Dzséjt

Sokáig halogattam ezt a könyvet, mert Phasma nagyjából annyira érdekel, mint Greedo eredettörténete, bár lehet, hogy a mesterlövész rodi sztorija is jobban megmozgatna, mint eme túlértékelt biodíszlet előtörténete. Az ep7-ben simán leírta magát a szememben, azt sem bántam volna, ha tényleg bezúzzák, és az ep8-ban nem tér vissza. Ott azért villantott egy kis harcművészetet, de nekem még ez is kevés volt. Hű, egy katona tud harcolni, milyen király.... Ja, nem az. Aztán Finn egy laza pofonnal lerendezte Phasma karrierjét, remélhetőleg végleg, mert igazán nem kéne már visszarángatni az ep9-be is. Sokat elmond szerintem a figuráról, hogy a Resistance-ban tett kameójában több a craft, mint az ep7-8 összes jelenetében összesen. Szóval icurka-picurkát k*rvára nem érdekelt ez a könyv. Aztán befejeztem a Perszepolisz felemelkedését és a Ready Player One-t, és hirtelen kedvet kaptam újra egy kis SW-hez. Hát, mit olvassunk el? Igaz, A Jedik örököse még ott volt félbehagyva, de az az érzésem, hogy annál mindig fogok jobb könyvet találni, így esett a választásom a Phasmára. Adok egy esélyt neki, gondoltam, pláne miután itt elolvastam pár véleményt, és alapvetően mind meglepően pozitív volt, pláne Bomarré, végül az ő véleménye győzött meg, hogy talán nekem is tetszhet a könyv. No, az a nagy büdös helyzet, hogy tetszett. Nem is kicsit. Nem szívott be azonnal, mint a Vérvonal vagy az Elveszett csillagok, de alattomos mód szép lassan megkedveltette magát velem a könyv. Sokat segített, hogy nem Phasma szemszögén át ismerjük meg a sztorit, így a titokzatosság (ami amúgy szerintem kicsit sem válik a karakter előnyére) nem veszik el teljesen, hiszen ki tudja, mi igaz a sztoriból és mi lett kiszínezve. Elvégre még Vi is csak másodkézből hallotta, nyilván már Siv is kicsit másképpen mesélte el neki, mint ahogy valójában megtörtént. Már csak azért is, mert tíz év nagy idő, és az huncot dolgokat tud művelni az emlékekkel. Maga a sztori kicsit road movie jelleget öltött, nagyon erős benne a Mad Max hangulat, ami nem csoda, hiszen az írónő a Mad Max: Fury Road zenéjét hallgatva írta a sztorit. Dicsérem az ízlését, én is azt hallgattam olvasás közben. Tetszett a Parnassos kidolgozottsága és poszt-apokaliptikus jellege ellenére meglepő változatossága. Kifejezetten bejött, hogy a történet előrehaladásával nem csak Phasmát ismerhetjük meg, de azt is, hogy mi történt ezen az egykor virágzó bolygón (őszintén szólva maga a bolygó jobban érdekelt, mint a nő élettörténete). Jó látni, hogy azért a Galaxisban nem minden rosszért a Birodalom felel, hanem bizony még a Köztársaságban is megpistultak a bolygók, jóval azelőtt, hogy Darth Sidious baljós árnya a Szenátusra vetült. Maguk a parnassosi karakterek is tetszettek, különösen a rohamosztagosok, akik kicsit betekintést nyújtottak az Első Renden belüli életbe. Ugyanígy bírtam Phasma csapatát, kár, hogy az írónő a végére lezüllesztette őket az ágyútöltelékek szintjére. Ahogy Gostával elbánt, az rettenetes, mármint karakterépítés szintjén. Abszolút értelmetlen és alapból hülyeség. Hát hol hagyták szegény lányt? Hat kilométerre tőlük? Annak meg, hogy Keldo és istant