Ugrás a kommentre

Claudia Gray: Bloodline


Ody Mandrell

Hogy tetszett a könyv?  

17 felhasználó szavazott

  1. 1. Milyen osztályzatot adnál a könyvnek?



Ajánlott hozzászólás

Ha nagyon sokat, akkor ez elég nagy változás lenne a korábbi gyakorlathoz képest. Kánon regény ilyen szintű beleszövése a történetbe tudtommal első alkalommal történne, ha így lenne. Nem tudom, hogy ez egyáltalán lehetséges-e.

Igen, bár itt a helyzet annyiban más, hogy tudható, számos elem kifejezetten Rian Johnson kérésére került be a könyvbe.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Tesómtól megkaptam ezt a könyvet, és falom rendesen. Nagyon tetszik,

főleg az, milyen harmóniában van a Rogue One-ban megismert széthúzó és teszetosza Szövetséggel a széthúzó és teszetosza új Köztársaság. Gyönyörű, ahogy a rettegés megbénítja az egész kormányt. A rettegés attól, hogy egy új Palpatine születik, viszont a közös együttműködésre még vétlen sem hajlandóak.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Jó fej tesód van. :D

 

 

Mi a véleményed a két frakcióról? A centristák egymás között nyíltan Birodalom pártiak. :o Ez engem mellbe vágott. Bár azért Casterfót nagyon megkedveltem.

 

Szerkesztve: - Ody Mandrell
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez most lehet, hogy meglepő lesz. :)

 

Bár még csak az elején járok, a centralisták elképzeléseit jobbnak tartom. Pontosabban Casterfo elképzeléseit, mert az Sindian úrnő szimplán egy felszínes, önimádó p*csa, akinek valószínűleg jobban tetszene egy császár, mint egy kancellár. Pláne egy bizonyos császárnő tetszene neki. És szerintem a régi Köztársaság is Casterfo elképzelései alapján működött, egy erőskezű főkancellár irányítása alatt. Nem volt korlátlan hatalma, mint a végnapokban Palpatine-nak, se olyan bürokratikusan korlátozott, mint Valorum, de ő irányította a Köztársaságot. Ha például egy bolygó vezetője kijelentette, hogy világa egy kereskedelmi szervet törvénytelen megszállás alatt áll, és egy szenátor azzal állt elő, hogy ezt egy bizottságnak kell kivizsgálnia, mert a bolygó uralkodójának vallomása nem hiteles forrás, akkor a főkancellár kussra inthette. Ahogy azt Valorum is szerette volna, de persze Palpatine csatlósa, Mass Amedda belekotyogott a dologba, és az indítvány el is lett fogadva.

 

És ez ebben a könyvben konkrétan megismétlődött, csak szerintem az új Köztársaság sokkal rosszabb, mint a régi volt a végnapjaiban, ami valahol bravúr. Yendor jogos panaszt nyújtott be az új Köztársaság felé, erre máris bizottságokról kezdtek papolni, meg a vallomását hiteltelennek nyilvánítják. Leia annak a szemtanúja, aminek az anyja az áldozata volt (amúgy szép, hogy Leia megemlékezik Amidaláról - kíváncsi lennék, mikor és hogy tudta meg, ki az igazi anyja). De legalább Leia tesz valamit, ha már rákényszerülnek erre a bizottságosdira, ő elsőként dönt úgy, hogy benne van.

 

A másik, hogy ennek a parlamentnek semmilyen vezetője sincs. Ugye elvileg még mindig van egy kancellár, de ki ő? A történetben eddig nemhogy nem jelent meg, nem is említik. Ennyire jelentéktelen. De milyen döntéshozó fórum az, ahol nincs egy vezető? Ahol a moderátordroidok tartanak rendet? Ez az új Köztársaság egy katasztrófa. Lehet, hogy a centralisták túlságosan Birodalompártiak, de azzal személy szerint egyetértek, hogy kell egy központi vezető (ennek hatásköreit és vezetői időtartalmát természetesen korlátozni kell, és persze választás útján kerülhet az új a posztra - illetve a korábbiakból tanulva el kell lehetetleníteni, hogy Palpatine-hoz hasonlóan korlátlan hatalmat kapjon, vagy hogy az alkotmány módosításával a mandátuma lejárta után is a helyén maradjon). Mert így, hogy mindenki megy a saját feje után, ez baromság. Ehhez nem kell új Köztársaság, oszlassák fel, aztán minden csillagrendszer éljen, ahogy tud.

