Sport

[Ody Mandrell]

Ki fognak kapni.

De így és ennyivel? Ezt azért nem gondoltam volna. Még szerencse, hogy a világban 3-4 országban veszik csak komolyan ezt a sportágat.

[Donát]

Montenegrón kívül minden csapatot megvertünk ezen az EB-n. Sajnos a szerbeket most nem sikerült, ettől függetlenül maximális riszpekt a csapatnak!

[Ody Mandrell]

Itthon sz*rrá vertek a szerbek a döntőben. Ez szerintem elég gáz.

[DarthMaul31]

Ez tényleg eléggé gáz. Ennél már csak a Hollandia - Magyarország 8:1 (foci), valamint a Szlovákia - Magyarország 79:67 (kosár) volt szégyenteljesebb...

Szerkesztve: 2014. Július 27. - DarthMaul31

[pb69]

No offense, de szeretnék én még pár olyan sportágat, ahol egy EB ezüst elég gáznak számítana.

 

Nem jött ki a lépés, trágyán játszottunk, de egészen a döntőig parádésan meneteltünk. A jobbtól meg sose szégyen kikapni, márpedig ez a szerb csapat jelenleg előrébb tart nálunk, és ezt nemcsak a mai meccs alapján lehet megállapítani.

[Ody Mandrell]

Simán vertük a szerbeket a csoportmeccsen.

[pb69]

Simán vertük a szerbeket a csoportmeccsen.

Vertük őket 2 góllal úgy, hogy ők hoztak egy átlagot, mi meg kifejezetten jól játszottunk, extraklasszis kapusteljesítménnyel. Jelenleg szerintem 10 meccsből 7-et simán behúznának. Ha nagyjából mindkét csapat hozza a tudását (vagy azonos szinten teljesít), akkor szerintem most egyértelműen előrébb tartanak.

[DarthMaul31]

No offense, de szeretnék én még pár olyan sportágat, ahol egy EB ezüst elég gáznak számítana.

 

Nem jött ki a lépés, trágyán játszottunk, de egészen a döntőig parádésan meneteltünk. A jobbtól meg sose szégyen kikapni, márpedig ez a szerb csapat jelenleg előrébb tart nálunk, és ezt nemcsak a mai meccs alapján lehet megállapítani.

Nem az ezüst a gáz, hanem az, hogy olyan csapattól kaptunk ki hazai környezetben (méghozzá elég csúfosan), akiket nemrég meg is vertünk!

[Frenkie]

Itthon sz*rrá vertek a szerbek a döntőben. Ez szerintem elég gáz.

 

 

Borzalmasan szánalmas. Komolyan itt minden bukás. Múltkor az U19 most meg a vizilabdások. Szerintem már minden sportot be kéne tiltani Magyarországon mert úgyis kudarc lesz a vége.

[Nute Gunray]

Tavaly vb arany, most eb ezüst, úristen, tényleg, micsoda kudarc...

[Frenkie]

Tavaly vb arany, most eb ezüst, úristen, tényleg, micsoda kudarc...

 

 

A tavaly az már elmúlt.Egyszerűen van egy siker ás utána csak a kudarc. Lsd Talmácsi 2007-ben világbajnok lett azóta meg csak szerencsétlenkedik. Hosszútávon nem tudunk bajnokok lenni.

[Nute Gunray]

Mindig mindent nem lehet megnyerni, ez nagyon ritkán sikerül akárkinek is. Szerintem Talmácsi már azzal, hogy magyarként egy motorsportban világbajnok lett, beírta magát a történelembe. Jó, nyilván nem egy Valentino Rossi, de efféle legendákból csak egy van.

 

A vízilabdára visszatérve; magasan vezetjük a VB, EB, olimpiai éremtabelákkat, én ezt nem nevezném kudarcnak. Most "csak" az ezüst sikerült, ez van. Az U19-et azért nem hoznám ide, mert egészen más dimenzió. Aki ott bármiféle eredményt várt, arra azt tudom mondani, hogy hülye. A maximális elvárás reálisan szerintem az U20-as vb-re történő kijutás lehetett, s ez meg is valósult. Persze, feltehetnénk a kérdést, hogy ilyen játékkal érdemes-e Új-Zélandra kiutazni, de az már más tészta.

 

Ez a tipikus "jaj magyarok, de szar itt minden"-hozzáállás meg teljesen felesleges. Nem kell betiltani egy sportágat sem, a Te döntésed, hogy nézed-e vagy sem. Lehet, hogy neked egy EB ezüst kudarc, de nekem nem, főleg nem egy VB arany után.

