Könyvek és képregények

[Darth Revan9]

Lisa Smedman: A vipera csókja

Smedman folytatja Arvin, a pszionista kalandjait, akit ezúttal a sors Sespech báróságába vezet el. Az elmemágus küldetése: meg kell találnia Thuragar báró, az Ellenség Összezúzójának lányát. Látszólag egyszerű a feladat, de Smedman gondoskodik arról, hogy megkavarja a dolgokat. A háttérben ismét Sibyl tevékenykedik, egy nagyon érdekes tervet dolgozott ki. A könyvben már több minden világossá válik Sibyl tervével kapcsolatban. Arvin segítségére ezúttal egy Karell nevű ifjú és vonzó papnő siet. A regény eseményei hamar beindulnak, az írónő több váratlan fordulattal, valamint titokkal szinte letehetetlenné teszi a könyvet. Mind a Chondal erdőben, mind az Ormpetarrban történt cselekményszálak nagyon tetszettek.

 

 

Arvin és Karell hamar közel kerülnek egymáshoz. Sajnos a fülszöveg már előre elárulja, hogy Karell egy jüan-ti félvér. Jüan-ti volta érdekes dilemma elé állítja Arvint, de végül győznek az érzelmek. Karell szintén meg akarja állítani Sibylt, aki Sseth, (a jüan-tik istenének) avatárjának képzeli magát. A mágikus Körkígyót akarja megszerezni, hogy elszabadítson valami förtelmet. Ennek ellenére itt valami egészen mást tervez, ami látszólag nincs összefüggésben Glisena, a báró lányának eltűnésével. Eleinte úgy tűnik, hogy Dmetrio, a jüan-ti követ a ludas, aki teherbe ejtette Glisenát. Sibyl egy Naneth nevű, bábának álcázott híve segítségével megkaparintja Glisenát és a meg nem született gyermeket. Valami egészen különlegeset tervez, amiben szerepet játszik egy démon és Dediana Extaminos is. A dolgok csak a könyv végére válnak világossá. Érdekesen sikerült belekeverni az eseményekbe Zeliát is. A könyv végi harc a démonnal nagyon jó és e mellett a végkifejlet nagyon drámai is. A Karell-el történtek megdöbbentőek.

 

Összességében véve nagyon elégedett voltam a könyvvel. Bekerült a kedvenceim közé. Ötös.

[Darth Revan9]

Richard A. Knaak: Halálszárny

Régóta nem volt a kezemben új Warcraft regény és sajnos a Blizzard hozzáállása miatt ez sajnos nem fog megtörténni a közeljövőben. Így hát úgy döntöttem előveszem egyik régi kedvencemet és újra elolvasom a Halálszárnyat. Annak idején ez volt az első Warcraft regény, melyet Richard A. Knaak írt. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy egy klasszikus fantasy kaland-regénnyel állunk szemben, melyben a régi Warctaft játékok szinte majdnem minden teremtménye képviselteti magát valahogy: ember, tünde, ork, törp, sárkány, goblin, troll. Az orkok elleni háború lassan a végéhez közeledik, a Szövetség győzelme lassan biztosnak látszik. Az orkok egy csoportja, a Sárkánybendő-nemzetség a Kahz Modan földjén található Zordszirt nevű erődbe veti be magát, ahol Csontzúzó Nekros, az ork sámán vezetésével fogságban tartják Alexstrasszát, a vörös sárkánykirálynőt, azért, hogy sárkányait az orkok felhasználhassák háborús céljaikra. A mágusok tanácsa, a Kirin-Tór egy Rónin nevű ember mágust küld Zordszirtbe, hogy megfigyelje az ottani ork erőket. Róninnal tart Szálfutó Veréza, egy tündenő, aki gárdistaként szolgál, valamint egy törp: Falstad, a grifflovas. A történet hamar Alexstrassza kiszabadításának irányába kanyarodik. A háttérben ott van a fekete óriás sárkány, Halálszárny, aki szintén el akarja juttatni Rónint Zordszirtbe, csak neki egy kicsit más tervei vannak, újra elhozni a világra a Sárkányok Korát, amiben ő a leghatalmasabb úr és ahol nincs helye másnak csak az ő fajtájának. E mellett a titokzatos Prestor Nagyúr megpróbálja behálózni a Szövetség uralkodóit, hogy később szétzúzhassa őket. Kaland, izgalom és akció egyaránt megtalálható a könyvben. A történet egyszerű, Knaak mégis egy lebilincselő olvasmánnyá teszi, a háttérben húzódó dolgokról is csak fokozatosan lebbenti fel a fátylat. Sok csatajelenet A Gyűrűk Urára és Hobbitra emlékeztetett. Kellemes volt újraolvasni, a könyv ennyi év után is nagy kedvencem. Ötös.

