Darth Revan9

Star Wars Lázadók és zsiványok A 12. gyűjteményes kötet a 68-72. számokat tartalmazza. Greg Pak vette át az alap Star Wars sorozat írását. Neki már csak annyi feladat jutott, hogy írjon még pár számot, hogy aztán a 75. szám után ugorhassanak A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér közötti időkbe. Valahogy azt éreztem, hogy a Marvel szeretett volna kerek 75 füzetet az Egy új remény és A Birodalom visszavág közötti időket bemutató sorozatának, hogy kerek legyen a szám. Paknak pedig valamit kell írnia ide, tök mindegy mit. Ő úgy döntött, hogy ír egy extra hosszú, 8 részes történetszálat, melynek első öt részét tartalmazza ez a gyűjtemény. A cselekmény A Birodalom visszavág előtt játszódik, és a szerkezet is pont olyan. A hősök szétszélednek különböző küldetésekre, utakra, hogy aztán a végén újra egy pontban fussanak össze. Csak ezúttal háromfele szélednek szét. Han és Leia a Lanz Carpora mennek, hogy ott egymásnak ugrasszák a helyi bűnbanda főnököt, Carpot és a Birodalmat. Leia régi ismerőse, Dar Champion összekuszálja a szálakat, és végül még a terven is módosítani kell. Luke és Artu a Sergiára mennek biztosítani egy felkelő csapat menekülését. Luke összeakad Warbával, aki szintén érzi az Erőt. A fiú úgy érzi, talán mestert talált. Persze hamar kiderül, hogy mégse. Thripio és Csubakkal a K43 bolygón próbálják tőrbe csalni a Birodalmat, megpróbálják felrobbantani a vulkanikus bolygót. Csakhogy sziklalények lakják ezt a világot, és Thripio morális dilemma elé kerül. Valamint feltűnik Darth Vader is, és próbálja elfogni Luke-ot. Ismerős formulák. Pár izgalmas dolog feldobta. Főleg a Lanz Carpo eseményei voltak igazán jók és Thripio dilemmája. Luke egyre jobban érzi az Erőt, de semmi érdekes nem történik vele. Míg Gillen egy érdekes történetszálat mesélt, addig Pak csak egy A Birodalom visszavágra hajazó sztorit szállított, hogy meglegyen a kellő füzetmennyiség. Kár érte. A történet első öt füzete így nem nagy szám. Három és felet adok rá az érdekes ötletek miatt.

Jó kérdés, hogy mikor lesz egyáltalán Régi Köztársaság film, vagy sorozat. Már, ha lesz egyáltalán. Már nem számítok arra, hogy a közeljövőben lesz, vagy terveznének. Az látszik, hogy jelenleg elsődleges fókuszt kap az, hogy az eredeti trilógiához és a folytatás trilógiához kötődő dolgokat lezárják, illetve kivesézzék maximálisan. Klónprogram sorsa, lázadás indulása egyszerűbb emberek szemszögéből, inkvizítor program sorsa, egyes karakterek sorsa, vagy a hiányzó rész az életükből - Thrawn, Ezra, Ahsoka, Qi'ra, az Új Köztársaság érájának feltöltése, azt is szép lassan. Úgy látom, hogy a Disney még fél jelentősen ugrani, akár előre, akár hátra. Szerintem az új filmek se fognak nagyon eltávolodni a Skywalker korától. Pár év, max 1-2 évtized, ennél nagyobb ugrásra nem számítok. A Köztársaság Fénykora egy jó indítás volt. Én azt érzem, hogy ennél azt szerették volna, hogy magrajongók legyenek elégedettek. Aztán, mire jön az Acolyte, már kellően nagy legyen a korszakkal kapcsolatos pozitív visszhangkamra.. Így a Star Wars-ban nem járatosak, az átlagnézők is nagyobb bizalmat szavaznak egy számukra ismeretlen korszakban, ismeretlen szereplőket bemutató mozgóképes alkotásnak. És így az Acolyte bevétel ügyben jól vizsgázik, akkor fognak zöld utat adni a Régi Köztársaságnak, esetleg a Skywalker kora utáni távolabbi jövőnek. És a Régi Köztársaság esetén talán pont ugyanezt a receptet fogják követni, mint a Köztársaság Fénykoránál. Tehát először lesz egy nagy regényes, képregényes projekt valamelyik Régi Köztársaság időszakból. 2-3 évvel ezen projekt után indítanak mondjuk egy élőszereplős sorozatot, majd ezek után, ha megvan a várt siker, belevágnak a filmekbe is. Ha ez így lenne, akkor valamikor 2025-2027 között indulhatna el a Régi Köztársaság regény, képregény projekt, valamikor 2027-2029 között indulna el egy sorozat, és akkor ezek után talán 2030 után várható Régi Köztársaság film. Kíváncsi vagyok, vajon ezt az utat követik-e?