[MissKarrde]

Én sem értem, hogy miért "gáz" egy EB-ezüst, valószínűleg más országok nagyon örülnének egy ilyen eredménynek. Európa (és a világ) egyik legjobbjának lenni remek teljesítmény, legyen szó bármilyen sportról

[Donát]

Borzalmas olvasni, hogy egyesek szerint az Eb ezüst gáz. A csooortmeccseken valóban megvertük a szerbeket, a döntőben meg nem. Megesik az ilyen, nem sikerült tökéletesen a formaidőzítés. A hazai közönséget kiszolgálandó mi az összes meccsen csúcsra járattuk magunkat, még a tét nélküli horvát találkozón is. A szerbek meg nem, mert ők a végére akarták a top formájukat hozni, ami sikerült is nekik. Ettől függetlenül, miféle kifordult gondolkodás az, hogy csak az arany a jó és más semmi? Ez nevetséges. Tavaly is megmondta Benedek, hogy jelenleg a férfi vízilabdában van 5-6 erős csapat, ebből kb 4 azonos játékerőt képvisel, ergo a cél mindig ott lenni a legjobb 4ben és konstansan hozni az érmeket. Néha ez arany lesz, néha meg másmilyen. A Real Madrid sem tudja megnyerni minden évben a Bl-t, mégsem akarják bedózerolni a klubot egy Bayern ellen elszenvedett sikertelen BL elődöntő után. Ezeket a párharcokat gyakran nüanszok döntik el hol egyik, hol másik félnek kedvezve, aki ezt nem tudja elfogadni, ne nézzen sportokat.

 

Azt meg végképp el kéne felejteni, hogyha egy csapatunk megnyer valamit, akkor ők a legyőzhetetlen istencsászárok, ha meg ezüst érmesek lesznek, akkor az meg szégyen. Nem, nem az és nem, nem azok. Van egy nagyon erős csapatunk, tessék örülni az érmeknek!!!

[R2-D2]

A tavaly az már elmúlt.Egyszerűen van egy siker ás utána csak a kudarc. Lsd Talmácsi 2007-ben világbajnok lett azóta meg csak szerencsétlenkedik. Hosszútávon nem tudunk bajnokok lenni.

 

Talmácsit kérem békén hagyni. Abban a közegben, ahol ő világbajnok lett, ahonnan ő jött, amilyen feltételeken át kellett magát keresztülverekednie az a VB arany felér 10 spanyol vagy olasz motoros VB arannyal. Egyébként meg nem szerencsétlenkedik, miután tavaly felrobbant a motor a lába mellett, és komplett izomcsoportokat kellett eltávolítani a lábszárából, már nem versenyez. Az is csoda, hogy megvan mindkét lába.

 

Vele kapcsoltban mindössze annyi negatívumot lehet megemlíteni, hogy a VB címe után összeveszett Martinezzel, utána meg Favaroval - így aztán pénz és támogatók nélkül törvényszerű lett a süllyesztő. De akkor is ő az egyetlen világbajnok azóta is a vasfüggöny mögül.

 

 

Jó, nyilván nem egy Valentino Rossi, de efféle legendákból csak egy van.

 

 

Legalább még egy van, úgy hívják, Mark Marquez.

[Frenkie]

A világ mindig is az elsőket ismeri el. Nem csak a sportban. Volt Erdeivel egy interjú melyben kérdezték mit tart kudarcnak a pályafutásában. Az olimpiai bronzot mondta. Mert ő is tudja hogy csak az aranyat ismerik el.

Vagy ha annyira szép a második hely akkor a focivb-n miért sírnak a második helyezett játékosai, miért látszik nagy csalódottság? Mert pontosan tudják hogy az első hely számít a második nem.

[pb69]

A világ mindig is az elsőket ismeri el. Nem csak a sportban.

Sportban még hagyján ez az elmélet, de az életben egyáltalán nem így van. Az elsőket sokkal jobban elismerik és sokkal jobb, könnyebb dolguk van az életben, ez biztos. Viszont a kifejezetten elégedettnek és boldognak mondható, kényelmes életet élő emberek 99%-a soha semmiben nem volt az első, de nagyon jól elboldogul ettől még és az élet számos területén elismerik. Szerencsére az élet jóval kevésbé fekete-fehér és nemcsak a kiemelkedő zsenik boldogulnak.

 

Vagy ha annyira szép a második hely akkor a focivb-n miért sírnak a második helyezett játékosai, miért látszik nagy csalódottság? Mert pontosan tudják hogy az első hely számít a második nem.

Azért, mert az arany sokkal szebb, mint az ezüst és ott voltak a nagy lehetőség kapujában. A sportolók tipikusan maximalisták és mindig a lehető legjobbra törekednek. Nyilván egy elbukott döntő, bronzmeccs vagy egyáltalán egy vereség pillanatnyilag lehangoló és elkeserítő. Ettől függetlenül, ha valaki az idő elteltével nem tud értékelni pl. egy VB ezüstöt, akkor az szerintem nem is érdemel aranyat.

[Ody Mandrell]

Ezeket a párharcokat gyakran nüanszok döntik el hol egyik, hol másik félnek kedvezve, aki ezt nem tudja elfogadni, ne nézzen sportokat.

A 7-12 nem nüansz....és én erről beszéltem. amit leírtál az szép, de egy világversenyen a végére kell időzíteni a formát és nem csak a szurkolóknak játszani!

[Nute Gunray]

A 7-12 nem nüansz....és én erről beszéltem. amit leírtál az szép, de egy világversenyen a végére kell időzíteni a formát és nem csak a szurkolóknak játszani!