 

Érdeles adalék még számomra, hogy Mon Mothma kezd a szememben nagyon lecsúszni. Egyre inkább az derül ki, hogy az ő félelme a központi hatalomtól buktatta meg kis híján a Lázadók Szövetségét az RO-ban, és ugyanúgy az ő félelme már a kezdet kezdetén tönkretette az új Köztársaságot - aminek funkcióképessége ironikus módon az ő személye köré összpontosult. Magyarán: az új Köztársaság Mon Mothma centrikus volt.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Mon Monthma volt a vezér, de már túl öreg és beteg, hogy ellássa a feladatát. :( Yendor jogos panasza csak annyira az, mint a régi rendszerben Satine panasza. Most is mint akkor szimplán az alapján vannak megítélve, hogy tagok-e vagy sem.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Mondjuk ennyiben jogos lehet a Szenátus hozzáállása, hiszen ha a Ryloth az esetleges tagsággal járó kötelezettségeket nem vállalja, akkor miért várja el, hogy az Új Köztársaság automatikusan megmentse a bajtól? (és most attól tekintsünk el, hogy a növekvő kalózfenyegetés a Peremen idővel elérheti az Új Köztársaság érdekszféráját is)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Ryloth nem vállalta a tagságot, így valóban nem kéne a kisujjukat sem mozdítaniuk a Szenátusban. Azonban van egy bökkenő, amit Yendor joggal hoz fel: az új Köztársaság vezetése megígérte, hogy megvédi a Ryloth-ot és a határain kívül eső bolygókat a bűnszervezetektől, konkrétan járőröket ígért a kereskedelmi hiperűr-útvonalakra. Nem kellett volna felelőtlenül ilyet ígérniük, és akkor Yendor legfeljebb tiszteletteljesen kérhet, nem számon kérhet. Ha nem szándékoznak semmit sem tenni a határaikon kívül eső rendszerekkel (amihez természetesen joguk van), akkor ne ígérgessenek nekik fűt-fát, amit aztán nem tartanak be.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

De miután nem léptek be, a Ryloth hibát követett el azzal, hogy pusztán az Új Köztársaság ígéretére hagyatkozott. Nyilván a twi'lekek sem hülyék, nagyon is tudhatták volna, hogy a politikában mi lesz a sorsa ezeknek a hangzatos fogadalmaknak. A Szenátus morális válsága meg nem egyik napról a másikra alakult ki.

 

Persze ha van valami kétoldalú védelmi szerződés, amit egykor megkötöttek, akkor egészen más a leányzó fekvése, és Yendor joggal kérte számon az Új Köztársaságon a kötelessége elmulasztását.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

De miután nem léptek be, a Ryloth hibát követett el azzal, hogy pusztán az Új Köztársaság ígéretére hagyatkozott. Nyilván a twi'lekek sem hülyék, nagyon is tudhatták volna, hogy a politikában mi lesz a sorsa ezeknek a hangzatos fogadalmaknak. A Szenátus morális válsága meg nem egyik napról a másikra alakult ki.

 

Persze ha van valami kétoldalú védelmi szerződés, amit egykor megkötöttek, akkor egészen más a leányzó fekvése, és Yendor joggal kérte számon az Új Köztársaságon a kötelessége elmulasztását.

