Dzséjt

A Maz Kanatára abszolút nem hasonlító Maz Kanatát?

Mondjuk az ep8-at én sem féltem, de... Na jó, én azért féltem. Magyarországról van szó, a fene bele. Itt még azon sem lepődnék meg, ha egyszer csak újra VHS-en adnának ki filmeket, mert a DVD sem megy.

Oké, itt fejezzétek be! Egy, ennek már semmi köze a topik témájához Kettő, Mestal, vegyél vissza! A hozzászólásaid most már csak Indi b*szogatásából állnak, ennek viszont itt helye nincsen!

Igen, az EA elvárásai iszonyú irreálisak voltak. Persze a dollármisik várása annyiból érthető, hogy baromi drága játékról lehetett szó, de erre meg csak azt tudom mondani, hogy ők hozták létre a Visceralt San Franciscóban. Jó, lehet, hogy 20 évvel ezelőtt nem volt drága hely, de simán áttelepíthették volna olcsóbb városba. Vagy eleve nem ennek a csapatnak passzolnak le egy ilyen projektet.

Az, hogy te hogy látod, az nem számít. Javíts ki, ha tévednék Ody, de nem arra vagy kíváncsi, hogy Nabo hogy látja, hanem arra, hogy mi az oka annak, hogy az EA-tól talán elveszik az SW IP-t. Ezek a szilárd tények: - A Visceral Gamest bezárták, mert pénznyelő volt - ennek semmi köze az SW márkához vagy a Disney-hez. - A Visceral Ragtag kódnevű Star Wars játéka hivatalosan nincs elkaszálva, jövője az EA hivatalos álláspontja szerint bizonytalan, "keresik a lehetőségeket". Lehet folytatják, lehet újrakezdik az alapoktól, lehet megy az egész a levesbe. A fejleményről az EA nyilván tájékoztatja a Disney-t, ami ennek tudatában mérlegel. - A Disney rálépett az EA nyakára, miután elcseszték a Battlefront 2 mikrotranzakcióját - ez az egyik legrelevánsabb infó, mert ezután jöttek az első pletykák arról, hogy a Disney talán elveszi az IP-t az EA-től. - Emellett nem volt jó a visszhangja az első Battlefrontnak sem - ez sem utolsó szempont, főleg, hogy eddig kettőből semmi a jól teljesítő játékok aránya (mármint kritikailag, mert mindkét BF jól hozott a konyhára). - Az EA megítélése rohamosan rosszabbodik, ami nyilván a Disney-t is érdekli, elvégre nekik sem mindegy, hogy a márkájukat kik kezelik. - A Respawn Entertainment dolgozik egy Star Wars TPS-en, ez az EA üzleti tervei szerint a 2019-es üzleti évben fog megjelenni, a menetrendet elnézve valószínűleg 2019 őszén (idén ősszel jön az új Battlefield, jövő év elején az Anthem, de mivel a 2019-es őszi szezonban jelenleg nincs címük, az elemzők szerint ide lesz betolva a Respawn SW TPS-e, mint konkurencia a következő Call of Duty-nak). Pusmognak arról, hogy az idei EA Playen látni fogjuk, már csak azért is, mert az EA próbál az SW terén szépíteni. De ezek nagyon csendes, bizonytalan pusmogások, bár ha a következő üzleti évben tényleg ki akarnak jönni, akkor az idei E3-on muszáj valamit mutatniuk. - Már tervezik a Battlefront 3-at, de nem tudják, mikor jön ki. Az eddigiek alapján jövő év végén, az ep9 premierje előtt, de a BF1-2 balszerencséje után az sem lenne meglepő, ha csak az ep9 után jelenne meg. A Disney nem biztos, hogy még egyszer megkockáztat egy ilyen negatív reklámot a film előtt. Amúgy szerintem is keresztet vethetünk a Visceral SW játékára, de nem azért, mert átalakítják, hanem mert 1) egy kalap sz*r volt, és 2) az EA elveszti a jogokat és az új IP tulaj új projekteket fog indítani. De ez is csak egy nézőpont, nem a valós tény, vagy legalábbis a 2-es számú az, az 1-est lentebb kifejtem. Valóban volt dátum, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy nem igaz az állításod, miszerint a bejelentés óta semmi hír nincs róla. Januárban kaptunk hírt a játékról, és azért a megjelenési ablak igenis fontos hír. Elárulom neked, hogy ezt a Kotaku újságírója írta egy tényfeltáró cikkben (ami amúgy baromi jó lett, érdemes elolvasni, bár k*rva hosszú) és tőle vették át mások is erre a cikkre hivatkozva (vagy olyan hírre hivatkozva, ami erre a cikkre hivatkozik). Sajnos az író a hivatalos bejelentésre hivatkozik, de abban egy szó sincs ilyesmiről, nyugodtan el lehet olvasni. Sajnos ez a "starting from scratch" egy félreértés szüleménye. Ehhez fontos még hozzátenni Andrew Wilson, az EA vezérigazgatója szavait, amik árnyalják a képet: "We're also very happy with some of the assets and content that was created as part of that game development and we'll be looking at how we can better utilize that in line with fan and player expectations in the future." Ez a legutolsó álláspont, azóta erről mélységesen hallgatnak. Mivel elég nagy visszhangja lett annak, hogy egy sztori központú játékból nyílt világú, online programot akarnak csinálni, nem lenne meglepő, ha ettől visszalépnének (főleg, ha a Disney megint a nyakukra lépett azóta). Könnyen lehet, hogy folytatják az eredeti terveket, és még azt sem mondhatjuk, hogy nem az eredeti csapatból nem dolgozik rajta senki, mert a Visceral fejlesztőinek egy részét az EA Vancouverhez dobták át, ami meg egy éven át már eleve dolgozott a játékon. Ha valaki nem akarná elolvasni a Koatku cikkét, akkor zanzásítva a lényeg, amiből szerintem lejön, hogy ezért a játékért alapvetően nagyon nem kár (és alapvetően a Viscerálért sem): - 2013 előtt (a Battlefield: Hardline fejlesztése közben) a Visceral elkezdett dolgozni egy Jamaica kódnevű nyílt világú kalózjátékon, de az EA félve a Ubisoft hasonló témájú programjától, az Assassin's Creed 4: Black Flagtől, törölte a játékot, hogy a csapat dolgozhasson a Star Wars projekten. A Visceral neki is állt, ez volt a Yuma, amibe átültették a Jamaica alapjait: vagyis egy nyílt világú kalózos játékot akartak csinálni, csak a Star Wars univerzumában. - Sajnos a Yuma túl ambíciózus játék volt, közben a Hardline fejlesztésével is gondok adódtak, ezért 2014-ben mindenkinek el kellett kezdenie azon a játékon dolgozni. A probléma az volt, hogy a Visceral legtöbb fejlesztője addig csak TPS-en dolgozott, nem FPS-en, így a váltás rázós volt. Sokan annyira nem akartak dolgozni a Hardline-on, hogy inkább felmondtak a Visceralnál. - 2014-ben csatlakozott a csapathoz Amy Hennig, az Uncharted-sorozat megalkotója. Az terjedt el a neten, hogy Hennig a Star Wars játékon kezdett el dolgozni a Visceralnál, de ez nem igaz. Hennig eredetileg a Hardline történetében és átvezetőiben segített be, a Yuma fikarcnyit sem érdekelte, mert ő sztori központú játékon akart dolgozni. - Olyannyira nem, hogy Hennig 2014 végén ejtette is a teljes Yuma-projektet, és elkezdett dolgozni egy olyan Star Wars köntösbe bújtatott Ocean's Eleven jellegű játékon dolgozni. Ez lett a Ragtag. - 2015 márciusában elkészült a Hardline, ezután a Visceral több kulcsembere felmondott. - Ugyanebben az évben súrlódások voltak a Hardline kiegészítőjén és Ragtagon dolgozó csapatok között. - A Ragtag hatalmasra dagadt, még úgy sem volt elég fejlesztője a Visceralnak, hogy időközben csatlakozott hozzájuk a Hardline kiegészítőjén dolgozó csapat. Alig voltak 100-an, de több mint 200 emberre lett volna szükségük. - A Visceral San Franciscóban működött, a USA egyik legdrágább városában. Ugyan ez volt az EA legkisebb csapata, többe került a fenntartása, mint bármelyik másik fejlesztőcsapaté az EA égisze alatt. Számítások szerint egy dolgozó havonta 16 000 dollárba került az EA-nek (átlagosan egy ilyen cégnek egy alkalmazott 10 000 dollárba kerül). - Hogy az EA csökkentse a kiadásokat, létrehozta Montrealban a Motive-ot, aminek élére az Assassin's Creed-játékkal ismertté vált Jade Raymond került, így ez a csapat elkezdett besegíteni a Visceralnak. Ez 70 plusz ember jelentett a nagyon olcsó Montrealban. Így dolgozott összesen 160 ember a Ragtagon, ami még mindig elég messze volt a szükséges több mint 200-tól. Ekkoriban tűzték ki 2018 májusát megjelenésnek. - A Visceralnak sok problémája volt a Frostbite motorral, mert TPS-t kellett csinálniuk, miközben a Frostbite-ot FPS-re írták (ezzel amúgy megszívta a Bioware is a Mass Effect: Andromeda és a Dragon Age: Inquisition esetében). Csak ahhoz 1-1,5 év kellett volna, hogy felkészítsék a motort egy TPS kezelésére, és ezalatt csak a Frostbite-tal foglalkoztak volna, semmi mással. Természetesen ez szóba sem jöhetett. - Rémálom volt a Lucasfilmmel együtt dolgozni. Nem azért, mert rossz partnerek, sőt nagyon nyitottak voltak és meglehetősen rugalmasak. A probléma az volt, hogy szó szerint mindent el kellett küldeni jóváhagyásra (erről amúgy még az eredeti Battlefront 3 készítői is panaszkodtak, pedig akkor még a LucasArts volt). A főhős, Dodger kinézetétől az általa hordott fegyvereken át a díszletekig mindent láttamozni kellett. Ez nagyon lelassította a folyamatot. - Közben a Ragtag túl ambiciózussá vált. Kitalálták, hogy szó szerint minden szereplőnek (embernek, idegennek, droidnak) saját életet, hangot, célt adnak. Mindenki éli a maga világát, minden él és lélegzik. Az egyik fejlesztő szerint a játék dizájn anyaga meghaladta az Uncharted 4-ét. Pedig az sem egy egyszerű játék. - Az EA és a Visceral hadban álltak egymással a játék fejlesztése során. Hennig és csapata egy sötét sztorit akart elmesélni a Star Wars koszos alvilágáról Jedik, Sith-ek, Erő és midi-chlorianok nélkül. Erre a Lucasfilm az áldását adta(!!!). Ellenben az EA ragaszkodott a Jedikhez, a Sith-ekhez és az Erőhöz, mert szerintük a közönség ezt akarta. Mert megkérdeztek néhány embert, hogy nekik mi a Star Wars, és ők ezt mondták. Emellett az EA irreális elvárást támasztott: szerették volna, ha a Ragtag lenyomja az Uncharted-sorozatot. Akik nem jártasak a videojátékokban, azoknak íme egy filmes összehasonlítás: mintha megkérnék Joe Johnstont, hogy rendezzen egy olyan Thor-filmet, ami lenyomja a Star Warsot. Egyenesen megkövetelte az EA, hogy a Metacriticen legalább 90%-ot kapjon majd a játék. Erre akkor sem lett volna esélyük, ha a megfelelő létszámú ember, a megfelelő mennyiség pénz és idő áll a rendelkezésükre. - Bár Amy Henniget csodálták és mindenki briliáns írónak tartotta, 2015-ben már rettenetesen nehéz volt együtt dolgozni vele. Ő irányította a projektet, mindenbe belenyúlt, mint felügyelt, jóváhagyott és mindenbe bele kellett szólnia, amivel alapvetően nem volt baj, mert remek ötletei voltak. Csakhogy sokat ingázott San Francisco és Los Angeles között, ahol a hangfelvételek és a mo. cap. készült, így volt, hogy heteket, olykor hónapokat kellett várni arra, hogy valamit jóváhagyjon. Ez, kombinálva a Lucasfilm láttamozási kötelezettségével még inkább lelassította a munkát. Több dolgozó úgy vélte, Hennig nem bízott a 2015-ben frissen átstrukturált (kreatív központúvá tett) Visceralba, mert a csapatnak nem volt meg a tapasztalata ahhoz, hogy ilyen autonóm módon dolgozzanak (amúgy a Visceralt az Unchartedet tető alá hozó Naughty Dog mintájára alakították át). - 2015. novemberében megjelent a Star Wars Battlefront, ami a rajongók hőbörgése és a felemás kritikai fogadtatás ellenére hatalmas nagy siker lett, 13 milliót szállítottak ki belőle az év végéig. A sok kicsi után ez volt az első nagyobb szög a Ragtag koporsójában. A sikerre való tekintettel az EA berendelte a Battlefront 2-t, és, hogy a DICE ezt bírja, a Ragtagba besegítő Motive teljes legénységét átvezényelte a BF2 projektre 2016 elején (ők készítették el az egyszemélyes kampányt). - A Visceral csapatlétszáma úgy megzuhant, hogy le kellett mondaniuk a Ragtag többjátékos módjáról, ha valaha is el akarnak készülni a kampánnyal. - A morál padlót fogott a Visceralnál, de kiderült, hogy annak a morálnak a pincében is van hely, mert 2016 első felében az EA egy tucat embert küldött el a stúdiótól, mások a romló munkamorál miatt hagyták el a csapatot. - 2016-ban lehetetlenül kis csapattá vált a Visceral, a Frostbite motor még mindig nem akart rendesen működni a TPS alatt, az EA lassan már mindent megkérdőjelezett, amiben a Visceral döntött, és eddigre már Henniggel is elmérgesedett a helyzet, mert nagyon máshogy képzelte el a kreatív irányt, mint munkatársai. Már olyanokba is beleszólt, amihez egyáltalán nem értett, például a pályadizájn. Legalább hárman kifejezetten Hennig miatt hagyták el a Visceralt. - 2016-ban még nem volt művészeti vezetője a Ragtagnak. Vagyis nem volt egy ember, aki meghatározná a játék művészeti irányát, mi hogyan nézzen ki. Helyette a Lucasfilm egyik art directora töltötte be a posztot, aki hiába volt rendkívül tehetséges, mivel egyúttal a mozifilmeken is dolgozott, rendkívül túlterhelt volt. - Henniggel az is gond volt, hogy nem bírt az EA-vel. Hozzászokott, hogy bár a Naughty Dog a Sony égisze alá tartozik, autonómiát élvezett. Az EA viszont kontrollt tartott fenn, ami frusztrálta Henniget. - A 2016-os E3-on végre láthattunk egy pár másodpercet a Ragtagból, illetve zárt ajtók mögött a demót is megmutatták, ami csodálatosan nézett ki. A gond az volt, hogy még egy olyan egyszerű animáción is, mint amikor Dodger megfogja az ajtót, a Visceral hónapokig dolgozott. A demó amúgy nem volt játszható, az egész előre renderelt anyag volt. - Arra viszont jó volt, hogy még életben tartsa kicsit a Ragtagot. Ugyanakkor a Visceral létszáma folyamatosan apadt, az EA pedig nem akart új embereket felvenni San Franciscóban. Szinte az egész technikai részlegük felmondott már, mire az EA megoldásként bevonta 2016 októberében az EA Vancouvert a fejlesztésbe. Ugyanakkor már biztos volt, hogy 2018 májusára nem készül el a játék, szóval elhalasztották 2018 decemberére. - Ennek ellenére a Visceral 2017-et optimistán kezdte, de hamar leült a lelkesedés, mert nyilvánvalóvá vált: az EA nem segíteni küldte az EA Vancouvert, hanem azért, hogy átvegyék a projektet. Mire eltelt a negyedév, az összes vezető posztot a vancouveri csapat tagjai töltötték be. Amúgy az "újakat" halálra rémítette az, hogy a Visceral ennyi idő alatt szinte semmit sem tudott még felmutatni a Ragtagból. - A súrlódások ellenére a két csapat végül eredményeket ért el, ugyanakkor a Visceral létszáma továbbra is apadt, és a játék még mindig túlságosan ambiciózus volt. Több egykori dolgozó is azt mondta, hogy már kezdtek működőképessé válni a dolgok, de a megoldások túl későn érkeztek. - 2017 áprilisában 3-as fázisba lépett a Ragtag fejlesztése, és az EA alelnöke, Patrick Söderlund megnézte, hogy áll a helyzet. Végül zöld utat adott, de azzal a feltétellel, hogy fél év múlva újra ellenőrzést tart. - Ahogy közeledett a fél év vége, kezdtek rájönni az emberek, hogy a játék túlságosan hasonlít az Unchartedre. Egyesek szerint az elkészült három pálya akár egy az egyben mehetett volna abba a franchise-ba. - 2017 októberében elkészült a demó, Söderlundék meg is nézték, de amit láttak, az nem győzte meg őket, így hivatalosan is kimondták, ami ekkor már egy ideje ott lógott a levegőben: a Visceral Games bezár. Október 17-én be is zárt, a Ragtag-projektet pedig átadták az EA Vancouvernek, ami már amúgy is egy éve dolgozott a játékon. - A Visceral több dolgozója is úgy véli, hiba volt a játék fejlesztését ilyen sokáig futni hagyni. Sokan már 2016-ban úgy gondolták, hogy törölni kéne a projektet, de az EA tovább pumpálta bele a pénzt. Az egyik fejlesztőt idézve: "Honestly, it was a mercy killing. It had nothing to do with whether it was gonna be single player. I don’t think it had anything to do with that. That game never could’ve been good and come out."