Donát szerintem nem is neked válaszolt. Egyértelmű, hogy most, a döntőben a szerbek agyonvertek minket, ezt senki nem vitatta. Ám ezzel együtt is azt mondani, hogy "be kell tiltani minden sportágat Mo-n, mert egy vesztes nép vagyunk", erősen túlzás. Reméljük a következő vb-t és az olimpiát behúzzuk, és mindenki elfelejtheti ezt az eb ezüstöt (amely később úgy is meg fog szépülni, hiszen a remélhetőleg hosszú és sikeres Benedek-éra egyik legelső éreméről van szó).

[Ody Mandrell]

Benedekék mint VB címvédőktől vártam többet a legfontosabb meccsen. Frenkie meg szokott túlzásokba esni. Ő amúgy se nagy sportbarát.

[Nute Gunray]

Hát igen jobb lett volna, ha a szerbeket most verjük meg és nem a csoportkörben. Mikor a szerbek a döntőbe jutottak, volt bennem olyan érzés, hogy lehet, hogy ebből csak most ezüst lesz, mert szinte esélytelen, hogy a nagy "mumust" egy világtornán kétszer is megverjük. Ráadásul 4 gólos hátrányt dolgoztak le a montenegróiak ellen, amely szintén feltüzelhette őket.

[pb69]

Én ott látok némi hozzáállásbeli furcsaságot, hogyha megnyerünk egy tornát, akkor a legtöbben úgy veszik, hogy mi vagyunk az atyaúristenek, az abszolút legjobbak és végre helyére került a trófea. Szóval természetesnek vesszük, hogy arany, hiszen ez így van rendjén. Ha más nyer, akkor az innentől kezdve hatalmas pofára esés.

Miközben valójában van Szerbia (mindegy mikor milyen néven) és mi, akik tipikusan kicsivel a többiek előtt járunk, de egy szinten. Ezen kívül van még 2-3 csapat, amely picivel lemaradva a duó mögött, de nem sokkal, így bármikor bármelyiket (minket vagy a szerbeket is) könnyen elkaphatják.

 

Szóval innen nézve már pl. elég érthetetlen az a hozzáállás, hogy egy VB-győztes csapattól többet kéne várni. A vízilabda nagy nemzetei Európában vannak, azon kívül talán az USA jelent elitkategóriát. Szóval egy EB ezüst miért lenne csalódás, vagy miért kéne többet várni? Pláne a nagy rivális szerbek ellen hozott 2/1-es mérleg melletti 100%-os teljesítmény tükrében.

 

Vagy arany után már csak arany a jó? Ha pl. 2 év múlva fociban Németország ezüstérmes lesz, akkor annál azért többet vártunk volna? Nem hinném, pedig ráadásul ott a dél-amerikai csapatok hiánya jóval nagyobb különbséget teremt EB és VB közt, mint ami vízilabdában van. Vagy ha a Real jövőre is BL döntőt játszik, de kikap, akkor az csalódás?

[Ody Mandrell]

Mert itthon volt az EB? VB címvédőként most talán nyerhettünk volna a mumus ellen egy döntőt? A sor végtelen hosszú...

[Donát]

A vb cím megszerzése volt hatalmas bravúr, nem pedig ez az ezüst a csalódás. A csapat még nem tart ott, hogy minden tornán csak az arany legyen elfogadható. Ami a hazai rendezést illeti, alább látható, hogy miért jelentett inkább hátrányt, mint előnyt.

[pb69]

Ez a hazai pálya mítosza is olyan, hogy sokkal több jelentőséget tulajdonítanak neki, mint amennyi valójában van.

 

Régebben fontos volt, mert sokszor a bírók masszívan meg tudták tolni a hazai csapatot. Egyrészt ezt természetesnek vette mindenki, másrészt pedig nem is hárult akkora figyelem az adott eseményre. Mára már változott a világ, még egy vízilabda meccsnél is tucatnyi víz alatti kamera van, minden szem előtt van, nem beszélve a "felszíni" sportokról. Nyilván így is vannak elcsalt meccsek, de ez a sportdiplomácián múlik, nem pedig a hazai pályán.

 

A másik fontos tényező volt anno, hogy a rendezők úgy szopatták a többieket, ahogy csak tudták. Minden eszközt bevetettek azért, hogy a sajátjukat segítsék, a riválisokat hátráltassák, bőven túlmenve a sportszerűség határain. Ez manapság se kopott ki teljesen, de megint csak sokkal korlátozottabban lehet művelni, mert mindenről mindenki tud.

 

A közönség szeretete és a szurkolás meg szintén egy általunk túlmisztifikált dolog. Minden sportoló megfutja az illedelmes köröket, hogy mennyit jelent, ami részben igaz is. Ugyanakkor más interjúkban, vagy ha elfeledkeznek kicsit magukról, akkor halljuk, hogy a meccs hevében olyan szinten kell koncentrálniuk, ami miatt kb. nem is hallanak semmit és nem is foglalkoznak a külső tényezőkkel. Ez természetes is. Ha egy sportoló meccs közben azzal van elfoglalva, hogy épp éltetik vagy fütyülik, akkor az már régen rossz.