Azért feltételezem nem csak puszta szóbeli ígéretre hivatkozott Yendor. :) Ugyanakkor, a Ryloth kevés másra tud hagyatkozni, miközben okkal tartanak a Köztársaságtól. A réginek a tagjai voltak, aztán mit értek vele? Először a szeparatisták, aztán a Köztársaság szállta meg, igaz, akkor már Birodalom néven. De már a régi Köztársaság idején is feltűnően sok twi'lek rabszolga lézengett szerte a Galaxisban, a Birodalom meg totál kinyírta a bolygót azzal, hogy átjátszotta a bűnszervezeteknek. A Rebelsben látjuk, hogy a Birodalom hogyan kezeli a twi'lekeket. Ezután nem csoda, hogy nem bíznak a soron következő kormányban. De kellemetlen a helyzetük, hiszen a régi Köztársaság, a Konföderáció és a Birodalom közösen elérték, hogy a Ryloth önállóan már ne maradhasson fenn.

Pont az ilyen helyzetben lévő világoknak kéne első sorban segítséget nyújtani. Nyilván, ha az új Köztársaság nem csak ígérget abban a húsz évben, ami a háború lezárása óta eltelt, hanem megsegítette volna a Ryloth-ot, talán már a Köztársaság tagja lenne.

A Szenátus meg innét nézve mindig is morális válságban volt, csak Mon Mothma a karizmájával helyén tudta tartani. De gondolom nem tíz-húsz évig volt kancellár. Amennyire rettegett a centrális hatalomtól, szerintem az első mandátuma után lemondott a posztjáról - bár még mindig segítette a Szenátust, de Leia is említi, hogy azóta romlik a Köztársaság, hogy Mothma már nem kancellár. Annak szerintem a Vérvonalak idejére 15-20 éve.

 

Azt azért elmondhatjuk, hogy mindezek ellenére a szenátus foglalkozott a dologgal: két képviselőt is elküldtek nyomozni. Szóval nem mondhatjuk, hogy csokiztak a twilekekre.

Nem a Szenátus foglalkozott vele, hanem Leia. Ha ő nem lép fel, a Szenátus ezt az ügyet is elnapolta volna. Leia vállalta önként az ügyet, senki sem küldte, sőt, Sindian kifejezetten arról papolt, hogy miért ne a szenátorok foglalkozzanak ezzel, és több más politikus is kifejtette, miért ne foglalkozzanak ezzel.

 

Amúgy még egy adalék, ami jelzi, hogy milyen romlott és hasznavehetetlen az új Szenátus, és egyben bizonyítja, hogy akkor is sz*rtak volna a Ryloth-ra, ha történetesen a Köztársaság része. Vickly Varis (aki ráadásul néppárti, Leia pártjának tagja) jelenti ki, hogy mivel ez rendszeren belüli ügy, a Szenátus akkor is túllépné a hatáskörét, ha tagbolygóról lenne szó, szóval nem tehetnek semmit.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Rosszul emlékszem, hogy kimondott Kancellár nem volt az UK idején a szenátusban? Most akarnak választani egyet. Monthma is csak szellemei vezér volt de nem volt kancellári státusza. Azt hiszem ez le is van írva konkrétan a könyvben.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Rosszul emlékszem, hogy kimondott Kancellár nem volt az UK idején a szenátusban? Most akarnak választani egyet. Monthma is csak szellemei vezér volt de nem volt kancellári státusza. Azt hiszem ez le is van írva konkrétan a könyvben.

De volt kancellár, csak annyira jelentéktelen, hogy még a nevét sem említik. Valószínűleg a pozíció pusztán reprezentatív és technikai jellegűvé silányult a Szenátus belharcainak közepette. Lásd később a tökéletesen jellegtelen bürokrata Lanever Villecham szerepfelfogását.

 

Dzséjt miatt a spoiler gomb mögött folytatom:

 

 

Pontosan a kancellári pozíció devalválódása végett akarják létrehozni az Első Szenátor tisztségét, amely végül soha nem valósul meg, a Vader lánya Leia botrány és később a néppárti jelölt, Tai-Lin Garr meggyilkolása miatt (hiszen hat évvel később még mindig kancellár van az Új Köztársaság élén, így valószínűleg ez a reformötlet elbukott és feledésbe merült).