Azt hiszem ez is érdekelni fog.

Azt hiszem a csalódottságomat mostanra kiadtam magamból. Túl sokat rágódom ilyen hūlyesègeken. Csak magamnak ártok vele. Plusz gondolom idegesìtő is. Bocsànatot kérek ha bosszantò voltam. Ideje új fejezetet nyitni az életemben és megszabadulnom a régi bosszantó szokàsoktól ès marcangolàsoktól rugózàsoktól.

Igen, alapvetően most is úgy gondolom, hogy a történekeket önmagukban kell megítélni és teljesen mindegy mi a kánon és mi nem. A lényeg, hogy az adott sztori jó legyen. És abban is igazad van, hogy nem az a baj, hogy vannak ellentmondások. Régen, 7-8 éve tényleg zavart mégis, hogy a régi műveket kukázták, mivel számos mű a kedvencem volt, többen közülük a filmekhez hasonló élményt nyújtott. De ezen is túllendültem, emlékeztetvén magam, hogy nem a kánon a fontos, hanem a történet és jól tudom kezelni a régi műveket, nem lesznek elfelejtve sosem. Az zavar igazság szerint baromira, hogy én személy szerint - naív módon - hinni akartam a a 2014-es ígéretben. Abban, hogy most már minden regény és képregény számítani fog. Azt gondoltam magamban, jól van, akkor tegyük a régieket a Legendák kategóriába, ellesznek ott és továbbra is szeretni fogom a kedvenceimet. Jöjjön az újraindítás, és akkor végre valahára tiszteletben tartják a regény és képregény írók munkáit. Persze megfordult bennem az a gondolat is, hogy az egész ígéret talán kamu és áltatom magam. Megfordult bennem az, hogy nem kéne belelovalni magam, hogy amit olvasok új kánonos könyvben, képregényben, az nem lesz áthúzva. Megpróbáltam hinni abban, hogy most már nem kezelik le a regények és képregények íróit, a munkáikat. Nem így lett. Lásd tavaly, a Rossz osztagot. Énem egy része próbált figyelmeztetni, hogy csalódni fogok. Mégis reménykedtem. És az zavar, hogy ezen reményeim vesztek oda, az illúzió széttört. És valami keserűség és rossz érzés maradt meg helyette.

Először is nem érdekelnek a Microsoft hazugságai. Másodszor is én, személy szerint könyv és képregény kedvelőként sosem szerettem azt a fajta mentalitást, amivel a mozgóképesek lekezelik a nyomtatott formában megjelent történeteket. Ez így volt régen, és így is van most is. Persze, hogy a szélesebb közönségből élnek meg, és ők nem morognak az ilyenek miatt, ez természetes. De ezzel én és a többi könyveket és képregényeket kedvelők nem tudunk mit kezdeni. Ez nem fogja megszüntetni bennünk az ezekkel kapcsolatos rossz érzéseket. Sőt, sokunkat elidegenítenek, vagy elveszi a kedvünket a Star Wars-tól. Van olyan ismerősöm, aki ezek miatt fordított hátat ennek az univerzumnak. Egy másik pedig továbbra is olvas könyveket és képregényeket, de filmeket és sorozatokat ritkán néz. Utóbbi időben én is azt figyeltem meg magamon, hogy már nem hoz lázba új mozgóképes SW alkotás az esetek többségében, úgy mint régen. Utoljára talán a Lázadók, A klónok háborúja vége és az Obi-van Kenobi sorozatnál volt meg a rajongás tüze. De ahogy egyre több ilyen incidens van, úgy veszik el a kedvemet a mozgóképes SW alkotásoktól. 10 évvel ezelőtt már alig vártam volna, hogy megnézzek egy ilyen sorozatot, mint a Tales of the Jedi. Most meg ráér kategória lett. Szóval ezekhez a változásokhoz én nem tudok hozzáigazodni. Képtelen vagyok rá. Az érzéseimet ezzel kapcsolatban nem tudom irányítani.

Igen, pont ezért nézőpont kérdése is, mi az ami fontos. Emlékszem, még talán tavaly is pont ezt mondta egy Story Group-os is. Aztán láttam olyan reakciót erre, pont itt, hogy akkor innentől kezdve be lehet rakni Sidoust is a IV. részbe egy vadászgéppel, miközben ő is üldözi Luke-ot a Halálcsillag felett, csak nem sikerül kilőnie. Mert hát végül is, ha csak a végkimenetel számít, akkor akár ilyeneket is meg lehet lépni.

