TV újság 1984-ből!

Mekkora esemény volt ez, te jó ég! Egész nap erre vártunk, izgalmasabb volt, mint az ajándékozás. 

59 perccel korábban, Ody Mandrell írta:

Mekkora esemény volt ez, te jó ég! Egész nap erre vártunk,

 

Jobb híján a hanganyagot vettem fel magnóra, a tévé hangszórójához állított mikrofonnal, emiatt mindenkinek végig csöndben kellett ülnie. 

Azt én is hallgattam sokat anno. Két 60 perces kazettára fért rá.  

Semmiképpen sem leszólásként, de nem tudom, hogy a mai tizen-huszonévesek életében volt-e, van-e hasonló hatású élménysokk esemény. A saját családomban nem látok ilyet. 

 

Magamat, magunkat szerencsésnek tartom, hogy ezt átélhettük. A forradalmi lelkületemet biztosan részben ennek is köszönhetem. 

3 perccel korábban, Pildi írta:

élménysokk esemény.

Ez egy jó megfogalmazás. Jól jellemzi az élmény erejét, hogy pl. én még 40 év után is itt vagyok és imádom ezt az univerzumot, és a filmet is. 

Ezen a fórumon szerintem mindenkinek volt egy hasonlóan erős élménye, különben nem lenne itt, legalábbis, akik évek óta aktív tagok. 

 

Az a régi, 80-as évekbeli élménysokk pedig nagyrészt talán a körülményeinknek is köszönhető: ilyen szinten látványos, kalandos, izgalmas film, amiben könnyű a jóknak szurkolni és utálni a gonoszt, tele van humorral, csodálatos a zenéje, abban az időben nem volt, még a közelben sem. Plusz mi a vasfüggönyön túl még inkább padlót fogtunk tőle, pedig az egész világot meghódította, mindenhol óriási szám volt. 

 

1 órával korábban, Pildi írta:

Az a régi, 80-as évekbeli élménysokk pedig nagyrészt talán a körülményeinknek is köszönhető: ilyen szinten látványos, kalandos, izgalmas film, amiben könnyű a jóknak szurkolni és utálni a gonoszt, tele van humorral, csodálatos a zenéje, abban az időben nem volt, még a közelben sem.

Ilyen élménysokkban nekem nem igazán volt részem, legalábbis nem az OT-nél, és ebben biztos része az, hogy teljesen más körülmények között ismertem meg a Star Wars-t. Az egyik az, hogy kis túlzással az anyatejjel szívtam magamba egymáshoz viszonylag közel olyan alkotásokat, mint a Star Wars, a Star Trek, a Power kapitány és az Aliens. Ez a 4-7 éves időszakom. Az ep6 volt az első film, amit láttam, '90-en nyarán alámondásosan a nagymamámnál. Szóval az a látvány, ami titeket letaglózott, én lényegében azzal együtt nőttem fel. És ez hatványozottan igaz a későbbi generációkra. Hiába látványos az SW a mai napig, trükktechnológiai szempontból már nem tud olyan hihetetlen mértékben kitűnni, ahogy az ep4 kitűnt 1977-ben a közegéből. Megjegyzem, talán az, hogy az ep6-ot láttam legelőször, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az ep4-5-öt kevésbé szerettem, sőt a mai napig messze nem a szívem csücske az ep5. Gyerekként ugye a látvány azért jóval többet számított, amiben akkor az ep6 volt a top a másik két filmhez képst. Bár az ep5 szerintem még az ep4-et is alulmúlta, mert az ep4-ben volt űrcsata, meg Mos Eisley, az ep5-ben meg nincs űrcsata, viszont van mocsárbolygó földi gyíkokkal és kígyókkal, hóbolygó (baromi izgalmasak egy ötévesnek), meg zárt, ablaktalan folyosókkal teli Bespin. De legalább nincs izgalmas új idegen lény (az eredeti változatban ugye a wampa nem volt túl látható, a tauntaun meg meh), kivéve az a kertitörpe, ami végellláthatatlanul csak pofázik, ahelyett, hogy Jedihez méltóan fénykardozna. Ami baromira érdekelt, hogy hogyan fénykardozhat ez a minimanó.  