 

Ez persze nem azt jelenti, hogy az atmoszférából semmi nem megy át, viszont ez meg nem feltétlenül jelent előnyt. Pont a szurkolók és a média túlzott nyomása jelenthet veszélyt, mert sokszor irreálisan magas elvárásokat támaszt. Jó példa erre a mostani brazil VB vagy anno a Bayern BL döntője, de a mostani vízilabda EB-t is említhetjük. Brazília is ezzel a kerettel örülhet egyáltalán a 4-be jutásnak, de mindenki győzelmet várt tőlük. Nálunk hasonló a helyzet ezzel az EB-vel.

 

A hazai pálya manapság annyi, hogy a körülményeket jobban ismerik, de ez aligha jelent akkora előnyt, ami csodát tesz.

[Wilde]

Ez a hazai pálya mítosza is olyan, hogy sokkal több jelentőséget tulajdonítanak neki, mint amennyi valójában van.

 

Ezt nem tudom, hogy kizárólag a vizilabdára értetted e - ez esetben nem tudok hozzászólni, mert azt a sportágat abszolút nem követem (az EB-t sem nagyon néztem) - vagy úgy általánosságban? Utóbbi felvetéssel - ha így gondoltad - azzal már vitatkoznék. A hazai pálya ugyanis rengeteg sportágban számszerűsíthető előnyt jelent.

 

Néhány adat, nagyságrendileg az MLB - 52 %, az NHL - 55 %, NFL - 58 %, NBA - 66 % a hazai csapatok győzelmi aránya a vendéggel szemben. Hogy ez miért fontos arról majd később. A hazai pályával kapcsolatos teóriák közül több hamisnak bizonyult. Amit el lehet fogadni pl. a baseball esetében, hogy más a karakterisztikája az egyes pályáknak. Van ahol alacsonyabb az outfield wall (amin át kell ütni a labdát a hazafutáshoz), nyilván a hazai csapat játékosai, akik itt edzenek komparatív előnyben vannak a vendég játékosokhoz képest. Az NFL-ben (de ez igaz a labdarúgásra is, pl. ott van Ecuador) akik Denverben a "Mile High-on" játsszanak hátrányban vannak a magaslati körülmények miatt a hazaiakhoz képest. Míg az NHL és az NBA, de ide kívánkozik az MLB is, ahol a csapatok menetrendje nagyon fontos. Előfordulhat, hogy ún. "back - to - back"-et játsszanak (két nap egymás után is van meccs), szélsőséges esetben lehet akár back - to - back - to - back. Itt pedig könnyen előfordulhat, hogy több ezer mérföldet kell repülni teszem azt New York és Los Angeles között. Baseballban van "doubleheader" (két meccs egy napon) és lehet utána még utaznak is... szóval ilyen esetekben mindig érdemesebb a hazai és nem utazó gárdára tenni, ha fogadásról van szó és van ilyen lehetőség.

Ha ezeket levesszük, akkor még mindig ott van az, hogy mi miatt is ilyen szignifikáns (itt fentebb olyan bajnokságokról van szó, amelyek az európai foci bajnokságoknál jóval kiegyenlítettebbek) és kimutatható a hazai csapatok fölénye, főleg olyan mintáknál is, mint a kosárlabda, ahol 82 meccs egy alapszakasz.

Itt jön be ugyanis a bírók szerepe. Ők nem azért befolyásolják a meccseket, mert megvették pár száz dollárért, hanem mert egyszerűen ők is emberek és nem tudnak elvonatkoztatni az atmoszférától. Egy dobás megítélése baseballban - hogy áthaladt e a strike zónán - lehet konkrétan ilyen esemény. Egy 95 mérfölddel szálló labdánál nem lehet egészen pontosan megállapítani, ha szélre megy, hogy most jó volt e, vagy sem (főleg, ha cseles a catcher - ez a pitch framing) és itt, ha nem tudja 100%-ig eldönteni a spori, akkor a tömeg nyomására és egyfajta íratlan szabályként mindig a hazai csapat javára dönt. Az NFL-ben meg lehet figyelni bizonyos kétes zászlók a szabálytalanságoknál általában a hazai csapat javára történnek (aztán persze van olyan zászló, amit semmi nem magyaráz meg ). Volt egy német faszi, aki kiszámolta, hogy a Bundesligában azokon a pályákon ahol van rekortán kevesebbszer ítéltek oda a bírók a 50-50-es szituációkat a hazai csapatok javára. Ahol nincs futópálya és közelebb vannak a szurkolók, nagyobb a nyomás ott viszont ez a szám arányaiban magasabb volt - azért így mondom, mert persze nem az a gyakorlat, hogy minden ilyet a hazaiaknak ítél, mert az már konkrét részrehajlás lenne.