Nem jön idén a Halálszárny éjszakája.

Azt látom, hogy te úgy gondolod, mivel csak két jelentős eset történt, ezért nincs probléma. És úgy gondolod, hogy csak akkor kell ezeket szóvá tenni, ha tényleg minden regényt és képregényt áthúznak - bár az nyilvánvalóan hosszú idő lenne, és nem is lehet megcsinálni. Még a Legendák 2014-es utolsó állapotában is voltak olyan regények, képregények, melyek beilleszthetőek voltak a jelenlegi rendszerbe. Csakhogy 2014-ben elhangzott a Lucasfilm részéről egy ígéret. És ezen ígéret alapján a könyveket és képregényeket olvasó közönség joggal várhatta el, hogy innentől kezdve 100%-ban fog számítani minden regény és képregény. Nem 95%-ban, 97%-ban, és nem is 99%-ban. Hanem 100%-ban. Fontos kánon regények és képregények? Mi számít fontosnak? Ez nézőpont kérdése is azért. Timothy Zahn elég népszerű és fogyásokban is jól teljesít. Hasonlóan a Köztársaság Fénykora regények. Akkor e miatt ezek fontosak és érinthetetlenek? Talán igen, talán nem. Fontos lehet az is, mely a közönség körében jól teljesít, pozitív a fogadtatása. Fontos lehet az is, melyből sokat adtak el. Fontos lehet az is, mely nagy dolgokat dolgoz fel. Csakhogy a Köztársaság Fénykora regényeit leszámítva eddig minden regény, képregény olyan erősen kiegészítő kategória volt. Bizonyos szemszögből nézve egyik sem tűnik fontosnak, talán még a Thrawn regények sem... A mozgóképes alkotásokban láthatjuk az igazán fontos dolgokat. Nem a regényekben és képregényekben.

Abszolút nem az, csupán az eddigiek alapján véleményt alkottam. Persze a könyvekből és képregényekből is emelnek át dolgokat, ahogy fentebb említettem. Viszont Filoni két fontos alkalommal is precedenst teremtett. Ha a 2014-es Lucasfilmes állításokat komolyan vennék teljes mértékben - nem csak részlegesen - akkor a Rossz osztag eleje és a Jedi Históriák jelzett Ahsokás epizódja nem ilyen lett volna. Mivel Filoni precedenst teremtett, így véleményem szerint lesznek még alkotók a jövőben, akik az ő példáját felhozva saját elképzeléseiket viszik a vászonra, vagy a tv-képernyőkre, és nem fogja zavarni őket, ha ellentmondanak akármelyik regénynek, képregénynek. És végül is akármelyik filmes, vagy sorozatos alkotó simán mutogathat ujjal Filonira, mondván: de hát ő megtehette, én miért nem? Már csak az kérdéses, hogy a jövőben mennyi ilyen belenyúlás lesz? Vajon minden évben kihúznak egy regényt és képregényt, mely 2014 után jelent meg?

Nagyon megérdemelte. Gratulálok neki.

Nos, a mostani Tales of the Jedi sorozat újból ráerősített arra, hogy a 8 évvel ezelőtt kijelentett szöveg, mi szerint most már innentől kezdve (2014. második fele) minden regény és képregény ugyanúgy fog számítani, mint a filmek, egy hazug reklámszöveg volt csupán. Érdekes kettősség, a mellett, hogy emelnek át kánonból (és néha legendákból is) szereplőket, meg dolgokat. Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy most már a regények, képregények újból azon a szinten vannak, mint 2014. második fele előtt. A Lucasfilm csak arra törekszik, hogy a legfontosabbnak tartott mozgóképes alkotások között legyen meg a szinkron, a könyvekből képregényekből néha-néha átemelnek dolgokat, de bármikor bármelyik regény, képregény felülírható. A tendencia rossz. Én személy szerint könyvszerető emberként nem szerettem sose ezt a magatartást. Gondolom másoknak meg más szemszögből problémás. Valahogy éreztem tavaly a Bad Batch-nél, hogy innentől kezdve szinte minden évben lesz ilyen. Az Ahsoka regényért kár. Én szerettem. Johnston legjobb SW regénye. A mélypont nála a Királynő végveszélyben volt. Nos, ha azt eltörölnék a kánonból, egyáltalán nem bánnám, mivel annak a könyvnek a minősége tényleg kritikán aluli volt.