Így esett aztán, hogy engem a Star Wars annak ellenére az ep1-gyel tudott megfogni, hogy '99-re már kívülről fújtam az OT-t. Szerettem, de nem vonzott annyira, mint a Star Trek vagy az Alien. Annyira nem volt élen számomra az SW az ep1 előtt, hogy 1997-ben, amikor a Special Edition mozikba került, és apám megkérdezte, elmenjünk-e rá, nemet mondtam. Nem érekelt, még úgy sem, hogy az egyik legjobb barátom, Rics, akkor épp SW mániában tobzódott az SE hatására. Ellenben a szintén '97-es Alien Resurrectionre és The Lost World: Jurassic Park-ra elmentünk moziba. Persze visszatekintve kicsit bánom már, hogy nem mentünk el az SE-re, mert az összes SW filmet láttam már a moziban minimum kétszer, de az OT epizódjait a mai napig egyszer sem. (Pedig azóta a Jurassic Parkot, az Alient és az Alienst is pótoltam ezen a téren.)

Szóval nekem nemhogy élménysokkom nem volt, igazából nem éreztem többnek az OT-t, mint sok más sci-fit. Amin ezen 180 fokot fordított, az a The Phantom Menace első trailere volt. Ez lehetett az én élménysokkom. Naboo, Coruscant és az élettel teli Tatooine képe, a pod race, a sok Jedi, Darth Maul és a kétpengéjű kardja, na ez rántott be engem egy olyan örvénybe, ami már több mint két évtizede ránt egyre mélyebbre, igazából könnyedén, mert nem is harcolok ellene.

5 órával ezelőtt, Pildi írta:

Semmiképpen sem leszólásként, de nem tudom, hogy a mai tizen-huszonévesek életében volt-e, van-e hasonló hatású élménysokk esemény. A saját családomban nem látok ilyet. 

 

Magamat, magunkat szerencsésnek tartom, hogy ezt átélhettük. A forradalmi lelkületemet biztosan részben ennek is köszönhetem. 

 

Ez a lényeg. Ebben az értelemben szerencsés korban születtünk. Sokszor leirtuk már, de akkor voltak a filmek és volt a Csillagok Háborúja. Amikor gyerekként mentünk nézni nem filmet láttunk hanem egy már akkor is legendát. Pontosan tudtuk hogy a mozinál ami adta kilométeres sorok álltak  a jegyekért. Ahogy írod akkor semmi, de szó szerint  semmi nem közelítette ezt meg. Annyira élethű volt minta tényleg az űrben vették volna fel, mindegyik más sci-fi-nél kilógott a lóláb a trükköknél, ennél nem. A zene a karakterek. Nagyon sokoszor megnéztem a nyolcvanas évek elején moziban.

Ami viszont leírhatatlan és hihetetlen volt az az hogy a magyar tv leadta 1984 december 25.-én este 8-kor. Az a december nem is a karácsonyról szólt hanem erről. Tv-ben a legenda? Elképesztő volt. És akkor nem volt még nekünk vhs-magnónk hogy felvegyük, otthon kellett lenni este 8-ra. A mai napig kristálytisztán emlékszem arra a napra majd 41 év távlatából. Szüleim aranyosak voltak és hamarabb indultunk Szerencsről nagymamámtól BP-re, hogy mindenképp elérjük a filmet. Ugye akkor még valódi telek volrak nagy havakkal, hóátfúvásokkal az utakon. A többi sw-rajongó osztálytársammal is meg volt beszélve hogy jönnek fel hozzám, mert abban az évben sikeresen vásárolt a családom egy színes tv-t. Fantasztikus érzés volt.  

Természetesen az nem érdem hogy akkor születtünk amikor, hisz nem mi határoztuk meg, de nagyon jó hogy végigkövethettük a legendát a kezdetektől.

Természetesen ha valaki azt mondja hogy 40 és fél évvel később még mindig a Star Wars lesz az imádatom tárgya és annyira ki fog bővülni hogy az EP4 már csak egy kis szelete a nagy egésznek, hát mentőt hívok hozzá hogy nem vagy normális.

