Zene

[Ody Mandrell]

Ha zene akkor hatvanas-hetvenes évek, a hippi korszakban születtek a legjobbak (de a nyolcvanas években is voltak nagyágyúk). Aztán a disco megjelenésével, jobban mondva annak eltorzulásával kezdett elb*zulni az egész, a másik ágon meg kialakultak ezek a metál szörnyűségek.

Annyira bírom amikor így lefitymálsz mindent az isten hippi korszak árnyékában. A zenei spektrum nem ilyen beszűkült. Szerintem a 80% -ról nem sok tudomásod van, csak valamiért jó ezeket fikázni. Persze van egy szelete a modern tiniknek szóló pop zenében amire ráhúzható ez a sablon, de azért aki jó zenéket akar hallgatni ma is megtalálja azt ami igényes. Nehogy már ezért a hippi korszakba kelljen kutakodni. Meg is őrülnék, ha folyton beat -et kellene hallgatnom.

Szerkesztve: 2012. Március 20. - Ody Mandrell

[FlóriBá]

A másik tényező ami a tudatlanságát jelzi, hogy a DnB Angliában és a zeneileg igényesebb, fejlettebb országokban (ahol nem lehet egy Pákó, vagy Fásított Ádám "sztár") elsősorban az idősebbek körében terjedt el és nem a csak fiatalok hallgatták. Erre a legjobb példa John B zenéi és koncertjei, amire 20-50éves korosztály képviselői látogattak a legnagyobb arányban. Plusz az elektronikus zenének megvolt az az előjoga, hogy mindenki otthon, akár számítógéppel is azt állíthatta elő, ami belőle úgymond kijött, nem kellett hozzá drága hangszereket, erősítőket és felszerelést venni. Plusz nem szorult kompromisszumra, mint pl. egy 4főből álló együttesnél, ahol mindenki kicsit magát promózza, így a végeredmény lehet, hogy nem is teljesen neked tetsző, de a csapat tagja vagy, így nem szólhatsz nagy mértékben bele.

Plusz vannak olyan előadók, akiket mindenki elismer és hallotta már 1-2 számát, az, hogy a mai rádiókban meg a gagyi réteg szól, az szinte minden stílusra igaz...vagyis pl. a DnB-re nem, mert én még nem hallottam egy ilyen jellegű zenét sem pl. a Class FM-en...

[Ody Mandrell]

A DnB még mindig elég underground és szerintem az is marad. De szerintem ez nem baj, mert úgy is eléri azt a réteget akiknek szól. Nekem néha napján jól esik hallgatni, de nagy dózisban már sok.

[Oldfighter]

Az igényesség fogalma a zenében szerintem az időállóságban rejlik igazán. Kicsit lesarkítva az egészet az érződik, hogy "stratégiailag" ma is a komolyzene alkotja a fő elismertséget és hallgatósági tábort. Ezek után jönnek a korszakalkotó dolgok fő ikonjai más zenei műfajokba. A másod illetve harmadvonalbéli tagokat meg hamar elfelejtik. Stílusban nekem is a hatvanas évek beat zenéje a meghatározó, de emellett számos akusztikai zene is belefér a repertoárba. Ha elektromos zene akkor Jarre. De a tuc-tuc messze nem zene, ahogy a tam-tam dobolás sem az őserdők mélyén.

[FlóriBá]

És egy 1998-2010es számról te hogy állapítod meg, hogy időtálló lesz-e vagy sem. Jah, mert nem megy a rádióban, meg a haverjaid nem tolják orrba szájba és a szórakozóhelyre ahova jársz sem szólnak ilyenek. Gratulálok. Képzeld vannak olyan országok, ahol a kocsmában nem Kárpátia, meg Lord van a zenegépekben, hanem DnB és Dubstep zenék. 1994-től napjainkig. És láttam olyat is, hogy 30-40évesek kértek ilyen számokat és táncoltak rá, élvezték a stílust. Az is elég fake állítás, hogy a komoly zenének annyi rajongója van és ezért a legelismertebb, mivel annyi track született, hogy a hatalmas repertoárból lehet válogatni és 2.000.000 szám közül, jó, hogy van 400.000 ami hallgatható és világhíres lett.