hadserege utánuk ment, végképp nem volt értelme, csak kellett egy nagy vérengzés. Ennél több indok nem állt mögötte. Sokkal ütősebb lett volna, ha ez kimarad, aztán Hux úgy lövet rá a Skyre-ra, hogy ott van Keldo, a kislány és mindenki. Így még annak a lövésnek sem volt sok értelme, mert több mint valószínű, hogy egy üres barlangot bombázott le, vagy eleve halálra ítélt vénembereket, mást nagyon már biztos nem. Vi, a kém viszont abszolút nem tudott érdekelni, és az az érzésem, hogy az írónőt sem. Szökése az Absolutionről eléggé gázra sikerült, lényegében kisétált a félholt Cardinallal anélkül, hogy bárki kérdezősködött volna. Hát tényleg át kéne kicsit nézni azokat a biztonsági intézkedéseket. Cardinált viszont a végére kezdtem sajnálni, és vele kapcsolatban azért tetszett, hogy bár megrendült a bizalma a feletteseiben, magában az Első Rendben nem, vagyis nem akart hirtelen jófiú lenni, csatlakozni az Ellenálláshoz. Szerintem nagy szükség van az ilyen karakterekre, mert ez árnyalja a gonosz oldalt. Nem lehet mindenki vagy gonosz, vagy tiszta idióta, kellenek olyan emberek, akik hisznek a rendszerben. És itt van akkor Phasma. Hát nem lett a kedvenc karakterem, éppen ellenkezőleg, míg eddig csak érdektelennek találtam, most már utálom. Korábban úgy voltam vele, hogy ez a túlhype-olt poszterlány egy gyáva féreg, de ez a könyv bebizonyította, hogy nem az. Bátor ő, nagyon is, csak az a probléma, hogy egy önimádó, végtelenül önző, elvtelen, erkölcstelen sz*rházi. Nem törődik magán kívül senkivel és semmivel, mások élete, legyen szó családtagokról, barátokról vagy egy kislányról, semmit nem ér számára. Ez a nő velejéig gonosz, ugyanolyan vegytiszta szörnyeteg, mint Darth Sidious volt. Ha egy korban éltek volna, tuti egymásba "szeretnek", aztán házaséletük abból állt volna, hogy azon versenyeznek, ki tudja többször hátba szúrni a másikat. Hogy mennyire egy szinten van ez a kettő, azt szerintem remekül jellemzi, hogy Phasma képes volt visszatérni a gyűlölt szülővilágára, hogy puszta kézzel kikotorja a homok alól Sidious magánjachtjának, az Imperialisnak a másolatát, és annak burkolatából páncélt csinált. Mi ez, ha nem rajongás? A könyv további érdeme, hogy kicsit még jobban megismerhettük Armitage Huxot, aki eddig is szép nagy patkány volt, de a tény, hogy a jóváhagyásával tette apucit a sírba Phasma, még rettenetesebb alakká tette. De a poén, hogy a Phasma még Finn karakteréhez is hozzátesz egy kicsit. Nem csak azért, mert láthatjuk, hogyan nőtt fel, hanem mert megismerjük azt az agymosást, ami hihetetlen mértéket öltött, Finn mégis képes volt szinte azonnal legyűrni. Cardinal érezhetően nem bírt ellenállni ennek, de Finn a Jakkún az első éles bevetésén azonnal legyőzte. Ez jelzi, hogy FN-2187 rendkívül erős akarattal bíró személyiség. Összességében tehát tetszett a Phasma, én is a jobb könyvek közé sorolom, és örülök, hogy végül rá szántam az időt. Phasma sosem lesz a kedvencem, és a filmekben még mindig feleslegesnek érzem a jelenlétét, ugyanakkor már más szemmel fogom figyelni, amikor fegyvert szorítanak a fejéhez és ő teketóriázás nélkül halálra ítéli az Első Rend legfontosabb bázisát.

