Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Ahol terebélyes a család és sok a gondoznivaló sír ott azért nem annyira hátrány, ha van egy külön ünnepnap a sírlátogatásokra. Legalábbis mi mindig Halottak napján megyünk. Nem a lelkiismeretünket vigasztaljuk ezzel. A közeli sírokhoz kijárunk évközben is. De ez az az időpont amikor jut idő mindenre. Ez a kora őszi időszak, amikor már hullanak a levelek és már kezd hüvősre fordulni de még nem kell megfagyni, valami különös módon még illik is ehhez az időtöltéshez. Persze nyilván 40 fokban, szikrázó napsütésben is lehet sírt gondozni. Bármelyik hétvégén ki lehet járni akár a távolabbi sírokhoz is, ha erre van az embernek igénye. Erre külön ünnepnapot kinevezni fölösleges. Vannak olyan kultúrák, ahol 6 munkanapból áll egy hét, itt Magyarországon ezzel szemben 5-ből, szóval nem hinném, hogy ne jutna idő erre, mondjuk havonta. Már persze, ha olyan családban nő fel az ember, ahol erre van igény. Ezt csak azért mondom, mert a mi családunk nem igazán ilyen szentimentális fajta, talán ezt tükrözi az ehhez az ünnephez való hozzáállásom is. Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Bármelyik hétvégén ki lehet járni akár a távolabbi sírokhoz is, ha erre van az embernek igénye. Erre külön ünnepnapot kinevezni fölösleges. Vannak olyan kultúrák, ahol 6 munkanapból áll egy hét, itt Magyarországon ezzel szemben 5-ből, szóval nem hinném, hogy ne jutna idő erre, mondjuk havonta. Már persze, ha olyan családban nő fel az ember, ahol erre van igény. Ezt csak azért mondom, mert a mi családunk nem igazán ilyen szentimentális fajta, talán ezt tükrözi az ehhez az ünnephez való hozzáállásom is. Irigylésre méltó ha van akinek olyan laza az időbeosztása hogy bármelyik hétvégén ki tud menni a távoli sirokhoz is. Ennyire nem mindenki szerencsés, pláne hogy nálunk a többes szám nem kis családot, hanem nagyot jelent, ahol sok embernek kell egyszerre ráérnie. Abból egyébként mi következik, hogy van ahol hat munkanap egy hét? Tehát ne legyenek emléknapok? Mert akkor elvesztettem a fonalat. Mi se vagyunk szentimentálisak egyébként, csak praktikusak. Nekünk a Halottak napján a legpraktikusabb és mert az idősebb tagoknál ez már egyébként is hagyomány. Ahogy vallástalanságunk ellenére Karácsonykor veszünk egymásnak ajándékokat és nem július 5-én. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. (szerkesztve) Bármelyik hétvégén ki lehet járni akár a távolabbi sírokhoz is, ha erre van az embernek igénye. Erre külön ünnepnapot kinevezni fölösleges. Vannak olyan kultúrák, ahol 6 munkanapból áll egy hét, itt Magyarországon ezzel szemben 5-ből, szóval nem hinném, hogy ne jutna idő erre, mondjuk havonta. Már persze, ha olyan családban nő fel az ember, ahol erre van igény. Ezt csak azért mondom, mert a mi családunk nem igazán ilyen szentimentális fajta, talán ezt tükrözi az ehhez az ünnephez való hozzáállásom is. Már bocsánat de ez elég szomorú. Ez nem szentimentalizmus kérdése, hanem az ősök tiszteletéé. Ez olyan nap, ami globálisan róluk szól. Ettől független többször is ki lehet menni a temetőbe, de egy ilyen nappal semmi baj nincs. Ez számomra a tisztelet napja, amikor az ember megáll egy percre és esetleg jobban belegondol az elmúlásba. Az olyanoknak akiknek ez a nap semmit nem jelent, azoknak miért jelentene akármelyik hétköznap többet? Szerkesztve: 2011. Október 31. - Ody Mandrell Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Abból egyébként mi következik, hogy van ahol hat munkanap egy hét? Tehát ne legyenek emléknapok? Mert akkor elvesztettem a fonalat. Arra gondoltam, hogy a temetőbe látogatást azokban a kultúrákban is meg tudják oldani, ahol 6 nap egy munkahét. Ergo itt, ahol csak 5, nem okozhat problémát. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Már bocsánat de ez elég szomorú. Ez nem szentimentalizmus kérdése, hanem az ősök tiszteletéé. Ez olyan nap, ami globálisan róluk szól. Ettől független többször is ki lehet menni a temetőbe, de egy ilyen nappal semmi baj nincs. Ez számomra a tisztelet napja, amikor az ember megáll egy percre és esetleg jobban belegondol az elmúlásba. Az olyanoknak akiknek ez a nap semmit nem jelent, azoknak miért jelenten akármelyik hétköznap többet? Nem az határozza meg, hogy mennyire tisztelek vagy szerettem valakit, hogy hányszor járok ki a sírjához, vagy hogy mennyit költök rá, vagy hogy milyen virágok díszítik a sírját. Ami ott van, az már nem ő, csupán egy test. A lelke az, ami bennünk kell, hogy éljen, és időről-időre eszünkbe kell, hogy jusson. Ha majd egyszer meghalok, biztos, hogy nem temettetem el magam, és pláne nem kérem, hogy meglátogassák a sírom. Az emlékezés nem erről szól. Az egy bensőséges folyamat, amit nyugodtan meg lehet tenni sírlátogatás és egyéb felesleges kellékek nélkül is, amit sokan egyébként csak a saját társadalmi státuszuk hirdetésére használnak (több milliós sírok és társai). Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Arra gondoltam, hogy a temetőbe látogatást azokban a kultúrákban is meg tudják oldani, ahol 6 nap egy munkahét. Ergo itt, ahol csak 5, nem okozhat problémát. Itt is hat nap a munkahét, kivéve a közszférát. Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Arra gondoltam, hogy a temetőbe látogatást azokban a kultúrákban is meg tudják oldani, ahol 6 nap egy munkahét. Ergo itt, ahol csak 5, nem okozhat problémát. Honnan gondolod hogy ahol hat nap munkanap van ott ezt simán megoldják? Meglepne. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Nem az határozza meg, hogy mennyire tisztelek vagy szerettem valakit, hogy hányszor járok ki a sírjához, vagy hogy mennyit költök rá, vagy hogy milyen virágok díszítik a sírját. Ami ott van, az már nem ő, csupán egy test. A lelke az, ami bennünk kell, hogy éljen, és időről-időre eszünkbe kell, hogy jusson. Ha majd egyszer meghalok, biztos, hogy nem temettetem el magam, és pláne nem kérem, hogy meglátogassák a sírom. Az emlékezés nem erről szól. Az egy bensőséges folyamat, amit nyugodtan meg lehet tenni sírlátogatás és egyéb felesleges kellékek nélkül is, amit sokan egyébként csak a saját társadalmi státuszuk hirdetésére használnak (több milliós sírok és társai). Ez nem a milliós sírokról szól Donát. De ezt nem is magyarázom, mert láthatóan nem értheted meg. Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Nem az határozza meg, hogy mennyire tisztelek vagy szerettem valakit, hogy hányszor járok ki a sírjához, vagy hogy mennyit költök rá, vagy hogy milyen virágok díszítik a sírját. Ami ott van, az már nem ő, csupán egy test. A lelke az, ami bennünk kell, hogy éljen, és időről-időre eszünkbe kell, hogy jusson. Ha majd egyszer meghalok, biztos, hogy nem temettetem el magam, és pláne nem kérem, hogy meglátogassák a sírom. Az emlékezés nem erről szól. Az egy bensőséges folyamat, amit nyugodtan meg lehet tenni sírlátogatás és egyéb felesleges kellékek nélkül is, amit sokan egyébként csak a saját társadalmi státuszuk hirdetésére használnak (több milliós sírok és társai). Öszintén: voltál már kint olyasvalakinek a sírjánál akit szerettél? Tényleg pont olyan volt, mintha otthon a hálószobádban eszedbe jutott volna az illető, mondjuk egy kiadós ebéd után? Lehet, hogy igen, de szerintem a többség nem így van ezzel. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. (szerkesztve) Ez nem a milliós sírokról szól Donát. De ezt nem is magyarázom, mert láthatóan nem értheted meg. Természetesen nem mindenkinek, de egy-két embernek sajnos de. És nem kell lekezelően megnyilvánulni, engem így neveltek, és szerintem teljesen rendben van ez a nézőpont is. A halál túlmutat az anyagiasságon, és inkább ez az, amit sokan képtelenek megérteni. Bomarr: Voltam. És őszintén? Engem baromira idegesített, hogy más emberek előtt kell azokra gondolnom, akiket szerettem, és akikmeghaltak. Ha az ember rágondol valakire, és mondjuk el kezd sírni, ez inkább olyan pillanat, amit magában szeretne feldolgozni, nem pedig x ember előtt egy temetőben. Én legalábbis mindenképp. Sokkal inkább gondolok a nagymamámra pl. egy teljesen normál napon, zenét hallgatva a szobámban, mint egy temetőben. Szerkesztve: 2011. Október 31. - Donát Válasz