Az látszik, hogy nem értesz a fiatalabb stílusokhoz, így igazából magához a zenéhez sem, hiszen anélkül, hogy tudnál bármit is pl. a Nerofunkról, vagy a Jungle zenéről lefitymálod...csak sajnálni tudlak érte, voltam már Pesten Goa partyban...azért az eléggé ütős volt!

Ami szintén nagyon durva, hogy a Dubstep is már Angliában 1999ben elkezdte pályafutását és vette át folyamatosan a DnB helyét, hozzánk 2009 tájékában futott csak be...Régen pl. a Beatlis-el nem voltak ilyenek, ők ahogy híresek lettek a szigetvilágban, elkezdtek terjedni, mint valami kór...ez is mutatja, hogy nálunk mennyivel kevésbé fogékonyak az emberek az elektronikus zenére és ezért is írnak akkora baromságokat, amekkorákat...

Szerkesztve: 2012. Március 20. - FlóriBá

[Ody Mandrell]

Jobb lesz ha nem bántod a Lordot, mert ki leszel herélve ha ezt valaki meglátja.

[FlóriBá]

Nem bántom őket, nem írtam, hogy szar lenne amit csinálnak. Én itt egy zenéi stílust sem szóltam le, másokkal ellentétben. Azt már sokkal inkább, hogy nem ismeri, nem hallgatja, nem tud róla semmit, aztán mondd nagy okosokat...A Kraftwerk pedig még fel sem tűnt...

[Ody Mandrell]

Ó igen, a Kraftwerk vagy a Tangerine Dream. De említhetném Kid Baltanékat is, akik már az ötvenes években olyan elektronikus zenét alkottak, hogy le a kalappal. Sokan mint "Delta zenéjét" ismerik.

[FlóriBá]

Így igaz, de tudok még egy klasszikust, amit rengetegszer hallottam. Jah, hogy ez a stílus nem alkotott még ilyeneket...akkor bocsánat!

http://www.youtube.com/watch?v=VyfZUVsdGtM

 

Amúgy BPM szempontjából ez DnB, vagy inkább Breakbeat....

[Frenkie]

Flóribá: Az elektronikus "zene" a zenei műfaj legalja. Ennyi. A rock örök is elpusztíthatatlan az elektronikus zenét meg egy 5 éves gyerek egy pc-vel megcsinálja. Hány éves vagy?8? Vagy provokálni jársz ide? Hol van akármelyik sz*rod egy AC/DC-hez? Nevetséges. Azok tudnak játszani de az elektronikusok mit tudnak? Mit tud az a szerencsétlen idióta David Guetta? MIt? Semmit. Egy elektronikus zenekar van ami világszínvonalú és az a Depeche Mode. A többi kukába való. A rock, érted ember a rock az igazi zene ahol a tudás számít.

[Darth Riddick]

Én nem tartom ezt a dolgot ennyire sarkalatosnak, hogy vagy csak rock vagy csak elektronikus zene. Nem! Én például IMÁDOM az epic szinfonikus műveket (ebből az imént belinkeltem egyet a Ki mit hallgat most? topikba). Rajongok a komolyzenéért és oda vagyok Mike Oldfield szinte összes zenéjéért! A rock-ot alapvetően nem szeretem, de akad 1-2 light-osabb művelője, akiknek a zenéje nekem is bejött/bejön. Elektronikus zenéből meg Daft Punk a király nálam.

Szerkesztve: 2012. Március 20. - Darth Riddick

[FlóriBá]

Frenkie igazad van, a vitát zárom. Most már tudom, hogy sem a korod, sem a stílusod nem számít, egyszerűen buta vagy!

[Ody Mandrell]

Abba lehet hagyni, többször nem szólok.

[Oldfighter]

Annyira bírom amikor valaki személyeskedéssel akar operálni.

[Frenkie]

Frenkie igazad van, a vitát zárom. Most már tudom, hogy sem a korod, sem a stílusod nem számít, egyszerűen buta vagy!

