Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 15.17 éve Szerző Csabai Donát - Ősz Kopog az ősz az ablakomon, Könnyei végigcsurognak arcomon, Lassan, mélabús körmenettel Pofozkodik odakint a meleggel. Még látom amott, ahogy kora reggel, Tovaszáll egy hideg fergeteggel, S bekopogtat ablakomon, a didergő, Hozzászegez ágyamhoz e végtelen erő. Siratja a múltat, kérdezi a jövőt, Szemével a telet figyeli, e törtetőt, Sarkában égető nyári nap lohol, De Ő csak lassan, csendesen bandukol. Sárgás falevelet fúj szerte a homályba Szemeiben könnyes-mélyen ül a bánat, Majd odébáll az esti szürkülettel, Nem kérdezi senki, hova, merre ment el. Kopog az ősz az ablakomon, Könnyei végigcsurognak arcomon: Megölelem szépen, s megtörölöm szemét Mert megszerettem a Természet hűtlen gyermekét.
Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 15.17 éve Rég nem olvastam már verset, ami ennyire tetszett volna! Nagyon szép!
Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 15.17 éve Gratula Donát! Nem vagyok egy versolvasó típus, de ez tényleg tetszik.
Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 16.17 éve Szerző Köszönöm mindenkinek ezeket a kedves szavakat! Bevallom, tegnap valami olyan furcsa állapotban voltam, ahogy ültem a gép előtt, és néztem ki az ablakon, hogy magától folytak ki a szavak az ujjaimból. És ha már így történt, gondoltam megmutatom... a félelmetes az, hogy legutóbb pontosan fél éve tettem be ide verset, de ezt csak a beírás után vettem észre... az Erő útjai kifürkészhetetlenek.
Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 16.17 éve Donát, annyira jó, hogy annak ellenére, hogy egy gazdasági felsőfokú intézményben tanulsz, engeded érvényesülni irodalmi vénádat is. Nagyon szép vers lett!
Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 17.17 éve Szerző Sokan mondják, hogy pályát tévesztettem. Én nem így látom. Szerintem nyugodtan írogathat bárki, közgazdász viszont nehezen lehetsz diploma nélkül
Hozzászólás ideje: 2008. Szeptember 17.17 éve Az nem baj, ha valaki sokoldalú, sőt! Én magam is abszolút humán beállítottságú volnék, a zene is közel áll hozzám (egy amatőr kórusban több mint 10 évig énekeltem), és emelett szintén gazdasági területen keresem a kenyerem, és még szeretem is a munkám. De verset soha nem írtam, bár régebben szerettem a költészetet, ezért is értékelem nagyon, hogy Te ezzel is foglalkozol.
Hozzászólás ideje: 2009. Február 6.16 éve Ma délután Radnóti hangulatom van, ez az egyik kedvenc versem tőle. Vannak benne kifejezetten természet tudományos részek is.( Föci, biosz) NEM TUDHATOM... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944. január 17.
Hozzászólás ideje: 2009. Február 6.16 éve Én nagyon szerettem ezt a verset, köszönöm, orki, hogy betetted, és eszembe juttattad!
Hozzászólás ideje: 2009. Február 6.16 éve Nahát, ilyen topic is van? Nos akkor jöjjön egy pár éve írt saját versem, amivel megnyertem a sulink versító versenyét (kaptam érte 3! (tehát 6 db-ot ) könyvet) (előre elnézést kérek) A természet Szép az élet Ég világít kéken Virágok zöldellnek Bocik legelnek Nyílik a harangvirág A csacsi mondja: i, á A gyerekek futnak Felnőttek dugnak Hernyó bábozódik A vallásos fohászkodik Piknikezők esznek kenyeret Macskák keresnek egeret Az öreg tegez A floppy lemez A számítógép megy A nulla mellett az egy Így forog a világ Ezek voltak a lírák Szerkesztve: 2009. Február 6.16 éve - Darth_Phobos
Hozzászólás ideje: 2009. Február 7.16 éve Ez jó! És itt a felkiálltó jel nem a faktoriálist jelzi ! Szerkesztve: 2009. Február 7.16 éve - Ody Mandrell
Hozzászólás ideje: 2009. Február 7.16 éve Dehogynem, a felkiáltójel itt pont a faktoriálást jelenti (3!=1*2*3=6) Szerk: Donát: Úh! Meglátszik, hogy lefárasztott a barátnőm ma, nem kapcsolok jól Szerkesztve: 2009. Február 7.16 éve - Darth_Phobos
Hozzászólás ideje: 2009. Február 7.16 éve Dehogynem, a felkiáltójel itt pont a faktoriálást jelenti (3!=1*2*3=6) Szerk: Donát: Úh! Meglátszik, hogy lefárasztott a barátnőm ma, nem kapcsolok jól A szexualitást hagyjuk meg a rothadó imperialista társadalom ópiumának.