24 perccel korábban, Frenkie írta:

Természetesen ha valaki azt mondja hogy 40 és fél évvel később még mindig a Star Wars lesz az imádatom tárgya és annyira ki fog bővülni hogy az EP4 már csak egy kis szelete a nagy egésznek, hát mentőt hívok hozzá hogy nem vagy normális.

Pláne ha azt is mondja, hogy lesz még ennél több is, jobb is.  

1977. június 14. Mark Hamill, Carrie Fisher és Harrison Ford a The Denver Post étkezőjében a Star Wars promóciós körútján.  

 

Amikor még VHS-en jött ki az USA-ban!

 

Luke Skywalker promóciós képek.

"Apa és fia"

Rajongói fotók a forgatási helyszínekről.

Al Pacino 2024-ben megjelent Sonny Boy című önéletrajzi könyvében mesélte, hogy 1972-ben felajánlották neki Han Solo szerepét a Star Wars-ban, de ő elutasította a lehetőséget, mert képtelen volt „bármit is kihámozni” George Lucas forgatókönyvéből. A Harrison Ford által legendássá vált szerep kapcsán azt mondta az EW-nek: „Azt hiszem, beindítottam Harrison Ford karrierjét” – viccelődött. „Akkoriban egy Broadway-darabban játszottam, és amikor átadták nekem a könyvet, azt gondoltam, egyszerűen nem értem. De átolvastam, majd elküldtem Charlie Loughtonnak, barátomnak és mentoromnak, és azt kérdeztem: „Mit gondolsz erről?” Ő nagyon bölcs volt, és azt mondta: „Nem értem, Al. Tényleg nem tudom.” Azt feleltem: „Hát, én sem; mit fogunk most csinálni? Egy vagyont ajánlottak, de képtelen vagyok eljátszani valamit, ha nem értem a nyelvezetét.”

Szerkesztve: Január 24.Jan. 24. - Dzséjt

John Alvin amerikai művész és filmfestő volt, aki több mint 135 filmhez készített posztereket és reklámművészeteket. Vizuális stílusát a szórakoztatóiparban dolgozó kollégák "Alvinesknek" nevezték. Legismertebb munkái közé tartozik az eredeti trilógiához kapcsolódó művészet. Az eredeti Star Wars trilógia posztereit az 1995-ben megjelent vhs kazettákon is láthattuk.

Még ma is bánom, hogy eladtam ezeket a kazettákat, amikor kijött az SE.

Nekem is nagy kedvencem ez a sorozat, pár éve egy antikvárban bagóért megtaláltam a díszdobozos VHS-trilógiát, azóta remek szobadísz nálam, a Jedi visszatéres felével kifelé :)

Imádom a fenti 3 képet, a kazetták is megvannak még. Az én rajongásom ezekkel a kazettákkal kezdődtek! A keresztapám vette meg őket, kb évente mertem őket kölcsön kérni. Végül úgy alakultak a dolgok, hogy megtarthattam őket!

Szerkesztve: Február 15.Feb. 15. - csoli1138

John C. Berkey amerikai művész volt, aki elsősorban űr- és tudományos fantasztikus témájú műveiről volt ismert. Legismertebb alkotásai közé tartozik a Star Wars trilógia eredeti posztereinek nagy része.. Nálunk a Móra Ferenc könyvkiadó gondozásában, a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatában, az 1976-ban megjelent Csillagok Háborúja első kiadásának volt a borítója.

1977. december 27-én a Leicester Square Theatre előtt kígyózó sor a Star Wars londoni premierjén.

50 éve ilyenkor elkezdődött a legelső SW film forgatása.

https://www.starwars.com/news/star-wars-50-filming-begins

Másfél éves voltam.....

Basszus milyen leírás ez! Könny szökött a szemembe!

Szerkesztve: Március 22.Már. 22. - Ody Mandrell

Én még gondolatban sem léteztem. Anyám 18 volt, apám 15. Viszont meg kell hagyni, jó gyorsan összedobták a filmet, ha 1976. március 22-én kezdték a forgatást, 1977. május 25-én pedig már premier volt. Egy év, meg egy csipet.

Az effektekkel, amik akkor még nem is léteztek! A zenéről ne is beszéljünk. Durva.