 

Írtam neked privit de nem teszed zsebre. Innnentől meg ignorálva vagy azaz nem létezel.

[FlóriBá]

Sajnos nem idézhetem be amit írt, mert minden 2. szó trágár. Szerintem ezzel el is árulta magát. A másik fórumba azt írja, hogy nem begyöpösödött, holott a "A rock, érted ember a rock az igazi zene ahol a tudás számít." Rég nevettem ennyit, lehet elküldöm az írásaid a Sas Józsinak, tuti rábukna!

[kudar]

Anélkül hogy bárkit megbántanék, és már le is írtam, a KMH topicban: Számomra is a rock az örök. Gyerekkorom óta azt hallgatom, és gyakran meghallgatok ezt azt, mindig oda térek vissza. Számomra a zenében van hangszer. Ugyanúgy szeretem ezért a szimfónikus zenekarokat stb. Amikor Riddick is írt és linkelt. Én nem mondom hogy a DnB rossz lenne, néha én is meghallgatom ha valaki mutatja, de azért tényleg van egy minőségi különbség a Rock zene és eközött. Ezt most úgy mondom, mind akinek van ismerőse aki ilyen "zenéket" is csinál, és van csomó rockzenész ismerőse is. De persze mindenkinek szíve joga hogy azt hallgasson amit akar. Ezért szép ez a világ. Valaki Lordot (én) valaki DnBt, valaki Kasza Tibit, amit szintén nem kell leszólni, mert nem értem miért ha a többit nem lehet.

[Lada]

Én alapvetően az elektronikus zene felé húzok, de a korral együtt jár, hogy egyre többféle zenére nyitott az ember. Legalább is nálam így van.

De lealacsonyítani az elektronikus zenét a rock-kal szemben azért tényleg nem nyerő. Más a kettő.

Fiatalabb koromban durván bele voltam zúgva pl. a Prodigy-be, voltam is koncertjükön, az elektronikus zene egyik kultikus jelenségei, és azt a zúzást amit ők nyomtak, hát nem egyhamar fogom elfelejteni.

De említhetném a Kraftwerket is. Van olyan felvételem tőlük, hogy a CD-minőség többszörösével rögzítették a számokat, mit mondjak egyedülálló élmény.

És az is igaz, hogy a rockzenében is van "aljanép", így nem meglepő, hogy az elektronikus zene világban is található, és talán azért több itt a gagyi, mert az eszközök kicsit nagyobb szabadságot adnak a "művészeknek".

 

De hogy tovább árnyaljuk a dolgot, van olyan ember, akinek csak az az igazi zene, amire táncolni is lehet. Persze, végül is mindenre lehet, ha nagyon akarunk, de tudjátok hogy értem.

Így eshet meg az, hogy egy Jarre vagy Metallica nem éppen a nagybetűs zene egyeseknek.

Szóval ízlések és...

[NorbiLordi]

Na hát akkor én is leírom én hogyan állok hozzá a zenéhez. Gyerekkoromban sokáig kerestem a stílust ami nekem megfelelő, eleinte a rap felé húztam, majd rátaláltam egy ismerős révén a Lordi nevű finn rock bandára (akik nem mellesleg Eurovízió győztesek ), ekkor éreztem hogy igen, ez az a műfaj ami kell nekem Ezután persze jött a többi nagy banda: Rammstein, Nightwish, Metallica, KISS stb. De az elmúlt 2-3 évben elkezdtem nyitni más zenei stílusok felé, hallgatok például Sting számokat is, Tom Jonest, de a Trancből is van 1-2 ami tetszik, de még LMFAO-tól is 2. Alapvetően olyan zenéket szeretem amiknek van valami mondanivalója, legyen benne szöveg, mert 4 percig a sima wub-wub-tuc-tuc kombót nem tudom elhallgatni. Ami nálam kicsit visszaköszön még az a rap, de abból inkább a külföldieket csipázom, na meg Ganxsta Zoli se maradhat ki nálam. Limp Bizkitet se véletlen imádom, a rap-rock keverék nagyon betalál nálam Nem akarok Megmondo Kapitány lenni, nem erőltetem rá senkire a véleményem, de az ilyen Skrillex féle zenéket nagy sz*rnak tartom. Remélem ezzel senkinek nem gázoltam a lelkivilágába. Felőlem mindenki azt hallgat amit akar, addig nem akarja rám tukmálni

[FlóriBá]

És mi van, ha számítógéppel készítenek egy olyan zenét, ami szimfonikusnak van álcázva, vagy éppen rocknak?

