Ugrás a kommentre
A fórum támogatása

Zene

Ody Mandrell

Írta: Ody Mandrell
- Külvilág

 Megosztás

Ajánlott hozzászólás

  • 3 héttel később...
Pildi Tanácstag

Pildi

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Én már most az egyik legjobb DM albumnak tartom, pedig még alig két hete hallgatom. Rendkívül jól sikerült elegye a régi klasszikusnak számító Depeche Mode stílusnak, megbolondítva egy ízig-vérig modern hangzásvilággal, tele fantáziával és meglepő váltásokkal, amelyek annyira izgalmassá teszik ezt a zenét, és persze nem szabad megfeledkezni az érzelmekről sem, amelyek töményen átszövik az összes dalukat most is. Csodálatos lemez lett. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Ody Mandrell Nagymester

Ody Mandrell

Hozzászólás ideje:
  • Szerző
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Itt az én értékelésem.

 

Nos, elérkezettnek látom az időt egy bővebb írásra az albummal kapcsolatban, mert már egy hete szinte csak ezt hallgatom, és úgy érzem megértek bennem annyira a gondolatok, hogy azokat az albumhoz méltó formában összefoglalhassam.

A Depeche Mode lemezeiben az a jó, hogy az ember gyakorlatilag nem tudja, mire számíthat. Persze vannak olyan alapelemek, amik a zenekarra jellemzők, mondhatnám azonosítói a Basildoni fiúknak, de ezeken kívül minden mást csak találgatni lehet. Most éppen merre tovább? A Depeche Mode titka, hogy úgy képesek újat alkotni, hogy az egyrészt nem unalmas, másrészt hű a régi hagyományokhoz. A kortárs zenekarok közül talán az egyetlen ilyen banda ma már. A többiek vagy ellaposodtak, vagy egyszerűen kiégtek a folytonos megfelelni akarás súlya alatt, ami abban merül ki, hogy a fénykoruk hangzásvilágát koppintják évek-évtizedek óta. Hála égnek a Depeche Mode nem ilyen zenekar, és ezt az új lemez is fényesen bizonyítja! Mindemellett természetesen meg kell jegyezni, hogy az anyagban a régi irányvonalak esszenciáját képező dolgok is megtalálhatók, de - és ez nagyon fontos – sok új hanggal megspékelve! Ben Hillier kézjegye mindenképpen felfedezhető az albumon, a kis hangok, a legapróbb finomságok mind hozzá köthetők. Nekem sose volt bajom ezzel, sőt mindig is kedveltem a stílusát. Ezúttal azonban még a szokásosnál is zseniálisabban érzett rá melyik dalba mi és hogyan kell, sőt, az egész Hillier trilógia csúcsaként, a My Little Universe –ben ezt tökélyre is vitte!

No de nézzük az albumot! Mit lehet elmondani róla, ha az ember egy ültében végig hallgatja? Hangulatában a Delta Machine sokkal melankolikusabb, sötétebb tónusú mint elődje, ráadásul az egész anyag kapott egy szónikus érzést, mely majdnem minden dalon átível. Az atmoszféra leginkább a Violator-SOFAD-ULTRA hármashoz hasonlítható.

 