Azóta semmi? Ezt kijelenteni, miközben linkeltem egy január 31-én írt cikket, amiben az EA üzleti terveiről írtam és abban ha más nincs is, legalább egy körülbelüli megjelenési ablak már van. Azért ne beszéljünk már itt semmikről, meg komolyan vehetetlenésgről... Ez viszont baromira nem egyenlő azzal, hogy törölték. Tessék szépen helyesen használni a fogalmakat, és nem dezinformálni az érdeklődőket. Nem mondtam, hogy nincs benne az EA keze (masszívan benne van), de sokkal több oka van annak, minthogy sehová sem haladtak az SW játékkal. Egyebek mellett az, hogy a Visceral hiába csinált jó játékokat, nem tudott pénzt termelni. Hiába k*rva jó játék a Dead Space 2 (ami véleményem szerint magasan a Visceral legjobb alkotása), ha anyagilag masszív bukás volt, ahogy az elődje és az utódja is, ahogy a Battlefield: Hardline is. Ez az, amit sokan elfelejtenek: az EA nem művészeknek kitalált jótékonysági szervezet, aki adakozik a kreatív kis csapatoknak, hanem egy profitorientált cég. Az egyik leányvállalata (mert a Visceral világéletében az EA egyik csapata volt, ugye anno EA Redwood Shores néven született, csak a Dead Space megjelenése után lett Visceral) csak a pénzt vitte, hát még jó, hogy bezárják. Én is nagyon sajnálom a Dead Space-sorozatot, mert a második kedvenc sci-fi játékfranchise-om volt, de a Visceral nem volt piacképes. Az SW játékért meg nem hullatok könnyeket, hiszen semmit sem tudtunk róla. Lehet kiváló játék lett volna, lehet egy darab kutyagumit sem ért volna. Kár ezért bánkódni. Az EA-vel nem ez a baj, hogy elkaszál haldokló vagy halott projekteket és bezár tehetséges, de pénzt nem hozó stúdiókat (ez meg még nem is nagy ügy, hát hány csapat lett már felszámolva, aztán tért vissza más név alatt). Az a gond, hogy nincs innováció náluk, helyette próbálnak a trendeknek megfelelni, de képtelenek rá. Nem lenne gond, ha csak öt évente egy SW jönne ki, csak az akkor üssön, jó értelemben. A két Battlefront nem jó értelemben ütött, a Respawn TPS-e még szólhat nagyot, bár a Respawnt én inkább csak jó iparosoknak vélem. Én amúgy alapvetően nem nagy kiadóknak adnám oda az IP-t, hanem független fejlesztőknek. Van odakint rengeteg nagy tehetség, akik nincsenek elkötelezve egy nagy kiadó felé sem, a Disney pedig tudná őket pénzelni. Persze mivel a Disney bezárta a játékkiadó/fejlesztő részlegét, így a kiadással nem bajlódhatnak, de ezek a nagy játékfejlesztők elég jártasak már abban, hogy akár maguk adjanak ki játékot a Disney segítségével. A 4A Gamesnek valószínűleg nagyon ütős FPS-RPG-t tudna csinálni, az IO Interactive remek TPS-t, az említett Creative Assembly az RTS-eknél tudna ütni (ráadásul a Warhammerrel már el is kezdtek licencelt játékot gyártani), az Obsidian meg tuti olyan RPG-t tenne le elénk, hogy az arcunkat is mellé tesszük. Vagy ha már mindenképpen nagy kiadónak akarják eladni, akkor a jó ég megáldja őket, kopogjanak be a Bethesdához. Oké, bughalmazokat gyártanak, de a játékaik ennek ellenére baromi jók. Dishonored, Prey, Fallout, The Elder Scrolls, Doom, Wolfenstein... Kiváló játék kiváló játék hátán.

Nem pletyka, tényleg a Disney utasítására állították le a mikrotranzakciót, azóta ez már kiderült. Dehogy nincsen, tudjuk, hogy a Respawn dolgozik egy ilyen játékon, már tervezik a Battlefront 3-at, és a Visceral játékának helyzete pedig jelenleg kérdéses, de törlésről ne beszéljünk, mert hivatalosan még nem kaszálták el. Azt pedig végképp ne sugalljuk, hogy a Visceralt emiatt zárták be, annak azért kicsit több oka van. A tényeken túl, vegyék is el szépen az EA-től, de forduljon a hátába a kapa annak, aki az Activisionnak adja azután. A sz*rt fosra cserélni nem nagy főnyeremény. Ha már választani kéne a három nagy kiadó közül, akkor legyen inkább a Ubisoft. Mondjuk én egy Square Enixnek, vagy leginkább egy CD Projekt RED-nek örülnék, de ezek alapvetően teljesen kizártak.

Szerintem a régi, harcos alapokon nyugvót. Az ezt az irányt követő, nyíltan terrorista Vizslát követte, aztán azért fordult szembe az egykori csapattársaival, mert azok a hagyományokkal nem törődve egy kívülállót fogadtak uralkodójukká. Végül még Satine is mondta, hogy sok dologban nem értenek egyet. Ebben az epizódban sem tűnt túl pacifistának, még úgy sem, hogy végül ő beszélte le Sabine-t a pusztításról. Szóval szerintem ő is a harcos hagyományt állítaná vissza, annyi különbséggel, hogy nagyobb hangsúlyt fektetne a becsületre, mint teszem azt a fegyverteleneket lemészárló és alapvetően terrort fenntartó Vizsla. Na meg, szerintem a klón háborúk idején szépen bebizonyosodott, hogy Satine vak pacifizmusa csak pusztulást és nyomort hozhat. Ezután szerintem maga a nép nyírná ki azt, aki itt békés együttlétet akarna. Szerintem ebben nincs kérdés: Bo-Katannak köze nincs Satine gondolkodásához, ő echte hagyományos mandalore. A harc és a hagyományok mindenek felett, meg annyi becsület, amennyi még nem áll a harcok és hagyományok útjába.

Sosem tartottam se coolnak, se kiemelkedőnek, se klasszikusnak anno. Sajnos ezen jelenet is annak az áldozata lett, hogy mire egyáltalán felfogtam, miért jó ez a jelenet, már nagyon evidens volt. Persze tetszett a fagyasztó, meg Fett és Vader, de 4-5 évesen az ilyen szerelmi vallomásoknak nem tulajdonít jelentőséget az ember, de még pár évvel később is inkább csak uncsi felvezetés a fénykardpárbaj előtt. És pont ez az, ami még az esetemben közrejátszik, hogy gyerekkoromban az ep5-öt még csak nem is szerettem igazán, a dagobah-i, meg az aszteroidában ácsorgó részek miatt nagyon unalmasnak találtam, ezért akkoriban ezt néztem meg a legkevesebbszer (az ep6-ot meg a legtöbbször, mert gyerekként az volt a kedvencem a lézerkardozás meg az űrcsata miatt).

Amikor lefutott az a jelenet, majd ment tovább a film, rápillantottam az órámra. Nem azért, mert untam a filmet, hanem mert kíváncsi voltam, vajon mennyire lehetünk közel a végéhez, mert úgy volt vele, hogy ez volt a vége, kész, itt már nincs hová fokozni. Aztán rádöbbentem, hogy mennyi idő van még hátra, meg persze bevillant, hogy Crait még csak most jön. Fel is merült bennem az aggodalom, hogy az ep8 is olyan film lesz, aminek a közepe-vége felé a csúcspont, a legvége meg már azt nem tudja űberelni, így odalesz a befejezés súlya. Hát, ezen a téren is kellemesen meglepett a film.

Mivel hazánk nagyon kis piac és sajnos a sima, fapados BD sem fogy rendesen, így ne is várjon idehaza senki szuperextra kiadást vagy 3D-t (utóbbi még annyira sem megy, mint a BD). Sajnálatos mód a magyar fizetéseknek és mentalitásnak köszönhetően idehaza szó szerint örülhetünk, ha legalább BD-n már kijön a film, még akkor is, ha a filmen kívül aztán semmi sincs rajta. Az ep7 hála az égnek megtörte a jeget, igaz, az MCU gyűjteményem pöppet foghíjas így. Meg sajnos a Star Trek 13 sem került már fel a polcra, bár ahhoz a Disney-nek nincs köze, csak úgy példának állítom, hogy örülhetünk, amíg egy sorozatot gond nélkül tudunk felpakolni a polcra. Aztán, akinek szuperextra vagy hasonló BD kell, nos, manapság ilyen téren már nincsenek határok.