 

 

szerk: az első kancellár Mon Mothma volt, aki már az ÚK hivatalos megalakulása előtt, még a Lázadók Szövetsége idején felvette ezt a címet (lásd Utóhatás-trilógia).

Szerkesztve: - Nute Gunray
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Rosszul emlékszem, hogy kimondott Kancellár nem volt az UK idején a szenátusban? Most akarnak választani egyet. Monthma is csak szellemei vezér volt de nem volt kancellári státusza. Azt hiszem ez le is van írva konkrétan a könyvben.

Rosszul emlékszel, a kancellár posztot akarják eltörölni és a helyére az első szenátor posztot akarják bevezetni. Mon Mothma kancellár volt, és utána több, gyengébb karizmával bíró figura követte. AZ ep7-ben ugye a posztot Lanever Villecham tölti be, aki ott van szegény Korr Sella mellett a Hosnian Prime-on.

 

Durva azért úgy olvasni a történetet, hogy tudom, mi lesz azzal a 16 éves lánnyal hat év múlva. :(

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Igen, bár hozzá kell tenni, hogy ezek nem szervezett pártok, hanem ideológiai irányultságok, így az erőviszonyok folyamatosan változhatnak különböző ügyek mentén. Villecham szerintem elég súlytalan figura lehetett ahhoz, hogy a megválasztása (1 évvel az EP7 előtt) ne okozzon alkotmányos válságot.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Ez biztos, ráadásul szerintem ez az egész centralista és néppárti vita addigra el is ült - bár még csak a könyv felénél járok, így nem tudom, mi lett a végkimenetel. De most baromi szomorú lesz tovább olvasni egy Leiáról szóló könyvet. :cry:

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Aznap, mikor el kezdtem olvasni, Carrie Fisher szívrohamot kapott. Letettem pár napra. Mikor újra nekikezdtem, meghalt... Nem vagyok babonás, de azért elég rosszul jött ki. :(

 

Magáról a könyvről. Claudia Gray most sem okozott csalódást.

 

Egyrészről nagyon jó, hogy betekintést nyerhettünk a politikába a két epizód között, másrészt tökéletesen fogta meg Leia karakterét. A többi szereplőt is jól kidolgozta, legfőképp Casterfoét, akinek sikerült egy csavaros sztorit és jellemet összehozni. Összességében a régi szereplők (pl. C-3PO, Leia) úgy viselkedtek, ahogy azt elvártam tőlük, az újak pedig érdekes színt vittek a sztoriba.

 

Egyetértek az alább megfogalmazott véleményekkel, hogy az Új Köztársaság harmat gyenge, és valóban 20 év alatt (ez kiderült a könyvből! 20 év telt el az EpVI óta) oda jutottak, ahová a Régi Köztársaság 1000 év alatt. Ebből is látszik, hogy nehéz a Birodalom hagyatékával mit kezdeni. Jelen formájában az UK-nak semmi értelme. Akkor mondják ki, hogy csak laza szövetség van a bolygók között és nincs centrális államforma. A közös, csillagrendszereken átnyúló problémákra hozzanak létre csillagrendszerek közti szövetséget és oldják meg így a problémát. Ne vessenek ki federális adót a bolygókra, és oszlassák fel magukat. Más kérdés, hogy a hatalmi vákuum előbb-utóbb úgy is vonzza majd azokat, akik magukhoz akarják ragadni erőnek erejével az irányítást. De ez a fajta hatalmi vákuum meg volt úgy is, hogy az ÚK papíron létezett. Az Első Rend ebből nőtte ki magát, erre csapott le.