Az új, hogy Nolan-nek ki kellett tiltania Geoff Johns-t Az Acélember forgatásáról. Gondolom, Nolan ezt produceri minőségében tette.

Remélem össze tudják hozni azt az öt évadot. Most akkora ellenszelet és fikázást kap ez a sorozat, ami számomra döbbenetes. Tisztára mint a SW előzmény és folytatás trilógia idejében. Az külön érthetetlen számomra, hogy miért vannak olyanok, akik úgy gyűlölik ezt a sorozatot, hogy a megszünéséért, a kaszáért rimánkodnak. Ők azzal magyarázzák, hogy sérti az ő Tolkien rajongó énjüket a sorozat puszta léte. Én meg azt látom ezekben az emberekben, hogy olyan gyűlölködő, elkeseredett emberek, akik egyrészt mindenáron le akarják nyomni mások torkán a csalódottságukat, másrészt azt akarják, hogy a sorozat kedvelői, a további évadokat várók is szenvedjenek. Mert, ugyebár, ha ők csalódtak, akkor mindenkinek csalódnia kell. Nincs annél visszataszítóbb, ha mások örömét így el akarják rontani. Az persze más dolog, ha valakinek kevésbé tetszik, vagy árnyaltabb a véleménye. Csak azokat nem értem, akik a kaszáért imádkoznak.

Mennyire igaz az a híresztelés, mi szerint eme készítőket csak olyan Star Wars érdekli, mely a Skywalkerekhez kötődik?

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt kihűl a kávé Rég nem volt dolgom már ázsiai szerzővel. Talán utoljára a Szép asszonyok egy gazdag házban című regényt olvastam, még fiatal koromban, egy ismeretlen kínai szerzőtől. Japán szerzőtől pedig ez az első olvasmányélményem. Modern darabról van szó. Az író eredetileg színdarabnak szánta, később lett belőle regény. A fantasztikus téma inkább díszlet. A középpontban a lélek, az emberi sorsok és a dráma áll. Egy kis japán kávézóban a vendégek bizonyos keretek és szabályok között időutazáson vehetnek részt. Rengeteg a szabály, kész csoda, hogy egyáltalán vannak vállalkozók. Az időutazás során nem is a múlt, vagy a jelen megváltoztatása a cél. Inkább egyfajta lélektani utazás, mely során elrendezhetjük a szívünk dolgait. Négy kisebb sztoriból áll össze a fő cselekmény. Egy lány, aki a szerelme miatt megy vissza, egy feleség, aki a beteg férje miatt utazik, egy nővér, aki a húga miatt vállalkozik a kalandra, valamint egy anya, aki a gyermeke miatt megy vissza. A történeteiken keresztül megelevenednek sorsok, szerelmek, testvéri, családi kapcsolatok. Sokszor elgondolkodtatott az időről, az elszalasztott lehetőségekről és a múlhatatlan szeretetről. A szereplők nagy része szimpatikusak voltak, csak a harmadik történetben szereplő idősebb nővér viselkedése volt valahogy idegesítő. Egyébként sokszor könnyeket is csak az ember szemébe. Nagyon különleges daraból van szó. Megmutatja, hogy érdemes kihasználni a rendelkezésünkre adott időt, különben később bánni fogjuk. Színdarab formájában is megnézném. Aki, elgondolkodtató, lélektani olvasmányra vágyik annak melegen ajánlott.

Az Öngyilkos osztag 2. Elmegy. Jobb volt, mint a rém gyenge Ragadozó Madarak és Harley Quinn. Olyan erőltetett volt a véresebb, kegyetlenebb jelenetek és a poénok fura ötvözete. Voltak benne jó jelenetek is, melyeken jókat derültem, lásd Harley. De olyanok is, ahol fogtam a fejem. Az első Öngyilkos osztag sem volt túl nagy szám, de az jobban tetszett. Nem tudom, miért vannak oda ezért James Gunn-ért. A csavar mindenesetre érdekes volt és tetszett. És Olyan közepes és a jó között van valahol. Black Adam. Viszonylag jó. A legakciódúsabb DC film, amit valaha láttam. Igazság szerint érződik, hogy főleg Dwayne Johnson menőzik benne. Black Adam eredetében vagy érdekes csavar, ami később derül ki a filmben. Bár azt hiszem, az egyik előzetes el is lövi. Az Igazság Társasága viszonylag jó volt. Brosnan jó volt Sors szerepében és hozzá is érdekes csavar kötődik. Az akciójelenetek nagyon tetszettek. Igazság szerint a film végi stáblistás jelenet miatt néztem végig a filmet. Átrendezi Black Adam a DC hierarchiát? Nem mondanám, talán inkább csak nagy riadalmat okoz és elindul a nagy átrendezés útján... Viszont jobban tetszett, mint Az Öngyilkos osztag 2.