Az elején pedig azért emeltem ki az arányokat, mert ez nagyon nem mindegy. Régen nagyon kedveltem a sportfogadást és a fentebb leírtak ebből a szempontból számítanak. Amerikában a legtöbb helyen illegális a szerencsejáték, Las Vegasban viszont nem, régen minden oddsot egy kaszinóból, a Stardustból (mára már lerombolták) irányítottak. Ott terjedt el, hogy "spread"-ben fogadnak, mondjuk 7 ponttal. Ez azt jelenti, hogyha ő -7-re fogad, te akkor nyersz ellene, ha 7-e többel nyer az adott csapat, ha +7 (az övé) akkor is nyersz ha veszít a csapat, illetve, ha kevesebb, mint 7 ponttal nyer. Így te vagy előnyben és ez akkor fontos, ha olyan csapatra fogadsz, ahol a hazai csapat számítana esélytelennek. Az esetek minimum 52.4 százalékában kell nyerned ahhoz, hogy a végén pluszba legyél, így megéri a hazai pályára fogadni. Ha az elmúlt 20 évben valaki minden meccsen feltett a hazai NFL csapatok győzelmére 5000 dollárt, az ma már biztosan 150.000-nél tart (ez a tiszta profit).

Ebben a kontextusban tehát nem csak számszerűsíthető, hanem forintosítható is a hazai pálya kérdése.

 

Arról, hogy ez mennyire gáz, hogy 2. helyen végeztünk a vízilabdában... ha én lettem volna ott a csapatban, most én is biztos annak érezném, de ha pályafutásom végén visszagondolnék rá, már inkább örülnék a második helynek.

Ettől függetlenül létezik ez az attitűd a sportban, hogy a 2. hely már csalódás. "Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít." - ez az idézet Ayrton Sennától származik. Vagy pl. ott volt George Steinbrenner, a New York Yankees megboldogult tulajdonosa, aki kijelentette, hogy minden szezon, amelyben nem nyernek bajnoki címet az számára csalódás, értéktelen. Hogy fokozzam, nálunk van egy lány az egyetemen, aki 5-t kapott megajánlott jegynek, de elment vizsgázni az adott tárgyból és mikor a tanár megkérdezte, hogy ő mégis miért jött el, akkor azt mondta, hogy azért, mert a korábbi dolgozatban nem tudott minden választ és ő 100%-osat akar írni!

Ezt a fajta maximalizmust lehet támadni, de ez már egy véleménybeli különbség, nem egy abszolút igazság, hogy most melyik a jobb. Én személy szerint egy elég pragmatikus ember vagyok és Sennának is azt mondtam volna, hogy oké nem elég a 2. hely, de lehet ha én minden futamon második vagyok, attól még az összesítésben én leszek a világbajnok a pontok szerencsés alakulása esetén...

[pb69]

@Wilde:

Igazad van, ezek tények és abszolút elfogadom őket. Az utolsó mondatomban írtam is, hogy a körülmények ismerete manapság a hazai pálya valós előnye és ez működik is. Én pusztán azt mondom, hogy a hazai pálya nyújtotta előny korántsem akkora, mint amit tulajdonítanak neki. Sőt, meg se közelíti azt.

 

Mindez persze sport- és szintfüggő. Egy olyan sportnál, amit kb. a kutya se néz, nem közvetítik, ott azért még jobban dominálhatnak a múltbéli körülmények, pl. bíró manipulálása, vendégcsapat módszeres hátráltatása stb.. Ugyanígy, hiába van szó mondjuk fociról, de egy megyei meccsre nincs akkora figyelem és nem is veszi annyira komolyan senki, tehát mehet a "sunyizás". Csak a poén kedvéért érdekes megnézni néhány ilyen alacsonyabb osztályú jegyzőkönyvet, vannak ott csodák.

Ja és persze az eseményt bonyolító ország fejlettsége, civilizáltsága is fontos, hisz pl. Dél-Amerikában még ma is előfordul, hogy 1-1 téves bírói ítéletet vagy kihagyott tizit hatalmas botrány, stadionrombolás, lincselés, emberrablás, kivégzés követ.

 

Az általad írt statisztikák közül egyedül az NBA érdekes, ott dupla annyit nyernek a hazaiak, ami szignifikáns. A többinél szinte jelentéktelen az eltérés. Ez magyarázható pl. a körülmények ismeretéből adódó előnyökkel, az utazás okozta extra fáradalmakkal, de egyszerű pszichológiával is. Elvégre a hazai pálya "mitikus előnye" okán a vendég csapat sokszor eleve más taktikával és gyengébb eredmény reményében játszik. A lényeg az, hogy egy 55% körüli mutató még bőven azt igazolja, hogy ugyan kimutatható, de minimális előnyt ad a hazai pálya.

 

Az egész csak abból indult ki, hogy a mostani vízilabda EB ezüstje többeknek azért ekkora csalódás, mert hazai pályán illett volna aranyat szerezni. A braziloktól a VB-n leginkább a hazai pálya miatt várt a többség győzelmet, miközben (a keretet nézve) reálisan a 4-be kerülés is bravúr. Arról nem is beszélve, hogy azon lovagoltak mennyivel könnyebb elviselniük a brazil klímát meg körülményeket, miközben szinte minden játékos már hosszú évek óta Európában légióskodik.