 

A centralisták között a Birodalom megítélése meglehetősen furcsa. Azt hinné az ember, hogy a galaxis olyan méretekben szenvedett a Birodalmi elnyomás végeztével, hogy az mindenkinek felnyitotta a szemét: a Birodalom egy zsarnoki uralom volt, amely leigázta a galaxist. Ehhez képest sokan még mindig vissza akarják állítani a centralisták közül. Nyilván, ha egy töketlen UK az ellenpólus, megértem, hogy valódi döntéseket, valódi hatalmat akarnak látni, de ehhez nincs szükség Birodalomra! Ezen szerepét a Régi Köztársaság is remekül töltötte be pár száz évig, míg rá nem lépett arra az útra, amelynek a vége pusztuláshoz vezetett. Valószínűleg a Galaxisban a Szenátus és (fő)kancellár intézményével illetve a Jedik nélkül, többé már nem elég kidolgozottak a fékek és egyensúlyok szempontjából. Akárcsak egy részvénytársaságnak szüksége van egy felülegyelő bizottságra, úgy lenne szükség egy "Vének Tanácsára" a Szenátustól függetlenül, illetve egy valódi hatalmi jogkörrel bíró vezetőre, amilyen a Kancellár poszt is volt, mielőtt a korrupció és bürokrácia szét nem cincálta a jogkört.

 

Az erkölcsileg feddhetetlen, komoly politikai tapasztalattal rendelkező szenátorok kerülhetnének be a Vének Tanácsába, amelynek pártállástól és önös érdekektől függetlenül kellene megítélni a szenátorokat, és ha korrupció üti fel a fejét, eltávolítani őket. A bírósággal együttműködve biztosítani, hogy ilyen esetekben a bűnösök megkapják a megérdemelt büntetésüket. Eközben a valódi jogkörrel rendelkező főkancellár pedig kompromisszumra tudná kényszeríteni a különböző frakciókat, ez csak így működhet.

 

A néppárt - centralista dilemmában biztos van egy kompromisszumos megoldás. Pl. közös fenyegetés ellen, bűnszervezetek ellen közösen lépnek fel, de nem avatkoznak a bolygók belügyeibe. Lebontják a gazdasági kereskedelmi akadályokat és újraelosztják a beszedett adókat szolidaritási alapon, hogy a lemaradottabb bolygókat - lásd Ryloth, ha belépne - felzárkóztassák. Papíron ez most is így működik, mégsem lépnek fel az erősödő bűnszervezettel szemben, mert lesöprik a napirendről a problémát.

 

Szerintem a két párti ideológiaszakadást sokakat emlékeztethet - ahogy Nute is írta - az USA jelenlegi berendezkedésére, ami a demagóg, korlátolt szenátorok kezét megköti az együttműködés kapcsán. Ez az egyik oka az Első Rend visszatérésének. A másik, ahogy a könyv is kifejti: nincs egy normális vezetője a rendszernek, így gyakorlatilag a galaxisban hatalmi vákuum van, amit az Első Rend megérez, és a gyengeség ölén fel tud nőni. Harmadszor, sokan még mindig visszakívánják a korábbi Birodalmi felállást, amihez komoly pénzekkel járulnak hozzá, és hadsereget állítanak fel. Ehhez kapcsolódik a negyedik pont, ami azt jelzi, hogy elégtelen a szenátorok fölötti ellenőrző mechanizmus, így ugyanúgy korruptak, mint ahogy azok voltak már a Régi Köztársaság végnapjaiban is.

 

 

Alig várom, hogy újabb könyvet olvassak a szerzőtől SW témában! :clap:

 

A Szenátus meg innét nézve mindig is morális válságban volt, csak Mon Mothma a karizmájával helyén tudta tartani. De gondolom nem tíz-húsz évig volt kancellár. Amennyire rettegett a centrális hatalomtól, szerintem az első mandátuma után lemondott a posztjáról - bár még mindig segítette a Szenátust, de Leia is említi, hogy azóta romlik a Köztársaság, hogy Mothma már nem kancellár. Annak szerintem a Vérvonalak idejére 15-20 éve.