Az a szegény lego Chewie úgy néz ki, mint aki túl van élete első prosztatavizsgálatán... :s

Bravo!

Filmtől független ez azért elég érdekes kritika lett, főleg a vége: jó, de nem jó. Lehet hamis kép, de olvasás közben olyan érzésem támadt, mintha az író két rétegnek akarna megfelelni: az MCU rajongóknak és az MCU/Disney/Marvel/PC gyűlölő embereknek.

Sajnos a Fox már nagyon sok mindent eltolt az Alien és Predator univerzumban.

Segond.

Ha ezt humornak szántad, akkor ritka gyenge, mert ott a válasz a kérdésedre!

Szerintem többet hoz, mint hisszük, de kevesebbet, mint reméljük.

Majd ha megjelenik PC-re, belenézek, mert érdekel. Az én jelenlegi szívszerelmem a Subnautica. Egy "modern Robinsonról" szól, aki lezuhant egy vízi bolygón, aztán a feladata az, hogy túléljen, amíg meg nem leli a hazautat. Túlélős játék, de nem az idegesítő, hanem a "k*rva hangulatos és azonnal megvesz kilóra" fajtából. Baromi jól kidolgozott világ, ahol már csak az feel good, ha csak ide-oda úszkálsz és felfedezel. És van mit. Már szimplán a víz alatti világ hatalmas, hiszen a nyílt tér alatt hatalmas barlangrendszerek vannak. De ott a lezuhant hajónk is, vannak szigetek, és megannyi titok. És még egy baromi érdekes sztori is akad, aminek van egy-két álleejtős fordulata. S ez így baromi jól működik. Fejleszted a figurádat a felfedezés öröméért. Hajt, hogy felkutasd az 500 méter mélységben, egy barlangban lévő, valamilyen módon ember alkotta létesítményt, de ehhez először kell a megfelelő felszerelés, akkor meg kell építeni azt. De hajt, hogy a sztori rejtélyeit is felfedezd, ami megint más eszközöket és felfedezni valót igényel. Emellett naná, hogy fel akarsz jutni a hajód roncsára, mert tuti van ott valami, na de azt sem lehet ám csak úgy. És csak elúszol a többi mentőkabinhoz annak reményében, hátha túlélőkre lelsz. És így tovább. De persze a tenger nem veszélytelen, van itt mindenféle csúnya hal, néha kicsi, de persze mindig akad nagyobb hal is. Nagyon baba egy játék lett, mindenkinek ajánlani tudom.