A nyitó Welcome To My World –ben ízelítőt kapunk mindabból, ami vár ránk. Ennyire találó és tökéletes nyitó tétel már nagyon régen nem csendült fel Depeche Mode lemezen. Megvan benne minden, ami ezt az albumot annyira jóvá teszi: vastag basszusok, kiváló refrén, sejtelmes szintetizátor futamok és remek szöveg. Gyönyörűen össze van rakva a dal, mely a mondanivalóval együtt valóban beszippantja a hallgatót a Depeche Mode világába. Ez a dal felemel a felhők közé, és ott is hagy egy órán keresztül. A dal vége szépen átcsorog az Angel –be, mely vastag soundjával igazán letaglózó tétel. Már anno is tetszett, amikor először a párizsi sajtótájékoztatón hallhattuk. Főleg a refrén fogott meg, mert az annyira gyönyörű és lebegős, hogy mindig lúdbőrözöm, amikor meghallom. A dal maga nem szokványosan van összerakva, ami az album 90% -ra igaz. A furcsán szaggatott szekció igazi erőt sugároz, melyre Dave hangja és a szöveg csak rátesz egy lapáttal. A szám végén ismét hallhatjuk a gyönyörűséges refrént, ami aztán szép átvezető a Heaven méltóságteljesen lassú és melankolikus csodavilágába. Ez a szám olyan húrokat pendített meg, amit a Depeche Mode nagyon régóta nem pedzegetett. Nem csoda, hogy sok „ős” rajongó alig kapott levegőt, amikor meghallotta. A single már sejtetni engedte, hogy itt valami különleges készülődik, ami végül be is következett. A mennyországba érve a Secret To The End a vég ígéretét hordozza magában. Nem ez lesz az első eset az albumon, ahol a szöveggel valamiféle búcsúzást vizionálnak. Reméljük ezek mind csak belemagyarázott aggodalmak maradnak a részemről. Maga a szám igazán remek! Sodró lendületű, hipnotikusan sulykoló refrénnel. Az igazi gyönyör azonban a végén ér el minket, amikor a kellemes gitárjáték és a szinti futam harmóniája egy hatalmas jam –ben ér olimposzi magasságokba. Igazi koncert szám is lehetne, a végén hatalmas tombolással. A már korábban is említett My Little Universe –ben kiteljesedik mindaz amivel Hillier a Depeche Mode hangzását gazdagította. Fantasztikus hangok egész garmadája szövi át a dalt, és mindezt úgy, hogy a hallgató szinte transzba esik. A szöveg csak továbbmélyíti ezt az érzést, elég csak a refrénre figyelni. A dal csúcsa – csak úgy, mint az előző darabnál – a szám végén található. Az ott hallható szintetizátor kavalkád maga a mámor! Martin fájdalmasan szakítja meg a felemelő szinti futamot, de csak azért, hogy valami egészen más következzen. A Slow igazán különleges dal. Nem szokványos dallamvezetése mellett megmaradt a tisztán lebegős érzés. A gyönyörű gitár riff teszi ezt a dalt felejthetetlenné. Erre mondják, hogy „piszkos” igaz? A dal tényleg a SOFAD érában készülhetett, ezt le se tagadhatná. A Slow –t akár remek felvezetésnek is tekinthetnénk a Broken –hez. Nem tudom, Ti hogyan vagytok vele, de nekem ez a dal WIMS magasságokban jár! Nincs ami megakassza a dalt, elejétől a végéig magával ragad, sodor és elnyel. Olyan mintha Dave a zenekar és a rajongók kapcsolatáról énekelne. A kezdetektől velünk voltak. Ha zuhantunk elkaptak, mellettünk voltak minden egyes pillanatban, amikor szükségünk volt rájuk. Ezt az érzést teljesíti ki az utolsó refrén, amibe annyi érzelmet pakoltak, hogy az embernek sírhatnékja támad. Az emelkedett hangulatot a A Child Inside teszi még bensőségesebbé, ami olyan mintha Martin bezárkózott volna egy sötét pincébe, hogy magának énekelje meg az örök fiatalság titkát. A dal zeneileg az együttes leginkább ambient –es hangulatú darabja. Egyszerűen imádom! Még mielőtt túlontúl befordulnánk, úgy hasít az éterbe a Soft Touch / Raw Nerve, hogy az embernek kell egy kis idő, mire észhez tér. Olyan ez a dal, mint amikor az embert félálomból felkeltik, és egyből lekevernek neki egy nagy pofont. Igazi punk lüktetés, amit vonósokkal remekül sikerül itt-ott feldobni. Itt nem kell más, csak a féktelen tombolás. Azonban ez az állapot nem tart sokáig, mert a Should be Higher ismét olyan vizekre evez, amit nem lehet száraz szemekkel kibírni. Egyszerűen alig lehet szavakba önteni, amit ez a szám nyújt. Hihetetlen, hogy egy 30 éves zenekar ilyen dalt tud varázsolni akkor, amikor már az ember azt hinné, hogy mindet kiadtak magukból, amit tudtak. Egy határtalan lebegés az egész, újabb szónikus utazás a végtelenbe… Lehet ezt még fokozni? Igen!!! Az Alone alatt éreztem azt, hogy olyan magasságokban van az album, ami már ijesztő. Ennek a számnak minden hangja zseniális! És azok a vonósok….Te jó ég! Mint egy Depeche Mode monolit. Kimagaslik az életműből, olyan, amihez egy pályafutás végén imádkozni járnak a rajongók. Akkora hangulat van ebben az egy dalban, ami egyedül elvinne a hátán sok más lemezt. Én a magam részéről itt éltem meg az album katarzisát is. Konkrétan a Now it's too, too late for words that should have been said long ago verse alatt. A szöveg pedig mintha megint a csapat és a rajongó kapcsolatáról szólna, de most negatív előjellel. Nem tudtam megmenteni a lelked… Aztán most is, csak úgy, mint korábban nem engedik, hogy túlzottan szomorúak legyünk. Erről pedig a Soothe My Soul gondoskodik. A dal maga olyan mintha a Violatorról maradt volna le. Igazi sláger gyanús szerzemény, a koncertek nagy kedvence lehet. Legyen szó himnuszról, azért ebben a dalban is ott van az a lebegős érzés, ami az egész albumot áthatja. Miután kitomboltuk magunkat jöhet a lezárás, ami hasonlóan erősre sikerült, mint a kezdés. A Goodbye egy igazi blues szerzemény, ami néhány társához hasonlóan a végére teljesedik ki, de akkor nagyon. Akár karrierzáró dalnak is beillene. A szöveg mellett a goodbye kórus mindent visz. És nem csak a szöveg, hanem a szimfonikus hangzás is erre az érzésre erősít rá. A végén nem marad más csak Martin és Dave búcsúja. Goodbye!