Ugyanígy vannak, akik legyintenek a 2002-es VB gusztustalan csalásaira, mondván csak kijött a hazai pálya előnye. F1-es futamoknál ódákat zengenek arról mennyivel esélyesebb egy hazai versenyző, miközben simán lehet, hogy a pálya vonalvezetése pont hátráltatja, mert olyan az autója karakterisztikája vagy a vezetési stílusa.

 

Szóval a legtöbben akkora jelentőséget tulajdonítanak a hazai pályának, hogy csodát várnak tőle. Irreális elvárásokat támasztanak emiatt. Ez az, amit szerintem már rég le kellett volna vetkőzni. Pláne egy heteken át tartó, összefüggő torna (olimpia, VB, EB stb.) esetében, ahol pl. nem kell hetente oda-vissza utazni a fél világot, az adott időszakban nem változnak annyit a körülmények.

[Wilde]

Nem tudom mekkora jelentőséget tulajdonítanak úgy általánosságban a hazai pályának, de már az az 50% fölötti eredmény is sokat számít. Hogy magamat idézzem (ha szabad) "Az esetek minimum 52.4 százalékában kell nyerned ahhoz, hogy a végén pluszba legyél, így megéri a hazai pályára fogadni." - ez az alább vázolt rendszer miatt sokaknak milliókat ér!

A körülményeket pedig bele lehet venni, de adekvát választ ez sem ad a kérdésre. A baseballban konkrétan a pályák mérete, karakterisztikája is más, paradox módon mégis itt a legalacsonyabb a hazai pálya előnye! Lehet azt is mondani, hogy a hazai szurkolók is szerepet játsszanak egy mérkőzésen. A Seattle Seahawks (NFL) esetében a stadionjukban mért 112 decibeles hang rekord kb. egy Boeing 747-es zajának felel meg. Ez az ellenfél csapatának támadóinál átlag 2.36 false startot (támadó szabálytalanság, idő előtti bemozdulás) eredményezett, mert nem hallották rendesen egymást. A szurkolók hangja több ponton is befolyásolhatná(!) a játékosokat, a kosárlabdában a büntető dobásoknál, a jégkorongban szintén a büntetőknél, baseballban a dobókat és az ütőket is megzavarhatja, vagy a footballban a rúgókat, irányítókat (a fentebb leírt módon). Mégis kiszámolták, hogy 0.5% körül mozog a különbség, ha az adott sportág játékosa éppen otthon, vagy idegenben üt/dob/rúg/passzol, szóval ez abszolút nem tűnik esszenciális kérdésnek egyéni szinten.

Mégis nem csak ezekben a sportágakban máshol is egyértelműen létezik a hazai pálya előnye, a rögbiben 58%, a labdarúgásban, a MLS-ben 69.1%(!), a Premier League-ben 63.1%, WNBA - 61.7% (ez a női kosárlabda). Azért mert a kosárlabdában több esetben is ilyen magas ez az arány az akár arra vezethető vissza, hogy ez egy olyan sportág, amit rendkívül könnyedén befolyásolhat a játékvezető, anélkül, hogy részrehajlással vádolnák (szinte a legapróbb kontaktust is le lehet fújni faultnak. (A játékvezetők úgy szórják a faultokat a labda nélkül pozícióharcot folytató játékosokra, mintha prémium járna érte, a zárások oroszlánrésze szabálytalan, mégis megtorlatlanul marad, jogosulatlan előnyhöz juttatva ezzel a támadókat. Miközben a labdavezető játékos akadályoztatásáért, kicsit lelkesebb szondázásáért már a gyűrűtől méterekre is azonnal jár a fault, ugyanezt a játékost a palánk alatt lassan kötelező megtolni deréktájon, büntetés legalábbis nem nagyon jár érte, pedig nemcsak döntően befolyásolja a dobás eredményességét, de kifejezetten balesetveszélyes is. Ami a távoli dobásoknál zajlik, abba jobb bele sem kezdeni. Európában amíg a tempót dobó játékos a levegőben van, addig minden ellene elkövetett fault dobás közbeninek számít. Ezt a szabályt az NBA-ben nem ismerik el, a dobójátékos kezét a jelek szerint nyugodtan telibe lehet verni, ha a labda már elhagyta.) És hasonló következetlenségek okán a játékvezetés nagyon kaotikus és kritikus eleme ennek a sportágnak.

A kérdésnek sokkal fontosabb elemei a játékvezetők, ha a hazai pályát nézzük, mint bármilyen más sajátosság. Olyan elemeket kell vizsgálni, amit a bírók kontrollálnak, de nincsenek rá befolyással a játékosok. Ilyen például a hosszabbítás kérdése a labdarúgásban. Nincs rá egyértelmű szabály, így az van, amit a spori gondol. (Emlékszem olyan Man.Utd. meccsre, ahol kb. addig hosszabbított a játékvezető, amíg a MU be nem rúgta a győztes gólt.) Erre is van egy adat, hogy kétszer többet tesz rá a bíró a félidők végén, amennyiben a hazai csapat van hátrányban, mintha a vendégek kerülnének ilyen helyzetbe. Baseballban a már lentebb említett közeli dobásoknál egy szezon során 516-al több strikeout-ot és 195-el kevesebb walk-ot ítéltek oda a vendégként szereplő csapatnak, mint a hazaiaknak! Az NFL-ben amióta 1999-ben bevezették a challenge-et 30%-al csökkent a szabálytalanságok ítéletének aránya az ellenfél ellen (így is a vendég csapat több olyan ítéletet kapott, amit végül challenge miatt megváltoztattak). Az NBA-ben is van visszanézési lehetőség, de faultoknál, labdaeladásoknál, lépéshibánál még mindig a szubjektív megítélés dönt a bíró részéről.