Na, míg várunk Bomarr elhalálozási listájának folytatására - khm, mikor is jön? -, addig én is listázok egyet, bár teljesen más jellegű formában. Több színész, egy karakter Jön a Solo: A Star Wars Story, amiben Han Solo és Lando Calrissian is új fizimiskát kap, hiszen Harrison Ford és Billy Dee Williams már akkor sem voltak a megfelelő korban, amikor először megformálták a két ikonikus karaktert. Helyüket most Alden Ehrenreich és Donald Glover veszik át, az ő feladatuk lesz (újra) megszerettetni velünk a karaktereket, vagy legalábbis elhitetni velünk, hogy ők ugyanazokat a figurákat játsszák, mint Ford és Williams. De nem ez az első eset, hogy a Star Warsban egy szereplőt más kelt életre. Még csak nem is az első eset, hogy egy fontos karakter kap más színészt. Olykor az is megesett, hogy egy filmben játszotta több ember az adott figurát, vagy az évek során akár 5-6 színész is a szereplő bőrébe bújhatott. Én pedig most megpróbáltam összeszedni az összes olyan karaktert, akit egynél több színész keltett életre. Természetesen a hangok is számítanak, hiszen nem egy szereplő van a Star Warsban, akinek hangja legalább olyan fontos, mint a megjelenése. Csak gondoljunk arra, milyen lenne Darth Vader, ha nem James Earl Jones szólaltatná meg. És bevettem minden olyan színészt vagy dublőrt, akire komplett jelenetsorokat bíztak rá, ezzel hozzájárulva a karakterhez vagy éppen a filmen jól látszik, hogy nem ugyanaz az ember alakítja. Ugyanakkor kihagytam a kaszkadőröket, mert ők csak egy-egy momentumban játszanak szerepet, ráadásul ők rengeteg karaktert megformálhatnak, és főleg a régi filmeknél nem is igazán jegyzik a nevüket. Anakin Skywalker (Darth Vader) Stílszerű, hogy a Saga központi karaktere tartja a rekordot az őt megformálók számában. Elsőként David Prowse volt az, aki hatalmas termetével és jellegzetes testbeszédével félelmetessé tette Darth Vadert, és James Earl Jones az, aki egy életre a fülünkbe karcolta Vader hangját. Ám míg Prowes csak az A New Hope-ban, a The Empire Strikes Backben és a Return of the Jediban öltötte magára a szerepet, addig Jones a Revenge of the Sith-ben és a Rogue One-ban is megszólaltatta a karaktert, sőt még a Rebelsben is őt hallhatjuk. De már az eredeti trilógiában is voltak mások, akik megszemélyesítették Anakin Skywalkert. A következő nagy mérföldkő az volt, amikor a sisak lekerült hősünkről. Ekkor nem Prowse, hanem Sebastian Shaw formálta meg Anakint, sőt egészen a 2004-es DVD megjelenéséig őt láthattuk szellemként is. Shaw lecserélése (illetve szemöldökének eltávolítása és szeme kékre színezése) kavart némi port annak idején a régi rajongók körében, de már valószínűleg már senkinek sem Shaw arca jut eszébe, ha Anakin Skywalkerre emlékszik. Mert bizony kronológiai sorrendben haladva Jake Lloyd személyesítette meg először Anakint, méghozzá hősünk 9 éves valójában, a The Phantom Menace-ben. Őt követte Hayden Christensen, aki először a 19 éves Anakint játszotta el az Attack of the Clonesban, majd a 22 éves Anakint (és immár Darth Vadert) a Revenge of the Sith-ben – utóbbi filmben ő viselte az ikonikus páncélt. Sőt a speciális trükköknek hála Christensen még a Return of the Jediban is kapott egy cameót a már említett 2004-es változtatások után. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy bárki bármit gondol Christensen játékáról, egy biztos: ha Anakinra emlékszünk, őt látjuk magunk előtt. Prowse, Jones, Christensen, Lloyd és Shaw tehát az öt színész, akik a legjelentősebben hozzájárultak Anakin /Vader karakteréhez, ám a figurát nem csak ők játszották el a hat film alatt. Vader karakterének egyik fontos aspektusa a vívóstílusa, ami eléggé megváltozott az évek során. Az ep2-3-ban Hayden Christensen maga vállalta a párbajjeleneteket, az ep4-ben pedig Prowse volt az, aki forgatta a kardot, ami nem volt nehéz, hiszen alapvetően egyszerű dolga volt. Azonban a The Empire Strikes Backben és a Return of the Jediban Vader dinamikusabb és erőteljesebb párbajstílust vett fel, így a párbajjelenetekben Vadert nem Prowse, hanem az olimpiai vívó, Bob Anderson alakította. Ám a The Empire Strikes Backben egy negyedik embert is láthatunk a Vader maszkban, méghozzá C. Andrew Nelsont, aki az 1997-es Special Edition, avagy felújított változathoz rögzített új jelenetben (amikor a Sith a kompja felé masírozik) viselte a páncélt, és ő mondta fel azt az egy új mondatot is. Darth Vader megformálóinak története azonban még mindig nem érhet véget, hiszen a Sith Nagyúr tiszteletét tette a Rogue One-ban is, ahol mindjárt ketten bújtak a páncélba. Spencer Wilding volt az, aki a mustafari jelenetekben láthatunk, illetve valószínűleg ő viselte a páncélt azokban a pillanatokban, amiket csak a trailerben fedezhetünk fel. A filmben látható utolsó mészárlás eredetileg nem volt része a filmnek, ezt az utóforgatás során rögzítették, ám ekkor Wilding már nem ért rá, így abban a jelenetben Daniel Naprous látható, így ő lett kilencedik ember, aki valamilyen módon megformálhatta Darth Vadert egy mozifilmben. Boba Fett Hiszitek vagy sem, de a Star Wars filmek negyven éves történelme során Vader után a másik ikonikus páncélost, Boba Fettet alakították a legtöbben, szám szerint heten. Bár Fett neve alapvetően Jeremy Bulloch-kal nőtt össze, valójában ő csak a Return of the Jediban alakította egymaga a figurát, míg a The Empire Strikes Back eredeti változatában három ember között oszlott el a szerep. Merthogy Bulloch nem ért rá a film forgatásának egy szakaszán, így Fett szerepét átvette tőle John Morton, aki amúgy Luke lövésze, Dak szerepében valószínűleg jobban ismerünk. És ami kevéssé ismert, hogy Boba hangját az ep5-ben nem Bulloch szolgáltatja, hanem Jason Wingreen. Őt váltotta le 2004-ben a Boba „apját”, Jango Fettet megformáló Temuera Morrison. És ha már szóba került Jango Fett, ne feledjük el, hogy Boba az ő klónja, és az Attack of the Clonesban láthattuk is a kis fejvadászt, akkor éppen Daniel Logan alakította. Boba Fett sztorija azonban nem érhet itt véget, hiszen az 1997-es változatban mind az A Nes Hope-hoz, mind a Return of the Jedihoz vettek fel új jeleneteket a fejvadásszal. Előbbiben Mark Austin, utóbbiban pedig Don Bies vette magára a mandalore-i páncélt. Rune Haako Hogy kicsoda Rune Haako? Hát Nute Gunray puszipajtása, aki végig ott van mellette, bár néhány mondatnál több szerepet nemigen kapott. Szegény Haako valószínűleg csak azért létezett, hogy Gunray tudjon valakihez beszélni, amikor Sidious nincs jelen. Ennek ellenére öten is megformálták a karaktert, így a rangsorban ő a harmadik. A The Phantom Menace-ben Jerome Blake játszotta el a figurát, de a hangját az a James Taylor adta. Az Attack of the Clonesban Haako nagy változáson esett át, mondhatjuk, hogy fel sem lehet ismerni. Egyrészt az ep1-ben használt maszk elveszett a forgatás befejezése után, így Lott Dod maszkját használták, sőt még a cast listába is tévesen így nevezték. Ám Gunray mellett az ott Haako, akit ekkor Alan Ruscoe játszott és Chris Truswell szólaltatott meg. Az ep2 kavarása után nem állt meg a dolog, Haako a Revenge of the Sith-re újra megváltozott, mert egy teljesen új maszkot, valamint egy új színészt kapott Sandy Thompson képében, ám ő már nem csak eljátszotta a figurát, hanem ő is adta a hangját arra a két „no” szóra. Sheev Palpatine (Darth Sidious) A Saga legfőbb gonosza nem csak két alteregóval, de több megformálóval rendelkezik – talán ezért olyan sikeres gonosztevő? A sztorit valószínűleg mindenki ismeri: a The Empire Strikes Backben még nem nagyon tudták, hogyan fog az Uralkodó kinézni, ezért egy eléggé érdekes megoldást választottak. Fogták Marjorie Eaton színésznőt, összemixelték az arcát egy csimpánz szemével, és voala, kész az Uralkodó. Ám egy nő mégsem szólaltathatja meg azt a császárt, akire egészen addig férfiként hivatkoztak, így Clive Revill kölcsönözte a hangját Palpatine-nak az ep5-ben. Persze mindez ment a kukába, hiszen a Return of the Jediban megkapta a szerepet a briliáns Ian McDiarmid, aki aztán felvállalta a szerepet a The Phantom Menace-re, az Attack of the Clones-ra és a Revenge of the Sith-re is, sőt a 2004-es átalakításoknak hála a The Empire Strikes Backben már szintén őt láthatjuk és hallhatjuk, miközben a korábbiakhoz képest új szöveget rebeg el Vadernek. Külön öröm, hogy McDiarmid a Rebels befejező évadában újra eljátssza Palpatine-t, akinek ezúttal csak a hangját fogja kölcsönözni. Leia Organa Ha Skywalkernek születtél, az biztos, hogy egyvalaki nem formálhat meg. Leiát, akárcsak apját, és mint később látni fogjátok, a bátyját, szintén több ember keltette életre. Persze mindenki Carrie Fisherrel azonosítja, a karakter összenőtt vele, nem csoda, hiszen az A New Hope-tól kezdve a The Empire Strikes Backen, a Return of the Jedi-on és a The Force Awakensen át a The Last Jedi-ig végig ő alakította. Leia ikonikus figurája volt az első, és sajnos az utolsó nagy filmes szerepe is a színésznőnek. Fisher arca olyannyira összenőtt Leiával, hogy bár a Rogue One-ban Ingvild Deila alakította a hercegnőt, még ő is Fisher arcát viselte, hála a digitális trükktechnikának. És ki a harmadik ember, aki Leiát alakította? Nos, egy kisfiú, Aidan Barton, őt láthatjuk Leiaként az Alderaanon a Revenge of the Sith végén. Mert bár a születés jelenetében két remekbeszabott robot alakította az ikreket, a legutolsó jelenetekben mind Luke-ot, mind Leiát egy élő baba játszotta el. Wilhuff Tarkin A fentiekben látható, hogy nem egy karakternek elég kacifántosan lett több színésze is, de talán egyik sem olyan bizarr, mint Tarkin esete. 