[Darth Revan9]

Június 10-én jön az új Vaják könyv, Tűzkeresztség címmel.

[Darth Revan9]

Lisa Smedman: Mérgező hiúság

A trilógia utolsó darabjában ezúttal nagyrészt Chult dzsungelébe tette át az események helyszínét. A történet még pergősebb, mint az előző kettő, oda kell figyelni, mert sűrűn jönnek az események. Ez a kötet is bővelkedik fordulatokban. Nehéz is spoiler nélkül beszélni róla.

 

Rögtön a könyv elején kiderül, hogy Karell és az Abyss Szmaragd nevű szintjén raboskodik. A marilith démon még azt hiszi, hogy él a sorskötelék közte és a démon között. Arvin először Sibyl fészkébe hatol be, hogy megölje a jüan-tit, ám mikor megtudja, hogy Karell él inkább a nő kiszabadítására indulna. Ám ehhez szüksége van a körkígyóra, hogy átjárót nyisson Szmaragdba, viszont ezzel azt kockáztatja, hogy Dendar az óriás kígyó elemészti az egész világot. A Kaaxlaat nevű szervezet Arvin segítségére van, két új fontos szereplő: Pakal, a törpe és Tsikil, a szárnyas kígyó, Ubtao isten teremtménye. Zeliát, valamint Dmetriót is ügyesen sikerül betenni a cselekménybe. A vége kissé sűrített lett, de sikerült elvarrni a szálakat és a cselekmény kedvező mederbe került.

 

Talán ez volt a legjobb könyv, amit Smedman-től olvastam. Ötös.

[Darth Revan9]

Ursula K. Le Guin: Atuan sírjai

A második Szigetvilág regény Atuan szigetére kalauzolja el az olvasókat, ahol egy Tenar nevű ifjú papnőt állít a középpontba. Tenart már gyerekkora óta főpapnőnek nevelik, azt várják el tőle, hogy a Hely sírjainak őrzője legyen, ahol a hiedelmek szerint a Névtelenek tartózkodnak. Jó betekintést nyerhetünk a papnők világába, Tenar életének szinte minden rezdülését megismerjük. Egy nap a labirintust járva belebotlik Kóborba, A Szigetvilág varázslója című regény főhősébe, aki Vandór-Akbé gyűrűjét keresi.

 

A regény ezután Tenar és Kóbor megismerkedésére fókuszál, a varázsló ráveszi a fiatal lányt, hogy hagyja ott ezt a kietlen és sivár világot, ahol a lelke csak kiégne és a sötétség foglya maradna. A regény végén sikerül elmenekülniük.

 

Sajnos a regény az előzőhöz képest szerintem jóval gyengébb lett. A jó leírások sokat javítanak rajta, de sajnos többször is unalmasnak és laposnak éreztem. Jóindulattal is csupán egy hármast tudok adni rá.

[Darth Revan9]

StarCraft: A teremtők árnyai

A második StarCraft könyvet Kevin J. Anderson és Rebecca Moesta írta Gabriel Mesta álnév alatt. Anderson stílusa erősen látszódik a sztorin. A Bhekar Ró nevezetű bolygón felszínre kerül egy idegen objektum, mely a protossok és zergek teremtőhez, a xel’nagákhoz kötődik. A fura „építmény” odacsalja a zergeket és a protossokat is, ezzel megkeserítik a helybéli földművesek életét. A telepesek azt hitték, hogy megszabadultak a Konföderáció igájától, de az idegenek érkezése miatt kénytelenek segítséget kérni. Hamar szembesülnek azzal, hogy a Konföderáció helyét az ún. Terrán Domínium vette át. Természetesen Mengsk császár is lát lehetőségeket a különös tárgyban, ezért Duke tábornokot és egységét küldi a helyszínre. Duke valami hihetetlenül bunkó és tapló módon viselkedik a könyvben, nagyon idegesítő, sokszor már úgy éreztem, ideje lecsapnia fickót. Stratégiához és hadviseléshez abszolút nem ért, fejjel rohan előre. Sok idióta szöveget is sikerült a szájába adni. Pl. az űrcsatában szó szerint az „Ecc-pecc kime-hetsz..” módszerrel választ célpontot, vagy amikor „kutyaliszkek”-nek szólítja a zergek új mutáns egységeit. Abszolút nem érdekli a telepesek sorsa, csak az objektum. A regény fontos hőse Octavia Bren, az egyik telepes, akinek csak földművesek élete számít és nagy igyekezettel veti bele magát a védekező harcokba. Bátyját, Lars-ot az írók hamar eltűntették a képből az idegen objektum segítségével. Nagyon jó volt, hogy ez a kötet az előzővel ellentétben végre protoss hősöket is a középpontba állít. A Koronis végrehajtó és az Amdor judikátor vezette egység szemén keresztül nagyon jó képet kaphatunk a protossokról. Xerana, a Sötét Templomos karaktere pedig rávilágít a protoss fajon belüli széthúzásra is. A zerg egységek a Pengék Királynője által elküldött Kukulkán-csorda által elevenednek meg. A sztori alapvetően faék egyszerű, jó sok pergős csatában van részünk. Alapvetően ez egy könnyed akció regény, mivel nem is vártam tőle többet, ezért jól szórakoztam. Nagy pozitívum a protossok előtérbe hozása, a Duke-kal kapcsolatos részek viszont egy kissé lehúzzák. Négy és fél.