Teljesen igaz, én csak arra gondoltam, hogy nem szabad kiindulni abból, hogy mennyire véljük populárisak a KotOR időszakot. Mert ha ma megkérdezel erről a korszakról valakit, az elsősorban a játékra, a képregényre vagy a kevés könyvre fog gondolni, és az alapján ítél, azok alapján fogja mondani, hogy érdekli vagy sem. Aki meg nem ismeri ezeket, az abszolút lutri. Szóval, amit ki akartam hozni, hogy nehéz lenne felmérni most, mennyire lenne népszerű egy régi időkben játszódó filmsorozat.

Szerintem az ep9 után, vagyis lényegében már előtte, nagyjából most fel kell mérniük, hogy mi az, ami a széles közönséget és a rajongókat is érdekli, mi az, ami első sorban kell nekik a Star Warsból. Mondogathatjuk, hogy a régi Köztársaság kora populáris, de ez még rajongói körökben sem biztos, nemhogy azon kívül. Itt azért hard-core rajongók vannak, de még közöttünk is tuti van olyan, akinek lövése sincs, ki az a Darth Revan vagy Zayne Carrick. Ráadásul tuti, hogy nagyon sok dolog meg lenne változtatva az EU-hoz képest, még úgy is, hogy a populárisabb karaktereket, mint Revan, valószínűleg kanonizálnák. De az élettörténetük is esélyes, hogy más lenne. Ez visszásan hathat azok szemében, akik szeretik a régi Köztársaságról szóló sztorikat. Ugyanakkor egy teljesen új éra, ami nagyon messze esik a Skywalker Sagatól igen nagy szabadságot adhat a készítőknek. Már láttuk, hogy az A Star Wars Story filmekkel is sokkal bátrabbak, mint az ep7-8-cal. Az ep8 persze szintén bátor film, sztori és karakterek szintjén a legbátrabb, de látvány és kísérletezés terén jelenleg a Rogue One és a Solo az etalon. Jobban játszanak a műfajokkal, a tónusokkal, a karakterekkel, és persze sokkal látványosabban, bátrabban bővítik az univerzumot. Pedig még ezek is kapcsolódnak a Skywalker Saga-hoz, egyik rendkívül szorosan, a másik érintőlegesen. Képzeljük el, mi lenne, ha a készítők kezét még annyi sem kötné meg, mint a Rogue One vagy a Solo esetében. Semmi sem kötné őket se sztori, se karakter, se műfaj, se dizájn szinten. Én pl. imádnék egy olyan Coruscantot látni, ahol még hósipkás hegyek és zöldellő erdők vannak, és csak egy nagyvárossal bír a bolygó. Ahol a Szenátus még egy viszonylag kicsi épület, ahol a szenátorok nem elszeparált páholyokban, hanem egymással kapcsolatban, egymáshoz közel ülnek, a főkancellár meg nem egy emelvényről kuksol lefelé, hanem ott van a szenátorok között a földszinten. És ahol a Jedi Templom még egy inkább templomjellegű kőépítmény egy hegy lábánál, vagy még inkább, magában a hegyben, mint Ahch-Tón. És szerintem amúgy erre is fognak elmenni az ep9 után. Esetleg még lesz néhány film az ep6-7 között, attól függően, mekkora szeletet ölel fel a The Mandalorian, de szerintem is a GoT csávók már "KotOR sztorin" dolgoznak. Vagy éppen Johnson az, aki ezt a feladatot vállalta magára. Amúgy lehet, hogy az sem lenne rossz húzás, ha a tévében a The Mandalorian a "jelenről" mesélne, a GoT-s skacok a múltat mutatnák be tévéfilmek formájában, Johnos trilógiája meg a jövőt mesélné el.

Ez azért elég régi nyilatkozat, ha jól rémlik. Idén nyáron a CD Projekt RED vezérigazgatója már ezt mondta: "az első három Witcher határozottan trilógia, szóval a következő játékot nem nevezném Witcher 4-nek. Ez persze nem jelenti azt, hogy magunk mögött hagytuk a Witcher világát, amivel éveken át foglalkoztunk. Ez az egyike azon két világnak, amivel a cég a jövőben foglalkozni fog. Ma viszont sajnos többet nem fedhetek fel." Ez nem cáfolja az előzőt, de mindenképpen pontosabb, és jelzi, hogy lesz Witcher-játék még, ami más helyekre, szereplőkre fog koncentrálni. Megjegyzem, azt 2015 óta pontosan tudjuk, hogy a CDP dolgozik a Cyberpunk 2077 mellett egy másik nagy, AAA-kategóriás szerepjátékon is. Lehet, hogy nem lesz Witcher 4, de Witcher-játék lesz, az majdnem biztos.