1977-ben az A New Hope-ban a figurát Peter Cushing ismertette meg velünk. Mivel azonban a kormányzó az ep4-ben meghalt, sokáig nem láthattuk újra, kis híján teljesen kimaradt az ep1-2-3-ból is. Kis híján, hiszen a Revenge of the Sith legvégén cameózik. Igaz, messze van és csak az tudhatja, hogy az Tarkin, aki jobban utána néz. Ekkor a nagy moffot (vagyis ekkor még csak admirálist) Wayne Pygram alakítja hagyományos, bár elég csúf maszkban. Aztán tíz évvel később jött a Rogue One:A Star Wars Story, amiben Tarkin szerepeltetése elengedhetetlenné vált. Igen ám, de Peter Cushing 1994-ben meghalt, a maszk nem az igazi, az meg furcsa lett volna, ha az ep4 közvetlen előzményében egy teljesen más színész alakítja a kormányzót. Éppen ezért az ILM bevetette minden technikai mágiáját, és Guy Henry arcára rávarázsolták Tarkin digitális maszkját. Én személy szerint ugyanis úgy vélem, hogy nem Cushingot támasztották fel digitálisan, csak Henry kapott Tarkin-maszkot, ugyanúgy, mint anno Pygram – csak mivel fejlődött a technológia, Henry maszkja sokkal jobb. Wedge Antilles Wedge a legjellegzetesebb esete annak, hogy a Star Warsban még az is megeshet, ha egy karaktert egy filmben játszanak többen. Nem ő az egyetlen, de nála a legfeltűnőbb. Az A New Hope-ban ugyanis mindjárt hárman formálták meg. Az eligazításon még Colin Higgins játssza, akit egy ideig Fake-Wedge-ként is jegyeztek. Higgins borzalmasan izgult a forgatáson és képtelen volt a filmben hallható mondatnál hosszabb dialógus elmondására (eredetileg Wedge beszólt volna Luke-nak, hogy a buckapatkányok nem kőnek vissza). Lucas végül annyira megelégelte a dolgot, hogy kipenderítette Higginst, így a yavini csatában Wedge-et már Ewan McGregor nagybátyja, Denis Lawson alakította – akárcsak a The Empire Strikes Backben és a Return of the Jedi-ban. Szóval Wedge legalább részben ugyanazt az arcát mutatja nekünk három filmen át, de ha füleltek, észrevehetitek, hogy a hangja végig más az ep4-ben, mint az ep5-6-ban. Ez azért van, mert az A New Hope-ban Wedge-et David Ankrum szólaltatta meg. Ugyanis Higgins és Lawson hangja annyira eltért egymástól, hogy Lucas jobbnak látta egy harmadik emberrel szinkronizálni mindkét színészt. Így legalább Wedge-dzsel kapcsolatban teljes lehet a kép- és hangzavar. Két érdekesség még. Az első, hogy Abramsék szerették volna az Ellenállás kötelékében tudni az öreg Wedge-et, de Lawson rettenetesen utálja a Star Wars filmeket, ezért nem vállalta el a szerepet. A második, hogy Ankrum hallható a Rogue One-ban akkor, amikor a pilóták készülnek a Scarifra – de nem Wedge beszél. Raymus Antilles Antillesnek születni sem egyszerű. Három embert ismerünk ezen a néven – és egyikük sem rokona a másiknak –, ebből kettőt hárman formáltak meg. Az egyik ugye a fent már kitárgyalt Wedge, a másik pedig a Tantive IV rövid, de számára kegyetlen időre feltűnt kapitánya, Raymus. Őt először az A New Hope-ban láthattuk Peter Geddis megformálásában, amint a légszomja ellenére tagadja, hogy bármilyen tervrajzokat is elloptak volna, holott a Rogue One-ban épp ő adja át az adatlemezt Leiának. Igaz, akkor éppen Tim Beckmann alakította. Raymus emellett egy nyúlfarknyi pillanatra feltűnt a Revenge of the Sith-ben is, ekkor még a Tantive III kapitányaként és Rohan Nichol bújt bele a szerepbe. Saesee Tiin A Star Wars trilógiáiban az is megesik, hogy valakit minden részben más játszik. Ilyen Saesee Tiin, a Jedi Tanács egyik kitartó tagja, akit Khan Bonfils alakított a The Phantom Menace-ben, Jesse Jensen formált meg az Attack of the Clonesban és Kenji Oates játszotta a Revenge of the Sith-ben. Kit Fisto A csápos Fisto mester megint egy érdekes figura, mert őt hárman játszottak két filmben. Az Attack of the Clonesban ketten is alakítják, Zac Jensent láthatjuk a geonosisi arénában, míg Daniel Zizmor a csatatéren formálja meg Fistót. Hogy miért? Talán arról lehet szó, mint annyi más esetben: később forgattak még néhány jelenetet, aminél az eredeti színész nem ért rá. Minden esetre a Revenge of the Sith-re a helyzet egyszerűbb lett, abban végig Hayden Christensen kaszkadőre, Ben Cooke játssza kedvenc nautoli Jedi mesterünket. Bib Fortuna Szintén három ember formálta meg Bib Fortunát, Jabba udvaroncát. A Return of the Jedi-ban Michael Carter alakította, míg a hangját Erik Bauersfeld adta. A The Phantom Menace-nél viszont – mily meglepő – már kacifántosabb a helyzet. Eredetileg ugyanis Bib a Ryloth egyik képviselőjeként tűnt volna fel a Szenátusban Orn Free Taa mellett, és a szerepre le is szerződtették Alan Ruscoe-ót, ám végül őt kivágták a filmből (a jelenetet viszont leforgatták, lásd a lenti képet). Szóval Bib kikerült a Szenátusból, és átruccant Tatooine-ra oda, ahová való: Jabba mellé. Ekkor viszont már a Grievous és a harci droidok hangját adó Matthew Wood alakította. Amúgy érdekes lett volna, ha Bib ottmarad Free Taa mellett, mert akkor simán felmerült volna, hogy Jabbának a Szenátusban is komoly befolyása van, ami újabb sötét folt lett volna a Köztársaság amúgy sem tiszta renoméján. Orn Free Taa Ha már szóba került a Ryloth képviselője, a szokatlan testsúllyal és négy lekkuval bíró Orn Free Taa, nos, őt sem egy ember formálta meg, bár a termete alapján ez talán nem meglepő. Ám nem úgy lett három színész is a megtestesítője, mint Jabbának, nem benne bújtak el. Őt a The Phantom Menace-ben Jerome Blake keltette életre, míg a szerepet az Attack of the Clonesban és a Revenge of the Sith-ben Matt Rowan vállalta magára. Az utóbbi epizódban Taa végre meg is szólalt, ekkor a már említett Matthew Woodot halljuk, amint azt mondja: „watch it”. Free Taa-ról is hadd osszak meg egy, a témához annyira nem kapcsolódó érdekességet. A TPM-ben Lucas sokat variált a tanácsadóival. Ahogy fent már bemutattam, eredetileg Bib Fortuna, egy piros twi’lek nő (Trisha Biggar játszotta) és egy TC-14-re emlékeztető protokoll droid volt vele. A moziban viszont már két emberi tanácsadóval láthattuk (az ILM akkori elnöke, Chrissie England és a Lucas Digital akkori elnöke, Jim Morris megformálásában), míg a DVD-re visszakerült a piros twi’lek, és mellé került egy kék is, akit az Aayla Securát életre keltő Amy Allen alakított. Luke Skywalker A nagy Luke Skywalker is megért már egy színészcserét, bár érthető okokból. Valljuk be, Mark Hamill 54 évesen baromi nehezen játszotta volna el a Revenge of the Sith-ben az újszülött Luke-ot, és ezen semmiféle CGI nem tudott volna változtatni. Szóval a kis Luke-ot szintén a film vágójának, Roger Bartonnak a fia, Aidan Barton játszotta. Persze valószínűleg nekünk már örökre Hamill marad Luke Skywalker, aki az A New Hope-tól a The Last Jedi-ig formálta meg a karaktert, és feltehetően visszatér az ep9-ben is, mint szellem. És nála valószínűleg a színészcserétől sem kell tartani, hiszen Luke előéletéből túl sok mindent nem lehet elmesélni, az eredet sztorija meg a világ első Star Wars filmje. Han Solo Ezt nem igazán kell ragozni, hiszen ő az egyik apropója az egész irománynak. Bár Harrison Ford az A New Hope-tól a The Force Awakens-ig formálta meg a corelliai csibészt, Ford immár 75 éves, így nem igazán alakíthatná a huszonéves Hant. Persze manapság már se a kor, se a halál nem ellenfele a filmtrükköknek, ahogy