Évadértékelés

[Ody Mandrell]

A bővebb évadértékelések helye.

Szerkesztve: 2020. Január 23. - Ody Mandrell

[Darth Revan9]

Végignéztem mind a 8 részt. Az első kettő egy kicsit döcögősen indult, de a harmadiktól már maximálisan elnyerte a tetszésemet. A finálé pedig fantasztikus. Nagyszerű sorozat lett, várom a folytatást.

[LordGravon]

Habár a sorozat alapkoncepciója felkeltette az érdeklődésemet, őszintén szólva nem igazán éreztem a hype-ot, de a trailerek tetszettek, szóval vártam.

 

Kezdetben azt hittem, hogy a sorozat végig csak egy badass mandalóri fejvadászról fog szólni, amint az járja a galaxist és szedi az áldozatait, legalábbis a trailerek ezt sugallták. Hát, jól át lettem verve.  Viszont ezt most nem negatívumként mondom. Ez az egész bébi Yodás, apukás szál kellemes meglepetésként ért.  A kis lény azonnal megvett kilóra és ma már hatalmas rajongója vagyok.  Már csak miatta is érdemes nézni a sorozatot, mert minden jelenet, amiben szerepel, aranyat ér.

 

Na, de maga a mando sztorija is érdekes és jó volt végigkövetni. Számomra mondhatni már-már a sisakja vált az "arcává" és furcsának hatott, amikor az utolsó részben levették róla, de szerencsére hamar vissza is került a helyére.  Tetszik, hogy általa sokszor nem tudjuk, vajon mi járhat a mando fejében.

 

A sorozatban nagyon értékeltem a New Hope és Return of the Jedi-os utalásokat, bár időnként kicsit már sok volt. Gondolok itt a Tatooine-os részre és ha már arról van szó, akkor megemlíteném, hogy szerintem volt egy-két gyengébb epizódja a sorozatnak, de a legtöbbet nagyon élveztem. Ilyen szempontból kiemelném pl. a 6. részt, ami a szememben az egyik legjobb volt. Plusz pont a cameókért.

 

Ahogy mások is mondták már előttem, még a stáblistát is érdemes végignézni.  A sorozat zenéje szintén nagyon ütős tud lenni. Engem nem zavar, hogy a stílusa hajlamos elütni attól, amit a Star Warsban megszokhattunk. Anno a TCW 1. évadával is így voltam.

 

Összességében nyugodtan állíthatom, hogy jelenleg ez a kedvenc élőszereplős sci-fi sorozatom és alig várom a következő évadot. Érezni rajta Filoniék Star Wars iránti szeretetét.

 

Adok rá 9 bébi Yodát a 10-ből.

 

[Go Rien Moss]

R2D4 Asztromech droidomat személyes okokból sürgősen IG-11-re cserélném.
Megnéztem egyben is a nyolc részt, szóval részemről jöhet a második évad, akár holnaptól, tudnék rá időt szakítani.
 

[caseyjones]

Annak idején, amikor fény derült arra, hogy jön egy ilyen sorozat, nem igazán mozgatott meg. Sosem voltam nagy rajongója a fejvadászoknak; egy Sith-ekről, Jedikről szóló sorozatnak jobban örültem volna. Viszont amikor kijött az első trailer, olyan szinten megfogott a hangulata, hogy ott, abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy ezt a sorozatot nekem látnom kell! Hihetetlen, milyen mértékű Star Wars-hangulat volt abban az előzetesben. Aztán, amikor baby Yoda elárasztotta az internetet, még inkább kedvet kaptam hozzá.  

 

Nos, Kánonban nekem a post OT/sequel egyáltalán nem jön be. Ez a sorozat viszont kivételt képez! Egyszerűen zseniális; a Disney-éra óta az első élőszereplős SW-mű, amely tényleg tetszik! Bár, őszintén szólva, szerintem nem sok minden indokolja, hogy ennek a sorozatnak pontosan ebben az érában kell játszódnia. Egyelőre én például semmilyen összeköttetést nem találtam közte meg az ST közt. Kisebb változtatásokkal akár játszódhatna az OT idején is szerintem. Na mindegy. 