Van, hogy meg lehet kenni a bírókat, de én nem arról beszélek, hanem egyszerűen nyomás alatt vannak az atomszféra miatt. Sokszor ők is információt keresnek a többi sporitól és bizony van, hogy általánosságban a tömegtől is. Kiszámolták, hogy minél nagyobb az adott stadion és minél többen vannak benne úgy nő exponenciálisan a hazai csapat javára ítélt 50-50-es szituációknak az aránya. Erre igazolást adott a német felmérés, hogy hol van futópálya és hol nem, vagy pl. olyan is volt, hogy Olaszországban sok zárt kapus meccs van, ahol nem voltak beengedve a szurkolók és ott egészen másként álltak a meccshez és az ilyen kétes szituációkhoz a bírók. Azért létezik szinte minden sportban, mert a bírók is emberek, van ahol nagyobb befolyással bírnak egy meccsre, van ahol kevesebbel. Egy egészen friss eset volt, Magyarországon is közvetítette a TV, a Seattle és a Green Bay meccsét két éve. Ahol egy nem is túl közeli szitut (könnyen el lehetett volna dönteni) a hazaiaknak ítéltek, mikor látszott, hogy nem biztosan lett volna az övék (ez a meccset eldöntő utolsó pillanatos touchdown volt). Amikor felüvöltött a fentebb említett seattlei szurkoló sereg akkor a bíró szépen megadta a TD-t a hazaiaknak. Volt az ügynek következménye, ez kellett ahhoz, hogy visszatérjenek a sztrájkból az NFL-es játékvezetők (ebben az időszakban egyetemi bírók voltak "szolgálatban").

 

Abban egyetértek, hogy egy ilyen speciális eseményt, mint a vb, eb, olimpia nem lehet ide venni. Itt sokszor tényleg a már általatok is említett formaidőzésen van a hangsúly. A vb-t nézve 20-ból 6 alkalommal lett világbajnok a rendező (ebből persze érdemes levenni azokat akiktől nem lehetett elvárni az első helyet, hiszen rendezett világbajnokságot többek között Svájc, Dél-Afrikai Közt., Japán stb.). Ha így nézem akkor már 12-ből 6, ami nem olyan rossz és összességében a rendező válogatottak átlagosan az 5. helyen végeztek (ebbe benne van mind a 20 vb). Úgyhogy ha az ilyen jellegű tornákra nem is igaz a hazai pálya története, azért úgymond megéri rendezőnek lenni, mert sok válogatott itt produkálta története legjobb eredményét. Csak sajnos egy ilyen tornán, főleg ha esélyesről van szó, akkor a hazai környezet az elvárások miatt már inkább terhet jelent, mint előnyt!

Mintavételi szempontból meg azért nem alkalmasak az ilyen események a hazai pálya kérdésének vizsgálatára, mert gyorslefolyású, kevés mérkőzéssel rendelkeznek. Plusz ugye itt mindig jóval kevesebb a hazai csapatok aránya (jelenleg egy vb-n 32/1), ami miatt sokkal esélyesebb, hogy nem a házigazda lesz a világbajnok... egy bajnokság esetében, viszont mindenki játszik otthon is, idegenben is.

[pb69]

Persze, ezért is írtam, hogy létezik a jelenség (hazai pálya előnye), de önmagában nem tesz csodát. Egy kis faktor a sok közül, amik aztán együttesen eldöntik a meccset. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, pl. az általad is említett játékvezetés. Ez nyilván összefüggésben van a hazai pályával is, de egyre kisebb mértékben.

 

Amúgy én nem választanám ennyire külön a bírói tevékenység körüli dolgokat. A sport szemszögéből nézve oly mindegy, hogy lefizették, megfenyegették, fogadott a meccsre vagy csak az atmoszféra miatt hajlik meg és kedvezményez szándékosan egy csapatnak, a csalás ettől még csalás. Az ilyeneket félévekre kéne eltiltani és visszasorolni 2-3 osztállyal, ahonnan majd felküzdheti magát, ha bizonyít. De ez már más téma.

 

A VB-k, EB-k, olimpiák azért neccesek statisztikailag, mert jó részük régen volt. Anno még más világ volt, Anglia vagy Argentína igencsak erős bírói hátszéllel lett vb. és ezen kívül minden gerinctelen dolgot kijátszottak, mint rendezők. A fociban utoljára 2002-ben volt egyértelműen bicskanyitogató csalássorozat, a játékvezetés színvonala azóta se nőtt, de nem kifejezetten 1-1 csapat tolására vannak ráállva. A kézilabda, vízilabda vagy kosárlabda valóban más, (ahogyan írtad is) sokkal könnyebben tud csalni a bíró. Sok esetben abszolút rájuk van bízva mi támadó vagy védekező szabálytalanság, mi a fault és mi nem, mikor passzív stb..