Most már áthozom ide a videojátékokhoz a témát, mert ez színtisztán ide tartozik. Szóval, a Witcher brandet tuti nem hagyják veszni, és biztos lesz valamilyen formában Witcher 4. Eleve rengeteg pletyka és félhivatalos információ kering a neten, ami eléggé biztossá teszi, hogy a CD Projekt RED már dolgozik az új nagy Witcher-játékon, persze még csak a tervezés szintjén, valószínűleg egy nagyon kis létszámú csapattal. Hiszen jelenleg az első és legfontosabb projektjük a Cyberpunk 2077. És ez nem is fog változni a játék megjelenéséig. Utána szerintem az új Witcher jön, de az már valószínűleg nem Geralttal. Én őszintén szólva annak örülnék, ha Ciri lenne a főhőse.

Qui-Gon nagyon rossz példa, hiszen azt is tudjuk, hogy ő távolról sem volt azon a szinten, ahol Yoda és Obi-Wan volt a halálakor. Qui-Gonnak tíz évébe telt, mire egyáltalán meg tudott szólalni a fizikai létsíkon, és további 21 évébe, mire rendesen alakot tudott ölteni. Obi-Wan harminc másodperccel azután, hogy meghalt, már rászólt Luke-ra, hogy rohanjon, három évvel később meg simán alakot öltött. Yoda meg megjelent pár nappal a halála után. Anakin meg órákkal utána. És azért szerintem, ha egy bulira, ahol semmi mondanivalójuk nincs, csak úgy "be tudnak ugrani", akkor az a megjelenés nem lehet annyira nagyon bonyolult, különben nem szenvednének ezzel. Qui-Gon az ep4 alatt ért el arra a szintre, ahol Yoda egyáltalán elkezdte a szellemesdit, szóval ne belőle vonjunk le következtetéseket. Erőteljesen kétlem, hogy a 24 évben Yoda egyszer sem tette tiszteletét Luke-nál, sőt száz százalék, hogy Ben és még Anakin is megjelent. Megjegyzem, Qui-Gon az ep3 és 4 között több ízben is beszélgetett Yodával és Obi-Wannal, ezt is biztosan tudjuk már.

Elvileg mindkettőben lesz új rész. Sarpowsky már jelezte, hogy folytatni akarja a könyveket, bár mivel rettenetesen gyűlöli a CD Projekt RED-et és a játékokat, így én semmi jóra nem számítok. Szerintem az egész arra megy ki, hogy alávágjon a játékok sztorijának, ami úgysem fog összejönni. Eleve erősen kételkedem abban, hogy megírja. Játékok terén már van is új rész, alig két hete jelent meg a Thronebreaker: The Witcher Tale, ami a második nilfgardi háborút meséli egy egy taktikai kártyás szerepjáték keretében. Ez értelemszerűen a játékok előtt játszódik, részint a könyvekkel párhuzamban. Geralt csak mellékszereplő, a főhős ebben Lyra és Rívia uralkodónője, Meve.

Nana! Yodának azért még így is legalább 24 év állt a rendelkezésére ahhoz, hogy ilyenekről dumáljon Luke-kal, mert pontosan tudjuk, hogy az ep7 hat évvel Luke még nagyon is kapcsolatban állt az Erővel.

Vajon milyen filmen dolgozhatnak?

Így van, én is láttam már néhány évvel ezelőtt is magyar feliratos ep4-5-6 nyitószöveget. Utána jártam kicsit, és az iszb szerint ezt a módosítást az AXN követte el 2015-ben, és elvileg a BD-változathoz van hozzácsapva (a Blu-ray végén is 1997 szerepel, mert nem az eredeti változatokat, hanem a '97-es megtisztított nyersanyagot használták a DVD-hez és a BD-hez is), persze csak ahhoz a verzióhoz, amit a tévében vetítenek.

