Versek

[Donát]

Jelentem, én követtem el

[Donát]

Csabai Donát - Ősz

 

Kopog az ősz az ablakomon,

Könnyei végigcsurognak arcomon,

Lassan, mélabús körmenettel

Pofozkodik odakint a meleggel.

 

Még látom amott, ahogy kora reggel,

Tovaszáll egy hideg fergeteggel,

S bekopogtat ablakomon, a didergő,

Hozzászegez ágyamhoz e végtelen erő.

 

Siratja a múltat, kérdezi a jövőt,

Szemével a telet figyeli, e törtetőt,

Sarkában égető nyári nap lohol,

De Ő csak lassan, csendesen bandukol.

 

Sárgás falevelet fúj szerte a homályba

Szemeiben könnyes-mélyen ül a bánat,

Majd odébáll az esti szürkülettel,

Nem kérdezi senki, hova, merre ment el.

 

Kopog az ősz az ablakomon,

Könnyei végigcsurognak arcomon:

Megölelem szépen, s megtörölöm szemét

Mert megszerettem a Természet hűtlen gyermekét.

[Ody Mandrell]

Nagyon tetszik ez a vers. Illik a mai időjáráshoz.

[Darth Krande]

Rég nem olvastam már verset, ami ennyire tetszett volna! Nagyon szép!

[Gyoka Lamaro]

Gratula Donát! Nem vagyok egy versolvasó típus, de ez tényleg tetszik.

[Donát]

Köszönöm mindenkinek ezeket a kedves szavakat!

 

Bevallom, tegnap valami olyan furcsa állapotban voltam, ahogy ültem a gép előtt, és néztem ki az ablakon, hogy magától folytak ki a szavak az ujjaimból. És ha már így történt, gondoltam megmutatom... a félelmetes az, hogy legutóbb pontosan fél éve tettem be ide verset, de ezt csak a beírás után vettem észre... az Erő útjai kifürkészhetetlenek.

[Pildi]

Donát, annyira jó, hogy annak ellenére, hogy egy gazdasági felsőfokú intézményben tanulsz, engeded érvényesülni irodalmi vénádat is. Nagyon szép vers lett!

[Donát]

Sokan mondják, hogy pályát tévesztettem. Én nem így látom. Szerintem nyugodtan írogathat bárki, közgazdász viszont nehezen lehetsz diploma nélkül

[Pildi]

Az nem baj, ha valaki sokoldalú, sőt! Én magam is abszolút humán beállítottságú volnék, a zene is közel áll hozzám (egy amatőr kórusban több mint 10 évig énekeltem), és emelett szintén gazdasági területen keresem a kenyerem, és még szeretem is a munkám. De verset soha nem írtam, bár régebben szerettem a költészetet, ezért is értékelem nagyon, hogy Te ezzel is foglalkozol.

[Rog]

Nagyon szép vers.

[Donát]

Köszönöm

[orki]

Ma délután Radnóti hangulatom van, ez az egyik kedvenc versem tőle. Vannak benne kifejezetten természet tudományos részek is.( Föci, biosz)

 

NEM TUDHATOM...

 

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

 

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

 

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

 

1944. január 17.

[Pildi]

Én nagyon szerettem ezt a verset, köszönöm, orki, hogy betetted, és eszembe juttattad!

[Darth_Phobos]

Nahát, ilyen topic is van? Nos akkor jöjjön egy pár éve írt saját versem, amivel megnyertem a sulink versító versenyét (kaptam érte 3! (tehát 6 db-ot ) könyvet) (előre elnézést kérek)

 

A természet

 

Szép az élet

Ég világít kéken

Virágok zöldellnek

Bocik legelnek

 

Nyílik a harangvirág

A csacsi mondja: i, á

A gyerekek futnak

Felnőttek dugnak

 

Hernyó bábozódik

A vallásos fohászkodik

Piknikezők esznek kenyeret

Macskák keresnek egeret

 

Az öreg tegez

A floppy lemez

A számítógép megy

A nulla mellett az egy

 

Így forog a világ

Ezek voltak a lírák

Szerkesztve: 2009. Február 6. - Darth_Phobos

[Donát]

Hát ezzz...

[Oldfighter]

Kifejező.

[Rog]

Jópofa

[Ody Mandrell]

Gratulálok Phobos! Megfogtad a lényeget.

[MissKarrde]

Nagyon aranyos

[orki]

Ez jó! És itt a felkiálltó jel nem a faktoriálist jelzi !