[Nute Gunray]

Látom, Dzséjt, június 6-án olyan nem éppen "futottak még" szerzőkkel együtt fogsz dedikálni a könyvhéten, mint Antal József, Trenka Csaba és Trux Béla. Gratulálok.

 

Bár pont aznap költözök, de megpróbálok azért odafurakodni én is. A könyv tematikája nagyon érdekes (a borító meg egyszerűen áll-leejtős)

[Dzséjt]

Köszi! Kicsit úgy is érzem magam, mint a kisgyerek, aki a nagyfiúk partijára hivatalos.

Mindenkit szeretettel várunk.

 

[MissKarrde]

Sajnos nekem a többiek neve nem mond semmit (még), de 90%-os valószínűséggel én is megyek, még alszom rá A borító szerintem is fantasztikus (vagy inkább sci-fis ), megcsodáltam már korábban a facebookon.

[Darth Revan9]

Gratulálok a sikeredhez Dzséjt!

[Dzséjt]

Köszi!

[Pildi]

Én is úgy tervezem, hogy kinézek. Amúgy is régen voltam már könyvhéten, itt a kiváló apropó hozzá.

[Nute Gunray]

Az Ad Astra kiadó borítói egyszerűen fantasztikusak. A könyvek beltartalmáról már nem tudok véleményt mondani, eddig csak a Hajóbontókat olvastam ettől a kiadótól, az viszont tetszett.

[Donát]

Nagy-nagy gratuláció!

[Dzséjt]

Köszönöm szépen!

[Darth Revan9]

Ed Greenwood és Jeff Grubb: Cormyr: A regény

Greenwood és Grubb közös írása a legendás Cormyr birodalmának történelmét mutatja be a kezdetektől a Völgyi Időszámítás szerinti 1369-ig. A regény egyik fő cselekményszála 1369-ben játszódik, amikor IV. Azun királyt és csapatát támadás érte, a királyt pedig megmérgezte egy óriási aranyból készült mágikus fémszörny. A megmérgezett uralkodó miatt a birodalomban felerősödnek a széthúzó elemek. Vangerdahastnak a feladata megoldást találnia a krízisre. A további fejezetek a múltba röpítik el az olvasót és bemutatják a birodalom megalakulását, az Obarskyr uralkodócsaládot, az ország főbb fordulópontjait, valamint a királyi főmágusokat is. A fejezetek váltakoznak egyszer a múltban, másszor a jelenben játszódnak. A múltbéli események nagyon színesek, csaták háborúskodások, összeesküvések és krízishelyzetek megoldása. Az Obarskyrok felvették már a harcokat sárkányokkal, boszorkányurakkal, kalózokkal egyéb lázadókkal. Az uralkodók tömegébe hamar bele lehet veszni. Ellenben a királyi főmágusokat jól megismerjük. Ethar, Amedahast, Thanderahast, Jorunhast és Vangerdahast nagy támaszai voltak a birodalomnak, sokszor sikerült megakadályozni a széthullást és a káoszt. A jelenbéli cselekményben elsősorban aintrikák és az ármányok játszanak főszerepet, Vangerdahast mellett Lazúrkő Aunadar, Tanalasta hercegnő és Marlír Dauneth játsszák a vezető szerepet.

A könyv jó betekintést nyújtott Cormyr történetébe, részlet gazdag és olvasmányos is. Az egyik legjobb Forgotten Realms regény. Ötös.