Yoda azt vallotta meg Bailnek, hogy nem tudta legyőzni Sidioust egy az egy elleni párbajban. Ha ezt elmondja, azzal mivel lett volna beljebb Luke? Arra eleve figyelmeztették, hogy ne becsülje le a Sötét Oldalt, pláne Palpatine-t (ahogy Yoda tette), mert akkor az apja sorsára jutnak. Ben is elárulta, hogy ő miben hibázott, amikor megpróbálta kitanítani Anakint (azt hitte, lehet olyan jó mester, mint Yoda -> az arrogancia, amiről Yoda az ep2-ben beszél). De Yoda és Ben legnagyobb hibája, ami Luke-nak számított, az Anakin elvesztése volt, ezt viszont szándékosan tartották titokban, okkal nem kezdték az okítást ezzel a hibával: Szia Luke, jó, hogy beugrottál Dagobah-ra, ja, amúgy az apád nem halt, meg, a nagybátyád és Kenobi is hazudott ez ügyben, de ne aggódj, jelenleg ő a Galaxis első számú hóhérja, akinek megszületésében Obi-Wan és én is vállaltunk némi szerepet. Na, tessék, gyökérleves. Finom. Meg lett volna annak az ideje, amikor erről beszélnek, és egyetértek pb-vel, az nem az a pillanat, amikor Luke-nak még a környezetéről sincs reális képe, nemhogy az Erőről. Csak a tanítás kellős közepén Luke az első látomásra otthagyott csapot-papot. Ki tudja, mit tanított volna meg neki Yoda, ha még teszem azt, egy évig ott marad. De ilyen súlyú dolgokat nem lehet egy meglehetősen naiv és nagyvilági dolgokban nem túl felvilágosult kölyökre megfelelő alapozás nélkül rázúdítani.

Én drukkoltam a rohamosztagosoknak. Ennyire szerencsétlen, lehetetlen, tehetetlen marhát, mint ez a Neeku még nem hordott a hátán a Galaxis. Vagy nagyon gyorsan vesszen el valahol a Colossus mélyén vagy lőjék le, esetleg repüljön le a platformról fejjel előre, bánom is én, de ha lehet, sokat már ne szerepeltessék, mert lassan minden pillanatát utálom. Jar Jar Binks hozzá képest a józanság és intelligencia élő szobra. Ez hülye! Amikor odament a rohamosztagosokhoz, hogy megkérdezze, mit csinálnak, aztán meg rádiózgat a tőle öt méterre sem álló Kaznak, hát én Kaz helyében minimum egy baromi nagy sallert lekevertem volna annak a nyomorultnak. Neekut leszámítva kifejezetten élveztem a részt. Szép húzás volt, hogy jobban bevonták Tamet a sztoriba, ráadásul általa az egyik Ász, Hype Fazon is előtérbe került, és végre a többi Ászt is láthattuk a pilótafülkén kívül. Remélem mindegyikre jut legalább annyi idő, mint Hype-ra, aki amúgy önteltsége ellenére nekem szimpatikusnak tűnt. Nem közösködik az Első Renddel és innét nézve nem derogál neki lemászni a fényűző toronyból a pórnép közé. És megerősítést nyert, hogy az Ászoknak a kényelemért cserébe azért szépen kell melózniuk is. Imanuel Doza is végre képbe került, helyzete a Colossusszal láthatóan eléggé ingatag. Úgy értem, az állomás bár az új Köztársaságon kívül van, kereskedelmi kapcsolatban állnak, ám az állomáson ténykedő alvilági személyek ezt a kapcsolatot bármikor megtörhetik. És pechére az Első Rend is tud erről. Kíváncsi vagyok, mit fog lépni Kazzal kapcsolatban. Ez is kényes ügy, hiszen a lánya falazott Kaznak az Első Renddel szemben, és nyilván Imanuel nem akar az Első Rendhez tartozni, szóval Kaz akár kiutat is jelenthet neki ebből a nehéz helyzetből, vagy éppen pont Kaz kémtevékenysége pecsételi meg a Colossus sorsát. Vonreg egyelőre nem tűnik ostobának, tudja, hogy Kaz nem Torra barátja volt. És ki tudja, mit lép az Első Rend, ha rájön, hogy Kaz kicsoda. Az Ellenállás kéme, az új Köztársaság pilótája és nem mellesleg egy szenátor fia, és ez a figura ott van azon az állomáson, ahol az Első Rend titokban akar ténykedni. A Star Warsban kevesebbért is robbantottak már fel bolygókat. Na meg arra is kíváncsi vagyok, hogy Torra mit fog levonni abból az apróságból, hogy Kazt nem apuci, hanem az Első Rend rohamosztagosai üldözték. És akkor itt van Kaz, aki még mindig kicsit olyan, mint aki sodródik az árral, de most legalább már kémként is volt jó ötlete és kihasználta a kínálkozó alkalmakat. Olyan volt, mint aki ugyan sodródik az árral, de már próbálkozik az első bátortalan karcsapásokkal. A fejlődés jeleit mutatja.