Hozzászólás ideje: 2009. Február 21.16 éve Szerző Tátongó Üresség Üresen tátongok belül, Mint sötétség, Mely éjnek idején A világra ül, Mint elhagyatott lélek, Ki bolyongva Mélyülő talajra Téved, Mint szakadék Az oromzat mögött, Az ásító mélység fölött S csak húz lefelé? lefelé. Beleszédülsz, ha hagyod, Elragad, megbénít, A mélység peremére szédít, S Sorsod porba kapod. Üresség, e szó Nem csupán betű Balga halmazszerű Hömpölygő folyó, Ez maga az észvesztő, Kegyetlen rabigád, Hitetlen imád, Az Elsöprő Erő. Lassan terjeng bennem, Elsöpri haragom, Felszítja őrült önsajnálatom, Kilopja az eszem Minden gondolatát, Lebontja lelkem Szilárdnak hitt falát, Tombol, és tombol, Felégeti testem, Míg nem hagy csak csonkot, S romokban: engem. Holtponton félredob, Nem kellesz már neki, Csak ha már a gondod, Józan eszed veszi, Majd akkor visszatér, Egy utolsó szóra, Hogy őrült fényt csempésszen Kihunyt szemgolyódra.
Hozzászólás ideje: 2009. Február 21.16 éve Donát, nem gondoltál még arra, hogy beküldjél verset valahová? Szoktak lenni ilyen pályázatok, és szerintem érdemes lenne megpróbálnod.
Hozzászólás ideje: 2009. Február 21.16 éve Szerző Köszönöm mindkettőtöknek. Egyébként tegnap voltam holtponton, sajnos a kapcsolatok terén valahogy mindig balszerencsém van, ez meglátszott a tegnap éjjelemen. Dzséjt: De, egyszer már beküldtem párat a Rubophen Versíróverseny pályázatára, de aztán elfelejtettem, hogy nem elég, ha feltöltöd a verset, versenyeztetni is kellett volna (határidőig), amiről lemaradtam. Meg túl sokan nem is olvasták őket, így annyira nem törtem magam. Talán majd egyszer, mindenesetre sokat jelent, hogy szerinted érdemes lenne megpróbálnom...
Hozzászólás ideje: 2009. Február 21.16 éve Kár is lenne veszni hagyni a tehetséget ami megvan benned. A mindennapos dolgokat meg nem szabad hagyni, hogy ráüljenek a készségedre. Igaz, a versek valahogy a lélek tükrei vagy mifene. Jobban a bensőbből fakadnak mint a novellák vagy regények.
Hozzászólás ideje: 2009. Február 21.16 éve Ha citrommal kínál az élet, akkor kérek hozzá martinit és mindig elolvasom ezt a verset. József Attila: Tanítások, részlet 1 Lesznek, akik majd kinevetnek Ti ne hallgassatok azokra. Olyanok ők, mint a cserepes Urasági kastély gyermekei: Nevetik a durvaorrú parasztot, Mikor trágyás szekerén elindul, Hogy kenyérré kovászolja a földet. És lesznek, akik elszörnyülködvén Ilyesféléket beszélnek egymásnak: Miket össze nem fecseg ez az ember! Hisz ez bolond, zárjuk el hamar, Lázas hitét lehűti majd a magányosság. Erre pedig csak azt mondhatom, Az én akarásom nem bolondság, Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek Még csak csirázó búzaszemeknek. Az én hitem a földnek melegsége És miként a föld szétosztja melegét Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt, Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek. Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre És meg ne vessétek őket: Mindannyian és egyformán Testvéreim vagytok.
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.