Már rég olvastam olyan regényt, ahol ő szerepelt. De így utólag eszembe jutott. Ikkrukki.

Arról is elfeledkeztem, hogy Porter devaroni.

Ja persze, itt sokkal fiatalabb.

Tényleg, ki ez a borítón? Tiszta Qui-gon Jinn.

Juliet Grey: Királyné lettem A Mária Antónia-trilógia első kötete. Rendkívül magával ragadó volt ez a regény. Bevallom, a könyv első felében még nem hittem, hogy tetszeni fog, de ahogy Brandon Sanderson Elantrisa, úgy ez a regény is eleinte nem váltott ki belőlem mindig pozitív érzéseket, csak, amikor már bőven a kötet közepén jártam. Lassan építkezik és nagyon részletes. Mindennek megvan az oka. A regény második felében minden érthetőbbé. átélhetőbbé válik. Minden tekintetben részletes a könyv. Pontos képet kapunk mind a Habsburg, mind a Bourbon-udvarról. Etikett, öltözködés, szokások, mindennapi élet, és persze a politika világa is megelevenedik. 1766. májusától egészen 1774. májusáig követhetjük az eseményeket elsősorban Mária Antónia szemszögéből, de bepillantást nyerhetünk a korszak diplomatáinak, uralkodóinak levelezésébe is. Mária Antónia figurája nagyrészt pozitív és szerethető, de azért a korszakra jellemző uralkodói, hercegnői gőg is megtalálható benne. Ez izgalmas elegyet alkot. Már gyerekkorában is egy kedves, szeretetre méltó és érzékeny kislány volt. Bele kellett simulnia az udvari életbe és abba a szerepbe, amit édesanyja, Mária Terézia szánt neki. Feleségül kell mennie XV. Lajos, unokájához, Lajos Ágosthoz. Kvázi ez Mária Antónia életének egyetlen rendeltetése, és e mögött természetesen politikai okok vannak. Szegény lány sohasem lehetett igazán szabad. Életének legfőbb célja a Habsburg Birodalom és Franciaország céljainak összehangolása, a két birodalom szoros szövetsége. A könyv első fele a lány felkészítéséről szól. Már tizenegy éves korától készítik a leendő francia királyné szerepére. A könyv második fele pedig a házasságról, az esküvő utáni első évekről szól. Ezekben a fejezetekben ismerhetjük meg a Versailles-i élet ellentmondásos természetét, melyben jelen van a pompa és a pöcegödör egyaránt. A lány folyamatosan igyekszik bizonyítani és hazája politikáját tartja elsősorban szem előtt. Viszont szeretné, ha férjében, Lajos Ágost dauphin-ben is romantikus érzelmek ébrednének. Vágyik ifjú férje szerelmére, melyet Lajos Ágost sokáig nem mutat ki. Lassú az a folyamat, amíg elfogadtatja magát a trónörökössel és összecsiszolódnak. Nagyon sok drámai pillanat, mély érzelmek ábrázolása teszi élénkké ezeket a fejezeteket. Az egész regény egy fejlődéstörténet is. Nyomon követhetjük, hogyan lett a gyermek Mária Antóniából, a felnőtt Marie Antoinette, hogyan erősítette meg pozícióját az udvarban. Alapvetően ott van a lány kedves természete is ­ alamizsnát oszt, leégett kórházat hozat helyre, sajnálja a szegény embereket, imádja az állatokat, nem bírja elviselni még egy egyszerű kis pillangó halálát sem – de a büszkeség és egy kisebbfajta gőg is jelen van az ifjú dauphine-ben. Nem engedi, hogy Madame du Barry a király papa szeretője kitúrja őt pozíciójából és meg akarja mutatni a hatalmát is. Férje Lajos Ágost is érdekes személyiség. Egyszerű és visszahúzódó, sokszor nagyon tesze-tosza. De neki is helyén van a szíve, csupán a szívtelen francia neveltetésétől kell egy kissé szabadulnia. Érdekes volt látni, ahogy gyülekeznek a felhők a francia nép körében. Az öreg királyt már nem szeretik, de az ifjú párban még reménykednek. A regényben már vannak olyan cselekményszálak, melyek előrevetítik a forradalmi hevületet. A könyv 1774-gyel ér véget XVI. Lajos trónra lépésével. Nagyon megható és mély dráma bontakozott ki a regény lapjain. A folytatások is ígéretesnek tűnnek, főleg a közelgő forradalom tükrében.