A fekete bőrű nő: Ő ugye nagyobb szerepet is kapott volna a filmben, Leia mellett tűnt volna fel a D'qaron, ahol Leia elküldte a Hosnian Prime-ra, hogy segítséget kérjen a Szenátustól. Ezeket a jeleneteket sajnos törölték a filmből, egyedül a hosniani jelenete maradt meg. Sajnos így csak egy noname alak volt a tömegben a filmben, pedig szegény Korrie, vagyis hát Korr ekkor a kancellár mellett áll (a rozmárfejű idegen az). Szerencsére a Vérvonal sokat ad ehhez a "noname" szereplőhöz. Még egy érdekesség a nőről: ő Sondiv Sella lánya, akivel az Utóhatás: A Birodalom végében találkozhattunk.

Nincsen több páncélhadsereg ezután. Az Iron Legio az Age of Ultronban robotokból áll, nem páncélokból. Akkor ezt jól félreértetted, mert pont az a lényeg, hogy a Vasember nem a páncél, hanem a húsvér Tony Stark. A páncél, ahogy az Iron Man 2-ben mondja, csak egy protézis. Páncélt akármennyit gyárthat, de azok önmagukban, vagy éppen más emberen semmit sem érnek, mert ő a Vasember. Amúgy az Iron Man filmek közül nekem is a harmadik a kedvencem, sőt nekem még az MCU-filmek közül is az egyik nagy kedvencem.

A szenátorokat én sem sajnálom, az fix, bár attól tartok, hogy az Első Rend szimpatizánsai ekkor már rég elhagyták a Hosniant. Akit viszont ezután a könyv után én nagyon sajnálok, az Leia segédje, Korrie, aki szintén a Hosnianon volt a robbanás pillanatában.

Egy Boba Fett film nagyjából annyira sem mozgatott meg, mint egy Han Solo film, még úgy is, hogy több potenciált láttam benne. Én még mindig azt remélem, hogy a következő spin-off vagy egy Obi-Wan film lesz, vagy egy olyan mozi, ami közvetve folytatja a Solót. Vagyis olyan, amiben nem feltétlen Han a főszereplő, de a fiatal Han, Chewie és Lando megjelenik, és más (esetleg új) karakterek oldalán kerülnek bele valami zűrbe. Egy ilyenben Boba Fett is szerepet kaphatna.

Ó, hát én az első könyvet már a W2 után olvastam, az összes többit meg a W3 után (illetve az utolsó hármat még nem is olvastam, mert alapjáraton a regények nem jönnek be, nagyon gyengének tartom őket), szóval ez nem befolyásolt. És őszintén szólva nekem Yennefer a könyvekben sem volt szimpatikus és a játékban sem, tehát ha még előtte is olvasom, akkor sem választom. Eleve szerelemnek azt, ami köztük van, nem nevezném. Erre különösen jól reflektált a W3 a The Last Wish küldetésben.