NorbiLordi Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Gyerekek ne civakodjunk már... Mindenki úgy éli meg November 1.-jét ahogyan az neki jó. Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Gyerekek ne civakodjunk már... Mindenki úgy éli meg November 1.-jét ahogyan az neki jó. Álláspontokat ütköztetünk. Az szerintem mindig érdekes és nem kéne tőle megijedni. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Természetesen nem mindenkinek, de egy-két embernek sajnos de. És nem kell lekezelően megnyilvánulni, engem így neveltek, és szerintem teljesen rendben van ez a nézőpont is. A halál túlmutat az anyagiasságon, és inkább ez az, amit sokan képtelenek megérteni. Ez nem lekezelés, ez tény. Nem értheted mire gondolok, mert sose éreztél úgy. És nekem ne mondd, hogy a napi életben Te a halottakról elmélkedsz. Eszedbe se jutnak, hisz az élet nem róluk szól. A temetőben van az az atmoszféra ami igazán meg tudja érinteni az embert. Jó példa erre ha meghal egy ismert ember. Olvassuk a híreket, megdöbbenünk de kb. 3-4 nap múlva el is felejtjük az egészet. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. (szerkesztve) Ody, ennyire jól ismersz? Tisztába vagy vele, hogy mire gondolok az év 365 napján? Akkor most mire gondolok? Ezt nem gondolhatod komolyan. Az emberek különbözőek, és igen, hétköznap zenehallgatás mellett szoktam gondolni azokra, akik elmentek. Persze te biztos jobban tudod... Hát kérem szépen, de: képes vagyok megérteni mások álláspontját is. Megértem, hogy ez az ünnep sokaknak fontos. Nekem nem az. Ahogy a Halloween sem, csak az legalább örömteli, ezért megvédtem. Szerkesztve: 2011. Október 31. - Donát Válasz
NorbiLordi Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. És nekem ne mondd, hogy a napi életben Te a halottakról elmélkedsz. Én speciel az elmúlt 2 hétben szinte minden nap a halottakról elmélkedtem, sőt már napi szinten gondolok a saját halálomra, hogy vajon mi lesz azután. Hülyeségnek hangzik meg tudom hogy nem kellene de nem tehetek róla. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. (szerkesztve) Az emberek mások és mások. Csak azért, mert valaki nem áll be a sorba, még nem kell pálcát törni fölötte, hogy "biztos nem érezheted át azt, amit én". Voltam temetőben, voltam temetésen is, van összehasonlítási alapom, és tudom, hogy mire van szükségem. Bomarr: korábban úgy rémlett, hogy vannak olyan kultúrák, ahol a 6 munkanap mellett sincs Halottak napja, ezért gondoltam, hogy megoldják enélkül is. Szerkesztve: 2011. Október 31. - Donát Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Én egy pillanatra se érveltem amellett, hogy neked szükséged van Halottak napjára, hanem hogy általába véve sokaknak meg van a haszna és sokan látják értelmét. Például az én családom is. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. "biztos nem érezheted át azt, amit én". Ezen most miért kell kiakadni? Amiket írtál abból ez jön le számomra. Nincs ebben semmi. Vannak dolgok, amiket meg én nem érthetek meg, hogy másnak miért fontos. Ettől még nem leszek hülye ahogy Te sem. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Ezen most miért kell kiakadni? Amiket írtál abból ez jön le számomra. Nincs ebben semmi. Vannak dolgok, amiket meg én nem érthetek meg, hogy másnak miért fontos. Ettől még nem leszek hülye ahogy Te sem. Mert lekezelőnek éreztem, mintha ettől kevesebb lennék. Így okés. Én egy pillanatra se érveltem amellett, hogy neked szükséged van Halottak napjára, hanem hogy általába véve sokaknak meg van a haszna és sokan látják értelmét. Például az én családom is. Rendben. Válasz