 

http://www.youtube.com/watch?v=x5uwihWGu-I

 

Pl. ezt is géppel készítette az előadó, de simán le lehet játszani hangszereken is...csak kérdés, hogy melyik az olcsóbb és melyiknél kisebb a hibalehetőség?

[Oldfighter]

Jó, hogy Lada is írt ide, mert talán meg tud erősíteni abban mint hozzám hasonló gyakori High-End show látogató, hogy mennyit is számít a jó hangzás. Abba most ne menjünk különösebben bele, hogy azokban a szállodai szobákban ahol berendezkednek milyen hátrányai is vannak a tökéletes leképzés visszaadásának, de ha a komponensek minőségi oldaláról nézzük akkor csúnyán bele lehet habarodni egy jó kis jazz hallgatásba is vagy éppen mint legutóbb a lenti sarokteremben majd fél órán át magyar nótát hallgattam. Persze az igazi élményt ott akkor is egy jó kis Phil Collins vagy éppen Eagles ( Hotel California ) koncert tudja okozni.

[Oldfighter]

Nem személyeskedem ,csak eddig erről beszéltem... Gondolom, hogy mennyire ismered a stílust és ennek ellenére leszólod, anélkül, hogy hallgattál volna pl. Chill Out-ot, vagy Happy Rave-et. Nem azt mondtam, hogy azt nézem hülyének, aki nem értékeli, hanem aki olyanokat állít mint te, közben pedig nem is ismeri magát a dolgot, csak felületesen hallott 1-2 track-et, aztán leszól egy összetett és szerte ágazó stílust. Ez kb. olyan, mintha láttál volna két horrorfilmet és azt mondanád, hogy az összes rossz....

Lehet felőlem kismilliószor több millió vállfaja is, már az alapok meghallgatása fizikai fájdalommal jár. És ennek semmi köze a tudatlansághoz.

[Donát]

Sosem értettem az intoleranciát mások zenei ízlése iránt. Én például lassú számokat szeretek, meg a 80-90-es évek dalait, de ettől még nem ítélem el a tuc-tuct. Én nem szeretem, más meg igen, ennyi. És nem igaz, hogy egy 5 éves gyerek is képes ilyen zenékre, ehhez is kell tehetség, csak másféle, mint a zene más válfajaihoz. Nem értem, miért nem élhetnének meg egymás mellett az R&B és a Rock nyugodtan, boldogan? Talán kizárja az egyik hallgatása a másikat? A zene azon kevés területek egyike, ahol az egyik hallgatása nem lehetetleníti el a másikat. Élvezzük már ezt egy picit...

[barnez]

Én nem tartom ezt a dolgot ennyire sarkalatosnak, hogy vagy csak rock vagy csak elektronikus zene. Nem! Én például IMÁDOM az epic szinfonikus műveket (ebből az imént belinkeltem egyet a Ki mit hallgat most? topikba). Rajongok a komolyzenéért és oda vagyok Mike Oldfield szinte összes zenéjéért! A rock-ot alapvetően nem szeretem, de akad 1-2 light-osabb művelője, akiknek a zenéje nekem is bejött/bejön. Elektronikus zenéből meg Daft Punk a király nálam.

 

Te is Daft Punk fan vagy? Én bármikor megtudok hallgatni 1-1 klasszikus DP-ot.

 

Amúgy én nagyon kevert vagyok zenei ízlésileg. Szívemhez legközelebb az indie/alternative rock/punk áll. De az elektronikus zenét se vetem meg. A klasszikus / filmzenékért meg egyenesen oda vagyok.