Abban igazat adok, hogy a Blood and Wine-nal fasorban sincs, de ennyire azért nem húznám le. Nekem eleve sokat jelentett, hogy előszedték Shanit, aki bár baromi fontos szereplő volt az első részben, még hallani is alig hallottunk róla a folytatásokban (feltűnt a szószedetben, hurrá!). Én első végigjátszásra pl. Shanit választottam Triss-szel szemben, mert sokkal szimpatikusabb volt (Triss nekem a The Witcherben még nagyon ellenszenves volt, csak az Assassin's of Kingsben kedveltem meg), erre a W2 ezt az egészet látványosan ignorálja már a nyitányban. Persze a W2-vel Trisst megkedveltem, a W3-ban gondolkodás nélkül őt választottam Yennefer helyett, de akkor is, anno nagyon haragudtam a W2-re Shani még csak meg sem indokolt kigolyózása miatt. Nagyon örültem, hogy legalább erre a kiegészítőre visszatért, amiben lehet, hogy nincs új helyszín, de még így is tartalmasabb, ötletesebb és hosszabb, mint sok teljes játék. Tetszett az is, hogy a főgonosz tulajdonképpen egy olyan figura, akivel az alapjáték legelején találkoztunk (ami kicsit másféle megvilágításba helyezi a Wild Hunt nyitányát), és az elátkozott figura is roppant szimpatikussá vált a végére. Elég sokat pedáloztam emiatt az átok megtöréséért. Technikai szempontból patikamérlegen nézve persze, hogy gyengébb, mint a BaW, de szerintem élmény szempontjából egy cseppet sincs elmaradva semmitől, amit az egész W3 prezentált, és pláne nem felejthető. Mondjuk azt is hozzáteszem, hogy én még nem jártam a W3 végén, amikor megjelent a HoS, szóval számomra olyan volt, mintha a játék szerves része lenne. Ha már legalja, az nálam a Witcher sorozatban az Assassin's of Kings első fejezetének nagy része. Flotsmantól hülyét tudnék kapni, olyan unalmas hely, a körülötte lévő erdő meg valami mikroakvárium érzetét kelti. Az egy pocsékul kivitelezett pálya.

Én sem, lementeném, de legfeljebb az évad végignézése után nézném meg őket, mint extra anyagot.

Mármint a könyvek vonatkozásában, vagy úgy, mint játék, mert bár ilyen felejthető lenne minden más játék, mint a Hearth of Stone. Az egyik kedvenc Witcher-küldetésem is ebben van (az esküvő).

Az online játéksajtóban mi erősen meg is kérdőjeleztük már azoknak a korai teszteknek a hitelességét, mert egyrészt, a sajtópéldányok sem olyan régen kerültek ki, az embargo meg a minap járt le. Ráadásul a Rockstar elég jól is védi az érdekeltségeit ahhoz, hogy ne szivárogjon ki a program. Tippre azt mondtuk, hogy azok a bizonyos lehúzó tesztek kamuk voltak.

Az elképzelés jó, de az a gond, hogy a mostani helyzetet nem lehet összevetni az 1000 évvel ezelőtti helyzettel. Akkor még funkcionált a Sith Birodalom mellett egy másik Köztársaság (a TCW-ben még erre hivatkoznak régi Köztársaság néven, nem a Galaktikus Köztársaságra), és a Jedi Rend is megvolt. Az alapok le voltak fektetve, és a Sith Birodalom elpusztítása után csak át kellett szervezni a régi Köztársaságot Galaktikus Köztársasággá, nem pedig a semmiből kellett felépíteni egy új Köztársaságot. Az új Köztársaság innét nehéz helyzetbe indult. Egyrészt elég rossz emlékek maradtak az emberekben az előző Köztársaságról, másrészt közvetlen a Birodalom után kellett alapjaitól újraépíteni az egészet. És különösen nehéz újjáépíteni, mert azok a feljegyzések, amikre utaltál, a Birodalomnak hála nem léteznek. Az enciklopédiák szerint eleve Palpatine elpusztított mindent, ami a Jedikre utalt (ezt ugye láthattuk is az RO-ban), a templomokat a titkaikért szétzúzta vagy felrobbantotta, és bár a coruscanti nagy Templom állva maradt császári palotaként, Jocasta Nunak hála a könyvtár archívuma jelentős sérülést szerzett. Palpatine halála után pedig a megmaradt birodalmi tisztek még intenzívebben pusztították a Köztársaságról és a Jedikről szóló feljegyzéseket, hogy e két szervezetet a lehető legnehezebb legyen újra összehozni. Ezért is kellett Luke-nak évekig azzal foglalkoznia, hogy kutasson a Jedik nyomai után, és ezért is került közel a Skywalkerekhez Lor San Tekka, aki összegyűjtött dolgokat a Jedikről és a Köztársaságról és még emlékezett is ezekre. És most aztán tényleg beütött a krach, hiszen a főváros rendszerestül elpusztult, Luke templomát Kylo leégette (valószínűleg abból, amit összegyűjtött, csak annyi maradt meg, amit az Ahch-Tón láttunk). Most már végképp a 0-ról kell kezdeni, hiszen már azok a politikusok sem élnek, akik anno szolgáltak a régi Köztársaságban és a Birodalomban is. Ami azért valahol jó, mert szerintem az új Köztársaság bukásának egyik okozója az volt, hogy ugyanazok a politikusok irányították a kezdet kezdetén, akik elcseszték a régit is. Szóval azért kell újat építeni (Köztársaság vagy akármi néven), mert szó szerint semmi sem maradt, ami emlékeztetne a régi, ezer évvel ezelőtt alakult régire. A feljegyzéseket elpusztította az idő vagy a Birodalom, azok, akik még abban a korban éltek és részt vettek a vezetésben, meghaltak.