 

Úgy vélem, nagyon jól el lett találva a Star Wars-hangulat a sorozatban. Ehhez jön a remek díszlet, jelmezek, a CGI meg a szuper karakterek. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez a 8 rész simán vetekedhet egy mozifilmmel, külön-külön is, egyben meg aztán pláne - minden szegmensében. Egyszer volt csak problémám, mikor az 5. vagy a 6. részben feltűnt az a twi'lek nő. A karaktere frappáns volt, nagyon tetszett, de a twi'lek-jelmez szerintem közel sem volt olyan szemet gyönyörködtető, mint amilyen Aayla Securáé volt a filmekben. 

 

A figurák mind szerethetőek és egyediek voltak. Ez külön öröm számomra, hiszen az ST karaktereit nem szeretem. Egyedül Greef Kargát nem csíptem annyira, mert nekem majdhogynem egy az egyben egy Lando-hasonmás volt. A többiek viszont mind rendben voltak. Yodával az élen.  Hát van valaki, aki képes őt nem kedvelni?! Szerintem leírhatatlanul aranyos, no meg kifejezetten profi módon animálták meg. Már miatta megérte elkészíteni ezt a sorozatot. És tényleg fontos szerepe van, szóval, a cukiságfaktorral jövő fikázóknak egy szavuk sem lehet. Bár szerintem baby Yodát még a fikagépek 99.8%-a is imádja. Szinte róla szól a sorozat, nem is Mandóról.

Akiket még csíptem, azok... igazándiból mindenkit Greefen kívül.  Na jó, a The Client egy picit erőltetett volt, a kis szolgája, tudósa (kinek hogy tetszik) meg kissé idegennek hatott, de még belefértek. A többeik viszont tényleg egytől egyig zseniális pofák voltak! 

 

Ha már említettem baby Yodát: neki köszönhetően szerintem nagyon közel kerültünk végre ahhoz, hogy megtudjunk egy csomó dolgot erről a fajról. Nekem mindig is furdallta az oldalam a kíváncsiság Yoda kapcsán, hogy ki és mi ő meg honnan jött. Sosem kaptunk rá választ. Remélem, hamarosan kapunk. És az lenne igazán nagy csattanó, ha baby Yodáról kiderülne, hogy valamilyen közeli kapcsolatban áll Yodával, nem csak a fajának egy tagja.  

 

Az epizódok tartalmasak, izgalmasak és szórakoztatóak, történeteik könnyen és jól érthetőek. Habár kissé rövidnek találom őket. Hozzá vagyok szokva a 60 perces részekhez.  

 

Különösen tetszett egyébként a sorozat intrója. Igazán hangulatos és lenyűgöző. 

 

Zseniális volt ez az évad, nagyon várom már a folytatását. Nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom. Ez egy tökéletes kompenzáció nekem a sequel trilogyért, a Soloért meg az RO-ért. 

[Darth Cupsy]

Tegnap újranéztem az egészet egyben, szinte egy ültő helyemben  Nekem így még sokkal jobban fekszik az egész, a "filler" epizódok kevésbé kirívóak a fő storyvonalból, kevésbé éreztem azt most, hogy túl sokat foglalkoztak olyan dolgokkal amik nem viszik előre a storyt, mert így egyben a "filler" részek játékidejének aránya elsikkadt a főszál részeinek játékidejével szemben.

[Ody Mandrell]

Én majd nyáron akarom újranézni a második évad előtt. Addig lecseng a Skywalker SAGA is.  Ráadásul most nézem, hogy még évad értékelést se írtam ide. Ez van ha egy SAGA film közbeszól.  

Szerkesztve: 2020. Április 28. - Ody Mandrell

[Ody Mandrell]

Délután úgy voltam vele, hogy megnézek 1-2 részt belőle. Nos, végig néztem! Fantasztikus! Szenzációs!

 

Tavaly a TROS várakozásom eléggé tompította a figyelmem a sorozat iránt, ezt akkor éreztem is, így kíváncsi voltam most milyen lesz. Jelenleg ez az SW zászlóshajója, így nem volt semmi ami elvonja a figyelmem, és nem is csalódtam. Láttam pár sci-fi sorozatot, de ilyet még nem. Tömör, lényegre törő, felesleges időhúzások nélküli feszes tempó. Csak annyi elkalandozás van benne amennyi feltétlenül szükséges, hogy ne legyen egyhangú a sorozat. 