 

Reméljük nem! Az ember csak ül a végén, a lelke kifacsarva. Ennyi érzelmet egyszerre nem könnyű befogadni. Kis idő elteltével viszont újra a play gombra esik a választás. Nem elég egyszer átélni a mennyországot!

Szerkesztve: - Ody Mandrell
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Nute Gunray Tanácstag

Nute Gunray

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Nagyon szép esszé Ody, öröm volt olvasni. :) Örülök, hogy valaki leírta, hogy nagyjából mit érzek az album kapcsán, én nem tudtam volna ilyen szép mondatokba foglalni. A koncertet én is nagyon várom. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Ody Mandrell Nagymester

Ody Mandrell

Hozzászólás ideje:
  • Szerző
Hozzászólás ideje:

Soha nem fogom. Nem az én világom és zeném.

Te a rock zenét kedveled. A DM nem rock zene. :D Mondjuk én így vagyok a Lord -al. Tisztelem őket, de nem tudom meghallgatni a zenéjüket. A koncertre is ezért nem mentem el. Ez persze nem azt jelenti, hogy sz*r, hanem azt, hogy nekem nem jön be. :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
Frenkie Tanácstag

Frenkie

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Te a rock zenét kedveled. A DM nem rock zene. :D Mondjuk én így vagyok a Lord -al. Tisztelem őket, de nem tudom meghallgatni a zenéjüket. A koncertre is ezért nem mentem el. Ez persze nem azt jelenti, hogy sz*r, hanem azt, hogy nekem nem jön be. :)

 

 

Ugyanez a tisztelet megvan felőlem a DM felé csak egyszerűen azon az 5 slágeren kivül amiket én is szeretek nem jön be más tőlük, de fantasztikus zenészek.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
  • 3 héttel később...
Lada Padawan

Lada

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

Nekem is most már kialakult egy meghatározó kép az új DM albumról. Az előző 'Sounds of the Universe' albumuk nálam piros pont volt, mivel teljesen visszakanyarodtak a 80-as évek hangzásvilágához. Azt kell mondjam, hogy a Delta Machine erre rátett még egy lapáttal, pontosabban még több érzelemmel teli adaggal. Minőségi rendszeren elképesztő hangélményt nyújt ez az új album.

 

Hasonlóan pozitív élmény lett számomra az új Dido album is. Az előző, szerintem kicsit borúsabb 'Safe Trip Home' után, tisztán hallható az anyagon, hogy a hölgynek gyereke született azóta, és jóval fesztelenebbül állt hozzá az új albumhoz. Nem fél az elektronikus hangzástól, nem akar nagyokat mondani. Mivel ott van Dido sajátos hangja, ehhez inkább fűszer lett a hangszerelés. Könnyedebb, de mindenképpen minőségi album lett a 'Girl who got away' album.

 

Egyébként nálam minden zenei anyagnál a 3-szori meghallgatás a döntő. A 3-ik után már tudom, hogy ezentúl milyen érzéssel gondoljak az adott albumra.

Van, amikor elsőre erősen fintorgok (most is ez volt az új DM-nál), de aztán a harmadik meghallgatásra beszippant egy zenei anyag.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:
  • 2 héttel később...
JakeSully Jedi mester

JakeSully

Hozzászólás ideje:
Hozzászólás ideje:

József Attila - Ülni, állni, ölni, halni versének feldolgozása elég jó lett :hmm:

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI

 

Ezt a széket odább tolni,

vonat elé leguggolni,

óvatosan hegyre mászni,

zsákomat a völgybe rázni,

vén pókomnak méhet adni,

öregasszonyt cirógatni,

jóízű bablevest enni,

sár van, lábujjhegyen menni,

kalapom a sínre tenni,

a tavat csak megkerülni,

fenekén ruhástul ülni,

csengő habok közt pirulni,

napraforgók közt virulni -

vagy csak szépet sóhajtani,

csak egy legyet elhajtani,

poros könyvem letörülni, -

tükröm közepébe köpni,

elleneimmel békülni,

hosszú késsel mind megölni,

vizsgálni, a vér hogy csordul,

nézni, hogy egy kislány fordul -

vagy csak így megülni veszteg -

fölgyujtani Budapestet,

morzsámra madarat várni,

rossz kenyerem földhöz vágni,

jó szeretőm megríkatni,

kicsi hugát ölbe kapni

s ha világ a számadásom,

úgy itt hagyni, sose lásson - -

 

ó köttető, oldoztató,

most e verset megirató,

nevettető, zokogtató,

életem, te választató!

/1926 nyara/

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

×
 Megosztás
Vissza a topik listához

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.

  Elfogadom