Te most tényleg Magyarország amúgy is karcsú és borzalmas állapotban lévő piacát vetíted rá az egész világra? Magyarországon lényegében nincs olyan, hogy e-könyv kiadás, ellenben néz már kicsit utána az Amazon forgalmának, elárulom, az e-könyv eladások nőttőn nőnek, tessék, itt egy cikk 2017-2018 viszonyáról. Ne a harminc éve haldokló magyar könyvpiacból indulj már ki, amit amúgy pont a kiadók és a tetves terjesztők b*sztak szét (akik most naná, hogy maguk helyett egymásra és az olvasókra mutogatnak). Ebben az országban a könyvkiadás egy kalap sz*r, a kiadványok minősége sokszor megkérdőjelezhető, a fordítások pontossága finoman szólva is tré, és mindezért pofátlanul sok pénzt kérnek el. A hazai könyveket meg le sem sz*rják, de ha mégis erre vetemednek, az író várhat pár évet, és ha eljut oda, hogy kiadják a művét, örülhet, ha pár százezer forinttal kiszúrják a szemét. Persze, hogy az emberek nem olvasnak mindezek után hazánkban. Majd ha rendbe rakták a piacot, aminél jelenleg egy talicska fos többet ér, akkor lehet erről beszélni idehaza. De a világ azért túlmutat Magyarországon, és az olyan országokban, ahol nem Mutyi Dezsők és társaik táncikálnak a piac sírján, a könyvolvasók száma sem olyan rosszak, mint ahogy te itt most megpróbálod beállítani. Sőt az e-könyv olvasóknak hála kifejezetten jók. Az is! Legalábbis a kiadóknak az, ezért is húzza le a rolót néhány éven belül mindegyik. Csak kevés marad fent, de azok is küszködnek. Elárulom miért: az Alexandra, a Libri és társaik miatt, vagyis a terjesztők miatt, akik bizományiba veszik át a könyveket, vagyis csak eladás után fizetnek, de az eladási jelentésekben hamis adatokat írnak vagy hónapokat késnek a jelentés küldésével vagy, ami még jobb, egyáltalán nem küldenek. Amikor tavaly az Alexandra bedőlt, milliárdokkal tartozott a könyvkiadóknak, és több ezer könyv marad ott a raktáraikban. Könnyű úgy éldegélni, mint hal a vízben, ha te átveszed a könyvet, majd eladod, és egyszer, majd amikor úgy tartja kedved, kifizeted a kiadót. Ja, hogy ehhez sosem lesz kedved? Semmi gond, mert Magyarország talán a világ egyetlen olyan könyvpiaca, ahol a kiadókat és a terjesztőket és az írókat ugyanaz a jogi szervezet védi (nem szakszervezet, de olyasmi, csak nem jut eszembe a megnevezése), és naná, hogy a pénzes terjesztőknek ad igazat.

És még egy a példányszámokhoz: ez, legalábbis hazánkban egy öngerjesztő folyamat. A példányszámok azért csökkennek, mert az a vékony réteg, ami olvas, nem vesz könyvet. És azért nem vesz könyvet, mert irtó drágán adják a könyveket. Naná, hogy sokan inkább e-bookban töltik le.