A történetben megvan az a tényező ami miatt még az is mindig megtekinti, aki esetleg gyűlöl mindent ami nem az OT-t majmolja. Ez pedig Baby Yoda, aki köré ha jól csinálják egy egész mítosz épülhet. Az alapokat valami egészen rendkívüli módon rakták le, és ha érákat kellene hasonlítgatnom akkor azt mondanám, ez a mostani egy különleges is lehet. Nem véletlen kapott számos díjat már az első évad, hiszen tele van rengeteg csúcsponttal és kiváló részekkel. Így visszanézve talán nincs is olyan epizód amire azt mondanám, hogy gyenge. 

 

A lényeg, hogy teljesen bepörgetett az újra nézés, és már alig várom a második évadot ami érzésem szerint rá fog dobni egy lapáttal az eddigiekre. 

Szerkesztve: 2020. December 20. - Ody Mandrell

[Adrián]

Nekem a The Mandalorian egy gyenge közepes sorozat, vagy legalább is, ha nem Star Wars lenne, kaszáltam volna. Viszont, mint Star Wars élmény, majdnem kiváló. 

 

A fentiekre, a legjobb példa a 2. rész, aminek a sztorija, a Mando-nak tojást kell lopnia ... Viszont az akció a Jawákkal meg.   És ha már akció, a Mando vs. Gideon az pl. egy filmben is megállta volna a helyét és még ott van a kovácsasszony a rohamosztagosok ellen, szerintem tök jó volt, hogy a rohamosztagosok páncélja, hogy ilyen törékeny kis semmi volt. A zene az nagyon jó. A helyszínek is, leginkább a Nevarro.

A rész végi concept art-ok nagyon jók.   Úgyhogy várom már 2. évadot!

[Wilde]

Úgy láttam, hogy tavaly az első évadról még nem írtam értékelést. Most a szavazás kapcsán történő újranézés után ezt mindenképpen megejteném. 

 

Az oly régóta várt első élőszereplős SW sorozat egy egészen különleges időszakban érkezett. Emlékszem anno elég sok minden megosztotta a figyelmemet SW fronton. Egyrészt ott volt az első (megint egy első) kifejezetten single playerre készült játék a Disney érában, a Fallen Order, ami nagyon jól sikerült és már önmagában is elég lett volna ínségsebb időkre SW fronton. A fő esemény persze a tavalyi év végén a trilógia és egyben Skywalker-éra záró film, a TROS volt. Emellett én még a Resistance záróévadát sem hagynám ki, mert azon kevesek közé tartoztam a fórumon, akik hétről-hétre végigkövették a sorozatot, még ha nem is váltotta be nálam sem az esetlegesen hozzá fűzött reményeket. Ez a három különböző fronton történő tartalom mennyiség már önmagában is elég lenne, de ezek mellé kaptuk meg tavaly év végén még a Mandalorian első évadát. Anno is nagyon tetszett, de most még inkább úgy látom, hogy ez a sorozat az egyik legjobb dolog ami a SW-al történhetett és amilyen irányba indulhatunk az elkövetkező években.

 

Amit az első évad rögtön eltalált és amivel a spin-off filmek irányvonalát sikeresen vitte tovább, az a fókuszpont áthelyezése a kisebb volumenű alakok és kalandok felé. Ez egy kockázatos kísérlet is lehetett még a Disney éra előtt, hogy a jedik és az Erő főbb szerepbe helyezése nélkül hogyan működik a SW világa, de a Rogue One lefektette az alapot ennek a koncepciónak és a Mandalorian után már azt is láthatjuk, hogy ez sorozatos formátumban, egy évadon keresztül is működik! 
Még, ha nem is úsztuk meg itt sem, hogy bekapcsoljanak egy fénykardot (a fináléban, ami itt számomra sokkal jobban működő cliffhanger volt, mint pl. Darth Maul hasonló akciója a Solo-ban), ügyesen távolították el a fókuszt a nagy galaktikus eseményekről úgy, hogy közben azért bele-bele kapunk egy utalás, netán pénzváltási aktus, vagy egy küldetés erejéig a fontosabb eseményekbe, a Birodalom bukása utáni korszakba. 