[Darth Revan9]

Christie Golden: Warcraft: A klánok ura

Christie Golden regénye Delejt, az orkok legendás hadurát állítja a középpontba. (A játékokban Thrall-nak hívták.) Megismerhetjük Delej életét a kezdetektől egészen addig, míg ő lett a Horda Legfőbb Hadura. A könyvben több olyan esemény is van, melyet eredetileg a törölt Warcraft Adventurers játékba terveztek volna. Az írónő nagyszerűen elkapta delej karakterét, az olvasó hamar elkezd szimpatizálni a sanyarú sorsú, legyőzött orkokkal. Delej mellett Setétláp Édalász és Rókalyuki Taretha kerül még középpontba. Édalász találja meg az elárvult Delejt, saját gonosz céljaira próbája meg kihasználni. Az iszákos Édalász, Barnavár ura, itt képzi ki és neveli Delejt. Az ifjú ork itt köt barátságot, Rókalyuki Tarethával, Barnavár egyik szolgálólányával. Delejben két világ egyesül, az orkok vad dühe és harciassága, valamint az emberek megfontoltsága és ravaszsága és könyörületessége. Delej lerázza magáról a bilincseket és elindul, hogy megkeresse családját és klánját. Útja során megismerkedik a Csatadal és a Hófarkas klánokkal, tőlük megtanulja milyen az igazi, szabad ork élet, milyen érzés sámánnak lenni. A könyv egyenesen halad az orkok felszabadításáig és a Setétláppal való leszámolásig. Amellett, hogy nagyszerű betekintést nyerünk az orkok világába jól megismerjük Delejt. A könyv inkább a drámára helyezte a hangsúlyt az akció helyett, a főhőst nagyon megkedvelteti az olvasóval, sokszor lehet együtt érezni vele a boldogságot, vagy éppen a bánatot. Az akciók és a csaták is szépen kidolgozottak, de mégis az érzelmek és a dráma az, ami kiemeli a könyvet. A regény nagy kedvencem, hatalmas élmény volt újra elolvasni. Ötös.

[Darth Revan9]

Troy Denning: Túl a Magas úton

A Cromyr sorozat 2. részének írását Troy Denning vette át. Egy év telt el az abraxus incidens óta. Azóta Tanalasta hercegnő Chauntea, a természet egyik istennőjének híve lett. Épp visszatér Arabelbe a király születésnapjára. A hercegnő makacs, nem akar hozzámenni sem Marlír Dauneth-hez, sem pedig máshoz, akit nem szeret. Azun király és Vangerdahast, a királyi fővarázsló azt szeretnék, hogy Tanalasta állapodjon meg és szüljön gyermeket a birodalomnak. Az idő sürget, hisz a hercegnő már 36 éves. Időközben furcsa jelenségek történnek vidéken. A termés nagy mértékben pusztul, valami fertőzés, vagy méreg miatt. Vangerdahast, Tanalasta és egy csapat útnak indul, hogy kiderítsék mi a baj forrása. Hamarosan kiderül, hogy a repülő, rovarszerű, intelligens gazneth nevezetű lények állnak a háttérben, akik Cormyr vesztét akarják. Róluk szól a bölcs jós, Alaundo jóslata, lehet, hogy ők fogják elpusztítani a birodalmat. Hamarosan egy halálos hajsza veszi kezdetét. A gaznetheket meg kell állítani, bármi áron. A könyvben eleinte nem tudtam, hogy Denning milyen sztorit akar kihozni az egészből, de ahogy haladtam előre egyre izgalmasabb lett a történet. Az író elsősorban Vangerdahastra és Tanalastára helyezte a hangsúlyt, de betekintést nyerhettünk Azun király és Filfaril királynő elméjébe is. Az új szereplők közül Owden aratásmesterre, Chauntea papjára kíváncsi lettem volna, de őt egy kissé elhanyagolta az író. Rowen, Tanalsta szerelme szimpatikus és jó vágású hős. Akciójelenetekben és csatákban bővelkedik a történet, e mellett az érzelmeknek is megfelelő tér jutott. A Rowen-Tanalasta szál kifejezetten tetszett. A történetnek még nincs vége, Denning több váratlan fordulattal függőben hagyat a sztorit, így az olvasó még izgatottabban veszi kézbe a következő részt.

Az egyik legjobb FR regény, ötös.

[Darth Revan9]

Ed Greenwood és Troy Denning: A sárkány halála

A Cormyr saga 3. részét Denning és Greenwood közösen írták. Az előző kötetekhez képest még nagyobb sebességbe kapcsoltak, a könyv epikusságát talán a legmagasabb fokozatra tekerték. Olvasás közben úgy éreztem, mintha egy Peter Jackson rendezte Középfölde filmet látnék. A regény többször is A Király visszatérre és Az öt sereg csatájára emlékeztetett. A sztori nagyrészt három fontosabb szálra bomlik. Vangerdahast próbál kijutni a föld alatti helyről, ahová az előző rész végén került. Tanalasta próbálja megállítani a gaznetheket, Azun és Alusair a határvidéken csatároznak az ork és goblin seregekkel. Közben a szomszédok is készen állnak, hogy kihasítsanak bizonyos részeket a birodalomból. A sztorit nagyrészt pörgős, non-stop akciók és csaták jellemzik. A küzdelmek nagyon epikusak lettek.