15-20 éve nem lehet, mert 20 év telt el az EpVI óta. Jó néhány évig biztos kancellár volt, szerintem legalább 5 évig, de ez csak tipp.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

15-20 éve nem lehet, mert 20 év telt el az EpVI óta. Jó néhány évig biztos kancellár volt, szerintem legalább 5 évig, de ez csak tipp.

A Vérvonalak egészen pontosan 24 évvel játszódik az endori csata után, és ha Mothma csak 4 évig volt kancellár, akkor a 20 év is még belefér (az új Köztársaságot pár hónappal az endori ütközet után kikiáltották és megválasztották Mothmát kancellárnak). Nem szabad elfeledni, hogy Mothma már a Szövetségben is kancellár volt, és aligha hiszem, hogy Palpatine-hoz hasonlóan több mint tíz évig viselte ezt a titulust. Emellett minden forrás csak egy terminust említ - ez 4-5 év, szóval 19-20 éve már, hogy Mothma nem kancellár, ami belefér az általam említett 15-20 évbe. Persze mindez feltételezés marad, amíg nem kapunk megerősítést arra, hogy pontosan mikor ért véget Mothma kancellári ciklusa.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

A Vérvonalak egészen pontosan 24 évvel játszódik az endori csata után, és ha Mothma csak 4 évig volt kancellár, akkor a 20 év is még belefér (az új Köztársaságot pár hónappal az endori ütközet után kikiáltották és megválasztották Mothmát kancellárnak). Nem szabad elfeledni, hogy Mothma már a Szövetségben is kancellár volt, és aligha hiszem, hogy Palpatine-hoz hasonlóan több mint tíz évig viselte ezt a titulust. Emellett minden forrás csak egy terminust említ - ez 4-5 év, szóval 19-20 éve már, hogy Mothma nem kancellár, ami belefér az általam említett 15-20 évbe. Persze mindez feltételezés marad, amíg nem kapunk megerősítést arra, hogy pontosan mikor ért véget Mothma kancellári ciklusa.

A könyvben valahol tuti olvastam h 20 év telt el Endor óta. De hol?

Ah, a 25-26. oldal miatt gondoltam valószínűleg. Yendor úgy fogalmaz, hogy "az utóbbi két évtizedben, az Új Köztársaság korában" majd a 26. oldalon "már több mint 20 év telt el". Nem gondoltam, hogy évekkel több... :)

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Kicsit csalódtam Mothmában, a Rogue One és a Vérvonal is némileg árnyalta a róla kialakult képet. Szerintem egy bölcs és karizmatikus személy attól igazán jó vezető, hogy ezen tulajdonságait felmeri vállalni, mert az önteltség mellett az álszerénység is ugyanolyan káros ebben az esetben. Ahogy Nagy Szt. Gergely pápa írta még annak idején, "Azok, akik alázatosságból menekülnek a kormányzás terhe elől, akkor igazán alázatosak, ha nem ellenkeznek az isteni paranccsal" (A lelkipásztor kézikönyve). Mothma nyilván érzékelte, hogy a személye képes egyben tartani ezt a béna kacsa-rendszert, ennek ellenére több ciklust nem vállalt, és utána tétlenül nézte, hogy az Új Köztársaság anarchiába fulladt. Nyilván már az rossz, ha egy rendszer működése egyetlen személyen múlik, de érzésem szerint itt Mothma nem megfelelően döntött. Persze említ a könyv valamiféle betegséget, de Mothma még két évtizeddel később is él, szerintem annyira nem lehetett súlyos.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Nekem úgy jött le, hogy a betegség csak most, a Vérvonal idején tört rá, azt megelőző hónapokban, talán években, addig a kancellári mandátuma lejárta után is tevékeny maradt a Szenátusban, afféle tanácsadó, békítő, nem hivatalos vezető. Akárhogy is, Mothma nagyon nagy mértékben felelős az Új Köztársaság bukásáért.

