna ha az Isteni színjátékban Dante nem költőként hanem mint keresztes lovag ereszkedik le az Alvilágba, és a békés vizit helyett apró cafatokra vágta volna a Pokol összes démonát és szörnyetegét? Hát ilyen marha kérdés is keveseknek jutott volna eszükbe, de a Visceral Games fejlesztői még egy komplett játékot is gründoltak az ötlet köré. És bármilyen hülyeségnek hangozzon: a hangulat eszméletlen. Bár ahogy megyünk előre a kreativitás mintha kezdene kifulladni de a Pokol első körei áll-leejtősek. Különösen a harmadik, ahol a torkos lelkeket tartják: a földből éhes állkapcsok ugranak elő, a szörnyeknek pedig még a kezük helyén is habzsoló fogsorok virítanak. A 3D-s platformjátékok a gyengéim pláne ha a design ennyire erős. Kár hogy a végére kicsit leereszt.

Anno kipróbáltam, de nem jött be. Ha Visceral, akkor Dead Space.

 

9. Bioshock: Infinite

A játék legvégén negyedórán át bambultam magam elé. A fogaskerekek vadul forogtak a fejemben és végül volt néhány gyönyörű perc amikor úgy éreztem hogy mindent értek. Azóta elmúlt. Már fogalmam sincs mi volt a megfejtés, de az biztos hogy a történet terén ez volt az egyik legodab*szósabb játék amihez szerencsém volt. A szép pedig az hogy a sztori már csak hab a tortán, mert leszámítva néhány ismétlődő helyszínt végig érdekesek a pályák, az akció pedig lebilincselő. Nem vagyok FPS fan, de az Infinite előtt emelem a kalapom.

Szerintem iskolapéldája lehetne annak, hogyan kell jó FPS-t csinálni. A sztori, a karakterek, a világ, a hangulat, az akció, minden nagyon egyben van és biza a vége úgy pofán vágja az embert, hogy aztán kénytelen gondolkodni, mi több, újra nekiülni, hogy kibogozza ezt az egész csomót, amit kötöttek. Kellemes adalék még utána a Burial at Sea című, két részes DLC, ami bár a sztorihoz már nem igazán ad hozzá, de zseniálisan köti össze az Infinite-ot az első BioShockkal (ennél fogva az első rész történetének ismerete a DLC-nél kötelező). Nálam a BioShock Infinite benne van a top5 FPS-ben.

 

8. Bulletstorm

Annyira tökös hogy azt még John Rambo is megirigyelné, a dumák és a helyszínek pedig a legjobb űroperás tradíciókat viszik tovább. Viszonylag hamar kijátszható, de ez cseppet sem zavart: szivesen nekifutottam többször is. Ezen a generáción ez a kedvenc FPS-em.

Ez a játék anno a legkellemesebb meglepetés volt, ami érhetett. Azt sem igazán tudtam, hogy létezik, amikor valahogy a szemem elé került. Mondom, sci-fi lövölde, próbáljuk ki, max törlöm. Hát nem töröltem, hanem megvettem és már jó párszor kijátszottam. A játék látványa és humora mindent visz, szinte szó szerint végigröhögi magát az ember az egészen (amikor irányításunk alá vesszük a Mechatont, azaz Waggleton P. Tallylickert, az zseniális). Egyetlen bajom van vele, hogy anno a Games for Windows nevű DRM alá került, és mióta azt kinyiffantották, azóta a megvásárolt játékomat nem lehet használni. Mert ugye a keretprogram még megvan, de már nincs hová bejelentkezni... (ugyanígy vagyok a GTA 5-tel is).

 

7. Skyrim

Az Elder Scrolls korábbi részeinek annyira gagyi volt a grafikája, hogy öt perc játék után mindegyiket ki is nyomtam. Ez viszont beszippantott. Talán az egyetlen játék, ahol a fő küldetések jószerivel teljesen fölöslegesek. Aki csak azokat viszi szénné fogja unni magát.

Amit a legjobban szerettem benne, hogy néha az elsőre egyszerűnek tűnő mellék küldetések is epikus méretűvé duzzadnak. Egy alkalommal pl. amikor megláttam egy macskafejü fickót ahogy támasztja az egyik ház oldalát gondoltam szóba elegyedek vele, hátha lehet tőle kapni valamit. Erre kiderült, hogy a haverjaival épp pár hajót akarnak megcsáklyázni. Na gondoltam ebben én is részt veszek. De miután zátonyra futtattam egy naszádot kiderült hogy átvágtak. Az események eztán úgy követték egymást, hogy végül egy komplett bosszú-hadjáratban találtam magam, melyben levadásztam a macskafejű fickót meg az egész bandáját. Ehhez hasonló ötletes mellékküldetésekkel azóta csak a Witcher 3-ban találkoztam.