 

Itt már több mindent megtudunk a gaznethekről. Színre lép a sárkány testben élő elf varázslónő, Nalavara, aki szintén Cormyr és az Obarskyrok vesztét akarja. Rowen gaznethé válása megdöbbentő. Tanalasta mindent megtesz annak érdekében, hogy egyben tartsa a birodalmat és elkapja a gaznetheket. Hősies küzdelmei végül sajnos az életébe kerülnek, szerencsére végül sikerül még megszülnie gyermekét, az ifjabb Azunt. Az idősebb Azun király küzdelmei a sárkány és szörnyek hordái ellen szintén nagyon epikus, au uralkodó áldozathozatala is kellően drámai. Vangerdahastot is nagyon próbára teszik az események, sőt egy kicsit meg is törik.

 

Kiváló zárás, méltó befejezés. Az egyik legjobb FR regény.

[Dzséjt]

Basszus, Revan, de jó lenne, ha én tudnék ilyen gyorsan könyvet fogyasztani. Akkor nem nőne a stóc a székem mellett, hanem csökkenne.

[kudar]

Háterre már én is gondoltam. Tényleg el is olvasod, vagy csak minden 2. oldalt?

[Darth Krande]

Minden nem-érdeklődőnek üzenem, hogy a Szigeti veszedelem BITANGJÓ KÖNYV. Aki a szuperhősös látványfilmeket szereti, és nem riad vissza annyitól hogy éretlen korában egyszer már elolvastatták vele, és/vagy szereti a történelmen belül azt hallgatni, hogy a magyarok az überkirályak, és/vagy elég kíváncsi ahhoz, hogy összevesse: mit fejlődött az ízlése gimnazista kora óta, és/vagy maga is hajlamos kitekert szerkezetű mondatokat használni, és/vagy... á mindegy, olvassátok el!

[Pildi]

Dzséjt, nagyon tetszett a novellád a 2045 antológiában. A tudományos része is érdekes, a befejezése pedig kiváló lett, kellően nem várt és elgondolkodtató. Igazán jól sikerült novella.

[Pildi]

Minden nem-érdeklődőnek üzenem, hogy a Szigeti veszedelem BITANGJÓ KÖNYV. Aki a szuperhősös látványfilmeket szereti, és nem riad vissza annyitól hogy éretlen korában egyszer már elolvastatták vele, és/vagy szereti a történelmen belül azt hallgatni, hogy a magyarok az überkirályak, és/vagy elég kíváncsi ahhoz, hogy összevesse: mit fejlődött az ízlése gimnazista kora óta, és/vagy maga is hajlamos kitekert szerkezetű mondatokat használni, és/vagy... á mindegy, olvassátok el!

Krande, gyanítom, hogy nem ez az egyetlen könyv, amitől elriasztják az embert, mert túl fiatalon és muszájból olvastatják el vele. Egyébként én nem ismerem, nálunk nem volt kötelező olvasmány, de alkalomadtán adnék neki egy esélyt.

[Dzséjt]

Dzséjt, nagyon tetszett a novellád a 2045 antológiában. A tudományos része is érdekes, a befejezése pedig kiváló lett, kellően nem várt és elgondolkodtató. Igazán jól sikerült novella.

Köszönöm szépen.

[Darth Revan9]

Basszus, Revan, de jó lenne, ha én tudnék ilyen gyorsan könyvet fogyasztani. Akkor nem nőne a stóc a székem mellett, hanem csökkenne.

 

Pedig még nekem is elég sok az olvasatlan könyvem. Kb 40. Néha úgy érzem, hogy még lassú is vagyok.

 

Háterre már én is gondoltam. Tényleg el is olvasod, vagy csak minden 2. oldalt?

 

Igen. Néha a nagyon jó leírásokat akár többször is. Ha van jó gondolat, akkor még elmélkedek is rajta egy kicsit.

 

Minden nem-érdeklődőnek üzenem, hogy a Szigeti veszedelem BITANGJÓ KÖNYV. Aki a szuperhősös látványfilmeket szereti, és nem riad vissza annyitól hogy éretlen korában egyszer már elolvastatták vele, és/vagy szereti a történelmen belül azt hallgatni, hogy a magyarok az überkirályak, és/vagy elég kíváncsi ahhoz, hogy összevesse: mit fejlődött az ízlése gimnazista kora óta, és/vagy maga is hajlamos kitekert szerkezetű mondatokat használni, és/vagy... á mindegy, olvassátok el!