 

A könyvet én is befejeztem, hamarosan írok róla bővebben is. Nagyon-nagyon tetszett, szerintem minden Star Wars rajongónak érdemes elolvasni, főleg azoknak, akik az ep7-ben az elmúlt harminc évet és a politikai hátteret hiányolják. És az ep8 előtt sem árt tisztában lenni ezekkel, mert az az érzésem, hogy eme könyv eseményei befolyásolják majd azt a filmet. Tudjuk, hogy Rian Johnson adott ötleteket a könyvhöz, nyilván nem véletlenül. Érzésem szerint a centrista-néppárti ellentét még valamilyen formában visszatér.

 

Méghozzá abban a formában, hogy a centristák kiválnak az Új Köztársaságból, és az Első Rend mellé állnak. Ami nagyon tetszett:

- A politikai machinációk.

- Magyarázat arra, hogyan tudott az Első Rend titokban ilyen haderőt építeni - ironikus, hogy technikailag az Új Köztársaság pénzelte saját hóhérját.

- Az Ellenállás megalakulása - erre nem számítottam.

- Az Új Köztársaság rothadásának bemutatása.

- Leia!

 

Ezután pedig nagyon remélem, hogy lesz egy hasonló könyv Luke-kal is. Őt és Bent nagyon kerüli a könyv, épp csak említik őket, de szinte üvölt a könyv egy testvérregényért, amiben a két Jedi szemszögéből mesélnek el egy, a Vérvonallal párhuzamos történetet.

 

Már csak azért is, hogy lássuk, hogyan reagált Ben. Annak tükrében, mi lett belőle, nagyon érdekelne, hogyan reagált az első hírekre, az anyja üzenetére, hogy próbálta kimagyarázni ezt Luke, aki ebben az esetben ugyanúgy elhallgatott Ben elől fontos információkat, mint anno Kenobi és Yoda előle. (Ami máris jelzi, hogy Luke Skywalker beleesett a régi Jedik hibájába.) Plusz jó lenne tudni, mit csinál ez időtájt Skywalker, hiszen már itt is említik, hogy Luke elvonult, és sokak számára inkább egy mitikus alak.

 

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Claudia Gray: Vérvonal

Az írónő második Star Wars regénye A Jedi visszatér és Az ébredő Erő közötti időkbe kalauzolja el az olvasókat. A cselekmény ezúttal pár hónapot ölel át, ellentétben Az elveszett csillagok című regénnyel, mely hosszú évek eseményeit mutatja be. A történet a hanyatló Új Köztársaságot mutatja be és azokat az eseményeket, melyek az Ellenállás megszületéséhez vezettek. E mellett képet kapunk a háttérben tevékenykedő erők céljáról: az Első Rend megteremtéséről. Az egyik legfontosabb főszereplő Leia hercegnő. (Carrie Fisher halála után elég szomorúan vettem kézbe a könyvet.) Az új hősök közül kiemelkednek Leia szövetségesei: Greer Sonnel, Joph Seastriker, Korr Sella. A centristák oldaláról nagyon erős Ransolm Casterfo szerepe, aki Leia barátja is lesz. Luke-ot és Bent csak említik, Han mellékszereplő, Csubi külön utakon jár. A regény egy politikai thriller-re emlékeztet. Nem olyan összetett, mint James Luceno Darth Plagueis-e, de azért elég jól leírja a hanyatló állapotokat. Az Új Köztársaságot a néppártiak és a centristák politikai vitái határozzák meg. A néppártiak egy decentralizált kormányzatot, a centristák pont ennek az ellenkezőjét akarják elérni.

A rylothi twi’lekek egy nagyon erős kartell felemelkedéséről számolnak be. Leia a néppártiaktól, Ransolm pedig a centristák oldaláról indít nyomozást.

Innentől kezdve nehéz lenne spoiler nélkül beszélni a könyvről.