 

Itt mind jedik, mind az Erő, egy olyan misztériumként jelenik meg, ami azt mutatja, hogy végérvényesen eltávolodtunk attól a korszaktól, amit mondjuk a PT, vagy a TCW annyira jól bemutatott, de talán az a percepció még sem volt annyira általános. A jedik és az a status quo, ami a Köztársaságot jellemezte egy letűnt kor feledésbe merülő emléke lehet csupán és a korábbi (Birodalmi) világrend összeomlása után most a zavaros idők köszöntöttek be.

 

Ha már szóba hoztam a TCW-t, szerintem itt jön ki a sorozat másik nagyon jelentős érdeme. Az animációs sorozatban behoztak egy új (régi új) népet, velük kapcsolatban egy konfliktust és ezt ügyesen vitték tovább anno a Rebelsben is. Mégis ennek az egész világnak a kulturális megalapozottságát itt végezték el a legalaposabban. Itt éreztem azt, hogy élettel töltik meg azt, hogy mit jelent Mandalorinak lenni. Kuiil például sokszor mintha úgy hivatkozna rá, mint valami minőségi jelzőre. Ilyen jellegű univerzumépítésre nagyon kevés példát tudnék mondani, hogy fognak egy már meglévő dolgot, azt tovább mélyítik úgy, hogy egy teljesen új oldalát mutatják meg és közben felépítenek egy telejesen új világot egy másik korszakban.

 

Mando karaktere tökéletes volt erre a feladatra. Egyrészt láthatjuk amint megállja a helyét ebben a zavaros közegben, hogyan igazodik el a fejvadászok, birodalmiak és az egyszerű emberek között. Láthatjuk a hősies oldalát, amikor segít megvédeni a falusiakat, láthatjuk azt is, hogy nem egy szent (vagy nem egy jedi), mikor azért megtizedeli a jawákat és rajta keresztül van kapcsolódási pontunk mind a régi világ (a háborús flashback a B2-esekkel és a Mandaloriaiakkal), mind a jelenlegi Új Köztársaság - Birodalmi maradék között és még a nagyobb léptékű dolgok (Baby Yoda és a jedik), vagy az egyszerű hétköznapi események között is. 
Mando szerintem az a figura, akinek anno nagyon sokan Boba Fettet elképzelték. Egy jól képzett, badass fejvadász, nem sokat beszél, nem látjuk az arcát és van valami különleges aurája (nagyon jól működik egyébként ez a maszk és a hozzá kapcsolódó vállalás, ad egy plusz misztikumot a karakternek), persze Mando több ennél. Láthatjuk sebezhetőnek, esendőnek, gondoskodónak, egyszóval emberinek. Több, mint a fasza páncél amit visel - ez hiányzik Boba Fettből - és az is tetszett, hogy fokozatosan válik azzá, akit az évad végén látunk. A technikai felszerelés, páncél, jetpack mellett van egy belső fejlődés is, amin keresztül már nem az az ember, akit a nyitóepizód elején láthattunk. 

 

A kapcsolatok amik formálják, mind hozzátesznek ehhez a fejlődéshez. Nem csak Baby Yoda és az iránta fokozatosan kialakuló felelősségérzet, hanem legyen az Kuiil, Cara, vagy akár Greef az évad végére még IG-11 is képes volt valamennyire megváltoztatni a droidokkal kapcsolatos prekoncepcióját.
A többi szereplő közül külön kiemelést érdemel Baby Yoda, aki az aranyos kis cukiság SI mértékegysége is lehetne. Mint karakter igazából nincs róla sok, amit el tudnék mondani, ha csak ezt az oldalát nézem, akkor elég nagy 0. Viszont amilyen összekötő, "ragasztó" szerepet képes betölteni a karakterek között az nagyon figyelemreméltó! Mivel BY életkorából fakadóan nem beszél, így pusztán a gesztusokkal, non-verbális jelzésekkel képes érzelmeket, intenciókat kifejezni. Cara és Mando összecsapásánál a Sorganon, mikor ott áll levest szürcsölgetve, vagy amikor meggyógyítja Greef karját, mind hozzátesznek a karakterek közötti kapcsolatok alakulásához. BY az ártatlanságán keresztül a puszta jelenlétével is képes békét hozni a különböző helyzetekbe és nem csak Mandonak ad egy célt az életében, de másokra is olyan hatással képes lenni, hogy arra ösztönözze őket, ami erkölcsös, helyes. Még az Erőhasználati képességével együtt is, védtelen, kiszolgáltatott és ezzel éles kontrasztot képeznek egymással a főszereplővel, aki pedig egy kifejezetten képzett harcos.