Anno megvettem, és bele is öltem kilenc órát, de igazából nem tudott meggyőzni. És valószínűleg részben pont azért, amit írtál: unalmasak a főküldetések. Nálam igen fontos a sztori egy játékban is, amit a főküldetések adnak egy RPG-ben, de ez nagyon lapos. Meg a küldetések játékmenete is. És egyetlen olyan karakterrel sem találkoztam, aki megragadott volna. Mindemellett a világ sem jött be. Szóval, a Skyrim bár egy remek RPG, minden elemében idegen tőlem.

 

6. Assassin's Creed IV: Black Flag

Az AC sorozat abszolút csúcsa! Végre rájöttek, hogy az a templomos-asszasszin csatározás totál vérgagyi, úgyhogy inkább nem erőltették. Jelenkori kerettörténet alig van és ami pedig akad az kivételesen még érdekes is. A játék túlnyomórészében csak nagyon érintőlegesen jön szóba a két nagy oldal harca. Helyette el lehet merülni a pazar köritésben és ki lehet próbálni, hogy milyen karibi kalózvezérnek lenni. Elárulom: szuper! A grafika még most is szemkápráztató, a figurák annyira jók, hogy volt egy pontja a történetnek ami egészen szíven ütött.... erről többet nem is merek irni, hátha még van olyan aki csak most fog majd bele. A felépítése hasonló a Skyrim-hez csak épp minden ponton jobb annál. Még az "unalmas" részek is lekötöttek: mint amikor a hajó szeli a habokat és a legénység rázendít egy-egy nótára.

Sajnos most sem tudnék mást írni, mint a korábbiaknál. Idén már tényleg befejezem ezt a sorozatot... Pontosabban, eljutok addig, ahol most tart ez a folyamatosan bővülő sorozat.

 

5. Castlevania: Lords of Shadows

Amig nem vettem Playstation 4-et abban a hitben éltem hogy a God of War a legjobb 3D platform játék. Erre utalt minden kritika, gameplay videó és felhasználói vélemény. Mint a műfaj rajongója rendesen szívtam is miatta a fogamat. Abban hogy nemrég vettem egy PS-t nagy szerepe volt annak, hogy így végre magam is GoW-ozhattam. De miután kitoltam kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a zsáner legjobbja végig itt volt a polcomon: a GoW-nak hiába vannak utánozhatatlan boss fightjai, a Castlevania epikusságának és borongós hangulatának nem ér a közelébe.

Ez kimaradt az életemből.

 

4. Fable 2 & Fable 3

A Fable 3 talán az egyetlen olyan játék amit teljesen kimaxoltam. Tehát nem csak a fő- és mellékküldetéseket vittem végig, de felkerestem az összes gyűjthető tárgyat, utána jártam minden titkos barlangnak és szobának, a minijátékokat pedig addig nyüstöltem amíg első nem lettem. Csak akkor tettem le amikor már tényleg nem maradt semmi tennivaló. Pedig ezt a két játékot sok kritika szokta érni. Például hogy nincs igazi kihívás hisz a halál komoly következmények nélkül marad. És ez igy is van. Viszont a sztorija, az angol humora és a világa engem teljesen levett a lábamról. A humorára jellemző, hogy van egy olyan rész ahol belekerülünk egy asztaltársaság szerepjátékába mint a sztorijuk egyik főhőse - ez a szegmens gyönyörűen kikarikírozza az összes fantasy közhelyet.

Itt sose éreztem azt amit annyi másik játéknál: hogy csak azért játszom mert tudni akarom hogy mi lesz ezután meg reménykedem benne hogy hamarosan érdekesebb lesz. Minden másodpercét imádtam.

Meg ezek is.

 

3. Red Dead Redemption

Amikor először felröppent a játék híre még arról volt szó, hogy ez egy GTA lesz a Vadnyugaton. Hát ettől különösebben nem jöttem lázba. Nincs baj a GTA-val. Profi munka de nekem hosszútávon kicsit unalmas. Aztán megérkezett a játék és kiderült, hogy ez annál sokkal többet tud. A GTA csak szeretne ennyire érdekes lenni. A lebilincselő nagyon enyhe kifejezés ennél a game-nél. Vannak pillanatok amik beleégtek az agyamba. Mint amikor először lépjük át az amerikai-mexikói határt miközben az a zene szól a háttérben. Vagy a finálé.... nem is tudom, hogy van-e még játék ami ennyire emlékezetesen tudott véget érni.