 

Az eposzok közül nekem az Odüsszeia jött be igazán. Még a nyelvezete is tetszik. A Szigeti veszedelemről ezt sajnos nem tudom elmondani.

Szerkesztve: 2015. Június 12. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

William King: A Kígyók Tornya

A Terrarch Krónikák második részének elolvasása előtt még újraolvastam az első kötetet: A Halál Angyalait. Tavaly az első rész óriási élményt jelentetett, már nagyon vártam a folytatást. William King-ben ez alkalommal sem kellett csalódnom. Ismét egy olyan könyvet tett lett az asztalra, mely felejthetetlen élményt nyújtott. A Halál Angyalai és A Kígyók Tornya között két hónap telt el. A Kárkeltők ezúttal Azaar Nagyúr szolgálatában átjutottak Kharadreába, abba az országba, mely a két nagyobb terrerchi birodalom Talorea és Sardea között helyezkedik el. Mind a taloreánok, mind a sardeánok a saját befolyásuk alá akarják vonni Kharadreát. A könyvben még jobban megismerhetjük a terrarchiak történelmét, a Skizma mögött meghúzódó okokat és a két nagyobb terrarchi frakció mentalitását is. Talorea, a Vörös Birodalom, mely elindult egyfajta liberálisabb úton, megpróbál együttműködni az emberekkel valamilyen szinten. E Birodalom királynője Arielle, ehhez a frakcióhoz tartozik Asea, Azaar és természetesen Rik és társai a taloreániak oldalán harcolnak. A sardeánok képviselik a Bíbor frakciót, vagyis az úgynevezett Sötét Birodalmat. Ők már hozzányúlnak olyan tiltott mágiákhoz, melyeket még az Árnyékhercegek alkalmaztak az Al’Terrán. Az Árnyékhercegek iszonyú ereje hozzájárult ahhoz, hogy a terrarchiak erre a világra érkeztek. A sardeánok szerint a cél szentesíti az eszközt. Az emberekkel ők nem együttműködni akarnak, hanem rabszolgasorba taszítani őket. A Kígyók Tornyában, Morven városa mellett lakik Ilmarec varázsló, aki sem Talorea, sem Sardea befolyásából nem kér. Kathea hercegnőt, Kharadrea trónörökösét a toronyban tartja és megpróbálja elérni, hogy mind a taloreán, mind a sardeán erők húzódjanak vissza. A Kígyók Tornya egy minden képzeletet felülmúló, bevehetetlen, óriási mágikus torony, melyet még az óvilági népek egyike, a sathurok, más néven a kígyónép emelt. A kígyószerű teremtmények már nagyrészt eltűntek Gaeiáról, csak fura építményeikből hagytak valamennyit. A Torony segítségével Ilmarec óriási mágikus erőknek parancsol, akár egész seregeket is képes megsemmisíteni, így a sardeánokat és a taloreánokat is sakkban tudja tartani. A könyv végén elképesztő dolgok derülnek ki a Kígyók Tornyáról, a hüllőszerű kígyóemberekről és azok mágus-tudósairól. Tehát, míg az előző kötetben a pókszerű ultárik, most pedig a hüllőszerű kígyóemberek kerülnek középpontba.

Rik, a félvér ebben a részben többet is megtud a múltjáról. Anyja hajdanán egy sötét mágus szeretője lehetett, aki balszerencséjére thanatomantikus mágia tanúja volt, később ez lett a veszte. Aseának azt is sikerült kiderítenie, hogy Rik valószínűleg egy Árnyékvérű. A terrarchi varázslónő erősen sakkban tartja a főhőst. Az achenari események nem múlnak el nyom nélkül. Rik kénytelen belemenni abba, hogy Asea személyes ügynöke, illetve orgyilkosa legyen. Dúl benne a harag és az elkeseredettség. Nem akar mások bábja lenni, a saját útját szeretné járni. Olyan ember szeretne lenni, aki ér valamit. Nem képes megbocsátani Rénának az előző részben történtek miatt, inkább eltaszítja magától a lányt. Rik cselekedeteit az önállóság és a szabadság iránti vágy határozza meg, mindent megtesz annak érdekében, hogy szabad legyen.

Sardec hadnagy nagy változáson ment keresztül. Kezdi jobban elfogadni az embereket. Sérülése miatt érzelmei meglágyulnak, és közelebb kerül Rénához.

Asea mindent megtesz annak érdekében, hogy Talorea javára fordítsa a helyzetet. Hol Imarec-kel próbál megegyezni, hol pedig a Sardeából ideküldött Jaderac-kal és Tamarával tárgyal.