 

Egyébként manapság már abszolút a sportdiplomácia domináns. Magyarország ellen pl. évek óta módszeresen csalnak el kézilabda és vízilabda meccseket, de a foci vagy az atlétika is idevehető. Sok esetben egészen példátlan módon tudnak hátráltatni minket, büntetlenül. Mindegy nekünk, hogy klubcsapat vagy válogatott, hazai pálya vagy sem, bármit megtehetnek és legtöbbször meg is tesznek velünk. Pedig nem szoktam mindig bírózni és mindent rájuk kenni, de a tendencia velünk szemben már észrevehetetlen.

De meg lehet nézni most férfi kézilabdában Németország beerőszakolását egy olyan világeseményre, ahova ki se jutottak. Doppingügyleteknél is a kisebb országok versenyzőit eltiltják, a címeiket visszamenőlegesen elveszik és hasonlók. Ugyanez az "egyenlőbbeknél" csak ejnye-ejnye, az eredményeiket megtarthatják, max. elmeszelik őket kicsit.

[Wilde]

A bírók az esetek többségében nem szervezett részrehajlásból, pénzért ítélnek a hazaiak javára, hanem egyfajta tudat alatti kényszerből. Persze létezik a csalás is direktben. Tim Donaghy-ról derült ki 2007-ben, aki egy NBA bíró volt, hogy elcsalt mérkőzéseket. Aztán ő maga is beismerte, hogy ráadásul maffia kapcsolatok álltak a csalás mögött. Kötött fogadásokat, a statisztikái is bizonyították, hogy alaposan belenyúlt mérkőzésekbe. Az nem gáz, ha úgy oszlanak meg a fújások, hogy 25-15, de ha 31-9, akkor már jogosan vetődhet fel (bizonyosságot még itt sem nyer) a részrehajlás. Volt Joe Namathnak (NFL legenda), Pete Rose (ugyanez csak baseballban) is hasonló ügye. Talán a leghíresebb (a Keresztapa 2, a Nagy Gatsby, vagy a Boardwalk Empire is megemlíti) az 1919-es World Series (baseball döntő) megkenése volt. Mondjuk ott abban a játékosok voltak benne.

A labdarúgásban, amit te is említettél az 1978-as eset lehet igazán maradandó, ahol Argentínának Peru ellen 4 góllal kellett nyerni (biztosra mentek 6-0 lett) és később bevallották, hogy meg volt véve a meccs, ráadásul még valami politikai foglyokat is elengedtek az argentinok cserébe! Az 1966-os vb-n talán a döntőt lehetne kiemelni, ami után Lampard gólja retrospektív igen érdekes a 2010-es vb-ről. A 2002-es vb-n elsősorban a hazai csapatot (és ott is inkább a koreaiakat) tolták nagyon a bírók, ami közül a spanyolok elleni meccs volt a legdurvább, ahol két szabályos gólt sem adtak meg. A legutóbbi nagy botrány a Juventushoz köthető talán, ami után ugye vissza is sorolták őket egy osztállyal. Ott anno emlékszem számtalan olyan ítélet volt szezon közben, hogy mindenki csak nézett, később be is bizonyították a csalást (más kérdés, hogy ha már sportdiplomácia, akkor Allegri + Berlusconi hátszele miatt a Milant nem meszelték el). Aztán volt a 2009-es eset is, amibe rengeteg magyar résztvevő is belekeveredett. Az ESSA (Európai Sportbiztonsági Szövetség) az állami, és a magán fogadóirodák közötti átfedésekkel próbálja a csalásokat kezelni, a kommunikáció sokkal gördülékenyebbé vált a felek között így ha valaki észlel valami szokatlant, könnyen értesíteni tudja a többi szervezetet. Nagyon komoly monitoring rendszerek vannak, melyek figyelik a kiugró nyereményeket, téteket. Az európai futballban elsősorban a játékosokat szokták megkenni (elsősorban szingapúri csalók) akik nagyobb befolyással vannak bizonyos eseményekre. Vannak olyan ún. "mérkőzés végkimenetelét döntően nem befolyásoló tényezők" mint, hogy ki végzi el az első bedobást, szabadrúgást, szögletet stb. A spori a kiosztott sárga lapok miatt veszélyes, hogy őt is meg lehet venni. Ugyanis ilyenekre azért jobb fogadni, mert a megvett játékosnak nem kell teljes mellszélességgel a saját csapata ellen dolgozni, "csak" megtesz néhány apróságot, Angliában pedig ilyen eseményekre is lehet fogadni.

A magyar sportdiplomáciára talán a legékesebb példa a 2012-es EB kampány. Ahol anno azt mondták, hogy már meg van beszélve, ránk fognak szavazni, nagyon komoly esélyünk van... aztán egész konkrétan 1 szavazatot se kaptunk.