[Oldfighter]

Nah, nem ítéled el, de nem szereted. Ez FlóriBá-khoz hasonló gondolkodású embernek nyílt támadás.

Kérdezhetné, hogy miért nem szereted, hiszen annyi vállfaja van és ő bezzeg erre ropja egész nap. Hja, hogy tudatlan vagy?!

Túl lett spilázva ez az egész.

El kell fogadni, hogy van akinek nem tetszik, szörnyűnek tartja ésatöbbi. Nem pedig leállni és kihívásnak tekinteni az ügyet.

Amúgy igen, tolerancia, az kéne. De az nem egyenlő azzal, ha a magunk ízlését másokra akarjuk erőltetni.

[FlóriBá]

És ez most nem volt személyeskedés. Jah, hogy régi tag vagy, így el lesz nézve...rendben...

[Lada]

mennyit is számít a jó hangzás.

Az utóbbi időben két barátommal egy minőségi sztereó erősítő építésébe kezdtünk. Tesztelgetünk, hallgatózunk, kábeleket, kondenzátorokat cserélgetünk, hogy megtaláljuk az optimális hangzást. Kétségtelen, hogy a hangszeres zenék előnyt élveznek ennek megállapításban. De pl. az egyik legjobb tesztanyag (és ezt komoly hifis kritikusok is sokszor említik) a Yello zenéje. Eléggé egyedülálló és sajátos zenét nyomnak keverve a hangszereket az elektronikus hangokkal, és nagyon széles skálán, ezért jó teszteléshez (és a két előadó túl van már a 60-on).

De mostanában sikerült beszereznem egy Roy Orbison koncertet 88-ból (fekete-fehér kép, DTS-HD hang) és nagyon tetszett.

Szóval nekem az a fontos, hogy megfogjon valami az adott zenében. Nem elég nálam egy stílus. Ezért van az, hogy hallgatok Dido-t, Sade-t, Yonderboi-t, Depeche Mode-ot, Katie Melua-t, Hooverphonic-ot, Yello-t, stb.

 

 

[Oldfighter]

És ez most nem volt személyeskedés. Jah, hogy régi tag vagy, így el lesz nézve...rendben...

Irónia barátom, irónia.

[Oldfighter]

Az utóbbi időben két barátommal egy minőségi sztereó erősítő építésébe kezdtünk. Tesztelgetünk, hallgatózunk, kábeleket, kondenzátorokat cserélgetünk, hogy megtaláljuk az optimális hangzást. Kétségtelen, hogy a hangszeres zenék előnyt élveznek ennek megállapításban. De pl. az egyik legjobb tesztanyag (és ezt komoly hifis kritikusok is sokszor említik) a Yello zenéje. Eléggé egyedülálló és sajátos zenét nyomnak keverve a hangszereket az elektronikus hangokkal, és nagyon széles skálán, ezért jó teszteléshez (és a két előadó túl van már a 60-on).

De mostanában sikerült beszereznem egy Roy Orbison koncertet 88-ból (fekete-fehér kép, DTS-HD hang) és nagyon tetszett.

Szóval nekem az a fontos, hogy megfogjon valami az adott zenében. Nem elég nálam egy stílus. Ezért van az, hogy hallgatok Dido-t, Sade-t, Yonderboi-t, Depeche Mode-ot, Katie Melua-t, Hooverphonic-ot, Yello-t, stb.

A Yelloról múltkor írtam is. Flacba leszedtem három Best of CD-jüket. Marha jól van kikeverve, igazi tesztanyag. A Race valahogy tőlük mindig etalon, még ha nem is rendelkezik olyan dinamikával mint pár másik számuk.

Viszont minap beszereztem jópár Pop albumot is a nyolcvanas-kilencvenes évekből, na ott is van egy-két tesztelős nagyágyú.

Ma én nekiláttam B. B. King egyik Blu-ray koncertjének bevásárlásán. A szomszédoknak lesz egy-két felejthetetlen blues órájuk.

[Oldfighter]

http://www.youtube.com/watch?v=Pz8NAXXeVbA