A fejlesztők mindent beleszuszakoltak ami érdekes lehet egy vadnyugati játékban: párbajozás, vonat-eltérités, akciók bányai csilléken stb. stb. Csak közben olyasmit is beletettek, ami nagyon ritka: a játéknak még szive is van. Aki végigvitte már az aligha fog ellentmondani.

Még egy dolog: a GTA-ban a minijátékokat öt perc után eluntam, itt viszont a kocsmákban a pókerezés nagyon adja a feelinget. Pláne hogy lehet olyan öltönyt is varratni amivel könnyen lehet csalni. De ezzel is vigyázni kell, mert ha nem vagyunk ügyesek könnyen golyó repülhet a fejünkbe. Volt idő amikor nagyrészt az RDR-ezés abból állt nálam hogy különféle kocsmákban nagyarcú fickókat kopasztottam meg pókeren.

A játék, amit nagyon sajnálok, hogy nem jelent meg PC-re. Szeretem a GTA-kat és a westernt, szóval ez egy olyan játék, amit nagyon szívesen kipróbáltam volna és valószínűleg nagyon élveznék is.

 

2. Gears of War-trilógia

A recept látszólag egyszerű: egy rakat szörny, látványos pályák, böhöm nagy puskák és irtás ezerrel. Akkor hogy lehet hogy coolság terén az elmúlt 10 évben egyetlen TPS játék se tudott még csak a közelébe se menni a Gears-nek?

Pedig a fejlesztők úgy köhögték ki ezt a három játékot mintha az atomjó játékok készitése magától értetődő lenne. A második és a harmadik rész is tömve van érdekes újításokkal. Egyik kedvencem amikor egy szörnyeteg belsejében kell akciózni és el kell jutni a szívéig, mert csak ott lehet megölni. Ha a három részt külön kéne értékelni akkor azt mondanám, hogy a második a legprofibb rész. Objektíven nézve az a csúcs. Viszont én a hármast szerettem tolni a legjobban. Az elején lévő akció orgia minden egyes újrajátszásnál magával ragadott. Ha csak öt percre akartam leülni elé akkor se bírtam ki hogy ne vigyem végig az első nagy felvonást.

U.I.: igen tudom hogy van egy negyedik része is a Gears-nek. De inkább tegyünk úgy mintha nem lenne.

Az első nagyon bejött, várom is, hogy kijöjjön a felújított változat PC-re, mert az eredeti lemezemet elnyelte a föld. Sajnos a folytatásokat már nem kaptuk meg, ami nagy kár, mert ez is egy olyan lövölde, aminél a szereplők, a sztori és a világ is meg tudott fogni. De azt hiszem, a második vagy a harmadik résszel még játszottam, pont nálad.

 

1. Mass Effect-trilógia

Sajnos kicsit elkoptatottá vált az a kifejezés, hogy klasszikus. Így amikor jön egy játék ami igazán megérdemli ezt a jelzőt, már hiába kapja meg. Sok középszerű társa elhasználta a szó jelentését.

Pedig a Mass Effect részek a szó legszorosabb értelmében a játékipar klasszikusai. Ha úgy tetszik ez a videójátékok Star Wars-a. Aki belekezd az egy elképesztő utazásra vállalkozik ami keresztülviszi majd rengeteg kalandon, megismerteti tucatnyi felejthetetlen karakterrel és egy olyan történetben meriti el amit aligha fog feledni. Mint minden klasszikussá érett űroperának ennek is rengeteg arca van: néha egészen személyes, olykor az egész csak a felfedezés öröméről szól, máskor viszont az epikussága szinte leszakítja a monitort. Nem kevesebb a tét mint a galaxis sorsa és bár leirva ez bután mutat, de a jó űropera csodája, hogy ezeket a szavakat is komolysággal és mélységgel tudja felvértezni.

Nem tudom, hogy valaha készül-e még ennyire jó játék-trilógia. A léc mindenesetre nagyon magasra lett téve.

Ezt nem is kell tovább ragozni, az elejétől a végéig minden szóval egyetértek. Talán csak annyit tudnék mondani, hogy az ME2-3 után az ME1 már kicsit fapados játékmenet terén, értem ezalatt az irányítást és a csapattagok menedzselését a harctéren. De ezt leszámítva a Mass Effect-trilógia a zsenialitás mesterfoka, egy dögös űreposz, amit nagyjából félévente előveszek és újra és újra kijátszok. A szereplők (különösen azok), a világ, a történet, a küldetések, a játékmenet, a humor, a filmszerű megvalósítás, minden nagyon egyben van. Viszont kicsit tartok az Andromedától, hogy az már nem fogja tudni ezt hozni. De bízzunk a Bioware-ben.