 

Leia és Ransolm nyomozása teszi ki a fő szál jelentős részét. A Rinnrivin Di által képviselt fenyegetés egyre nagyobb lesz. A háttérben a magukat amaxin harcosoknak nevező csoport áll, akik az Első Rend haderejének előfutárai. A történet egyik főgonosza Arliz Hadrassian, aki a régi Birodalmat akarja feltámasztani. Carise Sindian úrnő a másik negatív figura, aki a Szenátuson belül képviseli a belső ellenség szerepét. Leiák nyomozása akkor torpan meg, amikor lehull a lepel Leia származásáról. Na meg persze ott van az első szenátor választása körüli hajcihő. Leia és Ransolm kezdetben ellenfelek, majd barátok lesznek. A kapcsolatukat a hercegnő származása körüli vihar rombolja le, de az amaxinokkal való leszámolás után ismét rendbe jön a barátságuk. Leiát viszont eléggé meghurcolják az eltitkolt igazság miatt. Gyakorlatilag véget is ér politikai pályafutása. A végső lökés Ransolm letartóztatása, ami miatt végül szakít az Új Köztársasággal és megalapítja az Ellenállást.

 

A sztori egy kissé hullámvasút jellegű volt. Megtalálhatók benne az izgalmas és drámai részek, valamint a lassabb tempójú, kicsit egyhangúbb fejezetek. A Leia-Ransolm kapcsolat nagyon jók kidolgozott. Természetesen nem kapunk minden kérdésre választ, viszont a könyv jelentős előrelépést tesz a két film közötti űr kitöltésében. Magam részéről egy kicsit több összekötő elemet szerettem volna az első két trilógia között, bár azért így is voltak ilyen momentumok, melyek nagyon jók voltak. Összességében véve egy nagyon jó könyv, viszont a kitűnő szintet nálam nem éri el. Négy és fél, ami végül is, ha, kerekítek egy gyenge ötöst megér.

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Egy valamit még nem taglaltunk.

 

Azért Leia elég komoly hibát vétett azzal, hogy kvázi lesöpörte magáról egy bolygó uralkodói tradícióit. Az addig oké, hogy ő maga nem akarta azt betölteni, és elvileg a pozíció egy kiüresedett dolog volt, de nekem nagyon kontrasztos volt, hogy miközben az Új Köztársaság Első Szenátora esetében Leia felismeri azt, hogy a pozíció betöltése nemcsak annyit jelent, hogy ő hatalmat kap, hanem azt is, hogy más nem kapja meg azt, addig az uralkodói címnél ezt nem ismerte fel. Igen, elvileg nem jár jelentős hatalommal, de ezt leginkább az elmúlt évek szokásjoga alakította így. Egy ilyen pozíció a nem megfelelő kezekben igencsak kártékony tud lenni, mint azt látjuk is később a könyvben. Persze Leia nem tudhatta, hogy mit rejt az uralkodó öröksége, mégis, számomra az, hogy Bail számított arra, hogy Leia el fogja fogadni ezt a pozíciót, jelzésértékű, és biztos vagyok benne, hogy Leia nem szegte volna meg az uralkodói esküjét, ami rámutat arra, hogy mennyire nem gondolt bele a döntésének a súlyába. Arról nem is beszélve, hogyha a helyette a pozíciót betöltő személy valahogy úgy ügyeskedik a hatalmával, hogy a bolygón élők szívják meg emiatt, az is Leia lelkén száradna.

 

Nem azt mondom, természetesen szíve joga lemondani a pozícióról, de egy általa kevéssé ismert személyre csakúgy átpasszolni azt - szerintem nagy felelőtlenség volt, és érdekesnek tartom, hogy a könyv ezt nem veti fel egyetlen soron sem. Vagy csak én túlzom el Leia döntésének felelősségét?

A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Leia nem tudhatta mi vár rá. A hozzáállását meghatározta, hogy belefáradt az egész politikába. Épp le akart köszönni és visszatérni Hanhoz. Carise ambiciózussága pont jól jött neki.

 

Revan! Neked az istened az a Plagueis könyv? Folyton azt emlegeted. Ráadásul csak legenda.

Szerkesztve: - Ody Mandrell
A hozzászólás linkje
Oszd meg ezeken az oldalakon:

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.