Darth_Phobos Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Bármelyik hétvégén ki lehet járni akár a távolabbi sírokhoz is, ha erre van az embernek igénye. Aham, persze. Akkor egyszer próbálj kimenni Csíkszeredára és vissza egy hétvége alatt.A távolabbi sírok nem biztos, hogy azt jelentik, hogy 100, 200 km-re vannak tőlünk. Nagyon jó ez az ünnepnap és a 4 napos hétvége erre, mert így még a távoli rokonokat is meg lehet látogatni. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Én egy pillanatra se érveltem amellett, hogy neked szükséged van Halottak napjára, hanem hogy általába véve sokaknak meg van a haszna és sokan látják értelmét. Például az én családom is. OFF Láttad már a Darkness on Umbarat? Nagyon érdekelne a véleményed! Kíváncsi vagyok Te melyik oldalon állsz. ON Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. (szerkesztve) Azért nem szeretni egy ünnepet, mert okkultista, elég érdekes. Ilyen alapon minden ateista kezdje el utálni a Karácsonyt? Szép is lenne. Donát durván általánosítasz. Hol mondtam én azt, hogy MINDENKINEK így kell tenni, mint nekem? Én nem szeretem, ennyi. Kész. Pont. Vége. Bakker... nem hiszem el, hogy mindenbe bele kell kötni, amit leírok. Szép! Szerkesztve: 2011. Október 31. - Darth Riddick Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. OFF Láttad már a Darkness on Umbarat? Nagyon érdekelne a véleményed! Kíváncsi vagyok Te melyik oldalon állsz. ON OFF Még nem, de a 720p-s verziója az új résznek már csordogál lefelé. Hamarosan kiderül hol állok.... ON Válasz
Darth Krande Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Szerző Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Ma volt először, hogy egyedül mentem a pécsi temetőbe. Anyám Bp-n van, nagyim kórházban, hát..... ott kezdődtek a gondok hogy a bejáratnál van egy nagy térkép, azon bejelölve hogy a déli falnál van az urnás rész, és innentől, bevallom, barom az új kapura módon összezavarodtam. Némi "elindulok erre, valami csak van ott" ámokgyaloglás után megtaláltam a nagyapám sírját, meg egy csomó olyan emlékművet amiről tudtam hogy van de nem tudtam hogy hol. Aztán elindultam dél felé, de aztán úgy döntöttem hogy a szovjet emlékműnek ezt a felét még soha nem láttam tehát tuti nem erre kell menni a dédanyámhoz. No, igazam lett, a déli fal látóközelbe került és egy nagyon másféle urnás rész volt mint amit kerestem. Inkább mentem emlékezetből, kiderült van egy másik urnás rész is a temető északkeleti részében. Dédanyámat megtaláltam könnyen. No itt kezdett viszont viccesedni a dolog, mert dédapám sírjáról csak azt tudom hogy az egyik főbb úttól amin szoktunk menni, jobbra kell befordulni egy utcába és onnan kb az 5. sírnál kell jobbra bemenni és keresgélni a lekopott feliratot..... Igazából már kezdettől figyeltem a potenciális utcákat jobbra (mindkét irányban, azaz balra is) sőt később anycira is rátelefonáltam, de végül nem lett meg. A hivatalban sem jutottam sokra, a dédapám ügyében legalábbis nem, de a keresés közben előkerült, hogy az ő félévesen meghalt kisöccse (akinek a sírjánál öngyilkos lett) hol volt eltemetve. Mondtam, tudom hogy azóta fölszámolták a parcellát, de ha már ott a könyv, mondják meg hol volt. Megmondták. És ott, pontosan abban a sorban ahol már akkor is a gyermekparcella volt, most a Szemem Fénye Alapítványnak az Angyalsétánya van (pontosan ugyanabban a sorban! Véletlen, tudom, de nagyon szép) gyönyörű szolid emlékművel. Úgyhogy egy sírt nem találtam meg, de találtam helyette másikat...... Amúgy nagyon szép és hangulatos volt a temető, családokkal, gyerekekkel. Nem a gyász a lényeg, hanem az emlékezés és a család, a közös séta és beszélgetés a rég elhunyt családtagokról.... hogy nem felejtjük el azokat akik nincsenek már, hanem továbbadjuk az emléküket a következő generációnak. Megjegyzem, délután öt körül már elég sötét volt hogy jól látsszanak a mécsesek. Tele volt velük a temető. Gyönyörű volt. És szélcsend, még a gyertyákat sem oltotta el a szél. Addig meg ragyogott az őszi napsütés, enyhe köddel. Nagyon szép volt. Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Ha majd egyszer meghalok, biztos, hogy nem temettetem el magam, és pláne nem kérem, hogy meglátogassák a sírom. Az emlékezés nem erről szól. Az egy bensőséges folyamat, amit nyugodtan meg lehet tenni sírlátogatás és egyéb felesleges kellékek nélkül is, amit sokan egyébként csak a saját társadalmi státuszuk hirdetésére használnak (több milliós sírok és társai). Egyik kolléganőm is hasonlóan van. Már most meghagyta a gyerekeinek, hogy hamvasszák el, mert ő nem akarja, hogy a sok tennivalójuk közepette még a temetőbe is ki kelljen menniük évente többször is afféle kötelességként. Ő sem szeret kijárni időhiány miatt (inkább az élő unokájával töltené azt az időt is), de sokat mesél a felmenőiről, szóval gondol rájuk. Ha csak akkor gondol az ember az elhunytakra, amikor a temetőbe megy, megette a fene, belül kell gondolni rájuk, atmoszféra ide vagy oda. És ez nem a tisztelet hiányáról szól. Bár nem magyar ünnep, de a Halloween nekem is jobban tetszik a maga vidámságával. Ha jól tudom, vannak kultúrák, ahol a halottak napján sem az az emelkedett, szomorú hangulat az uralkodó, mint nálunk, mert más a halálhoz való hozzáállásuk. Praktikus ez a nap amiatt, amit Bomarr írt, csak valahogy én sem szeretem. Válasz
Darth Krande Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Szerző Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Ha már halottak napja.... Nyugodjék békében. http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20111031-elhunyt-albert-florian-az-egyetlen-magyar-aranylabdas.html Amúgy a mai keresgélés közben találtam egy olyan emlékhelyet is, hogy "Akik haláluk után is a tudományt szolgálták".... gondolom, azokról van szó, akik itt vagy ott, egyben vagy szervenként konzerválva, a mai orvosképzés tananyagát adják. Tisztelet nekik is. Válasz
Lok Durd Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Gyerekek ne civakodjunk már... Mindenki úgy éli meg November 1.-jét ahogyan az neki jó. Pláne, hogy halottak napja november 2-án van. November 1-je mindenszentek. Válasz
SZKipi Padawan Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. (szerkesztve) A mi családunkban hagyomány, hogy a halottak napján kimegyünk a temetőbe. Megvallom őszintén én nem szeretek kijárni, noha anyuék szerint ez hozzátartozik a megemlékezéshez. Végül is nem kezdek el hőbörögni, hogy de én akkor is... Szépen csendben (bár nehezen) kimegyek velük. Valahogy számomra ilyenkor csak a rossz emlékek törnek a felszínre, azok az emlékek, amikre nem akarok emlékezni. Nem akarok emlékezni a mamámmal való veszekedésre, vagy arra, amikor nem segítettem neki. Arra akarok emlékezni, amikor készítette nekem a jó meleg és puha kalácsot és amikor sokat mesélt. Vagy amikor fiatalságomnak köszönhetően össze szedtem helyette kukoricát. Furcsán hangzik de ezekre a szép emlékekre csak akkor tudok gondolni, ha egyedül vagyok és nem a temetőben. Egyébként ha majd lesz családom, akkor külön kérni fogom a gyermekeimet, hogy ne temessenek el, hanem hamvasszanak el és a hamvaimat szórják valamelyik folyóba. Szerkesztve: 2011. Október 31. - SZKipi Padawan Válasz
Pildi Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. A temetőbe járást én sem kedvelem, és Donát nézeteit osztom arról, hogy hogyan jó gondolnia az embernek az elhunyt szeretteire. Viszont a holnapi nap mégis különleges, és ilyenkor valahogy jó elmenni a sírjainkhoz, és részévé válni annak, ahogy egy egész társadalom/közösség kollektíven megemlékezik a halottairól. Ez egy szép szokás. Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Hozzászólás ideje: 2011. Október 31. Donát durván általánosítasz. Hol mondtam én azt, hogy MINDENKINEK így kell tenni, mint nekem? Én nem szeretem, ennyi. Kész. Pont. Vége. Bakker... nem hiszem el, hogy mindenbe bele kell kötni, amit leírok. Szép! Nem általánosítok, csak rámutattam arra, hogy az az érv, hogy "okultista ünnep", nem magyarázat arra, hogy miért nem szereted. Ha mindenki így gondolkodna, az ateisták elvből elutasítanák a karácsonyt, pedig az egy szép ünnep, és szerencsére nem teszik. A Halloweennak is adhatnál egy esélyt pontosan emiatt. Ha mondjuk nem tetszenek a jelmezbe öltözött cukorka kéregető gyerekek, az teljesen érthető ok, de elutasítani egy ünnepet csak azért, mert a gyökerei ilyenek meg olyanok engem arra emlékeztet, mint amikor az egyház kategorikusan tiltólistára helyezte a Harry Pottert, csak mert az boszorkányokról meg varázslókról szól... Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.