Szerkesztve: 2009. Február 7. - Ody Mandrell

[Darth_Phobos]

Dehogynem, a felkiáltójel itt pont a faktoriálást jelenti (3!=1*2*3=6)

 

Szerk: Donát: Úh! Meglátszik, hogy lefárasztott a barátnőm ma, nem kapcsolok jól

Szerkesztve: 2009. Február 7. - Darth_Phobos

[Donát]

Úgy érti, hogy az "Ez jó!"-ban nem azt jelenti

[Ody Mandrell]

Dehogynem, a felkiáltójel itt pont a faktoriálást jelenti (3!=1*2*3=6)

 

Szerk: Donát: Úh! Meglátszik, hogy lefárasztott a barátnőm ma, nem kapcsolok jól

A szexualitást hagyjuk meg a rothadó imperialista társadalom ópiumának.

[Darth Krande]

Aranyos!

[Donát]

Tátongó Üresség

Üresen tátongok belül,

Mint sötétség,

Mely éjnek idején

A világra ül,

Mint elhagyatott lélek,

Ki bolyongva

Mélyülő talajra

Téved,

Mint szakadék

Az oromzat mögött,

Az ásító mélység fölött

S csak húz lefelé? lefelé.

 

Beleszédülsz, ha hagyod,

Elragad, megbénít,

A mélység peremére szédít,

S Sorsod porba kapod.

Üresség, e szó

Nem csupán betű

Balga halmazszerű

Hömpölygő folyó,

Ez maga az észvesztő,

Kegyetlen rabigád,

Hitetlen imád,

Az Elsöprő Erő.

 

Lassan terjeng bennem,

Elsöpri haragom,

Felszítja őrült

önsajnálatom,

Kilopja az eszem

Minden gondolatát,

Lebontja lelkem

Szilárdnak hitt falát,

Tombol, és tombol,

Felégeti testem,

Míg nem hagy csak csonkot,

S romokban: engem.

Holtponton félredob,

Nem kellesz már neki,

Csak ha már a gondod,

Józan eszed veszi,

Majd akkor visszatér,

Egy utolsó szóra,

Hogy őrült fényt csempésszen

Kihunyt szemgolyódra.

[Dzséjt]

Donát, nem gondoltál még arra, hogy beküldjél verset valahová? Szoktak lenni ilyen pályázatok, és szerintem érdemes lenne megpróbálnod.

[Ody Mandrell]

Remek Donát. Gondoltam, hogy így érzel mostanában.

[Donát]

Köszönöm mindkettőtöknek. Egyébként tegnap voltam holtponton, sajnos a kapcsolatok terén valahogy mindig balszerencsém van, ez meglátszott a tegnap éjjelemen.

 

Dzséjt: De, egyszer már beküldtem párat a Rubophen Versíróverseny pályázatára, de aztán elfelejtettem, hogy nem elég, ha feltöltöd a verset, versenyeztetni is kellett volna (határidőig), amiről lemaradtam. Meg túl sokan nem is olvasták őket, így annyira nem törtem magam.

 

Talán majd egyszer, mindenesetre sokat jelent, hogy szerinted érdemes lenne megpróbálnom...

[Oldfighter]

Kár is lenne veszni hagyni a tehetséget ami megvan benned. A mindennapos dolgokat meg nem szabad hagyni, hogy ráüljenek a készségedre. Igaz, a versek valahogy a lélek tükrei vagy mifene. Jobban a bensőbből fakadnak mint a novellák vagy regények.

[orki]

Ha citrommal kínál az élet, akkor kérek hozzá martinit és mindig elolvasom ezt a verset.

József Attila: Tanítások, részlet

 

1

 

Lesznek, akik majd kinevetnek

Ti ne hallgassatok azokra.

 

Olyanok ők, mint a cserepes

Urasági kastély gyermekei:

Nevetik a durvaorrú parasztot,

Mikor trágyás szekerén elindul,

Hogy kenyérré kovászolja a földet.

 

És lesznek, akik elszörnyülködvén

Ilyesféléket beszélnek egymásnak:

Miket össze nem fecseg ez az ember!

Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,

Lázas hitét lehűti majd a magányosság.

 

Erre pedig csak azt mondhatom,

Az én akarásom nem bolondság,

Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek

Még csak csirázó búzaszemeknek.

Az én hitem a földnek melegsége

És miként a föld szétosztja melegét

Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,

Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.

 

Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre

És meg ne vessétek őket:

Mindannyian és egyformán

Testvéreim vagytok.