 

A kedvenc részeim az évad közepén voltak, de az egész szezon nagyon jól volt felépítve. Elég időt kaptunk az elején, hogy annyira elmélyüljön BY és Mando kapcsolata, hogy értsük, érezzük, hogy miért megy vissza érte. Elég idő volt arra, hogy lássuk milyen az amikor menekülniük kell, mert a sarkukban vannak és értjük, hogy miért mennek bele Greef ajánlatába. A finálé pedig nagyon feszült és izgalmas lett, bár a feszültségteremtés terén nálam a hatodik rész volt a legjobb. Mégis talán az 5. epizód tetszett amiatt a legjobban, hogy itt ugyanazt kaptuk, amit már korábban is említettem, valami ismert dolog új oldalát. A Tatooineon játszódó kaland a fejvadász tematika, a mester-tanítvány viszony miatt is nagyon jól működött és vizuálisan is remek volt.

 

Az egész sorozat úgy ahogy van nagybetűs SW, ha most egy darabig nem jönnek filmek, de ilyen minőségű sorozatot kapunk én nyugodtan el leszek még ezzel évekig. Az atmoszférateremtés csillagos ötös. Olyan magával ragadó hangulata van a sorozatnak, ami remekül hozza az OT kopottas, poros hangulatvilágát, a képek, a díszletek, az operatőri munka (azok a nagytotálok, a tér végtelen tágasságát jelentő perspektíváival, benne a magányos hős Mando marcona alakja, mellett a kis gyámoltalan BY fantasztikusak), a zene mind egybeforr és egy olyen elegyet alkot, ami abszolút méltó a mozifilmek színvonalához.
 

Annyira tetszett most ez a szűkebb látószög, amin keresztül a messzi-messzi galaxist figyeltük, hogy nekem a második évadban sem hiányoznának ennél nagyobb léptékű események, vagy bármely más tényezők. Ha lesznek vendégszereplők, azoknak örülni fogok, de olyan saját kis világot építettek itt fel az első évadban, amit szinesíteni ugyan lehet, de kiszínezni nem kell... azt már megtették itt nekünk. Ennek fényében remélem, hogy megmarad ezen a talajon a sorozat, kevés Erőhasználattal, a galaktikus nagypolitikától távol, az egyszerű hétköznapok és az alvilág vonzáskörzetében. 

 

I have spoken!

[Pildi]

@Wilde, ez nagyszerű írás! 

[Ody Mandrell]

46 perccel korábban, Wilde írta:

Annyira tetszett most ez a szűkebb látószög, amin keresztül a messzi-messzi galaxist figyeltük, hogy nekem a második évadban sem hiányoznának ennél nagyobb léptékű események, vagy bármely más tényezők. Ha lesznek vendégszereplők, azoknak örülni fogok, de olyan saját kis világot építettek itt fel az első évadban, amit szinesíteni ugyan lehet, de kiszínezni nem kell... azt már megtették itt nekünk. Ennek fényében remélem, hogy megmarad ezen a talajon a sorozat, kevés Erőhasználattal, a galaktikus nagypolitikától távol, az egyszerű hétköznapok és az alvilág vonzáskörzetében. 

Pedig szinte elkerülhetetlen a látószög kitágulása, ami nem is lesz baj ha nem veszünk hirtelen túl nagy léptéket. Ez valahogy nem illene ehhez a sorozathoz.