azt a Rogue One-ban láthattuk, ugyanakkor meglehetősen költséges lenne Fordot egy több mint kétórás filmre visszafiatalítani úgy, hogy a trükk konstans magas minőséget prezentáljon. Szóval sokkal egyszerűbb, olcsóbb és kevesebb munkát igénylő megoldás, ha új színészt választanak. Persze Alden Ehrenreich (egészségedre!) feladata, így sem egyszerű, hiszen egy ikonikus karaktert kell eljátszania, de talán nem lesz vele gond. Én a trailer után bizakodó vagyok. Lando Calrissian Landót sem kell ragozni, hiszen ő a másik oka a cikknek. Billy Dee Williams a The Empire Strikes Backben és a Return of the Jedi-ban keltette életre Han simlis barátját, de az öreg Williams a filmekben már nem tért vissza a szerepbe – ugyanakkor a Rebelsben mindkét alkalommal ő szólaltatta meg Landót. A 9. részben persze még feltűnhet, de az a helyzet, hogy a 80 éves színész valószínűleg már nem bírna egy cameo szerepnél többet. Ha megnézitek, 2014 óta nem is nagyon szerepelt már, inkább csak a hangját kölcsönzi figuráknak, legtöbbször Landónak. Helyét az ifjú Donald Glover veszi át a Solo: A Star Wars story-ban, és azt kell mondjam, eddig ő a legjobb választás, a trailer alapján Landót mintha rá öntötték volna. Megkockáztatom, hogy nagyobbat fog alakítani, mint Williams. Obi-Wan Kenobi (Ben Kenobi) A Star Wars történelmében nem Han és Lando az első főbb szereplő, akit lecseréltek fiatalabb színészre. Ez a megtiszteltetés Obi-Wan „Ben” Kenobinak jutott, akit az A New Hope-ban, a The Empire Strikes Backben és a Return of the Jediban a színészikon Sir Alec Guinness formált meg nagyszerűen, ám hajlott kora (1999-ben, az ep1 premierjekor 85 éves volt) értelemszerűen nem játszhatta el a The Phantom Menace-ben a húszas éveit taposó ifjú Jedi tanítványt. És a ’90-es években bizony még nagyon messze volt a trükktechnika attól, hogy embereket visszafiatalítsanak. A fiatal Obi-Want így egy másik tehetség, Ewan McGregor játszotta el az ep1-ben, valamint annak két folytatásában, sőt még egy fél mondat erejéig a The Force Awakensbe is beugrott (amiben mellesleg Guinness hangját is hallhatjuk, miután módosítottak néhány archív felvételt). McGregor olyan jól alakította Obi-Want, hogy talán még a legfanatikusabb prequel heaterek is epekedve várnak egy vele készült Kenobi-filmet. Darth Maul Hihetetlen, de igaz: Darth Maul nem szerepel sokat az ep1-ben, és még kevesebbet beszél. Ennek ellenére ketten alakították. Ray Park játszotta el, és Peter Serafinowicz mondta fel azt a hihetetlen mennyiségű szöveget, ami talán egy zsebkendőt már megtöltene. Legalábbis az egyik oldalát. Dooku (Darth Tyranus) Ha Sith vagy, egy biztos: egynél több ember fog alakítani. Darth Tyranus sem kivétel ez alól. Dookuról mindenkinek Sir Christopher Lee ugrik be, az fix, hiszen az úr még a The Clone Wars mozifilmben is eljátszotta a figurát, ugyanakkor akárcsak Vadert az ep5-6-ba, úgy a grófot is másvalaki játszotta a vívójelenetekben. Lee ugyanis kora miatt (az ep2 idején 80, az ep3 idején 83 éves volt) nem bírta a fizikailag sokat kívánó jeleneteket, így Dooku szerepét ekkor Kyle Rowling vette át, és neki köszönhetjük a Sith jellegzetes vívóstílusát. Az arcét viszont digitálisan kicserélték Lee arcára. Rowlingról amúgy érdemes tudni, hogy ő játszotta a geonosisi arénában Joclad Danva Jedi lovagot, valamint Samuel L. Jackson kaszkadőre volt a párbaj-jelenetekben az ep2-3-ban, illetve ő segítette Ewan McGregor játékát a Greivousszal történő párbajok felvételeinél. Mon Mothma Mon Mothma az az ember, akiről az átlag néző valószínűleg még ma sem nagyon tudja, ki a fene. A Return of the Jedi-ban csak úgy megjelent, eligazított mindenkit, gondolhattuk: hát biztos ő a lázadók vezére. De se az előtt, se azután nem láttuk többé. Ekkor amúgy Caroline Blakiston alakította. Aztán jöttek az előzmények, idővel a háromból négy is lett, meg még két sorozat is, és mindenki, akit érdekelt ez a nő és nem olvasott könyveket, reménykedhetett, hogy kiderül: honnan jött, miért ő a Lázadók Szövetségének vezére. Nos, Genevieve O'Reilly-t le is szerződtették Mon Mothma szenátor szerepére, több jelenetet is rögzítettek vele a Revenge of the Sith-hez. Ezek közös jellemzője, hogy megtekinthetőek a DVD és BD lemezeken, mindegyik a lázadás tervezgetéséről szól, és mindet kivágták (ennek ellenére az egyik jelenet kánon). Mothmát mindössze két snittben látni az ep3-ban, először, amikor bedokkol a Palpatine-t, Obi-Want és Anakint meghozó légibusz a szenátusi épületben, de akkor épp csak egy folt. Másodszor a lenti képen, nagyjából középtájt nekünk háttal a fehér ruhás nő, de ez a legjobb pillanata. Fogalmam sincs, mit érezhet egy színész, amikor szembesül azzal, hogy teljesen kinyesték egy filmből, de hála a Disney-LucasFilm párosnak, O'Reilly kapott egy második esélyt, és a Rogue One-ban újra megformálhatta Mothmát – az más kérdés, hogy így még nagyobb szívfájdalom számomra, hogy a politikai rész kimaradt az ep3-ból, de ezen már senki sem változtathat. Sőt O'Reilly még a Rebelsben is magára vállalta a szerepet, úgyhogy most már biztosan jegyzi a Star Wars történelemkönyve. Jan Dodonna A Rogue One az A New Hope több prominens karakterét is visszahozta, így Tarkinon és Vaderen túl a Lázadók Szövetségének egyik vezetője, Jan Dodonna is újra megjelent. Az A New Hope-ban ő igazította el a pilótákat valamint kommandírozta őket a csata idején, ekkor Alex McCrindle alakításában. A Rogue One-ban Ian McElhinney bújt a karakter bőrébe, bár szerepe neki sem akadt több, tulajdonképpen a nagygyűlésen van egy mondata, aztán néha láthatjuk még a háttérben lébecolni. Mass Amedda No, Mass Amedda is egy különleges figura színészek terén, mert ketten formálták meg három filmben, de a harmadikban meg is osztozott a két színész a szerepen. A The Phantom Menace-ben Jerome Blake vállalta a szerepet, kiabál is, hogy „order!”. Aztán az Attack of the Clonesban már több szerepe van, ekkor már Palpatine kancellár mellett feszít és David Bowers alakítja. Jól rá is szedi szegény Jar Jart. És aztán jött a Revenge of the Sith, amiben hol Blake, hol Bowers alakítja Ameddát. És hogy mikor melyiküket láthatjuk? Nos, Blake videotelefonál rá Bailre a Tantive III-on és ő áll Palpatine mellett a szenátusi csarnok alatti irodában, míg minden más jelenetben Bowers látható. Elsőre talán nem feltűnő, de ha megnézitek, Bowers Ameddája az ep3-ban úgy néz ki, mint aki nagyon régóta nem aludt. Ami az adott események függvényében azért nem elképzelhetetlen. Plo Koon Valószínűleg a filmtörténelem egyik legérdektelenebb dolga az, hogy ki van Plo Koon maszkja alatt. Akár egy próbababa is lehetne. Ennek ellenére őt is ketten formálták meg. Az ep1-ben a Rune Haakót is alakító Alan Ruscoe, míg a másik két részben Matt Sloan bújt a maszkos maszk alá. Lott Dodd Lott Dodd is azon figurák közé tartozik, akire az átlagnéző a jelenete után már nem is emlékszik, mert szerepel kábé egy percet, és mond két mondatot. Mi persze rajongók vagyunk, kapásból tudjuk, hogy Lott Dodd az Jabba házimajma… Vagy az Dofine? Na mindegy… Oké, vicc volt, Dodd a Kereskedelmi Szövetség képviselője az ep1-ben, és bár a szerepe nyúlfarknyi, őt is ketten keltik életre. Silas Carson (aki amúgy Gunray-t és Ki-Adi-Mundit is megformálta) bújt a neimoidiai maszk alá, míg a hangját Toby Longworth adta. Carsonnak sok lett volna egy filmben egy harmadik szereplőt is megszólaltatni? Ki tudja. Greedo Szinte hihetetlen, hogy ennyi féle ok után van még olyan figura, akit többen játszottak és tud újat mutatni. Volt itt már mindenféle, de olyan még nem, aki mindössze egy jelenetben van benne, de még abban az egyben is ketten alakították. Na, Greedo ilyen. Hősünket ugyanis akkor, amikor Han és Greedo egyszerre látszódik a képen, Paul Blake alakítja, ám amikor csak őt látjuk szemből, amint csicsereg, akkor meg egy nő bújt bele a rovarjelmezbe, név szerint Maria De Aragon. Ennek oka az, hogy két különböző időpontban rögzítették a távoli felvételeket és a közelieket. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy Greedo jelmeze is megváltozott közben. A legjobban az ujjain tetten érhető ez: azokban a jelenetekben, amiken Han és Greedo egyszerre szerepelnek, a rodiainak hosszú, szívókorongban végződő ujjai vannak. A közeli felvételeken viszont már csak mintha egy sima kesztyűt hordana. A másik jelentős változás – bár ez a filmen már nem látható, csak a forgatási fotókon –, hogy a távolikon Greedo egy zsebekkel teli mellényt visel, a közelin pedig egy sima mellényt. És még egy apróság Greedóval kapcsolatban: szerepelt volna a The Phantom Menace-ben is, amiben csalással vádolta Anakint, mire az ifjú Darth Vader jól megveri. A jelenetet le is forgatták, de végül kivágták, a DVD-n és a BD-n viszont megnézhető. Hogy ki játszotta akkor kedvenc rodiainkat, azt sajnos nem tudtam kideríteni, viszont a kora miatt az EU egy ideig úgy jegyezte, hogy az nem is a Cantinában lemészárolt fejvadász, hanem az apja, Öreg Greedo. Chewbacca Chewbacca nem éppen az a fajta figura a Star Warsban, akiről egy színészváltás esetén órákat kéne beszélni, hogy hogyan kell alakítani, vagy észrevehetetlen finomságokat tartalmazna a színészi játék. A legnagyobb dolog, amit láthatunk, hogy lengeti a karját. Szóval technikailag akárki játszhatná, aki alkatilag közel áll eredeti megformálójához, Peter Mayhew-hez, ugyanakkor Lucas és még Abrams is kitartott az óriás mellett, így Mayhew az A New Hope-tól a The Force Awakensig formálta meg a figurát. Ugyanakkor Mayhew egészségi állapota – részben óriási termete miatt – megromlott, a TFA forgatása előtt térdműtéten esett át, de már jóval azelőtt is csak bottal tudott járni. Így az ep7-ben már megosztotta a szerepet Joonas Suotamóval, aki a The Last Jedi-ban már teljesen átvette Chewbaccát, és a Solóban is őt fogjuk látni wookiee-ként. Owen Lars Owen bácsi eddig három Star Wars filmben szerepelt, ám ebből kettő az előzmények közé tartozik, így Phil Brown értelemszerűen már nem játszhatta el az ep4-ben megismert farmert, így az ep2-3-ra Joel Edgerton ugrott be. Beru Whitesun Lars Owen bácsi neje, Beru néni is két színésszel bír: az A New Hope-ban Bonnie Piesse alakította, míg az ep2-3-ban Shelagh Fraser. Cordé Mennyit szerepel Cordé az Attack of the Clonesban? Egy percet sem? Ennek ellenére ketten formálták meg (a kaszkadőrrel együtt hárman). Mivel Lucas mindenkivel el akarta hitetni, hogy Padmé hal meg a film elején, ezért a hajón és a rámpán Natalie Portman alakítja az udvarhölgyet, és csak a már sérült, haldokló Cordét játssza Veronica Segura. Hogy Lucas miért gondolta ezt így jónak, az jó kérdés, hiszen akkoriban mindenki tudta, hogy Padmé lesz Luke és Leia anyja, ráadásul a trailerekből elég jól tudtuk, hogy Padmé nem hal meg a film nyitányában. Talán tudna erről nyilatkozni az, aki már a trailerek és a későbbi filmek ismerete nélkül, életében először időrendi sorrendben látja a filmeket, annak talán az ep2 nyitánya okoz egy pár másodperces meglepetést. Dr. Cornelius Evazan Ha 2016 előtt valaki azt mondja, hogy látjuk mi még kötekedni a 12 naprendszerben halálraítélt, Alfie Curtis által alakított Evazan dokit, hát tuti egy barátságos, de kétkedő mosoly keretében nézem komplett idiótának. Aztán nem majdnem belekötött Jynbe Jedha utcáin? Igaz, ekkor már Michael Smiley játszotta a szerepet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem Evazan dumája sokkal jobban hangzik magyarul, mert az angolban nincs benne a „távollétemben” rész. Így Evazan olyan figura, aki keménylegénynek akar látszani, de közben hülyeségeket hord össze, amitől inkább nevetségessé válik.) Ponda Baba Ponta Baba rút alak, akárcsak ivócimborája, Evazan, ugyanakkor komájával ellentétben ő józanul normálisabbnak tűnik (vagy Evazan mindig részeg, a fene tudja). Mert míg az A New Hope-ban ő az, aki elsőként beleköt Luke-ban – ekkor még Tommy Ilsley alakítja –, addig a Rogue One-ban Ponda fogja vissza Evazant a korai elhalálozástól. Hogy ki játssza az RO-ban a korántsem babaarcú Babát, azt nem sikerült kiderítenem, szegényt még a szereplők listájára sem írták fel. Rey Nem újdonság, hogy valakit másvalaki játszik fiatalabbként, mint öregként, de az SW-ben erre legtöbbször két, egymáshoz képest általában tíz éves különbséggel készült filmben történik meg. A Daisy Ridley által megformált Rey nem ilyen, hiszen őt az ep7-ben láthattuk gyerekként is egy flashbackben. Ekkor Cailey Fleming játszotta. Jyn Erso Jyn Reyhez hasonlóan egy filmben több különböző korban láthatjuk, mindjárt háromban. A huszonéves Jynt Felicity Jones alakította, a film elején a nyolc év körüli Jynt Beau Gadsdon, míg a flaschbackben a négy éves forma hősnőt Dolly Gadsdon formálta meg. Gial Ackbar Ackbar admirális sem úszta meg egy színésszel, sőt már a Return of the Jedi idején ketten formálták meg. A maszkba Timothy M. Rose bújt, míg a hangját Erik Bauersfeld adta. Ackbar esetében viszont az az érdekes, hogy ő az egyetlen olyan, több ember által alakított szereplő, akinek mindkét megformálója visszatért a szerephez egyazon időben: a The Force Awakensben újra Rose volt a maszkban és Bauersfeld adta a hangját a jó admirálisnak, sőt tim Rose az ep8-ra is visszatért. Ugyanakkor a The Last Jedi-ban már a TCW-ben főleg Yodát és Yularent szinkronizáló Tom Kane szólaltatta meg a mon calamari admirálist, mert Bauersfeld 2016-ban elhunyt. Raddus Az öreg Raddus is olyan, aki nem érte be egy színésszel. Míg a jelmezben Paul Kasey bújt, addig a hangját Stephen Stanton adta, akit sokféleképpen hallhattunk a The Clone Warsban és a Rebelsben is, egyebek mellett ő szólaltatta meg a két sorozatban Tarkint. Nien Nunb Lando másodpilótája és az Ellenállás veterán vadászpilótája sem mondhatja el, hogy nincs benne semmi érdekes. Már az ep6-ban hárman formálták meg. A Millennium Falconon egy bábot láthatunk, amit Mike Quinn mozgatott, míg a Home One-on az eligazítás alatt Richard Bonehill bújt a Nunb-jelmezbe. A hangját viszont egy kenyai tanuló, Kipsang Rotich adta, aki kikuyuúl beszélt. A három színészből kettő, Quinn és Rotich a The Force Awakensre is visszatért. Ezúttal viszont Rotich haya nyelven beszél, hogy a hazájában – ahol ez idő tájt már filmsztárnak számított – értsék, mit magyaráz Nunb. Quinn harmadszorra is eljátszotta a karaktert a The Last Jedi-ban, ahol az előző részhez hasonlóan nem bábot kellett mozgatnia, hanem ő bújt bele a jelmezbe végig. Mace Windu A méltán közkedvelt és imádott Mace Windu sem bírta ki, hogy egy ember játssza el. Igen, bár a The Phantom Menace-től a Revenge of the Sith-ig (és még a TCW mozifilmben is) Samuel L. Jackson játszotta, az ep1-ben egy jelent erejéig a Jar Jar Binkset alakító Achmed Best látható a Jedik köntösében. Ugyanis Jackson nem ért rá, amikor rögzítették azt a jelenetet, amiben a theedi főtéren Palpatine után a Jedi Tanács tagjai is felsorakoznak. Úgyhogy a szerepbe Best ugrott be. A VHS-en még annyira nem volt feltűnő, de a DVD-n és különösen a Blu-rayen már nagyon jól látható (a kép jobb oldalán), hogy Windu kicsit megváltozott. Bár persze nem csoda, össze volt zárva egy csomó randa lénnyel, az egyetlen emberi társasága meg egy Sith Nagyúr volt. Jabba, a hutt A legvégére hagytam Jabbát, hiszen ő egy meglehetősen speciális eset, mivel tulajdonképpen a Return of the Jedi-ban bábként jelent meg, akit három ember mozgatott: Toby Philpott, David Barclay és Mike Edmonds. A hangját az ep6-ban Larry Ward adta. Ugyanakkor Jabba ugye eredendően már az A New Hope mozis változatában feltűnt volna. A felvételeket Declan Mulhollanddal készítették el, akit az utómunkálatok során akartak kicserélni az akkor még szőrős idegen lényre, ám a technika ezt csak húsz évvel később, az 1997-es SE változatban tette lehetővé. A végeredmény itt egy eléggé gáz CGI Jabba volt, amit azóta lecseréltek egy sokkal jobbra. Mulhollandból úgyszólván semmi sem maradt, még Jabba hangját is más adta. Hogy ki, azt nem tudni, sajnos még a BD változaton sem jegyzik a nevét. Jabba aztán megjelent a The Phantom Menace-ben is a maga, mint a Boonta Esti Nagyverseny díszvendége, de a készítők viccesen azt írták ki a szereplőlistára, hogy Jabba önmagát alakította. Szóval jó kérdés, ki alakította, ha csak nem digitálisan hozták létre a hangját is. És ennyi, vagy hitem szerint ennyi. Próbáltam a maximalizmusra törekedni, de kilenc (hamarosan tíz) film ezernyi karaktert tartalmaz, és mint látható, olykor még a szereplőlistán sem jegyzik, éppen ki alakította. Olykor csak évekkel később derül ki, hogy a szereplő bőrébe más is belebújt ilyen-olyan formában, és még az sem lehetetlen, hogy maguk az alkotók tagadnak le ilyesmit, ahogy az történt Vader esetében, ahol tulajdonképpen csak évekkel később – Mark Hamill közbenjárásának hála – ismerték el hivatalosan, hogy a Sith-et a vívójelenetekben más alakította.