 

És akkor most egy újabb rövid ajánló: a karácsonyi kiárusítás alatt megvettem az L. A. Noirt, amire egy ideje már pályáztam. Ez tulajdonképpen egy akció-kalandjáték, ónagyon minimális GTA beütéssel (szabadon kocsikázhatunk Los Angelesben), amiben egy, a második világháborút megjárt nyomozót alakítunk 1947-ben. A film noir hangulatról az opcionálisan beállítható fekete fehérség gondoskodik (én nem éltem vele, de vitathatatlanul újszerű megközelítés játékok terén), míg a történet és a hangulat a hardboiled krimik vonalát követi. Korrupció, összeesküvés, mocskos zsaruk, a becsületes rendőr befeketítése, rengeteg ököl- és pisztolyharc, autósüldözés, mindent összekutyuló famme fatal, ez mind-mind megtalálható benne. A legjobb mégsem ez, hanem a nyomozás. Itt ezt nem aprózták el. Nekünk kell felkutatni és begyűjteni a bizonyítékokat, eldönteni azok hasznosságát, rájönni, hogyan használhatjuk fel azokat a tanúk kikérdezésénél.

Ez utóbbi egy szabályos kis minijáték, ugyanis minden feltett kérdésre adott válaszról el kell döntenünk, hogy igazat szól-e a delikvens vagy hazudik. És ha hazudik, akkor csak kételkedünk benne vagy nyíltan a képébe vágjuk. Utóbbi esetben ugyanis bizonyítanunk kell, hogy tényleg hazudott, és itt használhatóak fel a begyűjtött bizonyítékok. Ha tévesen ítéljük meg a választ vagy rossz bizonyítékot használunk, akkor bizony nem kapunk érdemben használható infót, ami a legrosszabb esetben oda vezethet, hogy rossz embert csukunk le.

Mindemellett a játék gyönyörű, remekül felépítették Los Angeles '40-es évekbeli digitális mását, de ami kiemelkedő, az a karakterek arcjátéka. Mindegyik szereplőt egy színész alakít, az arcukat róluk mintázták (tökéletesen fel is lehet őket ismerni) és a mo. cap. eljárásnak köszönhetően az arcjátékukat is átvették. Ami nagyon fontos, mert a kikérdezések során az arcjáték az egyik legárulkodóbb jele annak, ha a delikvens kamuzik.

Szóval az L. A. Noir egy nagyszerű kalandjáték, bátran ajánlom azokat, akik szeretik az olyan programokat, amiben a remek akciók mellett komoly agymunkára is szükség van vagy csak bolondulnak a krimikért és szeretnének egyszer ők is részesei lenni egynek.

[Bomarr]

Jó volt olvasni a reakciókat

 

L.A. Noir-t anno társaságban játszottuk egy fél napig. Nagyon szórakoztató volt. Sokáig terveztem hogy megveszem csak aztán valahogy ez elmaradt.

[Donát]

Lehet, hogy a Mass Effecttel nekem is kéne már egy próbát tennem... azt látom, hogy a Mass Effect 1 játszható Xbox One-on is most már, de vajon ez alapján a 2-3 is?

 

http://www.xbox.com/hu-HU/xbox-one/backward-compatibility

 

Közben rájöttem, hogy ez alapján sajnos nem.

 

http://www.cinemablend.com/games/Why-Mass-Effect-2-3-Aren-t-Backwards-Compatible-Yet-99137.html

 

[pb69]

Lehet, hogy a Mass Effecttel nekem is kéne már egy próbát tennem... azt látom, hogy a Mass Effect 1 játszható Xbox One-on is most már, de vajon ez alapján a 2-3 is?

Én maximálisan csak ajánlani tudom. Én PC-n toltam, nincs konzolom, de tudtommal valami multi-disc probléma miatt nem volt kompatibilitás a ME2 és 3 esetében. Legalábbis tavaly évvégén, állítólag a MS dolgozik az ügyön, nem tudom mire haladtak azóta.

[Bomarr]

Lehet, hogy a Mass Effecttel nekem is kéne már egy próbát tennem... azt látom, hogy a Mass Effect 1 játszható Xbox One-on is most már, de vajon ez alapján a 2-3 is?

Az X360-od már nincs meg?

[Donát]

Az X360-od már nincs meg?

Eladtam egy hónapja.

 

Vagy szerintetek vegyem meg a trilógiát és reménykedjek?

[pb69]

Vagy szerintetek vegyem meg a trilógiát és reménykedjek?

PC nem játszik?