Jaderac és Tamara, a Sötét Birodalomból ideküldött előkelők, akik Arachne királynő akaratát képviselik. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy ellenségeiket eltegyék az útból, még a sötét mágia alkalmazásától sem riadnak vissza. A Jaderac által teremtett nergúl félelmetes és nehéz ellenfél. A nergúlon keresztül is megismerhetjük az eseményeket.

Mindkét fél maga mellett akarja tudni Katheát azért, hogy Kharadreát a saját oldalára állítsa. Ehhez előbb viszont ki kell hozni a Toronyból. E feladattal bízza meg Asea Riket.

A csaták és az összecsapások száma egy kicsit kevesebb az előző részhez képest, de azok nagyon jól leírtak és kellően izgalmasak. Nagyobb hangsúlyt kapott a terrarchiak múltja, a cselszövések világa, Rik útkeresése. A regény elejétől a végéig izgalmas és feszült, a jól kidolgozott karakterek és a világ háttértörténete nagyon élvezetes olvasmánnyá teszik a könyvet. Kifejezetten emlékezetesek lettek a Toronyban történt események, a kígyónép múltja, a nergúllal való összecsapások, valamint a hősök lelki világának bemutatása. Kiváló regény, alig várom a következő részt.

[Darth Revan9]

Jess Lebow: A lánc mestere

Sajnos elég gyenge könyv. Nem hittem volna, hogy ilyen rossz lesz. Az elején még jól indult a dolog, de ahogy haladtam előre sajnos egyre rosszabb lett a helyzet. A sztori alapja egyébként érdekes és jó. Purdun báró, Ahlarkham ura ifjú korában feléleszt egy nagy hatalmú vámpír hölgyet, Shyressát. Majdnem egy évtizedet ugrunk előre az időben. Egy testvérpár kerül fókuszba: Ryder és Liam. Az úgynevezett Karmazsin Karom nevezetű szabadságharcos csoportot vezetik. A felkelők Purdun báró ellen harcolnak. Az egyik akció során minden balul sül el. Ryder fogságba esik. Liam azt hiszi testvére meghal, később megpróbál boldogulni. Beáll Purdun testőrei közé. Ryder kiszabadul a fogságból és egy Törött Lándzsa nevű kalandozó csapathoz kerül, ahol megtanul harcolni a láncok segítségével. Ryder mindenáron meg akarja dönteni Purdun hatalmát, Liam viszont időközben rájön, hogy a báró nem is rossz ember. A történettel alapvetően nincs semmi baj, kifejezetten jó is. A karakterek: Ryder, Liam és Purdun érdekesek. Shyressa és vámpír szektája is jó fordulat a könyvben. A gond az, hogy szinte minden nagyon felületes a regényben. A karakterek nagyon kidolgozatlanok, Lebow nem tud mit kezdeni velük, pedig sokkal több mindent ki lehetett volna hozni belőlük. Az érzelmek szintén nagyon felületesek. A csatajelenetek között volt, ami nagyon jól ki lett dolgozva, de sok közülük rendkívül összecsapott, kapkodó. Ez főleg a regény vége felé érzékelhető. Az érdekes alap sztoriból és a konfliktusokból, valamint szituációkból is sokkal többet ki lehetett volna hozni. Még a regény végén lévő csavarok sem tudtak segíteni az élmény javításán.

Összességében véve a könyv több szempontból is az elszalasztott lehetőségek tárháza. Hármas, még jó szívvel is.

Szerkesztve: 2015. Június 28. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Eric Scott de Bie: Szellemharcos