Egy percig sem.

Azért ne mindent vegyünk készpénznek, amivel teleaggatják a legó változatokat. Aszerint a Sentinelen is van rakétavető, kettő is. A játék jellege miatt sok extrát kapnak. Ezek a vörös rudak kifejezetten azok, szinte minden készletben találni valamit, ami kilövi ezeket vagy ehhez hasonló cuccokat. Az összecsukott rész szerintem a vakoknak is feltűnt, ez talán a leglátványosabb változás. Annak viszont semmi értelme nem lenne, ha a filmben szereplő hajó nem a Falcon lenne, főleg, mivel tudjuk, hogy Landótól nyerte, és a trailerben látjuk, hogy egy ponton még Lando a kapitánya.

Most nézem, a Falcon ehhez a filmhez készült Lego-változatán csak egycsövű az ágyú.

Azért ez jó. Ep1: Qui-Gon: Don’t centre on your anxieties, Obi-Wan. Keep your concentration here and now where it belongs. Obi-Wan: But Master Yoda said I should be mindful of the future… Qui-Gon: But not at the expense of the moment. Ep8: Yoda: Skywalker, still looking to the horizon. Never here, now, hmm? The need in front of your nose. Tudom, hogy az ep5-ben is mondja ezt, de az ep8-ban már mintha Qui-Gont idézné.