A Forgotten Realms-es Harcosok sorozat második kötete már szerencsére fényévekkel jobb, mint az előző kötet, A lánc mestere. Ebben a regényben minden benne volt, amit az előző részből hiányoltam. Mélyebb átélés, sokkal jobb ábrázolás, érzékelhető dráma és érzelmek, nagyszerű csatajelenetek. A történet egyébként olyan, mintha A holló című film Forgotten Realms változata lenne. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért nagyon élveztem. Szerencsére újat is bele tudott vinni az író ebbe a bosszúálló szellem témába. A regény azzal indít, hogy harcosok egy csapata üldöz egy tizenkét éves gyereket, akit aztán elkapnak és brutális módon megölnek. 12 évet ugrunk előre az időben, Quaervarr városa környékén feltűnik egy sötét köpönyegbe öltözött alak, aki elkezdi gyilkolni ezeket a harcosokat. Hamar kiderül, hogy az illető valójában az a fiú, akit megöltek. Szellemszerű, földön túli erővel rendelkezik. Jelen tud lenni a valós világban fizikailag és a szellemvilág erejét felhasználva szellemszerű lidérc alakká is át tud változni. Természetesen azért nem olyan könnyű a dolga a holtak közül visszatért ifjú harcosnak, neki is vannak korlátai. Az egyik fő gonosz, a gyilkosok egyik főkolomposa Dharan Greyt, a dalnok, a volt kalandozó, aki hősnek akar látszani a nép szemében, de valójában át akarja venni a hatalmat Quaervarr városa felett. Hazug, képmutató és kegyetlen. Törvénytelen fia, Meris talán még nála is rosszabb, némely esetben már szadista kegyetlenség is párosul hozzá. A pozitív hősök közül Arya Venkyr, az ifjú lovag nagy kedvencem lett. Ezüsthold városából érkezett, Alustriel úrnű megbízásából, hogy kiderítse, mi folyik a városban, miért tűnnek el a hírnökök. Az ifjú Arya talpraesett fiatal hölgy, aki pedáns lovag, hisz a becsületben és az igazságszolgáltatásban. Kóbor, a szellemharcos Aryával ellentétben a bosszúban hisz, de a feltámadott fiúból sem hiányzik a jóság. Hamarosan mind Kóbor, mind Arya a gonosz Greyt és bandája útjába kerül, aki mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy eltávolítsa őket. A szellemharcos és Arya útja keresztezik egymást, szívük lángra lobban egymás iránt. Kóbor korábban csak sötétségben élt, mégis az ifjú paladin lány miatt megtanul szeretni. Szerelmi száluk kifejezetten a könyv legjobb, legszebb részei közé tartozik. Kóbor pártfogoltja: Gylther’yel, a szellemdriuda szintén fontos szerepet tölt be könyvben, hozzá kötődik több csavar is. Az író sikeresen beépített több váratlan fordulatot is, a szereplők közül több minden csak később derül ki. A csatajelenetek fantasztikusak, vannak olyan jók, mint Salvatore, vagy Kemp leírásai.

Az egyik legjobb FR regény. Kiváló, csodás darab.

[Darth Revan9]

Murray J. D. Leeder: A mennydörgés gyermeke

A Harcosok sorozat harmadik kötete megint csak egy 1 részes, önállóan olvasható történetet tár az olvasó elé. A középpontban egy Vell nevű barbár harcos áll a Mennydörgőbestia törzsből. Vellt egy különös szertartás után megszállja egy erő, amelynek segítségével harc közben egy dinoszaurusz-szerű bestiává alakul át. A Mennydörgőbestiák totemállata egy küldetést bíz a törzsre: meg kell találniuk a még élő mennydörgőbestiákat. A törzshöz csatlakozik hamarosan Kellin, a tudós-varázslónő, Gyertyavárból, aki visszahozta a törzsnek a bestia egyik csontját. Sungart, a törzsfőnököt kétségek gyötrik, amiért annak idején elhajította a törzs egyik szent fegyverét, egy csatabárdot, csak azért, mert megtudta, hogy a bárd mágikus. A fegyver Geildarrhoz, a Zhentarim egyik nagyhatalmú tudós-varázslójához kerül, aki hamar kideríti, hogy egy netheri varázstárgyról van szó. Hamarosan a törzs nyomába küldi Ardeth-t, ifjú tanítványát valamint egy csapatot, mert abban hisz, hogy elvezethetik őt Runlatha Szívéhez, egy másik mágikus ereklyéhez, melyet annak idején a csatabárdhoz kötöttek. Egy szövevényes történet bontakozik ki sok szereplővel és változatos helyszínekkel. Vellt kétségek gyötrik ereje miatt, úgy véli ez inkább átok, mint áldás. Keirkrad, a sámán lassan egy sötét úton indul el. Sungar is megjárja a poklot. Kellin vezekelni akar apja bűnei miatt. Geildarrt, Ardeth-t és Gant saját önző, mohó érdekeik vezetik. A törzs útja során eljut a Nemeserdőbe, azon belül is a rejtett Menedékbe, hogy szembenézzenek múltjukkal és sorsukkal. A regényt sok szereplőt és eseményt vonultat fel rövid idő alatt. Varázslatos, nagyon szép helyszíneken utazhatunk a hősökkel együtt, hihetetlen teremtményeket láthatunk, különböző fajta tündérek, treantok és számtalan egyéb lény. Leeder sokszor kitér a történelmi összefüggésekre és eseményekre. A sztori egy idő után egy non-stop akció kaland lesz. Kifejezetten élveztem, ez volt talán az egyik legváltozatosabb Forgotten Realms regény, amit olvastam. Ötös.